Béta: Csacsi
Jelmagyarázat: :Párszaszó:
13. fejezet
- Tom?
- Hmmm?
- Mire jó ez a bűbáj?
- He? Ja... akit eltalál, begerjed arra, aki ráküldte.
- Gonosz.
- Miért fogod rám azt a pálcát?
- Szeretném látni, hogy működik-e.
- Harry.
- Eeegen?
- Capitulatus.
- Tom!
- Invito Nigri Magica Ars.
- Az az én könyvem!
- Igen, tényleg. De mégis, azt hiszem, hogy ön, Mr. Világos-Oldal-Megmentője, már eleget olvasott és tanult a fekete mágiáról.
- Ne akard, hogy megtámadjalak...
Tom felvonta a szemöldökét, aztán letette a sötét mágiáról szóló könyvet maga elé az asztalra, Harry pálcája mellé. – Teljesen megrémít, Mr. Potter.
Harry elvigyorodott, és közelebb araszolt a Sötét Nagyúrhoz, aki már hátat fordított neki. – Jobb is, ha tartasz tőlem.
- Ha jól emlékszem, mindkettőnk pálcája nálam van. Nincs mitől tartanom. – tájékoztatta Tom a zöldszemű varázslót, aztán visszafordult a könyvéhez.
- Tényleg? – sziszegte Harry Tom fülébe, aztán fülcimpán harapta.
Tom becsukta a szemeit. – Nem hallottalak.
- Hát kedves Tom, éppen erről van szó. – vigyorodott el Harry, aztán előrenyúlt a pálcájáért.
Tom kihasználta az alkalmat, hogy a kanapé háttámlája felett átrántva az ölébe húzza Harryt, rémült sikolyt kiváltva a fiúból. – Nem vagy tökéletes, de azt hiszem, most megfelelsz. – mormolta, betakarva Harry száját a sajátjával.
Egy perc múlva Harry elhúzódott, és Tom orrára fogta a pálcáját. – Hogy is volt az a bűbáj?
- Melyikünk is akart várni vele?
- Fogd be.
- Ne duzzogj nekem.
- Akkor duzzogok, amikor akarok.
- És majd megint elintézlek...
Hangos kopogás ugrasztotta szét a két varázslót.
- Ki az? – kérdezte Harry, felkelve Tom öléből.
- Gin!
- Merlinre, hogy találtál meg?
- Huhú! – válaszolt Hedvig.
Harry felnyögött.
- Beengedsz?
- Dolgozom!
Tom a szájára szorította a tenyerét, hogy visszafojtsa a nevetést, ahogy gyorsan az elvarázsolt polcra pakolta Harry sötétebb témájú könyveit, a többi fekete mágiás dolog mellé, amit a világos oldal megmentője az elmúlt másfél évben gyűjtött be.
- Hát akkor hagyd abba!
Harry tehetetlenül nézett Tomra. A Sötét Nagyúr a mennyezetre fordította a szemeit, és egy pálcalendítéssel kinyitotta az ajtót.
Hedvig elégedett huhogással beröppent, és leült a rúdjára.
Ginny száján széles mosollyal lépett be. – Helló Harry! – köszönt könnyedén, becsukva az ajtót maga mögött.
- Mit keresel itt? – kérdezte Harry, miután a kanapéhoz vezette a lányt. Tom eddig még észrevétlen maradt.
- Hát nem jöhetek el megnézni a fiút, akibe állítólag beleestem? – válaszolta Ginny fennhéjázóan.
Erre Tom is elnevette magát, és ellépett a könyvespolc mellől. Ginny felugrott, megpördült, és a férfira fogta a pálcáját. – Jók a reflexei, Miss Weasley. – ismerte el Tom vigyorogva.
- Tom. – bólintott oda Ginny, és eltette a pálcát.
- Biztos, hogy megbízik bennem? – figyelmeztette a Sötét Nagyúr.
- Mindig legyél résen, még a legjobb barátaid között is. – mormogta Harry, hátradőlve a kanapén. – Tom nem a barátod, Gin. Tartsd csak a kezedben azt a pálcát.
- Te se tartod a kezedben! – vágott vissza Ginny, a fiatal varázslóra villantva a szemeit.
- Dehogynem. – Tom közelebb lépett, és leült a kanapé támlájára. – Vagyishogy éppen olyan, mintha a kezében tartaná. El van varázsolva, hogy a ruhaujjában maradjon, amíg nincs rá szüksége.
Ginny összehúzta a szemöldökét. – Én különben se használhatok mágiát.
- Soha ne mondd el egy lehetséges ellenségednek a gyengeségeidet. Ha még nem tudnák, az az előnyödre válhat. – válaszolta Harry csendesen.
- Honnan szeded ezeket? – kérdezte Tom kíváncsian.
- Mit is mondtam az előbb?
- Aha, szóval most már lehetséges ellenség vagyok?
Harry rávigyorgott a férfire. – És azelőtt mit is mondtam?
- Seggfej.
- Hülye fasz.
- Hólyag.
- Szemétláda.
- Négyszemű.
- Jaj. – rándult össze Harry – Muszáj azt is mindig?
- Szóval mit is mondtál?
Harry összehúzta a szemöldökét. – Tom, szeretlek, de ez még nem tart vissza attól, hogy megátkozzalak. Kérlek, ne sértegess a saját otthonomban. – Tom elvigyorodott.
- Szóval végre sikerült rájönnöd!
- Úgy valahogy. – sóhajtott fel Tom megjátszott szomorúsággal. – Harry azt mondta, semmi szex, amíg vége nincs a sulinak.
- Adok egy hónapot, mielőtt beadja a derekát.
Tom megrázta a fejét. – Ginny, Dumbledore figyelő szemei előtt...
- De tud hoppanálni. – vágott vissza Ginny, kényelmesen elhelyezkedve Harry mellett.
Tom felvonta a szemöldökét. – Hallgatom, Miss Weasley.
- Jaj, nee... – nyafogta Harry, a tenyerébe temetve az arcát.
- Jelenleg mindenki úgy tudja, hogy Harry és én is szabadok vagyunk. – magyarázta Ginny. – És egy hamis kapcsolat leple alatt ki lehetne juttatni Harryt az iskolából, át a hoppanállásgátló varázslatokon, a titkos átjárókon keresztül.
- Tetszik az ötlet. – bólintott Tom.
- És pokollá válik az életem. – nyögött fel Harry.
- Én úgy tudtam eddig is az volt.
- Fogd be, Tom.
Tom megvonta a vállát, és visszafordult Ginnyhez, aki túlságosan is otthon érezte magát. – De ennek ára van, igaz? – erre Harry is kíváncsian felnézett.
Ginny bólintott. – Valójában két dolgot is kérek.
- Halljuk.
- Egy, nem támadod meg a családomat.
- Nem támadok rájuk. Ha egy rajtaütés során az utamba állnak, nem garantálom az életüket. Ez lehetetlen.
- Megértem.
Tom bólintott. – És a másik?
Ginny elvigyorodott, végigmérve a két sötét hajú varázslót. – Varázslatok. Van egy pár olyan bűbáj, ami a „sötét" kategóriába tartozik, de valójában legális. Iskolában nem tanítják őket és senki mástól nem tudom megtanulni.
- És azt akarod, hogy legális sötét mágiára tanítsalak? – kérdezte Tom gúnyosan.
- Körülbelül.
- Nem lehet.
- Miért nem!
- Tom nem szereti a legális dolgokat. Az az én szakterületem. – vágott közbe Harry megnyugtatólag. – És igen, azt hiszem én taníthatnálak.
- És az illegális dolgokra? – kérdezte Ginny lágyan.
- Ezt még később megtárgyaljuk. – válaszolta Harry komolyan. – Biztosíthatjuk a családod védelmét és a legális sötét mágia tanítását, de az illegális dolgok más lapra tartoznak.
Ginny felsóhajtott. – És a bájitalok? Fred és George szerint jó vagy azon a téren.
- Perselus egy szemét. – értett egyet Tom.
- Nem szereti az embereket. Ez elrontja az egész tanítási módszerét, és a tanulói nem tudják a legjobbat nyújtani. Ráadásul borzasztóan elfogult. Hidd el, ha valaha szükséged lesz segítségre a bájitalokkal, jobb ha tőlem kérdezel. Nekem is magamnak kellett megtanulnom.
- De hogyhogy még mindig rossz jegyeid vannak?
- Ahogy már említettem, elfogult. Különösen velem szemben, mert engem még jobban utál.
- Tényleg, ez egyáltalán mitől van? Kiműveltél vele valamit, vagy mi?
- Hát, ez egy egyszerű dologgal kezdődött, de azóta teljesen eldurvult. – válaszolta Harry ravaszul.
Ginny Tomhoz fordult, de az csak megrázta a fejét. – Ne nézz rám. Attól tartok te többet tudsz Perselus Pitonról, mint én. Az a férfi teljesen magába zárkózott. Én nem tudom megtörni, és Harry mindig másfelé tereli a beszélgetést. – nézett mérgesen a fiatalabb varázslóra a Sötét Nagyúr.
Harry megvonta a vállát. – Nem kedvelem a pasit, az igaz. De az élete függ néhány titoktól, amit tudok. Néhány másik titok meg még jobban megkeserítheti az életét, mint amennyire már amúgy is van. Amíg ő megtartja a titkaimat, én is megtartom az övét. – a fiatalember felállt, kinyújtózott, nem törődve a másik kettővel a háta mögött. – Gin, az első bájitaltan leckéd most kezdődik. Gyere.
Ginny felnyögött, és ő is felállt. – És mit főzünk ma, Professzor?
Harry felvette a leggonoszabb vigyorát. – Valamit a testvéreidnek, amiben szükségem lesz a segítségedre.
- És ezzel én is visszatérek a „munkámhoz". – állt fel végül Tom is.
- Ne hagyj magamra vele! – kiáltott fel Ginny.
Tom megvonta a vállát. – Fogadd együttérzésemet. De már három hete próbál rávenni, hogy segítsek neki ezzel a valamivel. Lelépek, amíg van rá lehetőségem.
- Csaló. – mordult fel Ginny.
Harry megrázta a fejét, aztán mellbe bökte Tomot. :Holnap jössz:
:Késni fogok.:
:Rajtaütés:
:Eeegen.:
:És persze neked is menned kell, mert csak olyankor sikerül nekik valami, ha te is ott vagy.:
:Magamra nem szórhatok Cruciót.:
:De én megtehetem helyetted.:
Tom elmosolyodott, és a tenyere közé vette Harry arcát. :Te képes is lennél rá, ugye:
:Jól van. Mikorra várjalak:
:Hát... Azt hiszem, legkésőbb négyre.:
:Tökéletes.: hajolt közelebb Harry, szájon csókolva Tomot. :Vigyázz magadra.:
:Ne robbantsd fel magad, szépségem.: válaszolt Tom gonosz vigyorral. Harry felhorkant. :Tudod, hogy szeretlek.: tette hozzá komolyan a Sötét Nagyúr.
:Kölcsönös.: értett egyet Harry.
Tom bólintott, és távolabb húzódott. – Jól van. Ne készítsd ki Miss Weasleyt túlságosan. Időben vidd haza. Hisz tudod a szabályokat. – figyelmeztette a fiatalembert, aki elnevette magát. Aztán Ginnyhez fordult – Tudom, hogy ördögien csábító, de ha megtudom, hogy bármit is csinálsz vele, ami nem csak fedezékül szolgál, mutatok néhány illegális átkot, nagyon illegális módon. Máskülönben érezzétek jól magatokat! – tette hozzá a Sötét Nagyúr, mielőtt egy hangos pukkanás kíséretében dehoppanált a szobából.
- Bocs. – sóhajtotta Harry, megvakarva a fejét.
- Szerintem aranyos! – válaszolta Ginny, akit láthatólag cseppet se ijesztett meg a fenyegetés. – Csak azt sajnálom, hogy velem ezt senki se csinálja.
Harry összehúzta a szemöldökét. – Majd te is találsz magadnak egy ilyet, Gin. Hidd el nekem.
- Szóval megadtad magad neki?
- He?
- Hát, hiszen te vagy a világos oldal megmentője, nem?
- Eeegen.
- És beleszerettél a legnagyobb ellenségedbe.
- Igaz.
- És ismersz egy rakás fekete mágiát.
- Hát, igen.
- Szóval most már hivatalosan is Tom oldalán állsz?
- Nem tudom. – vonta meg a vállát Harry. – Most azt hiszem sokkal inkább valahol a kettő között vagyok. Talán mindig is ott voltam.
- Miért? – pislogott fel a fiúra Ginny. Ő úgy tudta, Harry mindig is a világos oldalon állt.
- Hát, így érzem. Megértem, miért harcol Tom. Megértem, miért harcol Dumbledore. Bizonyos fokig mindkettővel egyetértek. De soha nem volt lehetőségem, hogy válasszak köztük. A varázslóvilág számára én a világosság megtestesülése vagyok.
- A végső ellenfél... – tátotta el a száját Ginny.
Harry bólintott. – Most mondd meg nekem, Gin, kivel vagy egy szobában: a legnagyobb ellenségeddel vagy a legjobb barátoddal? – kérdezte a varázsló komolyan, mielőtt a könyvespolchoz lépett, hogy leemelje a könyvet, amire szükségük lesz.
Ginny csak bámult rá.