Cím: Today... Tomorrow... Always...
Írta: Drachiss
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, durva beszéd
Tartalom: Draco szakít Harryvel, és ez olyan események arzenálját indítja el az életében, amelyekre eddig gondolni sem mert...
3. Cím nélküli fejezet
Egy puha, meleg kéz szorítja az enyémet...
Óvatosan nyitom ki szemeim. Még kissé homályosan látok... Jó páran vannak az ágyam mellett. Hermione fogja a kezem mellettem ülve. Mögötte Ginny és Ron áll. A másik oldalamon Perselus ül egy széken, nem messze az ágy végétől pedig Mrs. Weasley, Kingsley, Lupin, Tonks, McGalagony és Madam Pomfrey ácsorognak egy csoportba verődve, miközben valamiről hevesen vitatkoznak.
Hermione veszi észre először, hogy ébren vagyok.
- Magához tért!
Erre aztán a távolabb állók is körém sereglenek.
- Kérem hagyják levegőhöz jutni a beteget!
Senki sem figyel oda a javasasszonyra. Mind rám merednek, szemükben félelem és aggódás csillog. Hermione szólal meg először.
- Hogy érzed magad?
- Jól vagyok.
Kis mosoly suhan át arcán, miközben szemében könnyek gyűlnek. Ron bátorítóan megfogja a vállát és megsimogatja.
- Mennyi ideig aludtam? - kérdezem.
- Alig pár órát - felel a Madam. - A lábtörését és a fején lévő zúzódást pillanatok alatt rendbe tettem, de az oldalán lévő fekete folt arra enged következtetni, hogy belső sérüléseket is szenvedett Mr. Malfoy. Ennek fényében óránként innia kell ezt a bájitalt - mutat a mellettem lévő asztalkán fekvő vörös nedűre.
Alig fogom fel, mit mond. Még mindig zavarosak a gondolataim.
- Mi történt? - teszek fel egy újabb kérdést.
- Azt reméltük, erre Te tudsz majd választ adni nekünk - zendül fel Kingsley megnyugtató basszusa.
- Hogyhogy? - nézek rá értetlenkedve. - Csak annyira emlékszem, hogy át akartam menni az úton, de akkor jött az a fehér furgon és azután már semmire.
- Értem - mondja, majd jelentőségteljes pillantással Perselusra néz.
- Mi az amit én nem tudok?
Senki sem válaszol.
- Perselus! Mit titkoltok előlem?
A bájitalmester rám emeli fekete szemeit, s nyugodt hangon válaszol.
- Nem teljesen tisztázottak a baleset körülményei, Draco.
- Mi az, hogy nem teljesen tisztázottak? Jött, elütött, csatt, puff. Mi ezen a nem tisztázott?
- Az - emeli fel a hangját -, hogy hogyan került London kellős közepére egy MUGLI jármű, ami pár pillanattal korábban még Skóciában haladt egy falusi úton birkákat kerülgetve!
A döbbenet vesz rajtam erőt, majd kiül az arcomra is.
- Mit jelentsen ez?
- Néhány perccel a baleset után láttak egy férfit eltűnni a helyszínről.
- És?
- Egy magas, hosszú szőke hajú férfit, Draco.
Minden egyes idegszálam pulzál a bennem felgyülemlett feszültségtől, mégis csak egy szót vagyok képes mondani.
- Lucius.
Perselus helyeslően bólint.
Így már értem a többiek lesajnáló pillantását.
- El kell hagynod az országot.
Erre már én is felkapom a fejem.
- Mi? Nem! Perselus, nem hagyom, hogy az a szemétláda elüldözzön a hazámból! Mit tud tenni ellenem? Semmit! Majd szépen itt maradok a Roxfortban és kész! A Nagyúr nélkül Lucius most egy senki, nem tud...
- Tévedsz Draco - szól közbe régi professzorom . - Amióta Lucius külföldön bujkál, nagyon hasznos barátokra tett szert, olyanok személyében, akik bár nem angolok, de mégis tisztelték a Sötét Nagyúr eszméit. Egyre sötétebb hírek érkeznek az apáddal kapcsolatban.
- Ez így igaz - veszi át a szót Kingsley. - Lehetetlen a nyomára bukkanni. Mindent megteszünk, hogy minél hamarabb kézre kerítsük, de addig valóban bölcsebb, ha elhagyod Angliát.
- De miért kell elmennem? Nem lenne elég, ha csak meghúznám magam valahol?
- Dumbledore parancsa - mondja Perselus.
Ó hogy én hogy utálom azt a vénembert!
- Nem megyek el.
- De igen Draco, elmész.
- Nem.
- Ne gyerekeskedj.
- Nem.
- Draco!
- Nem!
- Na idefigyelj Te bolond gyerek! Ha egyszer azt a parancsot kapod, hogy elhagyd az országot, akkor Te ezt fogod tenni.
- Nem!
- De igen! - üvölt fel. - El fogsz innen menni, ha tetszik, ha nem! Gondolj egy kicsit másra is magadon kívül! Amíg itt vagy a barátaid is célpontok! Mi lett volna, ha Granger kisasszony is veled együtt kel át az úttesten? Gyermeket vár! Vagy mi lett volna, ha Lucius elfog és magával visz? Talán nem is élnél! A mugli sofőr mentette meg azzal az életed, hogy elég gyorsan reagált a számára elég ijesztő helyzetben és fékezni próbált! Ha nem teszi, halálra gázolt volna! Ilyen sorsa akarod juttatni a barátaid?
A szavai elérték a kellő hatásukat. El kell mennem. Nem is értem, minek ragaszkodom annyira ehhez az országhoz. Hisz nem köt már ide semmi... Már Te sem vagy mellettem... Bólintok egyet beleegyezésem jeléül, de nem nézek a szemükbe.
Elmegyek.
A peronon állok csomagjaim mellett. Ron, Hermione és Ginny úgy döntöttek, elkísérnek, hogy ne legyek magányos a vonat indulásáig. Hermione szerint ez a kényszeres utazás egy esély is, egy teljesen új élet kezdéséhez.
Mint utóbb kiderült, Dumbledore azért akar elküldeni az országból, mert mind ő, mind Perselus aggódnak a kóros soványságom, az alkohollal való - amúgy nem létező - problémáim és a - szintén nem létező - depresszióm miatt. Apám gyilkossági kísérlete csak egy megfelelő ürügy volt ezek orvoslására.
- Jól vagy Malfoy?
Ron hangja rángat ki mélyen szántó gondolataim közül.
- Igen - hangzik egyszerű, de nem teljesen őszinte válaszom. - De mióta is lettem Neked újra Malfoy?
- Jólvan, bocsmár. Csak kicsit ideges vagyok, nem tudok koncentrálni.
- Semmi gond.
Ekkor feltűnik Hermione és Ginny, akik a papírjaimat és a jegyemet intézték. A barna hajú lány pocakja aranyosan kukucskál ki felsője takarásából. Amint közelebb érnek, Ron egyből átöleli kedvesét. Nagyon meghitt, családias látványt nyújtanak. Egy pillanat erejéig összeszorul a szívem, de aztán Ginny, látva szomorúságomat, hozzám bújik és átölel.
- Nagyon jó utat kívánunk - mondja.
Többre nincs is idő, hisz a mozdony egyre hangosabban pöfékel. Ideje felszállnom. A két lányt megpuszilom, majd miután Ronnal kezet fogtam, csomagjaimmal együtt felszállok. A vagonban találok is szabad fülkét. Felpakolom csomagjaim a helyükre, majd kisétálok az ablakhoz.
- Vigyázz magadra! - kiabál Hermione, ahogy a vonat lassan elindul.
Integetek nekik, majd látom, hogy Ginny elkezd rohanni a vonat mellett, egészen amíg az ablakig nem ér, ahonnan kihajolok.
- Mi a baj Ginny? - kiáltok rá.
- Semmi! Csak azt akartam, hogy tudd: Harry hülye volt, hogy hagyott Téged elmenni!
Nem bírom megállni, hogy egy pajkos könnycsepp ki ne csorduljon zárt szemhéjaim mögül...