A Fairy tail nem az én írásom, csak ez a történet!

Mi történik akkor ha három hét verseny után három szóló kupával titokban kell lenned, nem mész el a tesód versenyére szurkolni? Hát ez: szobabünti.

Wendynek ezen járt az agya egész reggel óta, de ötlete, nem volt, hogy mondja el Lucynak, jelen pillanatban a menzán ült és ette azt amit éppen adtak. A menzán az illatok mindig remekek és az ízek is szerencsére, tele volt a hely színekkel majd Natsu felállt az asztalra:

-Mostanában a Lázadók minden versenyt megnyernek- kezdte, de, hogy mit akar vele azt senki sem tudta, nem volt valami nagy lelkesítő beszéd és ezt a háttérben halható "Mint mindig" mondat erősített-, de ők beújítottak két új játékosra, és úgy gondoltuk, hogy nekünk sem fog ártani a friss játékos, tehát Romeo Conbolt mától hivatalosan a Fairy tail versenycsapatának a tagja!- mindenki tapsolt, ezen még Romeo is meglepődött, de még Wendy is mikor azt látta, hogy Lucy és a többiek is tapsoltak a csapatból, így ő és Carla is tapsolt, habár Lucy egy enyhe mosollyal tapsolt ami furcsa volt, majd elküldte az S.O.S. üzenetét Wendy.

Carla pedig futásnak eredt Happy elől aki valami halas kinézetű ajándékkal futott utána. Mindenki azt mondta Happynek, hogy Carla sosem fogja őt szeretni úgy, mint ahogyan ő szereti Carlat, de ez Happyt nem érdekelte, és milyen jól tette. Carla élvezte, hogy egy valaki csak és kizárólag vele törődik, habár ezt nem mondta volna el senkinek sem, még ha az életébe került volna is, de ezt ő így élvezte és ezt Happy valahol nagyon mélyen a szíve legalján jól tudta.

-Mi az hogy szobabünti, hogy mikor és mért? Mindenre ügyeltünk a leckéket mindig tudjátok, a beadandók és a házik is jók, az órán mindig figyeltek, egy tanárnak sincs rátok egy szava sem, akkor mégis, hogy?-tört ki Lucyból minden egyszerre.

-Hát... a baj az sokkal családiasabb.

-Ja, na ne azt nem mond, hogy Igneel eddig rátok se adott szinte semmit és mindig barátkoztatni küldött volna titeket, erre mire ezt ezt eléritek addigra meggondolja magát?

-Részben, másrészt viszont nem voltunk a mostani versenyeken úgy kb. a suli kezdete óta és már mindjárt itt a félév vége és nem szurkoltunk a bátyánknak.-mondta a végét unottan és enyhén pimaszúl.

-Jaj nekem, erre nem is gondoltam, mi a csapatban mind egyedül élünk így nekünk nincs ilyen bajunk, kivéve Miraék, de nekik ebből nincs baj. Óh Igneel Dragneel mit akarsz, döntsd már egyszer el.-Lucy arcán látszott, hogy mélyen a gondolataiba van merülve, majd hirtelen a kis égőt felkapcsolta-Megvan most egy pár körig, max újévig nem jösztök el a versenyekre Carlaval, és közben a többit még kitaláljuk, nyugi a csapatmegbeszélést megoldjuk videohívással így ti is ott lesztek lelkileg, nem a legjobb, de a semminél már jobb.-majd megszólalt a csengő és mindketten elvonultak az órájukra.

Persze minden tanár azzal kezdte, hogy megdicsérte Romeot azért, mert bejutott a csapatba és sok sikert és kevés balesetet kívántak neki, még azok a tanárok is akik nem bírták Romeot, viszont ezzel elment az óra fele tehát ezt senki nem bánta. Majd az utolsó óra után mindenki hazament, viszont Carlaért és Wendyért maga Igneel Dragneel jött, nehogy a lányok elmenjenek a bünti elől. Így míg Natsut lerendezte egy majd találkozunk otthonnal, a lányoknak azt mondta, hogy mennek most, ami egy részben ciki volt, másrészt viszont, hát: mégcikibb. Ilyet a többi osztálytársával nem csinálnak a szülei. És a lányok eleinte óckodtak, majd Carla meglátta Happyt, hogy fut felé a délelőtti átadatlan ajándékkal a kezébe, így Wendy egy ezredmásodperc alatt be lett lökve a kocsiba és Carla úgy sietett utána, hogy a kocsi ajtaját alig tudta becsukni, de végül sikerült, így Happy már nem érte utol őket.

-Ez meg mi volt?!- kelt ki Wendy- És szállj le róllam.

-Bocs csak jött Happy, és már a menzán se tudtam megenni rendesen a kajám.-Wendy arcáról sütött a mesélj még arckifejezés-Így átfutottam a könyvtáron csendben, majd a bio-kémia-laboron át, a torna szertárán át menekültem meg.

-De végül hol etted a ételt?-kérdezte Igneel.

-Hát végül bekérezkedtem a nővérszobába, ott még egyszer sem keresett.

Ezen a sztorin még nevettek, majd Wendy erőt vett magán, hogy feltegye az 1.000.000-ós kérdést.

-Meddig leszünk még büntiben?

-Nem tudom, anyátokkal erről még nem beszéltünk.

Ezután egészen hazáig csendes volt az út. Otthon a lányok egyből a szobájukba mentek. Csak ha muszáj volt mentek le, de másért nem is kellett, minden volt náluk TV, Wi-Fi, számítógép, mosdó és még minihűtő is csak azt nem tudták, hogy honnan. Este 8 óra körül jött haza Natsu és Happy ajándékát adta oda Carlának.

-Na mi van, nem akarod kibontani?

-Tessék Wendy tarsd meg, nekem nem kell.-ezzel odadobva az ajándékot Wendynek, aki hamar kezelésbe is vette azt, a halas csomagolás alatt egy barna képkeret volt, amiben egy régi csoportkép volt az előző szülinapjukról, ott volt: Lucy, Wendy, Natsu, Carla, Cherila, Happy, és még egy pár barátjuk a torta előtt.

-Ide nézz Natsu, ez tök aranyos, nem?- erre Natsu csak bólogatott, elvet Wendytől és kirakta a polc egy jól látható pontjára-Ott jó lesz.-jelenti ki Natsu és Wendy egyszerre mosolyogva, Carla ezt figyelembe se vette LÁTSZATRA, de mélyen legbelül, boldog volt, hogy valaki adott neki egy ajándékot azért aki, nem pedig a Dragneel név miatt. Másnapra pedig adott neki egy levelet meg mellé egy-két hal formájú sütit amit a boltból vett, tudta, hogy Happy tudni fogja, hogy kitől jött, de nem fogja elmondani úgyse senkinek, neki ez egy kis plusz boldogságott adott, plusz átnyálazta az autoverseny szabálykönyvét és rájött, hogy mivel tudnának előnyösen gyorsulni vész esetén a verseny alatt, ezért a bio-kémia-la orban töltötte a napja többi részét, de a végeredményért megérte.