Dean barátságosan elköszönt a két férfitól, megígérve, hogy megvizsgálják a romló gazdaságukat, és mihamarabb segítenek. Az Impalához battyogott, a Highway to Hell-t dudorászva, és elszöszmötölt a kulccsal.
Winchesteeeer...
Meglepetten egyenesedett föl, ám senki nem volt a közelben, aki szólíthatta volna. Hallucinált volna? Kizárt. Egyébként is, ki a fene ismeri itt a valódi nevét?
A kocsi oldalának dőlve fürkészte az utcát, ám a város elhagyatott volt.
Érdekli a fenét - vont vállat végül, és kinyitotta az ajtót.
Winchester!
Csattant a Hang, és Dean visszavágásra készen emelte fel az öklét, hogy bemosson egyet annak a bárkinek, aki szórakozni mer vele.
Ám ezúttal sem látott senkit.
- Ez rohadtul nem vicces! - kiáltott a félhomályba.
Mintha a Hang kuncogott volna, de Dean nem mert volna megesküdni. Lehet, csak a szél suhogott a fák ágai között.
Dean Winchester...
Szólt ismét a Hang, Dean pedig nem tudta irányhoz kötni. Mintha az csak a fejében szólt volna.
Ám ezúttal felbukkant valaki az úton, és Dean döbbenten ismerte föl benne gyanúsítottját. Kihasználva a lehetőséget magához vette a coltot - hiszen ha a férfi tényleg démon, ő aztán nem fog tökölni -, és saroktól sarokig osonva a nyomába szegődött. Léptei alatt toccsant a vizes beton, így megvárta, amíg a férfi hallótávon kívülre ér. A lámpák fénykörében pillanthatta csak meg ballonkabátos alakját, többnyire beleolvadt a falak tövében megülő sötétségbe. Nem csinált semmi furcsát, csak battyogott látszólag céltalanul, a kialudt cigarettájával a szája sarkában.
Ám Dean fáradhatatlanul követte - bár legbelül megszólalt benne Sam kioktató hangja:
- Vigyázz, Dean, ha a titokzatos hang is hozzá tartozik, biztosan maga után csal, és...
- Fogd be, Sammy - morogta Dean, és maga elé emelte a coltot. Nem foglalkozhat öccse aggályaival, most nem. Ha itt lenne, az más helyzetet szülne, akkor nem rohanna a vesztébe. De neki amúgy is kampec pár hónapon belül - még nem tudatosult benne teljesen, hogy hova is kerül utána -, így nem oszt, nem szoroz, hogy hogyan hal meg. Ha választhat, inkább harc közben, mint a pokolkutyák által.
- Már megint te? - hallatszott a titokzatos idegen felől.
Kihez beszél? - ötlött fel Deanben, ahogy a forgolódó férfit leste a sarok mögül. Ám hirtelen beugrott a fal takarásába, amint meglátta, hogy annak tekintete felé fordul. - Biztosan meglátott. Fenébe!
Cipőcsattogás közeledett, Dean pedig teljes sebességre kapcsova megcélozta a keskeny sikátor túlfelét. Becsusszant a sarkon, és lihegve a falnak dőlt. Hallotta, hogy az utcai lámpák recsegnek, látta a villogó fényt kiszűrődni az utcából és hallotta, ahogy az idegen megtorpan. Szinte látta maga előtt, ahogy démoni, fekete szemeivel kutat utána.
Ha most előugrik és lő, nyert ügye lehet. De mi van, ha addigra a démon elhagyja a testet? Ha csak nem akar mondani neki valamit.
Bár azt eddig is megtehette volna - érvelt Dean, és megmarkolta a coltot.
Most vagy soha.
~*~
A pillanat megfeszült a levegőben, ahogy John a sikátor végébe szegezett tekintettel várt. A lámpák szüntelen villogtak, rontva az eső miatt amúgy is rossz látási viszonyokat.
Ekkor egy kiáltással előugrott a sarok mögül egy férfi, és John egy pillanatra megingott. Az a tag volt, akivel a vendéglőben találkozott.
Ő lenne a démon?
A férfi arcán ijesztő árnyéktáncot jártak a fények, eltorzítva vonásait. Belepillantott a sötét szemekbe.
Ő lesz az.
Elkiáltotta magát, az ismeretlen szavak megrezegtették az esőfüggönyt, a varázslat ereje átvibrált az elméjén, ahogy előrántotta a kezét. Kinyitott tenyerén őrölt fűszerek csillogtak arany fényben, mintha bármelyik pillanatban lángra kaphatnának. Az utolsó szavak vártak kimondásra, ahogy varázslatra készen állt, szemébe csorgó esővízzel.
- Dobja el! - hallatszott a parancs a démontól.
- Szeretnéd, haver! - kiátott vissza John.
Ekkor megpillantotta a másik kezében megcsillanó fegyvert, de patthelyzetben nem volt idő átértékelni ennek a jelentőségét.
- Azt mondtam - ismételte meg a démon tagoltan -, dobja el!
- Dobja el maga! - kiáltott vissza John.
Ekkor elsötétültek a lámpák.
- Voo-ho! Nem kell pokoli sötétet csinálni, hé! - méltatlankodott az eszerint-nem-démon. - Villany!
- Nem én voltam - vont vállat John.
Ha ha ha ha!
~*~
Ha ha ha!A Hang kacagott, visszaverődve a sikátor falairól, és a két vadász egyszerre kapta fel a fejét.
- Hallod, haver, ha nem hagyod ezt abba, seggbe lőlek, akárhol is vagy! - fenyegetőzött Dean a sötétbe.
- Csak ne olyan hevesen! - szólt a Hang. Tompa puffanás hallatszott, és a fények felkapcsoltak.
A sikátor közepén egy újabb ismeretlen férfi állt, fülég érő vigyorral borostás arcán.
- Eddig olyan jól szórakoztam rajtatok, de úgy látom - tárta szét a kezét megadóan -, ez sakk-matt!
John elnyomott egy káromkodást. Dean nem.
- Mi a szentséges szar?
A Démon nevetett.
- Még most sem jöttél rá? Akkor az ott - bökött hegyes állával Constantine felé - okosabb nálad!
- Mire volt jó ez az egész? - faggatózott John türelmetlenül. - Tudod, kezd zsibbadni a kezem, és nem érek rá egész nap!
- Én sem, öregem, ráadásul az alsómig átáztam, és hidd el, elég szar érzés - kontrázott Dean.
- Unatkoztam - vont vállat a Démon. - Nos, mi lesz? Winchester, Constantine... Melyikőtöknek fontosabb a büszkesége?
John figyelmeztető pillantást küldött Dean felé.
Célozd meg, elterelem a figyelmét!
Dean pislantott.
Vettem, csináld!
- Mit grimaszolsz? - fordult John felé a Démon.
Constantine elsuttogott néhány szót, majd a Démon felé szórta a kezében szorongatott port. Az felkiáltott és összegörnyedt, szeme könnybe lábadt.
- Nem ússzátok meg ennyivel! - ordította a Démon, és felegyenesedett. Egy energialökettel falhoz csapta a két vadászt, Dean nagyot nyekkent. - Nem tudtok megölni! Fiacskám - fordult Dean felé. - Apuci nem tanította meg, hogy pisztollyal nem lövünk démonra?
Dean elvicsorodott.
- És John... Látom, a kurvád nélkül már te sem vagy a régi!
- Folytasd, haver, és esküszöm, a hamvaiddal szórom le a Pokol...
A Démon hahotázott.
- C-c-c, ne beszélj olyasmiről, amit nem ismersz! - emelte meg az ujját a Démon. - Kérdezd inkább a Winchestert! Mondd csa... - A Démon arca megvonaglott. A lövés hangja utólag jutott el fülébe, egyszerre a kínzó, jeges fájdalommal. A tűz kialudt benne, ahogy kontroll nélkül ordított, először térdre, majd a földre rogyva. Döbbenten meredt a Dean kezében füstölgő pisztolyra, majd élettelen teste elterült a saras betonon.
John lezuhant a fal tövébe, míg Dean gyakorlottan két talpra érkezett.
- Halott - jelentette ki a nyilvánvalót, megvizsgálva a holttestet.
John fájdalmasan grimaszolva dörzsölte meg sajgó tarkóját.
- Nem volt rossz - biccentett a volt Démon felé. - Mi ez a fegyver?
- A Colt... Nem hallottál még róla? - csodálkozott Dean.
John megrázta a fejét, majd letörölt orrnyergéről egy idegesítő vízcseppet.
Hallgatásba burkolózva bámulták a halott férfit, egyiküknek sem akaródzott magyarázkodni, illetve bocsánatot kérni. Az eső nem akart elállni, feltett szándéka volt özönvízben megfürdetni a várost. A csatornákban csobogott a víz, magasan a felhők felmorajlottak, és Dean úgy döntött, elege van.
- Egek, de jól esne most egy pohár wiskey!
És John megfontolta az ajánlatot.
_
Constantine káromkodásait kénytelen voltam magyarul megjeleníteni, de aki kíváncsi:*bloody hell* his bloody ass