Béta: Csacsi
15. fejezet
- Miért kell minden évben késésben lennünk?
- Késünk?
- Azt hiszem.
- Igaza van.
Ron csúnyán nézett Hermionéra, amiért megint Harryvel értett egyet. Még mindig szerelmes volt belé, de miután egy hónapig együtt jártak előző évben, Hermionénak elege lett belőle. Időnként igazán sajnálni kellett a vöröshajút. Időnként.
- Ne nézz így rám. Igaza van.
Ron morgott valamit a bajsza alatt, mire Hermione hátulról könnyedén fejbe csapta, ahogy beléptek egy üres fülkébe.
Harry rámosolygott a két legjobb barátjára. Ha Tom nélkül kell szenvednie, Ronnal és Hermionéval szívesen teszi. Mostanában olyan szórakoztatóak lettek.
A három griffendéles levetette magát az ülésekre, míg a vonat lassan elhagyta a várost.
- Na, Harry, hogy vagy mostanában? – kérdezte Hermione. – A születésnapod óta nem is láttalak!
- Unatkoztam. – sóhajtotta Harry. – Amíg be nem futott Ginny. Feldobja a napomat. – mosolygott rájuk boldogan, tartva magát a meséhez, amit ő, Ginny, Fred, George és Tom dolgoztak ki.
- Jó tudni! – mosolyodott el Hermione is.
- Anya úgy gondolta, lakhattatok volna az Odúban is. Nem tetszett neki, hogy Ginny ide-oda utazgatott az Odú és London között, még ha Fred és George meg is ígérték, hogy vigyáznak rá. – morogta Ron.
Harry ingerülten forgatta a szemeit. Ron és Molly hetekig ezzel szekálták bagolypostán keresztül, és minden alkalmat megragadtak, hogy emlékeztessék rá, miután tegnap megérkezett hozzájuk, hogy ott töltse az éjszakát. – Tudom, Ron.
Hermione együttérzően megveregette Harry karját, és ő hálásan visszamosolygott rá, ami újabb féltékenységi rohamot váltott ki Ronból.
- Ron. – húzta össze Harry a szemöldökét. – Nevetséges vagy.
- Nem vagyok a csajod, Ronald Weasley. – mondta Hermione dühösen.
Harry felsóhajtott, és felállt, ahogy a másik kettő dühös pillantásokkal kezdte méregetni egymást. – Tudjátok mit? Ti csak veszekedjetek nyugodtan, én megyek és megkeresem Ginnyt. – gyorsan kilépett a fülkéből, mielőtt tiltakozhattak volna.
Miután lerázta a barátait, csak sétálgatott cél nélkül. Nem igazán törődött vele, merre volt Ginny, valószínűleg Lunával vagy valamelyik másik barátjával van, de jó kifogás volt, hogy őt keresi.
- Potter!
Harry megfordult, és azt látta, hogy Draco Malfoy figyeli az egyik fülke ajtajából. – Malfoy. – válaszolta udvariasan.
- Gyere ide.
- Minek? – húzta fel kérdően a szemöldökét Harry.
- Szeretnék beszélni veled. Ha lehet, anélkül, hogy az egész vonat hallaná.
- És mi van, ha én nem akarok beszélgetni, Malfoy?
- Jaj, ne legyél már olyan kicsinyes!
Ez felkeltette Harry érdeklődését is. – Jól van.
Harry követte a szőke fiút az üres fülkébe és kényelmesen elhelyezkedett az egyik ülésen, míg a mardekáros bezárta az ajtót, és leült vele szemben.
- Beszélj, Malfoy. – javasolta Harry.
- Szeretnék fegyverszünetet kötni veled.
- Fegyverszünetet?
- Nincs több verekedés, nincs több sértegetés, nincs több átokszórás.
Harry kíváncsisága erősebb volt, mint az óvatossága, és közelebb hajolt. – Miért?
- Nevezd, aminek akarod.
- Malfoy...
- Nem mondhatom meg.
- Hát ez nem újság. Nekem soha senki nem mondhat el semmit. – horkant fel Harry, gyorsan felállva.
- Mertaztmondták!
- Ezt ismételd el. Lassan.
- Mert. Azt. Mondták.
- Kicsoda?
- Apám.
- Miért akarná Lucius Malfoy, hogy kibékülj velem?
- Nem tudom!
- És te mindig azt teszed, amit az apád mond?
Draco összeszorította a száját.
- Így van! – kiáltott fel Harry, meglepetést színlelve.
- Csak ha nekem is hasznom van belőle!
- És ebből mi hasznod van?
- Nem tudom, észrevetted-e Potter, de érdekes tudsz lenni, jól van?
- Micsoda!
- Érdekes vagy.
- Malfoy, ennek semmi értelme. Megyek.
- Maradj!
- Állj félre.
- Ülj vissza.
- Megátkozlak, ha nem állsz félre az útból.
- Potter, légy szíves ülj vissza.
- Stup-
- HARRY!
- Malfoy...
- Harry, kérlek, ülj vissza. Könyörgök.
- Egy Malfoy nem szokott könyörögni.
- Hát akkor én most kivétel vagyok. Ülj le. Kérlek.
Harry összehúzta a szemöldökét, de visszaült a helyére, a pálcáját visszacsúsztatva a ruhaujjába.
Draco megnyugodva felsóhajtott, és ő is leült. – Már elsőtől szerettem volna barátkozni veled, ha még emlékszel. De miután elutasítottál, az apám rám szólt, hogy ne is merjek arra még csak gondolni se, hogy veled barátkozzak. De most nyáron meggondolta magát. Oké?
- Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék egy olyan barátot, aki fogja magát, és hátba támad az első adandó alkalommal, mikor megteheti.
- Varázslófogadalom. Soha nem támadok ellened, amíg a barátod lehetek, és csak te döntöd el, hogy mikor ér véget a fogadalom hatálya vagy a barátságunk.
- Ezt komolyan mondod?
- Igen. Ezt magyarázom már mióta.
- Nem tudtam, hogy tudsz felnőttként viselkedni, Malfoy.
- Draco.
- Drac.
- Nem. Az végképp nem!
- Drake?
- Nem!
- Dray.
- Potter!
- Minden barátomnak van valami beceneve.
- Az én nevemet nem lehet becézni.
- Most már lehet.
- Nem.
- Drac, Drake vagy Dray?
- EGYIK SE!
- Azt hiszem, a Dray tetszik a legjobban.
- Nem, nem, nem, nem, nem...
- Dray lesz akkor!
- Miért akarsz megalázni...
- A te hibád.
- Nem az én hibám, hogy a griffendélesek csak a rövidebb neveket bírják megjegyezni!
- Vigyázz a sértegetéssel.
- Sérti az önérzetedet?
- Nem igazán. Csak szóltam, hogy vigyázz.
- Aggghrr...
Harry elnevette magát.
Draco rondán nézett rá.
Hirtelen hangokat hallottak a folyosóról. – Harry?
- Mione az.
- Granger?
- Ismersz valami más Mione-t is?
- Becenevek. Boáhh..
- Dray?
- Nem...
- Mi lesz Ronnal és Mionevel?
- Mi lenne velük?
- Tudod, hogy ők is a barátaim.
- Harry. Én ki nem állhatom Weasleyt. És úgy neveltek fel, hogy utáljam a sár – izé - mugli születésűeket. – húzta össze a szemöldökét Draco. – A te barátod leszek. De velük nem barátkozhatok.
Harry felsóhajtott. – Attól tartok ők se akarnának veled barátkozni. – állt fel. – De azért próbáld meg, oké?
- Legyek udvarias? – kérdezte Draco undorodva.
- Igen. Vedd úgy, hogy a mi barátságunk azon is múlik, velük hogyan viselkedsz. – javasolta Harry, aztán kilépett a fülkéből, hogy megnyugtassa a barátait, jól van.
Draco utána vicsorgott.
- Megölöm, Harry!
- Ron nyughass, és fogd be a szád.
- Csak kihasznál!
- Tudom. Nem bízom benne.
Harry és Ginny tehetetlenül összenéztek. Harry elmesélte három barátjának Dracót. Tudta, hogy Ginny nem törődik a dologgal, de hiszen ő Tommal is jóban van...
- Szerintem semmi gond. – mondta Ginny, Harry vállán nyugtatva a fejét.
- Ginny... – próbálkozott Ron.
- Fogd be, Ron. – mondta Harry és Ginny egyszerre.
- Nem ellenségeskedhetünk állandóan a mardekárosokkal. – tette hozzá Ginny. – Ha Malfoy barátkozni akar Harryvel, én benne vagyok.
- Jaj, Ginny. Te vagy a legjobb barátnőm. – sóhajtotta Harry. Ginny elvigyorodott.
- Az apja halálfaló, Harry! – sziszegte Ron.
- És ő mégis barátkozni akar velem. – válaszolta Harry, hidegen végigmérve a barátját. – Hacsak ez nem Voldemort egy újabb trükkje, amit nem hiszek, nem látom semmi okát, amiért gyanakodnom kellene rá!
- Hát éppen ez az! – kiáltott fel Ron. Az előbb, mikor Harry kimondta a nevét Annak, Akit Nem Nevezünk Nevén, összerándult. Mindig összerándult. Még mindig.
- Mi van, ha ez valóban az ő trükkje? – értett egyet Hermione.
- Akkor reménykedjetek, hogy tudok magamra vigyázni, jó? – morogta Harry, felállva. – Gyere, Ginny.
- Nem viszed el a kishúgomat ahhoz a szeméthez! – kiáltotta Ron, a „pár" útjába állva.
- Locomotor Mortis. Ron, ha végre abbahagyod a mardekárosok feletti dühöngést, gyere és keress meg minket. – mondta Harry hidegen. Aztán kivezette Ginnyt a fülkéből.
- Finite Incantatum. – mormolta Hermione a vöröshajú felé.
- Mi baja van!
- Ron, azt hiszem Harry is barátkozni akar Malfoyjal.
- Malfoy biztosan elvarázsolta!
- Mivel? Az Imperius átokkal? – vágott vissza Hermione. Ron csendben meredt rá. – Ron, hagyd abba. Harry már Sirius halála óta megváltozott. Te is tudod. Én is tudom.
- Sirius nem akarná, hogy bármi köze legyen Malfoyhoz.
- Nem, valószínűleg nem. – sóhajtott Hermione. – De ez most már nem állíthatja meg Harryt.
- Szóval mi legyen?
- Hagyd őt békén. Bízz benne. – vonta meg a vállát Hermione. – Viselkedj úgy, mintha semmi se változott volna, és próbáld nem megátkozni Malfoyt a folyosókon. Legyél a barátja.
- Én a barátja vagyok!
- Tudom, és ő is tudja.
- Akkor csak hagyjam magam sodorni az árral? Engedjem, hogy Malfoy elvigye Tudodkinek?
- Ne. Csak legyél mellette. Így ha Malfoy valóban megpróbálja elvinni Tudodkinek, akkor ott leszünk, hogy segítsünk neki.
- Aha...
- Dray?
Draco kinyitotta a fülke ajtaját, és csúnyán nézett Harryre, míg mögüle nevetés hallatszott. – Potter...
- Azt hittem, Harrynek hívsz.
További nevetés – Agghrr..
- Ki van ott veled?
- Pansy és Blaise. – morogta a szőke.
Harry átpillantott Draco válla felett a másik két mardekárosra. – Sziasztok!
- Miért van veled egy Weasley? – panaszkodott Draco, meglátva a vigyorgó Ginnyt.
- Menekülünk a testvéremtől és Hermionetől. – magyarázta Ginny.
- Miért? – fintorodott el Draco.
- Behívsz? – kérdezte Harry.
- Neeeem...
- Miért nem?
- Dolgom van.
- Engedd be őket, Draco. – szólt ki Pansy – Vagy hívjalak inkább Draynek?
Csak Draco nem nevetett, ahogy beengedte a két griffendélest. – Megöllek, Potter.
- Az előfordulhat. – vonta meg a vállát Harry, ahogy ledobta magát egy ülésre a másik két mardekárossal szemben. – Zabini. Parkinson. Örvendek.
- Van valami sármja. – vihogott fel Pansy. – Pedig a griffendéleseknek nem szokott lenni.
- Jól titkolja. – válaszolt Ginny Harry mellől vigyorogva.
Draco felnyögött.
- Valójában kezdő mardekáros vagyok. Remélem, még tanulhatok tőletek valamit. – válaszolta Harry nyeglén.
A mardekárosok elnevették magukat, míg Ginny a mennyezetre emelte a szemeit.
- Szóval már tudom, hogy Dray miért nem átkoz meg. De ti ketten mitől lettetek ilyen kedvesek hirtelenjében?
- Ugyanazért. – ült le Draco sóhajtva Harry mellé.
- A szüleink ránk parancsoltak, hogy legyünk kedvesek veled. – horkant fel Blaise.
- Fura.
- Szóval melyik halálfaló tudja megzsarolni az összes többit, aki Harryt is szereti? – kérdezte Ginny sötéten.
- Gin... – húzta össze a szemöldökét Harry.
- Nem, igaza van. – válaszolta Blaise. – Csak ez lehet a magyarázata, hogy hirtelen mindegyikünk szülei azt akarják, hogy barátkozzunk veled. Valaki zsarolja őket.
Vagy megparancsolta nekik! Tom! Esett le végül Harrynek. Ginny és ő összenéztek, és látták, hogy a másik ugyanarra gondol.
- Szóval ki lehet ez a titokzatos haverod, Potter? – kérdezte Pansy könnyedén, de a szemei hidegen csillogtak.
- Fogalmam sincs. Lehet, hogy Voldemortnak vannak valami újabb tervei velem, amiknek nincs közük a megölésemhez? – viccelt Harry.
- Hogyne, persze.
Hé! Komolyan beszélek! Vigyorgott magában Harry.
- Melyik halálfalónak lehet ekkora hatalma? – morogta Ginny.
- Malfoy.
Négy szempár fordult az említett férfi utódja felé.
- Fogalmam sincs. Ne nézzetek így rám.
- Mindig is szerettem a rejtélyeket. – motyogta Blaise.
- Általában én is szeretem őket. De ez most az én életemről szól. – válaszolt Harry sötéten.
- Hééé, kiderítjük, Harry! – gügyögte Draco, átkarolva Harry vállait.
- Dray, a helyedben én vigyáznék. Még féltékennyé teszed Gint. – horkant fel Harry.
Ginny hidegen végigmérte a Malfoy utódot.
- Jól van, na. – engedte el Draco a sötét hajú fiatalembert, és összehúzta a szemeit. – Nem igazán úgy néztek ki, mint akik együtt vannak.
- Mindenkinek vannak titkai, Malfoy. – válaszolta Ginny olyan gúnyosan mosolyogva, hogy azt még egy Malfoy is megirigyelhette volna.
Draco csak még gyanakvóbban nézte őket.
Blaise és Pansy zavartnak látszottak.
Harry és Ginny egymásra kacsintottak. Kezdődjék a játék!