Gálér fejben végiggondolta esélyeit. Az éjfúriák beleegyezésében szinte biztos volt, hiszen az ő fajtársukat készül kiszabadítani. A vulkánfúriákban is bízott, barátságosnak tűntek, akik ugyan sokat poénkodnak, elég morbid szinten, de komolyak is tudnak lenni. A fagyfúriákban már kételkedett.
- Villám! Én... - akart volna valamit mondani, de nem ki több hang a torkán.
- Figyelj Gálér! Tudom, mi a gond. Tudom, hogy tudni akarod. Én nem dönthetek helyettük, de ne félj. El fogják mondani! Higgy ebben! Biztos vagyok benne, hogy ez a kulcs az ellenségünkhöz! Érzem itt bent.
Leszálltak. Komoly tekintettel meredtek Gálérra, aki ugyan megpróbálta viszonozni, de egyre inkább a erősödött benne a félelem, hogy nem találják méltónak. Először Fogas szólalt meg.
- Gálér! - kezdett bele. - Téged egy olyan helyről hoztak ide, ahol teljesen más az élet, nincsenek sárkányok és az emberek sokszor visszaélnek a hatalommal, azt hiszik bármit megtehetnek. - a fiút meglepte ez a beszéd. Igaz volt ugyan, legalábbis Gálér is így gondolkodott a világáról, de látott benne sok jót is. Viszont azt nem értette, hogy ilyeneket honnan tud Fogas. Neki sosem beszélt erről, sőt magáról sem sem szólt egy árva szót, nemhogy ahonnan származik. - Én azt feltételezem, hogy ez a valaki a te világodból származik, csak valahogy idekerült és itt használja hatalmát, hogy uralkodhasson. Éppen ezért, úgy döntöttek az éjfúriák, hogy beleegyezünk abba, hogy megtudd a legnagyobb titkot, hiszen ezzel sokkal nagyobb esélyed lesz ellene. Mindemellett éjfúriákat rabolt el, talán meg is ölte! Ezt nem hagyhatjuk és csak Te vagy képes legyőzni őt. - ezzel meghajolt a fiú előtt, aki zavarban volt, ugyanis nem tudta, mit reagáljon erre. Elsuttogott egy "Köszönöm!"-öt.
- Haver! - szólította meg barátságosabb hangon Füsti. - Te egy zseniálisan poénos ember vagy, ezt imádom benned, ezt imádja benned az összes vulkánfúria. Az, aki végre tud hajtani egy olyan átverést rajtunk, mint amit te műveltél, mikor idejöttél, na az... - itt hirtelen megállt, majd komolyabb hangvétellel folytatta. - Na de! Nyilván nem csak ez határozza meg döntésünket. Az a valaki szörnyen erős lehet, ha mindazt megtette, amit Hablaty állított róla. Ha még az a nőstény éjfúria és Fogatlan sem voltak elég erősek, hogy megállítsák, akkor baj van. Fajom beleegyezik, hogy megtudd! Mindemellett számíthatsz ránk bármikor. - Gálér kicsit megkönnyebbült, de tudta, hogy a neheze még hátra van. A fagyfúria arckifejezése nem árult el semmit. A fiú remélte, hogy abból, hogyan reagál a másik két fúria döntésére, akkor talán kikövetkeztetheti az övéjüket. Mivel ez nem történt meg, még mindig nagyon feszült volt.
- Gálér! - szólt a rideg, érzéstelen hangon. Gálérban eme egyetlen szó hatására megfagyott a vér. - Tanulmányoztunk és hasonló következtetéseket vontunk le, mint az éjfúriák. A te világodban rengeteg a rossz ember. - egyáltalán nem nyugtatta meg Gálért ez a mondat. - Mi örülünk, hogy nem élünk ott, amit láttunk... Az leírhatatlan. - Gálér kezdte feladni. - De láttunk téged! Láttunk másokat is, akik még mindig megőrizték azt, ami emberré teszik őket! - a fiú most először hallotta a sárkányt úgy beszélni, mintha nem valami gép lenne. - Tudom, hogy furán hangzik ez tőlem, de mi nem vagyunk mindig olyanok, mint amilyennek mutattuk magunkat. Mi is érző lények vagyunk, igaz hogy csak ritkán mutatjuk ki ezt, de te megérdemled, hogy veled így viselkedjünk. Elmondjuk neked a titkunkat, mert tudjuk, hogy te nem fogod olyan szörnyűségekre használni, mint az a gonosz ember. - Jégszárny most először rámosolygott. Még a többi fúria is kicsit meglepődött ezen.
Gálér annyira örült, hogy méltónak találták erre. Elfogyott a türelme és rákérdezett.
- Akkor elmondjátok? - kérdezte izgatottan. A sárkányok összenéztek, azon gondolkoztak ki közölje vele. Végül Villám szólalt meg.
- Az akarat. Az elme hatalma. Ez a titok. - mondta Villám, Gálér pedig próbálta feldolgozni ezt az információt. - Lehet nem érted most, de elmagyarázzuk.
- Nem tudom, mennyit meséltek arról... - vette át a szót Fogas. - ...hogy az alfa sárkányok miképpen uralkodnak, miképpen parancsolnak? Egyszerű! Az akaratukat használják. Az elméjükkel betörnek a másik sárkány elméjébe és engedelmességre késztetik őket.
- A fajoknak különböző erősségű az akaratuk. - folytatta Füsti. - A gnúvadnak, a vörös halálnak hatalmas, akár több ezer sárkányt is képesek irányítani.
- Viszont a legnagyobb ereje a fúriáknak van. - mondta Jégszárny. - Csak mi vagyunk képesek arra, hogy akár embereket, vagy más élőlényeket is befolyásoljunk. Ez pedig sokkal nehezebb, mert minden élőlénynek más az elmefelépítése.
- Ez az erő lehetővé teszi az összes sárkány számára, hogy utazzon a világok között, így hoztalak el téged. - ismét Villám beszélt, Gálér már kezdett beleszédülni abba, hogy kire figyeljen, de igyekezett követni, és nem elveszteni a fonalat.
- A fúriák viszont sokkal több dologra képesek ennek hála. - most Fogasra kellett figyelnie. - Mint már Jégszárny is mondta embereket is befolyásolhatunk, noha nem szoktuk használni, sokan eddig még nem is használták, nem volt rá szükség. Vannak, akik azért nem használják, mert ha nincs küzdelem, nincs győzelem. Ezt valljuk mi sárkányok. Csak legvégső esetben nyúlunk ehhez a hatalomhoz.
- Miszerintünk az az ember valahogyan képes mindarra, amire mi. - osztotta meg gyanúját Jégszárny. - Szerintünk véletlen jött rá a képességére majd ezzel visszaélve akarja, hogy behódoljanak előtte. Viszont úgy gondolom, hogy nem képes irányítani a sárkányokat, legalábbis a fúriákat semmiképpen, ezért rabolta el Fogatlan párját és fiókáit, hogy rájöjjön, hogyan irányíthat minket, hogyan törhetné meg elménket.
Gálér képtelen volt megemészteni mindezt. Egyszerűen képtelen volt elhinni. Leült a földre. Rengeteg mindenen elgondolkodott, mi lehet az a nagy titok, de sosem hitte volna, hogy valami ilyesmiről lesz szó.
- Az elme? Az akarat? Nem értem... Akkor te Villám... tudod amikor... és a többiek is? És akkor hogyan... - annyi kérdés és felismerést kavargott a fejében, hogy hiába próbált, nem tudott egy értelmes mondatot sem összeraknia. Hirtelen nyugodtság árasztotta el, mintha a tudás súlya eltűnt volna és csak a súlytalan beletörődés maradt volna meg. Érezte, hogy elhisz mindent, amit mondtak neki, bár maga sem tudta miért. Megértette, hogy ez egy ugyanolyan velejárója a sárkánylétnek, mint a repülés, vagy a tűzokádás.
Ahogy felnézett és a fúriák rájöttek, miért tűnt el az összezavarodottság az arcáról, egyből egymást kezdték méregetni, majd Füstin állt meg a tekintetük.
- Te bolond vulkánfúria! - kiáltotta Villám. - Ez nem így működik! Nem kéne pont Gálér agyával játszadoznod!
- Most mi van? Legalább megszokja! - védekezett a vörös sárkány. - Ha az az ember képes arra, amire mi, akkor használni fogja ellene és...
- Elég legyen! - szólt rájuk Jégszárny. - Most nincsen időnk ilyesmire. Ha jól tudom a fiúnak vissza kell mennie Hablatyhoz, mert valamit mutatni akar neki.
- Honnan... - kérdezte volna Gálér, aki egyáltalán nem mesélt Hablaty leveléről, de aztán le is esett neki, hogy olyan lények veszik körül, akik képesek befolyásolni az elméjét, simán olvasnak is belőle. - Mindegy! Már indulunk is? - kérdezte.
- Ha szeretnél még maradni, akkor nem muszáj most indulnunk, csak te mondtad, hogy lehet, valami nincs rendben. Valószínűleg tényleg van probléma, mert Hablaty nem szokott, csak így ilyen leveleket írni, csak akkor tesz ilyet, ha tényleg fontos. - jegyezte meg Villám.
Gálér hirtelen szédülést érzett, majd elájult. Nem volt sokáig eszméletlen, de amikor kinyitotta a szemét, majdnem újra elájult.
- EZ MEG MI?! - kiáltotta ijedten. Ahol eddig négy barátságos fúria állt, most szintén négy sárkány volt, de ezek korántsem voltak békések. Vérszomjasak voltak, vicsorogtak, morogtak és felé közelítettek. Gálér mozdulni is alig tudott, de vett magán erőt és kihúzta a kardot, majd az egyik éjfúria felé tartotta hegyét, de tudta, hogy sokat nem ér el vele.
Most eszébe sem jutott, hogy a sárkányszelidítéssel próbálkozzon, mintha nem is emlékezett volna, hogy hogyan kéne. Csak a túlélési ösztön marad meg benne.
- Nyugalom! - mondta idegesen és remegő hanggal. A fúriák még mindig közelítettek felé, és Gálér már készült is lecsapni, mert nem látott más lehetőség, de ekkor újra elájult.
Mikor magához tért, újra normálisan látta a sárkányokat, akiknek az arcán rémület tükröződött. Ezután nevetést hallott. Ekkor esett le neki mi történt. Füsti kicsit megbabrálta az elméjét. Ismét.
- Te utolsó... - annyi mindent vágott a fejéhez, hogy már számolni sem tudta. Csatlakozott hozzá Villám is, ugyanis eléggé megijesztette, hogy Gálér az egyik pillanatban előrántja a kardját és felé tartja a hegyét. Persze aztán mindenkinek leesett, hogy megint Füsti poénkodott csak.
- Tudod a poén is unalmas már egy idő után, ha túladagolod! - mondta fenyegetően Gálér.
- És én még azt hittem van humorérzéked... Eddig ezt bizonygattad. - vágott vissza a vulkánfúria, de mivel négy szúrós tekintet is rászegeződött, inkább stílust váltott. - Jól van! Befejezem! Csak azt akartam, hogy szokja milyen, ha tényleg ez lesz éspedig nagyon valószínű, hogy ez lesz.
- Inkább térjünk vissza a tárgyra! - Gálérnak már nem volt kedve ezzel vacakolni. Ha testileg nem is, de szellemileg belefáradt ebbe. Elgondolkozott, hogy ezért megérte-e az utazás, mégiscsak alig tölt el itt valamennyi időt, de menni kellett. Tudta, hogy Hablaty bajban van és volt egy sejtése, hogy annak az ismeretlen rosszfiúnak is köze van hozzá. - Még mindig nem teljesen értem ezt az egészet. Szóval ha akarjátok, simán befolyásoltok bárkit, rákényszeríthetitek az akaratotokat, de nem csináljátok gyakran. Emellett valószínűsíthető, hogy annak az embernek is van valami ilyesmi hatalma, jól mondom?
- Nagyrészt igen. - adott választ Fogas. - Nekünk van ilyen, ez egy természetes dolog a sárkányoknál, mint a légzés, annyi különbséggel, hogy légzés nélkül nem élünk sokáig. Az viszont, hogy annak az embernek is van, akitől jelenleg minden sárkány fél, csak egy feltételezés, de szinte biztosra merem állítani, hogy képes rá.
Gálér ismét leült a földre, majd a kezeibe temette arcát. Most realizálta igazán, mekkora gondban van. A fúriák értetlenül nézték egy ideig, majd Villám rájuk szólt, hogy menjenek el egy kicsit. A többi sárkány teljesítette ezt, Villám pedig lefeküdt a fiú mellé és farkával óvatosan körülölelte.
- Nyugodj meg! Mondd el mi baj jött rád hirtelen, megpróbálok segíteni! - mondta nyugodt, kedves hangon.
- Csak annyi - szólalt meg Gálér egy kis idő elteltével. - hogy most jöttem rá arra, hogy rohadtul nem sok esélyem van ellene! Mit tudok csinálni az ellen, aki képes irányítani képes ilyenekre?
Villám odanyomta a fejét a fiúéhoz. Igyekezett megnyugtatni és lelket önteni belé, de nem tudta mit is mondjon neki. A sárkányok nem az ilyen beszédekről híresek, de ennek az egynek muszáj volt valamit tennie. Mélyen magába nézett, majd ahogyan érezte, hogy a szavak maguktól jönnek, utat engedett a hangoknak.
- Na figyelj ide! - kezdett bele egyszerre tekintélyt parancsoló, ugyanakkor barátságos hangon. - Azért téged hoztalak ide, mert tudtam, hogy benned megvan minden, ami kell ahhoz, hogy legyőzzük őt! Nem adhatjuk fel! - miután látta, hogy ez nem sokat használ, megpróbálta máshogy megközelíteni a dolgok. - Amióta itt vagy sokat változtál. Amikor idejöttél, még féltél a repüléstől, nem akartál segíteni, sokszor követelted, hogy vigyünk vissza! Mi nem tettük! Önzők voltunk, olyan helyzetbe kényszerítettünk, ahol nem volt választásod és többször is megsérültél miattunk. Így hallgatva saját magamat, szörnyűbben hangzik, mint gondoltam volna. De itt jön a lényeg! Te nem adtad fel! Végigcsináltad, pedig valószínűleg utáltál minket! Megtettél mindent, amit kértünk, holott mi semmit nem adtunk neked cserébe, amit akartál! Annyira örültem neked, mikor már éreztem, hogy ott van köztünk az a lelki kötelék, ami apám és Hablaty között! Tudom, hogy te képes vagy rá! Mindenki hisz benned, szóval te is tedd ezt!
A szavak mély hatást gyakoroltak Gálérra. Többször is újragondolt minden egyes szót. Szörnyű érzés fogta el. Villámnak igaza volt abban, hogy elrabolta őt és nem hagytak neki más választást, csak a maradást. Ugyanakkor Ő volt az önző, nem a sárkány. Ő volt az, aki csak a saját érdekeit nézte, nem pedig másokét. Villám azért csinálta mindezt, hogy megmenthesse a családját. Bármire hajlandó, hogy kiszabadítsa őket. És Gálér is megtenne akármit, ha hasonló helyzetben lenne.
- Nincs több menekvés! - szólalt meg végül. - Nincs több kifogás! Nincs több nyavalygás! Nem fogom tovább vesztegetni az időmet! Nem fogok arra várni, hogy valami csoda történjen, mert nem fog! Csak mi vagyunk! Megígértem neked, hogy segítek! - fordult oda Villámhoz. - Akármi is történt eddig, nem számít! Csakis az a lényeg, hogy tettem egy ígéretet, amit be is fogok tartani! Nem számít semmi, csak egy dolog! Azt pedig mindannyian tudjuk!
Alig akart hinni a saját fülének. Amiket mondott... Mintha nem is ő beszélt volna, hanem egy szellem, ami megszállta a testét. De mivel nem kényszerítette semmi sem arra, hogy ezeket a szavakat mondja, így egyetlen egy válasz volt. Most a lelkéből beszélt. Nem félelemből, nem kényszerből, nem udvariasságból, nem a pénz miatt mondta ezeket. Eddig nem igazán volt alkalom, amikor a lelke, a valódi Én-je szólalt meg. Félelmetes, de egyben felemelő érzés volt.
- Annyira jól esik ezt hallani! - szólalt meg Villám.
- Nekem meg annyira jól esett kimondani mindezt! - vallotta be a fiú. - Aludjunk itt, majd holnap reggel visszaindulunk Hablatyhoz, aztán meg elkapjuk azt a szemétládát! - Villámnak tetszett az ötlet.
Együtt megkeresték Fogast, majd megkérték, hogy mutasson nekik egy helyet, ahol aludhatnak. Az éjfúria teljesítette kérésüket és egy üres barlangot mutatott nekik. Nem is volt igazán barlang, inkább csak egy mélyedés, de elég nagy volt ahhoz, hogy elférjenek kényelmesen. Ugyan még volt idejük sötétedésig, de Villám mondta, hogy inkább most próbáljanak elaludni, mert később lehet nem fognak bírni. Néha fúriák veszekszenek akár egy halászterületen, akár valami máson és bár általában nem nagyon hangosak, mégis zavaró tud lenni.
- Villám! Milyen érzés mások gondolatait olvasni? Másokat irányítani? - jött a váratlan kérdés Gálértól, miután lefeküdtek. A fiú, sárkánya segítségével talált néhány ágat, ami tele volt levelekkel a közeli fákon, azokat levágta kardjával, vagy Villám tépte ki és bevitték a barlangjukba. Ott leterítette és ráfeküdt. Meglepően kényelmes volt. Az éjfúria mellette feküdt, Fogatlanhoz hasonlóan megégette a követ maga alatt, úgy feküdt le, majd szárnyával óvatosan betakarta lovasát.
- Én eddig nem használtam sokszor, nem is szeretem. Hogy milyen érzés? Legyőzhetetlennek érzem magam tőle. Amikor elindultam, hogy felkutassam a megfelelő embert, akkor hagytam, hogy az elmém vezessen. Egyszerűen arra koncentráltam, hogy megtaláljam a megfelelő személyt. Téged. Emlékszel, amikor részeg voltál és durva dolgokat mondtál nekem én meg eltűntem? - Gálér bólintott, arcán látszódott, hogy még mindig bánja minden tettét, amit azon az estén követett el. - Akkor el akartam tűnni egy időre, te viszont megtaláltál. Meg voltam sértődve, de nem akartalak bántani. Eszembe jutott, amikor apám és Hablaty megismerkedtek. Akkor alakult ki köztük az a fajta kötelék, ami közöttünk is meg kellett, hogy legyen, de még nem volt meg. Akkor döntöttem úgy, hogy megpróbálom. Beléptem az elmédbe és elfelejtetettem veled rengeteg dolgot. Nem tudtam, hogy fog ez működni, de valahogy összejött. Ugyan, amikor hozzám értél én visszaadtam minden emlékedet, de nem mondhattam el, hogy én voltam mindezért a felelős. hazudnom kellett.
- Így már érthetőbb minden. - szólalt meg egy rövid csönd után. - De miért olyan nagy titok ez, ha csak a sárkányok rendelkeznek vele? - jutott eszébe.
- Azért, mert ha kitudódna, akkor biztosan kitalálnának valamit ellene. - kapta meg a választ. - Jelenleg, ha befolyásoljuk valakinek a gondolatát, teszünk róla, hogy eszébe se jusson ilyesmi.
Nem beszélgettek sokáig. Fáradtak voltak és pihenniük kellett, mert gyorsan vissza akartak térni. Ám nem volt kellemes az alvás, ami Gálért illeti. Rettenetes rémálmok gyötörték. Többször is felriadt, de azonnal elfelejtette miről álmodott. A harmadik alkalom után, már nem is aludt vissza. Csöndben feküdt a hátán és bámulta a nagy feketeséget a feje fölött, amit az éjfúria szárnya adott.
Eljött a reggel. Gálér fáradt volt és rosszkedvű. Ugyan nem ez volt az első alkalom, hogy szinte az egész éjszakát átvirrasztotta, de ettől függetlenül nem tett jót neki. Mindemellett most nem nyugtató, hanem inkább idegesítő hatással volt rá Villám egyenletes szuszogása. Mikor a sárkány is felkelt, értetlen arccal bámulta a fiút.
- Mi a baj?
- Alig aludtam... - morogta alig érthetően Gálér.
- Mi történt?
- Rémálmok.
- Miről?
- Nem tudom... Nem emlékszem rájuk... Csak azt tudom, hogy nem bírtam aludni...
Gálér nonverbális módon tudtára adta a sárkánynak, hogy csöndet szeretne. Villám viszont nem adhatta még meg neki, mert volt még egy kérdése.
- Akarod, hogy később induljunk? Megpróbálhatnál még egyszer elaludni, hátha nem lesz rémálom! - javasolta neki az éjfúria, de a fiú megrázta a fejét. Felállt, megdörzsölte szemeit, majd elindult a tengerpartra. Ahogy kiért, kezeit belemártotta a hideg vízbe, majd megmosta az arcát. A víz alig volt sós. A rengeteg jég miatt, ami a közelben volt, a tenger sótartalma jelentősen kisebb volt, mint máshol.
Szárnycsapásokat hallott. Két sárkány érkezett meg. Az egyik egy éjfúria volt, méghozzá Fogas, a másik pedig Jégszárny volt. Mindketten Gálért nézték. A fiú valami köszönésfélét morgott, majd még egyszer megdörzsölte arcát vizes kezeivel.
- Nem aludtál valami jól, igaz? - nem kellett Gálér elméjében olvasni, hogy Jégszárny kitalálja ezt. Látszott a fiú arcán. Gálér nem is mondott semmit, csak egy aprót bólintott.
- Úgy döntöttünk veled tartunk! - mondta Fogas. - Füsti is szeretett volna jönni, de sajnos nemigen hagyhatja el a szigetet, hacsak nem egy csapat gronkel kíséretében tenné ezt. Viszont nincsenek itt gronkelek, így maradnia kell.
Gálért jelenleg hidegen hagyta, hogy ki jön, vagy ki nem. Csöndet szeretett volna, de természetesen nem mondhatta nekik, nem lett volna illendő. Úgy döntött, hogy majd alszik Villám hátán, már ha képes lesz rá. Felült a sárkánya hátára és azonnal indultak is. Villám megkérte Gálért, hogy csukja be a szemét, csakúgy, mint amikor idejöttek. A fiú engedelmeskedett és legszívesebben ki sem nyitotta volna szemeit, de eszébe jutott valami, amit meg akart még tudakolni az éjfúriától.
- Mondd csak Villáááááááááám... - kezdett bele, de sárkánya nevének említésekor ásított egyet. - Minek kellett becsukni a szemem, amikor jöttünk és most, ahogy távoztunk?
- Mert a szigetet elrejtettük az elménkkel. Olyasmi, mintha Fúria-sziget szintén egy másik világban lenne, de mégsem, csak letakartuk mentálisan, így olyan, mintha nem is létezne. Ha egyedül mentél volna, akkor meg sem láttad volna a szigetet. Igazából nem kötelező becsukni a szemed, de ha nem tennéd, egy erős villanást látnál, amitől még a fejed is megfájdul, emlékszel, amikor elhoztalak még régen? Akkor is ugyanez volt. - válaszolta neki Villám. - Mindemellett elmondok még valamit. Az az eljárás, mely során megérted a sárkányok nyelvét, felesleges. Ugyanúgy az elmédet befolyásoljuk. Amikor először megtették ezt egy emberrel, együtt találták ki, hogy csináljanak egy álszertartást, ami során mások is megérthetik a nyelvünket, viszont ne szerezzenek tudomást az elménk erejéről. Nagyon jól be is vált.
Gálér félig érdeklődve, félig pedig idegesen hallgatta sárkányát. Miután befejezte és csend lett, lehunyta szemeit, rádőlt Villám nyakára el próbált pihenni. Az éjfúria tudta, hogy lovasa mit szeretne csinálni, ezért egy kicsit lassított a tempón, siklásra váltott, így csökkentve a szárnycsapások számát. A fiú még magánál volt ekkor, némán megköszönte a sárkánynak.
Ám nem tudott sokáig szunyókálni. Ismét rátört egy rémálom. Ismét felriadt rá, majdnem leesett Villám hátáról. Utolsó pillanatban sikerült körülfognia a nyakát, amivel a sárkányra is ráijesztett.
- Na jó! - kiáltott fel idegesen az éjfúria. - Most már nekem van elegem ebből! - néhány perc múlva feltűnt egy kisebb sziget a láthatáron és Villám arrafelé vette az irányt.
Gálérnak mindez fel sem tűnt. Megpróbált emlékezni, mi volt ez a rémálom, mert kezdett arra gyanakodni, hogy ez nem véletlen. Sajnos még egy foszlányt sem tudott elkapni álmából, ezért feladta a további erőlködést. Ekkor landoltak a szigeten. A sziget átlagosnak tűnt. Az is volt. Semmi titkos barlang, vagy egy sárkányfajnak a kizárólagos élőhelye. Még domborzat is alig volt, szinte csak a lapos erdő és a szokásos homokkal borított partszakasz. Szerette volna megkérdezni, miért szálltak le, de elásította és mire be tudta csukni a száját, hogy újra kinyissa, Villám megelőzte.
- Leszálltunk, hogy nyugodtan aludhass! Segítünk! Nyugodt, békés álmokat fogunk rád küldeni és őrizni fogunk!
Gálér kicsit megalázónak érezte, hogy ilyen módon kell aludni, de fáradt volt és nemigen látott más megoldást. Elfogadta a sárkányok ajánlatát és nem is pazarolta az időt, lefeküdt egy kényelmesnek tűnő fűkupacra, az erdő határán. Különös érzés volt számára. Érezte, hogy az egész teste megnyugszik. Légzése lelassult és végül mély álomba zuhant, ami most kifejezetten kellemes volt. Villám hátán repült a messzeségben. Bármerre nézett, csak a semmi vette őket körül, ami nem akart eltűnni. Nem is bánta. Így az utazásuk végtelennek tűnt.
Ám ezt nem élvezhette sokáig. Most azonban nem egy rémálom volt, ami felébresztette, hanem a sárkányok. Morgósan meg akarta kérdezni, hogy mi történt, de hallotta, ahogy emberek kiáltoznak nem messze tőlük. Nem kellett sokat gondolkozni, hogy rájöjjön, sárkányvadászok közelednek feléjük. Nem tudta pontosan mennyien lehetnek, de jelen pillanatban nem nagyon érdekelte.
Tudta, hogy ez kinek a műve, és rohadt ideges volt. Előkapta a kardját, majd felkészült a harcra. A fáradtság elszállt belőle, szíve hevesen vert, izmai megfeszültek. Akármennyire is volt ideges, akármennyire is érezte, hogy készen áll, félt. Nem is kicsit. Nem akart embert ölni, de jelenleg nem látott semmilyen más lehetőséget. Ezzel egy rövid ideig lankadt a figyelme, de megpillantotta a vadászokat és minden kétség elszállt belőle. Hat embert látott. Villámra pillantott, aki visszanézett rá, majd intett a fejével, hogy mozogjanak a tenger felé. Az ötlet jó volt, így nem vehették őket teljesen körül.
Jégszárny felrepült, hogy a magasból támadjon, de nem maradt fent sokáig, ugyanis, bár a földön nem lehetett látni, de fentről tisztán kivehető volt egy hajó, amiről elég távolra tudtak lőni, viszont ők sem látták a talajon levőket, csak azokat a sárkányokat, akik a levegőből kívánnak támadni.
- Egy hajó van innen elég messze, de van lőfegyverük, így inkább maradjunk a földön! - adta tovább gyorsan az információt.
- Rendben! Gálér! Mennyivel bírsz el egyszerre? - kérdezte Villám.
- Eggyel... Remélem, eggyel elbírok! - válaszolt szinte azonnal a fiú. Megrázta a fejét, hogy eltüntessen minden megmaradt kósza gondolatot, ami elvonhatná a figyelmét. Szemügyre vette az ellenséget. Kettő íjász volt, a többinél valamiféle közelharci fegyver volt. Az íjjászoktól félt, mert tudta, hogy a nyilaik a sárkányokra mérgező anyaggal van bevonva.
- Íjjászok! - kiáltotta.
A két éjfúria célzott és lőtt is, és mindkettő lövedék talált és halálos volt. Azonban ők is kilőttek még egy-egy nyilat, amiből az egyik ugyan mellé ment, de a másik eltalálta Villámot, a mellső lábánál. A nyílhegyen levő anyag miatt az éjfúria kidőlt. Csak hárman maradtak. A sárkányvadászok eközben odaértek hozzájuk. Nem hátráltak meg a sárkányoktól, sőt nem is ő volt a célpontjuk. Gálért akarták elérni. Azonban Fogas és Jégszárny nem hagyta ezt és rálőttek a vadászokra. Fogas eltalált egyet. Holtan esett össze, a kezében tartott buzogány mellette ért földet. Jégszárny lövése elől sikeresen félreugrottak. Most már túl közel voltak ahhoz, hogy újabb plazmabombát, vagy jéglövedéket küldjenek rájuk, anélkül, hogy Gálért is elérné a lövés hatása.
Egyikük kikerülte a két fúriát és Gálérra támadt. Egy hatalmas kétkezes fejsze volt nála. Messzebbre ért el vele, és erősebbet is tudott ütni, mint Gálér a kardjával. A fejszét maga fölé emelte és a fiú fejére akart lesújtani. Erőteljes csapás volt, nem bírta volna Gálér kivédeni, viszont elég könnyen félre tudott ugrani és próbált visszatámadni. A férfi jobb karját célozta meg. Azonban nem számított arra, hogy egy ilyen nagy és vélhetően nehéz fegyvert, villámgyorsan mozgat, így könnyen kivédte a csapást, sőt ő is visszatámadt, szinte azonnal. Gálér kibillent az egyensúlyából.
A következő csapást, ami felé érkezett, nem bírta volna kivédeni, de a szerencse rámosolygott, ugyanis Villám a maradék erejével, a farkával meglökte a vadászt, így az nem tudott támadni, sőt el is esett. Gálér eközben visszanyerte az egyensúlyát és ismét támadott. A földön fekvő ellenfelének a hasába szúrta a kardját, majd azonnal ki is húzta. A vadász fájdalmasan felkiáltott.
Gálér a sárkányok felé fordult, és látta, ahogy a vadászok a plazma- és jéglövedékek elől ugrálnak. Az egyik elesett az egyik plazmabomba hullámától, de szinte azonnal felkelt és futott tovább. A két fúria kifogyott, nem volt több lövés.
Ekkor egy kiáltást hallottak, majd néhány szikla repült feléjük. Gálér felkiáltott, ellenfeleiről megfeledkezve kizárólag a hatalmas kődarabokra figyelt, hogy időben kikerülje őket. Négyet számolt, de azt nem tudta kikövetkeztetni, hogy pontosan hova fognak esni. Azt látta a legjobbnak, ha folyamatosan mozgásban marad, azonban nem sikerült úgy kivitelezni, mint ahogy elképzelte, ugyanis beleszaladt az egyik vadászba. Mindketten elterültek a földön. Gálér a földre érkezéskor erősen beverte a fejét és majdnem elájult. Szédült. Néhány másodperc fekvés után sikerült felkelni és megrázta a fejét, remélve, hogy visszanyeri a koncentrációját.
Ahogy körbenézett, nem volt boldog. Mindkét oldal rosszul járt. Náluk az egyik emberre esett a szikla. biztos nem élte túl, mert csak a lábi látszanak, és némi vér a hatalmas kő körül. Azonban Fogas is megjárta, de ő életben marad, viszont nem lehet kellemes, hogy a farkára esett a kő, szerencséjére viszont nem a farokvégre, hanem inkább a tövéhez közelre, így a szárnyak nem sérültek. Mindenesetre így is kellemetlen lehetett.
Csak Jégszárny maradt talpon mellette, míg ellenük még három fegyveres volt.
- Rohadékok! - kiáltott rájuk dühében Gálér, bár sokat nem ért el vele, csak azt, hogy nagyobb haraggal rontottak rájuk. Jégszárny dühösen felüvöltött, ami meglepte Gálért, de örült is neki, mert érezte, hogy most még nagyobb erővel fog harcolni.
A fagyfúria rávetette magát az egyik megmaradt emberre. Megpróbálta elharapni a nyakát, azonban a vadász a fegyverének markolatával védekezni tudott. Eközben a másik még élő ellenfél már Gálérral állt szemben. Kezében buzogány volt. Erősen zihált, mivel előtte elég sokat futott, hol a kövek elől, hol pedig a sárkányok lövései elől. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy teljes erejével támadjon.
Gálér épphogy megtartotta az egyensúlyát, ahogy kivédte a felé érkező csapást. Ahogy a fegyverek összeütköztek úgy érezte a lökéshullámot, ami végigszaladt a testén. Az első csapást azonnal követte a második, amit szintén sikerült kivédenie a fiúnak. Most viszont itt volt a lehetősége a visszatámadásra. Élt is vele. Ahogy ellökte a buzogányt kardjával, máris az ellenség hasa felé szúrt a hegyével. Azonban a lendület és a célzás hiánya miatt éppen csak megszúrta a vadászt. Arra elég volt ez is, hogy kibillentse a harc dinamikájából, így már könnyű volt elintézni. Egy torokvágás vetett véget az életének.
Eközben Jégszárnynak is sikerült elintézni ellenfelét. Átharapta a fegyvermarkolatot, így már semmi sem akadályozta meg, hogy ellenfelét, akit a földön tartott mindvégig, a túlvilágra küldje. Amint ez megtörtént a fagyfúria a fiú felé pillantott majd, amikor meggyőződött róla, hogy rendben van, Fogas felé fordította tekintetét. Azonban egy hang miatt elfordította felőle fejét. Gálér lassan lépdelt felé, azonban mögötte megjelent egy alak, akinél hatalmas kétkezes fejsze volt, amit a földön vonszolt maga után, ezt hallotta meg a sárkány. A vadász az volt, amelyikkel Gálér először elbánt, azonban nem halt bele a szúrásba. Beérte a fiút. Fogait összeszorítva felemelte fegyverét és lecsapott.
- Gálér! - kiáltotta Jégszárny, azonban mást nem mondott, inkább cselekedett. Azóta újratöltött, így egy jéglövedékkel lefagyasztotta a támadót, viszont Gálért is elérte a lövés így a fiú bal karját is elérte és egészen a válláig apró jégszilánkok álltak a karjában. Felüvöltött fájdalmában. A másik ember viszont azonnal meghalt, hiszen a lövés az arcába robbant.
- Uhhh... sajnálom! Nem akartalak téged is eltalálni! - kért bocsánatot a fagyfúria. Egészen addig ismételgette a különböző szavakat a megbánásra, amíg Gálér oda nem ért hozzá.
- Áhhh... Nem baj... Köszönöm, hogy... meg... megmentettél! - nyögte ki erőtlenül. Lassan lecsillapodott az adrenalinlöket, így visszatért a fáradtság.
- Elintézem a hajót, addig pihenj le, vagy nézd meg a többieket! Fogasnak biztos kéne egy kis segítség! - válaszra nem is várva, azonnal elindult abba az irányba, ahol feltételezhetőleg a hajó volt. Nem akart repülni, mert akkor kiszúrják, így viszont a meglepetés ereje vele volt.
Gálér szívesen leült volna pihenni, de tudta, hogy van itt még két sebesült éjfúria, akit meg kéne néznie, hogy rendben vannak-e. Villám felé indult el. A sárkány erőtlenül feküdt még mindig. Ahogy a fiú odaért és letérdelt mellé, a sárkány szemei kinyíltak.
- Gálér... Jól vagy? Nyertünk?
- Megöltük őket... - kezét az éjfúria nyakára tette és simogatni kezdte. - Veled mi van? Fel bírsz kelni? - a sárkány egy aprót bólintott, majd megmozdult. Gálér csak most vette észre, hogy a nyíl még mindig ott volt a sárkány lábába állva. - Várj! Ezt előbb kihúzom! - Megfogta a nyilat és egy rántással sikerült eltávolítani, anélkül, hogy eltörte volna.
Villám felszisszent, majd párszor megnyalta a lábát, ahol a nyíl volt. Ezután sikerült felállnia és elkezdte végigszaglászni lovasát. Egyből feltűnt neki a sok kis jégszilánk, ami már olvadni kezdett, de még mindig ott csillogtak a fiú bal karjában. Gálér tudta, hogy feltűnt neki, ezért ahelyett, hogy magyarázkodott volna, elmondta Villámnak az egész csatát.
- Fogas! Ő rendben van? Hol találta el a szikla?! - kiáltott fel hirtelen Villám, majd elrohant a másik éjfúria irányába.
Eközben megérkezett Jégszárny is, aki szempillantás alatt elsüllyesztette a hajót, a menekülők egy részét pedig megölte. Gálér is elindult a szikla felé, ami még mindig Fogason volt. Odaérve viszont olyan látvány fogadta, hogy nem akart hinni a szemének...
Sziasztok!
Bocsánatot kérek, hogy eltűntem! Ismét... Sajnos az egyetem miatt még kevesebb a szabadidőm, de igyekezni fogok! Addig is remélem élveztétek ezt a részt! Kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről a képességről, várom a kommenteknél, vagy privát üzenetben, ha szeretnétek!