2.Meglepetések

A Healthy Dining csupán néhány sarokra volt a lakástól, így nem kellett sietnie. Bár meglehetősen nyugtalanította a dolog, hogy Trent ilyen közeli helyet jelölt ki. Ezek szerint tudja hol laknak...

Mindössze két hete vettük a lakást Baltimore-ban, és máris kiderítik a címünket!

Claire fázósan összehúzta magán a hosszú bőrkabátot. Már bánta hogy nem vett pulóvert, hiszen január közepe volt, ráadásul havazott. De a pisztoly miatt nem vehetett az ing fölé semmit a kabáton kívül, mert nem tudott volna hozzáférni a fegyverhez. A haja legalább melegítette a hátát, ezúttal szándékosan nem fogta össze hátul.
Az utca csendes volt, a legtöbben már aludhattak, esetleg tévéztek vagy éjszakai szórakozóhelyen múlatták az időt. Még a hajléktalanok is bevonultak a lépcsőházakba. Claire sietősebbre fogta lépteit, a friss hó ropogott csizmája talpa alatt. Imádta ezt a hangot. A gyerekkorára emlékeztette, amikor még a szülei éltek, és minden télen elvitték őket szánkózni. Chris húzta a szánkót, ő pedig figyelte ahogy bátyja a ropogós hóban gázol...

Még egy sarok és ott vagyok.

Ránézett az órájára. Még mindig volt öt perce tizenegyig. Rádöbbent hogy kissé tart ettől a találkozástól. Vajon Trent mit akar mondani Steve-ről ami ennyire fontos? Akárhogy is gondolkozott, semmi értelmes nem jutott eszébe. Steve meghalt. És ezen még Trent sem tud változtatni.

Az étterembe lépve egyből megpillantotta Trentet. Össze sem lehetett volna téveszteni mással: Sötétkék öltönyt és szürke-ezüst csíkos nyakkendőt viselt. Fekete viharkabátját a szék háttámlájára terítette. Egyik kezében újságot, a másikban teáscsészét tartott. Az asztalon egy titokzatos aktatáska hevert. Claire lassan odasétált hozzá. Pillantása a férfi jobb kezén lévő fekete, kőből készült karikagyűrűre siklott. Bizonyára rettentő drága lehetett, mint ahogy öltözékének minden egyes darabja.

- Miss Redfield! – Nézett fel Trent az újságból – Milyen pontos! Kérem foglaljon helyet.

Claire szó nélkül kihúzta a szemközti széket és lehuppant. – Remélem valóbban értékesek az információi Mr. Trent, és nem feleslegesen rángatott ide.

- Efelől nincs kétségem – mosolygott titokzatosan a férfi. – Szólíthatom Claire-nek?

Claire belebámult a sötétbarna szempárba, és rájött, hogy a tekintet csöppet sem nyugtatja meg. Az oldalához lapuló fegyver súlya azonban annál inkább...

- Ahogy gondolja.

- Meghívhatom esetleg egy csésze teára?

- Nem köszönöm, inkább térjen a tárgyra ha lehet – felelte Claire, és idegesen körbe nézett a fehér abrosszal letakart asztalok között. Rajtuk kívül senki nem tartózkodott a helyiségben, csak egy pincérnő állt a pultnál.

- Természetesen. Nos, talán nem mondok újat azzal, hogy az érintett helyszín egy újabb Umbrella létesítmény...

Claire ingerülten a mennyezetre emelte tekintetét. Szinte tudta, hogy ezt fogja hallani.

- Kizárt dolog hogy mégegyszer betegyem egy olyan helyre a lábam!

- Persze, tökéletesen megértem az álláspontját. De kérem hallgasson végig, és majd utána eldönti mihez kezd.

- Kitalálom: Valamit elszúrtak és kiszabadult egy halálos vírus, ami mindenkit zombivá változtatott. Én pedig menjek, takarítsam fel a szart, mert már van tapasztalatom benne.

- Nem, nem ezúttal szó sincs ilyesmiről. Ha így lenne, nem önhöz fordulnék elsősorban.

- Akkor mi az ábra?

Trent lerakta a teáscsészét, majd sokat sejtető mosollyal felnyitotta az aktatáskát. Két fényképet húzott elő, és Claire elé tolta őket. Az egyik egy fiatal férfit ábrázolt, akit fegyveres őrök fognak közre egy épület udvarán. A másikon egy hatalmas teremtmény, mondhatni szörnyeteg vicsorgott, akinek az arca nagyon hasonlított valakire. Claire még egy ideig nézegette a képeket, de már biztos volt benne, hogy mindkettő ugyanazt a személyt ábrázolja.

- Steve... Ez lehetetlen!

- Szóval felismeri?

- Persze hogy felismerem! De... Steve halott! Ez nem lehet ő!

- Biztosíthatom Claire, hogy Steve nagyon is él.

- Egy frászt.

- Sejtettem hogy nem hisz majd a szemének, ezért hoztam még valamit.

Trent ismét benyúlt a táskába, és ezúttal egy kis fekete diktafon került elő. – Ezt a hangfelvételt, mint ahogy a fényképeket is, az Umbrella egy biztonsági kamerája rögzítette. Csak tessék – Claire felé nyújtotta a készüléket és egy fülhallgatót hozzá.

Az első dolog amit hallani lehetett a felvételen, hogy szakad az eső. A susogó hangot nemsokára egy fiú harsogta túl:

„ – Engedjenek el! Kérem! Meg kell őt találnom! Tudnia kell hogy élek! Meddig akarnak még itt tartani? Segítség! Claire!

- Hiába kiabálsz fiam, nyolc kilométeres körzetben nincs lakott terület errefelé.

- Rohadjatok meg!"

Claire nem bírta tovább hallgatni, kikapcsolta a lejátszót. Dühösen Trentre pillantott.

- Hogy lehetséges ez? Ott voltam, a saját szememmel láttam, hogy meghalt.

- Nem ez lenne az első eset az Umbrellánál, hogy valakit visszahoznak a halálból. Gondoljon csak Albert Weskerre. Ő most a telephely vezetője.

- Wesker? Ezek szerint sikerült időben elmenekülnie a szigetről.

Ekkor eszébe jutott mit mondott neki a férfi utolsó találkozásukkor:

„Steve testét már elszállítottuk. Talán még ő is visszatérhet a halálból, mint én tettem annak idején."

- Az a őrült tényleg megtette! Visszahozta őt!

- Nem, nem Wesker volt az...

A táskából egy újabb fénykép került elő, amely egy csinos ázsiai nőt ábrázolt.

- Hanem Ada Wong.

- Ada? Ez nevetséges, én ismertem azt a nőt, ő is ott volt Raccoon Cityben, és Leon azt mondta...

- Hogy meghalt?

- Igen! A francba, mi folyik itt? Ez kész őrület.

Trent egy aprócska nevetést hallatott. – A válasz nagyon egyszerű, kedves Claire. Létezik, jobban mondva létezett egy gyógyszer, amely képes volt visszahozni embereket a halálból. Azért beszélek róla múlt időben, mert ebből a szerből már nincs több. Mindössze néhány milligramm látott belőle napvilágot, és az is még csak kísérleti stádiumban volt. Mindezt egy briliáns kutatónak, Dr. William Birkinnek köszönhetjük, aki ily módon továbbfejlesztette a T-vírus ellenszerét. A készítmény tökéletesen regenerálja az elhalt, vagy károsodott sejteket, legyen az ember szimplán halott, vagy zombi. És emellett természetesen semlegesíti a vírust. - Claire William nevének hallatán undorodó fintort vágott. A doktor ugyanis nem csak az ellenszer feltalálója volt, ő alkotta magát a T-vírust is, ami néhány hónappal ezelőtt vérszomjas élőhalottakká változtatta Raccoon City lakosságát.

- Szóval Steve kapott ebből az ellenszerből – csóválta a fejét – De hát miért?

- Ez még mindig nem teljesen tisztázott. Ada elmondása szerint holtan nem tudta volna eljuttatni Steve testét a tengeralattjáróhoz, mielőtt a létesítmény felrobban. Nem lett volna elég idő hogy elcipelje. Így viszont csak futniuk kellett. Mások azonban úgy gondolják, hogy egyszerűen csak megsajnálta a fiút.

- Tehát Ada Weskernek dolgozik?

- Így van. Amióta Wesker megmentette az életét Raccoon Cityben – szintén e csodás ellenszer segítéségével. Megjegyzem, ő is ugyanígy tért vissza a halálból a kastély-incidenst követően.

- És mi a francot csinálnak Steve-vel?

- Nos ez lenne a lényeg, amiért idehívtam önt. Weskernek azért volt szüksége Steve testére, mert nagy mennyiségben tartalmazta a T-Veronica vírust.

- Ezt nem értem – ráncolta össze a szemöldökét Claire – az előbb azt mondta, Steve kapott egy adagot az ellenszerből, ami hatástalanítja a vírust.

- Pontosan. Csakhogy a T-Veronica vírusnak teljesen más a felépítése, így az ellenszer nincs hatással rá. A vírusban nem tesz kárt, de a sejteket ugyanúgy regenerálja. Weskernek ugyan mindegy volt, hogy a fiút élve vagy holtan kaparintja meg, ám így, hogy Ada visszahozta az élők sorába, új lehetőségeket látott benne..

- Miféle... lehetőségeket? – kérdezte Claire, különösen nagy hangsúlyt fektetve a második szóra. Trent belekortyolt a teájába, majd nyugodt hangon folytatta.

- Steve szervezete rendkívül jól reagál a vírusra, és ez nagyon ritka egy ember esetében. A dolog odáig fajult, hogy most már bármikor átalakulhat, illetve vissza is, anélkül hogy az egészsége károsodna. A sejtmutációt általában valamilyen heves érzelmi hatás váltja ki, amit egyelőre nem tudnak kontrolálni, valamint átalakult állapotban a fiú nincs tudatánál. A kísérlet célja egy tökéletes biológiai fegyver létrehozása. Vagyis azt akarják elérni, hogy Steve többé ne alakuljon vissza emberré, és parancsszóra teljesítsen minden kérést. Majdnem úgy, mint annak idején a Zsarnok, vagy a Nemesis...

Claire olyan erősen szorította ökölbe a kezét, hogy körmei belevájtak húsába. Ismét felelevenedett előtte az a borzalmas kép, amikor Steve Burnside a szeme láttára változott át egy három méter magas, hüllőszerű teremtménnyé, és kis híján lefejezte őt egy bárddal.

- Claire, jól érzi magát?

- Meg kell akadályoznom – mondta, és könnyes szemét dühösen Trent tekintetébe fúrta. – És maga segíteni fog. Úgy látom nagyon jól ismeri ezeket az embereket, meg az egész Umbrella bázist.

- Szívesen segítenék – felelte a férfi. – De sajna az időm nem engedi. Még rengeteg elintézni valóm van. És ha odamegyek könnyen kiszúrhatnak. Sok az ismerősöm. Talán túlságosan is sok...

- Miért ki maga?

Trent nem felelt, csak átnyújtott egy dossziét. – Ebben megtalál minden szükséges információt a telephelyről.

- Akkor legalább azt árulja el, miért mondta mindezt el nekem? Miért lesz jó magának ha megmentem Steve-et?

A férfi azonban válaszra sem méltatta, felállt az asztaltól, felmarkolta a kabátot és az aktatáskát, majd a kijárat felé vette az irányt. Az ajtóban még utoljára visszafordult.

- Steve apja jó barátom volt. Mint mondtam, sok az ismerősöm..