Béta: Csacsi
Jelmagyarázat:
Gondolatok
:Párszaszó:
20. fejezet
Harry és Ginny a mardekáros hálótermekben öltöztek át a Halloweeni bálra. A griffendélesek figyelmeztették őket, hogy nem vihetik fel Pansyt a toronyba, hogy segítsen Harry öltöztetésében, úgyhogy a két griffendéles ehelyett úgy döntött, hogy inkább ők mennek le a mardekárosokhoz pénteken mindjárt ebéd után.
- Oké, Harry. Menjetek a fürdőszobába Dracoval és Blaise-vel átöltözni, aztán küldd le értünk valamelyiküket, hogy befejezhessük a munkát. – adta ki Pansy a határozott utasítást.
Harry felsóhajtott, és bólintott, tudva, hogy a Mardekár királynőjével nem érdemes vitatkoznia. – Gyertek, fiúk.
Draco és Blaise a szemeiket forgatták, de követték a griffendélest a fiúk mosdójába. Ott aztán mindhárman eltűntek egy-egy fülkében, hogy átöltözzenek.
Draco lett kész először, úgy nézett ki, mint egy igazi király. Vállig érő szőke haja most nem volt zselézve, szabadon szálldosott az arca körül. Ezüstből készült koronát viselt, homlokán támadásra emelkedő sárkánnyal. A köntöse mélylila és ezüstszínű volt, válláról ezüst köpeny lógott, hátán ugyanannak a sárkánynak a szépen kidolgozott képével. Nadrágját zöld sárkánybőr csizmába tömte.
Blaise kikukucskált őt megnézni. – Tökéletes. És most segítenél nekem bekapcsolni ezt a valamit, mielőtt még felöltöd a „mindenben jobb vagyok nálad" királyi álcádat?
Draco kuncogott, és bólintott.
- Fantasztikus. – jött elő Blaise a fülkéjéből. Ő és Theodore Draco király és Pansy királynő lovagjaiként mennek majd. Ginny játssza a királykisasszonyt. Csak Ginny és Pansy tudták, Harry micsoda, és még neki se mondták el, még ő se látta, hogyan is néz ki majd végül.
Amíg Draco és Blaise a láncinggel küszködött, amit Blaise-nek kell majd viselnie, és Harry még mindig öltözött, Pansy és Ginny is felöltöztek.
- Elbűvölően szép! – döntötte el Pansy, hátralépve, hogy jobban lássa Ginnyt.
Ginny haját kontyba fogták a feje tetején, amiből csak egy hosszú fürt lógott le a hátára. A konty elé egy vékony arany tiarát tűztek. A köntöse halvány piros és lila színű volt, a palástja mélybarna. A palást hátán egy pompás, arany és bronz griff ágaskodott. A köntös szorosan simult az alakjára, semmit se bízva a fantáziára. Nyaka körül egy ezüstláncon Draco sárkányának pontos mása lógott, a farka vége majdnem érintette a ruha kivágását. Barna szemeit Pansy barna és arany festékkel húzta ki. Száját meggyvörösre festették. Arcát halvány pír borította.
- Hé, te még jobban nézel ki. – vágott vissza Ginny és mindkét lány elkuncogta magát.
Pansy a vállára engedte sötétszőke haját. A koronája pont olyan volt, mint Dracoé, csakúgy, mint a palástja. A köntöse lila és ezüstszínű volt, szintén, hogy harmonizáljon Dracoéval, és ugyanolyan szűk volt, mint Ginnyé. Nyakán a Parkinson család címere lógott, ami az anyjáé volt, míg egy éve Pansy is el nem érte a nagykorúságot. Jobb keze kisujján egy régi gyűrűt viselt, amit még Dracotól kapott, mielőtt a Roxfortba jöttek volna. Ezüst kígyó volt, olyan, mint a házuk jelképe. Szemét halványlilára, ajkát mélyvörösre, majdhogynem lilásra festette.
- Szerinted a fiúk végeztek már? – mordult fel Pansy.
Ginny elvigyorodott. – Gyerünk, nézzük meg.
- Óóó... szeretem a gondolatmenetedet!
A két lány gyorsan átsietett a fiúk lakrészébe, és bekopogtak a mosdó ajtaján. – Uraim! Jó lenne, ha jönnétek!
- Harry nem akar előjönni! – kiáltott ki Draco.
Ginny és Pansy egymásra fintorogtak, aztán beléptek. – Harry, jönnöd kell! – mondta Ginny a „fiújának" veszélyesen halk hangon.
- Nem megyek!
- Szólok Marcusnak!
- Jövök!
Harry kinyitotta a fülke ajtaját, és félősen előlépett. Draconak és Blaise-nek elakadt a lélegzete, még egyikük se látta őt.
Harry talárja a zöld különféle árnyalataiban játszott, és szorosan tapadt a testére. A felső része ki volt gombolva, hogy látszódjon a szépen kidolgozott mellkasa. Mindjárt látszott, hogy semmit nem visel alatta, kivéve a sötétzöld sárkánybőr csizmákat, amik alig látszottak ki a talár alól. Harry elvörösödött a barátai bámuló arca láttán.
- Csodálatosan nézel ki.
- Majdnem tökéletes.
- De van még valami!
- Szarba.
- Hogy beszélsz! – ripakodott rá a három mardekáros.
- Hé! – dugta be Theodore a fejét az ajtón. A látványtól elkerekedtek a szemei. – Jé! Mind mesésen néztek ki.
- Milyen volt az üvegháztakarítás? – kérdezte Draco gonoszul.
Theodore elvigyorodott. – Egészen jól szórakoztunk. Utálnék a hétfői első osztály helyében lenni.
Mindenki elnevette magát.
- Jól van. Draco, Blaise, menjetek, segítsetek Theodore-nak átöltözni. A klubhelyiségben találkozunk, ha végeztünk Harryvel. – szólt rájuk Pansy.
- Sok szerencsét, Harry. – mondta neki együttérzően Draco, aztán Theodore és Blaise nyomában ő is kisietett a szobából, bevágva az ajtót a háta mögött.
Harry idegesen nézett a két lányra. – Mit akartok még csinálni velem?
- Teljesen ellenállhatatlanná teszünk. – tájékoztatta Ginny a fiút.
- Muszáj?
- Ülj le. – parancsolt rá Pansy az éppen megjelent székre mutatva.
Harry feszülten leült, készen rá, hogy egy pillanat alatt felugorhasson.
Pansy ingerülten forgatta a szemeit, és ő is leült egy másik székre, aztán komolyan végignézte a fiút. – Ha megmozdulsz, kezdhetem elölről. Lazíts, és csukd be a szemed.
Harry felnyögött, de úgy tett, ahogy mondták.
Pansy és Ginny egymásra vigyorogtak.
- Felséges királyunk, bátor lovagjaim, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a Fiút, Aki Túlélte, Csak Hogy Tisztátalan Gondolatokat Ébresszen Másokban!
- PANSY!
- Gyere csak ide, Harry! – szólt hátra Pansy, túlkiabálva a mardekárosok nevetését.
A nevetés azonnal elhalt, ahogy Harry belépett a terembe, és legalább harminc ember tátotta el a száját.
A haja most egészen a csípőjéig ért, és körülölelte az egész testét, és az egész vöröses árnyalatban csillogott, mint a vér. Nem volt rajta a szemüvege, hanem a nyár folyamán vásárolt kontaktlencséit viselte, ami a szemét az eredeti színében hagyta. Híres sebhelyének végét meghosszabbították, hogy egészen az orráig érjen, és az egész az Adava Kedavra zöldes fényében izzott. Válláról fekete palást lógott, aminek a hátulján egy arany oroszlán és egy ezüst kígyó aludt békésen egymás mellett, felettük pedig egy ragyogó vörös és arany főnix bontakozott ki a lángokból.
- Szentséges... – nyögte ki Blaise végül. Senki nem szólt rá.
- Mehetünk végre? – kérdezte Harry, próbálva nem elvörösödni a bámulástól. Utálta, ha mindenki őt bámulta.
- Aha. – bólintott Draco, végre magához térve. Karját nyújtotta Pansynek. – Harry, Gin, gyertek mögöttünk. Theodore, Blaise, ti zárjátok a sort. Ha egyszer leültünk, utána azt csináltok, amit csak akartok, de együtt megyünk be, és együtt ülünk le. Értve?
- Hogyne, Dray! – bólintott Ginny, magával húzva Harryt Draco és Pansy mögé.
- Természetesen, uram! – vágta rá Theodore és Blaise, beállva a sorba a griffendélesek mögé.
- Akkor kápráztassuk el őket a természetes bájunkkal! – kiáltott fel Pansy.
A társaság általános éljenzés közepette kilépett a teremből.
Tom csak nézte a diákokat, ahogy ülnek az asztaloknál, vagy táncolnak a Dumbledore által szerzett együttes zenéjére. Nem emlékezett a nevükre, és nem is igazán érdekelték. Csak azt tudta, hogy túl hangosak...
És a fiú, akit keres, még nem érkezett meg.
- Ah, Marcus! – lépett hirtelen Dumbledore a sötét varázslatok kivédése tanár mellé. A férfi csirkének öltözött. Tom majdnem elhányta magát.
Ehelyett udvariasan bólintott. – Igazgató úr.
- Ó, római? – kérdezte Dumbledore Tom ruhájára bökve.
- Julius Caesar. – értett egyet Tom magában vigyorogva.
Dumbledore egy pillanatra elgondolkodott. – Kreatív.
- Én is úgy hiszem.
- Hogy érzed magad nálunk, Marcus?
- A bálon, vagy a Roxfortban úgy általában?
Dumbledore elmosolyodott, kék szemei veszettül csillogtak. – Mindkettő.
- A bál elmegy, bár egy kissé unalmas és hangos. Az óráimmal meg vagyok elégedve, de nem egészen tetszik, hogy ennyire nem bíznak meg bennem. – válaszolta Tom közömbös hangon, figyelve Dumbledore reakciójára.
- El kell nézned nekünk. Ahogy már bizonyára hallottad, sok problémánk adódott a sötét varázslatok kivédése tanárok megbízhatóságával.
- Valóban. Mégis, már két hónapja itt vagyok. Igazán feloldhatná egy kicsit a biztonsági intézkedéseket, hogy csak egy tanár figyelje minden mozdulatomat, ne pedig négy, mint most. – Tom körülpislantott. – Öt, ha önmagát is beleszámolja.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz, Marcus fiam.
- Hát persze hogy nincs.
- Ah, királyi belépés, ahogy vártam is. – szólalt meg Dumbledore, ahogy a teremben hirtelen csend lett, és a diákok szétváltak, hogy átengedjék Dracot és Pansyt.
- Várta, professzor? – horkant fel Tom, még mindig körbetekintgetve. A többi griffendéles, akikkel Harry lógni szokott, már régen táncolt. Ha a fiú jön, akkor ezzel a két mardekárossal lesz.
- Igen. Attól tartok, Mr. Malfoy szeret felvágni.
Ahogy a király és a királyné, mert annak voltak öltözve, elfordult, meglátta mögöttük Ginnyt és kíséretét. Tomnak eltartott egy darabig, hogy felismerje a fekete hajú fiút, aki Ginny mellett állt. De ahogy ráismert, eltátotta a száját. Egek ura...
Harry felpillantott, mikor meghallotta az elméjében Tom szavait, és azonnal észrevette a római császárt. Tom elképedt arca láttán elpirult.
Aztán meglátta az igazgatót, és alig bírta visszafojtani a nevetését.
Draco és Pansy előkelően leültek egy üres asztalhoz. Harry és Ginny követték őket, míg Theodore és Blaise magukra vállalták a királyi család őrzését a többi bálozótól.
- Nézzétek Dumbledore-t. – vihogott Harry, arrafelé mutatva, ahol Tom próbálta összeszedni magát egy hanyagul vidám sárga csirke mellett.
Ginny, Pansy és Draco nevetéssel küszködve vigyorogtak. Theodore és Blaise felhorkantak, próbálva fenntartani a komolyság látszatát.
- Kíváncsi vagyok, mi baja Brutus professzornak. – mondta Pansy rosszallóan.
- Azon kívül, hogy Dumbledore-ral beszélget? – válaszolta Draco fintorogva.
- És még csak nem is láttátok, mikor engem meglátott. – szólt közbe Harry.
- Ó. Tátva maradt a szája? – sóhajtott fel Pansy könnyedén.
- Elég szélesre. – értett egyet udvariasan Harry.
- Milyen szörnyen nem-mardekáros. – panaszkodott a királynő, magasba emelve az orrát.
Harry elnevette magát.
- Harry! Ginny! – Ron, Hermione, Neville, Dean és Seamus közeledtek feléjük. Seamus részegnek tűnt.
Draco összehúzta a szemöldökét, míg Pansy kényesen eltakarta az orrát a zsebkendőjével, mintha büdöset érezne. Blaise és Theodore összenéztek, nem tudva, átengedhetik-e a griffendéleseket.
- Essünk túl rajta. – súgta halkan Harry Theodore fülébe, mert ő volt közelebb. A fiú bólintott, és Blaise-zel együtt oldalra léptek, hogy közelebb engedjék a griffendéleseket.
- Táncolj velem, Draco. – parancsolta Pansy.
Dracon nem látszott, hogy bántaná a parancsoló hang, gyorsan felállt, és kivezette Pansyt a táncparkettre.
- Hé! – a griffendélesek lustán elterpeszkedtek az asztal körül. Seamus, írnek öltözve Blaise mellett ült le, mindkét oldalán üres helyet hagyva. Ron, mint auror Hermione mellé ült, aki angyalnak öltözött, és Harry mellett ült. Neville, aki emberszerű lóként jött, Ginny mellé került, aki mögött Theodore állt. Dean, aki, mint Seamus, muglinak öltözött, Neville mellé telepedett.
- Elképesztő a jelmezed, haver! Mi vagy? – kérdezte Ron Harrytől.
Harry néhányat pislantott, aztán Ginnyre nézett. – Mi vagyok?
Ginny megvonta a vállát. – Nem tudtuk, minek nevezzünk. Azt hiszem, herceg, korona nélkül.
- Aha. Oké. – vonta meg Harry is a vállát.
- Szerintem aranyos, Harry. – biztosította Hermione a barátját, aztán Ginnyhez fordult. – És Ginny, te egyszerűen lenyűgöző vagy.
- Köszönöm, 'Mione. Pan az öltözködés igazi művésze. – értett egyet a lány.
- Tetszenek nekem azok a palástok. Különösen a tiéd, Harry. – szólt közbe Dean. – Ki csinálta őket?
- Pané és Drayé Draco családjától vannak. – magyarázta Ginny. – Az enyém Pan egyik rokonáé volt, aki néhány éve meghalt, és őrá hagyta. Harryét pedig... – elakadt – Fogalmam sincs, Harryé honnan van...
- Pan biztos tudja. – jegyezte meg Harry.
- Valószínűleg. – értett egyet Ginny.
Harry hirtelen elvigyorodott, végignézve Seamuson és Blaise-n, akik egy kicsit túl közel ültek egymáshoz. – Blaise lovag?
- Harry herceg? – pördült meg gyorsan Blaise, várva a parancsra. Dean és Ron vihogásának Harry egy gyilkos pillantással véget vetett.
- Miért nem kéred fel Seam-et egy táncra, Blaise?
- Uram?
- Ez parancs, Sir Blaise. – tette hozzá Harry. A griffendélesek és Theodore elmosolyodtak.
- Értettem. – Blaise Seamushoz fordult. – Szabad egy táncra, Seamus?
- He... – Seamus zavartan pislogott, aztán boldogan elmosolyodott. – Természetesen! – felállt, és hagyta, hogy Blaise kivezesse a táncparkettre.
- Ez a munkám. – Harry rákacsintott Theodore-ra. – Ginevra hercegnő, táncolna velem, mielőtt átengedem vitéz lovagjának?
Ginny felkuncogott, és a kezét nyújtotta. Mindketten felálltak, és hátra se nézve a szájukat tátó griffendélesekre és a titokban vigyorgó Theodore-ra, elvonultak.
Mikor Harry és Ginny visszatértek az asztalhoz, Dracot, Pansyt, és Theodore-t az asztaluknál találták, élénk beszélgetésbe mélyedve Tommal.
- Caesar. – bólintott oda komolyan Tomnak Harry, míg Ginny megpróbálta elrejteni a vigyorát.
Tom gyorsan felpislantott, de elmosolyodott, mikor rájött, ki az. – Harry herceg, Ginevra hercegnő, meg kell, hogy mondjam, csodálatosan néznek ki ma este. – felállt. – Hadd nézzelek meg jobban. Forduljatok meg.
A két griffendéles engedte, hogy Tom jól megnézze őket, mielőtt leültek, Harry Tom mellé, Ginny pedig Theodore mellé.
- Mit csináltatok korábban Dumbledore-ral? – kérdezte Harry.
- Célozgattam rá, hogy elegem van belőle, hogy ő meg a tanári kar állandóan utánam kémkedik.
- Szegény Marcus. – ugratta Ginny.
- Weasley kisasszony, azt hiszem, elfelejtette, hogy a tanára vagyok.
- Hogyne, Marcus. – bólintott Ginny hamis komolysággal.
- Esetleg vonhatnék le pontokat.
- Soha nem vonsz le pontokat Harrytől.
- Nem, csak büntetőmunkákat oszt ki rám állandóan. – értett egyet Harry.
- Titkos smárolós találkák. – jelentette ki Draco suttogva, mire Tom és Harry mindketten rondán meredtek rá.
- Játsszunk valamit. – szólalt meg hirtelen Ginny.
- Talán Draco és én inkább nem. – válaszolta Pansy. – Királyi vér, meg minden.
- Jó! Akkor csak Harry, Ted, Marcus meg én!
Tom végigmérte. – Nem hiszem, hogy szeretnék játszani.
- Marcus Brutus, ha fel mersz állni, hogy lelépj, megbánod. – figyelmeztette Ginny.
Harry elvigyorodott hátradőlve a székében. – A helyedben inkább játszanék.
- Jó.
- Mit játszunk? – kérdezte Theodore.
- A partnercsere játékot! Gyere! – állt fel hirtelen Ginny, és kirángatta Theodore-t a parkettre.
Tom elsápadt. – Ez az, aminek gondolom?
- Gin így próbálja biztosítani, hogy táncoljak veled. Gyere Marcus, mielőtt még visszatér, és beváltja a fenyegetőzését.
- Mégpedig?
- Hogy összeköt minket, és meztelenül lelógat a plafonról.
Tom összerándult és felállt. – Azt hiszem, a táncnál maradok.
- Tudod, hogy amúgy is szeretett volna táncolni veled. – vigyorgott Draco.
Tom összevonta a szemöldökét, és végigmérte a Mardekár királyát. – Szeretné tudni, Mr. Malfoy, mi mindent szeretnék még?
Draco elakadt, és idegesen meredt Tomra. – Nem. Valószínűleg nem.
- Én is azt hiszem. – Tom kézen fogta Harryt, és kivezette a táncolók közé. – Meg fogom ölni azt a lányt.
- Múlt hét óta próbálom lebeszélni az egészről.
- Egészről?
Harry köhintett. Veled kellene töltenem az éjszakát.
Tom elvigyorodott. - :Jó.: - sziszegte Harry fülébe.
Harry megborzongott.
Valahogy Tomnak és Harrynek sikerült távol tartaniuk magukat Dumbledore-tól és Pitontól a tánc idejére, a „királyi" csapat nem kis segítségével. Piton valahogy mindig beleszaladt Pansybe, Dracóba vagy Theodore-ba. Dumbledore-t hol Ginny, hol Blaise, vagy a részeg Seamus tartóztatta fel.
A „királyi" csapat és Tom, Blaise kivételével korán otthagyta a bált. A többi mardekáros és néhány hollóhátas segítségével, akik családjának voltak kapcsolatai a sötét oldallal, sikerült észrevétlenül eltűnniük.
- Na és most hova küldjünk titeket, ahol Dumbledore és Piton nem talál meg? – mondta Pansy, ahogy végre leértek a pincébe, a mardekáros klubhelyiség közelébe.
- Természetesen a titkok kamrájába. – ajánlotta Ginny.
A mardekárosok megütközve bámultak a vöröshajúra, míg Harry és Tom dühösen meredtek rá.
- Mi? Harry az egyetlen párszaszájú az iskolában, és már a baziliszkusz se él. – válaszolta a lány.
- Igaza van. – sóhajtotta Harry, megadva magát. De olyan kényelmetlen ott lent!
Tudod, van ott egy hálószoba is.
Tényleg?
Aha. Egyik nyáron találtam.
- Uraim? – húzta el a tenyerét Ginny Harry és Tom arca előtt.
- Sajnálom. – válaszolta Harry, míg Tom csúnyán nézett rá, amiért megzavarta őket.
- Semmi baj. Már megszoktam, hogy mindig elalszotok nekem. – vigyorgott Ginny, míg a két párszaszájú rávicsorgott. – Szaladjatok fel oda gyorsan addig, amíg Dumbledore vagy Piton rá nem jön, hogy eltűntetek, és megpróbálnak megkeresni.
- Veletek mi lesz? – kérdezte Harry.
- Ted és én eltűnünk, hogy idegesítsük a griffendéleseket...
- Már ha Seam le nem itatja mindet. – szólt közbe halkan Theodore.
Ginny éles pillantást vetett a barátjára, aztán folytatta. – Pan és Dray visszatérnek a mardekárosokhoz. Azt hiszem, Seam és Bini is úgy tervezték, hogy eltűnnek éjszakára. De ami titeket illet, nem ajánlom, hogy kihagyjátok a reggelit. Tudom, hogy képes leszel megtalálni minket, Harry, és együtt megyünk majd le reggelizni.
- Tökéletes. Köszönöm, srácok.
- Jó buli segíteni egy halálfalónak, hogy el tudjon tűnni a varázslóvilág megmentőjével egy éjszakára Dumbledore orra elől. – biztosította Draco Harryt.
Tom felhorkant. – És gondolja, hogy majd szólok pár jó szót az érdekében, Mr. Malfoy?
Draco megvonta a vállát. – Nem igazán. Az esztelen mészárlás és kínzások nem az én asztalom.
- De támogatod a Sötét Nagyurat? – erősködött Tom kíváncsian. Ritkaság volt, hogy bármelyik követője őszintén megmondta volna a véleményét.
- Igen, támogatom. Hiszek a tiszta vérűekben. De nem hiszek abban, hogy mindenki mást ki kell irtani, mint ahogy ő teszi a rajtaütéseken. – Draco elakadt, és hirtelen elsápadt, mikor rájött, hogy mindezt a Sötét Nagyúr egyik főemberének mondja. – Sajnálom. Ezt nem kellett volna mondanom.
- Nem, jogod volt rá. – biztosította Tom a szőke fiút. – Talán elbeszélgethetnénk erről a hétvégén?
- Marcus nem fog megölni a nézeteidért, Dray. – nyugtatta meg Harry, látva a pánikot a fiú szemében. – De talán szólhat valamit mindez ellen Voldemortnál.
Draco idegesen figyelte a professzort, és Tom bólintott. – Úgy van, ahogy Harry mondta. Csak kíváncsi vagyok. Jó fiú vagy, és Harry barátja, nem bántanálak.
- Később úgyis megkapná a magáét. – vihogott Ginny.
- Gin, még mindig nem vagyok benne biztos, hogy túléled a hetedik évedet. – figyelmeztette Tom a lányt.
Ginny csak bólintott. – Jó, jó. Tudom. Menjetek. Mind a ketten. – hessegető mozdulatot tett feléjük, aztán bólintott Tednek, aki elvezette őt a pince távolabbi részei felé.
- Viszlát holnapig, Harry, professzor. – bólintott Draco udvariasan.
- Aludjatok jól. – kuncogott Pansy.
- Nagyon vicces. – vicsorgott rá Harry.
Tom felkapta Harryt, és nem törődve a fiú tiltakozásával, Pansy visongásával és Draco nevetésével, elindult vele visszafelé.
2005. 10. 25. - Caesar kijavítva, kösz, kranaa:) Meg a dicséretet is :)