41. fejezet: Csillag, az RBF-ek és az Abszol út

A testvérpár az érkezés után elbúcsúzott Scarlett-től, majd Pitonhoz csatlakozva hazatértek. Ott aztán Fawnnak mindenről beszámoltak, amit esetleg kihagytak a levelezésből, és tulajdonképpen arról is, amit nem. Piton valóban a szokásosnál is szótlanabb és befordulóbb volt, hamarabb visszatért a Fonó sorba, mint szokott, úgyhogy a testvérek hagyták őt, látva a felgyülemlett feszültséget benne.

- Gyerekek, lesz valamikor egy átlagos évetek? – sóhajtott Fawn.

- Igazából ez csak a második volt, mama – mondta Severus. – Tavaly a Titkok Kamrája, most Sirius Black. Meg persze még előtte ott volt az a dolog Mógussal. Hm, mióta Harry Potter idejött, azóta ilyen fura minden – gondolkozott el, mire Raven nevetett.

- Hát, szerintem nagyon sokat elértünk ebben az évben – mondta a lány.

Scarlett küldött a testvéreknek levelet, mikor kikelt a kisbaglya. Ez nem sokkal születésnapja, tizenhetedike előtt történt, így Severus és Raven ajándékkal állítottak be hozzá.

- Köszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok – vette át őket a lány. – Gyertek be, megmutatom a házunkat, aztán a kisbaglyot. Severus, nem jöttek még meg az RBF-jeid?

- Nem – rázta a fejét a fiú. – De már szerintem bármelyik nap megérkezhet. Nagyon kíváncsi vagyok.

Scarlett házán látszott, hogy gazdag családról van szó – szépen dekorált, tágas szobákkal és hatalmas kerttel rendelkezett, de korántsem hangsúlyozták ki származásukat és anyagi helyzetüket annyira, mint mondjuk Malfoyék, állapította meg Raven. Itt ugyanis szintén csak hárman laktak, de nem alkalmaztak például házimanókat takarításra vagy főzésre, minden munkát maguk végeztek. Severus és Raven nagyon le voltak nyűgözve, főleg az olvasószoba láttán, ami körülbelül annyi könyvvel rendelkezhetett, mint Piton házának földszintje, és izgalmasabbnál izgalmasabb kötetek sorakoztak fel a polcokon. A lány szülei is nagyon kedvesnek bizonyultak. A hármas aztán kiment a virágzó hátsó kertbe a bagolyházhoz.

- Na, gyertek, itt van – mutatta az utat Scarlett. Bent most csak egy nagy baglyot találtak és a kicsit. Pár napos lévén csak kis pelyhek borították a testét, helyenként még kopasz is volt.

- Nagyon aranyos! – mosolygott Raven. – Meg lehet simogatni?

- Persze. A másik az apukája, Nap, ő is nagyon szeret a figyelem középpontjában lenni… őket amúgy a szüleim együtt vették, az anyuka Hold, úgyhogy a fióka neve Csillag lett. Viszont kézbesítésre nem használom majd, ugyanis kiderült, hogy nem lát.

- És nem lehet meggyógyítani? – kérdezte Severus.

- Még nem tudjuk, mert veleszületett, azt mondták, csak idősebb korában tudják megállapítani, gyógyítható-e. De nem igazán tűnik úgy, hogy bánná – mosolygott Scarlett. – Ha valaki közelben van, akkor néha vidáman huhog, és már ugrál is néha. A szülei meg sokat törődnek vele.

Valóban úgy tűnt, Csillag élvezi a simogatást.

- Megismerheti Borzaskát és Ékhót? – kérdezte Severus. Scarlett bólintott, majd a testvérpár behívta a két baglyukat. Ők nyomban kíváncsian letelepedtek Csillag mellé, és ahogy szoktak, huhogtak egymásnak, ebbe pedig már a legkisebb társuk is becsatlakozott. - Na, van egy új barátjuk! – örvendezett a fiú.

Raven és Severus pár napot Scarlettnél töltöttek, mialatt sokat voltak kint a kertben. Ennek leteltével hazamentek, aztán a testvérek és Fawn átcuccoltak Pitonhoz. Itt egyik nap, reggeli közben érkeztek meg Severus várva várt RBF-eredményei…

- JAJJAJAJ! – ugrott ültében akkorát a fiú, hogy Raven és Fawn megijedtek és majdnem felborították az asztalt. A teáscsészét éppen a szájához emelő Piton azért maradt nyugalomban, mert ő Severusszal együtt az ablakkal szemben foglalt helyet, a lány és a nagymama viszont annak háttal, így tudta, mire számítson… Severus pattant is, hogy beengedje a kézbesítő baglyot, és leoldja a lábáról a levelet. – Jaj…

- Mi az? – állt fel Raven, és izgatottan a bátyjához lépett, mikor ő csak állt ott a kezében a borítékkal.

- Nem merem megnézni.

- Jaj, ne szórakozz! – legyintett Raven. – Megnézzem neked?

- Légyszi.

Újra helyet foglaltak a reggelizőasztalnál, Raven kibontotta a levelet, és úgy olvasta fel, hogy ujjával eltakarta a lentebb elhelyezkedő szöveget, nehogy izgalmában megnézze a jegyeket, mielőtt kimondaná a hozzá tartozó tárgy nevét.

Severus Hector Frey vizsgaeredményei:

Asztronómia E

Átváltoztatástan V

Bájitaltan K

Bűbájtan V

Gyógynövénytan V

Jóslástan E

Legendás lények gondozása V

Mágiatörténet E

Sötét varázslatok kivédése K

- Gratulálok, Severus! – mosolygott Fawn.

- Nahát, semmiből nem buktam meg? – lepődött meg Severus. – Mondjuk a jóslástanban szinte biztos voltam. Szeretem a tárgyat, de nem akarom tovább tanulni, ezért nem is foglalkoztam vele sokat.

- Én a mágiatörténeten lepődtem meg. Hogyhogy csak E lett? – csodálkozott Raven.

- Ugyanaz. Szeretem, de nem igazán kell, ezért nem tanultam sokat.

- Ja, én csak azt hittem, hogy annyira szereted, hogy tudod is fejből, mert hát annyit áradozol Binns professzorról.

- Igen, a tanárt nagyon szeretem – bólogatott hevesen Severus. – Meg tényleg megelevenednek lelki szemeim előtt a nagy csaták és tárgyalások, ahogy csak mondja és mondja… de azért át kell néznem nekem is a vizsgákra. Igazából az évszámokat és a neveket sosem tudtam könnyen megjegyezni.

- Még ilyet, testvérek vagyunk és teljesen abban a hitben voltam, hogy mágiatörténetből vagy a legjobb a bájitaltanon és a sötét varázslatok kivédésén kívül – nevetett Raven. – De nagyon jól teljesítettél. Pacsi! – emelte fel a kezét, bátyja pedig vigyorogva belecsapott.

- Na, akkor, Per bá', minden sínen megy a terveim felé, nem? – fordult a professzorhoz Severus. – Úgy döntöttem, legfőbb célomnak a gyógyítóképzést veszem, elvégre ahhoz kell a legtöbb vizsga. Ha mégsem sikerül, ott van a többi.

- Úgy tűnik, igen. Maradj szorgalmas továbbra is, és talán tényleg felvesznek a Szent Mungóba.

- Mi szorítunk neked – mondta Raven.

Július végére megbeszélték Scarlett-tel, hogy most ő tölt pár napot Freyéknél. Az időt főleg a trambulinon ütötték el, és egyeztették a következő hónapban megrendezendő kviddics világkupa részleteit, ugyanis a szőke lány szülei szereztek jegyet a mérkőzésre. Piton egy idő után nem volt már annyira mogorva, de nagyon sok dolga akadt, júliusban tulajdonképpen nem is találkoztak ezen az egy héten kívül, így Raven úgy döntött, nem zargatja még a legilimenciaórákkal, pedig nagyon szerette volna elkezdeni. Ezután viszont a világkupa témája annyira előtérbe került, hogy a nyár hátralévő részében a lány azért nem kérdezte nagybátyját, mert meg is feledkezett róla.


Még a roxforti levelek nem érkeztek meg a következő tanévről, mikor Severus úgy döntött, elmegy az Abszol útra, hogy meglátogassa a Közvetítőt. A többieknek nem volt miért felkeresni a boltokat, úgyhogy ő ezt egyedül vállalta, mint „fiatal felnőtt", hiszen jövőre nagykorú lesz már. Mindig izgalommal töltötte el, ha erre gondolt.

Lassan, gondolataiba mélyedve sétált, míg el nem érte a keresett kirakatot. Ott aztán rábámult a plüsskecskére. Ehhez kapcsolódóan is megszűnt egy érzése, állapította meg – nem érez olyan köteléket felé, mint azelőtt.

- Hát, szia, Közvetítő, és Nagy Mágikus Kecskecsalád… vajon megvan már az új jelölt? Akárhogy is legyen, sok sikert kívánok hozzá. Hogy éljen át ő is olyan boldog pillanatokat, mint én.

Azt viszont Severus ösztönösen tudta, hogy a plüss érti, amit mond, és nem csak azért, mert mondták neki, hogy ő egy élőlény. Severus még egyszer szélesen rámosolygott, majd elfordult, és a tömegben egy közeledő szőke pontot pillantott meg.

- Ó, Draco! Nahát! Mi szél hozott erre? – szaladt oda háztársához vidáman. Azt nem mondhatni, hogy Draco Malfoy örült ennek a fogadtatásnak azok után, ami a tanévben történt, és az is teljesen biztos, hogy ellenszenvének mértékénél nagyobb volt zavarodottsága Piton unokaöccse láttán. Akárhogy is, egy valami nem változott: Severus épp olyan kiszámíthatatlan, mint mindig is volt, és ebből kifolyólag ki nem hagyna egy alkalmat sem, hogy vidáman köszöntse a szőke mardekárost, valahányszor meglátja, akármilyen gonoszságot is csinált ő előzőleg – hogy ezzel aztán jól össze is zavarja.