50. fejezet: Új barátok
Másnap mindenki későn kelt, Severus majdnem délig aludt. Raven és Scarlett már korábban fent voltak, így elmentek reggelizni, odafelé menet pedig találkoztak Traceyvel, és együtt folytatták az útjukat. Nagyon kedves és rendes lány volt, új barátai nem is értették, komolyan mit keresett Pansy Parkinson baráti körében. Tracey viszont kifejtette aggodalmát azt illetően, hogy mégiscsak szobatársak, a találkozást velük nagyon szeretné, de nem kerülheti el – Raven és Scarlett megnyugtatták, hogy időnként Adelaide is direkt módon nekik megy, úgyhogy ne foglalkozzon vele inkább.
- De ők négyen vannak – mondta Tracey. – Szerintem képesek lesznek mindenféle gonoszságot csinálni. Tegnap szinte számon is kértek, hogy mit kerestem a félvérrel meg a vérárulóval ott. – Scarlett az őt illető jelzőre hangosan felnevetett. – Én azt mondtam, beszélgettünk, majd inkább lefeküdtem és egy varázslattal elhúzhatatlanná tettem a függönyt, nehogy eszükbe jusson valami problémásat csinálni. Tudom, hogy megtennék. Ez végül is hamarabb is eszembe juthatott volna…
- Szerintem, ha gonoszkodni fognak, azért teszik, mert te olyan típus vagy, aki úgy konfliktuskerülő, hogy egyáltalán nem szól vissza, de bizonytalan – mondta Raven. – Szóval, ez nehéz, de ha egy kicsit megváltoztatod a viselkedésed velük szemben, elvégre egyáltalán nem állnak feletted semmiben, akkor békén fognak hagyni.
- Igen, ezen én is gondolkoztam, de attól tartottam, hogy szétkürtölik, hogy félvér vagyok, hogy melyik fiú tetszik… de végül is ez most már teljesen mindegy. Nem vagyok túl jó konfliktuskezelő típus, de dolgozni fogok ezen.
- Menni fog – mosolygott Raven. – Ha szétkürtölik, hogy félvér vagy, akkor eltelik egy kis idő, és ugyanolyan státuszba kerülsz, mint Severus meg én. Addig pedig a hozzáállásoddal tudod kivédeni a támadásokat. A fiúról meg… képzeld, a bátyámnak tetszett egy durmstrangos lány, mielőtt elhívta volna a bálra, csak egyszer beszéltek. Ő meg a felkérésnél rögtön elmondta neki, hogy szimpatikusnak találja. A lány ezt nem viszonozta, de jól jött ki, mert jó barátok lettek. Beszélned kell majd Severusszal, ő elmondja, hogyan csinálta – nevetett. – Úgyis mondtam neki, hogy írjon könyvet erről a hozzáállásról. Most csak barátkozni akar a lánnyal, mert ő nem tetszik neki úgy. Biztos vagyok benne, hogy meggyőz róla, nincs aggódnivaló.
Tracey elvigyorodott.
- És amúgy ki tetszik? – hajolt közelebb Scarlett, mire mindhárman nevettek. Közben megérkeztek a nagyterembe.
- Majd később, ha csak hárman leszünk… még elintézek valamit. Mindjárt jövök.
A nagyterem ajtaján épp ekkor lépett be egy csapat hugrabugos lány. Egy vékony, szőke lányhoz sietett Tracey, félrehívta és beszélgettek. A szőke lány nagyon tartózkodónak tűnt, de aztán bólintott és elmosolyodott. Megölelték egymást és elbúcsúztak.
- Az unokatestvérem – magyarázta Ravennek és Scarlettnek Tracey. – Lily Moon. Nem beszélünk sokat, és nem is tudja senki, hogy rokonom. Pansy meg a többiek év elején csúnyán kigúnyolták őt, és én ott voltam, de nem mertem szólni… azért gúnyolták ki, mert évet kell ismételnie. Most ő is a mi évfolyamunkban lenne. Bocsánatot kértem tőle, eddig nem mertem.
Délután Severusszal együtt négyen kimentek az udvarra. A fiú büszkén előadta tapasztalatát Rebekkával Traceynek, ami tényleg megnyugtatta őt – Raven és Scarlett csak egyre jobban és jobban elámult. A barna hajú lány elmondta nekik, hogy Terence Higgsbe szerelmes, aki amúgy nagyhangú mardekárosokkal barátkozott, de ő maga viszonylag normálisnak tűnt. Mondjuk olyan semlegesnek, mint Raven és Scarlett ikerpár szobatársai, akik sosem szóltak bele semmibe, ugyanígy Terence-t sem hallotta senki véleményt nyilvánítani például a muglikérdésben. Trimágus Tusára sem jelentkezett, és hazament szünetre, egyébként hetedéves volt.
Tracey aztán elmesélte Severusnak is, amit a lányoknak előző éjjel a külföldi varázslócsaládokról, mert a fiút nagyon érdekelte ez a téma. Egy elég érdekes felfedezést tettek. Severus durmstrangos új barátjának teljes neve Rebekka Petar volt, és Tracey úgy tudta, a Petar a leghíresebb máguscsalád Bulgáriában. Mindig függetlenek maradtak minden külső konfliktustól, így például a halálfalókkal való háborút is messziről elkerülték, de ezen kívül nagyjából olyanok ők Bulgáriában, mint itt a híres Blackék.
- Pedig Rebekka egyáltalán nem olyan típusú – mondta Severus.
- Személyiségre talán nem, de a családjának megítélése hasonló. Valamivel ők szigorúbbak is. Blackékkel kapcsolatban nem tudok olyasmit, hogy kényszerházasságokat kötöttek volna… bár biztosan nem csak a párnak van ebbe beleszólása, ha fent akarják tartani a vérvonalat… a Petar családban viszont így működik. Gyerekkorukban kiválasztják a párokat és egy szerelmi bájitalt itatnak velük.
- Szóval arra gondolsz, hogy Rebekka párja is ilyen? – kérdezte Raven.
- Valószínűnek tartom.
- Hát, sajnálom őt – sóhajtott Severus. – Vagy nem is tudom… végül is ha bájital hatása alatt vannak, akkor nem is akarják máshogy.
- Furcsák ezek az aranyvérű családok – sóhajtott Raven. – De örülök, hogy nem vagyok tagja egynek. És annak is, hogy valószínűleg nem is leszek. Hacsak nem olyan a család, mint mondjuk Scarletté.
- Nincs ilyen korú fiúrokonom, pedig szívesen látnánk – nevetett a szőke lány.
Születésnapjára a testvérek egy halom roxmortsi ajándékot küldtek Fawnnak, illetve Severustól egy nagyon hosszú levelet kapott, amiben leírta az első szerelmével kapcsolatos élmények összefoglalását, ahogy a nagymama kérte. És Piton is, akármennyire nem akarta, kapott egy minipartit év elején.
A félév kezdetével Severus és Raven meghallgatták Piton véleményét arról, honnan is származik a Roxfort vadőre. Természetesen azon az állásponton volt, mint a Reggeli Próféta. Fawn írt egy levelet a testvéreknek, mert nem értette teljesen a helyzetet. Azon persze senki nem lepődött meg ezek után, hogy Hagridot átmenetileg leváltották tanári pozíciójából. És meghallgathatták a többi mardekkáros véleményét is a klubhelyiségben, szerintük ugyanis Hagrid folyamatosan szörnyetegeket hozott az órákra.
- Nem tudom, fárasztó volt, de én élveztem egy idő után – vont vállat Scarlett.
- Szerintem is vicces volt, persze ezt direkt nem mutattam ki – mondta Raven. – Suette-Pollts professzorral kicsit monoton most az egész. Én megszoktam Hagridot.
Severus következő adandó alkalommal elvitte Rebekkáékat Roxmortsba, ahol nagyon jól szórakoztak a boltok végignézegetése közben. Az új év első két hónapja a barátokról szólt a társaság számára. Tracey bebiztosította magát a hálóteremben védővarázslatokkal, aztán nagyon furcsa módon elég későn vette észre Parkinson bandája, hogy tőlük külön van. Akkor Raven és Severus bevetették a régi trükköt – a beszélgetés elterelését. Annyira hatásos volt, hogy a testvérpár utána mindig betegre nevette magát. Severus mostanában hozzácsapódott egy durmstrangos csapathoz, Tracey unokatestvére, Lily pedig sokat volt Ravenékkel, így kialakult nekik is egy négytagú lánycsapatuk.
A második próbára Ravennek és Severusnak volt egy csaknem olyan bandája, mint Malfoynak és Parkinsonnak. A testvérpár egymás mellett ült a lelátón, de Severus egész idő alatt többnyire Rebekkával, Belitával és két durmstrangos fiúval, Igorral és Predraggal beszélgetett, Raven pedig Scarlett-tel, Traceyvel, Lilyvel, és Lily barátaival. Ők a hugrabugos Megan (egyben Lily szobatársa) és a hollóhátas Mandy voltak, és teljesen be lettek sózva attól, hogy létezik négy normális mardekáros. A pechük annyi volt, hogy sikerült ismét Malfoy, Crak és Monstro, illetve a mellettük ülő Pansy, Daphne, Sally-Anne, Millicent és Adelaide mögött helyet foglalniuk. A lányok csendben beszélgettek inkább emiatt, Severuséknál viszont Igor, aki egy izmos, de nem valami okos fiú volt, bolgárul sértegette Malfoy testőreit. Ez amúgy roppant vicces volt, mert csak a durmstrangosok és Severus tudták, mit mond igazából, Crak és Monstro csupán annyit észleltek, hogy lehajol hozzájuk a fiú és a tóra révedő tekintettel mormog valamit.
- Frey, szólj már a barátodnak, hogy vegyen vissza – fordult hátra egyszer csak Malfoy.
- Sajnos nem beszél angolul – rázta a fejét Severus. – Tűrj, barátom.
Rebekka és Belita nehezen tudták elfojtani a nevetésüket.
A második Trimágus-próba alatt egyébként nagyon izgatott volt az egész közönség annak ellenére, hogy vagy egy óráig nem tudtak semmit a nézők a bajnokokról. De mindenképp izgalmas volt találgatni, vajon ki mikor ér a felszínre. Amíg telt az idő, a nézőtéren beszélgettek a tanulók, Severus pedig a kis csapatával levonult a tóhoz, és bemutatta nekik a felszínre bukott óriáspolipot – az állaton ámuldozott a többi diák is. Severus durmstrangos barátai sokat nevettek azon, hogy a fiú megtanította a polipot kacsintással igent és nemet felelni.
Mivel a Szombati Boszorkányt egyikük sem olvasta, csak a mardekárosok röhögéséből értesülhettek az abban megjelent cikkről, ami ismét Harry Pottert vette elő. Fawn megkérdezte őket, tudnak-e valami mást az újságok által sokat emlegetett Kuporról, de nem tudtak válasszal szolgálni. Arról viszont a nagymama újra hosszú beszámolókat kaphatott, hogy Severus hoppanálás-órákra járt, ugyanis a félév kezdetével feliratkozhattak a hatodévesek és februárban meg is kezdődött a tanfolyam. A fiú olyan különböző eredményt produkált minden egyes órán, hogy a tanárok már megdicsérték a kreativitásáért. Bár eddig minden alkalommal elhagyta valamelyik testrészét, eltökélte, hogy a legközelebbi időpontban a születésnapja után, július elején le fog vizsgázni.
- Figyeld csak meg, Per bá', nyár elején már olyat fogok hoppanálni, hogy csak káprázni fog a szemed! – bizonygatta elég gyakran, mire Raven mindig nevetőgörcsöt kapott. Severus a barátainak is megmutatta a mozdulatokat, amiket tanult a hoppanáláshoz, persze a tényleges műveletet nem tudta végrehajtani, így csak balettosan pörgött-forgott. Egyszer úgy tervezte, hogy Raven karjaiba ugrik a mutatvány végén, de a lánynak nem szólt, így ő bár kinyújtotta a kezét, hogy elkapja, hanyatt esett a bátyjával együtt.
Az idő telt, Raven és Severus csoportja egyre inkább összekovácsolódott. Együtt ünnepelték meg például a fiú tizenhetedik születésnapját – aminek annyira örült, hogy mikor reggel felkelt és eszébe jutott, akkorát ugrott, hogy lefejelte a plafont. Ezelőtt viszont már úgy három héttel, és utána ismét különváltak a durmstrangosoktól, mert tanulni kellett az év végi vizsgákra. A vizsgahét szerencsére hamar elröppent, mert mindenki alig várta a harmadik próbát – a Trimágus Tusa befejezését. A héten viszont még történt valami, amin aztán egészen a próbáig sírva nevettek Ravenék. Mostanában akadtak a máguslapokban igen negatív hangvételű cikkek Harry Potterről, ami különösebben egyiküket sem érdekelte – de például Belita teljes meggyőződéssel állította, hogy Viktor Krumnak nincs barátnője –, egészen idáig.
- Na, jó, ez már több a soknál – csóválta a fejét Severus, mikor meglátta a Potter idegállapotát megkérdőjelező írást az újságban, és nemes egyszerűséggel hátrahajította. És épp eltalálta Gregory Monstrót. Aki épp valami nagyon folyós csokoládés dolgot próbált a talárjába tömködni, de a fejét eltaláló újság miatt ő maga is hanyatt esett, ruháját pedig beborította a csokoládéöntet. – Komolyan, Monstro? – fordult oda értetlenkedve Severus. – Egy újság, te elrontott csokissüti! Na, várj – kapta elő a pálcáját, és egy suhintással megtisztította Monstro talárját. Ő persze egy morgásra sem méltatta (legalább üldözni sem kezdte újra), de Ravenék jót nevettek.
Kicsit később Malfoy és talpnyalói elég nyíltan felhívták a figyelmet az irományra, Severus pedig úgy döntött, kezébe veszi a dolgokat.
- Na, várjatok – állt fel a helyéről, összedörzsölte a kezét, aztán Raven, Scarlett, Tracey és durmstrangos barátaik pillantásától kísérve elindult egyenesen Malfoy felé. – Ne haragudj, megnézhetném az újságodat?
A szőke fiú éppen csak ráemelte a tekintetét, válaszolni sem volt ideje, mert Severus máris kikapta a kezéből a lapot, aztán ördöginek szánt nevetést hallatott – és már rohant is a nagyterem ajtaja felé. Malfoy és csatlósai döbbenetükből még fel sem ocsúdva néztek utána. Severus az ajtóban visszafordult, két kézzel meglengette „zsákmányát", újra nevetett egyet, és aztán… aztán hatalmasra kitátotta a száját és ráharapott az újságra. Közben fogain kipréselve folytatta ördögi nevetését, valami hihetetlenül nevetséges grimasszal; Crak és Monstro ekkor indultak meg felé. Severus megpördült és rohant. Ravenék gyorsan az ajtó felé siettek, hogy lássák a folytatást. A lány bátyja a klubhelyiség felé indult meg, de az alagsorba vezető lépcső előtt beleütközött Pitonba, aki megállította.
- Beléd meg mi ütött, Severus?
- Szeretlek, Per bá', de ez most fontos! – a fiú magához ölelte a professzort, aztán forgott egyet és rohant tovább. Crak és Monstro mentek utána. Piton az ajtóban álló Ravenre nézett, ő pedig szerette volna elmagyarázni a helyzetet, de barátaival túlságosan el voltak foglalva a nevetőgörcsükkel.
E történet lezárása pedig, hogy ismét, ahogy Severusszal az mindig lenni szokott, senki nem vett észre az érintetteken kívül az egészből semmit.
Eljött a próba estéje. Ez a nap nagyon sok mindent változtatott meg Severus és Raven életében is.
