Bétázta: Csacsi
9. fejezet
- 'Reggelt. – ásította Harry, ahogy belépett a varázsviccboltba.
Ikermosoly köszöntötte. – Fáradt vagy? – kérdezte Fred gyengéden. Harry nem éppen a legjobban nézett ki.
- Rémálmok. – értett egyet Harry. Tudta, hogy Tom még mindig dühös rá, és nem is ment ki a kávézóhoz, megpróbálta megcsinálni a házi feladatát a Sötét Nagyúr zseniális segítsége nélkül. – Jól vagyok.
- Hogyne... – válaszolta Fred és George kórusban, miközben gyanakodva méregették a fiút. Elég régen ismerték már Harryt ahhoz, hogy tudják, mikor jobb békén hagyni, úgyhogy csak elvezették őt a kandallóig.
- Hopp-port? – kínálta oda Fred az edényt.
Harry elfintorodott, de vett egy keveset, és beledobta a kandallóba. Aztán belépett a zöld lángok közé, és elkiáltotta magát, hogy „Az Odúba!". A világ pörögni kezdett körülötte.
- Utálom a Hopp-hálózatot! – tört ki Harry, ahogy feltápászkodott Weasleyék konyhakövéről.
- Tudom, haver. – vigyorodott el Ron.
- Jaj, Harry! De jó, hogy újra látlak! – kiáltotta el magát Molly, és szorosan magához ölelte a fiút, miközben Fred is kilépett a kandallóból.
- Látod, kutya baja. Mondtuk, hogy jól van. – szólt oda Fred az anyjának, mikor George is megjött.
- Harry! – Hermione és Ginny csak most jöttek be a konyhába, és mindketten hozzászaladtak, hogy megöleljék, amint Molly elengedte.
- Sziasztok! – mosolyodott el a hollófekete hajú fiú. – Mrs. Weasley, tudna nekem készíteni egy kávét? Ahol most lakom, nem adnak a reggelihez... – kérte Harry, ahogy kibontakozott az ölelésekből.
- Hát persze, drágám! Hogyan szereted?
- Fekete jó lesz. – sóhajtott a fiú. Molly töltött neki egy csészével és átnyújtotta. – Köszönöm. – bólintott Harry és nagyot kortyolt, anélkül, hogy észrevette volna, mennyire forró.
- Szívesen. – Molly összehúzta a szemöldökét, ahogy felfogta, milyen állapotban van a fiú. Ginny az asztalhoz ültette, és Ron azonnal belefogott a Kviddicspontok tárgyalásába.
- Harry! – jött be Arthur is mosolyogva. – Boldog születésnapot, kedves fiam!
- Ez teljesen úgy hangzott, mint Dumbledore. – tájékoztatta sugárzó mosollyal Harry a legidősebbik Weasley-t. A kávé határozottan jót tett. Ezt kapd ki, Tom! Vágott oda gondolatban a Sötét Nagyúrnak.
- Ah. Az a sok gyakorlás végre meghozta a gyümölcsét! – mindenki elnevette magát, ahogy Arthur leült. – Reméljük, hogy nem haragszol, de meghívtunk néhány embert a partira.
- Egyáltalán nem! Ki mindenki lesz itt? – kérdezte Harry, felhajtva egy újabb kortyot a kezében tartott kávéból.
- Neville, merthogy ez az ő születésnapja is, Dean, Seamus, Lee, és Luna az iskolából. – tájékoztatta Ginny a fiút. – és Seamus azt mondta, elhozza a barátját is, amivel kénytelenek voltunk megbékülni.
- Fantasztikus. – sóhajtott fel Harry, tudva, hogy Seamus egy mardekárossal jár, csak azt nem, hogy kivel.
- Jaj, és Tonks, Mordon, és Remus is jönnek a Rendből. – szólt közbe Arthur. – Dumbledore is jönni akart, de nem jött össze neki. Baj van néhány tanárral, azt hiszem.
Harry összerándult. Tom, hagyj már egy kis nyugtot annak a szegény Pitonnak! Hordta le gondolatban a férfit, aki máskor az agyában turkált. Csak egy távoli mordulás volt a válasz. – Remélem, minden rendben lesz. – volt minden, amit a fiú a családnak válaszolt.
- Igen, igen. – bólogatott Arthur. – Bill is itt lesz, de ő sokáig dolgozott. Azt hiszem, ez mindenki...
- Jól hangzik. – értett egyet Harry.
Hirtelen felcsapott a tűz a kandallóban, és Seamus Finnigan jelent meg a lángokban, mosolyogva, ajándékokkal megrakodva. Blaise Zabini követte idegesen. – Helló! – köszönt Seamus. Blaise csak bólintott.
- Szóval végül is megtudtuk, ki az a titokzatos fiú? – ugratta őt Harry. – Jó fogás. Szia Blaise!
Blaise elmosolyodott. – Igen, igen. Boldog születésnapot, Harry. – válaszolt a mardekáros. Seamus boldogan mosolygott.
A partit a hátsó kertben tartották. Senki nem akarta elrontani a napot, úgyhogy mindenki barátságosan viselkedett Blaise-zel szemben. Ha Harry Potter jól kijön egy Tudjukki-t támogató család egyetlen fiával, akkor más se szólhat semmit.
- Hé, Harry. – lépett oda Blaise a szülinapos fiúk egyikéhez, miközben egy gyümölcsöt választott magának.
- Igen, Blaise?
- Kösz. – mondta Blaise, és igyekezett nem mentegetőzni.
- Mit? – kérdezte a griffendéles komolyan.
- Hogy ilyen szívesen fogadtatok.
- Ezért nem kell köszönetet mondanod. Te nem vagy rossz srác, Blaise. Ha Seamus szeret téged, nekem semmi okom sincs, hogy ellened forduljak.
- Abból, amit Malfoy mond rólad, azt hittem, gyűlölsz minket.
- Blaise, - mérte végig Harry komolyan a kisebbik fiút. – Nem a mardekárosokkal van problémám, hanem a viselkedésükkel, azzal, ahogy másokkal bánnak, azzal, amikben hisznek. Téged már hat éve ismerlek, és nem adtál rá okot, hogy gyűlöljelek. Nem hiszem, hogy ezen sok minden változtathatna, hacsak az nem, ahogy Seamussel bánsz. Ő nagyon jó barátom, és addig, amíg rendesen viselkedsz vele, semmi okom rá, hogy megváltoztassam a véleményemet.
- És mi van, ha felveszem a Sötét Jegyet? – vágta vissza a mardekáros.
- Azt akarod? – volt Harry válasza. Blaise egy pillanatig csak pislogott, aztán lassan megrázta a fejét. – Akkor is tiszteletben tartanám a választásodat. Nem fordulnák szembe veled. Nem a Sötét Jegy tesz gonosszá, hanem a szándék, amiért felveszed, és az, amit ezért teszel.
- Szeretném látni, ahogy ezt elmondod Malfoynek. Rendesen összezavarnád vele. – mosolyodott el Blaise.
Harry elnevette magát. – Hát hozd ide!
Blaise bólintott. – Szóval köszönöm. Úgy látszik, teljesen félreismertünk téged.
- Lehet. – Harry szemei huncutul felcsillantak. – És egy baráti tanács: ne igyál a gyümölcslevedből. Egy iker van az asztal alatt.
- Harry! – ugrott elő George az asztal alól, és Blaise elnevette magát.
Harry elvigyorodott. – Soha ne hagyd felügyelet nélkül a poharadat, és ne egyél semmiből, amit más nem próbált ki előtted. – figyelmeztette a mardekárost aztán búcsút intett, és odébbált egy barackkal, amiről csendesen levette az átkot, mielőtt beleharapott.
George szomorúan felsóhajtott. – Már nem tudjuk elkapni. Biztos annak a Tom nevű illetőnek a hibája. – felállt és leporolta a nadrágját.
- Tom nevű illető? – kérdezte Blaise.
- Igen. Harry auror barátja. Ő tartotta szemmel Harryt. Jópofa pasi. Egy kicsit talán túlságosan titkolózó. Fred és én úgy hisszük, mardekáros lehetett.
- Érdekes. – Blaise nézte, ahogy Harry megáll Tonkssal beszélgetni. – Hogy nézett ki?
- He? Fekete haj, nagyon magas, sápadt. Eléggé hasonlít Harryre. – George megvonta a vállát. – Miért?
- Semmi, csak úgy kérdeztem. – válaszolt Blaise és elindult vissza Seamushoz.
Ginny Harryre pislogott, ahogy meghallotta mit mondott a testvére Blaise-nek. Tom? Csak nem Tom Denem? A leírás pont ráillik... Kíváncsi vagyok...
- Szóval milyen egyedül lakni? – kérdezte Ron.
- He? Unalmas, tudod? Gyorsan kifogyok minden szórakozásból, még a házi is elfogyott.
- Jaj! Csak nem már foglalkozol a házi feladatokkal! – nézett Ron rémülten a hollóhajú fiúra.
- Szerintem ez csodálatos. – válaszolta Hermione. – Örülök, hogy felhívtál a házi ügyében.
- Hát persze, Hermione. – válaszolta Harry idegesen.
- Várj csak, Harry felhívott a házi ügyében! – kérdezte Dean döbbenten.
- Hát baglyot nemigen tudtam küldeni. – horkant fel Harry. – Úgy tudom, Hedvig még mindig Dursleyéknél van.
- Remélem, nincs semmi baja. – sóhajtott fel Hermione.
- Elmegyek érte még ezen a héten. – válaszolta Harry sötéten.
- Ne csinálj semmi őrültséget! – kiáltott fel Hermione ijedten.
- Átkozd el őket! – mordult fel Ron.
- Mutasd meg nekik, hogy nem érdemes veled kikezdeni, haver! – értett egyet Dean.
- Egyedül hagyni egy varázslót London közepén, de komolyan. – bólintott Seamus.
- Azt csinálták? – kérdezte Blaise. Mindenki bólintott. – Hülye muglik.
- Úgy van, úgy van! – értett egyet Seamus, bár a szemei egy kicsit keresztbe álltak.
- Seamus, végülis rájöttél, hogyan változtathatsz át valamit rummá? – kérdezte Harry nevetve.
- Igen, rájött. – bólintott Blaise. – Végülis sikerült rábeszélnie, hogy megmutassam neki.
- És már megbántad? – kérdezte Dean.
- Nem. Jópofa, ha be van rúgva. – válaszolta a mardekáros kacsintva. Ron, Dean és Neville mind rémült képet vágtak. Hermione halkan csettintett. Harry mindentudóan elmosolyodott. Blaise vigyorgott.
- Nem szívesen szólok közbe, hölgyem, uraim. – szólalt meg Arthur hirtelen közéjük lépve. – De szigorú parancsot kaptam, hogy tegyek róla, hogy mindkét születésnapos megkapja a hoppanállási engedélyét még ma. Ideje lenne mennünk.
- Már megint az az átkozott engedély! Tudtam, hogy nem úszom meg! – nyögött fel Harry.
- De téged legalább nem átkoztak meg az ikrek. – mutatott rá Neville. Az ő haja még mindig narancssárga volt egy korábbi csínytől.
- Nem, Harry ahhoz túlságosan is jó. – sóhajtott Fred, és átkarolta Harry vállát.
- Fred, ha az a valami a szám közelébe kerül, úgy megátkozlak, hogy megkeserülöd. – figyelmeztette őt a fekete hajú fiú, miközben gyanakodva szemlélte a vállán nyugvó kezet.
- Láthatod, mire gondoltam.
- Nem, Harry már minden csínyeteket ismeri. – horkant fel Ron.
Ez csak félig volt igaz. Harry az ötödik és hatodik év közti nyár felét, az egész karácsonyi szünetet és a hatodik év egy részét azzal töltötte, hogy megtanulja, hogyan vegyen észre dolgokat, amik nem teljesen voltak rendben, Mordon és Tonks felügyelete alatt. Ez a tréning nagyrészt a barátai tudta nélkül ment végbe, de ez volt az egyik oka, hogy túlélte a legutóbbi találkozását Voldemorttal. Ennek ellenére nem volt tökéletes. Ha nem ismerte volna ilyen jól Fredet és George-t, valószínűleg a legtöbb trükkjükre nem jött volna rá.
- Nem ismerem mindet. Csak próbálkozzatok, fiúk. – válaszolta Harry könnyedén, elhúzódva Fredtől. – Hogyan jutunk a minisztériumba, Mr. Weasley?
- Hopp-porral.
Harry és Neville összenéztek és felnyögtek.
Harry Arthurral együtt hoppanált vissza az Odúba. Neville egy kölcsönös 'Boldog születésnapot' után hazament. Ahogy a két varázsló visszatért, látták, hogy már a végére jár a parti.
Mordon gyorsan félrehúzta Harryt, mielőtt a barátai észrevehették volna. – Potter. Dumbledore szólt, hogy mondjuk meg, ha szükséged lenne további gyakorlásra, csak szólj nekünk.
- Természetesen, Rémszem. – bólintott oda Harry az ex-aurornak komolyan. – És lehet, hogy a szavatokon foglak, de előtte szeretném elvégezni a házi feladatomat.
- Hát persze. – vigyorodott el gonoszul Mordon – És most nem kell törődnünk azzal se, hogy megúszd a minisztérium faggatózását a mágiahasználat miatt.
- Jaj, jó tudni, hogy ennyire törődsz velem. – forgatta a szemeit Harry.
- Ez csak természetes – bólintott Mordon, és Dehoppanált, magára hagyva Harryt. Már hozzászokhatott az ex-auror furcsa humorához a tréning alatt.
- Harry! – intett oda neki Ron Ginny, Hermione és Dean mellől.
Harry odasétált a barátaihoz. – Blaise, Seamus és Luna már hazamentek?
- Meg Lee is. – válaszolta Ginny, az alvó ikrek felé bólintva.
Harry felkuncogott. – Ki altatta el őket?
- Te ezt így meg tudod mondani! – tátotta el a száját Ron.
- Én voltam. – válaszolta Ginny vigyorogva. – Megátkoztam őket, amíg háttal álltak.
- Drágám, te kezdesz teljesen mardekárossá válni! – nevetett Harry.
- Neville is átment? – kérdezte Hermione.
- Igen. Eltartott neki egy darabig, de nem darabolta fel magát. – bólintott Harry.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Dean A vonaton találkozunk.
- Persze. Ott találkozunk! – intett nekik búcsút, és visszatért a házba, hogy zsupszkulccsal hazajusson.
- Szóval úgy látom, itt kell töltenem az éjszakát? – tréfálkozott Harry.
- Hát persze hogy itt! – csatlakozott hozzájuk Molly. – Csak nem küldünk vissza egyedül Londonba a születésnapodon?
- Köszönöm, Mrs. Weasley. – mosolyodott el Harry. – Remus is hazament?
- Igen. Közeledik a telihold. – bólintott Molly szomorúan. – Szerencsétlen.
Harry bólintott, aztán elásította magát.
- Ágyba mindenki! – indítványozta Ron könnyedén. – Gyerünk. Kölcsönveheted az egyik pizsamámat.
- Kösz, Ron. Jó éjt mindenkinek!
- Jó éjt, Harry! – mosolyodott el Hermione.
- Szép álmokat, drágám! – tette hozzá Molly.
Harry bólintott és hagyta, hogy Ron magával hurcolja az ágyba. Jó éjt, Tom. Most az egyszer hagyj egy kicsit békén.
Voldemort nagyúr, aki most sokkal inkább hasonlított az emberi alakjára, Tom Denemre, felsóhajtott és felállt. – Féregfark, visszavonulok. Ha valami hülye keresne, várjanak reggelig. – parancsolta mielőtt kivonult a teremből.
Jó éjt, Harry. Boldog születésnapot. Válaszolta az alvó fiúnak. Úgy tűnt itt az ideje, hogy kibéküljenek. Rájött, hogy hiányzik neki a fiú társasága, pedig még csak pár napja nem látta. Furcsa dolog, hogy neki, a varázsvilág rémének hiányzik, hogy nézhesse, amint a halálos ellensége a házi feladatát írja, de belenyugodott, hogy így van.
Mi mást is tehetett volna?