10- a beavatott 2, avagy a másik kínos story
- Szóval azt mondod, hogy ez a fickó úgy néz ki, mint az a pasi, akivel életedben elsőnek smároltál.
- Ja. De nem tudom miért baj, hogy az első csókomat nem valami szódaszifon szemüveges gyökértől kaptam, hanem egy szörfistentől, aki irtó jól nézett ki. Még mindig jobb volt vele lenni, mint Nathanielel tölteni az időt. – jelentettem ki.
- Jó, megértelek én, de az a srác annyira nyomulós. – sóhajtott.
- Engem az vigasztal, hogy Ambernek beszólt. – vigyorogtam.
- Jó, jó elismerem, van spiritusz a fiúban, de Castiel majdnem miatta ment át másik csapathoz a tájfutásnál.
- Jó, jó nem tudja, hol a határ. – sóhajtottam.
- Oké, most már térjünk vissza az eredeti témához! Szóval meséld csak el azt a cuki storyt! – dőlt előrébb.
- Kötelező? – kérdeztem. Nem akarom elmesélni azt a soryt. Az még az Ezarelesnél is cikisebb!
- Igen. – vágta rá. – Biztos lefeküdtetek azért nem akarod elmondani! – vádolt meg, de még válaszolni vagy felháborodni se volt időm, mert folytatta. – Ugye védekeztetek? Van ott egyáltalán óvszer? – tűnődött, én pedig egyre jobban csúsztam le a fotelból pipacspiros arccal.
- Elég! – állítottam le barátnőmet. – Ha tovább folytatod, nem hogy nem mesélem el a storyt, még ki is raklak!
- Az én házamba vagyunk drága. – közölte velem, fapofával.
- Részlet kérdése! – legyintettem.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Épp a szokásos minden napjaimat éltem Eldaryában. Amióta Ezarel megcsókolt csak még jobban szerelmes lettem belé, és kezdtem azt hinni, hogy végre tudok választani, de még mindig nem voltam biztos az érzéseimben, ezért ezen túl igyekeztem kerülni az veszélyes helyzeteket. A fiú nem egyszer próbált már megcsókolni, de eddig mindig megúsztam. Amikor meg már nem bírtam rendezni az érzéseimet, Kero társaságát kerestem fel. Jó volt egy olyannal is beszélgetni, akinél nem leszek ideges és nem kell attól félnem, hogy meg akar csókolni. Fárasztó tinédzser lánynak lenni. Épp nagyban megyek a folyosón a gondolataimba merülve, amikor hirtelen valaki hátulról elkapott és letaperolta az ikreim. Pipacs piros arccal sikítottam fel.
- Hm, határozottan nőttek, mióta ide kerültél. – állapította meg a diagnózist Nevra.
- Nevra! – dörögtem. Még a sötét aura is megjelent, ami lobogtatja a hajam.
- Azt hiszem ideje menni! – oldott volna kereket, azonban én gyorsabb voltam és elkaptam a ruháját a nyaka részen így legalább kicsit megfojtogattam.
- Még egy ilyen és kasztrállak világos? – kérdeztem tőle sötét arccal. Hirtelen egy kezet éreztem a fenekemnél, mire megdermedtem. Ilyen nincs. – Nevra! – üvöltöttem és lekevertem egy nagy pofont a feketének. Épp egy olyan szoknya volt rajtam, ami két oldalt csípőig fel volt hasítva, de a csípőmnél volt egy övszerű anyag, ami takarta azt, amit takarni kellett.
- Hm, nem rossz választás, bár a tanga szexisebb. – mondta, miközben a fájó arcát simogatta.
- Nevra szállj le rólam és ne fogdoss! – morogtam neki pipacsvörös arccal. Már léptem volna le, amikor elkapta a karom, visszarántott és magához ölelt. Nos, ismét pipacs vörös voltam, plusz szívem majd kiugrott a helyéről. Hirtelen bele szippantott a hajamba, mire még vörösebb lettem.
- Ugyan, hogy tudnék ellenállni egy ilyen szépségnek? – suttogta a fülembe, mire jóleső borzongás tört rám. Majd hirtelen belecsókolt a nyakamba, mire majdnem felnyögtem.
- Ne- Nevra! – tiltakoztam. Azonban a fiú meg sem hallotta kétségbe esett hangomat, elindult a kezével felfedező útra a combomon. Egyáltalán nem örültem a helyzetnek. – Ne- neh! – nyögtem fel. Ha ezt így fojtatja, pár perc múlva kikészülök.
- Hm, kíváncsi lennék milyen érzés lenne… - kezdett bele, mire bennem megállt az ütő.
- Nevra! – szólongattam kétségbe esetten a fiút.
- Most még nem lehet. Majd később. – mondta és elengedett, mire kapásból öt lépést hátráltam. Igyekeztem rendezni magam. – Küldetést kaptunk. Újra kémkednünk kell a templomosok után. – jelentette be, mire megálltam a mozdulat közben. Most már biztos vagyok benne, hogy Miiko ki akar nyírni. Ez nem lehet véletlen!
- 10 perc múlva találkozzunk az aulában. Előtte még átöltözöm. – jelentettem ki viszonylag higgadtan, de belül zaklatott voltam. Pedig már majdnem sikerült túltennem magam rajta…
E/3-as szemszög (mert kell egy ilyen is :D )
Mikor a lány elment, a lépcsőfeljáróból kilépett Ezarel.
- Túlzásba vitted. A fogadásunkban az állt, hogy azé lesz, aki el tudja csábítani, de te piszkos módszerekhez folyamodtál az imént. – rótta meg a fekete hajút.
- Ugyan már, hiszen te is csaltál. Azt hiszed, nem jövök rá, hogy mást is csináltatok a múltkori küldetésen? – kérdezte a fekete, miközben a hajába túrt.
- Hm, nem csalódtam benned. De a te módszered aljasabb volt. - hunyta le a szemét.
- Mert az amit te csináltál, nem az? Lényegében te is azt csináltad, amit én. – jelentette ki magabiztosan.
- Mondjátok csak, meddig akarjátok még tárgyként kezelni azt a lányt? – szólt közbe egy harmadik hang, mire a két fiú egy emberként rezzent össze.
- Oh, Miiko! – mosolygott Nevra. A rókanő oldalán szokásosan ott volt Leiftan mint a szokásos kísérő.
- Ej-ej, de rossz fiúk vagytok. Szegényt kiakasztjátok. – mosolygott a szőke.
- Koncentráljatok a saját dolgotokra és hagyjátok békén azt a lányt. hagy éljen békében tovább. Majd ő választ kettőtök közül. Ha megtudom, hogy bármelyikőtök megszegi a parancsomat, börtönbe vetem! – fenyegette meg őket a nő. Ekkor jelent meg Valkyon.
- Mi van itt? – kérdezte meglepetten. – Valaki betört? – kérdezte.
- Nem, csak van két személy, aki nem bír magával és nem végzi a munkáját. - nézett sötéten a két fiúra, mire azok komolyan néztek vissza rá. – Menjünk. – mondta, majd elvonult Leiftan, Valkyonnal és Ezarelel.
- Ej, ej, ej. Ez jelentősen megnehezíti a dolgomat. – mondta magának a fekete, majd elindult az aulába.
E/1 Miria szemszöge
Gyorsan felvonultam a szobámba és magamra kaptam az első kezembe kerülő sötét cuccot. Amikor megnéztem magam a sötétben nagyot nyeltem. Ebben a szerelésben, tuti még jobban nyomulni fog az az idióta! De már nem tudok átöltözni! Kétségbe esetten néztem szét aztán a szemem megakadt a fekete köpenyemen. Több mint a semmi alapon magamra kaptam és robogtam lefele az aulába. Amikor leértem, Nevra már ott volt.
- Mi is pontosan a küldetésünk? – kérdeztem, miközben elindultunk.
- Be kell hatolnunk a templomosokhoz és néhány információt gyűjteni.
- Értem. – válaszoltam. Tehát megint olyan lesz, mint múltkor. Remélem, ezúttal nem engem vesznek célba majd. Csak tudnám, miért mindig engem kell kipécézni… Három óra hossza múlva már szinte sírva tettem fel ezt a kérdést. – Miért mindig én? – kérdeztem magamtól. Egy kisebb csapat templomos volt a nyomomban. Szerencsére nem tudják, hogy ki vagyok, mivel a köpeny kapucni része a fejemen van, maga a köpeny pedig csak úgy lobog utánam a szélben. Most már megtanultam, hogyan kell gyorsan megmenekülni az ilyen helyzetekben. Épp egy éles kanyart vettem be, amikor beleütköztem… Nevrába. – Az isten áldjon meg téged is, hogy a legjobb helyzetben bukkansz fel! Megvan legalább az információ? – kérdeztem kissé idegesen.
- Meg. – bólintott komoly arccal.
- Remek, akkor húzzunk innen, mert a rajongóim mindjárt itt lesznek. – ironizáltam.
- Rajongóid? – kérdezte meglepetten a fekete hajú, aztán meglátta az engem követő csapatot. – Oh, már minden világos.
- Remek! Akkor mehetünk? – kérdeztem.
- Igen. – bólintott és elkezdtünk futni.
- Ezek elég kitartóak! – lestem hátra tíz perc múlva. Épp befordultunk a sarkon amikor Nevra megtorpant én meg bele ütköztem. Már majdnem megszólaltam, hogy mi baja van, amikor megláttam, hogy előttünk egy szakadék van és a változatosság kedvéért megint egy folyó. – Ugye nem? – kérdeztem reménykedve, de válasz helyet megragadta a karom és velem együtt leugrott. – Nem igaz! Már megint! – sikítottam, miközben, zuhantunk. Amikor a folyóba csapódtunk az volt az első, hogy felússzak a felszínre. Mivel elég erős volt a folyó sodrása nehezen tudtam fent maradni és párszor nyeltem egy kis vizet. – Ez nem jó! Ha ez így megy tovább, megfulladok. – mondtam, majd megpillantottam egy stabilnak tűnő sziklát és egy… ájult Nevrát? – Ilyen nincs! – morogtam, majd elkezdtem úszni az eszméletlen fiú felé. Nagy nehezen elértem és kihúztam a sziklára. – Nevra! Nevra ébredj! – szólongattam a fiút, miközben óvatosan pofozgattam, de semmi. – Ilyen nincs! – morogtam. Már épp készültem volna, hogy megcsinálom azt a mutatványt, amit ilyenkor szoktak, amikor a fiú hirtelen kinyitotta a szemét és a következő pillanatban maga alá gyűrt. Meglepetten pislogtam. Még felocsúdni sem volt időm. – Nevra, leszállnál rólam? – kérdeztem.
- Ugyan miért tenném? – kérdezte mosolyogva, mire erőt vettem magamon és leráztam magamról.
- És én még aggódtam érted! – morogtam, mire meglepetten nézett rám.
- Te aggódtál értem? – kérdezett vissza.
- Igen, de látom fölöslegesen. – mondtam, miközben levettem a köpenyt és elkezdtem kicsavarni a hajamból a vizet. Hirtelen két kar jelent meg a derekamnál a következő pillanatban már Nevra ölében csücsültem. – Nevra? – kérdeztem meglepetten.
- Ez az első alakalom, hogy valaki aggódik értem. – mondta.
- Tényleg?- kérdeztem meglepetten, miközben szabadulni próbáltam.
- Igen. - suttogta a fülembe, majd a következő pillanatban a nyakamba temette az arcát mire nekem megint pipacs piros lett az arcom. – Mit szólnál, ha felmelegítenénk egymást egy kis testmozgással? – kérdezte suttogva és mielőtt válaszolhattam volna már le is tepert.
- Nevra! Eressz el!- kiabáltam a fiúra, aki válaszul megcsókolt. Nah itt lefagytam teljesen annyira váratlanul ért ez a fordulat. A fiú ezt kihasználva elkezdte csókolgatni a nyakam. Nah, itt észhez tértem. Nem állok én még készen arra, hogy testi kapcsolatot létesítsek egy hímnemű egyeddel, még ha az egy sexi hímnemű egyed is. Szóval kihasználtam, hogy a fiú mással volt elfoglalva és lerúgtam magamról, egyenesen a vízbe. Meglepetten nézett rám, amikor felúszott a felszínre.
- Hagyj békén, vili? – kérdeztem határozottan, miközben belül még mindig a fiú hatása alatt voltam.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
- Miért nem használtad ki a helyzetet? – kérdezte Rosa.
- Drága, egyetlen Rosam. Akkor tájt érzelmileg igen labilis voltam, és nem az járt a fejemben, hogy kihasználjam a helyzetet! – közöltem vele, fapofával. Komolyan, csak én fogtam fel komolyan azt a részt?
Vége
