Hogy én mennyire utálom Miikot. Minek menjek át még egyszer ezen az edzésen? Ha nem lenne Alexis részt se vennék az edzésen. Most komolyan még egyszer végig kell szenvednem? Elég volt annak idején, amikor idekerültem. De nem nekem újra végig kell szenvednem. Jelenleg épp a nagyterem felé tartunk ahol Nevra már vár minket.

- Ma egy megtévesztő varázslatot kell megtanulnotok. - kezdett bele. Nevra most komolyabb volt, de azért mindig voltak perverz megmozdulásai, de hál istennek egészséges mértékben. - Megtéveszteni többféle képen is lehet az ellenséget. Mindegyik módot meg fogom nektek tanítani. Az első a sokszorozódás lesz. Ez azt jelenti, hogy leklónozzátok magatokat. Ehhez csak koncentrálni kell és elképzelni, hogy mellettetek áll egy klónotok vagy úgy is lehet, hogy ráösszpontosítotok valamire például egy fára és odaképzelitek magatokat így ott is megjelenik belőletek egy klón. A klónok képesek harcolni, de nagyon gyengék. Kezdjük azzal, hogy ha mondjuk egy fa helyére klónozod magad, akkor úgy, mond, a fa veszi fel a te alakodat. Ez pedig azt jelenti, hogy az tényleg csak megtévesztés, mert ha tárgyra vagy mozgás képtelen dologra klónozzátok magatokat nem lesz képes se a harcra, se a mozgásra így egy ütéssel el lehet tüntetni. Viszont ha szimplán klónozzátok magatokat a klónotok képes lesz harcolni magától is és úgy is, hogy parancsoltok neki. – mondta és csak mondta, és mondta Nevra. Én ebből két dolgot fogtam fel. Egy: minél több klónt idézünk, meg annál gyengébbek lesznek. Kettő: most klón jutsuzni fogunk. Le se tagadhatnám, hogy anime fan vagyok. Nem mintha akarnám. Persze közben Nevra neki állt, hogy szemléltesse mondandóját legalább is elmondása alapján azzal próbálkozik most.

- Szóval? Mikor akarod megmutatni végre? – kérdeztem, mert már egy ideje mást se csinált, csak koncentrált. Erre idegesen rám pillantott, de még mindig nem válaszolt. Hirtelen észrevettem, hogy egyfolytában a hátam mögé tekinget szóval megfordultam és egy barna hajú fiú volt a fánál, aki igen csak feltűnően minket bámult. Visszafordulva láttam, hogy testvéren aggódva nézi a fekete hajút.

- Valami baj van? – kérdezett rá végül. De a fiú nem válaszolt. – Nevra? – lépett volna közelebb hozzá, de a fekete hajú utasítására ez nem történt meg.

- Neked még is mi bajod? Úgy volt, hogy edzünk nem? De e helyett itt álldogálunk, veled van valami és mikor megkérdezzük, hogy mi a baj csak játszod a sértődöttet. Elmondanád végre, hogy mi a bajod? - emeltem fel kicsit a végére a hangom. Mivel a fiú nem válaszolt már emeltem volna fel a hangom, hogy újra letoljam, amikor a fekete hajú végre kiegyenesedett és rám nézett.

- Nem megy. - mondta ki egyszerűen, de kicsit halkabban.

- Mi nem megy? - néztünk rá mind a ketten értetlenül.

- Ez a baj. Nem megy a klónozás. Vagy is általában megy, de most valahogy nem. - hadarta el szomorkásan aztán elnézett a vállam felett és elkomorodott. A testvéremmel hátranéztünk, de megint csak az a fiú állt ott, aki előbb.

- Ki az a fiú? - tettem fel a kérdést mindenféle köntörfalazás nélkül. Nevra csak sóhajtott egyet.

- Az most mindegy. Inkább megpróbálom még egyszer. - mondta és már el is kezdett egy közeli fára koncentrálni.

- Nem mindegy. – vágtam rá kapásból. Ne hogy már annyiban hagyjuk, amikor miatta nem haladunk az edzéssel. De a fiú nem válaszolt, hanem elkezdett koncentrálni és lassan megjelent a klón mellette. De a kérdésemre a világért se válaszolna.

- Na, szóval ez egy mozgás képtelen dologra lett klónozva. Vagy is, ha megütöm, eltűnik. - mondta aztán közelebb ment a klónjához és megütötte így az egy füstfelhővel el is tűnt.

- Most próbáljátok meg ti is. - utasított minket. Nekem ez elsőre ment ellenben Alexissel. Az idegen fiú túlságosan elvonta a figyelmét. Ezt Nevra is észrevette, mert közbe avatkozott. A lány vállára tette a kezét majd magyarázni kezdett neki.

- Ne vonja el semmi a figyelmed! - mondta halkan, de még is parancsolóan. Megfogta az alkarját és felemelte a kezét, majd a fára mutatott vele. - Most koncentrálj! - mondta mire testvérem elkezdett összpontosítani. Pár másodperc múlva megjelent ott az alakja. Engem valahogy különös érzés kerített hatalmába. Nem értettem mi ez az érzés. - Látod, ha rendesen koncentrálsz sokkal gyorsabban és könnyebben meg van. - mosolygott rá haloványan aztán odébb állt és kettőnkre nézett. - Nos, a ráklónozással meg volnánk. Most jöjjön a szimpla. Ez már nehezebb lesz. De először. - kezdte aztán a kezét a két klón felé emelte, majd a kezéből kiszállt vagy is inkább kilőtt egy fekete golyót, ami átment a klónokon ezzel eltüntetve őket. Még a végén azt feltételezem róla, hogy tökmenő, meg hogy ő is egy ninja! Az tök izgi lenne. Vajon ismeri Itachit?

- Szóval mutatom a szimpla klónozást. - jelentette ki és már koncentrálni is kezdett. Láttam, hogy mellette halványan kirajzolódik a klón, de végül eltűnt. Ekkor a távolból hangos nevetést hallottunk. De mire hátranéztünk nem volt ott senki még az a fiú sem. Amikor előre néztem az előbbi fiú volt Alexis előtt volt és mire testvérem reagálhatott volna, már meg is ijesztette.

- Hű, valaki elég ijedős. – nevetett és végig mérte testvéremet. Amikor az idomait mérte feltűnően sokáig már nem sok hiányzott, hogy leüssem. Barna haja volt, ami elől két oldalt hosszabbra volt hagyva. A szemei is barnák voltak, akarom mondani az egyik, mert a másikat szemfedő takarta. Az öltözéke egész átlagos volt. Egy szakadt zöld póló, fekete nadrág és egy érdekes kardigán vagy nem is tudom, minek nevezzem. Lényegében az is szakadt volt rajta. Az arcán sunyi mosoly ékeskedett.

- Na, mi van elvitte a cica a nyelveteket? - kérdezte aztán Nevrára nézett, aki rögtön rákiáltott.

- Minek jöttél ide? Éppen edzést tartok. - mondta gorombán fennhangon. Mi baja lett így hirtelen? Olyan, mint ha ismernék egymást. Bár most jobban megnézem, őket egészen hasonlítanak legalább is az mindenképpen közös bennük, hogy mindkettejüknek van szemfedője.

- Na. - húzta el a szót - Be sem mutatsz, a tanítványaidnak vagy inkább mondjam úgy, hogy kis barátnőidnek? - kérdezte az ismeretlen fiú.

- Azért mert az edzés kellős közepén vagyunk. - vágta rá továbbra is felemelve a hangját Nevra.

- Ugyan már, ha te tanítod őket az edzés kellős közepén lesztek még holnap is. - öltötte ki a nyelvét a barna hajú. Na, jó most már tényleg érdekel, hogy ki ez. Nevra kicsit elpirult és látszott rajta, hogy nem tetszik neki ennek a fiúnak a hangneme. - Egyébként is itt papolsz neki a koncentrálásról mikor te sem koncentrálsz normálisan. - nevette ki a fiút. - Miattam nem tudsz koncentrálni ugye? Valld csak be. - nézett a fekete hajú szemébe.

- Pff... De, hogy is. - mondta miközben farkas szemet néztek.

- Befejeznétek végre? - üvöltöttem rájuk mire mind a két fiú rám nézett. Nevra pedig lehajtotta a fejét. Oh, hogy nekem mennyire elegem van ezekből!

- Ó persze bocs. - mondta a barna hajú aztán ránézett a fekete hajúra végül elmosolyodott és felénk fordult. - Armin Evans a nevem. Én vagyok Nevra bántja. – na, jó. Szerintem mindketten egyformán meglepődtünk. De legalább már tudom, miért bámulta meg Alexis melleit ilyen feltűnően. Hiába a vér nem válik vízzé. Jé, milyen bölcs vagyok!

- Nevra miért nem mondtad soha, hogy van egy testvéred? – kérdeztem rá végül. Nevra meg a homlokára csapott.

- Mert sose kérdeztétek. Na de ez most mindegy. Armin most már elhúzhatsz. Kösz a látogatást. - mondta álmosollyal Nevra de testvére egyszerűen elnevette magát.

- Eszem ágában sincs. Ha már itt vagyok, megmutatom a hölgyeknek, hogy hogyan is kell klónozni. - mosolygott a lehető legkedvesebben Armin bár eléggé álszent mosoly volt az.

- Ch… Mutasd. - mondta halkan Nevra. Bátyja pedig bólintott egyet és már el is kezdett összpontosítani. Alig telt el pár másodperc már meg is jelent egy klón a fiú mellett.

- Lényegében ugyan úgy kell, mint amikor fára klónoztok csak itt magatok mellé kell összpontosítani. - mosolygott ránk. Így olyan más volt sokkal kedvesebbnek tűnt, de azért még láttam ahogyan küldd Nevrának egy kissé lenéző mosolyt. - Most ti jöttök. - mondta a barna hajú mi meg már csináltuk is. Azért még hallottuk, hogy halkan veszekednek még egy kicsit.

- Ez az én edzőórám. Itt te ne parancsolgass senkinek. - suttogta a fekete hajú.

- Bocs, de ha neked nem megy valakinek meg kell tanítani nekik a dolgokat. - kacsintott, de hangja nem túl kedves volt persze végig mosolygott. Valószínűleg élvezte, hogy neki megy valami olyasmi, ami a testvérének nem. Ha még ennél is hangosabban veszekedtek volna, talán még Miiko is meghallotta volna. Egyébként ez a feladat most valahogy nem akart össze jönni nekem amit Armin is észrevett. Apropó ha már Arminnál tartunk vajon ő is kocka? Gondolataimból az szakított ki, hogy a fiú ide jött hozzám, megfogta a derekam és felemelte a kezem, ami cseppet sem tetszett.

- Csukd be a szemed és képzeld oda magad! - utasított persze nem durván. Gondolom mindenki látta, hogy nem nagyon tetszik a helyzet. Mi jogon fogdos ez?

- Miért kell fogdosni is ahhoz, hogy menjen neki? - kérdezte kicsit ingerülten Nevra miközben idejött Arminhoz és elrántotta tőlem.

- Ugyan már. Az előbb te is megfogtad Alexist. - Ő meg honnan tudja a testvérem nevét?

- De nem a derekánál. - vágott vissza Armin és neki álltak újból veszekedni. Végül Alexis jött ide hozzám segíteni. Amint sikerült a klónt létre hozni gonosz mosolyt villantottam és Arminra küldtem a klónt. Ne, hogy már büntetlenül fogdosson! Persze a fiú rögtön lebénította a klónt így a támadásom nem jött össze.

- Te meg mit csinálsz? – förmedt rám Armin.

- Csak megmutatom, hogy kivel szórakozz. - vágtam rá széles mosollyal az arcomon. Mellettem Alexis elnevette magát.

- Azt hiszem már senki sem lát itt szívesen Armin szóval jobb lenne, ha most el is tűnnél. - vigyorgott rá a fiúra, aki éppen akkor győzte le a klónjaimat.

- Pff… Megyek is. - mondta és felemelte a kezét gondolom, hogy el teleportálja magát vagy eltűnjön.

- Egyébként vége az edzésnek? – kérdezte Alexis. Nevra bólintott ő meg még gyorsan a távozó fiú után szaladt. Egy ideig még néztem a hűlt helyüket aztán megszólaltam.

- Egyszer ismertem egy Armin nevű fiút. – szólaltam meg. Nevra meglepetten nézett rám.

- És? – kérdezte folytatást várva.

- Ő egy büdös kocka volt, de még akkor se volt akkora paraszt, mint a bátyád. – jelentettem ki összefont karokkal, miközben magam igazául még bólintottam is. – Igen, határozottan más volt. – tettem még hozzá, csak úgy magamnak. Nevra mellettem felnevetett majd hirtelen átkarolt és magához rántott. Amikor felfogtam a helyzetet elpirultam.

- Örülök, hogy így gondolod. – suttogta, majd megcsókolt. Persze ellenkezni nem tudtam, mert még mindig magához szorított így csak elpirulni tudtam. – Na, mi az elvitte a cica a nyelved? – kérdezte csábító hangon. Oké, az agyam itt már felmondta a szolgálatot.

- Nem éppen a macska volt. – szólaltam meg. Azért ne higgye már, hogy ennyire elájulok tőle! Erre a fiú felnevetett majd mielőtt észbe kaptam elkezdett teleportálni velem! Aprót sikkantva kapaszkodtam a fiúba, aki elégedett mosollyal nyugtázta a reakcióm. Ezek a pasik… Egyik fogdos, a másik pedig lekap. Hova jut ez a világ?

VÉGE