Fogalma sem volt, hogy hol lehetett. Egy ágyban feküdt. Ahogy magához tért érezte, ahogy lüktet a feje és nagyon fájt az oldala. Amikor megmozdult, hogy leszedje magáról a takarót a bal kezén levő receptorok is jeleztek, hogy itt gond van. Felszisszent. Felült, hogy végignézzen magán. Csak egy nadrág volt rajta, így látszott a jobb oldalán egy ütés nyoma volt, és egy kötés helyezkedett el a bal alkarján egészen az ujjakig. Körülnézett.

A szoba, amiben volt ismerősnek tűnt. Kis idő kellett, mire realizálta, hogy abban a házban van, ahol elszállásolták az Ádázok szigetén. Semmire sem emlékezett a tegnapi éjszakából. Harcoltak, majd egy hajón volt, ahol mindenki őt ünnepelte, aztán sörrel kínálták, amit el is fogadott. Egy idő után túl sok lett az alkohol. Jól berúghattam. Még sosem történt ilyen. És basszus nem is lesz, ha így ébredek, ez a másnaposság... és még csak nem is emlékszem, hogy mi történt.

Ismerősitől már hallott történeteket, hogy miket csináltak részegen, legalábbis, amire emlékeztek, vagy elmondták nekik. Szerencséjére neki nem kellett megnéznie a telefonján a hívási előzményeket és üzeneteket, mert nem volt nála, és a pénztárcáját sem, ugyanazon okból. Épp azon járt az esze, hogy akarja-e tudni a történteket, mikor ajtónyílást hallott, majd lépteket.

- Villám? - kérdezte, majd eszébe jutott, hogy a sárkány más hanggal közlekedik. - Ki az? - ekkor kopogtak a szoba ajtaján. - Gyere be! - nyílt az ajtó és nem az lépett be rajta, akire számított. Azt várta, hogy Hablaty, vagy Hanga jön, de helyettük egy ismeretlen férfi lépett be. - Öhm... Helló! - köszönt.

- Jó reggelt! Remélem jót aludtál, bár ezt kétlem azok után, ami történt. - felröhögött és lerakta azt a valamit, amit eddig a kezében tartott. - Na de nem azért jöttem, hogy ezt felelevenítsem, hanem hoztam neked tiszta ruhát és megkértek, hogy cseréljem ki a kötést.

Gálér ekkor ült fel. Azonnal odakapta jobb kezét a fejéhez, hiszen megint lüktetést érzett. Pár másodperccel később lecsillapodott, így újra tudott gondolkodni. A vendége, közben odaért hozzá és a kezébe nyomott egy kis edényt, melyben egy furcsa folyadék volt. - Tessék! Idd meg! Ettől jobban leszel.

Gálér fintorogva nézte a löttyött, majd végül rászánta magát, hogy legyűrje. Az íze szörnyű volt, nem is tudta mihez hasonlítani és majdnem kiköpte, de aztán erőt vett magán és lenyelte. Azonnal fogta a vízzel töltött korsót, ami ott volt az ágy mellett és vedelni kezdte a hideg folyadékot, hogy eltüntesse a szörnyű ízt. Ez több-kevesebb sikerrel összejött. Néhány perc elteltével jelentkezett a hatás. Már nem érzett fájdalmat és a feje is kitisztult. Fogalma sincs mi volt ebben a keverékben, de hálát adott annak a valakinek, aki készítette.

Ekkor feltűnt, hogy ismeretlen vendége egy széken ül és őt bámulja.

- Köszönöm a segítséget! Megtudhatnám, hogy ki vagy? - kezdett el ismerkedni.

- Olaf vagyok. Én voltam a kormányos a hajón, amin elég jó hangulatba kerültél. Hát, hogy az mekkora nagy mulatság vo... - itt elakadt a hangja és elkezdett röhögni. Gálér egyre kíváncsibb lett, hogy mi történt akkor, illetve egy másik kérdés is ott motoszkált benne, mégpedig, hogy hol lehet Villám.

- Aha, értem. És elmesélnéd, hogy mi történt. - valószínűleg a kérdés süket fülekre talált, mert Olaf még mindig röhögött, miközben próbált megszólalni, sikertelenül. Aztán amikor végre abbahagyta felvette a komoly arcát és egy adag ruhát nyomott a kezembe.

- Bocsánat, csak ez... mindegy, hagyjuk! Ha akarod tudni, hogy mi történt, akkor majd később keress meg a kikötőnél levő kovácsműhelynél, ott szoktam általában lenni. - azzal elindult kifelé, de az ajtó előtt megállt. - Hablatyék várnak a Nagyteremben, siess! - mondta anélkül, hogy visszafordult volna, majd kiment. Aztán hallani lehetett, ahogy teljes erőből becsapta a bejárati ajtót is, amit valószínűleg nyitva hagyott bejövetelekor.

Gálér magára maradt. Szíve egyre intenzívebben dobogott. Félt, hogy mit tett, vagy mondott részegen. Félt, hogy az, akinek mondta az nem érdemelte meg és most nagyon haragszik rá. De nem volt mit tenni. Felöltözött, de még mielőtt elindult volna, újra hallotta, hogy valaki kopogás nélkül berontott a házba, majd pedig a szobájába. Korábbi vendége volt.

- Megint én! Teljesen elfelejtettem kicserélni a kötést a karodon. Volnál szíves? - Gálér bal keze felé nyúlt, és ő hagyta, hogy levegye a rátekert anyagot. Mikor meglátta karját, majdnem elájult. Keze és az egész alkarja sötétvörös volt. Hólyagok is voltak rajta. Basszameg! Ez legalább egy másodfokú égési sérülés, de miért van az a félelmem, hogy inkább harmadfokú. Mi a fene történt? Olaf eközben az új kötszert beáztatta hideg vízbe és úgy kezdte el rátekerni a sérült részre. Hála a korábbi csodaszernek, szinte fájdalommentesen történt az egész dolog. Ezután köszönés nélkül kiviharzott.

Gálér is elindult a nagyterembe. Az egész úton megfigyelte, hogy mindenki őt bámulja és sugdolóznak, vagy halkan nevetnek. Egyre nagyobb félelmet keltettek a fiúban és már alig mert benyitni a Nagyterembe, mire odaért. A csarnok majdnem teljesen üres volt, csak néhányan ültek ott és beszélgettek, de mindenki elcsendesült, mikor belépett. Volt, aki kiment és volt, aki csak ült és őt bámulta, ahogy lassan odasétál azokhoz, akik várták őket. Négyen voltak, két törzsfő és sárkányaik. Viszont még mindig nem tudta hol van az ő pajtikája.

Leült és várta, hogy lecsesszék, kinevessék, leüssék, vagy akármi mást csináljanak vele, de ők is csak ültek és bámultak ki a fejükből. A kínos csöndet végül az újjonal érkező szakította meg.

- Jó reggelt! Mi helyzet? - nem is beszélt, inkább csak mormogott az orra alatt, képtelen volt bármit is normálisan kimondani. Most viszont jobban megnézte őket. Hablaty háttal volt neki, Hanga csalódást sugalló arckifejezéssel nézett rá, Szélpenge mérges pofát vágva bámult, és morgott egy kicsit, Fogatlan meg, csak feküdt, úgy tűnik, nem nagyon érdekli ez a dolog. - És öhm... élveztétek a tegnapi programokat. - rémes beszélgetőpartner volt Gálér, ezt tudta, de most is próbálkozott kezdeményezni, mert a másik fél mutatott hajlandóságot erre. De tudta, hogy hamarosan felhozzák azt, amire nem is emlékszik, és lehet, hogy jobb lenne meg nem történtnek nyilvánítani és elfeledni.

- Gálér! Először is köszönjük, hogy részt vettél ebben az egészben, de az, hogy ennyire elhagyd magad, azt nem vártuk tőled. Olyanokat tettél, amiket elég nehéz lesz megbocsájtani. Szóval a helyzet az, hog... - Hablaty viszonylag finoman kezdte el a bevezetőjét, de ezt Hanga félbeszakította, aki dühösen ráripakodott Gálérra.

- Mi a fene ütött beléd?! A többiek azt mondták, hogy üvöltöztél, rohangáltál össze-vissza, aztán... aztán, amikor megérkeztünk te... te... - de nem bírta befejezni, mert dühében az asztalra csapott, majd felkelt és már készült, hogy jól megüsse áldozatát, de szerencsére Hablaty megállította, majd lenyugtatta.

- Kérlek higgadj le! - mondta neki a másik törzsfő. - A többiek elmondták, hogy túl sokat ivott és valószínűleg emiatt történt az egész, ugye? - most fordult először Gálér felé, aki egy aprót bólintott.

- Igen, így van! Tényleg nem voltam önmagam, sőt nem is emlékszem a történtekre, de az viszont az én felelősségem, hogy nem tudtam leállni az ivással, ami mindehhez vezetett. Megkérem majd Olafot, aki ott volt, hogy mesélje el mi történt. Én tényleg sajnálom, bármit is tettem és úgy gondolom, hogy megérdemeltem mindazt, amit kaptam, bárhogy is szereztem! - ekkor ismét csend lett. Mivel nem történt semmi, így elindult kifelé, hogy felkeresse azt a kovácsműhelyet.

Meglepetésére viszont Fogatlan követte őt, majd az ajtón kívül beérte.

- Gondoltam elkísérlek és beszélhetünk négyszemközt. - Így együtt indultak el erre a néhány perces útra. - Tudod. Lehet, hogy nem emlékszel, hogy mi történt, én nem fogom lelőni a poént, de már most annyit mondok, hogy emiatt a fiam elrepült és azóta nem került elő. Én megértem, hogy ezt a sok sör tette veled, de azért tényleg nagyon durva dolgokat mondtál és tettél. Megbeszéltem ezt a dolgot Hablattyal és nem haragszom rád. De most mondom, hogy ne legyen még egy ilyen! És ha végeztél, akkor keresd meg Villámot, valószínűleg valamelyik barlangban lehet. Ő nem tudja, hogy mi az oka, hogy ilyen voltál, szóval vigyázz vele.

Meg sem várva, hogy Gálér bármit is reagáljon, megfordult, majd elindult vissza. Egyedül folytatta útját, miközben egyre nagyobb aggodalom lett úrrá rajta. Már lassacskán az jutott eszébe, hogy fogja magát és elrohan valamerre, hogy egyedül legyen, de tudta, hogy ez nem megoldás. Már évek óta azt tanította neki az anyukája, hogy vállalni kell a következményeket, akármilyenek. Persze ehhez néha hatalmas akaraterőre van szükség. Lehet, hogy otthon ha megtörtént volna egy ilyen, akkor csak legyintettek volna rá a barátai, de ez a hely más. Itt még vannak komolyabb érzelmek az emberekben és sárkányokban is.

A kovácsműhely csendes volt, de nem üres. Látta, ahogy ott ül bent az a valaki, akit ő keres és lapokat olvas. Ahogy közelebb ment feltűnt neki, hogy tervrajzok.

- Helló! - köszönt, amikor odaért mellé. - Remélem nem zavarok, csak azért jöttem, hogy ha van időd, akkor elmesélhetnéd, hogy mi történt tegnap éjjel. - Olaf akkor fordult felé.

- Ó, üdv! Fel sem tűnt, hogy bejöttél, nagyon belemélyedtem ezekbe a rajzokba. - fordult felé. - Persze elmesélem, bár már most megmondom, hogy nem fogod élvezettel hallgatni.

- Valahogy gondoltam. De mielőtt elkezdenéd, elmondanád, hogy mik ezek?

- Ezek nyeregtervrajzok Hibbantról. Halbaty törzsfő hozta őket, mert Hanga úgy gondolta, hogy az ittenieket is megpróbálja sárkánylovasokká tenni, bár nem hinném, hogy sokan hajlamosak lennének felülni egy ilyen hüllőre, de ha más nem akkor a fiatalokat, majd lehet így tanítani, hiszen nekik könnyebben is menne, ők nem harcoltak velük évtizedekig. Akármennyi év is telt el, nagyon nehezen változnak az emberek. Persze vannak kivételek, gondolom elmesélték, hogy Hibbanton a legtöbb vikingnek néhány hónap alatt lett sárkánya, még ha nem is lovagolt rajta.

- És te fogod készíteni ezeket? Nem gondolom, hogy ez egy kovács dolga lenne, inkább egy szabóé.

- A két mesterség közel áll egymáshoz, hiszen mindkettőhöz ügyes és pontos kezek kellenek, el lehet sajátítani mindkét mesterséget. - Gálér bólintással jelezte, hogy megértette. Olaf maga mellől előkapott egy széket és lerakta vendége elé, aki leült. Ezután kezdődött a mese.

(visszatekintés)

A hajó megremegett, ahogy az Éjfúria landolt rajta, ám ez nem igazán zavarta a legtöbb embert. Persze volt, aki elesett, de csak röhögtek, hiszen a sokuk részeg volt. Gálér éppen néhány vikingnek mesélt.

- És... és aztán, mikor már mindenki leöblítette a torkát rendesen, akkor szoktak nálunk a férfiak keresni valami jó nőt és bemenni egy ágyba és... és - itt hangja elcsuklott, hiszen pont akkor érkezett meg sárkánya, ő pedig eldőlt és legalább egy percbe telt, mire felállt. - Au. Hol is tartottam?

- Ott, hogy mit csináltok a nővel. - segítette ki egyik ittas, új cimborája.

- Ja tényleg. Asszondja, hogy aztán közösülni egy nagyot, jah így mondom, hogy ne fejezzem ki magam annyira rondán asszem.

- Hát az itt nem fog menni! - szólalt meg egy másik, majd meghúzta a söröskorsót. - Azok ott lenn a hajóban férjes asszonyok, meg hát nem hinném, hogy akarnál velük próbálkozni, hidd el! Én már csak tudom.

- Fenét sem tudsz! - vágott közbe egy másik. - Anyádon kívül még egy nővel sem aludtál egy házban. - erre hatalmas nevetés tört ki.

A korábban Gálérhoz beszélő viking, most felállt a hordóról, ahol eddig ült, majd nekirontott a másiknak és egy nagy bunyó bontakozott ki. Körülállták őket és elkezdték biztatni mindkettőt. A részeg sárkánylovas is szurkolt, de aztán, mikor mindketten kidőltek, mert jó erősen összefejeltek, a nézők szétszéledtek és folytatták, azt, amit korábban csináltak.

- Hát, akkor maradnak a sárkányok! - mondta Gálér, ahogy visszaültek, most viszont kettővel kevesebben voltak. Ekkor lépett oda hozzájuk Villám. - Hé! Te is fiú vagy nem? Én nőkre gondoltam, te szárnyas gyík! Én nem vagyok homokos, szóval takarodjá' innen! - üvöltötte, miközben kezével is hesegette.

- Mi a fene ütött beléd? Én vagyok az! Már vége van a játéknak és amúgy meg fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! Na gyere, menjünk repülni!

A sárkány még közelebb ment, de az a meglepő dolog történt, hogy lovasa ráförmedt.

- Azt mondtam, hogy tűnés innen! Nem fogol te engem itten megerőszakolni, te perverz, pedofil, nyomorék izé... mi a fene vagy te? Mindegy, nem lényeg! - sértő szavai mélyen beletapostak az Éjfúria lelkébe, és az rámorgott lovasára, majd farkával olyan erősen az oldalára ütött, hogy az ember legalább három métert repült, de nem csak ő. A sárkány felszállt és elrepült.

Mikor felállt, körbenézett és azt látta, hogy mindenki őt bámulja. Bár igaz, hogy egy-két emberen kívül mindenkiben sok volt a sör, de ők jobban odafigyeltek arra, hogy megpróbáljanak csak a határig elmenni és ne tovább, nem úgy mint egyesek.

- Mivan?! Ő nyomult rám! - ekkor megint szárnycsapkodás hangja töltötte meg a levegőt. Megérkezett Hanga Szélpengével. A lány leszállt hátasáról és a kormányoshoz sétált, majd beszélgetni kezdtek valamiről. - Hú, micsoda csajszi ez! - persze rosszallóan néztek rá, és Gálér, hiába volt ittas, rájött, hogy nem kéne rányomulni a törzsfőjükre, így menteni próbálta a menthetőt. - Hé én arra a szárnyas hogyishívjákra gondoltam!

Az Ostorcsatt elvonulva a társaságtól a hajó orrában állt és a tengert nézte. Mindig is visszahúzódó típus volt, noha már valamennyire megszokta, hogy sokan veszik körül. Gálér odament hozzá, és nagy hirtelenjében benyúlt a hátsó lábai közé és megfogta azt a bizonyos részt. Megpróbált megszólalni, de amint hozzáért a hideg pikkelyhez, Szélpenge megremegett, majd azonnal lángot fújt, arra a "bűnös" bal kézre. Felkiáltott mindkettő, hiszen az egyiknek egy féltett részét érintették meg, a másiknak pedig lángolt a keze. A sárkánylovas üvöltözött és jobb ötlet híján beleugrott a tengerbe.

Az istenek kedvelhetik ezt a fiút, mindezek ellenére, hiszen egy másik sárkány sietett a megmentésére, amin pedig Hablaty ült. Néhány másodperccel azután, hogy Fogatlan a vízbe repült, kiemelkedtek és immár egy megégetett, megütött és kidőlt Gálérral a mancsai között elindult az Ádázok szigetére.

Hát igen! Az alkohol meg tudja hülyíteni az embert. Tudom, hogy elég betegre sikerült ez az epizód, de ilyen is kell, vagyis nem kell, de szerintem hozzátesz az egészhez. Nos igyekezni fogok, hogy ne kelljen sokat várnotok arra, hogy megtudjátok, Gálér hogyan rendezi le ezt az egészet.