Bétázta: Csacsi
18. fejezet
Utálta Piton. Teljesen gyűlölte Pitont. Szenvedélyesen.
És ha még egyszer meg kell csinálnia az eltüntető bájitalt...
- Utálom az életemet...
- Mi volt ez, Mr. Potter?
- Semmi, tanár úr.
- Remélem is.
És még csak nem is csinált rosszul semmit! Senki nem szabotálta a bájitalát. Mindent rendben végzett el. Tökéletesen udvariasan viselkedett. Még csak nem is bámult!
De neeeeem. Piton nem gondolta, hogy a bájital jóóól sikerült.És ráparancsolt Harryre, hogy jöjjön büntetőmunkára. Minden látható ok nélkül.
Harry dühös volt.
Legszívesebben ájulatba átkozta volna Pitont.
Harry hirtelen elvigyorodott.
- Igaz is, tanár úr. – kezdte társalkodó hangon.
- Mi az, Potter?
- Sikerült végül az apámnak lehúzni az alsóneműjét a sötét varázslatok kivédése RBF után?
Piton borzasztóan elsápadt. – Potter, vigyázz, hogyan beszélsz velem.
- Miért, mit csinálhat velem? Még egy büntetőfeladatot ad? – vicsorgott Harry. Ha Tom nélkül kell lennie, Piton is megkeserüli.
- Úgy látszik, nem érted, Potter.
Harry dühösen meredt rá. – Akkor talán foghatná magát, és elmagyarázhatná, mint egy tanár, mit nem értek.
- Brutus professzor nem az, akinek hiszed...
- Ó, szóval nem Voldemort kémje.
Piton összerándult a név hallatán, de teljesen elfeledkezett róla, mikor leesett neki, mit is mondott Harry. – Tessék?
- Marcus a barátom, tanár úr. – mondta Harry hidegen. – Egy jó barátom, akiben megbízom, és aki megbízik bennem. Tökéletesen tudom, kinek dolgozik, mint ahogy azt is tudom, maga kinek dolgozik. És nem fogom veszélyeztetni a helyzetét, ha végre békén hagy, és hagyja, hogy bebizonyítsam, tudok vigyázni magamra. – a fiatalember hirtelen felállt. – Ha a bájitalom még most se elégíti ki, főzze meg magának. Engem nem érdekel. – Megpördült, és kiviharzott a szobából.
Draco vette észre a fal mellett összetekeredett fiút nem messze a bájital tanteremtől, és óvatosan közelítette meg, eltalálva, hogy ki az. – Harry?
Zöld szemek fúródtak az övébe. – Dray. Csodálatos, hogy láthatlak, de talán jobban szeretnél máshol lenni.
Draco felhorkant. – Mitől vagy így feldühödve?
Harry felhúzta a szemöldökét. – Most már az én érzéseimet tanulmányozod, Dray? Nahát, nahát.
Draco ingerülten forgatta a szemeit. – Hagyj békén. Mostanra már minden mardekáros kiismeri magát a hangulatodon. Sőt azt hiszem, az egész iskola szokásává vált figyelni, mikor milyen kedvedben vagy.
- Tényleg annyira ijesztő vagyok? – kérdezte Harry kíváncsian.
- Nem te vagy az egyetlen, aki le tudja győzni a Sötét Nagyurat?
- Remélem ez csak költői kérdés volt.
Draco elvigyorodott. – Piton volt az, ugye?
- Ó, hát persze. Nem bízik Marcusban, úgyhogy büntetőmunkákat ad nekem csak úgy, minden ok nélkül.
- Akkor most rendesen megmondtad neki legalább? – kérdezte Draco, ahogy eszébe jutott, hogyan reagált egy negyedéves mardekárosra Harry, mikor az panaszkodni mert előtte Brutus professzorra – hevesen.
Harry arcán jéghideg mosoly ömlött el, amitől még Draco is megborzongott. – Határozottan.
- Harry, ugye tudod, hogy ezért bajba kerülhetsz?
- Ez úgy hangzott, mint Hermione.
- Most valahogy nem érdekel.
Harry ingerülten forgatta a szemeit. – Hagyj békén. Pitonnak nincs rá semmi bizonyítéka. – megint elvigyorodott, bár most nem annyira jegesen, mint az előbb. – Nem úgy, mint harmadikban. – Ezzel a smaragdszemű fiú megfordult, és könnyedén eltűnt a pince járataiban.
Ezt meg hogy csinálja? style'font-size:9.0pt;font-family: Arial'> Töprengett el Draco, mielőtt megfordult, hogy ő is visszatérjen a klubhelységébe. Nem tudta biztosan, mire is akar rájönni.
- Harry! – Ginny azonnal felugrott, és szorosan átölelte a „szerelmét", ahogy a fiú belépett a klubhelységbe.
- Szia!
- Mi baj? – kérdezte Ginny aggódva. A többi griffendéles is abbahagyta, amit éppen csinált, hogy figyelje a jelenetet.
Ahogy Harry kedve újra elsötétült, a szoba jegessé vált. – Csak Piton. Már megint.
Ginny kérdően felhúzta a szemöldökét.
- Igen. – válaszolta meg Harry a ki nem mondott kérdést.
- Jaj, az a piszok szemét. – Ginny újra megölelte Harryt, aztán kézen fogta. – Gyere, menjünk fel, és ott majd mindent elmondasz.
Csak mikor már mindketten eltűntek a fiúk hálótermei felé vezető lépcsőkön, jutott eszébe Ronnak, hogy mire készülnek. – Hagyjátok nyitva az ajtót! – kiáltott utánuk.
Harry válaszul erősen bevágta az ajtót, aztán még némítóbűbájt is tett rá.
- Ezért meg fog ölni. – jegyezte meg Ginny vidáman, mielőtt kényelembe helyezte magát Harry ágyán.
- Muszáj lesz beletörődnie. – mordult fel Harry, a sarokba vágva a táskáját.
- Oké, köpd ki.
- Piton megpróbál távol tartani Tomtól, csak mert Tom... – Harry pislogott néhányat, aztán zavartan befejezte - ...magának dolgozik...
Ginny elnevette magát. – Hát igen. Azt hittem, ezt tudod, Harry.
- De nem gondoltam, hogy Piton fogja magát, és elmondja nekem.
- Miért nem?
- Mert van valami Rend-szabály, hogy semmi olyasmit nem mondhatnak el nekem, ami valamilyen módon fontos lehet.
Ginny összehúzta a szemöldökét. – Tényleg van ilyen szabály?
- Francba is, nem tudom, de általában így működik a dolog!
- Harry, kérlek, nyugodj meg. – könyörgött Ginny.
Harry észrevette, hogy a gyertyák lángja megremegett, és gyorsan lenyugtatta magát. – Sajnálom...
- Tudod, fogadok, hogy amint beleegyezel, hogy szexelsz Tommal, ezek a kis mágikus balesetek is el fognak tűnni.
- Fogd be, Gin. – mordult fel Harry, gyorsan kinézve az ablakon, hogy eltakarja a vörösségét.
- Merlinre, Harry. Menj, és baszd már meg azt a pasit!
- Kitől tanulod ezt a beszédet! – Harry megpördült, és dühösen meredt rá, bár valójában mély benyomást tett rá a dolog.
- Fredtől és George-tól. Kitől mástól?
- Merlin szakállára, te gyerek.
- Ne nevezz gyereknek, Harry!
- Sajnálom.
Ginny a falnak dőlt, és alaposan végigmérte Harryt. – Tudod, majdhogynem szeretném, ha még nem lennél foglalt.
- Gin... – ez figyelmeztetés volt.
- Sajnálom. – ezúttal Ginny vörösödött el. – Talán jobb lenne, ha mennék.
Harry felhorkant, és leült mellé az ágyra. – Igen, igen. Vagy talán végre találhatnál magadnak egy pasit.
- Ezt már megbeszéltük...
- Gin, menj, fogj magadnak egy srácot, akiről tudod, hogy tud titkot tartani. A fenébe, menj, fogj egy mardekárost. Mind oda vannak érted.
- Mert a te barátnőd vagyok, Harry.
- Badarság.
- Nem, ez így van!
- Gin, Dray nem azért szeret téged, mert a barátnőm vagy. Azért tetszel neki, mert mulatságosnak tart. Bini nem azért szeret téged, mert a barátnőm vagy. Hanem azért, mert tetszik neki a gunyorosságod. Ted se csak azért szeret téged, mert a barátnőm vagy. ő egyszerűen csak szeret téged.
Ginny elvörösödött.
- Menj, fogd meg Tedet. Tetszetek egymásnak. Láttam. Bini is látta. Dray állandóan ezzel húzza Tedet. Pan is mindig ezzel ugratja. Én se ellenzem, úgyhogy menj, kérdezd meg.
- De én a te barátnőd vagyok, Harry.
- És éppen ezért jó lesz, ha van hova menned, mikor időnként eltűnök éjszaka, hogy hogyan is mondtad? „megbasszam a pasit".
Ginny megpróbálta köhögésnek álcázni a nevetését.
- Gyere. Keressük meg neked Tedet.
- Ne, Harry, tényleg...
Harry kinyitotta az ajtót, és egyből szembetalálta magát egy nagyon vörös képű Ronald Weasley-vel. – Hopp! Ideje helyet változtatnunk! Gyere, Ginny! – elkapta a csuklóját, és félig meddig vonszolva lehúzta őt a lépcsőkön.
- Potter, mit csinálsz a húgommal! – jött utánuk Ron rémült kiáltása.
- He? – pislogott fel Harry a legjobb barátjára. – Levonszolom őt a mardekárosokhoz. Pan szeretett volna megbeszélni vele valamit, amíg én beszélek Dray-jel.
Ron meredten bámulta, ahogy Harry áthúzta Ginnyt a portrélyukon, ami aztán bevágódott mögöttük.
- Futás. – vihogott fel hirtelen Ginny.
- Előbb érek a kígyóverembe! – vágott vissza Harry, mielőtt elengedte, és futva elindult a pincék felé.
Ginny is utána szalad, éppen, mikor a portré újra kivágódott. – POTTER! AZONNAL HOZD IDE VISSZA A HÚGOMAT!
A két griffendéles még mindig nevetett, amikor végre elérték a mardekáros klubhelységet.
Draco, Pansy, Theodore Nott és Blaise mind mosolyogva néztek rájuk, míg a ház többi része vagy figyelembe se vette őket, vagy csak annyi időre nézett fel, hogy lássa, ki jött be. Mindenki tudta, hogy Harry Potter bárhova be tud jutni az iskolában, és most, majdnem két hónappal az iskolakezdés után már senki se lepődött meg rajta, ha váratlanul megjelent a mardekáros klubhelységben.
- Na, ezúttal mit végeztetek ki?
- Megszöktünk Ron elől. – Harry levetette magát egy székre Draco és Blaise között, szabadon hagyva egy másikat Theodore és Pansy között Ginnynek. – Azt hiszi, szexelek Ginnyvel.
- Ráadásul az én akaratom ellenére. – tette hozzá nyugodtan Ginny.
A négy mardekáros elnevette magát.
- Úgyhogy leszöktünk ide. – vigyorgott át Ginnyre Harry. – És Gin szeretné megvallani sírig tartó szerelmét Tednek itt, és kipuhatolni, hogy esetleg nem lehetne-e szó helyettem vele valami akcióról.
Ginny csúnyán nézett Harryre, bár azért enyhén elpirult. – Seggfej.
- De én azt hittem, Gin veled jár. – mondta Draco megzavarodva. A másik három mardekáros bólintott.
Harry körbepislantott, aztán némítóbűbájt helyezett a sarokra, és közelebb hajolt hozzájuk, mutatva, hogy ők is így tegyenek. – Vegyétek úgy, hogy mostantól a legnagyobb és tökéletes bizalmamat élvezitek, mert ez jelenleg a legnagyobb titkom.
- Tudod, hogy nem árullak el. – biztosította Draco a zöldszemű fiút.
- Megtartom azok titkait, akik megtartják és védik az enyémet. – esküdött meg Blaise, Seamussel való kapcsolatára utalva.
- Nem verlek át, hisz olyan aranyos becenevet találtál nekem. – mondta Pansy a griffendélesnek.
- Ha ez azt jelenti, hogy megkapom Gint, a szám hét lakatra lesz zárva. – értett egyet Theodore is. Ginny még jobban elvörösödött.
- Jól van. – Harry végignézett a barátain. – Nem, Gin nem a barátnőm, valójában soha nem is jártunk. A kapcsolatunk csak álcázza a másikat – a kapcsolatomat Marcussal.
A mardekárosokra nem jellemző, hogy sokkolni lehet őket. Vagy legalábbis nem szokták kimutatni. Draco, Theodore, Pansy és Blaise mégis olyan meredten bámultak rá, mintha másik feje nőtt volna.
- Gondolom nem ezt várták? – kérdezte Ginny.
Harry elvigyorodott, és hátradőlt a székében.
- Akkor ezért nem akarja Piton, hogy a közelében legyél? – kérdezte Draco, elsőként feleszmélve.
- Nem. Vagy legalábbis remélem, hogy nem.
- Akkor mi annak az oka?
- A fenébe. Ez igen veszélyes titok lesz, főleg, ha igaz, amit az apámtól hallottam. – motyogta Theodore.
- És az micsoda? – kérdezte Ginny élesen.
Theodore összerándult. – Hogy Brutus a Sötét Nagyúrnak dolgozik... – idegesen pislantott Harryre.
Harry nyugodtan bólintott. – Ez igaz...
Theodore és Blaise megint döbbenten meredtek rá, de Draco és Pansy ezúttal sikeresen titkolták a meglepődésüket.
- Te tudtad? – suttogta Pansy.
- Igen. Tudtam. Nem mintha számítana.
- Várj csak. – Blaise úgy nézett ki, mint akinek hirtelen fény gyúlt a fejében. – Akkor Brutus volt az, aki mindannyiunk szüleit rávette, hogy megparancsolják, legyünk rendesek veled?
Harry összehúzta a szemöldökét. – ő legalábbis ezt mondja.
- Ekkora hatalma van? – tátotta el a száját Theodore.
- Semmi sem az, aminek látszik. – válaszolta Harry, és felállt. – Figyeljetek oda, hogy Ginny kilenckor elinduljon innen, majd ő tudja, hol talál meg. – a fiatalember elvigyorodott. – Jó szórakozást, gyerekek. – azzal megpördült, és otthagyta őket, megtörve a némítóvarázst, ahogy elment.
- Ettől a fiútól mindig megfájdul a fejem. – tájékoztatta Draco a társait, aztán nyögve az asztalra ejtette a fejét.
- Viselkedj úgy, mint egy Malfoy, Dray. – jegyezte meg Pansy vidáman, ahogy Theodore felállt, hogy körbekalauzolja Ginnyt.
- Kapd be, Pan.
- Hogy beszélsz?
- Kapd be, Pan.
Pansy rákacsintott Ginnyre, aki erre elvihogta magát, aztán követte Theodore-t kifelé a szobából. Blaise ingerülten forgatta a szemeit, Draco pedig csúnyán nézett a gyerekkori barátjára.
- Éppen lekésted Perselust. – mondta Tom, ahogy kinyitotta az ajtót Harry előtt.
- Jaj. Fenébe. – mondta Harry, bár egyáltalán nem tűnt úgy, mintha bántaná a dolog.
- Mi történt?
- Felcsesztem, rávettem, hogy megmondja, magadnak kémkedsz, aztán alig kordában tartott dühvel elhagytam a termet?
- Harry...
- Hmmm?
- Ne is törődj vele...
- Mivel?
- Kénytelenek leszünk tenni valamit a dührohamaid ellen.
- Gin szerint, ha szexelnénk, az segítene valamit.
Tom elnevette magát. – Tényleg azt mondta?
- Ó, igen.
- Én benne vagyok.
- Jaj, ne.
- Haaaaarrryyyy...
- Jól hallottam, hogy nyafogtál?
- Eeeegen...
- Merlinre...
- Mi bajod? Semmi sincs, ami jobb, mint a szex.
- Semmi esélyünk. Alig egy óra múlva találkám van Ginnyvel, hogy megbizonyosodjak róla, biztonságban visszaér a Griffendél toronyba.
- De utána lejöhetsz!
- Nem. Nem, nem, nem és nem.
- Jaj, hagyd már.
- Még nem vizsgáztam le, addig nem csinálok semmit.
- De már látom, hogy kezd megtörni az ellenállásod.
- Már megint rémeket látsz, Tom?
- Most csak féltékeny vagy, mert te nem látod azt, amit én.
- Igazad van, tényleg nem.
- Szóval!
- Most mi van?
- Mi egyebet csináltatok még te és Gin, azon kívül, hogy kitaláljátok, mivel lehetne feloldani a rád nehezedő stresszt?
Harry összehúzta a szemeit, de aztán hajlandó volt témát váltani. – Hát, Ron azt hiszi, hogy szexre kényszerítem Ginnyt, és mostantól Gin és Ted hivatalosan is együtt járnak.
Tom elsápadt. – Jó, ismerve Mr. Weasley elképzelését a valóságról, az elsőt el tudom képzelni, de kifejtenéd a többit bővebben is?
- He?
- Gin és Theodore?
- Ja, lerángattam Gint, és összeakasztottam őket egymással néhány perce. Elmondtuk Tednek, Pannek, Bininek és Draynek hogy te meg én együtt járunk, de így legalább Ginnynek van hová mennie.
Tom felnyögött.
- Ülhetek az öledbe?
- Szexelünk?
- Azt hiszem, ezt nemnek vehetem.
- Fenébe.
- Biztos vagy benne, hogy nem vagy tinédzser?
- He? Nem!
- Tényleg? Pedig pont úgy viselkedsz, mintha az lennél.
- Te is így viselkednél, ha olyan régen nem szexeltél volna, mint én.
- Ezt tényleg nem akartam megtudni.
- Beszoptad.
- Én nem szopok semmit.
- Még.
- Fogd be, Tom!
- A vörös tényleg nem a te színed.
- Komolyan, fogd be, Tom.
- Az idő igazán gyorsan repül, ha az ember jól érzi magát. – szólalt meg Tom hirtelen.
- Hmm?
- Öt perc múlva kilenc. Jobb ha mész, és felszeded Gint.
Harry elakadt. – Mi van?
- Menj.
- Mi baj?
- Menj, Harry.
- Tom?
- MENJ!
Harry szomorúan lépett ki az ajtón.
- Mitől nézel ilyen furcsán?
- Semmitől.
- Ne mondd, hogy már megint összevesztetek!
- Semmi baj, Gin.
- Tudod, hogy egyedül is visszatalálok.
- Szállj le rólam.
- Vele tölthetnéd az éjszakát.
- Gin...
- A halloweeni parti jövő pénteken lesz.
- És?
- És ti ketten együtt fogtok táncolni, és egymással töltitek azt az éjszakát, még ha össze kell is kötnöm titeket, és elvennem a pálcáitokat. Elég érthető voltam?
- Na, most jól rám ijesztettél.
- Jó. Mert eldöntöttem, hogy befejezem.
- Mondja a kerítő.
- Nézd csak, ki beszél! Aranyfüst.
A Kövér Dáma beengedte őket a klubhelységbe, ahol egyenesen szembetalálták magukat egy igen dühös Ronnal és az egész Griffendél toronnyal.
- HOL VOLTATOK AZ ELMÚLT EGY ÓRÁBAN!
Harry ingerülten forgatta a szemeit. – Silencio. Sajnálom, hogy mindannyiotoknak végig kellett hallgatni a kirohanását az elmúlt egy órában. Ígérem, hogy mielőtt legközelebb lelépünk, elveszem a hangját. Jó éjt! – mondta vidáman, arconcsókolva Ginnyt, aztán aztán felszaladt a hálótermébe.
- Én is megyek. Fárasztó nap volt ez a mai. – sóhajtotta Ginny, kimerültnek tettetve magát – ő a legjobb. – Ezzel ő is eltűnt a saját szobája irányában.
A griffendéles klubhelység nevetésben, fütyülésben és tapsban tört ki, ahogy Ron döbbenten nézett az egyik lépcsőről a másikra.
Senkinek nem volt kedve levenni a némítóbűbájt a Weasley fiúról, mikor az végül ordítani kezdett.