Béta: Csacsi
Jelmagyarázat: :Párszaszó:
14. fejezet
Mikor Tom a motelszobába hoppanált, óriási sürgés-forgás közepében találta magát. – Mi a...
Ginny jelent meg Tom könyöke mellett – Helló! Fred, George meg én segítünk Harrynek összecsomagolni a suliba!
Tom sóhajtva megvakarta a fejét – Augusztus harmincegy van, ugye?
- Pontosan!
- Jé, tudod a dátumot!
- Bukjatok le. – mormogta Harry az ikrek felé, ahogy Tom sötéten végigmérte őket.
- Elnézést, Tom! – mondták az ikrek kórusban, egyszerre vigyorogva.
Harry a mennyezetre fordította a szemét, és rámosolygott a Sötét Nagyúrra. – Már majdnem megvagyunk.
Tom felhúzta a szemöldökét, miután a három Weasley magukra hagyta őket. – Majdnem? Úgy néz ki ez a hely, mintha tornádó söpört volna végig rajta.
- Fogd be. – húzta össze Harry a szemeit. – A fele cuccot el kellett varázsolnunk, mert különben bajba kerülnék miattuk.
- Óóó... – mosolygott Tom gonoszul. – Csak nem azokról a könyvekről és egyebekről van szó, amiknek a megvételére én beszéltelek rá?
- Igen, azokról. – mérte végig Harry Tomot. – És jobb ha már most tudod, hogy amit nem tudunk elrejteni, azt te viszed magaddal. Ha Dumbledore elkap velük, nem lesz semmi hoppanálgatás, hogy találkozzunk, te is tudod.
- Francba.
- Tom...
- Jó, jó. Elviszem őket.
- Köszönöm. – mondta a fiatal varázsló érezhető megkönnyebbüléssel a hangjában.
Tom Harry álla alá nyúlt, és felemelte a fejét, hogy egyenesen a fiatalember smaragd szemeibe nézhessen. – Harry, mikor aludtad utoljára végig az éjszakát?
- Nemtom.
- Akkor ma fogod. Muszáj aludnia, Mr. Potter.
- Ne nevezz így.
Tom felsóhajtott. – Harry, komolyan beszélek. Szarul nézel ki.
- Micsoda ékesszólás...
- Harry!
- Oké, oké. Sajnálom.
- Komolyan beszélek. Féltelek.
- Tényleg?
- Jaj, ne kezdd már megint.
- Sajnálom.
- Ne sajnálkozz.. – sóhajtotta Tom, és szorosan magához ölelte a fiatalabb férfit, arcát Harry hajába temetve. – Csak törődj magaddal egy kicsit jobban, kérlek.
- Ha. Ki gondolta volna, hogy egy nap még azt mondod nekem, hogy jobban törődjek magammal?
Tom összehúzta a szemöldökét. – Hagyd ezt abba.
- De mikor olyan muris...
Tom Harry szájára tapasztotta a tenyerét, átszúrva a fiút a pillantásával. – Ne idegesíts. Ne merd ezt újra elkezdeni.
- Le volt törve egész nap. – szólt közbe Ginny. – De hadd áruljam el, hogy nem ő az egyetlen.
Tom bólintott, és levette a kezét Harry szájáról. – Merlinre, Harry, ha csak egyetlen módszert is ismernék arra, hogy magam mellett tarthassalak, tudod, hogy megtenném. De mégis vissza kell menned a Roxfortba, még erre az egyetlen évre.
- És színlelnem kell. – mosolyodott el gúnyosan Harry.
- Nézd haver, hadd áruljunk el neked egy kis titkot...
- ...nem számít, ki vagy...
- ...valójában mindig színlelsz.
- Csak neked valamivel több szerencséd van, mint a többi halandónak.
Tom hálás mosollyal nézett az ikrekre, ahogy Harry láthatóan vidámabb lett. Mikor az ikrek megtudták, hogy Harry Potter beleszeretett Voldemort Nagyúrba, teljesen megdöbbentek, de egy nap gondolkodás után, és azután, hogy emlékeztették őket, mennyire jól szórakoztak az „auror Tom"-mal, határozottan jó segítséget nyújtottak Ginny az Odú és Harry szobája közti ide-oda szállításában, hogy sikerüljön fenntartani a kapcsolat látszatát.
- Igaz is, anya úgy döntött, hogy az utolsó éjszakát Harry az Odúban tölti. – szólalt meg hirtelen Ginny.
Tom bólintott. – Már rájöttem.
- Hogy te milyen okos vagy, Tom! – kuncogott fel Harry. – A végén egy nap még arra is rájössz, hogy soha nem fogod tudni átvenni a hatalmat az egész világ felett.
Ginny, Fred és George elnevették magukat, míg Tom hátulról átölelte Harryt. – Tényleg? És ugyan miért ne tudnám átvenni a hatalmat a világ felett, hmm?
Harry vigyorogva hátradőlt Tom ölelésébe. – Egyszerű. Kénytelen leszel osztozni.
- Osztozni? Fel kell, hogy világosítsalak, nincs ember, akivel Voldemort Nagyúr hajlandó lenne osztozni.
- És mi van a Kis Túlélővel?
- Kicsivel? Nem, nem. Túl szexi már ahhoz, hogy kicsi legyen.
- Igazán köszönöm.
:Szívesen.: sziszegte Tom Harry fülébe. A fiatalember mosolyogva megborzongott.
- Furák vagytok. – jelentette be George, mielőtt visszatért a pakoláshoz. Fred követte.
- Csak féltékenyek. – informálta Ginny a két sötéthajú varázslót.
- Persze hogy féltékenyek. Harry kellene nekik, de tudják, hogy nem kaphatják meg.
- Tom.
- Igen?
- Ne legyél annyira eltelve magaddal.
- Magammal? – vigyorgott Tom. – Évtizedekig magammal voltam eltelve, Harry. Jelenleg viszont inkább veled vagyok eltelve.
- És voltál is, az elmúlt, mennyi is? Tizenhét éve?
- Ha figyelmesebben megnézed észreveszed, hogy tizenhét évre volt szükségem, hogy rájöjjek, miről maradtam le.
- Aranyosak vagytok, de jó lenne befejezni a pakolást, oké? – szólt közbe halkan Ginny.
- Francba. – sóhajtott fel Tom Gyorsan homlokon csókolta Harryt, aztán elengedte.
- Igazad van. Ginny drágám, borzasztó rosszul tudsz időzíteni.
- Tudod, veletek kapcsolatban valahogy mindig rosszul sikerül időzítenem...
- Csakhogy végre rájöttél...
- Ugye gyorsan tudsz futni, Harry?
- Eeegen...
- Akkor indulás, fiú.
- Héé! Ne merd azt dobálni!
- Capitulatus. – sóhajtotta Tom, és biztonságba helyezte a műtárgyat. – Gin, abba a sarokba. Harry, amabba a sarokba. Takarítsatok.
Mindketten kinyújtották a nyelvüket a Sötét Nagyúrra, mielőtt elindultak pont az ellenkező sarokba, és folytatták a pakolást.
Tom a plafonra meresztette a szemeit, aztán nekifogott a táskákba varázsolni a dolgokat. – Soha nem nyerhetek...
- Ne is próbálkozz. – javasolta Fred.
- Tudod, hogy griffendélesek. – értett egyet George.
- Mardekáros beütéssel. – horkant fel Tom.
Az ikrek összenéztek, elköhintették magukat, aztán visszatértek a dolgukhoz.
Tom felnyögött. – Tinédzserek!
Erre mindenki elnevette magát.
Utoljára Ginny, Harry és Tom maradtak a szobában, mikor Fred és George elindult Harry ládájával az Odú felé. Ginny eltűnt a fürdőszobában, időt adva ezzel a két varázslónak egy gyors búcsúra.
:Tudod, hogy utálok búcsúzkodni.: motyogta bele Harry Tom ingébe.
:Elég sokat emlegeted.:
:Hát, mert mindig fennáll a lehetőség, hogy ha elbúcsúzok valakitől, soha többé nem látom.:
:Látni fogsz, ne félj. Talán hamarább is, mint hinnéd.:
:Hogyhogy:
Tom elvigyorodott.
:Nem árulod el:
:Nem.:
:Franc essen beléd:
:Én is szeretlek.:
:Még szép.:
Tom felsóhajtott, és megcsókolta a fiút.
Egy hosszú perc után szétváltak. :Abban azért nem vagyok biztos, hogy a levegőhiány is hiányozni fog.:
Tom felnevetett.
- Jó hallgatni, ha nevetsz, Tom. – szólt közbe Ginny, ahogy visszasétált a szobába.
- Mindig ezt mondod. – horkant fel Tom.
- Legalább láthatod, mennyire komolyan gondolom – válaszolta a boszorkány könnyedén.
Harry felnevetett, míg Tom ingerülten forgatta a szemeit.
- Készen vagy? – kérdezte Ginny halkan.
- Azt hiszem. – Harry felnézett a mosolygó vörös szemekbe. – Igen. Végül is nem örökre búcsúzunk.
- Remélem is, hogy nem. – válaszolta Tom fanyarul.
Harry és Ginny elnevették magukat.
- Azt hiszem, Harry, jobb, ha megyünk. Anya még ideges lesz. Nem lenne jó, ha megpróbálná átküldeni Ront. Még mindig nem tud rendesen hoppanálni.
- Soha nem fogom megtudni, hogyan jutott hozzá az engedélyhez... – sóhajtott fel Harry.
- Hát néha sikerül hoppanálnia, ha valahova nagyon akar, és nem darabolta fel magát.
- Eddig. – tette hozzá csendesen Harry. Ginny elvigyorodott.
- Jól van. – vonta magára Tom Harry figyelmét egy gyors csókkal. – Menjetek. Valahogy majdcsak megoldódnak a dolgok, vagy úgy, hogy Mr. Weasley feldarabolja magát, vagy úgy, hogy Dumbledore hat láb mélyre kerül. – Erre Harry és Ginny mindketten elnevették magukat. – És bármilyen furcsán hangozzon is ez tőlem, komolyan mondom, ne játsszatok a sötét mágiával, csak ha tökéletesen biztosak vagytok benne, hogy nem kapnak el. Ez főleg rád vonatkozik, Gin. Harry, te valószínűleg megúsznád, tekintve, hogy ki vagy, de Azkabant jobb nem megkockáztatni. Rendben?
- Rendben! – vágták rá mindketten.
- Oké. Akkor menjetek. Viszlát meg a hasonló marhaságok. – hajtotta el őket az ajtó felé, aztán dehoppanált.
Harry szomorúan felsóhajtott.
- Harry?
- Már most hiányzik.
- Nemsokára találkoztok.
- De nem elég gyorsan.
- Soha nem lehet elég gyorsan.
Harry halványan elmosolyodott. – Kösz, Gin.
- Erre vannak a póttestvérek.
- Póttestvérek? Gin, te sokkal jobb vagy, mint egy póttestvér.
- Remélem is. Már eleget gyakoroltam.
Harry elnevette magát.