Neked van egy ikertestvéred? – kérdezte döbbenten Rosa. – Mi az, hogy én erről nem tudok? Miért nem mondtad el? - Nyugi! – csitítottam. – Most már elmondtam, szóval nyugodjál meg, mert attól megnyugszol! – legyintettem. - Hagyd, ezt a hülyeséget ettől csak még jobban ideges leszek! – nézett rám vörösödő fejjel. - Azért nem meséltem eddig el, mert még alig fogtál fel valamit abból, amit a múltkor is mondtam. – néztem rá unott képpel. - De akkor is… - tiltakozott, de már kezdett lenyugodni. Megvártam, amíg teljesen lenyugszik és beletörődik abba, hogy úgy is nekem van igazam. - No, most, hogy végre megnyugodtál elmesélem, hogy is történt ez.
/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/
Morcos voltam. Hogy miért? Azért mert Miiko azt a parancsot adta, hogy segítsek Nevrának kiképezni egy újoncot. Amikor meg megkérdeztem tőle, hogy ehhez én, minek kellek még meg, mert fenyegetni, hogy börtönbe dug, ha nem csinálom meg a feladatot. Na, szóval épp a folyósón robogtam megkeresni azt a bájgúnárt (alias Nevra) amikor valakibe bele futottam.
Bocs! – nyögtem ki és hátráltam pár lépést.
Semmi baj! – rázta meg a fejét. – Keresel valakit?
Igen. Nem láttad Nevrát? - válaszoltam és a szemébe néztem.
De igen. Épp az előbb hagytam ott őt meg Ezarelt az éléskamrában. - mutatott a kamra felé, én pedig bólintottam. - Egyébként Alexis Wright vagyok. - nyújtotta felém a kezét, hogy megrázhassam, de én csak furcsán néztem rá. - Baj van? - húzta össze a szemöldökét.
Hát csak az én nevem Miria Wright... Szóval ugyanaz a vezetéknevünk. - mondtam aztán lassan megfogtam a kezét, amit megráztam, de most már ő is furcsán nézet rám.
Már értem...Hát lehet, hogy véletlen egybeesés..Bár külsőleg kicsit hasonlítunk. - mért végig újra és én is ugyanígy tettem. Nem értettem. Miért hasonlít rám ez a lány? Tudtommal nincs ikertestvérem…
Véletlenek nincsenek. – mondtam végül ő pedig meg ránézett.
Én is ezt szoktam mondani... - mondta halkan. Még találgattunk volna arról, hogy akkor ez most véletlen vagy van valami jelentősége a dolognak, de ekkor megjelentek a fiúk. Pontosabban Nevra és Ezarel lépett be a terembe és felénk közelítettek. Erre megfordultam. - Á Nevra pont téged kerestelek. - nézett a fiúra, aki megállt mellettünk és kettőnk között cikázott a szeme.
Ti nagyon hasonlítotok. - állapította meg.
Na, nem mondod. - mondtuk egyszerre mire elnevette magát. Nevra nem szólt semmit pár másodpercig aztán rám nézett.
Miért kerestél? - fordult felém.
Mikor kezdődik a kiképzés? – kérdeztem rá rögtön. Ezután elkezdtünk felesleges dolgokról beszélni, de közben én az elmúlt eseményeken törtem a fejem.
Min töröd a fejed? – kérdezte, mire meglepetten néztem rá. – Látszik rajtad, hogy már percek óta nem figyelsz, mert valamin nagyon elgondolkoztál. – mosolygott rám kedvesen, mire nagyon meglepődtem.
Ez az egész dolog aggaszt. Tudtommal nincs és soha nem is volt testvérem, de ez a lány kiköpött másom… - sóhajtottam.
Kezdjük, el a kiképzést aztán rá érsz ezen gondolkozni. – mondta.
Apropó. Én minek is kellek ide? – kérdeztem, miközben felnéztem a fekete hajúra.
Oh, már te is majdnem olyan szinten, vagy mint én és Alexis különleges ezért Miiko azt akarta, hogy a legjobbak tanítsák. – mondta, de én a mondat első felénél leragadtam.
Hogy én olyan szinten, mint te? – kérdeztem, nagy szemeket meresztve.
Igen. Nem sokan élnek túl, egy templomos támadást te pedig túl vagy hármon is.
Csak mázlim volt! – vágtam rá.
Teljesen el tudsz tűnni, amire eddig csak én voltan képes. – hozta fel a következő indokot.
Csupán jókor vagyok jó helyen. - Ne, próbálkozz. Lásd be, hogy attól függetlenül, hogy te nem veszed, vagy nem akarod észrevenni, még különleges vagy te is. Ezért is választott téged Miiko.
Nem, csak azért, hogy legyen kire sóznod a munkát? – néztem fel rá gyanakodva.
Kinéznéd belőlem? – kérdezte.
Igen. – vágtam rá habozás nélkül.
Nevra most már indulnunk kéne! – szólt előre nekünk Ezarel. Idő közben Alexis hozzá csapódott, és ahogy láttam, elég jól el voltak.
Rád bízhatom Alexist? – kérdezte Nevra.
Még, hogy nem sózod rám a munkát… Egye fene. Amit tudok, megtanítok neki, de a többi a te dolgod lesz. - Rendben és köszönöm! – küldött felém egy csábos vigyort, majd elment Ezarellel Miikohoz én pedig kettesbe maradtam a hasonmásommal.
Nos, mivel Nevrának dolga akadt Miiko úgy döntött, hogy én foglak kiképezni.
Elnézést, de ki az a Miiko? – kérdezte bátortalanul, mire nagy szemeket meresztettem rá.
Ezt pedig mindenki tudja, de azért elmondom. Miiko a Shining gárda vezetője, szóval ő amolyan fő parancsnok és az ő parancsára, ha nem engedelmeskedsz, vagy ha ellent mondasz, neki börtönbe dug.
Még csak tegnap kerültem ide. Azelőtt a nagymamámmal éltem egy másik világban.
Másik világ? Hogy kerültél át? – kérdeztem gyanakodva.
Egy boszorkány körön keresztül, amit a nagymamám mutatott meg. – válaszolt.
Ez több mint furcsa, mert én is még anno majdnem egy éve így kerültem ide. – mondtam elgondolkozva. Eleinte még honvágyam volt, aztán rájöttem, hogy minek menjek vissza, ha már itt sokkal klasszabb minden, meg vannak barátaim.
Tényleg? – kérdezte csodálkozva.
Igen, na, de most nem ez a lényeg. Mond, csak mennyit tudsz?
Tudok az ágakról és arról, hogy különböző gárdák vannak itt.
Rendben. – bólintottam, de valami nem hagyott nyugodni. Ezt az ág szót már halottam valahol, de már akkor se tudtam, hogy mit takar ez. Nem baj majd kifaggatom Kerot.
Valami baj van? – kérdezte.
Nem, nincs. Na, gyere, ennél többet egyelőre nem kell tudnod. Most megtanítalak az alapokra. - mondtam és kivezettem az udvarra. – Nos, elsőnek az eltűnést tanítom meg neked. Még nem tapasztaltad, de hamarosan tapasztalni fogod, hogy Nevra elég gyakran fog hirtelen felbukkanni a semmiből. Ezt hívják eltűnésnek vagy láthatatlanságnak ki, hogy nevezi. Ennek a lényege, mint a nevéből is kiszűrhető az, hogy eltűnj, az ellenség szeme elöl. Ezt úgy tudod meg csinálni, hogy eltéríted az ellenség figyelmét. Megmutatom, hogy jobban értsd. Jól figyelj, mert csak egyszer mutatom meg! – mondtam, majd eltűntem és a háta mögött jelentem meg. – Az eltűnés lényege, hogy elvond magadról a figyelmet. – szólaltam meg, mire sikítva ugrott arrébb. – Gyerünk, próbáld meg te is! – adtam ki az utasítást. Mivel nem akart neki menni ezért adtam neki egy kis segítséget. – Figyelj. Ahhoz, hogy eltűnj, el kell irányítanod az ellenfeled figyelmét valami másra. Próbáld meg a figyelmemet a hátad mögött lévő fára terelni! – mondtam. Innen már kezdte kapizsgálni a dolgot és fél óra múlva már ment is neki. – Ügyes gyorsan tanulsz. – mosolyodtam el. – Mára ennyi elég lesz, holnap majd vagy én vagy Nevra tanít neked még valamit. Nekem most mennem kell, mert Livia vár már. – mondtam.
Ki az a Livia? – kérdezte. - Livia a legjobb barátnőm és egyben a stylistom is. Amikor ide kerültem még nem volt az a masina, amit rajtad is használtak, így én a butikból vásároltam és még most is onnan szoktam. Ha akarsz te is jöhetsz, legalább látod a város egy részét. Utána pedig egy fontos dolog miatt felkeresem Kerot és ő nagysága Miiko házi sárkányt. – mondtam, mire kuncogott. Egész jó fej ez a lány. Ha így halad jól ki fogunk jönni.
Vége
