2. Ecce Gratum

„Ím a drága
Nap sugára
fényét hinti szerteszét.
Bíborszínben
csillog minden,
vár ránk erdő, tarka rét.
Minden gondunk messze száll.
Bimbó pattan,
csók is csattan,
minden vidám: jön a nyár!"

Carmina Burana
Primo Vere
Ecce Gratum

Axel, King, Shark, Hawk és Lioness éppen jól megérdemelt pihenésüket töltik a Kanári-szigeteken. Eleinte persze félte eljönni, hiszen ha ki tudódik, hogy ők nincsenek a városban, ott elszabadul a pokol. De aztán végül úgy gondolták, 1 hétig a rendőrség is képes lesz elintézni néhány rosszfiút.
Kis, fából készült, vízpart melletti kunyhókat béreltek, de sajnos mire eljutottak odáig, hogy menne, már csak 4 kaiba volt szabad. Valakinek meg kell osztania az ágyát valakivel. Lioness kijelentette, hogy ő nem fog egy fiú mellett aludni. Bár ezt senki nem várta el tőle. Így hát a 4 fiú sorsot húzott.
Az a 2 ember, aki a legrövidebbet húzza, együtt alszik.
Hawk-ra és King-re esett a választás, akik kelletlenül ugyan, de bel mentek a dologba.
Már négy napja nyaralnak, és remekül érzik magukat, habár Shark kicsit furán viselkedik, és ez másoknak is feltűnt:
-A mai nap folyamán még csak meg sem szólalt. – mondta Axel. – Hozzám legalábbis nem szólt.
-Hozzám sem.- helyeselt Lioness.
-Még sohasem láttam ilyennek. – csatlakozott King – El sem tudtam volna képzelni, hogy tud így is viselkedni.

-Egész nap a könyvét bújja, pedig mindig kicsattan az örömtől, mikor ilyen helyre megyünk. – szólalt meg ismét Lioness.
-Valakinek beszélnie kéne vele. –ajánlotta Hawk.
-Rendben, menj. – utasította Axel.
-Miért pont én?!
-Te hoztad fel az ötletet.
-De…
-Hawk! – kiáltott a fiúra mérgesen Lioness. Hawk nem nagyon akart vitatkozni a lánnyal, ezért beadta a derekát.
-Rendben, beszélek vele…! De nem most. Most így hirtelen nem tudnék neki mit mondani, de a mai nap folyamán mindenképpen beszélek vele.
A többiek rábólintottak, majd mindenki ment a maga dolgára. Hawk komolyan elgondolkozott azon, hogy mit, és hogyan kéne mondania Shark-nak azt, amit. – Hogy kell beszélni valakivel arról, hogy furcsán viselkedik?
Egész délután ezen törte a fejét, közben pedig arra gondolt, mennyire hiányzik neki a régi Shark. Aki mindig tudott mosolyogni, bármi is történt, aki mindig mindenből viccet formál, és megneveteti az embereket. Ahogy Shark most viselkedik, az olyan, mint egy besavanyodott vénasszony, már csak egy kövér macska hiányzik mellőle. Ha Shark a szokásos hangulatában lenne, talán még nevetne is, ha Hawk ezt mondaná neki, de most szörnyen bizonytalan ilyen szempontból.

Már este 7 is elmúlt, de Hawk még mindig nem beszélt Shark-al.
Időközben a közeli kis bisztróba buli folyt. Axel, King és Lioness is ott voltak, de Hawk és Shark távol tartották magukat a dologtól. Mondjuk, Hawk ment volna, de fontosabbnak tartotta a Shark-al való beszélgetést, így hát visszahúzódott King-el közös kunyhójukba, elterült az ágyon, és törte a fejét. Ám ekkor valaki kopogott az ajtón. Hawk felállt, odasétált, és ajtót nyitott. Shark állt az ajtóban szokásos könyvével a kezében.
-Bocsi… Már aludtál? – kérdezte.
-Nem, dehogy, csak elgondolkoztam… Mit szeretnél?
-Hát, tudod… Az én kunyhóm van a legközelebb ehhez a „zenebonához". Még olvasni sem tudok tőle, nem hogy később aludni. – Shark elpirult, kis ideig hallgatott, de Hawk várta a folytatást.
-Ö… Szóval… - szabadkozott Shark – Arra gondoltam, hogy… King úgyis egész éjjel ott fog bulizni a többiekkel… Nem alhatnék itt… veled? – Shark még mindig fülig el volt pirulva, és Hawk-ot is meglepte a szokatlan kérés.
-Hát… persze, gyere nyugodtan. – mondta végül, majd betessékelte a szőke fiút. – Kérsz valamit inni? – kérdezte Hawk.
-Nos… Mit tudsz ajánlani?
-Whisky? – mindketten elmosolyodtak.
-Nem vagyok még ehhez kicsit kicsi? – kérdezte viccesen Shark, majd mind ketten nevettek.
Végül is Shark kérdése jogos volt, mert ő volt a legfiatalabb a csapatban, mindösszesen 17 éves. A többiek már mind nagykorúak voltak, King pedig már 19.
Este 10 körül mindketten ledőltek az ágyra. Shark kinyitotta a könyvét, majd elkezdte olvasni.
-Egyébként – kezdte Hawk -, mit olvasol?
-Könyvet.
-Azt sejtettem… - mondta álcázott sértődöttséggel Hawk.
-De mi a címe?
-Had mondjam el.
-Arra várok…
-Te hülye, ez a címe!
-Oh! – Hawk egy kicsit hülyének érezte magát emiatt, de azért mindketten nevettek egy kicsit a dolgon. Időközben Hawk arra gondolt: Most vagy soha! Beszélj vele!
-Öhm… Shark…
-Hm?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. – Hawk hirtelen nem tudott mit mondani, kereste a szavakat, de csak nem jött össze.
-Hawk, mit akarsz kérdezni? – tette fel a kérdést Shark, miután Hawk már vagy fél perce nem szólalt meg.
-Bocsi… csak, nem találom a szavakat… Ez elég bonyolult dolog.
-Bonyolult? – kérdezte meglepetten Shark. – Hogy érted azt, hogy bonyolult?
-Tudod… Egy ideje feltűnt nekünk… nekem és a többieknek, hogy nem a megszokott módon viselkedsz. Mondhatni… furán.
-Furán? – Shark ekkor felnézett a könyvéből és Hawk-ra pillantott.
-Meglehetősen. Folyton csak ezt a könyvet bújod, pedig a Kanári-szigeteken nyaralunk. Imádod a vizet, a tengerpartot, és most, mikor lehetőséged lenne rá, nem tombolod ki magad.
-És ez már ok arra, hogy furának tituláljatok? – kérdezte enyhe dühvel a hangjában Shark.
-De ha egyszer az vagy! – kelt ki magából Hawk – Nem ezt szoktuk meg tőled, nem ilyennek ismertünk meg! Történt veled valami, amiről nem tudunk? - Shark egy ideig nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét, mintha az ölében lévő nyitott könyvet nézné.
Miért? Miért kellet ezt szóba hoznia? Egyre csak ezek a kérdések cikáztak Shark fejében.
Nem akarta elmondani mi történt, meg sem akarta említeni, ki akarta törölni az emlékezetéből örökre, hogy nyoma sem maradjon. Hirtelen lehullott könnycseppek jelentek meg Shark könyvén, melyek az ő arcáról hullottak.
-Shark? – Hawk hirtelen nem tudta, mit tegyen, de aztán kezét barátja vállára helyezte, ám az durván félrelökte, majd kirohant a kis házból. Hawk gyorsan felpattant, és követte a szőke fiút, de sajnos hamar útját vesztette. Így hát visszament, hogy megkeresse a többieket, és elmondja, mi történt.
Miután végzett monológjával, Axel volt az első, aki megszólalt:
-Mindenképpen meg kell találnunk, mielőtt még kárt tenne magában.
-Kárt? – kérdezte meglepetten Lioness – Magában? Miből gondolod, hogy képes lenne rá?
-Miért, te gondoltad volna, hogy valaha így fog viselkedni? – Lioness-nek és a többieknek is be kellet látnia, hogy Axel-nek igaza van. Shark jelenpillanatban teljesen kiszámíthatatlan, és nem lehet tudni, előkerül-e holnap, vagy holnapután, vagy bármikor.