Bétázta: Csacsi
7. fejezet
Végre! Vigyorodott el és ugrott fel Harry, ahogy Tom megjelent az asztaluknál. Éppen időben!
- Mitől vagy ilyen türelmetlen, Harry? – mosolyodott el Tom halványan.
- Fogd be. – vágta vissza Harry, saját napbarnított kezébe kapva Tom sápadt bőrű kezét, és magával rántva a másik varázslót.
- Héé! Lassíts, Harry! – nevetett fel Tom, bár mostanra már valóban élvezte a fiúval töltött időt.
Harry egy kicsit lelassított, de a két varázsló még így is rekordidő alatt ért a Foltozott Üstbe. Harry nem állt meg odabent, hanem egyenesen átviharzott rajta.
Tom sóhajtott egyet, és hagyta vonszolni magát.
Harry egy kis üzlet előtt állt meg. „Weasley Varázsvicc Vállalat" hirdette a felirat. Harry hirtelen ideges lett. Mi van, ha megkérdezik, hogy kerültem ide? És hívják Molly-t vagy Dumbledore-t? Tom bajban lesz!
- Ne mondd, hogy most ijedtél be, Harry. – kötekedett Tom.
Harry idegesen rágta az alsó ajkát, végigmérve a Sötét Nagyurat. – Hívhatják az anyjukat vagy Dumbledore-t, ha úgy gondolják, hogy nem vagyok biztonságban.
- Ha ez történik, egyszerűen itt hagylak velük, remélve, hogy jobb kezekben leszel, mint egy egyszerű, névtelen varázslónál, mint én. Ennek ellenére bárki, aki ismer téged, tudhatja, hogy milyen jól tudsz magadra vigyázni egyedül is, függetlenül attól, hogy hány őrült Sötét Nagyúr liheg a sarkadban.
Harry elvigyorodott. – Reméljük, hogy az említett Sötét Nagyúr nem hallja meg, hogy éppen őrültnek nevezted, Tom. Úgy hallottam nem rajong érte.
- Hadd áruljak el önnek egy titkot, Mr. Potter. – halkította le a hangját Tom, és körülnézett, mielőtt lehajolt, hogy a fülébe suttogja: - Voldemort határozottan szereti, ha őrültnek nézik. Ez kikészíti az ellenségeit.
- Rajtam soha nem működött! – tájékoztatta Harry az említett Sötét Nagyurat győzedelmesen vigyorogva, mielőtt eltűnt az üzletben.
Tom elmosolyodott. – Észrevettem. – suttogta bele a levegőbe, aztán követte a fiatal varázslót.
- Harry! – kiáltotta egyszerre két hang. A vörös hajú ikrek közrefogták a fekete hajú fiatalembert, ahogy Tom belépett. Nem úgy tűnt, hogy a varázsló megjelenésében bekövetkezett változások átverték volna őket.
- Hát élsz!
- Mindenki ideges lett, mikor nem küldted többé a szokásos leveleidet!
- Anya már azon volt, hogy szabadítsunk ki megint!
- Jól vagyok! Tényleg! – nevetett Harry, gyakorlott ügyességgel hárítva el az ikreket. – Soha jobban.
Az ikrek összenéztek, aztán anyáskodva végignézték a gyámoltalan fiút. – Köpd ki, Potter. – mondták egyszerre.
- Hát, – sóhajtott Harry, – Itt hagytak Londonban. A mugli oldalon lakom. Szereztem álruhát. Vagy valami olyasmit.
- Nem, nem. Ez jó álca Tudodki meg a halálfalói ellen. A legtöbbjük nem ismer téged eléggé ahhoz, hogy felismerjen, bár a gyerekeik körül jobb, ha vigyázol. – figyelmeztette az egyik iker, míg a másik eltűnt valamiért hátul.
- Tisztában vagyok vele, Fred. Tudok magamra vigyázni. – horkant fel Harry.
- Nem is attól félünk. Mindenki tudja, hogy nagyon jól tudsz magadra vigyázni. – sóhajtott fel az iker, Fred. – Sokkal inkább idegesített, hogy nem kaptunk választ tőled.
- Sajnálom. Ismertek, jobban szeretem magam intézni a dolgaimat. De Hermionét felhívtam.
- És megemlítetted neki, hogy London utcáin kószálsz? – kötekedett Fred.
Harry elfintorodott. – Megmondani Hermionénak? Elment az eszed?
- Hát, azt hiszem igen. – értett egyet Fred. – Szóval ki az a magas, sötét, jóképű alak ott hátul?
Harry halványan elvörösödött a jellemzésre. – Tom, ne ólálkodj ott a sötétben! – szólt rá az idősebbik varázslóra.
Tom közelebb lépett a másik kettőhöz és felhúzta a szemöldökét Harry zavara láttán, mire az még jobban elvörösödött. – Nem ólálkodtam, Harry. Csak udvariasan vártam, míg megbeszélitek a dolgotokat.
- Milyen figyelmes. – szólalt meg a másik iker, aki most visszatért.
Harry felsóhajtott. – Tom, ez itt Fred és George. Gred, Forge, ez Tom. Ő vigyázott rám az elmúlt néhány napban.
Mindkét iker végigmérte a magas varázslót, aztán bólintottak. – Hol csípted fel, Harry? – kérdezte Fred.
- Már évek óta ismerjük egymást. Egyszerűen egymásba szaladtunk az első nap, ahogy itt maradtam. – tájékoztatta Harry az ikreket.
Tom elmosolyodott. Ő és Harry valóban évek óta ismerték egymást. És ez egy igazán körmönfont módja, hogy rávegye őket, hogy bízzanak benne. Csoda, hogy a fiatalember nem került a Mardekárba.
- Jól van akkor. – sóhajtott Fred, engedve Harry kérő pillantásának, hogy bízzon az idősebbik varázslóval kapcsolatos döntésében.
- Nesze. – nyújtotta oda George a kezében tartott valamit Harrynek.
Harry körbeforgatta a kis medált, és összehúzta a szemöldökét. – Mi ez?
Tom átnézett a válla felett, hogy jobban lássa a medált, és meglepve pillantott az ikrekre. – ez sokkal sötétebb tárgy, mint amit valaki egy Weasleytől várna.
- Mi ez? – ismételte meg Harry.
- Arra van, hogy észrevehetetlenné tegyen a tömegben. – magyarázta Fred. – Ha kimész valahova, viseld a kedvünkért, jó?
- Nem illegális ugye?
- Neeem. – válaszolt George.
- De nem is igazán legális. – tájékoztatta Tom a fiút. – Úgy tudom, csak a Minisztérium külön engedélyével használható.
George átnyújtott a két fekete hajú varázslónak egy darab pergament. Tom vette át, mivel Harry még mindig a medállal foglalkozott. – Az engedély erre az üzletre szól. Arra van, hogy a pénzt biztonságosan lehessen szállítani. Az Abszol Úton minden üzlet rendelkezik ilyennel. De Harrynek most nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, és mivelhogy ő a pénzügyi támogatónk, azt hiszem legális a dolog. – magyarázta, míg Tom átolvasta az iratot.
Tom összehúzta a szemöldökét, és Harry kikapta a kezéből a pergament. – Sikerült úgy megfogalmaznotok, hogy valóban legális.
- Soha nem lehet tudni, mikor lesz szüksége Harrynek valami plusz védelemre. – értett egyet Fred.
- Harry, vedd fel. Csak akkor működik, ha magadon hordod. - utasította George, kihúzva a pergament a fiatal varázsló kezéből, aki sikertelenül próbált eligazodni a jogi badarságon.
Harry éles pillantást vetett rá, de mégis a nyakába akasztotta. – Na?
- Most már kevésbé vagy észrevehető. Ez egy igazán jó bűbáj. – bólintott Tom.
- Minél többen vannak körülötted, annál jobban működik. – tájékoztatta őt Fred, míg George ment, hogy elrakja az iratot. – Elviszed magaddal a Roxfortba, és Roxmortsban viselni fogod, jó?
- Vagy ha úgy döntesz, hogy meglátogatsz minket. – tette hozzá George. – Ugye megszerzed a hoppanállási engedélyt, ha eléred a tizenhetet?
- Van más választásom? - válaszolta Harry szelíden.
- Mindig van választási lehetőség. – mondta Tom lágyan a fiúnak. – hoppanállással könnyebbé válhat meglépned, ha mindenféle őrült varázslók támadnak rád, de ez nem jelenti azt, hogy muszáj tudnod hoppanálni. Hiszen majdnem tizenhét évig sikerült életben maradnod hoppanállás nélkül, hát miért nem élhetnél enélkül továbbra is?
- Szeretem, ahogy úgy teszel, mintha lenne más választásom, mikor pedig nincs. – mordult fel Harry.
Látva és felfogva a Tom arcán megjelenő zavarodott kifejezést, az ikrek magyarázatba kezdtek. – Harry a Trimágus Kupa óta gyűlöli a zsupszkulcsokat...
- ...és nincs még egy, aki rosszabbul viselné a Hopp-Hálózatot, mint a mi Harrynk.
- De jól kijön a tesztrálokkal és a hippogriffekkel...
- ...de azok nem mindig praktikusak...
- ...mint ahogy a seprűk...
- ...és a repülő Ford Angliák se.
- Repülő Ford Angliák? – nevetett fel Tom.
Harry elvigyorodott. – Ja igen. Ronnak és nekem azzal kellett mennünk suliba másodikban, mert Dobby elzárta a vonathoz vezető utat. Talán még mindig a Tiltott Rengetegben kószál. Egyszer még egy akromantulától is megmentett minket.
Tom meglepetten pislantott. – Aragog?
- Igen. Mi nem Hagrid voltunk. Úgy döntöttek, hogy minket megehetnek.
Tom felhorkant. – Képzelem.
- Szóval Harry, mit keresel itt? – kérdezte George.
- Mármint azon kívül, hogy megakadályozzam, hogy néhány Weasley betegre aggódja magát miattam? Úgy döntöttem, beszerzek néhány kis csínyt, hogy elszórakozhassak a gyanútlan muglikkal...
- Csak nem! – kiáltottak fel az ikrek kórusban, de a szemük huncutul csillogott.
- Talán igen. Soha nem lehet tudni.
Tom elköhintette magát, ami gyanúsan „Mardekár"-nak hangzott. Harry bosszúsan végigmérte a sötét mágust, de Tom csak ártatlanul somolygott.
Fred és George rámosolyogtak a két sötét hajú varázslóra. – Bár határozottan érdekes nézni, ahogy lyukat égettek egymás hátába a pillantásotokkal, azt hiszem, valami csínyre fájt a fogatok, drága Harry. – szólt közbe Fred.
- És biztos vagyok benne, hogy nálunk megtaláljátok, amire szükségetek van.
- Csodálatos. – Harry még egyszer végigmérte Tomot, mielőtt az ikrek után indult a kis üzlet belsejébe. Tom csak mosolygott, és követte őket.
- Szóval hol is laksz most, Harry? – kérdezte Fred, míg George Tomnak mutogatott valamit.
Harry végigsimította a vállig érő haját. – Egy kis mugli szállóban, nem messze a Foltozott Üsttől. Jó kis hely. Nem kérdeznek fölösleges dolgokat, és szép a szobájuk. Nincsenek is ott sokan, annak ellenére, hogy nyár közepén vagyunk.
- Lehet, hogy vannak a közelben népszerűbb helyek.
- Aha...
- Miért nem jössz inkább az Odúba?
- Voldemort miatt, Fred. – sóhajtott fel Harry. – Nem merem megkockáztatni, hogy megtámadja a házat. Tudod, hogy nem akarlak bajba keverni titeket.
- Tudom, tudom. – forgatta a szemeit Fred. – De tudod, hogy Dumbledore megengedné, hogy a Főhadiszálláson maradj, vagy akár a Roxfortban is, ha megkéred.
- Nem maradok még egyszer a Főhadiszálláson. – mordult fel Harry. – És nem vagyok hajlandó az első Dursley-mentes nyaramat a Roxfortban tölteni. Már csak néhány nap van a születésnapomig. És ha egyszer szabadon varázsolhatok, akkor már tökéletesen biztonságban leszek, tudjátok.
- Hát, akkor legalább hagyd, hogy anya rendezzen egy partit a születésnapodra. Tudod, hogy akart.
- Egyetértek. – szólt közbe Tom, mikor ő és George csatlakoztak a másik kettőhöz. – Nem ártana végre összejönnöd a barátaiddal. Én biztosan untatlak már.
Harry bosszúsan forgatta a szemeit. – Tom, hidd el nekem, te soha nem untatnál engem. Ahhoz túl sok durva viccet ismersz.
- Örülök, hogy így nem untatlak. Azt hiszem. – horkant fel a férfi. Harry elvigyorodott.
- Igaz is, Tom, te nem jössz? – ajánlotta fel George, miközben kiszámlázta a férfi által választott dolgokat.
Tom gyorsan megrázta a fejét, míg Harry határozott „Nem"-mel válaszolt.
- Naa, és miért nem? Anyának tetszene! – ellenkezett George, mivel úgy döntött, hogy tetszik neki a férfi humora, mikor Tom megátkozta, ahogy hátat fordított neki.
- Elég sok dolgom van. – sóhajtott Tom. – Túl sok időt töltöttem a hírhedt Harry Potter felügyeletével.
- Jó neked. – ugratta őt Fred.
- Egyébként mivel foglalkozol? – kérdezte George.
- Tom egy auror. – válaszolta gyorsan Harry. Tom meglepetten pislantott, de aztán bólintott. – De nem nagy rajongója se Voldemort, se Dumbledore ötleteinek. Ne fáradjatok. – tette hozzá a fiú, mikor látta, hogy az ikrek megpróbálják rávenni, hogy csatlakozzon a Rendhez.
Tom összehúzta a szemöldökét. – Nem vettem észre, hogy a szám átvándorolt volna hozzád, Harry. – Harry elfintorodott, míg az ikrek elnevették magukat.
- Hát Tom, ez tizenöt Galleon lesz. – tájékoztatta George a férfit. Tom sóhajtott, és átnyújtotta a pénzt.
- Mondtam, hogy találsz valami használhatót!
- Harry, legalább a felét rajtad fogom használni.
- Akkor jobb lett volna, ha nem árulod el.
- Fogd be, Potter.
- Szóval mi lesz a születésnapi partival? – vágott közbe Fred.
- Oké. Küldjetek egy baglyot az időponttal kapcsolatban, és ott találkozunk.
- Természetesen. Apa úgyis el akar majd vinni megszerezni a hoppanállási engedélyt.
- Igen, igen. Úgy jó lesz.
- Tökéletes! – Fred karon ragadta Harryt, míg Tomot George kapta el, és mindkettejüket kivezették az üzletből.
- Szép napot nektek!
- Gyertek vissza hamar!
- Várj a bagolyra!
- Mosolyogj!
- És ne felejtsd el hordani azt a valamit, ha kint járkálsz! – mondták egyszerre, mielőtt becsukták az üzlet ajtaját Harry és Tom mögött.
Harry rávigyorgott a Sötét Nagyúrra. – Mit gondolsz?
- Ezek őrültek, Harry.
- De jópofák!
- De most igazán. Egy auror?
- Sötét mágusokkal dolgozol, és rajtaütéseket hajtasz végre.
- De soha nem akartam auror lenni!
- Tudom. Te Sötét Nagyúr akartál lenni. – horkant fel Harry. – Azt akartad, hogy mind a ketten neked menjenek?
- Fogd be, Potter.
- Én is így gondoltam.
- Idióta.
- Köszönöm.
Tom felmordult. – És most hova?
- Hát, azt hiszem, most elválunk, és mindenki mehet haza.
- Jól van. Akkor holnap találkozunk a kávézó előtt?
- Persze.
Tom bólintott, és összeborzolta Harry haját. – Vigyázz, hogy ne találjon el egy Adava Kedavra, vagy ha mégis, hagyj hátra egy üzenetet, hogy ki tette, hogy bosszút állhassak rajtuk. – mondta vidáman, mielőtt dehoppanált volna az utcából.
Harry ingerülten forgatta a szemeit. – Nem is tudtam, hogy aggódsz értem, Denem. De tényleg. Hagyjak neked üzenetet. Micsoda egy idióta. – sóhajtott Harry, és elindult a szálló felé.