45. fejezet: Ismeretlen érzés

- Aszta, el sem hiszem, hogy itt van Krum! - ámuldozott Scarlett. - Annyira tehetséges kviddicsező! Asszem, ez másoknak is olyan, mint egy második karácsony - pillantott körbe, és Ravennel felnevettek, ugyanis minden irányból ez hallatszott: "Krum, Krum, Krum!"

- Hát valóban nagyon ügyes volt - bólogatott Raven.

- Ritka, hogy bevegyenek egy tanulót a nemzeti válogatottba. Te mit gondolsz, Severus? Olyan csendes vagy.

- Mi? - nézett rájuk a fiú úgy, mintha valami kábulatból ocsúdott volna fel, ami a lányoknak több volt, mint furcsa. – Ja… igen, tök jó, én is örülök.

Severus újra a lábát kezdte bámulni. A lányok nem szóltak semmit, mert a diákok és a tanárok elindultak befelé a kastélyba. Severus kitartóan bámulta a cipőjét, de újra és újra felpillantott - nem is magától, hanem mintha húzták volna a fejét -, és kereste azt a világosbarna hajat szőrmesapka alatt…

Mindhárom iskola helyet foglalt a nagyteremben. Mikor a durmstrangosok megindultak a Mardekár asztala felé, Severus gyomra hirtelen liftezett egyet, és ilyet még soha ezelőtt nem érzett. A világosbarna hajú lány tőlük messze ült le, néha hozzászólt a mellette ülő iskolatársaihoz, de egyébként kíváncsian nézte a terem dekorációit és a varázslatos mennyezetet. A lányoknak ott lett tényleg gyanús a dolog, hogy a lakomán Severus nagyon, de tényleg nagyon lassan evett. Az is furcsa lett volna, ha csak normál tempóban eszik, hát még ez.

- Sev, ugye nem vagy beteg? - kérdezte Raven.

- Oh… nem, nem, csak most tele vagyok - motyogta a fiú, és a tányérjára ejtette a megkezdett fánkot.

- Hogyhogy? Jó, sokat ebédeltünk, de te nem szoktál ilyet…

- Hát - nézett a lányokra Severus, és hangerőben is kicsit összeszedte magát -, Kecske Tóni azt mondta, gyökeres változások fognak beállni az életemben, lehet, hogy arra célzott, hogy a növés miatt megváltoznak az étkezési szokásaim.

Igazából csak mentségnek akarta felhozni ezt, de ekkor eszébe jutott, hogy talán Kecske Tóni valóban erre az eseményre célzott, csak nem a gyomra miatt…

- Oké - bólintott lassan Raven. Severus néha-néha beleharapott egy-egy süteménybe, de nem igazán volt benne élvezete. A húga azonban észrevette, hogy a tekintete időről időre balra vándorol, aztán hirtelen tér vissza az ételekre. Ő is balra nézett, de nem látott ott semmi különöset, és az irányból sem mondhatta meg, pontosan mit néz ennyire Severus, mert a mardekárosok és a durmstrangosok nagy része arrafelé ült.

Az aztán többnyire elterelte a fiú figyelmét, hogy Dumbledore megtartotta a beszédét a lakoma után, amiben ismertette a Trimágus Tusa menetét, a tanulók pedig még jobban izgalomba jöttek ettől. Severus persze még mindig gyakran tekintgetett a lányra, akinek most csak a haját látta és a vörös talárját, mert neki háttal ült. Mikor az igazgató elküldött mindenkit lefeküdni, rögtön meg is indult a társalgás a holnapi nap várható izgalmairól.

A hármas épp akkor ért a nagyterem ajtajának közelébe, mikor a durmstrangosok jól megbámulták Harry Pottert. Severus látta a világosbarna hajú lány csodálkozó arcát, és hirtelen eszébe jutott, mennyire szeretné, ha rá nézne. Csak egy pillanatra, legalább hogy tudja, hogy ott van. Raven és Scarlett csak egy megdöbbent pillantást váltottak, mikor a klubhelyiségben a fiú minden lelkesedés nélkül jó éjszakát kívánt nekik, és felballagott a hálótermébe. És Severus ezúttal nem aludt el egykönnyen… nem igazán azért, mert szorongott volna, sőt, ahogy arra a durmstrangos lányra gondolt, eddig teljesen ismeretlen boldogság öntötte el, így egy idő után folyamatosan csak vigyorgott - viszont még nem igazán tudta, mit kezdjen az érzéssel, és újra és újra az jutott eszébe, mikor láthatja megint és bárcsak ránézne a lány. Nagy sokára végül elaludt, de aztán reggel, amikor felkelt, rögtön a tegnap eseményei peregtek le a lelki szemei előtt.

Gyorsan felöltözött, a klubhelyiségben ide-oda sétálgatva megvárta a lányokat, aztán mentek reggelizni. Már jobban evett, de közben folyton a nagyterem ajtaja felé tekintgetett és mikor néha-néha megszólalt, ilyen kérdéseket tett fel:

- Szerintetek hol esznek a külföldi diákok?

- Nem tudom, én ma még nem láttam őket, de korán van még - vont vállat Scarlett. - De ma dobják be a neveket. Severus, te jövőre leszel tizenhét, de ha lehetne, jelentkeznél?

Severus pár másodpercig maga elé pislogott, aztán vállat vont.

- Hát, biztos durvák a próbák, én meg csak futni tudok gyorsan. Inkább ráhagyom másra. Majd mondom, ha lesznek a próbák.

- Ennél bevállalósabbnak ismerlek - mondta Raven.

- Jó, de jövőre úgyse lesz - legyintett a fiú. - De ha futni kell meg összevissza ugrálni, akkor mehetne.

- Ezt most elképzelem - nevetett Raven. - De ha te lennél a bajnok, az a többi iskolával szemben jó stratégia lenne. Biztos nem vennének komolyan, és épp ezért vinnéd el a kupát te.

- Hihi - vigyorgott Severus. – Jó, persze, feltalálnám magam bárhol. De most csak nézni van kedvem. És szerintetek… látogatnak a többiek órákat?

- Nem tudom, de a héten majd kiderül – gondolkozott el Raven. - Végül is miért álldogálnának az udvaron azok, akikből nem lesznek bajnokok… biztos megnéznek majd pár órát, ha nem is tanulnak.

Severusnak eszébe jutott, hogy szeretné, ha az a lány ott lenne az egyik órán… de aztán arra gondolt, hogy ez valószínűleg nem valósulhat meg, mert a lánynak végzősnek kell lennie, ha eljöhetett ide. Hallott már néhány dolgot a Durmstrangról, és az volt az érzése, hogy az igazgató nem hozna hatodéves korú jelölteket, hiszen ők mégiscsak kevesebbet tudnak és elvégre mindenki nyerni akar.

- És szerintetek ott is tizenhét éves korig tanulnak?

- Menjünk a könyvtárba, ott biztos találunk erről valamit - vágta rá Raven, és neki már több mint furcsa volt, hogy Severus kicsit bátortalannak tűnő hangon újabb és újabb kérdéseket tesz fel, miközben máskor épp hogy válaszol a saját kérdéseire. Reggeli után nyomban a könyvtár felé vették az irányt – épp ekkor dobta be a nevét a serlegbe pár durmstrangos. Severus csak egy pillantást vetett arrafelé, a gyomra ismét liftezett egyet, és megszaporázta a lépteit szorosan előreszegezett szemmel, de tényleg látványosan.

- Sev, várj már, mi nem futunk ilyen jól! – loholtak utána a lányok.

- Ja, bocsi - lassított le.

A könyvtárban aztán összegyűjtöttek néhány kötetet külföldi iskolákról, és elkezdték áttanulmányozni egy ablak melletti asztalnál.

- Na, itt van! - szólt Scarlett. - A durmstrangosok és a beauxbatonsosok is tizenhét évesek végzősen. Majdnem mindenhol így van, mert a varázslóknál a tizenhét a nagykorúság. Ó, nézzétek a brazil iskolát!

- Nagyon szép. Biztos jó lehet itt tanulni – mondta Raven.

- Én szívesen kipróbálnék ilyen cserekapcsolatos dolgokat, ha lehetne.

- Nem hiszem, hogy a Roxfortnak van cserekapcsolata a brazilokkal, de ha hetedév után utazó leszel, megnézem veled.

- Tényleg, utazó! Nagyon szeretek utazni amúgy is.

- Severus, biztosan minden rendben? - fordult Raven a bátyjához, aki eddig csak bámult ki az ablakon, most pedig magához tért és megrázta a fejét.

- Igen, persze.

- Nagyon nem ezt szoktam meg tőled. De mit nézel? - emelkedett fel kicsit a székről, hogy ő is kinézhessen az udvarra. Pont szemben volt a durmstrangosok hajója, a parton pedig úgy tízen álldogáltak. - Mi van a durmstrangosokkal?

Severus nem válaszolt, csak meredt az asztalra. Raven és Scarlett értetlenül pillantottak egymásra.

- De Sev… valami nincs veled rendben. Nyugodtan mondd el, ha baj van. Nagyon aggasztóan viselkedsz.

- Ha olyan, én elmegyek, beszéljétek meg négyszemközt - ajánlotta Scarlett. - Ti közelebb álltok egymáshoz, hátha könnyebb így.

- Nem, nem kell, csak… igazából nincs bajom, csak meglepődtem - nyögte ki végül a fiú, és a lányokra nézett. – Öh… én el akarom mondani, csak még nem tudom, hogy. Szóval, csak… amikor megérkeztek a durmstrangosok, akkor… volt ott egy lány… - nyelt nagyot, de folytatnia sem kellett, Raven a szája elé kapta a kezét.

- Tetszik neked?!

- Ja, azt hiszem - bólintott sután Severus. Raven és Scarlett elvigyorodtak.

- És ki az? Láthattam? Most kint van? - állt fel újra a fekete hajú lány.

- Nem, most nincs, de nemrég ment be - pillantott ki Severus is.

- Hogy néz ki?

- Hát… világosbarna haja van. Szerintem annyira magas, mint én. Ennyi… nektek… nektek tetszett már valaki?

Raven és Scarlett egyszerre válaszoltak, csak nem ugyanazt.

- Nem.

- Lockhart.

Mindketten Ravenre néztek.

- Hogy mi? - hebegett Scarlett.

- Mentségemre legyen szólva, amint elkezdett tanítani, egy pillanat alatt elfelejtettem – szabadkozott a lány.

- De miért nem mondtad el? - kérdezte Severus.

- Ezért, mert elmúlt - vont vállat Raven. - A többieknél nem is értem, hogyan nem… de nem emlékszel, amikor bevásároltunk és mentünk dedikáltatni, meg is kérdezted, lázas vagyok-e.

- Jaaa, az azért volt? - csodálkozott el Severus. – Hát… én még nem éreztem, hogy elvörösödnék… csak az emésztőszerveim összerándulnak - mutatott a hasára mindkét kezével.

- Az gondolom normális - mondta Scarlett. – Majd szólsz, ha itt van a lány? Én is kíváncsi vagyok.

- Aha, csak ne bámuljunk rá egyszerre, mert az nem jó… illetve szeretném, ha észrevenne, de nem ezért…

- Severusnak év végére lesz barátnője – vigyorgott Raven Scarlettre, a fiú pedig megjátszott gőggel felszegte a fejét.

- Nah.

Mindhárman elnevették magukat.