-Ti farkasok gondolatban kommunikáltok egymással, és én tudok a tiedben olvasni Lukas, szerintem el kéne menni a világ túloldalára. Ott ahol senki sem talál meg téged, te nemzet vagy. Azt csinálsz amit akarsz ha megvagy a melóval. Főnökeidnek szóljunk?
"Nem jó ötlet, ahogy a testvéreim ismerem biztos az lesz az első hogy Világtalálkozó után rohannak a főnökömnek szólni arról h megléptem. Ebben az egészben Izlandot sajnálom a legjobban...ő aggódhat a legjobban. Te mit gondolsz Troll? Merre induljunk tovább?"
-Szentpétervár, vagy ahogy mások nevezik "Oroszország nyugatra néző ablaka".
"Ne szaporítsuk a szót, induljunk a reptérre"-gondolta Norvégia, s farkasként tovább ügetett Oslo fele.
Órákkal később...
A repülő simán landolt Szentpéterváron, oroszul bemondta a gépen lévő hangosbemondó a végállomás nevét. Norvégia elvegyült az utasok tömegében, kilépett a kavargó hóba. Felette lebegett hatalmas varázslénye Troll, jobb vállán egy rózsaszínes zöldes tündérke didergett.
"Számíthattam volna arra, hogy itt is hó lesz...no mindegy...innen már csak el kéne érni a belvárost és valami szuvenír boltot. Mellé még egy kajáldát és pénzváltót."
-Innen merre tovább Norvégia? Ha emberi alakodban tartózkodsz nem tudok a gondolataidba olvasni!
Lukas előkapta jegyzetfüzetét zsebéből, balkezébe fogta tollát s lekörmölte neki amit gondolt.
-Ez a kommunikáció is megfelel nekem Nor, hiszen akkor nem néznek téged bolondnak.
Norvégia erre már nem szólt semmit, helyette átvágott a repülőtéren és kiment a városba. Gondolatai Lukasnak nagyon messze jártak, hirtelen megállt. Füleivel a sok sok orosz és más nyelvű karattyolás közt meghallott egy finom kiejtésű angolt. Rémülten körbe nézett és észrevette a sarkon Oroszországot aki húgával, Fehéroroszországgal beszélgetett. "Basszus...ha ezek ketten észre vesznek nekem végem van! meg kéne keresnem a vasútállomást hogy kínáig vonattal menjek!"-gondolta ijedten, lassan megfordult és elindult visszafele. Már majdnem elérte a sarkot mire ennyit hallott maga mögül:
-Hello Norvégia! Régen találkoztunk!
-He..hello Oroszország és Miss Fehéroroszország! Csak szimplán világot látok.
-Nem kellene a világtalálkozón lenned Norvégia?-kérdezte Fehéroroszország, mire bátyja körül lila aura kezdett gyűlni. "Huston baj van! Méghozzá marha nagy baj..."
-Nem volt túlzott kedvem menni...-sóhajtotta, hangja ugyan olyan színtelen volt mint eddig megszokhatta bármelyik nemzet, akivel találkozott. A másik kettő egymásra nézett, megvonták vállaikat. Oroszország már mosolyogva rátette kezét Norvégia fejére s megsimogatta puha haját Lukasnak.
-Még találkozunk kicsi Nor!-búcsúzott el Ivan, sarkon fordultak s ott hagyták a döbbent nemzetet. Lukas remegő térdekkel kezdett el rohanni az utcán, orrába parfüm, hó, sült hús és a vodka jellegzetes szaga tódult. Arcába vágó vad hópelyheken vágott át, kikerülte az elébe vágódó embereket és igyekezett elérni a vonatot. "El kell érnem azt a vackot...el kell érnem!"-oldala a sok futástól és lihegéstől szúrni kezdett, bal kezét jobb oldalára tette h enyhítse fájdalmát. Egyre lassabban s lassabban futott, végül már csak vonszolni bírta magát a hatalmas állomás épület felé ami az úttest túloldalán terpeszkedett. Többi emberrel együtt átment a zöldön, enyhén görnyedve átvágott az üres téren s az ajtón belépve elvegyült a tömegben.