Severus most az egyszer örült annak, hogy a mugli újságokban mozdulatlanok a képek. Nem biztos, hogy jót tett volna a lelkibékéjének, ha Ether folyamatosan rávillantja azt a megvető, lesajnáló mosolyt, amellyel a tolakodó fotóst illette.
Ugyanis némi kutatással megtudta, hogy a kisasszony nemcsak nemes, hanem igazi... celeb... Legalábbis a nagyon színes és vulgáris újságok szerint, amelyeket a témában beszerzett. A legtöbb azt taglalta hosszasan, hogy igazából semmit sem tud Etherről és a csendes botrányairól. Mindenki tudott a titkos partikról és egyéb eseményekről, de a szerencsés résztvevők sosem árultak el semmi konkrétumot, így csak a találgatások maradtak, hogy vajon mitől olyan népszerű a hölgy, amellett persze, hogy gyönyörű és nevetségesen gazdag.
Vajon hányan tudnak az apró kis gyémántjáról? - villant be Severusnak a gondolat, mielőtt uralkodhatott volna magán, hogy megint eszébe jusson a fejben megejtett légyott. A fogolynak igaza volt, azóta sokat halványult az emlék, ahogyan az álmok is szépen lassan elkopnak ébredés után. De így is elég volt ahhoz, hogy nyugtalanná tegye. Nem is maga az aktus, hanem a sebészi pontosság és látszólagos nem törődömség, amellyel az egészet intézte. Vajon ő hogyan emlékszik ezekre a légyottokra? Benne is elhalványulnak az ízek és az érzések, vagy mélyebb gyökeret eresztenek?
- Szóval tényleg professzor vagy? Azt hittem, ez csak valamilyen becenév - ült fel Ether féloldalasan Severus íróasztalára, és majdnem ráborította a tintatartó tartalmát az újságokra, amelyeket éppen átolvasott. Szerencsére a színes-képeseket már eltette, az előtte lévő legalább ránézésre komolynak tűnt.
- Igazgató egészen pontosan - nézett fel a megszólított, és volt is mire. Ether „köntöse" lehelletfinom selyemcsíkokból készült, amelyek hol szétnyíltak, hol fedték egymást, attól függően, hogyan mozgott a viselőjük. Ezért persze időnként szemérmetlenül sokat tártak fel az alattuk rejtőző bájakból. Például a lány kicsi, de formás melle élesen kirajzolódott a mögötte lévő kandalló fényében.
- Tetszik a hálóingem? Egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy talán iskolai egyenruhában kellett volna jönnöm... - simított végig az anyagon.
- Igen - nyelt egyet Severus, mert kiszáradt a torka. Pedig megígérte magának, hogy ez alkalommal határozottabb lesz, és nem fogja kihasználni egy bajba jutott fiatal lány szorult helyzetét.
- Akkor azt hiszem, ez lesz az első emlékezetes látogatásom az igazgatói irodában - pajkosság bújkát a hangjában. Felállt és megkerülte az asztalt, míg Severus széke mellé nem ért, aki nem tudta hova nézzen. A finom anyagon áttetsző idomokat nem akarta bámulni, de a lány szemébe sem mert nézni. Nem akart, még jobban feltárulkozni.
- Ne aggódj, csak akkor tudok igazán beléd látni, ha fizikailag is jelen vagyok - simította hátra a professzor haját olyan magától értetődően, mintha évek óta szeretők lennének. - Múltkor végig figyeltelek, ahogyan a teraszon ültél, és látszólag a kertet figyelted.
Erre egyenesen a lány szemébe nézett, aki továbbra is haját simogatta. Tényleg nem történt semmi, csak a szeme sötét csillogását látta. Egy selyem darab hozzáért a bal kezéhez, amellyel a széke karfáját markolta öntudatlanul. Jóleső remegés futott át rajta az érintés hatására.
Ether közelebb hajolt, hogy megcsókolja.
- Nem kell ezt csinálnod - szólalt meg Severus, pedig hiányzott a lány csókja. Kibontott sötét barna haja szinte sátorként borult rájuk. - Enélkül is elmondhatod, amit megtudtál.
- És akkor hol marad az élvezet! - egyenesedett fel hirtelen Ether, és az asztalnak támaszkodott, hogy szembenézhessen a professzorral.
- Élvezet? - lepődött meg Severus.
- Nem régen még azt sem tudtam, hogy létezik varázslat, most pedig a leghatalmasabb varázslók között válogathatok kedvemre - magyarázta, és közben szépen lassan kigombolta a köntösét elől összefogó igazgyöngy gombokat, hogy széttárhassa. Alatta viselt hálóingtől elállt Severus szava. A lány mellét és oldalát csipke rész takarta, amelyek egy X-et formázva a hasánál találkoztak. Egyébként az egész földig érő költemény átlászó volt, és tökéletesen kiemelte azt az apró csipke bugyit, amely éppenhogy csak eltakarta a lány szemérmét. - Ha már varázslat! Nekem is van egy trükköm, amit még nem mutattam meg.
Igen, valószínűleg számtalan trükkje lehet még, amit nem láttam - futott át Severus agyán, miközben a fogoly megfogta a két kezét és a csipőjére illesztette, úgy hogy az ujjai szétterüljenek a feszes fenekén, hüvelyk ujja pedig a fehérneműje csipke szegélyére simuljon.
- Simogass finoman, mintha törékeny lennék - sóhajtotta, és az első apró mozdulatra félig lecsukódott a szeme. - Szeretem a kezeidet... sokat fantáziáltam róluk...
Ugyan mikor volt neki erre ideje, amikor éppen csak találkoztak - morgolódott Severus magában.
Végül egy nehéz sóhaj kíséretében adta meg magát, és finoman, mintha a legkényesebb bájital hozzávalóval dolgozna, simogatni kezdte a lány testét. Az első néhány elégedett sóhajtás után egy apró, ám annál élethűbb, zöld-ezüst sárkány dugta ki a fejét a csipke szegély mögül, és kezdett izgatott repülésbe.
Mi a... ? - lepődött meg Severus, és majdnem elkapta a kezét, de Ether megállította.
- Tetszik a tetoválásom? Mágikus, mozgó tetoválás - büszkélkedett vele, és egy kicsit a csipőjét is megrázta, hogy befolyásolja a sárkány röptét.
- Ki csinálta ezt? - szorította meg erősebben a lányt dühében.
- Csak nem vagy féltékeny? - kuncogott a fogoly.
- Válaszolj! - nézett rá fenyegetően Severus, de úgy érezte, hogy semmiképpen sem tudna igazán ráijeszteni.
- Draco Malfoy - felelte egy kárörvendő mosoly kiséretében. Élvezte a helyzetet. - Nem sokkal az előtt, hogy elárulta a fegyvert a Vándorló tó melletti régi szélmalomban rejtették el. Pontosabban ott található.
- Kivel... állsz még... kapcsolatban? - faggatta tovább a varázsló.
- Akivel éppen tetszik...
- Ez nem játék, te elkényeztetett buta liba! - pattant fel a székébő Severus, abban a reményben, hogy meghunyászkodásra bírja a lányt. De bosszúságára éppen ugyanolyan magasak voltak, talán a fogoly még néhány centivel magasabb is, pedig ő sem volt alacsony.
- Nekem az! De ha azon aggódsz, akkor a Sötét urat elkerülöm... nem mintha maradt volna elég a lelkéből...
- Nem tudod, hogy miket beszélsz! - raggadta meg a lányt, aki fel sem fogta, hogy az életével játszik. De Ether csak elmosolyodott, és addig tekergőzött, míg teljesen ki nem bújt a köntöséből, és csak az alig létező hálóing maradt rajta.
- Azt hiszem, igaza van, igazgató úr - fordított szépen lassan hátat Severusnak, hogy a lehető legtöbb helyen hozzá érjen. - Tiszteletlen voltam, büntetést érdemlek... - támaszkodott az asztalra, hogy a feneke a legelőnyösebb szögben gömbölyödhessen.
Severus dühösen meredt az elé táruló domborulatokra, mert a tenyere szinte viszketett, hogy rájuk csaphasson.
Vajon hány csapásra lenne szükség, hogy ez a gyönyörű, világos barna bőrt pír borítsa el? - tette fel magának a kérdést, és rögtön dühösen meg is rázta a fejét. Nem értette, mi ütött bele. Eddig nem foglalkoztatta ez az egész, el sem tudta képzelni, hogy valaki előtt önként levegye a ruháit, nemhogy úgy megérintse, mint ahogyan a foglyot. Most pedig annyira vágyott rá, hogy elfenekelje ezt a szépséget, mintha egész életében erről álmodott volna.
Honnan tudja ez a bestia, hogyan kergetheti teljesen őrületbe?
- Vagy azt szeretnéd, ha én fenekelnélek el? - fordult vissza a lány mosolyogva, mintha alig várná, hogy hozzákezdjen. - Annak sincsen semmi akadálya... - fogta meg a gallérját, amikor már ismét szemben állt vele.
- Te tényleg nem fogod fel mennyire veszélyes...
- Pofa be! - rántotta közelebb magához a fogoly. - Azt hiszed, nem tudom, hogy ha a Sötét úr megszilárdítja a hatalmát apámra már nem lesz szüksége, akkor pedig meg fognak ölni. Nincs túl sok választásom. Ne tévesszen meg a látszat! Lehet, hogy elkényeztetett vagyok, de ostoba nem! Nem gondoltam, hogy neked is elég megcsillantanom a kis gyémántomat ahhoz, hogy elmenjen a józan eszed. Szóval a kioktatást tartsd meg a diákjaidnak, és csinálj végre valamit, mert már messze túl sokat pofáztunk egy sikamlós álomhoz képest!
Severus kihasználta a fogoly közelségét, és magához szorította, hogy szenvedélyesen megcsókolhassa. Közben enyhén megemelte a fenekénél fogva, és felültette az asztalra.
- Látni akarlak - jelentette ki, amikor kifogytak a levegőből.
Ether elégedetten elmosolyodott, és félig lehunyta a szemét, hogy szabad utat engedjen a másiknak.
És Severus ki is használta az alkalmat, a hosszú étcsokoládé barna hajától kezdve a kecses nyakán át a formás vállakig szépen lassan bebarangolt mindent. Először a kezével felderítette a terepet, ami látszólag tényleg különös élvezetet okozott a lánynak, majd az ajkával folytatta a felfedezést. Amikor a kerek mellére simította hosszú, fehér ujjait, és a lány mellbimbója megkeményedett a hüvös érintésétől, nem tudta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy egymás tökéletes ellentettjei ők ketten. A fogoly barna bőrétől úgy elütött az ő sápatagsága... Még többet akart látni belőle. Minden porcikáját.
És a fogoly készségesen feltárulkozott a vizsgálathoz. Amikor a professzor megfogta a hálóinge szélét, akkor felrakta a lábát a széke karfájára, és széttárta. Az apró gyémánt még a félhomályban is hívogatóan csillogott, mint egy világítótorony a viharos tengeren.
Severus finoman megérintette, mire Ether összerázkódott, ő pedig visszahúzta kezét.
- Semmi baj, csak hideg a kezed - sóhajtotta a fogoly. - De pont erre szoktam gondolni éjjelente, hogy a hideg kezedet a forró ajkad követi...
Vajon most igazat beszél vagy csak a csillapíthatatlan étvágyú szeretőt játsza? - bizonytalanodott el egy pillanatra Severus, de aztán eszébe jutott az iménti közjáték, amikor olyan határozottan helyre tette őt a fogoly. Gyanította, hogy most is tudja, mit akar.
És meg is fogja kapni! - döntötte el magában a professzor, és úgy tett, ahogy Ether javasolta. Hideg, fehér ujjai keltette borzongást ajka forróságával enyhítette. És jutalmul ő is megkapta, amit akart. Láthatta, ahogyan Ether a gönyörtől ziláltan vonaglik az asztalán, amikor az ujjai belemerültek.
Még akkor is elégedett mosoly ült az arcán, amikor néhány órával később a székében ülve felébredt, és meglátta az érintetlen íróasztalát, bár nem tudta, eldönteni, hogy ez az emlék nagyban megkönnyíti vagy megnehezíti majd a munkáját.