Béta: Csacsi
Jelmagyarázat:
Gondolatok
:Párszaszó:
V á g o t t v e r z i ó !
31. fejezet
Harry rámosolygott a mellette békésen alvó Sötét Nagyúrra. Gyengéden végigfuttatta az ujját a férfi állán.
- Harry? – pislogott rá Tom álmosan. – Mi a baj?
Harry vállat vont, és felnézett az ágy másik végében álló órára. Ahogy a mutatók éjfélre ugrottak, a fiú újra az idősebbik varázsló felé fordult. – Csak gondoltam, nem adhatnám-e oda a karácsonyi ajándékodat?
Tom pislogott néhányat, aztán ő is az órára nézett. – Az éjszaka kellős közepén járunk, Harry.
Harry arcáról leolvadt a mosoly. – Vagy mégsem.
A Sötét Nagyúr sóhajtott egyet, és megsimogatta Harry arcát. – Hát persze, hogy odaadhatod az ajándékodat, kedvesem. Sajnálom.
Harry lassan újra elmosolyodott, és lehajolva szájon csókolta az idősebbik férfit. Jó.
Szóval hol ez az ajándék?- kérdezte Tom ravaszul, mikor Harry elhúzódott.
Valami anyagi tulajdonra vágytál? Válaszolta Harry még mindig mosolyogva.
Tom felvonta a szemöldökét. – Mit talált ki már megint, Mr. Potter?
- Tudod, hogy szeretlek, igaz? – válaszolta Harry, hirtelen komolyra váltva.
- Természetesen. De mi köze annak... – Tom szemei döbbenten tágra nyíltak, mikor végre rájött, miről van szó. – Biztos vagy benne?
- Igen. – Harry hirtelen megfordult, és valahogy sikerült magára rántania Tomot. – A tiéd vagyok. Pont.
Tom élesen felszisszent, és komolyan Harry szemébe nézett. Mikor biztos volt benne, hogy Harry nem készül bepánikolni, bólintott, és lehajolva gyengéden szájon csókolta a fiút.
Nyisssssssssz!
Arra ébredtek, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtón. – Hé, fiúk! Ébresztő, ébresztő!
Tom az ajtóhoz vágott egy meggyújtatlan gyertyát. – Távozz, démon!
Harry felkuncogott, és kimászott az ágyból, míg a folyosóról behallatszott Ginny nevetésének visszhangja, és távozó léptei. – Gyere, Tom. Ajándékok.
Tom felvonta a szemöldökét és elvigyorodott, élvezettel legeltetve a szemét a másik meztelenségén. – Már úgyis megkaptam az egyetlent, ami ért is valamit.
Harry elvörösödött, és gyorsan a nadrágjáért nyúlt. – Kelj fel, Tom.
Tom felkuncogott és felállt, majd nagyot nyújtózott.
- Micsoda látvány! – nevetett Harry, közelebbről is szemrevételezve Tom hátsóját. – Honnan van ez a tetoválás?
Tom hátranézett, a farkcsontján tekergő sötétbarna kígyóra. – Az nem tetoválás.
- Akkor micsoda? – Harry átmászott az ágyon, és végigfuttatta az ujját a kígyón.
Tom megborzongott, szembefordult a zöld szemű fiúval, és elvigyorodott, mikor az gyorsan visszaült. – Anyajegy.
- Mardekár utódja. Tudhattam volna. – Harry kiegyenesedett, magához húzta Tomot, és megcsókolta. Boldog karácsonyt!
Tom óvatosan elhúzódott, mikor megérezte a nyakára nehezedő súlyt, és lepillantott. – Mi ez?
Harry elmosolyodott, és feltartotta a tükröt, pedig Tom meg mert volna esküdni, hogy eddig az nem volt a szobában, hogy a férfi jobban szemügyre vehesse a nyakán az ezüst láncot. – TRD... Harry, én ezt nem hordhatom az iskolában.
- Dehogynem. Képzeld azt, hogy Marcus Brutus vagy. Nem kell átváltoznod, csak képzeld, hogy most az vagy. – javasolta Harry vigyorogva.
Tom elhúzta a száját és lehunyta a szemét. Marcus Brutus vagyok. Kinyitotta a szemét, és lepillantott a nyakláncra, amin most a MJB betűk álltak. – Vagyis attól függ, mit mutat, hogy ki vagyok? – nézett fel Harryre.
- Nem. Attól függ, kinek gondolnak. Vagy kinek hisznek. – Harry elmosolyodott. – Na és hol az én ajándékom?
Tom felsóhajtott, és letette a tükröt az éjjeliszekrényre. – Gondolom, most is odaadhatom. Úgy volt, hogy csak ma éjjel... – tette hozzá, és felhúzta a nadrágját.
- Miért?
- Halálfaló gyűlés. – a Sötét Nagyúr hozzávágott egy kis dobozkát. – Akkor nyisd ki.
Harry a homlokát ráncolva felpattintotta a doboz fedelét, és elakadt a lélegzete, mikor meglátta a benne levő nyakláncot. – Ez csodálatos, Tom. De mi olyan különleges rajta?
Tom kiemelte a láncot a dobozból, és Harry nyakára kapcsolta. Egy ezüst Sötét Jegyet formázott, keresztbe tett vörös és zöld pálcákkal. – Ezzel magadhoz hívhatod a halálfaló tanoncokat.
- Várj csak! A miket! – Harry megpördült és Tom szemébe nézett.
Tom feltartotta a kezében levő másik nyakláncot, ami olyan volt, mint Harryé, de a pálcák nélkül. – Ezeket Ginnek, Dracónak, Theodore-nak, Pansynek és Blaise-nek adom ma éjjel. Ennek a csapatnak a félhivatalos neve a „halálfaló tanoncok". Te fogod vezetni őket. Vagy ilyesmi.
- Tom, én nem akarom...
- Csitt, Harry. – Tom a fiú szájára tette az ujját, és az arca hirtelen komollyá vált. – Nem te parancsolsz nekik, hanem neked fognak jelentést tenni mindarról, ami az iskolában történik, te pedig továbbadod a jelentést nekem, ha úgy érzed, hogy fontos. Meg akarod szüntetni a kínozz-meg-valakit-hogy-bevegyünk szokást, hát kénytelen vagyok kitalálni helyette valami mást. Te vagy ez a valami más. Segítesz nekem, szerelmem?
Harry felsóhajtott, és végighúzta az ujját a nyakláncon. – Az iskola körül ez valami mássá válik?
- Láthatatlanná válik, de arra is vannak rajta bűbájok, hogy elvegyék mások figyelmét, ha játszadozni kezdenél vele, nehogy kíváncsiskodjanak, mi az. Csak azok látják, akiknek a bőrébe van égetve a sötét jegy, vagy a nyakukon hordják.
Harry lassan bólintott, a szemeit az ikerpálcákon tartva. – Értem...
Tom Harry álla alá csúsztatta az ujját, és felemelte a fiú fejét. – Harr-
- Uuuuuraiiiiim! Csak önökre vááááááárunk! – kiabált át Ginny az ajtón.
- Nyughass, Gin! Dolgunk van! – kiabált vissza Harry dühösen.
- Végre!
Harry gyors csókot nyomott Tom szájára, aztán kirohant a folyosóra. – Ginevra Weasley! Megöllek!
Tom kidugta a fejét a folyosóra, és még éppen látta, ahogy a két gyerek futva megkerüli a sarkat, Ginny vadul vihorászott, Harry pedig megpróbálta megfojtani.
- Szóval mivel voltatok elfoglalva ti ketten? – kérdezte Hermione, mikor Ginny és Harry kifáradtak, és végre csatlakoztak a másik háromhoz meg Tomhoz a karácsonyfa alatt a legnagyobb nappaliban.
- Ajándékokat cseréltünk. – válaszolta Tom vállat vonva. – És ha már az ajándékokról van szó, azok között van a számomra is valami?
- Hány éves is vagy? – kérdezte Ginny gúnyosan, mikor Theodore mindenki számára kiosztott egyet az egyforma csomagolású kupacból.
- Lássuk csak, ezek a közös ajándékok... – Theodore bólintott. – Draco, megmagyarázod?
A Malfoy utód bólintott. – Jól van, Theodore, Pansy, Blaise és én már évek óta mindig közös ajándékokat adunk. Mindenki szerez valamit mindenki másnak, és kicseréljük őket. Idén úgy döntöttünk, hogy védőamulettes karkötőket csinálunk. Pansy szerezte a karkötőket, mi hárman pedig a különböző amuletteket. Megszavaztuk, hogy nektek is adunk karkötőket, Gin, Harry. Pansy végül rábeszélt, hogy utólag még Hermionénak is csináljunk egyet.
- Kegyelmes uram, ez az ajándék tőlem, Pansytől és Blaise-től van. – tette hozzá Theodore, miközben kiosztotta a csomagokat.
- Ki hitte volna? A mardekárosok képesek egyetérteni valamiben! – viccelődött Ginny, mire a barátja, aki éppen neki nyújtotta az ajándékát, könnyedén fejbe vágta vele.
- Akkor nyissuk ki. – javasolta Tom, mikor Theodore visszaült a helyére.
Mindenfelől szakadó papír hangja hallatszott. – Mire vannak a különböző amulettek? – kérdezte Harry, a karkötőjére kapcsolt mütyürkéket szemlélve.
- Arra, hogy... – Draco elakadt, és a Harry mögött ülő Tomra nézett. – Kegyelmes uram?
Theodore-ből kitört a nevetés, mikor meglátta a Sötét Nagyúr arcát. – Reméltük, hogy tetszeni fog...
Harry hátrafordult, hogy belelásson a Tom ölében levő, még mindig félig becsomagolt tálba, és ő is elnevette magát. – Citrompor? Hogy jutottatok hozzá? Ez mugli édesség!
- Blaise szerezte. Anyjának van egy mugli barátnője, az rendelte meg nekünk. – válaszolta vidáman Theodore.
- Nem megölni a barátaimat. – figyelmeztette a szeretőjét Harry, és megrázta az ujját.
A Sötét Nagyúr csúnya pillantást vetett Theodore-ra. – Nem kifejezetten a megölésükre gondoltam...
- A sötét varázslatokat se gyakorold rajtuk. Se a mugli kínzó módszereket.
- Mi van még! – kiáltott fel Tom, a fiú komoly zöld szemébe nézve.
- Nevetsz egyet a viccen, és megköszönöd. – javasolta Ginny, és kinyújtotta a kezét egy másik ajándékért, de Theodore rácsapott.
- Esetleg odaadhatnád Dumbledore-nak, valami méreggel megfűszerezve. – tette hozzá Hermione ártatlanul, aztán Dracóra nézett. – Szóval mire jók ezek az amulettek? – kérdezte, megtörve a csendet, míg mindenki döbbenten nézett rá.
- Eh... ja! Igen, elnézést. A bájital üvegcsét mintázó amulett az enyém, a legtöbb végzetes méreg ellen védelmet nyújt. Theodore-é, ami úgy néz ki, mint egy villám, a gyengébb világos varázslatok ellen van megbűvölve. Blaise-é, az üvegpohár alakú, segít, hogy ne rúgjatok be. – magyarázta a szőke fiú.
- Ezzel már egy kissé elkéstünk, nem? – vigyorgott rá Ginny Hermionéra, aki csúnyán nézett rá.
- Blaise azt mondta, éppen innen jött az ötlete. Nem akarta, hogy a történelem megismételje önmagát. – válaszolta Theodore vállat vonva.
- Ez csodálatos. Köszönöm, - mondta Harry halkan, és felhúzta a karkötőjét. A két lány egyetértően hümmögött, és követték a példáját.
Draco lehajolt, felkapott egy kicsike csomagot a kupacból, és odadobta a Sötét Nagyúrnak, aki könnyedén elkapta. – Ez tőlem van. Apa mondta, hogy neked adhatom.
Tom bólintott, és kicsomagolta a dobozt. Köszönetet mondott a Malfoy utódnak, és kiemelte belőle a kicsi, ezüst kobrát formázó gyűrűt, ami üdvözlésül rásziszegett. Tom válaszolt a sziszegésre.
- Azért van, hogy hordd, nem azért, hogy beszélgess vele. – morogta Harry, végigpillantva az ideges társaságon.
Tom felkuncogott, és felhúzta a gyűrűt a jobb mutatóujjára. – Az ember azt hinné, hogy mostanra már megszokták.
- Hallgass, te. – Harry felállt, és összeszedte az ajándékokat, amiket ő vett a többieknek. – Dray. – a szőke fiú ölébe dobott egy vékony, hosszúkás dobozt. – Nyisd ki. Szeretnélek egyenként látni benneteket, amikor kinyitjátok az ajándékokat.
- Ő már csak ilyen válogatós. – jegyezte meg Tom, mikor Draco nyugodtan bontogatni kezdte a csomagolópapírt.
- Fogd be. – vágott vissza Harry.
- Hű... – Draco meredt szemmel bámult a dobozban levő ajándékra. – Ez csodálatos, Harry. Köszönöm.
- Vedd fel! – sürgette Harry vadul vigyorogva.
Draco előhúzta a fehérarany nyakláncot, a ráakasztott „D" alakú medállal. A „D" sűrűn ki volt rakva gyémánttal és smaragdokkal.
- Magasságos Merlin, Harry! Mennyit költöttél te miránk? – motyogta Tom, míg Draco felkapcsolta a nyakláncot, és becsúsztatta a pizsamája alá.
Harry vállat vont. – Nem olyan sokat. Némelyiket a Potter család széfjében találtam. A születésnapomra megkaptam a kulcsot. – Egy nagy méretű ajándékot dobott oda Hermionénak. – Bontsd ki.
Hermione elvigyorodott, és kibontotta a papírt, majd mikor látta, mi az, felsikkantott, és a fiú nyakába vetette magát. – Jaj, köszönöm! Mikor láttam a könyvesboltban, nem volt pénzem megvenni!
Harry nevetett, és szorosan megölelte. – Én is úgy gondoltam. És szívesen.
Ginny lehajolt, és felkapta a könyvet. Bűbájos gyermekek nevelése mugli származásúak számára. – Na, itt egy könyv, amit Hermione nem talál meg a könyvtárban.
Mindenki elnevette magát, miközben Hermione visszaszerezte a könyvét, és a kanapén hátradőlve szorosan magához ölelte.
Harry egy kis dobozkát nyújtott Theodore-nak. – Sajnos fogalmam se volt, mit vegyek neked. – tette hozzá bocsánatkérően mosolyogva.
Theodore kibontotta az ajándékot és rámosolygott a fekete hajú fiúra. – Ez megfelel. Édességből soha nem elég!
- Szerintem se. – válaszolta Harry nevetve. Megvárta, míg mindenki megnyugszik, aztán egy kicsike dobozt nyújtott át Ginnynek.
Ginny kinyitotta, és elakadt a lélegzete. – Francba... – suttogta, és elöntötték a szemét a könnyek.
- Olyan vagy, mintha a húgom lennél, Ginny, komolyan. Hajlandó vagy legalizálni? – kérdezte halkan Harry.
Ginny felugrott, és szorosan megölelte a fiút. – Igen. Igen, igen, igen, igen.
Theodore felemelte az elejtett dobozkát, kihúzott belőle egy, a Potter család címerét mintázó aranygyűrűt, és körbemutatta a többieknek. – Hé, Gin, ha ezt a bal gyűrűsujjadon fogod hordani, azzal jól ráijeszthetsz Ronaldra.
Ginny még mindig könnyezve elnevette magát, és elhúzódott Harrytől, hogy visszaszerezze a gyűrűt a barátjától. – Köszönöm, Harry.
A Kis Túlélő gyengéden homlokon csókolta. – Később majd aláírhatjuk a papírokat. Luciusnál vannak. – Ginny bólintott, és megtörölte a szemét. – És most ülj le.
Ginny megint elnevette magát. – Te ülj le. Most én is kiosztom a saját gyengécske ajándékaimat.
- Biztos vagyok benne, hogy jók lesznek. – mondta Draco.
Ginny vállat vont, és kiosztott mindenkinek egy-egy egyforma közepes méretű csomagot, Tomnak pedig egy könyv alakút. – Akkor nyissátok ki.
Egy darabig csak a repedő papír hangja hallatszott, aztán Tom rémülten felsikkantott. – Miért kell mindenkinek viccelődni velem! – Ezzel felemelt egy fekete naplót, ami éppen úgy nézett ki, mint az a régi, ami kinyittatta Ginnyvel a titkok kamráját, és egy üveg láthatatlan tintát.
Mindenki elnevette magát. – Mert szeretünk, Tom. – válaszolta Harry, előhúzva egy csokibékát Ginny ajándékából.
Tom beleborzolt Harry hajába. – Hallgass.
- Úgy gondoltam, szükséged lesz egy újra, mert Harry eléggé tönkretette a régit azzal az agyarral. – mondta Ginny vállat vonva. – A tinta meg azért van, mert ez majd remélhetőleg visszatart attól, hogy ezt is a korábbi módon bűvöld meg.
- Vitare már úgyis meghalt. – motyogta Tom, és letette a naplót meg a tintát a nagy tál citrompor mellé.
- Jóóól van! – Hermione felugrott, és felmarkolta a saját ajándékait, míg Ginny visszaült a helyére, csendesen nevetgélve Tom duzzogása miatt. A lány gyorsan kiosztotta az ajándékokat.
- Jé, Herm. Ezek sokkal jobbak, mint azok a határidőnaplók. – jegyezte meg Harry, belelapozva az ezüst és arany színű naplójába. A többiek is naplót kaptak: Dracóé ezüst-zöld volt, Theodore-é ezüst-vörös, Ginnyé pedig vörös-arany színű.
Tom elvigyorodott, és biccentett Hermionénak. – Fogalmam sincs, hogyan jöttél rá, de köszönöm.
Hermione vállat vont. – Megláttam a korábbit, mikor először mentem meglátogatni téged.
- Rajztömb! – ráncolta a homlokát Ginny. – Mióta vagy te művész?
Tom felvonta a szemöldökét. – Ha mindenáron tudni akarod, tíz éves korom óta.
- Erről nem is tudtam... – húzta össze a szemöldökét Harry. – Én is meg akarom nézni a műveidet.
Tom vállat vont. – Később.
- És velünk mi lesz! – kiáltotta sértődötten Ginny.
Tom megint vállat vont. – Először el kell rejtenem néhányat.
Harry arca élénkvörössé vált, és ingerülten a Sötét Nagyúr lábára csapott, míg a többiek elnevették magukat. – Szemét.
- Kéri valaki Seamus ajándékait? – kérdezte Theodore.
- Igen! – válaszolták egyszerre mindannyian.
Mindannyian kaptak egy-egy egyforma dobozkát, amiben megint csak varázsló édesség volt.
- A kreativitás hiánya. – jegyezte meg Theodore, és rámosolygott Harryre meg Ginnyre. Erre megint mind elnevették magukat.
- Invito. – motyogta Tom, magához intve egy könyv formájú ajándékot, amit aztán átnyújtott Hermionénak. – A többiek később kapják meg a sajátjukat.
Hermione mosolyogva kibontotta az ajándékot, de lehervadt a mosolya, mikor meglátta, mi van a csomagban. Kíváncsian felemelte a „Legális sötét varázslatok a kevésbé sötétek számára" című könyvet.
- Drága Granger kisasszony, ha kívánja, vegye úgy, hogy ez a könyv jó olvasmány lesz az óráimra. Egyébként meg jusson eszébe, hogy most már ön is tagja egy csapatnak, amelynek tagjai mind tudnak legalább néhány sötét varázslatot, legálist és illegálist vegyesen. A könyv tartalmazza az ellenvarázslatokat is, úgyhogy nem kell kétségbe esnie, ha valaki úgy dönt, hogy átkot szór önre. – magyarázta Tom nyugodtan.
Hermione elgondolkodott, aztán bólintott. – Köszönöm.
- Van itt még valami... – motyogta Theodore, és előhúzott négy vastagon becsomagolt ajándékot. – Öhm, Őfenségességének, az Ikrektől... – lehunyta a szemét, úgy nyújtotta át az ajándékot, mintha tartana Tom reakciójától.
Harry nevetett, és továbbadta a csomagot Tomnak. – Mit kaptál tőlük?
Tom kibontotta, és azonnal felderült az arca. – Óóó. Varázsvicc csomag.
Harry és Ginny összenéztek, aztán reménytelenül felnyögtek.
- Hermionénak, Mollytól, Arthurtól és az Ikrektől. – dobta oda Theodore a következő csomagot.
A bozontos hajú boszorkány kibontotta a csomagot, és előhúzta belőle a szokásos Weasley pulóvert, egy csomag házi készítésű cukorkát és egy pálcát, ami, mikor meglengette, egy nagy csattanással átalakult a pálcák történetéről szóló könyvvé. – Végre rájöttek. – Mindannyian elnevették magukat.
- Jól van. Ginnynek anyától, apától és az Ikrektől.
Ginny elvette a csomagot, és nagyon óvatosan kinyitotta. Ő is kapott egy pulóvert és egy csomag édességet. Az Ikrek egy, az ő üzletükbe szóló kupont küldtek húsz galleon értékben, és egy bagolyposta katalógust. – Ez csodálatos.
- Harry, ugyanez a banda. – dobta oda Theodore a csomagot.
Harry vigyorogva kibontotta. Kapott egy Weasley pulcsit, egy csomag cukorkát és egy könyvet a vicces bájitalokról. – Óóó.. Kár, hogy már kibékültem Pitonnal.
- Nem mintha ez visszatarthatna. – bökte ki Hermione a cukorkáját szopogatva.
- Csukott szájjal rágjál. – vágott vissza Harry, magára húzva a pulóvert.
- És Harry Potter végre felöltözött! – kiáltott fel Ginny. Válaszul egy csomagoló papír gombócot kapott az arcába, mire elnevette magát.
- Még nem végeztünk.
Mindannyian megfordultak, és látták, hogy Lucius és Narcissa állnak az ajtóban, karjukban csomagokkal.
- Hát akkor gyertek be. – javasolta Harry, míg Theodore és Draco félrehúzódtak, hogy helyet csináljanak a Malfoy házaspárnak.
Narcissa elhaladtában Draco kezébe nyomott egy csomagot, és megállt, hogy szemügyre vegye a nyakláncot, ami előcsúszott a fiú pizsamája alól. – Ez aranyos. Kitől van?
- Harrytől. – mosolyodott el Draco, visszadugva a láncot a helyére.
Narcissa rámosolygott a fekete hajú fiúra. – Nagyon kedves. – mondta, és leült a fia mellé. Harry visszamosolygott rá.
Draco gyorsan körbepillantott, aztán rávetette magát az ajándékára, képtelenül rá, hogy visszatartsa a gyerekes kíváncsiságát, de senki nem tett rá megjegyzést. – Hű... – mormogta, mikor előhúzta a láthatatlanná tévő köpenyt. – Ez csodálatos. Köszönöm, anya, apa.
- Boldog karácsonyt, Draco. – válaszolta Narcissa, és átölelte a fia vállát.
Lucius rámosolygott a fiára, és átnyújtott egy ajándékot Tomnak. – Kegyelmes uram.
Tom lassan kibontotta az ajándékot, figyelembe se véve Harry sürgető bökdösését. – Ez kedves tőletek, Lucius, Narcissa. Köszönöm. – mormogta, majd felállt, és a vállára terítette a fekete selyem köpenyt.
Mikor visszaült a helyére, Harry közelebb hajolt, hogy jobban megnézhesse a kígyót formázó ezüst kapcsot. – Ez tényleg szép.
Narcissa elmosolyodott, és átnyújtott neki egy hasonlóan nagy csomagot. – Jó.
Harry kíváncsian felvonta a szemöldökét, és kibontotta a csomagot. Egy mohazöld selyemköpeny volt benne, ezüst griff kapoccsal. – Köszönöm. – nyögte ki, és ő is magára vette a köpenyt. Tom elmosolyodott, és az ölébe húzta a fiút.
- Szívesen. Miss. Granger. – Lucius most Hermionénak nyújtott egy ajándékot.
- Köszönöm. – sóhajtotta a sötét hajú boszorkány, mikor kiemelt belőle egy mélybíbor selyemköpenyt. Az ő csatja arany griffmadarat formázott. – Ez csodálatosan szép.
A következőt Ted kapta Luciustól. Az ő köpenye sötétbarna volt, ezüst kígyó kapoccsal. – Köszönöm. Az enyém már úgyis kezdett elkopni.
- Örülök, hogy hasznodra lehettünk. – válaszolta Narcissa kacsintva, és átnyújtotta Ginny ajándékát.
Mikor Ginny kicsomagolta, egy sötétvörös köpenyt talált benne. A csatja arany griffet mintázott. Szótlanul biccentett a Malfoy családnak, felvette, és magához szorította. Theodore lecsúszott mögötte a földre, és magához húzta a lányt. – Fázol?
- Nem. – Ginny Luciusra pislantott. – Melegítő bűbáj?
A szőke férfi halványan elmosolyodott. – Igen.
Ginny bólintott, és Harryre pislantott, aki elvigyorodott. – Jól van. Nálad vannak a papírok, Lucius?
Lucius előhúzott a zsebéből egy darab pergament, és egy tollal együtt átnyújtotta Ginnynek. – Láthatnám a gyűrűt, Miss. Weasley?
Ginny lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és átnyújtotta, aztán a hivatalos iratok fölé hajolt, és olvasni kezdte őket. Mikor végzett, aláírta, és visszanyújtotta a szőke varázslónak, cserébe visszakapva a gyűrűjét. – Köszönöm.
- Szívesen. – Lucius biccentett Harrynek, és zsebre vágta a pergament. – Még ma elküldöm a minisztériumba.
Harry bólintott. – Tegyél róla, hogy Molly és Arthur ne tudják meg.
- Természetesen.
- Ja, igaz. Állítólag a fiúm vagy. – forgatta a szemeit Ginny. – Ez már olyan fárasztó.
Harry elnevette magát. – Mi lenne, ha most reggeliznénk?
- Már megterítettek a kisebbik ebédlőnkben. – jelentette be Narcissa.
Mindannyian elindultak az ebédlő felé, de Tom hátrahúzta Harryt. Lucius is a szobában maradt.
- Kegyelmes uram? – kérdezte, mikor végre magukra maradtak. Harry is kíváncsi pillantásokat vetett Tomra.
- Lucius, Harry a helyettesem. Ő lesz a halálfaló újoncok vezetője.
- És mi is engedelmeskedünk neki. – bólintott Lucius. – Értettem.
- Ezt nem említetted. – motyogta a homlokát ráncolva Harry.
- Biztos kiment a fejemből. – válaszolta vállat vonva Tom.
- Az is kiment a fejedből, hogyan kell szaladni? – kérdezte a fiú kedvesen.
Tom gyors csókot nyomott a fiú homlokára, és kisietett a szobából.
Lucius felkuncogott, meglepve ezzel Harryt. – Jó hatással vagy rá.
Harry bólintott. – És ő is jó hatással van rám, azt hiszem. Nem vagyok benne biztos, hogy túléltem volna ezt az évet, ha nyáron nem szaladunk egymásba.
Lucius mosolyogva a varázsló vállára tette a kezét. – Az az igazság, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a halálfalók hogyan élték volna túl ezt az évet, ha nem szaladtok egymásba a nyáron.
Harry felnevetett, aztán beszélgetve elindultak ők is a többiek után.
- Ezt nem veszem fel.
- Hiszen ez csak egy fekete talár.
- Akkor se veszem fel.
- Jaj, hagyd már abba. Mindenki másnak is ilyet kell hordania.
- Én nem „mindenki más" vagyok.
Tom és Harry dühösen meredtek egymásra.
- Miért kell ekkora jelenetet rendezned miatta?
- Már elegem van a fekete talárokból. Iskolában is csak azt hordjuk. Miért nem vehetem fel az új köpenyemet?
- És mivel? A mugli ruháiddal? Azt már nem!
Harry csúnyán nézett rá.
- Jól van, megegyezhetünk. Felveszed azt az átkozott talárt, és felveheted a köpenyedet is.
- És semmi fehér álarc.
- Nem is akartam rád fehér álarcot adni, Harry. Te vagy a vezetőjük, tudniuk kell, kire kell figyelniük.
- Jól van. – Harry kirántotta a talárt Tom kezéből, és letette az ágyra a köpenye mellé, aztán levetette a pulóverét.
Tom a fiú mögé lépett, és magához szorította. – Ne haragudj rám. – suttogta a fülébe.
Harry felsóhajott, és lehunyta a szemét, fejét Tom vállára hajtva. – Nem vagyok mérges rád, Tom. Csak egy kicsit ideges vagyok. Nem tudtam, hogy így ki kell állnom a halálfalók elé, legalábbis nyárig nem.
- Sajnálom, szerelmem, de úgy tűnt, jobb, ha már most elintézzük.
- Tudom. És jó, hogy lesz egy olyan rendszerünk is, amit Dumbledore nem tud lenyomozni. – sóhajtott fel a fiú megint, és elhúzódott az ölelésből. – Mivel foglalod el Herm-et?
- Narcissa megmutatja neki Draco régi kisbabaruháit meg játékait, és kiválasztják, mi lenne jó belőlük a kicsinek.
Harry szomorúan elmosolyodott, és magára húzta a talárt. – Szegény Herm.
- Mit tesz majd Dumbledore, ha megszületik a kicsi? Nem maradhat a hálótermében.
- Fogalmam sincs. Még soha nem jutott az eszembe... – Harry végigfuttatta a kezét a haján, és előhúzta a sötét jegyet mintázó láncot a talárja alól. Aztán felkapta a köpönyegét, és a vállára terítette, könnyedén bekapcsolva a csatot. Megpördült és Tomra nézett. – Hogy nézek ki?
- Egyszerűen ellenállhatatlan vagy. – mormogta Tom, és lehajolva szájon csókolta a fiút.
Harry elmosolyodott. – Akkor készen is vagyunk?
- Még nem egészen.
- Nem?
- Nem. – Tom lehunyta a szemét, és lassan átalakult Voldemort nagyúrrá. – Most már készen vagyunk. – sziszegte.
Harry megborzongott. – Tegyél meg nekem egy szívességet, és maradj a szokásos „Tom" alakodnál, amikor csak lehet.
Voldemort hidegen felnevetett. – Természetesen. Ez az alak csak azért van, hogy ijesztgessem vele az embereket.
- Működik. – bólintott Harry.
Voldemort vigyorogva összeborzolta a haját. – Elnézést.
Harry felhorkant. – És soha többé ne borzolj a hajamba, mikor így nézel ki. Marha ijesztő.
Voldemort megint felnevetett, és elindult az ajtó felé. – Majd igyekszem észben tartani.
:Csak menjek utánad, ugye:
:Igen... Miért váltottál át párszaszóra? Nem mintha panaszkodnék:
:Ebben a formádban sokkal természetesebbnek hat, ha párszaszóul beszélsz.:
:Válogatós.:
:Fogd be, Voldi.:
:Mit is mondtam neked erről a megszólításról:
:Ígérem, hogy a halálfalók előtt nem nevezlek Voldinak. Hagyd abba a nyafogást.:
:Én nem nyafogok.:
:Dehogynem.:
:Nem igaz.:
:De igen.:
:Nem igaz.:
:De igen.:
:Nem igaz.:
:De igen.:
:Nem igaz.:
:De igen. Ide jövünk:
:Igen. Már mindenkinek itt kell lennie. Az újakat Lucius hozza majd be, mikor parancsot adok rá. Készen vagy:
Harry mély lélegzetet vett és bólintott. :Készen vagyok.:
:Jól van. És, Harry:
:Igen:
:Én nem szoktam nyafogni.: mondta Voldemort, ezzel kitárta az ajtót, és besietett a terembe.
Harry ronda pillantást vetett rá, aztán követte.
Vágatlan verzió itt: http // www .livejournal .com /users /enelen / 7003. html