Béta: Csacsi
Jelmagyarázat:
Gondolatok
:Párszaszó:
19. fejezet
- Oh... nagyságos Merlin...
- Mi az, 'Mione? – kérdezte Harry, fel se nézve a pirítósából.
Erre az orra alá dugták a Reggeli Prófétát. Leejtette a pirítóst, hogy felvegye az újságot, és elolvasta a főcímet az első oldalon:
HALÁLFALÓK TÁMADÁSA A MINISZTÉRIUM ELLEN:
16 HALOTT, 69 SEBESÜLT
Harry mellényelt, és elejtette az újságot. Ginny felkapta, mielőtt a pirítósára esett volna, és végigolvasta az egész cikket, az arca sorról sorra sápadtabbá vált.
- Van valami hír apáról? – kérdezte Ront, mikor végre befejezte.
Ron felmutatta a levelet, amit az előbb kapott, mikor senki nem vette észre, és szó nélkül átadta Ginnynek, mert eddig még senki nem volt hajlandó levenni róla a némító bűbájt, és Harry úgy tervezte, hogy rajta is marad, amíg valaki más meg nem teszi.
- Jól van. És Percy is. Nem voltak bent akkor. – tájékoztatta Ginny a többieket. Mindenki fellélegzett az asztal körül.
- De ez nem vonatkozik mindenkire. – motyogta Harry, odabökve a fejével, ahol néhány diákot a házvezető tanáruk kísért ki a teremből. Néhány fiatalabb griffendéles is elment McGalagonnyal, és ez elvette a jó kedvüket. – Ez egy nagyon szomorú Roxmortsos hétvége lesz. Már ha engedélyezik.
- Nagyon ajánlom nekik! – kiáltotta Lavender Brown, aki úgy látszik, hallgatózott.
Harry fáradtan nézett a lányra. – Lavender, sokan most veszítették el a családjukat. Soha nem tudhatjuk, hol csap le legközelebb Voldemort. Hajlandó lennél kockáztatni az életedet, hogy néhány cukorkát vehess, vagy inkább maradsz a Roxfortban, ahol esetleg találhatsz valakit, aki a kedvedért kunyerál valamit a házimanóktól?
- Nem fog nappal támadni! – jegyezte meg mérgesen egy negyedikes fiú.
- És még a halloweeni kosztümjeinket is meg kell vennünk! – kiáltott fel Parvati Patil.
Ginny felállt, és Harry vállára tette a kezét. – Gyere Harry. Menjünk valahova máshova. Az ordítozással nem érsz el semmit.
Harry is felállt, de a pillantása, ahogy végignézett azokon, akik nem törődtek azzal, ami történt, ölni tudott volna. – Ez nem játék, idióták. Ha kiestek, nem kérhettek újrajátszást. Csak egy lehetőségetek van. Egy nap majd, talán hamarább is, mint szeretnétek, ez számotokra is valósággá válik. Addig is megmaradhattok boldog tudatlanságban. Sok sikert hozzá. De ha majd egyszer szemben találjátok magatokat egy halálfaló pálcájával, és rájöttök, valójában mennyire is komoly a dolog, ne gyertek utánam. Nem fogok segíteni rajtatok. – ezzel megpördült, és kiviharzott a nagyteremből.
Az ezt követő csendben Ginny végignézett a tanárok asztalán, és észrevette, hogy Tom nincs közöttük. Aztán sietett, hogy utolérje a barátját.
A csend abban a pillanatban megtört, ahogy ő kilépett az ajtón, és megrándult a hangzavar erősségétől. Azt hiszem, Harry, végre rávetted őket, hogy komolyan elgondolkozzanak.
- Gyere már.
- Gin, te egyáltalán nem figyeltél arra, amit korábban mondtam?
- Figyeltem. – forgatta a szemeit ingerülten Ginny. – És Dumbledore csapatokban küld ki minket, tanárok felügyelete alatt. A többi griffendéles már el is ment. Ha sietünk, mehetünk a mardekárosokkal. Egyébként te is pont olyan jól tudod, mint én, hogy nem fogja megtámadni Roxmortsot.
Harry mérgesen meredt Ginnyre a sötét mágiás könyve fölül, ami átváltoztatás tankönyvnek volt álcázva. – Semmi kedvem cukorkára és varázsviccekre, Ginny. Menj egyedül.
Ginny elkapta Harry karját, és felrántotta az ágyról. Nagyot csattant a padlón. – Még mindig nem vettél semmit Halloweenra, és szükséged lesz valami jó jelmezre. Egész nyáron azt szajkóztam, hogy menj, és vegyél egyet, de neked minden idődet Tommal kellett töltened. Ha nem indulsz el azonnal, meztelenül mész arra a bálra.
Harry felnyögött, de felállt. – Igenis, anya.
Ginny hátulról fejbecsapta. Jó erősen.
- Hé! Ezt miért kaptam?
- Mert olyan okosakat mondasz? – vonta meg a vállát Ginny, aztán lerángatta Harryt a bejárathoz.
- Látom, végre sikerült előcsalnod. – vigyorgott rá Draco a griffendéles fiúra.
- Hiányoztam? – vágott vissza Harry.
- Határozottan. – bólintott Draco.
- Egyébként csodálatos volt a reggeli előadásod. – jegyezte meg Blaise vidáman.
- Mindenkit halálra rémisztettél. – értett egyet Pansy.
Harry ingerülten forgatta a szemeit. – Juj, köszi szépen. Igazán megpróbáltam.
- A te családod rendben van? – kérdezte hirtelen Theodore Ginnytől. Mindenki figyelme a lány felé fordult.
- Igen. Akkor éppen nem dolgoztak. – bólintott a lány. A mardekárosok megnyugodva felsóhajtottak.
- Jól van. – mindenki megpördült, mikor meghallották Tom hangját. Ő és Piton tartottak feléjük. – Piton professzor és én kísérünk le titeket Roxmortsba. Mindannyian hallottátok a szabályokat, kivéve talán Mr. Pottert, de ő valószínűleg úgyse követné őket. – kacsintott Harryre, de a fiú csak csúnyán meredt vissza rá.
- Nincs semmi elcsámborgás. Nem fogtok hirtelen úgy dönteni, hogy inkább egy másik csapatban töltenétek a napot. Megvárjuk, míg mindenki kijött az üzletből, amiben éppen vagyunk, mielőtt továbbmennénk, nem fogtok ellógni. – jelentette ki Piton élesen. – Ha valami baj van, azonnal értesítsetek róla.
- És mi van Brutus professzorral?
- Ja, hogy velem? – mosolyodott el Tom. – Piton professzor nem igazán bízik meg bennem. Ezért megyünk egyszerre ketten is. Szemmel akar tartani. – kacsintott a diákokra, akik közül többen felvihogtak.
Piton dühösen meredt Tomra. – Jó. Indulás. – azzal megfordult, és gyorsan kisietett az ajtón, át a pázsiton.
A mardekárosok gyorsan követték, Harry, Draco, Ginny, Pansy, Blaise és Theodore zárta a sort.
- Ah, de egy nap majd elnyerem a kollégáim bizalmát. – sóhajtotta Tom, felzárkózva Harry és Ginny mellé.
- Csak álmodozz, Marcus. – horkant fel Ginny.
- Dühös rám, ugye? – kérdezte Tom a lánytól, Harry felé bökve.
- Kérdezd meg őt.
- Dühös vagy rám, ugye?
- Kopj le.
- Dühös rám.
- Kapd be.
Tom egy pillanatig döbbenten meredt Harryre, aztán dühösen összehúzta a szemöldökét. – Képes vagy engem okolni. – meggyorsította a lépteit, és felzárkózott a többi mardekároshoz, hogy beszéljen velük.
Draco, Pansy, Theodore és Blaise mind Ginnyre néztek, hogy magyarázza el, mi történt.
- A múlt éjszakai támadás. – vonta meg a vállát Ginny.
Ennyi elég is volt, hogy a többiek megértsék. Draco ráfintorgott Harryre. – És azt hiszed, ez az ő hibája volt?
- Igen.
- Miért tenne ilyesmit? – sziszegte a szőke fiú. A másik három mardekáros egyetértően bólogatott.
- Fura volt múlt éjjel. – vonta meg a vállát Harry.
- Csak a szokásos veszekedésük. – fordított Ginny.
- Óóóó... – sóhajtottak fel a mardekárosok.
- Vagyis ti ketten összevesztetek, és azt hiszed, erre ő úgy döntött, hogy megy, és megöl néhány embert? – kérdezte Pansy.
- Természetesen. – jött a griffendéles válasza.
A másik öt felnyögött.
- Harry, tudom, hogy ezt óriási sokként fogod megélni, de a világ nem körülötted forog. – tájékoztatta Blaise a fiút.
- Ennyi volt! – Harry megpördült, és elindult vissza az iskola felé.
- Potter! – kiáltott utána Piton, aki hátrafordult Harry megjegyzésére.
Tom felnyögött, és intett Pitonnak, hogy menjen tovább. – Majd utánatok megyünk. – szólt rá a mardekáros tanárra, mielőtt ő is megfordult, és a fiú után szalad.
Piton egy darabig bámult utánuk, de aztán folytatta az utat Roxmorts felé. Ha Potter barátnője nem tudta őt lecsillapítani, nem tudom, Marcusnak hogyan sikerülne. De sok sikert neki hozzá. Semmi kedvem foglalkozni Potterrel a jelenlegi hangulatában, de nem szeretnék arra se visszatérni, hogy az iskola romokban hever a legújabb dührohama miatt.
Tom a pázsit közepén kapta el Harryt, és vállon ragadva megpördítette. – Nyughass már, a fene essen beléd!
Harry dühösen megpróbálta magát kitépni Tom kezéből. – Engedj. El. Denem.
Tom mérgesen összehúzta a szemeit, elkapta Harry állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Most mi a franc bajod van? És ne merj kioktatni az ártatlanok elleni támadásról, mert, és ezt már most megmondom, hogy abban az épületben egyetlen ártatlant, és egyetlen barátodat se támadták meg az embereim.
- A fenébe is, elegem van a hirtelen hangulatváltásaidból! Egyik pillanatban még boldogan próbálsz rávenni, hogy veled aludjak, a következőben meg kiabálsz velem, hogy tűnjek el! Engedj!
- Nem. Addig nem, amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem fogsz elszaladni.
Harry dühösen meredt rá.
- Nézd, igazán sajnálom, hogy így összezavartalak a hangulataimmal, oké? – mondta Tom halkan, de feszült hangon. – Elég nagy stressznek vagyok itt kitéve. Mondtam már korábban is, ha találnék rá lehetőséget, hogy ne kelljen ide visszatérned, kihasználnám, és ezt komolyan gondoltam. De ehelyett úgy döntöttem, hogy én is ide jövök veled. Te is tudod, Harry, hogy törődöm veled, de vagy Perselus, vagy Dumbledore állandóan figyelemmel kíséri minden mozdulatomat, és ez idegesít.
- Akkor menj el. Ha annyira idegesít, hagyd itt az egészet.
- Nem akarom itt hagyni. Szeretek itt lenni veled. Fenébe, még tanítani is szeretek. – Tom halványan elmosolyodott. – És ha annyira zavar téged, hogy mindig a szex-szel zaklatlak, jó, abbahagyom. Sajnálom. Viszont tényleg szeretném tudni, miért zavar ez téged ennyire.
Harry elsápadt.
- De nem most. – biztosította őt Tom, gondolatban feljegyezve, hogy az első adandó alkalommal rá kell vennie a fiút, hogy elmondja neki. – Most jó lesz, ha gyorsan beérjük a barátaidat és Perselust, mielőtt még visszaküldenek valakit, hogy lássák, nem adtalak-e még át a Sötét Nagyúrnak.
- Voldinak! – csillantak fel Harry szemei, hogy alkalma nyílt idegesíteni a férfit.
Tom összerándult. – Jó. – megborzongott, és elengedte Harryt.
Harry elvigyorodott. – Év végéig ráveszlek, hogy így nevezd magad.
- Nem fog sikerülni!
- Dehogynem!
- Nem fog!
- Tíz galleont teszek rá!
- Áll az alku!
Erre kezet ráztak.
- És most gyerünk. – Mondta Tom, átölelve Harry vállát.
Harry a szemeit forgatta, de átölelte Tom derekát, mivel a férfi magasabb volt nála. – Igen, igen. Nem hagyhatjuk, hogy Ted megpróbálja megcsókolni Ginnyt, mikor nem vagyok ott én vagy Ron, hogy megakadályozzuk.
Tom elnevette magát. – Hát, az nem lenne jó!
Békésen indultak el Roxmorts felé.
- Erről jut eszembe: miért olyan csendes ma Mr. Weasley?
- Senkinek nem volt kedve levenni róla a némító bűbájt, amit én raktam rá tegnap este.
- Kár, hogy nem lehettem ott.
- Mit fogsz csinálni a bálon?
- He? Ja, felügyelni. Miért?
- Csak kíváncsi voltam.
- Te Ginnel mész?
- Igen. Azt mondja, mennem kell. És úgy látszik, mindenki egyetért vele.
- Én is. Néha jó csak úgy kikapcsolódni.
- És hány ilyen bálon voltál, amíg a Roxfortba jártál?
- Egyen se. És nézd meg, mi lett belőlem.
Harry felkuncogott. – Igaz.
- Ah, hát itt vannak. Mosolyogj szépen Perselusra, hogy lássa, nem átkoztalak meg, vagy valami.
Harry vicsorgásra húzta a száját.
- Neee... Nem kifejezetten erre a mosolyra gondoltam.
Harry rávigyorgott Tomra, és erősen oldalba bökte a könyökével, mielőtt kicsúszott a karja alól, és félreugrott, hogy ne érhesse őt el. – Hehe, Marcus! Nem tudsz elkapni! – kinyújtotta a nyelvét Tomra, aki dühösen meredt rá, aztán odaszaladt a barátaihoz.
- Akkor megint barátok vagytok? – kérdezte Blaise mosolyogva.
- Úgy is lehet mondani. – értett egyet Harry, és a szemei huncutul csillogtak.
- Jól van, Harry. – karolta át Pansy vigyorogva Harry vállát.
Ginny karja a smaragdszemű fiú dereka köré fonódott. – Éppen megtaláltunk számodra a tökéletes halloweeni kosztümöt.
Harry hirtelen rájött, hogy beszorult a két lány közé, és pont a ruhaüzlet előtt álltak. – Ah... köszönöm, hölgyeim. Miért nem engedtek el akkor, és mutatjátok meg?
- Jaj, nem. Szeretnénk tökéletesen biztosak lenni benne, hogy jól áll rajtad. – duruzsolta Pansy.
Harry most Dracora, Theodore-ra és Blaise-re nézett. – Segítség...?
- Heh. Menj csak be. Biztos vagyok benne, hogy bent találkozunk. – mondta Blaise mosolyogva. Draco és Theodore bólintott.
- Gyere, szerelmem. – mondta Ginny fenyegetően halk hangon. – Rendesen fel kell téged öltöztetnünk, hiszen tudod.
Tom! Segíts! Ezek engem megölnek!
Innen nem úgy néz ki, Harry drágám.
Nem hagyhatsz itt csak így!
Tom felhúzta a szemöldökét. – Jó szórakozást, hölgyeim. – javasolta Ginnynek és Pansynek.
Azok ketten boldogan megköszönték, és berángatták a sápadt Harryt az üzletbe.
Blaise, Draco és Theodore ragadozó pillantásokkal körülvették a tanárukat. – Szóval, Brutus professzor, ön miben megy a bálra?
Tom felhorkant. – Már megvan a kosztümöm, és nem, nem ti fogjátok kiválasztani nekem. – Az üzletre mutatott. – Menjetek. Mindenkinek ugyanabban az üzletben kell lennie. Ti is tudjátok.
A fiúk csalódottan távoztak.
Tom megnyugodva támaszkodott az épület oldalának. – Merlinnek hála, hogy én nem vagyok Harry.