Miután reggel felkeltek, Gálér újra és újra elolvasta azt az egy sort. Volt egy olyan érzése, hogy valami nincsen rendben. Szeretett volna visszamenni azonnal, de győzködte magát, hogy hagyja ezt a gondolatot.
- Na mehetünk? Ha sietünk, akkor már délután ott is leszünk! - ahogy Villám a fiúra nézett, feltűnt neki, hogy Gálér fejben teljesen máshol jár. Orrával finoman megbökte a kezét, mire Gálér megremegett. - Minden rendben? - kérdezte.
- Persze, csak... - sóhajtott egyet, miközben szemét le sem vette a kezében tartott levélről. - Szerintem valami rossz történt Sárkányszigeten, csak Hablaty valamiért nem írta le. - most először nézett ma sárkányára. - Meddig maradunk Fúria-szigeten? Ha mindenképpen el kell mennünk, akkor legalább csak a szükséges ideig maradjunk. - elrakta a papírt az egyik zsebébe.
- Senki sem mondta, hogy kötelező elmennünk! Azért gondoltam, hogy fontos lenne, mert a fúriák biztos sok tanáccsal látnának el. Szerintem bármi is történt Hablaty megoldja! Ott van vele apám is, szóval minden rendben! Meg tudnak várni minket. - igyekezett minden kételyt eloszlatni. - Egyébként meg... Annyira élvezem azt, hogy csak ketten vagyunk. Mielőtt még mondanád, tudom, hogy Fúria-szigeten nem így lesz, de így is többet leszünk együtt, csak mi ketten. - nyomta fejét Gálérhoz, aki mindkét kezével megfogta, majd simogatni kezdte a pikkelyes kobakot.
Nem pazarolták tovább az időt és a szót. Felszálltak és továbbindultak. A sziget mögöttük már eltűnt, mikor Gálér megunta, hogy az egyetlen hang a sárkány szárnycsapkodása.
- Mikor leszünk ott? Nem mehetnénk gyorsabban. - hangjából kihallattszódott az izgatottság.
- Türelem, hamarosan ott leszünk. - nyugtatta Villám, de sikertelenül. A fiúnak nem nagyon volt kedve másról beszélgetni, és Villámnak sem volt mondanivalója, így csak a levegőbe bámulva haladtak.
Órák teltek el és Gálérnak már kezdett kicsit kényelmetlenné válni a nyereg, fészkelődött egy kicsit, majd mikor érezte, hogy jobb, ismét mozdulatlan lett. Ahogy a távolba meredtek, feltűnt neki, hogy néhány jégdarab úszik a vízen. A levegő is hűlt, de ezt eddig Gálér észre sem vette, csak most, ahogy elkezdett dideregni is. A hideg leginkább az arcát és a lábát érte, mert ezek voltak a legkevésbé védettek a hideg szél ellen. Ahogy haladtak egyre több jégtömböt láttak.
- Villám! Ugye nem egy jégszigeten éltek? - kérdezte. Erre a sárkány csak nevetett.
- Nem mondanám! Viszont mindjárt ott leszünk. Jut eszembe... Csukd be a szemed! - utasította.
- Ne aggódj, ilyen hidegben, biztos nem fog bogár belemenni. - viccelődött a fiú.
- Nem azért! Azért, mert csak úgy jutunk el a szigetre. - Gálér már nyitotta is a száját, hogy kérdezzen, de Villám beléfojtotta a szót. - Bízz bennem! El fogom mondani! - kérte.
Gálér nem akarta volna ilyen hamar feladni a kérdezősködést, de tudta, hogy úgysem kap választ, meg ezzel csak azt érné el, hogy a sárkány kételkedne a bizalmában. - Rendben van! - mondta, majd eleget tett a kérésnek, szemeit behunyta és remélte, hogy amikor újra kinyitja, már ott lesznek.
- Készülj! Egy kicsit fájni fog a fejed. - figyelmeztette az éjfúria, azonban, mielőtt még bármit is reagálhatott volna rá Gálér, már érezte is a lüktetést.
Nem volt hosszú idejű, de amint véget ért és kinyitotta a szemét, egyből vissza is csukta. Heves köhögésbe kezdett. A levegő, amit belélegzett irritálta a tüdejét. Abban a pillanatban, amikor nyitva volt a szeme, csak valami sötétet látott, de mivel azonnal visszacsukta nem tudta felmérni a helyzetet. Így is csípte a szemét az a valami. A szag alapján valamiféle füstre gyanakodott, de nem igazán ezen gondolkozott. A köhögés egyre intenzívebb lett, Gálér úgy érezte mindjárt elájul. Alig érzett magában annyi erőt, hogy fogja a nyerget. Könnyezni kezdett, hogy kitisztítsa szemeit, de sikertelen volt
- Vil... - köhögött. - Villám... - szólt rekedt hangon. - Mi a... Ki kel... - nem is tudta mit akar mondani, csak valahogy tudatni akarta vele, hogy el kell tűnniük innen. Érezte, hogy kezdi elhagyni magát, majd egyszercsak elengedte a nyerget. Oldalra dőlt és zuhanni kezdett. Ekkor ismét kinyitotta a szemét, sárkányát látta, ahogy távolodik tőle. Ahogy zuhant megszűnt számára minden, lassan ismét behunyta szemeit, elsötétült körülötte a világ.
Villám amint beért a füstbe ő is becsukta szemeit. Nehezére esett a légzés, de jobban bírta a levegőt. Hallotta és érezte, hogy lovasa nagy bajban van, ezért erősebben kezdett csapkodni szárnyival, ezzel próbálta a füstöt eloszlatni maga körül, illetve magasabbra is emelkedni, hogy kijusson a tiszta levegőre. Hallotta amint Gálér szólni akar neki, de képtelen akár egy szót is végigmondani. Ugyan neki sem tett jót a füst, erőt vett magán és még erősebben csapkodott szárnyival, de már késő volt. Érezte, ahogy lovasa leesik róla, majd egy pillanatra kinyitotta a szemét és látta egy pillanatra a fiút zuhanni, aztán meg eltűnt a sötétségben. Visszacsukta szemeit, és azonnal zuhanórepülésbe kezdett.
- Tartsd ki Gálér! - mondta leginkább magának. - Megmentelek!
Végre érezte, hogy kiért a levegőre, így szemeit kinyitotta, de sokat pislogott, mire nyitva is tudta tartani. Megállás nélkül zuhant és kémlelte merre lehet Gálér, de nem látta sehol. Megrémült a gondolattól, hogy belezuhant a vízbe, de ekkor elhúzott mellette egy másik sárkány. Fúria volt az is, csak vörös színű, mellső lábaival pedig egy ember két vállát fogta. Az éjfúriának egyből leesett minden, majd egy haragos üvöltés következtében követni kezdte a másik sárkányt.
Gálér mikor magához tért és lassan újra látott, meglátott egy éjfúriát, ahogy háttal van neki. Tudta, hogy nem Villám az, mert nem volt rajta nyereg. Felült. Szólni akart volna, de mielőtt bármilyen hangot adott volna ki köhögni kezdett. Az éjfúria felé nézett, majd közelebb ment hozzá.
- Végre felébredtél! Jól vagy? - kérdezte aggódó tekintettel. Gálér megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy lehetne jobban is. - A rohadék... - morgott a sárkány. - Ezért még kapni fog! Van is egy tervem! Benne vagy? - kérdezte Gálértól, aki csak értetlenül nézte őt.
- Mi történt? Hol van Villám? Ez Fúria-sziget? Miről beszélsz? - rohanta meg kérdésekkel, mikor végre meg tudott szólalni.
- Ohh... bocsi! - kért tőle elnézést az éjfúria. - Igen Fúria-szigeten vagy. Ez durva tréfa áldozatává estetek, Villám éppen a végrehajtójával beszél, vagyis inkább üvöltött, mikor elhoztalak onnan. Majd mindent elmondok, de van egy vissza nem térő alkalom, hogy megbosszuld mindezt, ha benne vagy! Bízol bennem?
Gálér hirtelen nem is tudta mit akarjon. Alig akarta elhinni, hogy mindez csak valamiféle tréfa volt. Viszont mivel azt gondolta, hogy ezt nem hagyhatja büntetlenül, így belement.
- Remek, mondom is mi a teendőd. -örvendezett az éjfúria, majd felvázolta a tervét. Ez is durva volt, és Gálér tudta, hogy Villám haragudni fog érte, de megígérte ennek a sárkánynak. Gálér is szerette a durva, morbid humort, de eddig csak vicc formájában mesélte, sosem tett még ilyet. Viszont már nem volt visszaút.
- Közelednek! Készülj! - szólt neki a sárkány. Gálér bólintott és visszafeküdt. - Bármit is látsz, bármi is történik! Maradj a tervnél! - adta ki az utolsó utasítást.
Szemét becsukva még egyszer végigfutott a terven, amit csak egyszer hallott, de egyszerű volt, így megjegyezte. Hallotta, ahogy leszálltak. Tudta, hogy az egyik az Villám lesz, a másik meg a tréfacsináló. Legszívesebben felpattant volna és odarohant volna Villámhoz, de végig akarta ezt csinálni. Majdnem elmosolyodott, de igyekezett fegyelemre intenie magát.
- Ajánlom neked, hogy semmi baja ne legyen, különben... - hallotta meg sárkánya hangját, amely fenyegető volt. Aggódott Villám miatt. Tudta, hogy ezt meg fogja bánni, de ott volt benne a remény, hogy meg fogja érteni, és később már csak nevetni fognak rajta, ha visszaemlékeznek. Mindemellett az a másik fúria majdnem kinyírta, így ő mindenképpen megérdemli, ha igaz, amit az a másik éjfúria mondott róla.
- Ne aggódj! Minden rendben lesz vele! Igazán lehetne egy kis humorérzéked! - hallotta először a hangját. Valamivel másabb volt, mint az éjfúriák hangja, amiket eddig hallott. Nem volt olyan mély. Valamiért az izgága gyerekek hangja jutott eszébe erről. Ez a hang is olyan volt, mint egy gyereké, akinek minden mókás, aki sosem fogy ki az energiából. - Amúgy meg, ez még semmiség volt! Még vannak terveim. - ez viszont aggasztotta a fiút. Ha ennél még rosszabb fog történni, akkor azt nem fogja túlélni.
- Ez már több volt, mint amit megtűrtem volna, te... - Villámot ekkor félbeszakították.
- Elég legyen! Megtettem, amit tudtam, de nem ígérhetek semmit! Reméljük, hogy felébred nemsokára, de nem ígérhetek semmit, nagyon sok füst jutott a tüdejébe. - Gálér tudta, hogy ez volt a jel.
Ahogyan Villám megérkezett a szigetre a vörös sárkány már ott volt. Lovasát letette a földre, majd arrébb sétált onnan. Villám gyorsított a tempóján és landolás helyett a másik fúriára vetette magát. Karmolni, harapni akarta volna, de megjelent egy másik éjfúria.
- Állj le kölyök! - hallotta az ismerős hangot. Leszállt a másik sárkányról. - Láttam mi történt! Elviszem a fiút, meglátom mit tehetek vele, ti addig beszéljétek meg a helyzetet, de csak szavakkal ha lehet. Normális szavakkal.
- Várj! Én is megyek! - indult is volna, de a másik éjfúria megrázta a fejét.
- Csak útban lennél, megoldom, ti addig tisztázzátok a helyzetet, nem akarom, hogy a fiú arra ébredjen, hogy ti itt egymást marjátok! - hangja parancsoló volt.
- De ő az én lovasom! - erősködött Villám, de a kapott tekintettől inkább visszaült. - Rendben... Egyébként Villámnak nevezett el. - mondta el neki kapott nevét. A másik éjfúria egyébként az apja testvére volt, és megkérte, őt, mielőtt elment, hogy majd mondja meg a nevét, ha lesz lovasa, mert azt akarja használni. Tudta, hogy az embereknek volt szavuk arra, ha valaki az apjának a testvére, de a sárkányok nem adtak nevet minden családtagjuk jelzésére.
Ahogy nagybátyja elment csak ketten maradtak.
- Szóval Villám mi? Jó kis nevet kaptál! - kezdeményezett beszélgetést a másik fúria.
- Hallgass! Miért kellett ilyen messzire menned, te idióta?! Mi van, ha nem éli túl? Abba belegondoltál már te hülye! - hangja egyre hangosabb lett.
- Eddig még senki sem halt bele ezekbe a tréfákba, erre mindig figyeltem! Azért komolyság is van bennem. Sohasem ölnék meg senki sem! Legalábbis ilyen módon. - védte magát a vörös sárkány.
- És mi van, ha valami maradandó károsodást szenved?! A fulladás határán volt! Lehet, hogy annyi füst került a tüdejébe, hogy sosem fog tudni rendesen lélegezni. - erősködött tovább Villám.
- Tudnod kéne, hogy Ő kiszedi az összes káros anyagot a szervezetéből! Elfelejtetted már mire képesek a sárkányok netán? Vagy soha nem is mondták? - Villámnak nem felejtette el. Tudta mi volt az, de nem szerette használni, csak végszükségletben.
Az éjfúria sóhajtott egyet és végre nyugodtabb hangnemben szólalt meg.
- Tudom... Csak nem szoktam arra gondolni. Nem szeretem használni Azt és ennyi.
- Miért? Hiszen ettől sokkal könnyebb lenne minden!
- De így nincs értéke annak, amit úgy érünk el. Csak végszükségletben nyúlok ehhez az adottsághoz... meg amikor olyan helyekre utazom...
- Apád tanította ezt mi? - kérdezte Villámtól, aki csak bólintott. - Tudod, régen ő is sokat használta, még emlékszem rá, de amióta elment és összeismerkedett azzal az emberrel...
- Tudod mit, hagyjuk! - vágott a szavába az éjfúria. - Menjünk, nézzük meg, mi van Gálérral! - majd elfordult és felszállt. A másik sárkány is követte.
Először az egyik hegy egyik barlangbejáratához mentek. Ott leszálltak és körülnéztek. Alig látták, de odabent alvó éjfúriák voltak. Csak hármat láttak, de feltételezték, hogy több is van, viszont Villám nem akarta felébreszteni őket azzal, hogy hanglokátor adottságát használja.
- Fogalmam sincs, melyik barlangban lehetnek. Annyi van itt. - mondta szomorúan Villám.
- Szerintem nem ide hozta, hanem valahol lent a part mentén. Ott kéne megnéznünk. - tanácsolta újdonsült útitársa.
- Nem sok értelme lenne, akkor minek vitte volna el? - kérdezte értetlenül az éjfúria.
- Szerintem azért, mert nem volt kedve a közelemben lenni. - magyarázta vigyorogva a vörös sárkány.
- Ebben lehet valami... Menjünk! - ezzel útnak indultak és a levegőben keresték a fiút és azt, aki elvitte. Nem telt bele sok időbe, mire megtalálták őket. Nem is voltak messze onnan, ahonnan elindultak.
Ahogy leszálltak Villámnak feltűnt, hogy Gálér még mindig nem kelt fel, viszont az megnyugtatta, hogy hallotta a légzését, ez azt jelentette, még életben volt. Aggódott a fiúért. Ő már nem csak az a gyerek volt, akit elrabolt, elvitte Hibbantra és megígértette vele, hogy segítsen. Még akkor is, ha Gálér azt mondta, azért teszi, hogy hazajuthasson, tudta, hogy amit mondott nem teljesen igaz. Érezte, hogy már egymás részei lettek. A lelkük összekötődött. Ha a fiú meghalna, olyan üresség keletkezne benne, hogy nem bírná elviselni.
- Ajánlom neked, hogy semmi baja ne legyen, különben... - fenyegette meg a piros sárkányt, de nem fejezte be a mondatot.
- Ne aggódj! Minden rendben lesz vele! Igazán lehetne egy kis humorérzéked! Amúgy meg, ez még semmiség volt! Még vannak terveim.
- Ez már több volt, mint amit megtűrtem volna, te... - akart volna valamilyen sértést hozzá vágni Villám, de Fogatlan testvére belevágott a szavába.
- Elég legyen! Megtettem, amit tudtam, de nem ígérhetek semmit! Reméljük, hogy felébred nemsokára, de nem ígérhetek semmit, nagyon sok füst jutott a tüdejébe.
Gálér hirtelen elkezdett köhögni. Egyre intenzívebb lett, a köhögések között pedig levegőért küszködött. Mindeközben folyamatosan rázkódott a teste. Egy idő után abbamaradt a köhögés, hörgött párat, majd elhallgatott és nem mozdult többet. Villám hallgatózott, de nem hallotta a légzését. Féktelen düh tört utat a fejében. Nagybátyja szomorúan nézett rá. A vörös sárkány rémülten nézett a fiúra.
- Basszus! Sajnálom! Nem is gondol... Nem akar... - motyogta, de nem fejezte be a mondatot, mert Villám rátámadt.
Először plazmabombával lövöldözte. Az éjfúriák képesek voltak arra, hogy egy alkalommal szinte azonnal újratöltsenek, ezért Villám hat helyett tizenkettő lövést adott ki a másik fúriára, aki szárnyával próbált védekezni, de nem sok sikerrel. Elterült a földön. Villám azonnal rávetette magát és harapni, karmolni kezdte.
Gálér minden önuralmát be kellett vetni ahhoz, hogy lelassítsa annyira a légzését, hogy még egy sárkány se hallja, csak ha fülét a mellkasához teszi. Hallotta a döbbent szavakat, majd azt is, ahogy sárkánya támadásba lendült. Ekkor villant át az agyán, hogy hatalmas hibát követett el. Ismét. Rájöhetett volna, hogy Villám kinyírja azt a sárkányt, ha azt hiszi meghalt. Akármennyire is édes volt a bosszú, nem akarta, hogy bárki belehaljon.
Kinyitotta a szemét és felült. Megpillantotta Villámot, amint a piros színű fúrián van és támadja, illetve a másik éjfúria mellettük feküdt, Gálér arra a következtetésre jutott, hogy megpróbálta megállítani sárkányát, de az őt is letámadta. Ezt nem hagyhatta. Odarohant Villámhoz, majd megpróbálta ellökni a vörös sárkányról.
- Villám! Elég! Csak megját... - nem bírta befejezni, mert az éjfúria őt is ellökte magától, de utána azonnal leállt és meglepett szemekkel nézett.
- Te élsz?! - kérdezte inkább meglepetten, mint boldogan. - De hogyan?
- Kérlek ne haragudj! Megbántam, hogy belementem! Csak azt akar... - nem tudta pontosan hogyan fogalmazza meg. Villámnak ekkor esett le, mi volt ez az egész.
- Te csak megjátszottad? Már te is engem kínzol ezzel? Azt hiszed ez vicces? Mit vétettem én ellened?! - kérdezte dühösen a sárkány, majd elrepült.
- Villám várj! Megmagyarázom! - kiáltotta utána a fiú, de Villám nem méltatta figyelemre. Gálér csak figyelte, ahogy eltűnik a hegyek között
- Ne haragudj! Számíthattam volna erre! Az én hibám! Majd beszélek vele. - Gálérnak fel se tűnt, hogy mikor kelt fel a másik éjfúria. - Még be sem mutatkoztam! Amikor Hablaty itt járt, adott nekem nevet. Fogas. - értetlenül nézett rá. - Tudom, fura név, de úgy gondolta vicces, mert Fogatlannal közösek a szüleink.
- Én voltam hülye, hogy belementem. Csak egyszer tanulnék a hibámból! - mérgelődött a fiú. Hirtelen nevetést hallott.
- Hát te egy zseni vagy kölyök! - szólalt meg a vörös sárkány, aki közben alig tudta abbahagyni a röhögést. Gálér jobban szemügyre vette. Nagyon hasonlított az éjfúriához, de sötétvörös színű volt és a testén rések voltak, ahol valami vörös folyadék áramlott, de Gálér nem értette miért marad a résben, holott volt ahol a gravitáció miatt ki kellett volna folynia.
- Hé! A terv az enyém volt Füsti! - mondta Fogas, amire a vörös fúria nagyot nézett.
- Nem is hittem volna, hogy ekkora mókamester vagy! Hát tanultál tőlem!
Gálérnak elege lett ebből.
- Mostmár elég legyen! - lépett fel határozottan. - Miattunk most Villám megsértődött, szóval bocsánatot kell kérnünk! Igen mindannyiunknak! Mind benne vagyunk! Indulás!
El is indult a fiú, de megtorpant. - Merre lehet? Segítsetek! - kérlelte őket.
- Nyugalom! Adj neki egy kis időt! Addig hadd mutassam meg neked a szigetet öhm...
- Gálér vagyok! - mutatkozott be a fiú, majd a vörös sárkányra nézett. - Téged meg Füstinek nevezett el Hablaty?
- Így van! - helyeselt Füsti.
- Te idióta gyík! - emelte fel hirtelen a hangját Gálér. Eszébe jutott ugyanis, hogy végtére is ez a sárkány tréfálta meg. - Miért akartál kinyírni engem?! - kérdezte felháborodottan.
- Csak egy vicc volt! - próbált védekezni, elég gyengén Füsti.
- Hát mit ne mondjak, nagyszerű vicc! És ha nem éltem volna túl?!
- Akkor valószínűleg együtt haltunk volna meg. - poénkodott még mindig a vörös fúria.
Gálérnak kellett valami, ami megnyugtatja. Rettenetesen ideges volt. Ide sem ért, majdnem megölték, aztán meg ismét megbántotta Villámot és ha még ez nem lenne elég az a sárkány, aki mindezért hibás - kivéve Villám megsértéséért, azért csak részben - itt röhögött előtte. Megpróbált lenyugodni és higgadtan végiggondolni a lehetőségeket.
- Jól van! Sajnálom! Talán egy kicsit tényleg túlzásba estem! Kérlek fogadd el bocsánatkérésként ezt. Nyújtsd ki a kezed! - közelebb hajolt, ahogy a fiú végrehajtotta a kérést.
Gálér először azt hitte, hogy meg akarja nyalni, vagy valami ilyesmi, de nem ez történt. A sárkány kinyitotta a száját, mikor szinte már a feje összeért a tenyerével, majd egy kis adag lávát köpött a kezére. Gálér felkiáltott, mikor meglátta az olvadt követ, majd kezét vadul rázni kezdte, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a lávától. Ez viszonylag gyorsan sikerült. Vadul zihált, szíve gyorsan vert. Egész teste remegett a félelemtől. Beletelt némi időbe, mire rájött, hogy nemcsak sérülést nem szenvedett, de a láva nem is volt forró. Meghallott egy ismerős nevetést.
- Hát ezt nem lehet megunni! - mondta a vörös fúria. - Ez mindig bejön!
Gálér ökölbe szorította a bal kezét és meg akarta volna ütni a sárkány, azonban meghallott egy másik ismerős hangot.
- Gálér! - Villám közeledett feléjük, majd leszállt a fiú mellett. - Én nem... csak annyira féltettelek! Azt hittem véged és... - makogott össze-vissza, de Gálér tudta, mit akar mondani.
- Nyugalom Villám! Vegyél egy mély levegőt! Az én hibám!
- Nem a tied! Túlreagáltam, csak tudod... nem számít! A lényeg az, hogy egyben vagy és végre valaki megtréfálta Füstit!
Gálér nagyon örült, hogy Villám nem sértődött meg komolyabban. Biztos volt benne, hogy sokkal jobban fog telni így az itt töltött idő. Mindemellett a sok izgalom után végre megnyugodhatott.
- Egyébként... - próbált végre a lényegre törni a fiú. - Villám körülvezetnél a szigeten? - a sárkány csak bólintott, majd oldalra úgy állt a fiú mellé, hogy az felmászhasson a hátára. Gálérnak hiába volt ezer, meg ezer kérdése, nem akarta azzal kezdeni az itt töltött idejét, hogy azzal zaklatja az éjfúriát, ehelyett először rábízta magát Villámra, és remélte, hogy miközben körberepülnek a sziget fölött, Villám majd mesél neki, így jóval kevesebb kérdés fog maradni. Ahogy felszálltak csak ketten voltak. Fogas és Füsti a földön maradtak, onnan nézték őket.
Gálér most először szemlélhette meg a szigetet a magasból. Hatalmas volt, rengeteg heggyel. Körülbelül húsz csúcsot számolt, de lehetett több is. A legtöbb hegy olyan magas volt, hogy a teteje több száz méteren át hó- és jég fedte volt. Voltak, amelyek pedig aktív vulkánok voltak és voltak, amelyek nem voltak magasak, nem is voltak vulkánok, vagy éppen szunnyadtak. Fa szinte egyáltalán nem volt a szigeten, viszont még az aktív vulkánok oldalai is fűvel borítottak voltak, így Gálér azt feltételezte ebből, hogy jó ideje nem törtek ki. Bokrok is csak elszórtan fordultak elő.
Ahogy körbenézett csak pár sárkány látott repkedni, vagy éppen valahol a földön feküdni, de nagyon kevés volt, ahhoz képest, hogy mekkora a sziget. Látott néhány éjfúriát, néhány olyan fúriát, mint Füsti, és voltak még kékes-fehéres színű fúriák is.
- Íme a szülőszigetem! Itt él a legtöbb fúria, kivéve néhány egyedet, azok is szinte mind éjfúriák. A sziget adottságai teszik lehetővé, hogy mindhárom faj egy helyen éljen. Ugyan most nem látsz sok sárkányt, de hidd el, hogy itt több százan vagyunk. Az éjfúriák, ahogy a nevük is mutatja, éjszakai lények. Legtöbbjük nap közben alszik, éjszaka aktív, természetesen vannak kivételek, mint például én, apám, vagy Fogas. Apám és én az emberek miatt tértünk át a nappali aktivitásra, míg Fogas például azért, mert akkor kevesebb volt a vetélytárs ételszerzésnél. Sokkal egyszerűbb úgy halászni, hogy nem ijesztették el előtte a halállomány nagy részét. - Gálér itt kérdezni akart volna a másik két fúriáról, de Villám még azelőtt megválaszolta ezt, mielőtt kinyithatta volna a száját. - A másik két fajról, majd mindjárt beszélek, vagyis beszélnek ők magukról neked.
Amikor ismét a földön voltak már három másik fúria volt ott. Füst és Fogas mellett ott a harmadik fúriafaj képviselője is. Gálér őt is jól megnézte. Teste világoskék volt, olyan volt, mintha jégből lett volna a sárkány. Karmai és fogai átlátszóak voltak.
- Gálér! Ideje megismerned a másik két fúriafajt. - szólalt meg Villám, majd Füstire nézett. - Füstivel kezdjük.
- Én vulkánfúria vagyok. - vette át Villámtól a szót Füsti. - Az itteni aktív vulkánokban él a fajom. Leginkább lávát eszünk, nasinak pedig barlangi bogarakat fogyasztjuk. Mint azt jól láthatod, nekünk a testünkben folyik láva, folyamatosan, erre azért van szükség, mert ez a bennünk levő láva készteti testünket arra, hogy egy vékony hártyaréteget tartson fenn, amitől tudunk a lávában úszni. A lövedékünk hasonló az éjfúriákéhoz, csak nekünk egy lávagolyó az, ami felrobban. Ugyanúgy hatot tudunk lőni. Nagyjából ez minden.
- Kifelejtetted, hogy durva humorérzéketek van és az ál-láváról sem beszéltél. - pótolt Villám, mire Füsti felkapta a fejét.
- Ja tényleg! Hát a legfontosabbak kimaradtak. Igen, mi ilyen humorosak vagyunk. - fordult ismét Gálér felé. - Az ál-lávát már te is láttad. Igazából ez nekünk olyan, mint másoknak a nyál. Úgy néz ki, mint a láva, de még csak nem is meleg. Viszont, ahogy tapasztaltam te is mókamester vagy. - Gálér egy kínos mosoly közepette megvakarta a fejét, majd egy "valami olyasmi"-t motyogott. - Te vagy az első, aki át tudott verni engem, még akkor is, ha egy bizonyos éjfúria terve volt, te hajtottad végre.
- És a füstöt hogyan csináltad? - kérdezte Gálér, mielőtt még Villám áttérhetett volna a másik fúriára.
- Hát csak a többiekkel lementünk az egyik vulkánba, majd felengedtük a gázokat, amik a zárt termekben felgyülemlettek, ezután a szárnyainkkal arra tereltük a füstöt, amerről jöttetek. Hablattyal nem csináltuk ezt meg, de elmondtam neki, hogy erre is képesek vagyunk, ezután nevezett el engem Füstinek. - vigyorgott a vulkánfúria.
- A harmadi fúria pedig... - szólalt meg Villám gyorsan, mert a kékes fúria horkantott egyet türelmetlenségében. - Ő lenne Jégszárny. - mutatta be Gálérnak a sárkányt.
- Üdvözlet! - köszöntötte érzelemmentes hangon. - Én egy fagyfúria vagyok. Mi fagyos hegyek barlangjaiban élünk, de ugyanúgy halat eszünk, mint az éjfúriák. Lövedékünk a gnúvadhoz hasonló valamennyire, de mivel fúriák vagyunk, ezért a mienk is robban, majd jégszilánkokat szór szét. Legtöbben itt élünk, Fúria-szigeten, de van pár fajtársam, aki valamelyik közeli szigeten van, illetve a fagyfúriák az őrszemek, amik mellett el is mentetek, azok a kis jégdarabokon vannak. - Gálér észre sem vette akkor, amikor fölöttük repültek el, hogy azokon a jégdarabokon sárkányok voltak. Így viszont választ kapott arra a kérdésre is, hogyan tudta Füsti, hogy mikor jönnek.
Még így maradtak dolgok, amit meg akart tudakolni, azonban Villám ismét megelőzte.
- Gyere! Elviszlek oda, ahol én keltem ki a tojásból! Utána megnézhetjük a többi helyet is! - nem is kellett sokat várnia, a fiú bólintott, majd felpattant a hátára. A többi sárkány is elindult, mindannyian másik irányba. Gálér ekkor szúrt szemet, hogy a fagyfúriának a szárnya is átlátszó. Erre is magyarázatot akart, de türelemre intette magát, hiszen Villám is mondta neki, hogy elviszi majd Jégszárnyhoz ha akarja.
Gálér először azt hitte, Fogas velük tart, de mivel más irányba indult el ő is, így ismét csak ketten maradtak.
- Hogy tetszik eddig a hely? - érdeklődött Villám, kicsit félve az eddig történtek miatt. - Tudom, hogy nem a legjobb fogadtatás volt, de... - nem tudta, hogyan fejezze be a mondatot.
- Ahogy eddig láttam érdekesek az itt élő sárkányok. Nem erre számítottam, mondjuk nem is tudtam mire számítsak. A sziget maga hatalmas és megvan a szépsége. Furcsa egy hely, hogy őszinte legyek. Még lenne kérdésem, illetve tudod, hogy Hablatynak is szüksége van ránk. - emlékeztette Gálér Villámot.
- Tudom! Ne aggódj, nem maradunk sokáig, a kérdéseidre meg majd válaszolunk, de először megmutatom a fészket, ahol én is születtem!
A sziget közepetáján levő egyik hegy barlangjának bejáratánál szálltak le. A bejárat ugyan szűk volt, épphogy csak befért rajta egy felnőtt éjfúria, azonban amint beléptek, Gálérnak egyből feltűnt két dolog. A nem is igazi barlang volt ez, hanem inkább egy hatalmas vájat. Nagyjából száz méter széles lehetett, hetven méter mély és tíz méter magas. A másik dolog pedig az orrát érintette. Egy kellemetlen, büdös szagot érzett, amit először ürüléknek gondolt.
- Mi ez a szag? Csak nem... - Villám egyik mancsát a szájára tette.
- Csendet! - mondta halkan. - Lehet, hogy nem látod, de itt éjfúriák aludnak. Nem nagyon szeretik, ha felkeltik őket nappal. - csak ezután válaszolt a kérdésére. - Ez a szag egy gáz miatt van, ami a hegy mélyén termelődik. Az összes fészkelőhelyünk ilyen gázzal teli helyeken van. Ez a gáz beszivárog a tojások falán valahogy és ettől lesz az éjfúria olyan, amilyen. Ha nem ilyen helyen kelnének ki a tojások, úgy az a fióka nem igazán lenne életképes. Ahogy a gáz bekerül a fejlődő egyed szervezetébe, megváltoztatja azt. Az egyed képessé válik arra, hogy később előállítsa a gázt. Ugyan maga a gáz nem gyúlékony, de az éjfúriák képesek módosítani rajta egy kicsit, amitől robbanékonnyá válik. Mindemellett emiatt van a nyálunknak gyógyító ereje is. Vannak, akik szerint még mást is ennek a gáznak köszönhetünk, de az már nem biztos.
Gálér csak ámultan hallgatta sárkányát, ahogy magyarázott. Eddig sosem gondolta volna, hogy ennyire kötve vannak a fúriák bizonyos környezeti tényezőkhöz. Ez megmagyarázta, miért látni olyan kevés fúriát. Lehetséges, hogy csak itt tudnak szaporodni.
- És melyik fészek volt a tied? - kérdezte Gálér. Erre Villám elindult jobbra, de nem ment sokat, néhány lépés után megállt. Mivel közel volt a bejárathoz, így annyi fény épphogy szűrődött be, hogy Gálér is észrevegye a mélyedést a kőben, illetve egy üreget mellette.
- Mint az összes tojás, így az éjfúriáké is robban. Ez az üreg egy melegvizű barlangi tóba vezet. A legtöbbet az éjfúriák vájták, ahogy sokasodtak. Amikor a tojások készek, a nőstény belöki őket a tóba, ott felrobbannak anélkül, hogy kárt tennének a barlang falában, majd a fiókák felröppennek és ezután szüleikkel élnek egy ideig, míg meg nem tanulnak önállóan is túlélni. Ez pár évig tart, utána ugyanúgy maradnak a sárkányok a szüleikkel, de már nem segítik őket, vagy legalábbis nagyon ritkán. - körbenézett. - Szerintem mennünk kéne, mert majdnem felébresztettünk már pár alvó fúriát. Majd még beszélünk róluk, csak máshol.
Gálér bólintott, majd kimentek a vájatból. Csak egy kis kiálló szikladarab volt ott, amin épphogy elfértek ketten, de nem kellett sokáig ott lenniük, amint a fiú az éjfúria hátára került, azonnal továbbindultak.
- Most elviszlek Füstihez, ha megfelel. - szólt Villám, mire Gálér csak bólintott. Igaz, hogy majdnem kinyírta őt az a sárkány, de nem ez volt az első eset, mikor halálközeli élményben volt része, így túllépett rajta.
Ahogy felszálltak Gálér ismét előhozakodott néhány kérdéssel, amit még korábban akart volna kérdezni.
- Egyébként miért kellett becsuknom a szemem és mi volt az a fejfájáslöket? Honnan tudták a fagyfúriák olyan gyorsan tájékoztatni a többieket érkezésünkről, hogy egy egész vulkánnyi füstöt előkészítettek fogadásunkhoz?
- Ez egy olyan téma, amiről csak később beszélhetünk. Ez egy nagyon fontos dolog és félek van valami köze, ahhoz a fúriarablóhoz is. - mondta halkan Villám.
- Akkor eddig miért nem hoztad szóba? - akadt ki Gálér. - Mi ez a nagy titkolózás? Ha köze lehet hozzá és nekem kéne őt legyőznöm, nem kéne elmondanod, hogy felkészüljek erre az eshetőségre is?
- Ez nem olyan egyszerű! Ez egy titok! Csak a sárkányok tudnak róla, meg néhány ember. Ahhoz, hogy elmondhassam neked, mindhárom fúriafajból kell egy egyed, aki már elérte a felnőttkort, a ti időtökkel számolva ez körülbelül húsz év és nincs olyasmi kapcsolatban az adott emberrel, mint ami köztünk van. Fogas, Füsti és Jégszárny lesz ez a három. - informálta Villám a fiút, de ő még mindig értetlenkedett.
- Mitől olyan nagy titok ez?
- Hamarosan megérted majd, még a mai napon.
- Hablatynak elmondták?
- Neki nem, de neked biztosan el fogják. - nyugtatta Villám.
Ugyan Gálér kíváncsisága egy cseppet sem lankadt, de leszállt a témáról ideiglenesen. Ahogy megérkeztek és a fiú letekintett a vulkán belsejébe és végignézett a fortyogó lávatavon, elgondolkozott azon, hogy minek van olyan sárkány, amelyik csak itt tud megélni. Nem értette, hogy miért szükséges a lávában élniük, minek kell, hogy láva folyjon a testükben, de valahol tisztában volt vele, hogy a természet képes fura dolgokra, amiket nehéz, vagy lehetetlen teljesen megérteni. Nem akart végig ilyen dolgokon elmélkedni, amíg itt van, így összpontosított arra, hogy a fontos és hasznos dolgokról informálódjon.
Villám lassan és körültekintően szállt bele a hegybe. El akart kerülni minden csepp lávát, ami kis adagokban kitört a tóból. Elsősorban Gálért féltette, tudta, hogy ő nem élné túl. Az éjfúriák még egy bizonyos mértékig kibírták volna, de mivel nekik nincs védőhártya a testük körül, ők is hasonlóan végeznék, mint az emberek.
A barlangnak, ahol a vulkánfúriák fészkelnek, szerencsére volt olyan bejárata, ami jóval a lávató felett helyezkedett el, így azt tűzték ki célnak és Villám kicsit növelve a tempón, de ugyanúgy óvatosan berepült.
Gálér nem győzte törölgetni magáról az izzadságát. Legalább olyan meleg volt, mint egy szaunában, csak az volt a különbség, hogy itt éppenséggel teljesen fel volt öltözve. Levegőt is alig kapott a forró levegőtől fájdalmat érzett az orrüregében. Szerencséjére a barlangban valamivel kellemesebb volt a hőmérséklet, de így is már most mehetnékje támadt. Úgy döntött, hogy ezután mártózik egyet a tengerben, mielőtt még felmennének a jeges csúcsokra.
- Na végre itt vagytok! - hallott meg egy ismerős hangot. Füsti rohant feléjük. - Gyertek! Megmutatom a fészkeket! Kicsit mélyebben vannak, de nem annyira veszélyes.
- Remélem itt nem kell sárkányfingszag ahhoz, hogy életképesek legyenek a fiókák. - jegyezte meg Gálér elég hangosan ahhoz, hogy ne csak a társaságában levő két fúria, de több sárkány röhögését is hallja.
- Imádom ezt a srácot! - mondta Villámnak Füsti. - Nem tarthatnám meg? - kérdezte, de mivel az éjfúria morogva megrázta a fejét, így Füsti is visszavett egy kicsit. - Nem, itt láva kell, hogy életképes legyen az utód. Miután a nőstény lerakta a tojásokat, nemsokkal később már bele is gurítja őket a lávába. A tojáshéj megvédi ugyan a kicsinyeket, de mivel érzik a lávát, ezért a szervezetük azonnal elkezdi a védekezést és kialakítja ezt a vékony és átlátszó hártyaréteget. Ez aztán folyamatosan nő és csak akkor tűnik el, hogyha hosszabb ideig nem érintkezünk lávával. Ez körülbelül egy nap, ezért nem hagytuk még el fúria szigetet. Túl veszélyes, mert ha egyszer eltűnik a hártya, nekünk végünk, mert nem jön új és mivel a hártya az, ami megvéd minek még a belső lávától is, azt el is felejtettem, hogy belül is van, így tudunk lávát raktározni, illetve így folyhat bennünk is, hogy tovább bírjuk. Viszont, mint mondtam, ha megszűnik a hártya elfolyik a lávánk és képtelen leszünk akárcsak a közelébe menni újra az olvadt kőnek. És mivel a lávára épül mindenünk, így semmink sem marad, lassan meghalunk.
Gálér már egy kicsit belekavarodott ebbe az egészbe, de nem akarta szóvá tenni, mert hiba mondta volna el újra, jóval többször kellett volna, hogy minden részét megértse. Amikor elértek abba a terembe, ahol a vulkánfúriák párzanak Gálér azonnal szétnézett és végiggondolta megfigyeléseit.
Hasonló volt, mint az éjfúriák vájata, de egyrészt lehetett látni, hiszen világított az a nagy lávató, ami nagyjából a közepén helyezkedett el. Körülötte Lávafúriák feküdtek, sőt voltak olyanok, amelyek a lávában voltak és csak a fejük látszott ki. A legtöbben vagy aludtak, vagy Gálért bámulták. Itt is eszméletlen meleg volt, így Gálér nem kezdett el kérdezősködni, inkább már menni akart volna. Egyébként sem volt kérdése, maximum a feltételezéseinek igazáról akarta volna meggyőzni magát, de most inkább bízott magában. Nyilvánvaló volt, hogy abba az egyetlen lávatóba kerülnek a tojások bele. Most egyet sem látott a fészekben, még kicsinyeket sem, amiből arra következtetett, hogy a tojások épp a tóban vannak, vagy még nincs párzási időszak.
Villámnak feltűnt, hogy lovasa kényelmetlenül érzi magát a melegben, ezért felajánlotta a távozást, amit Gálér hálásan el is fogadott. Kifelé menet már repültek, csendben és gyorsan haladtak. Ahogy kiértek Gálér megkérte az éjfúriát, hogy vigye le a tengerparthoz, ezt a kérését teljesítette is. Ahogy odaértek Gálér már rohant is a vízbe, nem törődve azzal, hogy milyen hideg, csak a fegyvereit dobta le. Ruhástól belegázolt a sós vízbe. Annyira jól érezte magát, hogy el tudott volna lenni egy darabig, de nem akarta megváratni Villámot és a fagyfúriákat, így pár perc után kimászott a vízből.
Nem is vártak tovább a fagyfúriák területe felé vették az irányt. Villám az egyik jégbarlangba berepült, onnan gyalog mentek tovább. Nemrég Gálér még a melegre panaszkodott, most meg úgy remegett, mint a nyárfalevél. Eszméletlen hideg volt a barlangban, de ezt várhatta is, ha már a fagyfúriák fészkelőhelyére ment. Itt is egy terembe értek, csakúgy, mint a másik két fúriafajnál és itt is rengeteg sárkányt láttak, amint éppen szundikáltak, vagy őket bámulták. Gálér a legtöbb fészekben tojásokat is látott, legalábbis annak feltételezte azokat a jégköveket.
- Üdvözlet! - köszöntötte őket Jégszárny. - Essünk is túl rajta. A nőstények lerakják a tojásokat. A fagyfúria az egyetlen sárkány, amelynek a tojásai nem robbannak fel kikeléskor, hanem egyszerűen széttörik. Kikel a kis fióka, ezután nagyjából ugyanaz történik, mint az éjfúriáknál. Megtanulna önállóan életben maradni, aztán meg vagy sikerül nekik, vagy nem. - Gálér nagyon gépiesnek találta Jégszárny hangját. Azt gondolta, hogy a sárkánynak nincs kedve a fajáról beszélni neki, egy idegennek, de reménykedett benne, hogy maga a sárkány ilyen hanggal született. - Nálunk különlegesség, hogy a tojás nagyrészt jégből van és benne a fióka fagyott, így ha meleg helyre kerülne a tojás, úgy az elolvadna, a fióka pedig elpusztulna. Ennyi! Kérdés?
- A szárnyaid is jégből vannak? Nektek a testhőtök akkor nagyon hideg? - tette fel Gálér a hirtelen eszébe jutott kérdéseket.
- A szárnyaim nem jégből vannak, nem lenne sok értelme, csak átlátszó valamennyire. A testhőnk nem alacsonyabb, mint más sárkányoké, csak legbelül van olyan hideg, hogy jég képződjön, ahol ugye a lövedékeinket tároljuk. Ha akarod megérinthetsz. Bennünk is folyik vér, csakúgy mint minden más élőlényben. A jégtojás is csak azért van, hogy a kicsik bírják a hideget.
Gálér odament és a kezét a fagyfúria hátára tette. Tényleg olyan volt, mint Villámé. Eszébe jutott, hogy Füstitől azt nem kérdezte, hogy a vulkánfúriáknak milyen a testhője, de bízott benne, hogy lesz még rá alkalma.
Itt sem maradtak sokáig, már indultak is volna, mikor reccsenést hallottak. Megfordultak és látták, ahogyan az egyik tojás repedezik, majd széttörik és egy kis fagyfúria került a helyére. Az anyja azonnal elkezdte nyalogatni. A csöppség olyan volt, mint egy kifejlett példány kicsinyített mása. Gálér elnézte volna őt akár órákig, de Villám intett neki, hogy induljanak, nem akarta zavarni a nőstényeket. Valószínűsíthető volt, hogy a többi tojás is kikel hamarosan.
Gálér kicsit szomorú volt, hogy nem tanulmányozhatta a fiókákat, de nem is akart itt bajt okozni, ezért engedelmeskedett. Villám hátár kirepült a jégbarlangból és a tengerparton landoltak.
- Nos akkor most mi lesz? - érdeklődött Gálér. - Ha a véleményemet akarod kérdezni, elmondom, hogy furák vagytok még a többi sárkányhoz képest is, de nem számít. Annyira különböztök, de mégis vannak közös tulajdonságaitok. Az éjfúriákat nem láttam, de téged és Fogatlant ismerlek, így feltételezem ők is ugyanúgy játékosak és kedvesek azokkal, akikben megbíznak. A vulkánfúriák pedig gondolom mind ilyen humorzsák, de azért tudnak komolyak is lenni. A fagyfúriák pedig... Nos nekik a lelkük is jégből lehet. - hadarta el gyorsan Gálér, mert rá akart térni egy fontosabb dologra.
- Nos akkor most már beszélnél nekem erről a dologról, ami olyan nagy titok, hogy még Hablatynak sem mondtátok el, de biztosítottál, hogy nekem el fogod? - tette fel egyenesen a kérdést.
- Nem tőlem függ. Füstitől, Fogastól és Jégszárnytól. Ha mindhárman úgy döntenek elmondhatják neked, akkor megteszik. Hamarosan ideérnek és tudatják velünk a döntésük.
- De mit kell ezen gondolkozni, hát nem ez a tudás az, ami kulcsfontosságú lehet, hogy legyőzzem azt az embert és kiszabadítsam a családod? Gondolom a többi fúriára is fenyegetés nemcsak rájuk, szóval... - Gálér annyira kíváncsi volt, hogy bármit megtett volna azért, hogy kikényszerítse belőlük. Biztos volt benne, hogy azzal a tudással közelebb kerül az ellenséghez és egyben a hazajutáshoz is.
- Gálér nem biztos, hogy ez a tudás hasznos lesz ellene, csak nagy a valószínűsége. Egyébként meg azt hiszed, azért mutattam meg a fészkelőhelyeket, hogy te tanulj? - Gálér ismét elővette az értetlen arckifejezést. - Azért tettem, hogy a fúriák megnézhessenek maguknak, hogy végül így döntsék el, hogy érdemes vagy-e rá, hogy megtudd. Az éjfúriák sem aludtak, csak úgy tettek. Persze általában alszanak nappal, de a mai eset kivételes volt. A láva- és fagyfúriák is ugyanígy tettek. Megvizsgáltak és döntöttek. Hamarosan itt lesznek és kiderül, mit választottak.
- De hogyan hoznak meg egy ilyen súlyos döntést abból, hogy rám néznek? - értetlenkedett tovább Gálér.
- Ezt csak akkor mondom meg, ha végül megosztják veled a titkukat.
Gálér nem örült ennek, mert félt, hogy nem lesz érdemes erre a titokra. Ha még Hablatyot sem méltatták rá, akkor őneki miért mondanák el?
A távolban meglátta a három sárkányt közeledni, és reménykedett abban, hogy az igen mellett fognak dönteni.
Most, amíg volt egy kis szabadidő és ihletem, úgy döntöttem megajándékozlak titeket egy extra hosszú résszel. Én már nagyon vártam, hogy idáig eljusson Gálér, remélem ti is így vagytok ezzel. Szívesen hallgatom meg a véleményeteket Fúria-szigetről, meg természetesen bármi másról is. A következő fejezetig (meg utána is) sok jót és boldogságot és persze sárkányos kalandot kívánok nektek!