- Villám!
- Mondjad!
- Egyébként miről beszéltetek anyukámmal?
- Sok dologról.
- Igazán elmondhatnád részletesebben is, van időnk. Meg amúgy is, itt ülök rajtad és repülünk a lemenő nap felé és egy szót sem váltottunk, a tengert bámulni meg unalmas ennyi idő után.
- Meséltem neki arról, hogy milyen volt kezdetben a kapcsolatunk. Beszéltem neki, hogy hogyan készítettünk fel a harcra. Mondtam neki pár dolgot néhány sárkányfajtáról. Szó esett, hogy miket csináltunk együtt, amikor Fúria-sziget felé mentünk, illetve, amikor jöttünk vissza. Meg kérdezett pár dolgot, mint például az egyes sérüléseid. Elmondtam, hogy egyszer megvágták a lábad, aztán egy ideig nem repülhettünk, majd mikor igen, aznap majdnem bepisiltem, mert egész éjszaka ott voltam melletted. Meg ott volt persze az első igazi repülés, amikor viharba kerültünk és volt egy kis nézeteltérésünk, én arcon karmoltalak. Emellett még beszéltem valamennyit az elmebefolyásról is, illetve válaszoltam még pár kérdésére is.
- Értem... Hát igen, voltak izgalmas dolgok, amik velünk történtek. És miket kérdezett?
- Leginkább arról volt szó, hogy mi lesz, ha azt választod, hogy velem jössz.
- És?
- Mi és?
- Mondjál már konkrétumokat, kíváncsi vagyok, plusz sok közöm is van hozzá, végtére rólam volt szó.
- Megkérdezte, hogy milyenek az emberek, illetve a sárkányok Hibbanton, meg hogy lesz-e ott mit dolgoznod, hogy meg tudj élni.
- Gondolom azt mondtad, hogy Hibbanton becsületesek és kedvesek az emberek, de azért tudnak küzdeni ha kell, illetve a sárkányok is szerethetőek, és bármit képesek megtenni, hogy megvédjék azokat, akik közel állnak hozzájuk, illetve megnyugtattad, hogy lesz mit csinálnom, és nem halok éhen ott.
- Szinte szó szerint.
- Ennyi?
- Volt még valami...
- Hallgatlak.
- Mondtam neki ugye, hogy képes vagyok befolyásolni mások elméjét, de azt nem mondtam, hogy te is képes vagy erre. Szóval megkérdezte, hogy ha képes vagyok minderre, akkor miért nem csinálom azt, hogy szimplán kitörlöm az emlékét rólad, illetve a tiedet a családodról és viszlek magammal.
- Hűha! És mit válaszoltál?
- Azt, hogy az semmit sem érne, ha ilyen módon tartanálak magamnál. Sosem tudnám megbocsájtani magamnak. Az már nem te lennél. Egyszerűen képtelen lennék rá. Megmondtam neki, hogy pont ezért nem használtam nála sem.
- Köszönöm Pajti! Jól esik ezt hallani!
- Egyébként felajánlottam neki, hogy ha szeretné, akkor kitörlöm az emlékeit, amennyiben velem jössz, de egyből elutasította. Azt mondta, hogy ha nem is fog látni többé, de mindenképp szeretne rád emlékezni. Azt is mondta, hogy szerinte te sem akarnád őt elfelejteni.
- Így van! Emlékezni szeretnék rá és fogok is.
- Örülök, hogy ezt megbeszéltük, most azonban váltsunk témát, ha nem bánod.
- Egyetértek veled és nem bánom! Eszembe is jutott, hogy meg akartam kérdezni, hogy mi lesz most velem? Mit fogok csinálni itt Hibbanton?
- Nos még nem vagyok biztos benne, de nem sokkal mielőtt elmentem hozzád, apámmal beszéltünk rólad és azt mondta, hogy remek gyógyító lehetne belőled akár.
- Ezt meg honnan szedte? Erről jut eszembe, tudott Fogatlan és Hablaty arról, hogy eljössz megkeresni engem, vagy titokban tetted?
- Nem tudom, miért erre gondolt, talán beszélt erről Hablattyal, vagy csak emlékezett rá, hogy te biológiát tanultál, vagyis sokat tudsz az élőlényekről. A másik meg, hogy az egész családom tudott erről, meg persze Hablaty és Asztrid is. Várjunk csak, te még nem is láttad Hablatyék kicsinyét igaz?
- Nem. Ha emlékszel, ahogy visszaértünk, bementünk a házba, ahol laktunk régen, felraktam rád a nyerget és jöttünk is egy hosszabb repülésre. Hablaty még nem is tudja valószínűleg, hogy itt vagyok, talán ha valaki látott minket a faluban, akkor szólt neki. Ha jól számolom, már hamarosan öt éves lesz igaz?
- Így van, aranyos kisfiú, és valószínűleg az egyik testvérem lovasa lesz, mert nagyon jól kijönnek egymással. Egyébként Hamis a neve és a nővérkémet meg Árnyálomnak nevezte el.
- Szép nevek...
- Tifelétek egész más nevek vannak.
- Ez így van. Viszont térjünk csak vissza egy kicsit az előző témához. Attól, hogy tanultam ilyenekről, még nem jelenti azt, hogy gyógyítónak való vagyok, az emberi gyógyításról semmi tapasztalatom nincs, nem orvosnak akartam menni, a sárkányokról meg... hát a hüllők anatómiáját és néhány tulajdonságát ismerem, gondolom nagyrészt rátok is igaz, kivéve a hidegvérűség talán... de ettől még nem hinném, hogy alkalmas lennék erre.
- Embert nem kell gyógyítanod, Gothi már kiképzett mást arra, egyre gyengébb már, kelleni fog valaki, aki átveszi a helyét, azonban úgy gondolja, hogy kell valaki más, aki meg a sárkányok egészségéért felel, és erre szerintem téged gondol a legmegfelelőbbnek. Amúgy sem előnyös, ha egyvalakire szakad mindkét faj gyógyítása, nem ártana ketté választani. Szerintem könnyen ki tudna tanítani téged és te meg elég okos vagy, hogy átvedd a helyét. Meg a sárkányok is könnyen megbíznak benned, így még ezzel se lenne gond.
- Hát megpróbálkozhatok vele, ha felajánlják. De egyébként miért bíznának meg bennem könnyen a sárkányok? Vagy úgy érted, hogy ugyanannyira, mint bármelyik más hibbanti vikingben?
- Könnyebben. Már szinte mindenki tudja közülük, hogy mit tettél, és ezért mindenki hálás. Végtére is régen vadász is volt korábban és elég sokat pusztított, amíg itt volt. Sokan még akár megtiszteltetésnek is vennék, ha te segítenél nekik, akár olyan kis dolgokban is, mint egy pikkely, ami nem akar lejönni, mikor cserélődik, vagy elkaptak valami kisebb betegséget.
- Nem tudom, hogy képes lennék-e rá...
- Biztos, hogy képes lennél rá! Gothi megtanít mindenre, sőt Bélhangos is tudna segítséget nyújtani, hiszen ő volt egy ideig a sárkányok fogásza, bár az még azelőtt volt, hogy én megszülettem.
- Majd meglátjuk...
- Úgy érzem nyomaszt még valami.
- Hmm... mire gondolsz? Én nem igazán érzem így.
- Tudom is, hogy mi! Ne aggódj! Lesz majd valakid itt. Majd kerítek neked egy párt! A nők megvesznek az éjfúriákért és érted is meg fognak.
- Szerinted ez nyomaszt engem? Erre nem is gondoltam eddig soha.
- Szerintem ez nem igaz, csak nem akarsz ezzel foglalkozni most.
- Villám én...
- Jól van! Jól van! Ha nem akarsz, akkor nem beszélünk róla! Lassan vissza kéne mennünk, már egyre sötétebb van. Hablaty és Asztrid hamarosan indulnak a szokásos éjszakai repülésükre, talán még elérjük őket előtte, vagy mehetnénk velük, ha nem untad még meg eléggé a tengert és a felhőket bámulni. Közben akár meg is beszélhetnétek ezt a gyógyító dolgot.
- Induljunk vissza, viszont szerintem ne menjünk velük, szerintem ők ilyenkor szívesebben lennének kettesben, nem akarom zavarni őket. Majd megbeszélem vele holnap.
- Jó! Igazad lehet. Na menjünk!
- Milyen messze lehetünk?
- Nem hinném, hogy sokáig tartana.
- Értem.
- Van valami ami nyomaszt mégis, igaz?
- Igen. Valóban van.
- Elmondod?
- Anyukám... olyan hamar történt az egész... tényleg nehéz lehetett neki. Egyik nap váratlanul beállítok egy sárkánnyal, majd néhány óra múlva, azt mondom, hogy elmegyek és valószínűleg nem lát soha többé. Kész csoda, hogy nem esett össze, ott helyben...
- Gálér... ha akarod akkor bármikor visszavihetlek, egy-egy napra, de többre is, vagy...
- Nem Villám! Ami történt, megtörtént. Bár őszintén szólva, kicsit úgy érzem, elhamarkodottan döntöttem, de nem volt idő... Nem akartam, hogy más is meglásson, így muszáj volt hamar elintézni ezt. De nem volna jó egyikünknek sem, ha csak időnként bukkannék fel, főleg úgy, hogy teljesen máshogy telik az idő itt, meg amott. Nem működne... Viszont lehet, hogy írok neki egy levelet, és megkérek egy kis sárkányt, hogy vigye el neki. Talán levelezhetnénk egy ideig, legalább lenne lehetőségem megbeszélni vele rendesen a döntésemet és talán ő sem érezné magát annyira rosszul.
- Egy rettenetes rém biztos ki fog segíteni!
- Ennek örülök. Ahogy látom már közel vagyunk.
- Igen! Hamarosan ott leszünk.
- Akkor egy kicsit lassíts, szeretném egy kicsit tovább kiélvezni ezt.
- Legyen ahogy szeretnéd.
- Köszönöm!
- ...
- ...
- Gálér!
- Mondjad!
- Hálás vagyok, hogy engem választottál! Tudom, hogy nem volt könnyű, épp ezért nagyon köszönöm!
- Én is örülök, hogy itt lehetek Villám!
És itt a vége, repülj el véle!
Remélem tetszett ez a rövid, párbeszédes epilógus!
Kedves Olvasóim! Én is nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki elolvasta ezt a történetet. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem, és ez Nektek köszönhető!
Azonban mielőtt még végleg lezárom ezt a történetet, szeretnék megosztani veletek néhány érdekességet, hátha érdekel valakit.
'Az elején mégúgy volt, hogy Fagord csak egy átlagos rossz ember, aki meg akarja szabadítani a világot az éjfúriáktól, mert volt egy látomása, ami arról szólt, hogy egy istenség csak azért teremtette az éjfúriákat, mert az emberiség már nem imádta őt, ezért pusztulniuk kell. Azonban mivel voltak olyan helyek, ahol az emberek és a sárkányok együtt éltek, azok természetesen nem hallgattak rá, így végül nem csak éjfúria vadász lett, de egyben egy új, hódító törzs vezérévé is vált. Viszont egy idő után megtudta, hogy van egy sziget, aminek a helye ismeretlen és tele van éjfúriával, meg kellett találnia, ehhez meg foglyul kellett néhányat ejteni, ekkor jutott el Hibbantra. Ezt a koncepciót azonban átírtam, mert úgy éreztem, hogy egy árnyaltabb főgonosz sokkal jobb lenne.
''Eleinte a sárkányoknak (meg nyilván Fagordnak) nem volt meg ez az elmebefolyásolós képessége, ezen nagyjából ugyanakkor változtattam, mikor újradolgoztam a főgonoszt is (nagyjából a 7-8. rész körül). Az alapötletet természetesen a gnúvad, illetve a vörös halál adta.
'''A vége felé, amikor Gálér tudomást szerez erről a képességről, rájön, hogy ő is el tudja sajátítani és képes visszajutni a világába, amit meg is tesz, de egy idő után bűntudata lesz és a saját világában sem bánnak jól vele, ezért úgy döntött volna, hogy saját akaratából visszamegy és ottmarad, legyőzték volna Fagordot és utána együtt maradnak Villámmal. Azonban az volt a helyzet, hogy nem akartam, hogy Gálérban is meglegyen eredendően ez a képesség, hanem inkább szerezze meg valahogy, illetve úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha az utazás csak a sárkányok kiváltsága lenne, különben Fagord is simán megtehette volna.
Nos leginkább ezeket szerettem volna megosztani veletek.
Ami a jövőt illeti...
'A következő sztorim valószínűleg egy Í.N.A.S. X Örökség ciklus (Eragon) Crossover lesz, hamarosan neki is látok.
''Elkapott az ihlet, így elkezdtem tervezni egyfajta folytatást ehhez a történethez, szóval egyszer még vissza fogok térni Gálérhoz és Villámhoz, majd meglátjátok.
'''Eléggé rákaptam a Crossoverekre, így lehet azokra is számítani, de jövök sima sztorikkal is majd még.
''''Igyekszem majd, hogy ne évekbe teljen, mire befejezek egy történetet, de nem ígérhetek semmit.
Nos ennyi lenne egyenlőre! Hamarosan nekikezdek a következő sztorim első részéhez! Addig pedig minden jót nektek, Sárkánylovasok!