Béta: Csacsi
Jelmagyarázat:
Gondolatok
:Párszaszó:
27. fejezet
- Tom és én kifőztünk egy újabb tervet.
- Ti ketten túlságosan könnyen találtok ki ilyeneket.
Harry rámosolygott Ginnyre, míg a többiek nevettek, és Perselus összevonta a szemöldökét. – Igen, ez azt hiszem, így van. De ez a mostani jó lesz. Előremozdítja a „Nagy Tervet".
- Nagy Tervet? – kérdezte Hermione a homlokát ráncolva.
- Megdönteni Dumbledore-t és véget vetni a háborúnak. – Draco Harryre függesztette a szemét, és hátradőlt a székében. – Szóval?
- A karácsonyi szünet fennmaradó részét az iskolán kívül töltjük. – jelentette ki Harry szemében huncut csillogással.
- Miért? – Blaise megrázta a fejét. – Hogyan segít ez rajtunk, már azon kívül, hogy kikerülünk Dumbledore ellenőrzése alól?
Harry a szemeit forgatta. – Mit terveztünk a téli szünet végére?
- Pletykákat terjesztünk.. – Pansy összevonta a szemöldökét. – De Harry, én még mindig nem értem.
- Hát persze! – csillantak fel Hermione szemei, mikor a lány végre rájött a megoldásra. – A vonat! Sokkal nehezebb lesz visszavezetni a pletykákat a terjesztőjéhez, ha az iskolán kívülről érkeznek!
- Pontosan! – Harry odahajolt a lányhoz, és megölelte.
Draco a szemeit forgatta. – Akkor azt hiszem, az udvariasság úgy kívánja, hogy a szünetre felajánljam szerény hajlékomat Mr. Potternek és Weasley kisasszonynak, mivel ők voltak az okai, amiért egyáltalán itt maradtam.
- Nekem is! Nekem is! – integetett hevesen Theodore.
- Rendben... – húzta el a száját Draco.
- Hát én itt maradok. Legalább egy belső összekötőre szükségetek lesz, hogy tudjátok, ha történik valami. – sóhajtott Blaise. A mardekáros fiú mellett ülő Seamus egyetértően bólogatott.
- Rendben van. – Harry előhúzott a zsebéből egy darab régi pergament, és átnyújtotta az ír fiúnak. – Seamus Finnigan, ha ezt elveszíted, élve foglak megnyúzni.
Seamus idegesen bólintott, és átvette a Tekergők Térképét. Blaise a szemeit forgatta. – Úgy viselkedsz, mint Longbottom, Seam.
A többiek felnevettek, mikor Seamus elvörösödött.
Perselus megköszörülte a torkát. – És mi lesz Granger kisasszonnyal?
Hermione ijedten nézett fel a professzorra, míg Harry elgondolkodó arcot vágott. – Nem hagylak itt, Herm. Kizárt dolog.
- Apa talán őt is beengedi... – javasolta Draco.
Tom?
Most dolgom van, szerelmem.
Utánanéznél, hogy Lucius Malfoy hajlandó lenne-e Herm-et is befogadni a szünetre?
Parancsoljak rá?
Tom...
Várj. Tom elhallgatott, és Harrynek olyan érzése volt, hogy a Sötét Nagyúr éppen Luciussal beszél.
- Minden rendben, Harry? – kérdezte Hermione.
- Tom most kérdezi Luciustól, hogy jöhetsz-e velünk. – válaszolta a zöld szemű fiú.
- Ó... – Hermione megvakarta a fejét. – Akkor jó. Ti ketten, meg az a kapcsolatotok...
- Ühüm... – bólogatott Harry még mindig Tomra figyelve.
Azt mondja, Draco döntse el. Miben egyeztetek meg?
Várj. Harry Dracora nézett. – Lucius azt mondja, rajtad áll.
A fiú ezüstös szemei végigfutottak Hermione alakján, aztán a Malfoy örökös bólintott. – Velünk jön. Nem hagyom magára a Griffendél toronyban azzal a menyéttel.
- Jé, Draco Malfoy, soha nem hittem volna, hogy ilyen úriemberként tudsz viselkedni. – ugratta őt Hermione. Draco elhúzta a száját.
Herm is jön a Malfoy kúriába velem és Ginnel együtt. Ted is meghívatta magát. Bini és Seam itt maradnak a Roxfortban. Azt hiszem Pan is úgy tervezte, hogy itt marad.
Jól van. Értesítem a szüleiket.
És te?
Ó, Lucius már régen meghívott karácsonyra. Minden évben ezt teszi.
Csodálatos. Harry újra a barátaihoz fordult, míg Tom felnevetett. – Akkor minden rendben?
- Még be kell csomagolnunk... – nyafogta Draco.
Harry a szemeit forgatta. – Akkor induljunk. Ted, ellenőrizd, hogy Draco valóban becsomagol, és nem áll meg, hogy tudomisén, tollászkodjon?
- Én nem szoktam tollászkodni!
- Ó, dehogynem. – Theodore rákacsintott Harryre. – Én benne vagyok.
- Fantasztikus. Te is csomagolj össze. Bini, Seam, Pan, maradjatok itt Piton professzorral, hogy eltereljétek Dumbledore figyelmét, ha jönne, hogy utánanézzen a halálfalók jövendő vezetőinek.
Erre mindenki elnevette magát, míg Perselus, Pansy, Seamus és Blaise bólintottak.
- Köszönöm. Gin, segítenél Herm-nek pakolni?
- Hogyne. Biztos, hogy neked nincs szükséged segítségre?
- Nekem? – Harry sértett pillantást vetett a lányra. – Biztosíthatlak róla, hogy lesz segítségem.
Hermione felhorkant. – Már majdnem sajnálom Ront.
- Hermione Granger, azt hiszem, mégiscsak van benned valami mardekáros! – kiáltott fel Seamus meglepetten.
- Hát, persze. – kacsintott Harry. – Csak jól titkolja. Herm, Gin, ti velem jöttök. Dray, Ted, menjetek ti is a dolgotokra!
- Mikor lett ő a főnök? – mordult fel Theodore, mikor ők öten elváltak Harryéktől.
- Mikor járni kezdett Tudodkivel. – vágott vissza halkan Draco. Theodore drámaian felsóhajtott, mire Ginny és Hermione, akik még mindig hallótávolságon belül voltak, elnevették magukat.
- Az a fiú. – sóhajtotta Harry a fejét rázogatva.
- És mit csinál... eh... – húzta össze a szemöldökét Hermione.
- Mit csinál Voldemort?
Harry megrántotta a vállát. – Próbálom nem kideríteni. Furán jár az esze annak a pasinak.
Ginny felhorkant. – Úgy érti, Tom kizárta őt az elméjéből, hogy képes legyen koncentrálni. – magyarázta az iskolaelsőnek.
Harry dühös pillantást vetett a vörös hajú lányra. – Ebből elég! Kapsz öt másodperc egérutat!
Ginny nevetve futni kezdett a folyosón, nyomában Harryvel. Hermione utánuk mosolygott.
A diákok a bejárat előtt várakoztak, körberakodva az elvinni kívánt dolgokkal. Luciust várták, hogy értük jöjjön.
- Ez a legjobb festmény, amit eddig láttam. – mormogta Ginny, a Harry által a falra varázsolt dolgot szemlélve.
- És ez az oka, amiért ilyen késő este indulunk. – értett egyet Draco, a dolgot piszkálva.
Hermione a fejét rázta. – Mondtam már mostanában, hogy te vagy a legjobb, Harry?
- Azt hiszem. Hé! Dray! Ne maszatold el a festéket!
Draco vigyorogva visszahúzta a kezét. – Csak szerettem volna én is rátenni a kézjegyemet, Har.
Harry rávicsorgott. – Még hogy a „griffendélesek meg a beceneveik". Mit akartál hozzátenni, Malfoy?
- Tudod, ez a „Jövendő halálfalók" egy kissé enyhe megfogalmazás. Valami olyat akartam odaírni, hogy „Azért jöttünk, hogy kiirtsunk" vagy valami ilyesmi...
- „Kapd be, Dumbledore, te kurva?"
- Apa!
Mindannyian megfordultak, és egy biccentéssel üdvözölték Lucius Malfoyt, aki válaszul maga is biccentett. – Ki csinálta?
- Harry. Ez az ő, izé, búcsúajándéka. – válaszolta Theodore, aki még mindig Ginny csomagján ült, a lánnyal az ölében.
Lucius meglepetten pislantott Harryre. – Nem hittem a változásában, Mr. Potter.
- Tényleg hülyeség mindent elhinni, amit hall az ember. Úgy értem, mostanában annyi pletyka kering rólam! – horkant fel Harry. – De most komolyan, srácok, a „kurva" szó nem a legmegfelelőbb...
- Élvenc kecske? – javasolta Hermione.
Harry elvigyorodott, míg mindenki más értetlenül meredt az iskolaelsőre. – Aberforth. Gondolhattam volna, hogy még emlékszel rá.
- Aberforth Dumbledore... – Lucius bólintott. – Úgy látszik, őt is megváltoztatta, Mr. Potter. Ez dicséretes.
- Herm valójában nem változott meg. Csak szeretne még többet írni Ronra. – nevetett Ginny.
- Engem nem lehet megváltoztatni. – értett egyet vele Hermione. – Bár most már úgy tűnik, örökre Harry oldalán maradok.
- Miért, ki más oldalán maradhattál volna? – kérdezte Draco.
Harry a falidísz felé intett. – Természetesen Ronald oldalán. Nem lett volna túl sok választása...
- Akkor fejezzétek be az igazgatónak szánt üzenetet, és gyerünk. – szólt rájuk Lucius.
- Írjad, Dray. – mondta Harry, jót szórakozva a mardekáros fiú könyörgő nézésén.
Draco izgatottan felsikkantott, aztán az apja helytelenítő pillantását figyelmen kívül hagyva a Harry által elővarázsolt vörös festékkel felírta az üzenetet Ron Weasley bőrére és mellette a falra.
Harry elgondolkodva nézett Pansyre, Blaise-re és Seamusra. – Azt javaslom, egy darabig tartsátok magatokat távol Dumbledore-tól. Piton professzor majd falaz nektek. Ha Dumbledore nagyon nevetségessé válna, hívjatok, és biztos vagyok benne, hogy ki tudunk menteni titeket a szünet fennmaradó részére. – Luciusra pillantott megerősítésért, és a szőke férfi bólintott. – Jól van. Ne feledjétek: csak diszkréten terjesszétek a pletykákat, ne kapjanak el. Erre van a térkép. Akármit is tesztek, nem lehet rátok visszavezetni, csak énrám. Ez majd még jobban összezavarja Dumbledore-t.
- Megértettük, Harry! – nyögött fel Blaise. – De most már tényleg menjetek!
- Kirúgtak a saját iskolámból. – sóhajtott fel Harry.
- Jaj, hallgass már. – Hermione átölelte Harry vállát. – Biztos vagyok benne, hogy már nagyon várod, hogy találkozhass azzal, aki Malfoyéknál vár.
- Ez igaz. – Harry elmosolyodott. – Rendben. Dray, befejezted?
Draco még egy utolsó igazítást végzett a „művön", aztán visszadobta az ecsetet a vödörbe, és Harry eltüntette az egészet. – Rendben van. Gyerünk haza.
- Kicsinyítsétek le a dolgaitokat. Hoztam magammal zsupszkulcsot, nehogy a legfiatalabb boszorkányunk kirekesztettnek érezze magát. – mormolta Lucius, és feltartotta a botját.
- Ez érdekes lesz. Még soha nem voltam a Malfoy kúriában. – örvendezett Harry.
- Még nem teljesen normális. – sóhajtott szomorúan Draco. – De már dolgozunk rajta.
Harry rávicsorgott, míg a többiek elnevették magukat, még Lucius is elmosolyodott.
- Gyertek. – a szőke férfi feltartotta a botot, és mindenki köré csoportosult, megragadva a hozzájuk közelebb eső végét. – Indulás a kúriába.
Ezzel mindannyian eltűntek, még az a három is, aki az iskolában maradt, ők beolvadtak az árnyékok közé. Csak Ron maradt ott a falra akasztva.
- Ez érdekes lesz, mondja ő. Még soha nem voltam a Malfoy kúriában. – ugratta a fiút Theodore, miközben Harry szorosan Tomhoz tapadt. A Sötét Nagyúr csak vigyorgott, mint egy idióta, amit meg Lucius talált végtelenül szórakoztatónak.
Ginny könyökével oldalba bökte a barátját. – Jaj, hallgass már. Harry még soha nem volt ilyen boldog.
- Tényleg nem. – rázta meg szomorúan a fejét Hermione. – Még korábban sem, mikor még beszélgettünk egymással.
Ginny az ajkába harapott. – Biztos azért, mert most felszabadult az elvárások alól. – mormogta tudva, hogy nem csak ez áll a dolog mögött.
- Gondolom, megint együtt töltitek az éjszakát? – kérdezte hirtelen Theodore.
Harry megmerevedett, mire Tom szorosabban magához ölelte, és Ginny erősen a fiú oldalába vágta a könyökét. Mondta neki, hogy ne említse ezt Harry előtt!
Harry? Szerelmem?
Én... el kell mondanom nekik, Tom. Malazárnak igaza van... válaszolta Harry óvatosan.
Tom gyengéd csókot lehelt a fiú feje búbjára. Most? Biztos vagy benne?
Ha tovább várok, teljesen elvesztem a bátorságomat. Válaszolta Harry határozottan.
Tom felsóhajtott, és végignézett a négy diákon és Luciuson, akik óvatos kíváncsisággal figyelték őket. Ginny dühösen meredt Theodore-ra, aki fintorogva dörzsölgette az oldalát. Hermione a homlokát ráncolta, próbálva megérteni a helyzetet. Draco ügyesen leplezte az érzéseit. – Lucius, átmehetnénk a szalonba? Mindannyian?
- Természetesen, kegyelmes uram. – hajolt meg Lucius.
Harry idegesen felnevetett. – Kegyelmes uram. Milyen pórias.
Tom megint homlokon csókolta, nem is kísérletezve a visszavágással, ami mindenkit meglepett. – Mutasd az utat, Lucius. Gyertek.
Lucius összevonta a szemöldökét, aztán megfordult, és átvezette a többieket a mélyzöld és kék árnyalatú szalonba. Hermione és Ginny el voltak ragadtatva, de Draco és Theodore teljesen érzéketlenek voltak a helyiség pompájára. Tom túlságosan aggódott Harryért, hogy ilyesmivel foglalkozzon, a fiút pedig lekötötte az idegeskedés.
Tom leült egy sötétzöld karosszékbe, és az ölébe vonta Harryt. A fiú Tom vállára hajtotta a fejét, becsukta a szemét, és azt kívánta, bár valahol máshol lenne, bármi mást csinálna. Tom megvárta, míg mindenki leül, és kíváncsian végigmérte őket, aztán kirántotta a fiút az álmodozásból. – Harry?
A fiú üres tekintettel végignézett a szobán. – Azt hiszem, ideje, hogy elmagyarázzam, miért van az, hogy Ginny mindig elhallgattat titeket, ha a szexről kezdtek beszélni, ugye?
Ginny az ajkába harapott. – Nézd, Harry, nem kell, hogy...
- Gin, húgocskám, kérlek, hallgass. – figyelmeztette őt Harry, és Ginny hangos csattanással becsukta a száját. – Az ötödik és hatodik év közti szünetben, Sirius halála után mindig odakint járkáltam, gyakran sötét sikátorokban bújtam el. Persze ügyet se vetettem a környezetemre, úgyhogy nem meglepő, hogy egyszer Dudley és a bandája elkapott és megerőszakoltak. – mindezt teljesen monoton hangon mondta. Tom szorosabbra vonta a karjait a derekán, de a fiú nem emelte fel a pillantását a kezeiről.
Draco és Theodore rémültnek látszottak, Lucius viszont majdnem semleges arcot vágott, leszámítva a szemében megcsillanó sajnálatot. Ginny szomorúan rágcsálta az alsó ajkát, és Theodore kezét szorongatta. Hermione arcán könnyek csillogtak.
- Harry? – suttogta a barna lány.
Harry fátyolos pillantással nézett fel. – Most undorodtok tőlem? – kérdezte rekedten.
- Nem! – Hermione felpattant, és haragosan a Kis Túlélő szemébe nézett. – Harry James Potter, ha még egyszer meghallom, hogy undorítóként, vagy hasonlóként utalsz magadra, felpofozlak.
- És nem semmi pofonjai vannak. – motyogta Draco, aztán Harryre mosolygott. – Hermnek igaza van. Nem te vagy undorító, Harry, hanem azok, akik ezt tették.
- Én mondtam. – mosolygott rá Harry barátaira Tom.
- De...
- Jaj, hagyd már abba, Harry. Még mindig szeretünk, úgyhogy felejtsd el az egészet. – mordult rá Ginny. – És nem csak Hermione érez késztetést rá, hogy felpofozzon.
- Ő is nagyot tud ütni. – szólt közbe Theodore. – Ugyan, Harry. Hogyan utálhatnánk azért, hogy megerőszakoltak, mikor sokkal egyszerűbb lenne azért utálnunk téged, hogy te vagy a Kis Túlélő?
Harry furcsa hangot hallatott, valahol félúton a zokogás és a nevetés között. – Ez igaz.
- Azt hiszem, jobb, ha most mindenki aludni tér. – vágott közbe Lucius.
- Szerintem is, hosszú nap volt ez a mai. – értett egyet Hermione, elnyomva egy ásítást.
- Túl sok izgalom. – sóhajtotta Ginny, Harryre mosolyogva, aki viszont gyanakodva szemlélte őket. – Jó éjt, testvérkém.
Harry szája is mosolyra húzódott. – Jó éj, Gin.
- Mi az, nekem senki nem kíván jó éjt? – kérdezte Draco sértődötten.
- Jól van, na. Jó éjt, Menyétképű.
- Ezt csak most az egyszer úszhatod meg, megértetted? – figyelmeztette őt Draco.
- Jaj, hagyjátok már békén. – nevetett Theodore. – Jó éjt, Harry, kegyelmes úr.
- Jó éjt, Ted. – válaszolta a két fekete hajú varázsló kórusban.
- Mint a Weasley ikrek. – motyogta Draco megborzongva, aztán Teddel a nyomában elhagyta a szobát. Harry, Ginny és Hermione elnevették magukat.
- Jó éjt, Gin, Hermione. – köszönt el tőlük Tom mosolyogva.
- Jó éjt, Tom. – válaszolta Ginny, aztán elindult a barátja után.
Hermione elmosolyodott. – Megölelhetlek, Harry? – kérdezte halkan.
Harry megvárta, míg Tom elengedi, aztán felállt, és szorosan megölelte a bozontos hajú lányt. – Kösz, Herm. – suttogta bele a hajába.
Hermione elengedte, aztán szigorúan végigmérte a varázslót. – Szívesen, de ha még egyszer ilyen hülyeségeket kezdesz beszélni, fel foglak pofozni.
- Tudom. Teljesen megrémültem. – ugratta őt Harry.
Hermione a szemeit forgatta, aztán beleborzolt Harry hajába, és szigorúan végigmérte Tomot. – Azt ajánlom, vigyázzon rá, Mr. Denem, vagy velem gyűlik meg a baja. – jelentette ki komolyan.
Tom fejet hajtott. – Ebben nem kételkedem, de nem szándékoztam bántani Harryt.
Hermione elmosolyodott. – Én sem hiszem, de szeretnék biztosra menni. – biccentett a férfinak. – Jó éjszakát.
- Jó éjt, Herm. – válaszolta Harry.
Hermione arcon csípte. – Jó éjt, Harry. Aludj jól. – köszönt el a fiútól, aztán ő is kilépett a szobából.
Harry Tomhoz fordult. – Mit mosolyogsz?
- Azt hiszem, kedvelni fogom Miss Grangert.
- Persze, persze. Nem sokan mernek megfenyegetni téged. – forgatta a szemeit Harry.
Tom felállt, és átölelte Harry vállát. – Alszol velem?
Harry az ajkába harapott, aztán lassan bólintott. – Szükségem lesz valaki horkolására, hogy ébren tartson. – motyogta.
Tom elnevette magát, aztán elindult végig a folyosón, mutatva az utat a szobájukig. – Ha már Mr. Weasleyről beszélünk, mit csináltatok vele? Tudom, hogy megint volt valami gonosz ötleted...
Harry elvigyorodott. – Felakasztottuk a bejárat elé, és festettünk rá egy üzenetet.
- Meghagytatok azért valamit a méltóságából?
- Hát, az alsóneműjét rajta hagytuk, de Herm átváltoztatta fűszoknyává, és valami ismeretlen okból tett rá egy szorítógyűrűt. – Harry megrázta a fejét. – Jobb, ha nem tudom, honnan szerezte.
Tom felnevetett. – Jobb, ha én se. Mi volt az üzenet?
- Jaj, csak a szokásos „Kapd be, Dumbledore, te élvenc kecske. A jövendő halálfalók." Hisz tudod. – válaszolta Harry ártatlan arccal.
Tom kinyitotta a szobájuk ajtaját, és homlokon csókolta Harryt. – Tudod, hogy kell haragot tartani, ugye?
- Van benne gyakorlatom.
- Sajnálom.
- Jaj, hallgass már. – Harry lábujjhegyre állt, és arcon csókolta a Sötét Nagyurat, aztán berohant a fürdőszobába és magára zárta az ajtót.
Tom a szemeit forgatta, és becsukta a szoba ajtaját. – Ez volt az eddigi legrosszabb csókom!
- Túléled. – szólt ki a fürdőből Harry.
Tom kuncogva levetette a palástját, és egy székre akasztotta. Az ingje is a széken landolt, aztán elindult az ágy felé.
Harry kilépett a fürdőszobából. – Te is mész?
- Nem. Gyere ide. – Tom megveregette az ágyat maga mellett.
Harry felsóhajtott, és levetette a saját ingjét, amit aztán a szoba közepére dobott, és bemászott Tom mellé.
- Muszáj volt ott hagynod?
- Természetesen.
- Kölykök.
- Csak nem abban a tévedésben voltál, hogy nem vagyok az?
- Reméltem, hogy nem vagy az. – sóhajtotta Tom, aztán magához húzta Harryt, és csókot nyomott a feje búbjára. – Aludj jól, Harry.
- Te is, Tom. – válaszolta a fiú mosolyogva, fejét Tom mellkasára hajtva. Szeretlek.
Én is szeretlek, és most aludj. Sóhajtotta Tom.
De addigra Harry már mélyen aludt.