Leszögezném, hogy nem tudom pontosan, hogy is írják Payne nevét… Láttam már sokféle módon, Pain, Paine, Payn… De szerintem a Payne néz ki a legjobban, és inkább hasonlít vezetéknévhez a leírása… Szóval egy mukkot sem akarok erről hallani!!  Jó olvasást!

---Képzeletbeli vonal---

Shark 3 napja nincs meg. 3 hosszú napja. Nyoma sincs sehol, és a többiek egyre jobban aggódnak. Félnek, hogy nem látják többé viszont a barátjukat…
Viszont a tény, hogy már csak 3 napjuk van rá hogy megtalálják szinte pánikszerű viselkedést váltott ki mindenkiből, főleg Hawk-ból:
-Mi lesz ha soha nem kerül elő, ha baja esik, vagy ha megölik a román szervkereskedők… ?!
-Hawk, állíts le magad! – szólt rá a fiúra Lioness, ma már huszadjára.
-Megértem hogy aggódsz miatta, és félted – szólt közbe King – mi is mind így érzünk. De azzal nem segítesz, ha ilyeneket mondasz…
-Sőt, még rontasz is vele a helyzeten. – mondta Axel.
-Tudom… De ha bármi történik vele, az az én hibám lesz…
-Hogy érted hogy a te hibád? – kérdezte King.
-Nem kellet volna szóba hoznom ezt az egészet.
-Ugyan, honnan tudhattad volna… - próbálta Lioness Hawk-ot vigasztalni, de őt a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Bármit képes lett volna megtenni azért, hogy Shark előkerüljön épen és egészségesen.
Ekkor valaki belépett a szobába, de olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy az majdnem kiesett a helyéről.
Egyenruha volt rajta, méghozzá rendőri.
-Srácok! Hírt hoztam Sharkról…! – erre mindenki odarohant, hogy meghallgassák a hozott hírt.
A rendőr elmondta, hogy Shark sokkmindent titkolt előlük, és az egyik ilyen titkolt ok miatt borult ki ennyire.
Shark szülei elváltak, még mielőtt ő megszületett, sosem ismerte az édesapját. 12 éves volt, mikor az anyja összejött egy másik férfival. 1 évvel később állami gondozásba helyezték Shark-ot, anyagi okok miatt. Ott élt 16 éves koráig, mikor is úgy döntött, hogy képes megállni a saját lábán. Dolgozott és gürcölt egész nap, mellette még suliba is járt. Mindig rendkívül okos, é jó tanuló volt. A kartonjában csak dicséretet lehetett olvasni róla. Ezidőközben a nevelőapja börtönbe került, de a múlt hónapban kiengedték. Talán ez volt az, ami ennyire felzaklatta. Amint a fiatal rendőrtiszt befejezte monológját, elkezdett recsegni az adóvevője, és egy másik rendőr hangja hallatszott benne:
-0312, 0312, veszed?
-Igen, veszem. – felelte a rendőr a rádiónak.
-Fejlemények vannak Ollie Sharker-el kapcsolatban.
-Mondd.
-Van egy rokona, aki talán tud segíteni az ügyben.
-Rokon?
-Illetve csak valami olyasmi. A nevelőapjának a bátya.
-Hol találjuk?
-Börtönben… Szép kis család, mi? Egyébként, a többi srác ott van veled?
-Igen, itt vannak.
-Nem hinném, hogy jó szívvel vennék, ha elmondanám, ki az… - Axel elvette a rendőrtől a rádiót, majd ellentmondást nem tűrő hangon ezt mondta:
-Mondja meg azonnal, hogy ki az!
-Miért, maga ki?
-Axel Manning.
-Te aztán végképp nem örülnél neki…
-Mondja már meg, hogy ki az! – a rádió másik végén lévő alak sóhajtott egyet, majd lesújtva így szólt:

-Payne.
Síri csend meredt a társaságra, senki nem tudott se köpni, se nyelni.
-Mondtam, hogy nem lesz benne nagy öröm. – szólalt meg ismét a rádiós férfi. – 1113 kiszáll, vége. – a rendőr visszavette a rádiót Axeltől, majd beleszólt:
-Itt 0312, vettem, vége.
Még mindig mindenki megdöbbent arcot vágott, és nem tudott senki megszólalni. Végül a rendőr törte meg a csendet:
-Ha gondoljátok, visszaviszlek titeket Landmark citybe.
-Köszönjük, de haza találunk. – felelte Hawk, majd a rendőr elköszönt, és továbbállt.
A többiek, pedig azonnal elindultak hazafelé, de Hawk már útközben leszögezte, hogy egyedül megy el Payne-hez.
Nehezen, de a többiek beleegyeztek a dologba.

-116-os cella, a folyosó végén. Nem tévesztheti el. – Hawk elindult a magadott irányba, majd csakhamar meglátta azt, aki ellen annyit küzdöttek, és rengeteg nehézség árán jutatták végre börtönbe: Alexander Payne.
Éppen az ágyán ült, és olvasott.
-Érdekes olvasmány? – kérdezte Hawk álcázott érdeklődéssel, hogy felhívja magára Payne figyelmét.
-Ami azt illeti, nagyon is. – felelt a férfi, anélkül hogy tekintetét Hawk-ra emelte volna. – De gondolom nem azért vagy itt, hogy könyvekről csevegjük.
-Nem igazán.
-Komoly az ügy?
-Hihetetlenül. – Payne becsukta a könyvet, de még mindig nem nézett a vörös hajú fiúra.
-Akkor láss hozzá… Sok könyvet kell még elolvasnom.
-Sharkról van szó… - Ekkor Payne végre Hawk-ra emelte tekintetét, és szemében őszinte sajnálat csillogott.
-Hallottam az eltűnéséről… És az okokkal is tisztában vagyok. De te biztosan azért vagy itt, mert nem tudsz túl sokat.
-Annyit tudok hogy Shark apja…
-… Az én öcsém. – szólt közbe Payne. – Igen. Nem vagyok rá túl büszke. Amit azzal a fiúval tett, az megbocsáthatatlan. – látszott a férfin, hogy teljesen őszintén beszél, és hogy valóban komolyan veszi az ügyet.
-Miért… mit tett? – kérdezte bátortalanul Hawk. Félt, hogy mi lesz a válasz.
-Azt valószínűleg te is tudod, hogy a Shark-ot állami gondozásba adták. – Hawk bólintott – Papír szerint anyagi illetve családi okok miatt… De ez korántsem volt így. Az öcsém… több min 1 éven keresztül kínozta az akkor mindössze 11 éves fiút, méghozzá nem is akárhogy… - itt Payne egy kicsit elhallgatott, mintha erős gyűjtött volna, hogy kimondja a szavakat, hogy folytatni tudja. – Szinte minden nap szexuálisan zaklatta, bántotta… És ő nem tudott ellene tenni semmit.

6 évvel korábban…

-Ő az új papád.
-Örvendek, Ollie.
-Csó… csókolom…

-Mama… Nem akarom többé… Én nem szeretem őt!
-Ó, és vajon miért nem?
-Hát mert… Amikor te nem vagy itthon… - hatalmas pofon csattan a szőke kisfiú arcán.
-Te vagy az, akire nincs szükségünk! Amíg te itt vagy… amíg te itt vagy, ő…

-Mi az? Mindent vegyél le.
-Elég volt…
-Mi?
-Többet nem teszem meg!

-Végül erőt vett magán, de kijelentette: Többet nem teszem meg! Fellökte az öcsémet, és elkezdett rohanni, de az anyja az útját állta. Sejtheted, hogy mi következett ezután. – Hawk meg sem tudott szólalni, bár nem is akart, erre nem lehetett mit mondani.
-Az öcsém pont ma egy hónapja szabadult. – szólalt meg ismét Payne. – És pont ma van 3 éve annak, hogy rablásért börtönbe került. Shark bárhol is van, nem lehet túl jó állapotban.
-Sejtelme sincs róla, hol lehet? – kérdezte reménykedve Hawk.
-Emlékszem – kezdte nosztalgikusan Payne -, mikor az öcsém bemutatta nekem Shark-ot és az édesanyját. Shark végig mellettem volt, mert az öcsémtől félt, az anyjában pedig már nem bízott. Mesélt nekem egy helyről, ahová gyakran el szokott bújni a felnőttek elől. Talán most ott van.
-És ez az „ott", hol is van pontosan?
-A régi házuk pincéjében volt egy kis gardrób, oda bújt be. Nem hinném, hogy a gardróbba még bele fér, de biztos, hogy a pincében megtalálod. – Hawk még soha nem gondolt úgy Payne-re, mint most. Hálás volt neki, és köszönetet akart mondani neki, ám mikor szóra nyitotta a száját, Payne leintette:
-Ne szólj semmit. Megtiszteltetés volt segíteni. – Hawk elmosolyodott, majd egy vizslát kíséretében távozott. Első dolga volt utána nézni, hogy hol van az a ház. Emily Plot néven volt a ház, mivel Shark anyja visszavette leánykori nevét. Csakhamar meg is találta a helyet, és reménnyel a szívében ment el a címre. Nem volt messze, kocsival 1 órányira sem volt.
Nem igazán ilyen látványra számított:
A hát lelakott volt, a kert gondozatlan, a kerítés itt-ott megtépázva. A bejárati ajtót éppen hogy csak meg kellet löknie ahhoz, hogy recsegve kinyíljon. Belülről még borzasztóbb volt, mint kívül: A járólapok eltörve, néhány nem is volt a helyén. A falakon hatalmas lukak, kráterek, némelyiket át lehetett látni a szomszéd szobába. Hawk nem tudta merre lehet a pincelejáró, ezért minden ajtó mögé benézett, és habár azt nem találta, de felkeltette az érdeklődését egy számára sokkal érdekesebb dolog. Egy kicsi, alig 10 négyzetméteres szoba. Az ablak feketével lefestve, a falakra pedig piros szprével a következők voltak felírva: Gyűlölet, fájdalom, szenvedés, szenvedély, vágy, halál, szex, szerelem, Ollie…
-Hát te meg mit keresel itt? – Hawk hirtelen megijedt, nem számított rá hogy valaki megszólítja. Megfordult, és Shark-al találta magát szemben:
-Oh, Shark… Megijesztettél. – mosolygott, de Shark csak ott állt előtte, karjait össze fonta, és összevont szemöldökkel nézte Hawk-ot.
-Mit keresel itt? – Tette fel Shark ismét a kérdést.
-Téged. – válaszolt komolyan Hawk
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Nos, az szigorú államitok.
-Ne baszakodj velem, Hawk! – Shark még sosem volt ilyen, legalábbis Hawk és a többiek előtt még soha. Az arca dühöt és gyűlöletet, a szeme pedig megvetést tükrözött. Hawk nem tudta, hogy ez most neki szól-e, vagy az emlékeknek, de nagyon félt Shark-tól abban a pillanatban.
-Én nem… - kezdte Hawk de Shark közbe szólt.
-Hord innen magad, mielőtt én teszlek ki, de abban nem lesz köszönet.
-Ne csináld már Shark, én csak segíteni…
-Azt mondtam: Takarodj!
-Megértelek Shark, de tudod ha…
-Hogy mit csinálsz?! – Shark hangja remegett a dühtől. – Megértesz?! A jó fenéket értesz meg! Fogalmad sincs róla, hogy én mégis miken mentem keresztül!
-Pontosan tudom Shark, és segíteni jöttem ide! – Hawk hangosabban kiabált, mint az előbb Shark, amitől a szőke egy kicsit megijedt.
-Shark, a rohadt életbe…! A barátod vagyok. És nem csak én, a többiek is: Axel, King, Lioness… Mindannyian betegre aggódtuk érted magunkat! Tudom, hogy mi történt veled, és hogy mi bánt, mert utána jártam, mert érdekel, hogy mi van veled! – Hawk ezt végig kiabálta, dühösen mondta el, zihált a végén. Shark szemébe könnyek szöktek, elkezdett szipogni. Hawk-nak lelkiismeret furdalása lett, úgy gondolta, megijesztette a fiút, jobban, mint kellett volna. Éppen bocsánatot akart kérni, mikor Shark hirtelen átölelte őt.
-Shark…? – Hawk egy fél percig értetlenül állt a dolog előtt, nem tudta, mit tegyen, még sosem volt ilyen helyzetben. Végül aztán átölelte barátját, és közelebb húzta magához. Shark az arcát Hawk nyakába fúrta, úgy sírt.
-Cssh, semmi baj, nincs semmi baj… - próbálta nyugtatgatni a szőkét. Percekig álltak így, míg Shark engedett az ölelésből, és megtörölte szemeit.
-Jobban vagy? – kérdezte Hawk. Shark bólintott. Hawk visszanézet a feliratos szoba falaira, és 2 új szót fedezett fel rajta: Gyötrelem, gyilkosság…
-Shark… Mik… Mik ezek a feliratok? – Shark megmerevedett, nehezére esett válaszolni, de aztán megerőltette magát.
-A nevelőapám írta fel miután az intézetbe kerültem. Állítólag teljesen depresszióba esett. Minden nap el akart jönni hozzám, a nevelőotthonba, de nem engedték be.
-Shark, ugye tudod, hogy megvédünk? Bármi áron.
-Köszönöm, de mára már meg tudom magamat védeni. Menjünk haza.