Béta: Csacsi
2. fejezet
A pénz csak annyira volt elég, hogy kivegyen egy kis hotelszobát a Foltozott Üst mellett. Nem akart a Foltozott Üstben megszállni, túl sokan ráismernének.
És ha már erről van szó, Harrynek nagy szüksége lett volna valami álcára. Ha valóban ráismernek, és az ifjú varázsló ebben biztos volt, valószínűleg nem él soká.
Na, és hol lehet álcához jutni... A Zsebpiszok Közben valószínűleg van ilyesmi...
Harry utált ott lenni. Túl ijesztő.
„Már majdhogynem tizenhét vagy! Szedd össze magad!"
Harry felnyögött. Miért kell ennek a belső hangjának annyira hasonlítani Hermiónéra? És Pitonra?
Várjunk csak, Hermione és Piton?
Harry megborzongott.
Ez nem az ő napja.
Harry nagyon szerette a láthatatlanná tévő köpönyegét. Eljutott a hoteljéből egészen a Zsebpiszok-köz bejáratáig, anélkül, hogy észrevették volna. Újra és újra köszönetet mondott az apjának érte.
Megköszönte volna Dumbledore-nak is, ha az öreg nem csukta volna őt össze a Dursleyékkel. A piszok.
Tényleg túl sok időt tölt Pitonnal!
Kikukucskált a sarok mögül, hogy belásson a sötét sikátorba.
És ekkor valaki beleszaladt.
Harry felkiáltott, és elesett.
Bárki is ment neki, végigterült rajta.
Harry felnézett, hogy elnézést kérjen...
És majdnem felsikoltott.