Reggel arra ébredtem, hogy a napfény besüt az ablakon keresztül. Óvatosan nyitottam ki a szemem és az első, amit láttam az Alexis volt. Sokkal nyugodtabb volt az arca, mint este. Óvatosan simítottam meg az arcát, majd felültem. Drago és Shadow köztünk feküdtek. Amikor felültem Drago is felébredt. Mosolyogva simogattam meg.

- Jó reggelt! – mondtam miközben megszeretgettem. – Elég mozgalmas napunk volt tegnap. Hirtelen lett egy húgom, kiderült, hogy a szüleim hősök, bár már meghaltak. Az élet furcsa. – dőltem vissza az ágyra. Elgondolkozva néztem Alexist. Sose volt testvérem és senkire se tekintettem még úgy. Erre hirtelen megjelenik Alexis és kiderül, hogy még itt se számítunk átlagosnak és felébrednek bennem a testvéri ösztönök. És erre ismét csak azt tudom mondani, hogy az élet furcsa. Mindig is úgy gondoltam, hogy velem sose fog semmi érdekes történni erre, amikor új gimibe kerültem bel csöppentem egy drámának beillő helyzetbe. Aztán pedig átkerültem ide. Annyi biztos, hogy nem így képzeltem el az életemet 17 évesen… Hirtelen Alexis mozgolódni kezdett. – Jó reggelt! – köszöntöttem.

- Jó reggelt neked is! – válaszolt.

- Hogy aludtál? – kérdeztem.

- Jól. Köszönöm, hogy végig itt voltál velem. – nézet rám hálásan.

- Nincs, mit. Ez a testvérek dolga. – mosolyogtam rá. Egy ideig még feküdtünk, aztán végül erőt vettem magamon és felkeltem. Átvettem a kedvenc ruhám, majd leültem a fésülködő asztalom elé és kibontottam a hajam. Így kibontva látszott, hogy milyen hosszú igazából a hajam. Jó nem olyan hosszú, mint Aranyhajé, de azért, ha még növesztem, pár évig megközelíti majd. De persze nem tervezem olyan hosszúra megnöveszteni… Elég nekem ez a hosszúság. Így is elég metszess minden reggel kifésülni és újra befonni.

- Gyönyörű hajad van! – mondta a hátam mögül Alexis. – Kifésülhetem és befonhatom? – kérdezte, mire meglepetten bólintottam és oda adtam neki a fésűt. – Nagyon hosszú a hajad. Olyan gyönyörű. – simított végig a hajamon, mire elmosolyodtam.

- Tudod, amikor ide jöttem nem volt ilyen hosszú. Kábé épp hogy leért a hátam közepéig. – meséltem. – Meg hát akkor inkább barna volt, mint szőke. Csak, aztán amikor ide érkeztem fokozatosan kiszőkült a hajam.

- Az én hajam is barna volt eredetileg. - mondta, mire elmosolyodtam újra. Már nem csodálkoztam ezen.

- Tudod mi az érdekes? – kérdeztem tőle.

- Nem. Mi? – kérdezte kíváncsian, miközben elkezdte befonni a hajam.

- Az, hogy bár ikrek vagyunk még is különbözünk. Például én nagyszájú vagyok, de te, ahogy elnézem inkább félénk vagy. Nekem szürke a szemem, neked pedig kék. De azt hiszem, ez pont így a jó. – mosolyogtam rá. – Hiszen így kiegészítjük egymást.

- Nekem sose volt testvérem, de örülök, hogy te lettél az! – mondta őszintén, mire meglepődtem.

- Én is örülök. – mosolyodtam el újra. Mostanában sokszor mosolyogtam ilyen őszintén. De most valahogy jól esik. – Mond, csak van kedved egy kis tréfához? – kérdeztem ravaszan mosolyogva.

- Biztos vagy benne, hogy nem lesz baj? – kérdezte Alexis, miközben Ezarel laborjába lopóztunk be. A kék hajú azért nem volt bent, mert Shadow kicsalogatta, így könnyen bejutottunk.

- Nyugi, már profi vagyok a lopakodásban. – mosolyogtam rá. – Amúgy is mire észreveszi, mi már távol vagyunk! Bízz bennem! – kacsintottam rá.

- De mi lesz, ha Miiko dühös lesz? – kérdezte mire legyintettem.

- A hárpia már az első pillanattól kezdve pikkelt rám és állandóan börtönbe akart dugni. – fintorogtam, majd gyorsan intézkedtem. Összekevertem pár italt, majd a többi cuccot is „megigazítottam". – Gyorsan spuri! – mondtam, majd kiszöktünk. – Most jöhet Nevra! – mondtam és összedörzsöltem a két kezem.

- Miért érzem úgy, hogy ebből baj lesz? – kérdezte aggódva Alexis.

- Nyugi, ha velem leszel, megtanulod megúszni a balhékat! – mondtam mosolyogva, miközben elértünk a fekete hajú szobájához. Óvatosan kinyitottam, majd ránéztem Dragora. – Tiéd a pálya! – mondtam, neki mire besurrant. Csak egy gond volt. Megfeledkeztem Nevra állatáról. – Nyugi! Nincs semmi baj! – néztem mélyen a madár szemébe. Nevrának egy fekete madara volt, aminek néhol a tollán zöld minta volt. Igyekeztem, hatni a madárra, ami úgy látszik sikerült, mert lenyugodott. – Siess és menj Nevrához! – utasítottam Dragot és kisurrantam a szobából. – Nyomás innen! – mondtam Alexisnek majd eltűntünk onnan.

Nevra szemszöge

- Hozd vissza te átkozott dög! – kiabáltam a corkora. A sárkányszerű dög csak nem akart megállni, továbbra is kitartóan szaladt a kis dobozzal a szájában. Fontos dolog volt abban a kis dobozban, szóval nem örültem neki, hogy ez a dög kipécézte magának. Egyáltalán, hogy találta meg? És miért nem jelzett a crowmerom? Ez nagyon furcsa, minden esetre meg kell szereznem azt a dobozt. Hirtelen megcsúsztam valamin és egy vödör borult rám valahonnan. A vödör teli volt vízzel, szóval nagyon örültem neki, hogy tiszta víz lettem. Dühösen ráztam meg a fejem, mire fekete tincseim össze visszarepkedtek.

- Te mit csinálsz? – kérdezte a megjelent Miiko.

- Úszkálok. – morogtam, majd felálltam. Eléggé furcsán nézett rám, de nem firtatta a dolgot.

- Ha Miria corkoját keresed az előbb láttam arra rohanni, valamivel a szájában. – mondta miközben az adott irányba mutatott.

- Köszi! – mondtam majd megindultam. Végül kisebb kergetőzés után sikerült megkaparintani a dobozkát. – Istenem, most öltözhetek át. – sóhajtottam majd levettem a felsőm. Hirtelen megdermedtem. Ismerős illat terjenget a szobában. – Oh, szóval te állsz e mögött? – kérdeztem mosolyogva. Felvettem az asztalról a dobozkát és kinyitottam. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne. – Egyszer eljön az idő, amikor végre oda adhatom ezt. De nem mostanában lesz. Most sokkal fontosabb, hogy vigyázzunk rátok. A többi ráér később, amikor túl vagyunk az egészen.

Miria szemszöge

A bosszú után eltűntünk, nehogy bajba kerüljünk még jobban. Jó, mondjuk Alexist, még ki tudnám magyarázni, de magamat már nem. Nem mintha akarnám…

- Szép munka volt! – simogattam meg Dragot. – Jó fiú voltál. Ügyes vagy.

- Te is ügyes voltál Shadow. – dicsérte Alexis a saját társát. – És most? – kérdezte miközben rám nézett.

- És most egy ideig lapulunk, amíg elcsendesedik a környezet. Addig is beugorhatnánk Merryhez te még úgy se ismered. – válaszoltam.

Merry reakciója érdekes volt. Hamar elfogadta Alexist mint második nővérét. Nem sok időt töltünk Merrynél mert hát egyszer vissza kell menni, hogy ne legyenek feltűnők, hogy mi raktuk ki a két fiúnak azt a sok csapdát… a fő fogás elvégre még csak most jön! Megkeserülik, hogy fogadni mertek.

Kicsit később

Elsőnek Ezarel volt a fő fogás első célpontja. Tisztában voltam vele, hogy már tudja, hogy nekem köszönhetően volt eléggé kellemetlen napja. De még nem is sejti mi vár rá legutoljára.

- Áh, szia Ezarel nem láttad Kerot? Kérdezni szeretnék tőle valamit. – kérdeztem úgy, mint aki semmiről se tud.

- Nem láttam még ma. – morogta. – Mond, csak te ezt élvezed? – kérdezte.

- Mit? – tettetem az ártatlant, mire hirtelen felindulásból a falnak szorított.

- Ne játszd az ártatlant, tudom, hogy tudod, miről beszélek. – sziszegte.

- Oh, ugyan, mindezt csak azért csináltam, hogy végre felfigyelj. – mosolyogtam bájosan. Kicsit megdöbbent. Enyhén közelebb hajoltam hozzá. – Tudod, nem könnyű észrevetetni magam, ezért ilyen módszerekhez kellet folyamodnom. – folytattam. Livia egyszer azt mondta, hogy ha el akarok csábítani egy pasit, akkor be, kell vetnem minden nőiességemet, de azért tartanom is kell magam. Valahogy úgy kell csinálni, mint, ahogy Medúza csinálta a Soul Eaterben, amikor elcsábította Steint. Egy álnok kígyónak kell lenned, ami a legváratlanabb pillanatban csap le pont, ahogy én is. Hirtelen vittem be a csapást, mire a fiú a földre került. Túlságosan lekötötte a beszédem. – Tudod, ha legközelebb fogadsz Nevrával rám gondolj erre a kis szívességre. – mondtam mosolyogva majd ott hagytam a haldokló fiút és mentem felkutatni a másik áldozatom.

Nevrát a kristályterem előtti folyósón találtam meg. Láttam rajta, hogy mindent tud.

- Nem túl kellemes ajándék volt a mai. – mondta csábító mosollyal.

- Oh, hát nem élvezted? – kérdeztem szomorúságot tettetve.

- Hm, nem épp élvezetes volt. – mondta és közelebb jött. Nem távolodtam el.

- Kár, pedig élvezetesnek szántam. – mondtam, miközben az ujjamat az államra tettem.

- Hát nem jött össze. – mondta. – Ezért kárpótlást kérek. – mondta csábos vigyorral.

- Kárpótlást? Nesze neked kárpótlás! – mondtam majd egy hirtelen mozdulattal megtérdeltem a nemesebbik testrészét. – Ezt neked kárpótlás. Ha még egyszer fogadni mersz rám megkeserülöd! – mondtam, majd hátat fordítottam neki és elmentem.

Vége