Megj.: ld. első fejezet, még mindig nem az én művem.

Jin nagyon mérges volt amikor, elment a templomból. Észre se vette Julia Chang-ot, s egyenesen belerohant.

Jin: Ó, bocsánat, Julia.

#Julia csak mosolyog.

Julia: Semmi baj. Nem fájt.

Julia: Mit csinálsz itt ilyen korán?

Jin: Ööö…. Semmi különöset…. Csak csevegni akartam az új atyával.

Julia: Tényleg? Épp azon gondolkoztam, hogy megyek és beszélek vele.

Jin: Gondold meg újra. Flúgos az ürge. Kolostorba küldött három hónapra. HÁROM HÓNAPRA!!

Julia: Mi? Tényleg?

Jin: Ó, igen. És most olyaaaaan dühős vagyok.

Julia: Talán csak jó neked, hogy kolostorba küldött. Hatalmas lehetőség, hogy megismerd a szerzeteseket és a kolostort. Biztos nagyon más lehet egy kolostorban élni, tudod. Valójában nagyon király lehet…

Jin: Bocs, azt mondtad „király"?

Julia: Hát igen, az!

Jin: Ha valóban így gondolod mért nem mész el te a helyemben?

Julia: Elmennék, de ez egy SZERZETES kolostor. Nő vagyok, ha nem tudnád.

Jin: Fene egye meg! Rendben, magam megyek oda akkor.

Julia: Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz! Sok sikert!

Jin: ja, kösz. Csak nem értem, hogy tudsz mindig ilyen pozitívan gondolkozni?

#Julia újra mosolyog

Julia: Csak így lehet élni.

Jin: Értem…. Hát, sok sikert az atyához! És nem mond, hogy nem szóltam! (vagy: figyelmeztettelek?)

Julia: Persze! Viszlát!

#Jin hazasétál, miközben Julia belép a templomba. Hirtelen nagyion gondterhelt és szomorú lett. Csendesen leül Kazuya mellé a gyóntatószékbe.

Gyóntató Atya (Kazuya): Miben segíthetek, kisasszony?

Julia: Öhmm….. Igen…. Azért vagyok itt, mert valami nagyon zavar.

Gyóntató Atya (Kazuya): Mi bánt? (bother)

Julia: Hát…. Valami történt két hete. Valami, amit egyszerűen nem tudok kiverni a fejemből. És ami még zavaróbb, igazából senki sincs, akinek elmondhatnám.

Gyóntató Atya (Kazuya): Ezért vagyok én itt, gyermekem. Folytasd.

#Julia mélyen sóhajt.

Julia: Nem mondhatom el az édesanyámnak, mert azt mondaná, hogy forduljak a rendőrséghez, vagy ami még rosszabb, maga menne el. Nem mondhatom el a legjobb barátomnak, mert azt hinné megörültem, vagy valami. Az egyetlen ember, akinek elmondtam, az a barátom. Nagyon édes és vigasztaló volt, de még ő se szabadíthat meg a fájdalomtól és bűntudattól, amit hordozok. Csak annyit mond „ a leghülyébb dolog amit csinálhatsz, hogy a rendőrséghez fordulsz. Reménytelen vagyok. Egyszerűen nem tudom mit tegyek.

Gyóntató Atya (Kazuya): Mért kéne a rendőrséghez fordulnod? Olyan dologról van szó, amiről a rendőrségnek tudnia kéne?

#Julia nyel.

Julia: Valójában, igen.

Gyóntató Atya (Kazuya): Értem. Szóval, hogy kezdődött?

#Julia gondolkozik egy dararabig.

Julia: Mindez egy ködös, esős estén történt, amikor hazafelé vezettem egy barátomtól, körülbelül két hete. Nagyon unatkoztam, ezért bekapcsoltam a rádiót. A kedvenc dalomat játszották, s elkezdtem énekelni. Minden rendben is ment, amíg… Miután már egy ideje vezettem, amikor beleütköztem… valamibe.

Gyóntató Atya (Kazuya): Valamibe?

Julia: Baleset volt! Nem szándékosan tettem!

Gyóntató Atya (Kazuya): Nyugodj meg. Hogy érted, hogy nem szándékosan tetted? Mit nem tettél szándékosan?

Julia: A nő a semmiből jött elő! Esküszöm, nem akartam megölni!

#Kazuyának elakad a lélegzete, s Julia szemei megtelnek könnyekkel.

Gyóntató Atya (Kazuya): Te….. Uh…… Megöltél valakit?

#Julia még mindig sír, de mindent megtesz, hogy a könnyek ne folyjanak le az arcán.

Julia: Nem szándékosan tettem…. Esküszöm.

#Kazuya nehéz helyzetben van. Még senki nem gyónt meg gyilkosságot az orra előtt, így nem igazán tudja mit kell tenni ilyen helyzetben. Megtisztítja a torkát.

Gyóntató Atya (Kazuya): Most még nem tudom megmondani, mit kéne tenned. Beszélnem kell a mindenható Istennel, és a tanácsát kérnem ez ügyben. Addig is imádkoznod kell Hozzá, hogy megbocsásson

#Julia megtörli a szemét.

Julia: Úgy lesz. De mi fog történni azután?

Gyóntató Atya (Kazuya): Gyere vissza, mondjuk egy hét múlva, s akkor majd meglátjuk mit gondol erről az Isten.

Julia: Köszönöm, Atyám.

#Julia elmegy megkönnyebbülve.

Gyóntató Atya (Kazuya, gondolatban): Azt hiszem, most megyek, csevegek az Urammal. Olyan sokkmindenről kell beszélnem a hatalmas Úrral, akit teljes szívemből szeretek.