„The Dragon Whisperer"

Hablaty arra riad, hogy Fogatlan nincsen mellette. Délután egy után nem sokkal úgy aludt el, mint akit fejbe vertek, a sárkányfiú akkor még biztosan itt volt, hiszen a hátához bújt és átkarolta. Sötét van és semmit nem lát, a telefonjával körbevilágít a szobán, arany szemeken törik meg a fény.
- Még mindig rosszul érzed magad? – kérdezi csendesen. A sárkány morog valamit maga elé, Hablaty felkapcsolja az ágy feletti olvasólámpát.
- Apád nem volt valami biztató – mondja végül érthetően.
- Hát azon én is meglepődtem – vallja be, és megpaskolja maga mellett az ágyat, Fogatlan odamászik mellé, egészen a sarokba kucorodik. – Azért szerintem is erős kissé, hogy becsukatta az istállókat.
- Bezárta őket...
- Ne így nézd – ellenkezik szelíden. – Te is tudod, hogy nem rossz hely. – Választ persze nem kap. – Ki a fene lehet az a Drago Vérdung? Erről meg nem beszélt, hiába kérdeztem. – Ásít egyet, de visszaaludni már nem tudna. Még csak éjfél múlt. – Neked van ötleted?
- Úgy hangzott, mintha a főnöke lenne annak a csapdásznak.
- Szerintem is. Kérdezzük meg! – mondja hirtelen és az elhatározás egy pillanat alatt megszületik benne, mint általában.
- Mi?
- Menjünk oda és kérdezzük meg!
- Apád megtiltotta, hogy elhagyjuk a szigetet.
- Apám sok mindent megtiltott már életem során. Általában hiába. És te el akartál menni. Nélkülem. – Fogatlan meglepetten néz rá majd lesüti a szemeit.
- Nem akartam, hogy bajod essen. És különben is, ez nem olyasmi amibe...
- Bele kéne avatkoznom, igaz? Márpedig nem mész nélkülem sehová – jelenti ki határozottan és hajthatatlanul.
- Jól van! Ha tényleg annyira bajba akarsz kerülni...
- Csak nem hagyom, egyedül kerülj bajba. Különben is emberek. Tudok a fejükkel gondolkodni.
- Hablaty, te a saját fejeddel sem tudsz gondolkodni.
- Na kösz, ezt mintha apám mondta volna.
- Ha egyszer igaz – vigyorog rá és ugrik ki az ágyból, mielőtt még Hablaty tarkón legyintené a beszólásért. – Hogy jöttél rá?
- Általában erősködsz, hogy cseréljük ki a redőt vagy csak vegyem le, most meg egy szót sem szóltál – mondja, közben ő is kimászik az ágyból, a szekrénye felé igyekszik, közben a gurulós székre dobja az alvós pólóját.
- Francba – jegyzi meg Fogatlan, egy pillanattal később ott áll mögötte, átkarolja és elégedetten morog.
- Na most döntsük el, hogy a következő termál fűtéses barlangig megyünk, vagy felforgatni a világot. – Próbál határozottnak csengeni, de nem olyan egyszerű az oldalát cirógató ujjak mellett.
- Sajnos az utóbbi.
- Na akkor...
- De utána...
- Utána – hagyja rá. – Szóval hagyhatsz felöltözni, nincs kedvem hülyére fázni magam.
- Hozd a kütyüket is. Azt akarom, hogy apád tudja, hol keressen, ha baj lenne.
- Ó persze. És húsz létünkre olyan szobafogságot kapunk, mint a ház. Remek lesz, komolyan.
- Valójában apád csak úgy állíthatna meg minket, ha odaláncolna egy sziklához.
- Szerintem még úgy sem.
- A lábad és a redőm nélkül.
- Talán. Esetleg. De nem biztos. És ez etikátlan is. Indulunk, vagy mi lesz?
- Tengeri szikla? A világ végén?
- A Föld kerek, tudod. Nincsen vége.
- De ha mégis.
- Esélytelen, oké? Megállíthatatlanok vagyunk.
- Na ezt már szeretem! Szóval szétrúgjuk a csapdászok és Drago hátsóját és reggelire itthon is leszünk.
- Tervnek jó ez is.
Az erkélyen felcsatolja Fogatlanra a könnyebb nyerget, gondolatban ellenőrzi a listát, ugyan mire lehet szüksége. Egy vihargyújtó, ami mindig nála, egy zsebkéssel. A telefonja, GPS on, a netbookját bekapcsolva hagyta ott az asztalon, csak egy enter, és bárki láthatja, merre jár (ameddig van jel), zseblámpa és a fejhallgatója. No meg a kard, Inferno. Éppen csak túl van a tesztkörökön. Talán hasznát veszi. A táskában még egy rakás egyéb, ami bármikor jól jöhet.
Olyan csendben hagyják el a szigetet, hogy biztos benne, senki nem hallhatta meg őket. A karórája szerint csak fél egy van.

- Van egy tervem, szálljunk le a hajón – adja ki az utasítást, Fogatlan fél szemmel felpillant rá, de alábukik és finoman landol a hajó padlóján.
- Most nem menekültök! – mordul rájuk a korábbról ismert Eret nevű férfi.
- Nem is akarunk – jelenti ki Hablaty nyugodtan. – Feladjuk! – lendíti a kezeit magasra, mire Fogatlan rámordul. – Nyugalom-nyugalom – suttog oda neki és leugrik a nyeregből. – Szóval, heló srácok, ő itt Fogatlan, az éjfúria barátom, már ismeritek. Én Hablaty vagyok, egy sárkánysuttogó, örvendek. Ha nem vagytok erőszakosak, mi sem vagyunk azok, jó üzlet!
- Mire véljem ezt? – néz rájuk kivont karddal a csapdász. Sárkányt fogni csapdával nehéz, lőfegyverrel viszont ostobaság lenne, ha valóban a bőrükre pályáznak, marad a középkori fegyvernem.
- Beszélni akarunk azzal a Dragóval – vágja rá. – A sárkányok valójában jó arcok, és ha nem érzik fenyegetve magukat, egyáltalán nem bántanak. Épp ezért, nekünk, embereknek sem kell bántanunk őket.
- Tch. Széplelkű sárkánylovasok és a világmegváltó gondolataik... – Hablaty tesz pár lépést előre, közben végigsimít az éjfúria oldalán és igyekszik megnyerően mosolyogni. – Ezen a világon nincs mit megváltoztatni!
- Dehogynem! Kezdhetjük például a te és a barátaid véleményével – pillant körbe. – Összebarátkozni egy sárkánnyal igazán egyedi élmény...
- Adok én neked egyedi élményt! – A kard felé lendül, hátrál egy lépést, Fogatlan felmordul, hátracsapja a füleit.
- Nyugi! – int felé Hablaty, ahogy a csapdász elől hátrál. – Semmi gond.
- Remélem, akkor is ezt mondod, ha felnégyellek! – ugrik utána a férfi egyre gyorsabban.*
- Ugyan, azt a barátom nem engedné – feleli, és bekocog pár hordó túloldalára. – Tudod, a lángja megolvasztja a fémet is, remélem, nincs sok értékes holmitok a hajón.
- Öö... de – hangzik valahonnan mögüle a tétova válasz.
- Hát, én meg tudok lépni, de veletek mi lenne a helyzet? Nyílt tenger, nulla fok körüli víz, jégtáblák... Kellemes lehet.
A férfi ráborítja a hordókat, megbotlik és végignyúlik a hajó deszkapadlóján, körülötte a súlyos hordók gurulnak. A kard magasra emelkedik, Hablaty ösztönösen lehunyja a szemeit és összehúzza magát. Amikor felpillant, Fogatlan előtte guggol, egy hordót tart a penge útjába. Pontosabban a penge már belevágott és benne ragadt, egy mozdulattal a tengerbe hajítja kardostól.
- Tényleg azt gondolod, hogy meggyőzöd őket? – kérdi halkan.
- Ez volt a terv – válaszolja és felugrik, leporolja magát. A férfi elhátrál a közelükből, valószínűleg nem azért, mert Hablaty megint talpon van. – Hozd vissza a barátunk kardját.
- Mi?
- Nem volt szép dolog, hogy csak úgy tengerbe hajítottad, úgyhogy hozd vissza.
- Moziba ne vigyelek? – morog maga elé, de kitárja a szárnyait és finoman ráereszkedik egy tenger feletti légáramlatra. Alig fél perc, tesz egy kört a hajó körül, majd puhán landol és még mindig sárkányként Hablaty kezébe nyomja a hordót, kardostul. Hablaty persze alig bírja el, bármi is legyen benne, elég nehéz hozzá, hogy súlyosan koppanjon a padlón. Maradék önbecsülését őrizve kihúzza a penge élét a fából, megforgatja a kezében, majd markolattal visszanyújtja a gazdájának.
- Nem akarunk kárt okozni – magyarázza. – Szóval, merre is van ez a-
Az érzés, ahogyan egy szörnyennagy rémség elragadja a biztos talajról, nem újdonság számára, mégis kissé kellemetlen emlékeket idéz. Azonban ez a rémség nem akarja bántani, s amikor meghallja Takonypóc önelégült hangját, afelől megnyugszik, hogy nincs teljes életveszélyben.
- Takonypóc! Kampó! Azonnal tegyetek le! – kiált fel kissé megbökve a sárkány egyik lábát. Kampó sárkányvigyort villant rá, de esze ágában sincs teljesíteni a kérést, még akkor sem, mikor Fogatlan alóla fenyegetően rámordul.
Egy úszó jégszigeten landol, cseppet sem finoman. Fogatlan azonnal mellé huppan, megszaglássza, hogy jól van-e, egyik mancsában tartja a nyerget, amit persze megint elhagyott.
- Mi a fene történik... – kezdené a morgást, mikor mögöttük két súlyos puffanással Fejtörő és Morga érkeznek a szigetre, az így kissé arra az oldalra billen.
- Hablaty! – dörren rá az apja. – Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! – Mindig az jut eszébe, hogy Fogatlan ezt a hangsúlyt és ezt a hangerőt a mennydörgéshez szokta hasonlítani. Mélyet sóhajt, mielőtt válaszolna.
- Megtalálom Dragót és beszélek vele, hogy ne ölje halomra a sárkányokat.
- Mi ez az eszement ötlet már megint?
- Mert a tiéd annyival jobb volt? Bezárkózni és várni, míg odajön hozzánk a sárkányainkért?
- Meg kell védenünk magunkat!
- Ha nincs kitől megvédeni magunkat, az is jó megoldás!
Csend roppan rájuk, míg Bélhangos le nem csúszik Morga nyergéből és meg nem köszörüli a torkát.
- Hablaty, apád azt próbálja mondani, hogy aggódna, ha egyedül röpködnél ilyen távol és ilyen eszement alakok társaságában, mint azok ott a hajón.*
- Remek – morogja maga elé a mellkasán összefont karokkal és elfordul. – Amúgy sem vagyok egyedül – pillant lesújtóan Fogatlanra, aki „a fészekbeli ügyek nem tartoznak rám" felkiáltással mindig köddé válik, ha veszekedésre kerül a sor.
- Pléhpofa, a fiad azt próbálja közölni, hogy a megoldásaidat nem tartja célravezetőnek.
- Ez feltűnt – dörmögi a rengeteg bajszába.
Bélhangos mélyet sóhajt. Mindig ezt csinálja.
- Akkor. Próbáljunk meg higgadt emberek módjára beszélni. Menni fog? – A kérdés megáll a levegőben. – Hablaty?
- Megpróbálom – morogja engedelmesen, de nem túl lelkesen.
- Pléhpofa?
- Én is – hagyja rá. Nos, ezt a részét mind a ketten eléggé utálják.
- Fiam...
- Ha igaz, amit az a csapdász mond, Drago a bőrükért vadászik a sárkányokra! Ez csak felesleges vérontás, meg kell állítanunk! – hadarja egy szuszra.
- Végighallgatnál? Ez az ember nem fog rád hallgatni, Hablaty. Ráadásul nagyon veszélyes és...
A hangja most egészen csendes, ahogy beszélni kezd, ahogy felidéz egy régi emléket. Hablaty megborzong a szavak hatására, Fogatlan oldalának támaszkodik, a sárkány legalább olyan feszült figyelemmel hallgatja a történetet, mint ő, a pupilláit egyre keskenyebbé húzza össze mérgében, érzi, hogy minden pillanattal ugrásra kész.
Drago Vérdung ajánlatot tett a sárkányok által sújtott szigetek vezetőinek, hogy megvédi őket a sárkányok pusztításától, és még el is rendezi az utánuk maradt mindent ha szabad kezet adnak neki a szigeten való mozgásban, etetik a katonáikat és hajókat adnak nekik. Ez nevetségesen nagy ár volt olyasvalamiért cserébe, amit ők is képesek elvégezni. Persze átlátták az ajánlat lényegét: Drago így megszerzi az elhullott sárkányok bőrét, csontjait, agyarait, fogait, amiket aztán eladhat, ki tudja, kinek; amit ők hiába gyűlölték a sárkányokat felgyújtott otthonaikért, megnehezített teleikért és elvesztett család- vagy klántársaikért, nem tettek volna. Amikor nemet mondtak erre az ajánlatra, sárkányok pusztították el a találkozó helyszínét.
- Nekem szerencsém volt, de nem akarom, hogy bárki más a közelébe kerüljön, ha nem muszáj.
- Akkor csak megmondom a sárkányainak, hogy amit tesznek, rossz – jelenti ki határozottan. – Ezt meg tudom oldani. Ha nincs, aki segítsen neki, mindenki biztonságban lesz! – Pár pillanat alatt felcsatolja Fogatlanra a nyerget és fellendül, megkapaszkodik benne. – Nem kell aggódnotok, Fogatlan a leggyorsabb sárkány, akit csak ismerünk. Ha bármi baj lenne, csak köddé válunk. – A sárkány egyetértőn felmordul és kitárja a szárnyait.
Hablaty mélyet sóhajt, a nyakára simul és amikor a felhők fölé emelkednek, lerázza magáról a vizet.
- Egy kicsit kénytelenek vagyunk visszavonulni – szólal meg kicsit később. – Otthagytam egy kütyüt a hajón, tudni fogjuk, merre mennek, bár ha ezt az irányt követjük Höfn felől, nagyjából egy óra múlva el kellene érnünk egy nagyobb szigetcsoportot, talán ott pihenhetnénk egy kicsit, mit szólsz? Szerintem ők is arra haladnak, legalább tájékozódási pontnak használhatják a helyet. Talán sárkányokkal is találkozunk, akik tudnak neked mondani valamit. – Fogatlan megrázza a fejét, ez afféle beleegyezés nála, és csap párat a szárnyaival.

Hablaty egészen elálmosodik a monoton, habos felhők látványától, egyik kezét a nyereg szíja alá csúsztatja, a másikat a feje alá hajtja és lehunyja a szemeit. A magával hozott oldaltáskára és a benne lötykölődő remélhetőleg még forró termosznyi kávéra gondol, amit egy kocsmában töltetett fel. Többszörös tapasztalat, hogy nem tanácsos innia menet közben, főleg nem a termoszból, szóval mindenképpen meg kell várnia, hogy leszálljanak.
Fogatlan hirtelen figyelmeztetően felmordul, egy zökkenés és zuhannak, Hablaty majdnem kiborul a nyeregből, de megtartja magát.
- Mi a fene történik?! – Körülpillant: egy rajnyi sárkány közt húznak el, éles és váratlan mozdulatokkal kerülgetve őket. – Megint...?
Valahol felüvölt egy sárkány, és a raj hirtelen megbolydul, mintha nem akarnák hagyni, hogy szabaduljanak.

A fejezetcím: a könyvek hivatkoznak Hablatyra, mint sárkánysuttogóra, úgy hiszem, jobban tetszene neki ez a megszólítás, mint a filmben használt sárkánymester.
*A fejezetet akaratlanul is a filmekből kihagyott jelenetek mentén írtam. A második rész terveiben szerepelt egy rövid „harcjelenet" ahol Eret rátámad Hablatyra a csapdászhajón, aki persze ellentámadás helyett még csak fegyvert sem ránt, viszont hagyja, hogy Fogatlan megmentse Eretet pár jégcsaptól, amik felnyársalnák. Videó itt: youtube[pont]com[per]watch?v=XH1c36IT07k
Az első filmben, amikor Pléhpofa elindul a törzzsel, hogy megkeressék a sárkányfészket (még Fogatlan nélkül), a tervek szerint a kikötőben búcsúztak el egymástól, ami nagyjából annyiból állt, hogy Bélhangos közvetített nekik pár szót, mert nem nagyon szóltak egymáshoz. Amúgy is Bélhangos tűnik az egyetlennek, aki mindkettejüket megérti, szóval ezt még enélkül a jelenet nélkül is tekinthetjük kánonnak. Ezt meg itt nézhetitek meg: youtube[pont]com[per]watch?v=OzFfahm18YM