Halo, elérkezett a folytatás. Kellemes olvasást kívánok.

- Nem hiszem, hogy ez működni fog. – Idegeskedett Carth, egy teljesen új, szürke, rendőrségi, golyóálló páncélban, amit rendszerint rohamrendőrök szoktak viselni, komolyabb tűzharcban.

- Én is szeretem a rizikós terveket, de ez teljességgel őrültség. – Mission, egy könnyebb, módosított páncélban jelent meg, ami jól feszült a testén. Zaalbar is aggódva morgott egyet, mely szerint, Rina ötlete őrültségnek hangzik.

- Lesz olyan alkalom, amikor hinni fogtok bennem? – Rina is új páncélt kapott, egy zöldessárga rost mellény vértet, tele zsebekkel, amibe egy hozzá hasonló specialista könnyedén elrejtheti a felszereléseit.

- Talán, amikor a terved nem lesz egyenlő az öngyilkossággal. – Felelte Carth.

- Csak figyeljetek. – Rina megnyomta a gombot az övén, amitől láthatatlanná vált és kiment a csatorna ajtón egy igencsak tágas helységbe.

Egy üres kanális, ami legalább 1km magas volt és egyáltalán nem kellett aggódni a szűk hely miatt, hogy beszorulna valahova. Rina lassú, óvatos és nesztelen lépésekkel haladt előre, ügyelve a légzésére, nehogy véletlenül elárulja őt. Elég egyetlen rossz mozdulat és meghal. Oldalra nézett és tisztán látta a hegyomlás méretű Rancor-t.

A Rancor egy hatalmas, húsevő ragadozó volt és legalább 10m magas volt és sötét barna bőre. Lapos és nyomott orra volt, erős és masszív álkapcsa, tele éles, ragadozó fogakkal. Hosszú, izmos karjai voltak, amiknek a 4 ujja hegyes karmokban végződött. A lábai meglehetősen kicsik voltak a hatalmas felsőtestéhez képest, de a karjaival minden nehézség nélkül elkaphatta volna Rina-t és két ujjal darabokra törhette volna az apró testét.

Rina jól ismerte ezeket a lényeket, tudta, hogy a bőre ellenáll akár az elit katonák sugárvetőinek és Carth pisztolya és Zaalbar sugárszámszeríja egy-egy speciális és módosított fegyvernek tűntek, de kizárt, hogy akár komolyan megsebesítsék a Rancort, legfeljebb, feldühíteni sikerülne.

A kulcs a robbanószerben kell hogy rejljen, de korántsem a szokásos módszerrel, mert a lény bőre még a gránátoknak is ellenáll, így mást kellett kitalálni. Egy óriási kupacban talált egy rakás, legyektől és dögkukacoktól hemszegő hullarakást, ami az egyik csatorna mederben gyűlt és már majdnem televolt. Rengeteg volt közöttük az emberi és más idegen fajú lény hullája is, de ezenkívül állatokat is talált a tetemek között.

Rina-nak össze kellett szednie magát, nehogy elhányja magát vagy bármilyen öklendező hanggal elárulja magát. Elkezdte kiüríteni a zsebeit, amikben csupa repeszgránát volt található. Az egyiket elejtette, de szerencsére, nem volt aktiválva, így nem robbant, de így is koppant egyet a fémpadlón. A Rancor a zajra felkapta a fejét és a nyomott, lapos orrával szagolni kezdett.

A Rancor egyenesen a hullarakás felé fordult és újra szimatolni kezdett. Rina magán érezte az óriás monstrum tekintetét, ami egyre közelebb hajolt hozzá, olyannyira, hogy szinte érezte a lény meleg és büdös leheletét. Még a lélegzetét is visszatartotta, hogy a lehető legkevesebb zajt csapja és hogy ne kelljen a Rancor leheletét szagolnia.

A lény végül nem talált semmit sem és megunva a keresést, otthagyta a hullarakást. Rina fellélegzett és gyorsan felvette az elejtett gránátot és a kardjával felvágta egy félig megevett és elrothadt emberi hulla gyomrát, amiben nyüzsögtek a férgek. Kipakolta a bűzlő és rothadó belsőségeket, amiknek a szagától már az ájulás környékezte és a szeme is kezdett kifolyni. Végül tele pakolta gránátokkal, olyan sokkal, amitől a halott gyomra teljesen felpuffadt és amivel egy nagyobb űrhajót is meg lehetne bénítani.

Utolsó simításként egy vékony műanyag rudat szúrt a hullába, aminek lecsavarta a tetejét, hogy aztán valami erős és csípős szag kezdett belőle áramlani és gyorsan, de óvatosan otthagyta a hullarakást és visszatért a társaihoz.

- Most tényleg megijesztettél! – Mission aggódott.

- Majdnem infarktust kaptam. – Carth nem különben és Zaalbar is aggódva morgott egyet.

- Lesz majd olyan alkalom, amikor feltétlen bíztok bennem. – Rina magabiztosan a csípőjére tette a kezeit, de hirtelen, dübörgést hallott, amitől izgalomba jött. – Figyeljetek! Kezdődik a műsor!

Gyorsan a kijárathoz lapultak és figyelni kezdték, ahogy a méretes lény szimatolni kezd ismét és a hullarakás felé vette az irányt. Újra szagolni kezdett, de sokkal erőteljesebben és morogni kezdett. Az egyik karmos kezével megragadta azt a hullát, amit Rina telepakolt gránátokkal és gyorsan a szájába tömve, meg se rágva, lenyelte azt. Ezután tovább kutakodott, más falatok után a hullahegy között, de Rina csak vigyorogva elővett egy kicsi, henger formájú fémet, aminek a tetejét lepattintotta a hüvelykujjával.

- Remélem, élvezted az utolsó vacsorád, te dög. – Mondta magában és egy gonosz vigyorral megnyomta a gombot. – Bumm.

A Rancor által lenyelt gránátok a gyomrában felrobbantak, ezáltal egy olyan láncreakciót váltva ki, amitől a Rancor eleinte fájdalmasan ordított, majd a gyomra kiszakadt, megperzselt húscafatokat permetezve mindenfelé. A szörny fájdalmasan felordított, majd a hirtelen sokktól és vérveszteségtől a földre rogyott és lehunyta a két barna szemét, véglegesen.

- Mit gondoltok? – Rina büszkén kérdezte, miután kiment és az egyik lábát a halott szörny egyik karjára tette és elkezdett pózolni, mint egy nagy vadász. – A méret nem minden.

- Szerintem, a szükségesnél egy kicsit brutálisabbra sikerült. – Carth-nak csak ennyi megjegyzése volt.

- Neked valami komoly agybajod van. – Mission is kissé undorodva és megborzongva nézte végig a Rancor haláltusáját és Zaalbar egyetértően morgott és bólogatott.

- Oh ne már! – Rina nem örült a társai reakciójának. – Ha volt jobb tervetek, miért nem álltatok elő vele?!

Az egész Vulkár bázison a lehető legunalmasabb munkák közé tartozott a hátsó kijárat, vagy ahogy a Vulkárok hívták, a Rancor kijárat őrzése.

- Hé, - A két őr közül az egyik megszólította a másikat. – minek is őrizzük ezt a kijáratot?

- Hogy ne jusson be senki se a bázisra észrevétlenül. – Válaszolta a másik, egy mély ásítás keretében.

- És ki jutna be? Mármint, ott az a rohadt nagy Rancor, ami felzabál akárkit és akármit, ami csak megközelítené a bejáratot. Mi szükség van még itt miránk?

- A főnök parancsa, ha vitázni akarsz vele, lehet te leszel a kis kedvencének a következő eledele.

- Én le nem állok vitázni vele! A múlthéten is, az asszisztense is annak a dögnek a gyomrában végezte, mert hideg volt az űrkávéja!

- Én úgy emlékeztem, nem rakott bele elég űrcukrot.

- Az nem számít, csak az, hogy…

Bumm!

Egy zöld sugárlövedék fejbe találta és hátra esett. A másiknak sem volt ideje reagálni, mert két piros sugárlövedék, az egyik a mellkasán, a másik a fején találta el.

- És lám, - Rina nyugodt, kimért léptekkel közelítette meg a bázis bejáratát. – Casa de Vulkár. – Végignézett a két halott őrön, akik nem okoztak túl nagy kihívást a számukra. – Csak utánam. – Elvette az egyik belépő kártyáját és kinyitotta az ajtót.

Egy folyosóba értek, tele csövekkel, amiken keresztül áramlott a szennyvíz, egyenesen a csatornába és a folyosó maga piszkos volt és rendetlen, a csatornánál azért jobb volt.

Mission és Rina bekapcsolták a lopakodó generátorukat, amitől láthatatlanná váltak, eközben, Zaalbar és Carth előre mentek, lelőve mindenkit, akinél fegyvert láttak. Legalább 4 őrdroidot és 2 bandatagot öltek meg, mire bekapcsolt a riasztó.

Rina és Mission egy bárba lopakodtak be, ahol a csapos, aki meghallva a riasztót, a pult alól elővett egy távcsöves puskát és lesben lapulva várta meg a betolakodókat, hogy majd onnan lelövi, de a két lány ezt kiszúrta, mögé lopakodtak, Mission a puskát ragadta meg, mire Rina a kardjával átszúrta a torkát.

Két őrdroid ezt észrevette és tüzet nyitott a pult felé. Rina felkapott egy sárgaszínű, erős alkohol tartalmú folyadékkal teli üveget üveget és az egyik droid felé hajította. A droid eltalálta az üveget, mielőtt az belé csapódhatott volna, de ez pontosan Rina terve volt, mert az alkohol meggyulladt és a folyékony tűz beborította a droidot, kiégetve az összes áramkörét.

Mission ismét láthatatlanná vált és átszúrta a pengéjét a droid fején, ezzel használhatatlanná téve azt. A riasztóra már az egész bázis felfigyelt és a bárhoz sietett, amit aztán körbevettek. Mission és Rina nem tudott kijutni.

- Valami ötlet?! – Mission egy kicsit kétségbeesett, miután kitért három lövedék elől.

- Bízzunk a fiúkban. – Rina egyáltalán nem tűnt idegesnek. Sőt, mintha minden a tervei szerint menne. – Ha jelzek, mindketten kirohanunk középen és levágjuk, akit tudunk.

- Megőrültél?! – Mission alig hitt a fülének. – Ott lesznek a legtöbben és…

Hirtelen pánik tört ki a támadó Vulkárok között, mintha valaki oldalba támadta volna őket. Rina tudta jól, Carth és Zaalbar két oldalról támadták meg a Vulkárokat, amitől a feléjük irányított lövések elhaltak, ezzel lehetőséget adva egy frontális támadáshoz.

Rina nem vesztegette az időt, kiugrott a pult mögül és nekiment a tömegnek, Mission meglepődve Rina gyors felfogó képességén, követte.

Rina máris két Vulkárt vágott le, mire követte Mission egy újabb áldozatot szedve.

A Vulkárok annyira megdöbbentek, hogy egyszerre kerültek két tűz közé és támadták meg őket szemből, hogy összezavarodtak és mindenfelé tüzelni kezdtek. A rémült és zavart gengszterek egymást lövöldözték le és a felük a saját fegyvereik áldozatául, míg a másik fele, Carth és Zaalbar sugárvetőinek, valamint Mission és Rina pengéjének.

- Ezek lettek volna Taris legfélelmetesebb gengszterei? – Rina mintha csalódott lett volna. – Egy rakás, részeges szájhős, akik egy ilyen egyszerű cseltől is bepánikolnak. – A hangja tele volt megvetéssel és szánakozással.

- Teljesen más, fegyelmezett katonák ellen harcolni, mint közönséges banditák ellen. – Carth sem tűnt olyannak, akit nagyon kimerített a küzdelem.

- Van fogalmatok, mit tettetek?! – Mission teljesen ledöbbent a kisebb hullahegy láttán. – Legyőzhetjük a Vulkárokat! Azt beszélték, ők a legerősebb banda!

- Hm, a mennyiségre építettek, nem a minőségre. – Rina csak megvonta a vállát. – Azt hittem, keményebb lesz.

- Nos, - Carth felvett egy másik belépő kártyát az egyik, mondjuk, hogy tiszttől, de sokkal inkább, egy nagyobb és erősebb fickó volt. – még meg kell keresnünk a gyorsítót.

- Tényleg, - Mission-nek hirtelen eszébe jutott. – ti miért is akartatok bejutni ide? Talán, fel akarjátok számolni a Vulkárok zsarnokságát?

- Nem. – Rina ilyen egyszerűen válaszolt. – Bastila egy rendkívül értékes, katonai erőforrás a Köztársaság számára és ha meghal, az sokba kerülhet, hosszútávon. A Vulkárok elfogták és a swoop verseny győztese megkaphatja.

- A Vulkárok vezére, Brejik ellopott egy prototípus gyorsítót, ami létfontosságú előny.

- Akkor… ez az egész… egy hülye alkatrészért van? – Mission alig hitte el.

- Igen. – Rina-t egyáltalán nem érdekelte, mi történik Taris-on, csak a küldetéssel foglalkozott.

Egy zárt felvonóhoz érve, Carth használta a kártyát, amit az imént felvett és a lift ajtaja kinyílt és a védelmi rendszere is kikapcsolt. A garázs felé vették az irányt, ahol nagy valószínűséggel, megtalálják a gyorsítót.

A garázs egy hatalmas, földalatti hangár volt, amit még Taris korai éveiben építhettek, amikor ez a rész még a felszínen lehetett. Tele volt félkész, vagy teljesen használhatatlan roncsokkal, amiket a környező bandáktól raboltak, majd szedték szét, hogy a saját swoopjaikat fejlesszék velük.

Rina-nak egyből támadt egy ötlete és egy ördögi vigyorra meredt a szája. Jelzett a társainak, hogy maradjanak a felvonóban és ismét használta az álcagenerátorát. Szerencsére a teljesen káros roncsok mellett, ott tárolták a jól működő swoopokat. Rina felnyitotta a központi számítógépet az egyiken és maximális sebességre kapcsolta, de a rögzítő, ami ott tartotta a gépet nem engedte. Nem maradt sok ideje, a kardjával szúrt egy lyukat az üzemanyag tartályba, ahogyan a többi robogónál is és a folyadék egyre nagyobb tócsává változott a lába alatt.

A beindított swoop elkezdett füstölögni és Rina ebből tudta, hogy kevés ideje maradt, ezért gyorsan rohanni kezdett és felmászott a roncshegy tetejére, hogy aztán ott elbújjon és lesben álljon.

A swoop egyre jobban kezdett füstölni és már szikrázott is, de végül a motor nem bírta tovább és felrobbant. A robbanáskor keletkezett tűztől berobbant az üzemanyag és így a többi swoop is lángokban állt.

A riasztó is megszólalt, mire egy halom Vulkár érkezett, de borzasztóan megdöbbentek a nagy tűzvészen. Megvoltak győződve, hogy ez egy baleset, így fegyverek helyett tűzoltó felszerelésekkel jöttek, hogy megmentsék, amit tudnak, de Rina jelzett Zaalbar-nak és Carth-nak, hogy nyissanak tüzet, akik legalább 6 önjelölt tűzoltóval végeztek, mire észbe kaphattak volna.

Menekülőre fogták volna, de Mission mögéjük került és két másikat levágott, valamint Rina, a pisztolyával is tüzet nyitott, így a rémült Vulkárok maradéka 4 tűz közé szorult, hiszen Carth és Zaalbar, Mission, Rina és maga a tűz lehetetlenné tette a menekülést és az összes Vulkár odaveszett.

Rina leugrott a roncshegyről, mielőtt a roncsokban lévő olaj és üzemanyag is kigyulladhatott volna és jelzett a többieknek, hogy kövessék.

- Siessünk, mielőtt az egész hely a levegőbe repül! – Utasította őket Rina.

- És ha a gyorsító, valamelyik swoopban volt, amelyiket felrobbantottad? – Carth egy kicsit aggódott, mire Rina csak elmosolyodott.

- Ugyan, Brejik csak nem olyan ostoba, hogy erre a csürhére bízza azt a gyorsítót, amivel megnyerheti a versenyt? – Magyarázta Rina, futás közben.

- Megállni! – Hirtelen, egy fiatal, kamasz Vulkár ugrott elő az egyik folyosóról, kezében egy puskával, ami remegett a kezében. Rina nem hezitált és egyből sugárnyalábot repített a fejébe, mindennemű hezitálás nélkül.

- Ostoba kölyök. – Semmi megbánást nem lehetett észrevenni rajta. – Lapult volna meg. Vagy lőtt volna le figyelmeztetés nélkül.

Tovább haladtak, egyenesen egy iroda elé, ahol a környék már kevésbé volt olajos és kevesebb mocsok volt található. Az ajtó, a folyosó végén más volt, mint az eddigi ajtók. Összetettebb és vastagabb, de valamiért nyitva volt. Rina érezte, hogy itt lesz a gyorsító ugyan, de azt is érezte, hogy nem lesz olyan könnyű megszerezni.

Benyitottak és egy állig felfegyverzett csapattal találták szembe magukat.

- Lám, lám, - Egy zöld bőrű Twi'lek férfi volt a csapat vezetője. – Gadon végre elég merésznek érezte, hogy megtámadja a Vulkár bázist a szánalmas kis Bekjeivel. Ez háborút jelent!

- Várj, Kandon, - Egy sárgabőrű Twi'lek nő figyelmeztette. – ezek nem tűnnek Bekeknek.

- Valóban. – A férfi idegesnek tűnt és a pisztolyát a csapat felé szegezte. – Kik vagytok?!

- Az embered jól mondja, Kandon, – Rina egyáltalán nem rémült meg, sőt, inkább szórakoztatta a dolog. – nem vagyok Bek. Csak a swoop gyorsítót akarom és már itt sem vagyunk.

- Szóval, az a vén bolond Gadon, nem csak nem mondd le a bandája vezetéséről, a fia javára, de még bérenceket is küld, hogy ellopja a gyorsítóját? – Kandon úgy sorolta, mintha ő vétlen áldozat lenne.

- Brejik lopta el a gyorsítót Gadon-tól és hazudott mindenkinek! – Mission felcsattant.

- Bah, nem vagyok kíváncsi a Bekek kitalációjára! – Kandon oda sem figyelt. – Te, - Visszafordult Rina felé. – azt mondtad, nem vagy Bek! Brejik hasznát venné a képességeidnek! Van egy kihagyhatatlan ajánlatom a számodra.

- Kösz, de nem érdekel. – Rina megforgatta a szemeit. – Csak add ide a gyorsítót, amíg szépen kérem. – Felelt szigorúan.

- Ugyan, ne legyél bolond! – Kandon kissé idegesnek tűnt. – Gadon Thek már lejárt lemez! Brejik a tarisi swoop bandák jövője! Az ő kezében, a Vulkárok uralma alatt, egy új, bűnöző szindikátus fog felemelkedni és talán még a Tőzsde tagjai is lehetünk!

- Akkor most elmondom úgy, - Rina lassan és szótagolva kezdett beszélni. – hogy még egy hozzád hasonló idióta is megértse. Magasról tojok, a piti kis gengszter háborúitokra.

- Igazán sajnálatos, hogy így alakult. – Kandon megrázta a fejét, majd ő és az emberei tüzet nyitottak.

Rina és a többiek visszahúzódtak a másik szobába és Rina egy új tervet ötlött ki. A többiek, akárcsak az eddigi terveit, rizikósnak és kissé őrültnek találták, de a sikerei kivívták a csapat tiszteletét.

A három férfi bandatag jött ki először és egyből célra tartották a puskáikat, de senkit sem láttak, azonban, ettől nem lankadt az óvatosságuk és minden irányba figyeltek, mire a szoba másik végéből tüzet nyitottak rájuk.

Habár a lövés talált, nem tett kár egyikükben sem, mert az energia pajzsuk felfogta a lövedéket, de Mission, aki a lövést leadta, egyáltalán nem tűnt meglepettnek.

- Kapjatok el, ha tudtok! – Csak nagyképűen, bemutatva kiabált nekik.

A három férfi egyáltalán nem tűnt jókedvűnek és üldözőbe vették a Twi'lek lányt, aki inkább elfutott a folyosó vége felé. Az üldözői nem adták fel, ezért követték, egészen ki, a garázsba, ahol a tűz egyre jobban elterjedt és akkora füst keletkezett, hogy nem lehetett semmit sem látni.

A férfiak egymás hátának vetették magukat, hogy semmikép se tudják hátulról meglepni. Hiába, az egyiket fentről ragadta meg Zaalbar és felemelte, a társai nem látták többet. Nem voltak restek tüzet nyitni, de a füstben fogalmuk sem volt, hogy mit találnak el, ezért hamar feladták.

Amint megközelítették azt a helyet, amerre elragadták a társukat, akit meg is találtak, de tele volt sugárnyaláb lövedékekkel. Zaalbar, amint elkapta, kikapcsolta az energia pajzsát, leütötte és hagyta, hogy a társai agyonlőjék.

Hirtelen, a magasból, ismét Mission ugrott elő és egyetlen mozdulattal a férfi fejének ugrott, amitől mindketten a földre estek és Mission élt a lehetőséggel, hogy átszúrja az ellenfele torkát a pengéjével.

- Most megdöglesz! – Az utolsó férfi egyenesen ráfogta a puskáját, de két izmos, szőrös kar átkulcsolta magát a hónalja alatt és egy erős mozdulattal, kitörte a gerincét, majd félredobta a holttestét.

- Szép mentés, Nagy Z! – Mission felállt és leporolta magát. – Nézzük, hogy alakul Carth és Rina akciója.

Carth gyorsan rohant végig a folyosón, remélve, hogy az ellenfele nem találja el és gyorsan beugrott néhány doboz mögé, fedezék gyanánt. Óvatosan kinézett a fedezéke mögül, látva, hogy a narancsszínű Twi'lek nő őt vette üldözőbe.

- Látom, - Az ellenfele gúnyosan kacagott. – én kaptam a jóképű fickót! – Lőtt néhányat Carth fedezékébe. - Nem szívesen lőném szét a helyes pofidat, szóval, gyere szépen elő és hadd lőjem szét inkább a golyóidat! Szeretem, ha egy jóképű férfit szenvedni látok!

Carth nem vette fel a fenyegetést, csak kidugta a két pisztolyát és vaktában tüzelni kezdett, ami megijesztette a nőt, de őt is megvédte az energia pajzsa.

- Ez minden, amit tudsz?! – Gúnyosan, bár kissé idegesen kérdezte.

- Csak bemelegítek! – Válaszolt Carth, magabiztosan.

Carth fogott egy villanó gránátot és kihajította a fedezékből, de a nő, jó lövész lévén, nem hagyhatta ki az esélyt, hogy röptében eltalálja, de Carth pontosan erre számított. Amint a gránát felrobbant a levegőben, rövid időre megvakította a nőt és kapott a lehetőségen, hogy gyorsan a folyosó vége felé rohanjon és bekapcsolja a hulladék aprítót, amivel a Vulkárok az ócskavasat aprítják miszlikbe.

A gép elég zajt csapott, hogy a nő, mire visszanyerte a látását, egyáltalán ne hallhassa Carth-ot, akinek a fedezéke mellett elhaladt és lehetőséget adott neki, hogy hátba támadja. Carth felállt, célra tartotta a pisztolyát és meghúzta a ravaszt, de a nő fejéről lepattant a lövedék, viszont ez elég volt, hogy kikapcsoljon az energia pajzsa.

A következő lövés elől már ki tudott térni és viszonozni a tüzet Carth felé, akinek ismét fedezékbe kellett bújnia. Carth egy újabb gránátot, ezúttal egy repeszt hajított el, de a nő ezúttal nem akart ugyanabba a csapdába esni, mint a múltok és inkább fedezékbe bújt, de Carth ismét csak erre számított.

A gránát felrobbant és a fejük fölött lévő rozoga tetőt leomlasztotta, egyenesen a nőre, aki sikeresen kitért a leomló törmelékek alól, csak egy drót akadt a lábába, amit nem vett észre és amit bekapott az aprítógép.

Dühösen tüzet nyitott Carth-ra, de a drót kezdett elfogyni és a gép erőset rántott a lábán, amitől elesett, elejtette a pisztolyát és magatehetetlen állapotban közeledett az aprító felé. Próbálta kioldani a lábába akadt drótot, de az már túl feszes volt és nem bírt vele. Próbált elmászni, megkapaszkodni valamibe, de a gép túl erős volt, a drót pedig nem szakadt el.

Kétségbeesetten Carth-ra nézett, aki alaposan felmérte a helyzetet és felfogta, hogy az a gép hamarosan apró darabokra fogja szaggatni és hogy ő már nem jelent fenyegetést a számára. Carth nem akart senkinek sem, különösen egy nőnek ilyen kegyetlen halált adni, ezért egy szó nélkül fejbe lőtte, mielőtt elérte volna a gépet. Talán csak egy ember van, akit egy ilyen helyzetben hagyott volna szenvedni, de ezt gyorsan elhessegette és visszatért, megnézni, hogy sikerült Rina és a többiek küzdelme.

Rina egyetlen beszélgetés alatt kiismerte Kandon-t, egy nagyszájú mutatványos, aki szereti hallatni a saját hangját.

- Oh, kicsikém, jobban teszed, ha elő bújsz! – Ez is csak azt bizonyítja, hogy ezt a küzdelmet egy egyszerű bújocskaként fogta fel. – Hidd el, nem akarod tudni, mit tartogatok a számodra, ha én talállak meg!

Rina továbbra is bekapcsolva tartotta az álcázógenerátorát és fel-alá sétált Kandon körül, aki azt se tudta megmondani, ha ott lenne az orra előtt.

- Te nyamvadt kis patkány! – Kandon egyre dühösebb lett és lövöldözött néhányat, hogy előcsalja Rina-t. – Gyere elő és küzdj meg velem!

- Utolsó esély, Kandon. – Rina kikapcsolta az álcázóját. – Ideadod a gyorsítót és életben hagylak.

- Barom! – Kandon gonoszul elvigyorodott. – Mintha megfontolnám egy kis…

BUMM!

Egyetlen rossz lépés elég volt, hogy Kandon egy tucatnyi aknát élesítsen, amik aztán egyszerre robbantak fel és hiába volt a Twi'lek férfinak energiapajzsa és páncélja, ilyen erejű robbanástól semmi sem védene meg. Kandon teste teljesen összeroncsolódott, olyannyira, hogy talán azonosítani se lehet majd.

Rina szándékosan csalta ki Kandon-t és a csapatát az irodából, mert sejtette, hogy egy ilyen értékes alkatrészt egy jól elzárt helyen kell hogy tároljanak, mint egy irodában. Ezért, már előre eltervezte, hogy a többiek elcsalják Kandon embereit, ő maga pedig gyáva módon hátramarad, így aláaknázza a terepet, hogy a megfelelő időben, magához csalja a banditát.

Amikor Rina felfedte magát és felajánlotta Kandon-nak, hogy a gyorsítóért élve hagyja, valójában hazudott. Nem tervezte életben hagyni, de valamivel meg kellett szólítania, hogy elinduljon felé.

Rina-nak igaza volt, a gyorsítót az irodában találták meg, egy lezárt ládában, aminek a kulcskártyája Kandon asztalán volt. Rina magához vette, összeszedte a csapatot és hátra hagyták a lángokban álló Vulkár bázist.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.