16. fejezet
- Harry! Ginny! Hát itt vagytok!
- Rátok vártunk.
- Sorry.
- Mindenki előtt szálltunk ki, és Dracoékkal ültünk egy kocsiba.
- Seggfej.
- Ron!
Harry és Ginny végignézték, ahogy Hermione bekergette Ront az iskolába.
- Nem nyerhetsz meg mindenkit.
Harry felsóhajtott, és halványan rámosolygott Ginnyre. – Erre már évekkel ezelőtt rájöttem, Gin, de kösz.
- Szívesen. – Ginny szélesen mosolyogva kézen ragadta Harryt. – Gyere. Keressünk magunknak ülőhelyet!
- Jó... – Harry hagyta, hogy a lány magával rángassa az iskolába, át a zsúfolt előtéren a nagyterembe.
- Megpróbáljunk Ron mellé ülni, vagy inkább ne? – kérdezte Ginny, az őket sötéten bámuló Romra mutatva.
- Üljünk Neville mellé. Félig hullának látszik.
Neville Longbottom valóban szarul nézett ki. A nyár folyamán felszedett magára valamit, de még mindig feledékenynek és fáradtnak látszott. A süvege félrecsúszott, és a csúcsa lefelé biggyedt.
- Aha... Kíváncsi vagyok idén mi keserítette el...
Ginny és Harry egymással szemben ültek le, Harry Neville mellé. – Hé, Nev. Mi baj van? – kérdezte Harry, helyreigazítva a fiú süvegét.
- Csak a nagyi. – sóhajtotta szomorúan Neville. – ő, meg aztán mardekárosokkal kellett egy kupéban utaznom.
Harry együttérzően nézett rá. – Te szegény.
Neville rámosolygott a Kis Túlélőre. – Kösz, Harry.
- Erre vannak a barátok, Nev.
- Harry!
- Mi van?
Ginny arrafelé mutatott, ahol Piton ült a tanári asztal végén és Harry követte a lány pillantását Piton bal oldalára. Ott, mardekáros zöldbe és ezüstbe öltözve az elmaszkírozott Tom Rowle Denem ült, ragyogó barna szemmel, arcába hulló barna hajjal. Harry elsápadt.
- Mi baj van? – kérdezte Neville.
- A legújabb sötét varázslatok tanárunk. Harry és én ismerjük. – nyögött fel Ginny. – Mi jutott eszébe?
Tom?
Szia szépségem. Mondtam, hogy nemsokára találkozunk, nem? - válaszolta Tom boldogan.
Elment az eszed?
Már régebben. De azt kell mondanom, Fred és George segítsége nélkül soha nem sikerült volna rávennem Dumbledore-t, hogy megbízzon bennem. Csak annyit tud, hogy auror vagyok. Barátja az ikreknek és neked.
Merlinre. Neked tényleg elment az eszed.
Már mióta mondogatom neked, drágám.
Tom?
Eeegen?
Megint be vagy rúgva?
Tom gondolatban elnevette magát, és a fiatalabb varázsló visszafordította a figyelmét Neville-re és Ginnyre.
- Biztos Fred és George ajánlották be. – motyogta Harry.
- Az a kettő... – sóhajtott Ginny, megrázva a fejét.
- Lehetséges, hogy mardekáros? – kérdezte Neville idegesen.
- Aha. – bólintott Harry. – De nem lehet túl rossz. Végül is velem, Ginnyvel, Freddel és George-dzsal jól kijön.
- Harry, nem mintha meg akarnálak sérteni, de ez nem igazán megnyugtató. – mutatott rá Ginny vigyorogva.
- Csitt legyen. – nézett Harry mérgesen a lányra. Neville elnevette magát.
- Mibe fogadunk, hogy Ron megint arról panaszkodik, hogy mennyire éhes? – morogta hirtelen Ginny.
- Valóban így van, fiatal hölgy. – mondta Nicholas de Mimsy-Porpington, a Griffendél szelleme, kiemelkedve az asztalból.
- Hülye.
- Egyáltalán miért nem Ron mellett ültök? – kérdezte Neville, míg Nick odábbsiklott, hogy odaköszönjön a többi griffendélesnek is.
- Mert egy seggfej. – válaszolta Harry és Ginny kórusban.
- Ezt már régebben is tudtuk.
- Ez egy hosszú és unalmas sztori.
- Ami találd ki, kivel kezdődik és végződik?
- Tudodkivel. – vonta le Neville a következtetést.
- Mi új van a nap alatt. – támasztotta le a fejét Harry az asztalra, a tányérja mellé.
- Végre! – hallották abból az irányból, ahol Ron ült, ahogy kinyílt a Nagyterem ajtaja, és besorakoztak rajta az elsőévesek McGalagony tanárnő vezetésével. A terem többi része rövid gyilkos pillantásokat vetett a Weasley fiú felé, mielőtt visszafordultak, hogy végignézzék, ahogy az elsőévesek felsorakoztak a tanári asztal előtt.
Harry felsóhajtott, és hátradőlve figyelte a beosztást, háttérbe szorítva a Ronról, Dracoról és Tomról szóló gondolatait.
- Üdvözlök mindenkit a Roxfortban! – szólt végül Dumbledore professzor, ahogy az asztalokról eltűnt az étel. – Remélem, mindannyian kitűnő év elé nézünk. Mielőtt azonban ágyba küldenélek benneteket, el kell mondanom néhány figyelmeztetést.
- A Tiltott Rengeteg, a nevének megfelelően, tiltott. Idén próbáljátok ezt észben tartani. – Kék szemei megpihentek a DS egyes tagjain, akik tavaly többségükben megint elindultak Harryvel az élen, hogy megmentsék a világot Voldemort Nagyúrtól.
- Frics úr listája a tiltott dolgokról kisebb könyvvé bővült. Aki egy pillantást szeretne vetni erre a könyvre, jelenjen meg a gondnok úr irodájában. És természetesen, a szünetekben a folyosókon tilos varázsolni. Ezzel már a múlt évben is problémák voltak. – A pillantása megint a DS tagjaira vándorolt, de ezúttal a Mardekár asztal hosszában is végignézett.
- És most beszéljünk valami vidámabb témáról. Köszöntsük körünkben Brutus professzort, aki a legújabb sötét varázslatok kivédése tanárunk lesz! – A nagyterem tapsban tört ki, főleg a mardekárosok irányából. Harry és Ginny is a legújabb tanárra mosolyogtak, és ők is megtapsolták.
- Azt hiszem, ez minden. – mosolygott büszkén a diákjaira Dumbledore. – Irány az ágyba, mindenki! Elsőévesek, kövessétek a házatok prefektusait.
Ahogy a diákok felálltak, Harry és Ginny gyorsan elköszöntek Neville-től, és elindultak, hogy utat törjenek maguknak a tanári asztal felé.
- Mr. Potter. Miss Weasley. – állította meg őket Piton. – Úgy hiszem, ideje lenne a hálószobáik felé venniük az irányt.
- Ugyan, Perselus. – ejtette a kezét Tom a bájitalok mesterének vállára. Tom rámosolygott a két diákjára, és megkerülte Pitont. – Harry, Gin, jó titeket újra látni.
- Ó, mi is igazán örülünk, tanár úr! – válaszolta Harry vigyorogva.
Tom összeborzolta a fiú haját, míg Piton lyukat égetett a hátába a pillantásával. – Nagy a szád, Potter – tájékoztatta Tom a fiút. – Fáradtak vagytok már, vagy még van kedvetek egy kis beszélgetésre, mielőtt ágyba bújtok?
- Azt hiszem – szólt közbe Piton hidegen. –, hogy jobb lenne, ha Potter és Weasley egyenesen visszamennének a szobájukba.
- Téged kérdeztelek, Perselus? – érdeklődött Tom, veszélyesen jeges hangon.
- Én benne vagyok egy kis teázásban. – mondta Ginny határozottan, végigmérve a Mardekár házvezető tanárát.
- Nem mintha holnap lenne első óránk. – értett egyet Harry. Úgy osztotta be az idejét, hogy ne legyen hétfőn első órája. Tudta, hogy Ginny ugyanígy tett, mert a DS tagjai közösen döntöttek az időbeosztásukról.
- Jó éjt, Perselus. – Mondta Tom határozottan, a szemeit fenyegetően összehúzva.
Harry megragadta Tom karját, és Ginny segítségével elrángatta a Sötét Nagyurat engedetlen szolgájától, mielőtt a férfi még megátkozna valakit.
:Tom, kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget.: sziszegte oda neki Harry.
Tom elengedte magát. – Marcus Brutus néven futok egyébként.
- Miért? – kérdezte Ginny, ahogy kiléptek a bejárati csarnokba.
- Marcus Junius Brutus Julius Caesar barátja volt, és a gyilkosai egyike. Gondoltam, vicces név lesz. – Tom elvigyorodott, aztán drámaian felsóhajtott. – Et tu, Brute?
Harry és Ginny elnevették magukat.
- Miért utál téged annyira Piton? – kérdezte Harry.
- Nem bízik meg bennem. – vonta meg Tom a vállát, és megállította őket egy furcsa ajtó előtt. – Itt van a szobám.
- Hadd találjam ki, van hozzá jelszó is. – vigyorgott Ginny.
- Nagyon ügyes, Gin. – bólintott Tom. – Kettőtöknek el is árulom, de tilos továbbadnotok.
- Természetesen. – értett egyet Harry, és Ginny komolyan bólintott.
- Csodás. – Jeges mosoly ömlött szét Tom arcán, ahogy visszafordult az ajtó felé. – Repülő halál. (-?-)
Ahogy az ajtó kitárult előttük, Harry elnevette magát. – Jó ötlet, Marcus.
Tom önelégülten vigyorgott, és beterelgette őket. – Én is úgy gondoltam. – Becsukta az ajtót.
- Azt hiszem, valamiről lemaradtam. – döntötte el Ginny.
- Üljetek le, hozok teát. – ajánlotta Tom a kanapé, és a mellette álló székek felé intve, aztán eltűnt egy másik ajtón keresztül.
Harry a kanapéra ült, míg Ginny az egyik széket választotta. – Ez a Voldemort szó jelentése – magyarázta a zöld szemű varázsló a boszorkánynak. – Tom vett rá a nyáron, hogy megkeressem.
- Ó. – mosolyodott el Ginny szégyenlősen. – Csodálatos tanár leszel, Tom!
- Tényleg? – lépett vissza a szobába Tom, kezében egy kis tálcán három teáscsészét, cukrot, tejet és egy teáskannát egyensúlyozva.
- Igen. Rávetted Harryt a tanulásra, és arra is, hogy aztán engem is tanítson!
- Olyan dolgokra, amiknek semmi közük a sötét varázslatokhoz, vagy a kivédésükhöz. – értett egyet Harry.
- Ah. – Tom az asztalra rakta a tálcát, és leült a kanapéra Harry mellé.
- Merlinre, áruld már el, hogyan sikerült elintézned ezt az egészet? – kérdezte végül Ginny, ahogy felemelt egy csészét. Harry követte, cukrot lapátolva a sajátjába, míg Tom hátradőlt, és a mellette ülő varázsló válla köré fonta a karját.
- Nagyrészt Fred és George intézték. Hallották, hogy Dumbledore-nak problémás új SVK tanárt találni, és tudták, hogy komplikált lenne Harryt a Roxfort és én közöttem utaztatni. Azt mondták Dumbledore-nak, hogy van egy auror barátjuk, aki hajlandó vállalni a munkát. Mikor Dumbledore találkozót kért tőlem, ők intéztek el mindent, és segítettek az álcával is. Én is csak a múlt héten tudtam meg az egészet.
- És nem mondtad el nekem. – húzta fel az orrát Harry.
Tom elmosolyodott, és megölelte a griffendélest. – Meglepetést akartam szerezni neked.
- Sikerült meglepned. – biztosította Ginny a Sötét Nagyurat. – És mi van Pitonnal? Azt mondtad, nem bízik benned?
- Nem. Úgy tudja, valami alacsonyabb rangú halálfaló vagyok, aki azért jött, hogy kémkedjen utána, és hogy összebarátkozzon Harryvel és a barátaival.
- Akkor nem csoda, hogy nem akarja, hogy magunkra maradjunk veled. – jött rá Harry.
- Nem mintha ezzel távol tarthatna minket egymástól. – sóhajtott fel halkan Tom.
Harry ingerülten forgatta a szemeit. – Idióta.
- Az. – Tom homlokon csókolta Harryt mielőtt odébb húzódott, hogy ő is felvegye a teáját. – Egyébként mi van Mr. Weasley-vel és Miss Grangerrel? Eddig azt hittem, teljesen össze vagytok nőve. – húzta fel a szemöldökét a férfi.
- Ron teljesen seggfej lett. – tájékoztatta Ginny.
- Kifejtenéd bővebben?
- A te hibád. – horkant fel Harry, belekortyolva a teájába.
- Ah. És ezúttal mit sikerült elkövetnem?
- Egy szóval kifejezve: mardekárosok. – vágott vissza Harry, ingerülten végigmérve a Sötét Nagyurat.
- Beszéltél velük mostanában?
- Draco Malfoyyal, Pansy Parkinsonnal és Blaise Zabinivel.
- Azt mondtad, jobban tudsz a bájitalokkal dolgozni, ha a mardekárosok nem szabotálják a munkádat.
- De Tom, ezzel nem arra céloztam, hogy hirtelen minddel barátkozni akarok!
- Nem? Ja, az más.
Harry felnyögött, míg Ginny elmosolyodott. – Sajnos, Tom, attól tartok, nem ez volt a legjobb megoldás.
- De ez is része a nagyszabású tervemnek. Ezt tudnotok kell!
- A nagyszabású tervednek? – horkant fel Harry.
- Igen.
- Igaz, mindent el kell kezdeni valamikor.
- Harry.
- Eegen?
- Silencio. – Tom visszafordult Ginnyhez, aki próbálta nem elnevetni magát Harry arca láttán. – Gondold csak el. Én megpróbálok összebarátkozni Harryvel és a barátaival. Miért ne tehetnék a mardekárosok ugyanezt?
- Hát, ilyen szempontból valóban értelmet nyer a dolog.
- Igen... – sóhajtotta Tom, aztán felordított, és felugrott, mikor Harry teája az ölében kötött ki. – Ezt direkt csináltad! – próbálta túlkiabálni Ginny nevetését.
Harry elvigyorodott, és öntött magának másik teát.
- Ha az a csésze a közelembe kerül, egy hetes büntetőmunkát adok!
Harry ígéretes pillantást vetett a Sötét Nagyúrra, ahogy felállt, kezében a csészével.
- Fricssel! Ülj le!
Ginnynek sikerült kinyögnie egy Finite Incantatum-ot a nevetési rohamok között, hogy Harry meg tudjon szólalni.
- Most megsértettél, Tom. – mondta Harry szomorúan, de leült.
Tom elmormolt egy szárítóbűbájt a ruhájára, mielőtt visszaült volna a fiatalember mellé. – Én sértettelek meg téged. Bah.
Harry második csésze teája is Tom ölében landolt, és a Sötét Nagyúr dühösen meredt a két vihogó tinédzserre, aztán duzzogva hátradőlt a kanapén.