2.

- Mondd Roger, mi is történt pontosan négy évvel ezelőtt?
Sam hangja a tágas étkezőben szinte visszhangzott. Kezével a jéghideg sörös üveg címkéjét kaparászta, tekintete pedig mélyen nagybátyja szemeibe fúródott. Az öreg szája széle felemelkedett, de éppen csak egy leheletnyit.
- Közös melón dolgoztunk apáddal és a bátyáddal. Igazából nem történt semmi különös – hangja unott volt, de arca teljesen az ellentétét sugározta. Sam tudta, hogy valamit itt bűzlik.
- Értem. De mégis min dolgoztatok? – tette fel óvatosan a kérdést.
Roger hátradőlt a székében, majd kabátja zsebébe nyúlt.
- Megmutatom – vigyorodott el, miközben előhalászta mobiltelefonját. A készülék régi volt és agyonhasznált, ez látszott rajta. Amikor viszont Sam ránézett a karcolásokkal teli képernyőre egyből felismerte a démont, ami a képen volt. Egy vérfarkas volt az; kezei erősen megkötözve, mellkasából pedig ömlött a vér.
- Szerencsétlen lány – mormogta Sam a fotót nézve, majd elvéve a telefont megnyomta a 'tovább' gombot. Szemei összeszűkültek a „pikánsabbnál pikánsabb" képek láttán. – Te le szoktad fotózni az áldozataidat? – ez volt a legbizarrabb dolog, amiről a férfi valaha hallott. Az még oké, hogy elpusztítják a démonokat, de megörökíteni a halálukat? Ezt nevezik tiszteletlenségnek…
- Mit gondolsz, én miből élek? Ezek a képek a digitális fényképezőgépemről lettek áttéve a mobilomra. Tudod a média nagyon kapó az ilyen dolgokra…
- Úristen, meghibbantál? Már ne haragudj – csattant fel Sam a kijelentésre. Amikor Dean azt mesélte neki, hogy nagybátyjuk egy idióta nem nagyon értette mire gondol, de most már teljes mértékben egyetértett. – Ez a legfelelőtlenebb dolog, amit egy vadász tehet!
- Miért lenne az? A képeimet felhasználják a különböző borítókhoz, a weboldalakon meg stb. Az egészben a legviccesebb, hogy azt hiszek képmanipuláció… - kuncogott az öreg, de Samet a válasz nem nagyon hatotta meg. Bár még tudott volna egy-két dolgot ez ellen felhozni, de nem akarta felhergelni Rogert. Elvégre nem is erre volt kíváncsi, hanem arra, hogy azon a bizonyos vadászaton mi volt Deannel.
- Jó, én ebbe nem szólok bele. Inkább az érdekelne, hogy… ööö…. Dean nem viselkedett furcsán azon a napon?
A nagybáty arca megkomolyodott a kérdés hallatán. Azon töprengett, hogy elmondja-e vagy ne az igazat. Elméjében Dean szavai visszhangoztak: „Ha Samnek el mered mondani a dolgot, kinyírlak" . Nem éppen ez volt a legkedvesebb mondat, amit unokaöccse szájából hallott. Viszont nem is félt egy olyan kis „taknyostól", mint Dean. Végül úgy döntött vár még egy kicsit a dologgal, nem fogja kikotyogni egyből a férfi legnagyobb titkát… Hisz milyen egy jó nagybácsi?
- Ahogy mondod, Sammy. A bátyád furcsán viselkedett. Szimplán béna volt és figyelmetlen. Kis híján meghalt, én mentettem meg az életét. Röviden ennyi – csapta össze kezeit önelégülten, majd felállt az asztaltól, ezzel jelezve, hogy számára itt vége a beszélgetésnek.
Sam szeretett volna még kérdezni, de nem akart tolakodó lenni. Így hát csak ezt az apró megjegyzést tette:
- Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Azt hiszem most én is megyek és pihenek kicsit. Ja, és légy szíves ne hívj Sammynek.
- Rendben, Sam. A pihenés kell, nem akarom, hogy majd ott lábatlankodjatok.

A válaszon csak mosolygott a fiatal férfi, majd amikor elhagyta a konyhát ez a mosoly egy grimaszba csapott át. Tényleg nagyképű és idióta – szorította ökölbe kezeit, mert egyszerűen idegesítette a tény, hogy Rogertől sem tudott meg semmit. Minek ez a titkolózás? Most már teljesen biztos volt abban, hogy valamit tett vagy mondott Dean azon a négy évvel ezelőtti vadászaton. De mégis mi a csudát? Talán lefeküdt azzal a démonnal? Vagy egyszerűen tényleg csak hibázott és szégyelli a dolgot? Sam el sem tudta képzelni, hogy mi történhetett akkor. Ahogy felért az emeletre megállt és vett pár mély lélegzetet. Le kell nyugodnom. Igazából nem tudta megmagyarázni miért idegesítette ennyire a dolog, de idegesítette és kész.
Miután sikerült kissé lehiggadnia benyitott a szobába. Az első dolog ami feltűnt, az természetesen Dean volt, aki az egyik ágyon feküdt és Sam laptopját nyomogatta igen serényen. A magasabb fiú azt hitte seggbe rúgja bátyját.
- Mégis mi a francot csinálsz a gépemen? – hangja remegett a feszültségtől, de aztán rájött, hogy semmi értelme aggodalmaskodni. Nem tartott semmi olyan fájlt a gépén, amit testvére használhatna. Még csak egy pornóoldal sem volt bementve a Kedvencek közé – nem mintha unalmában ilyeneket nézett volna.
Dean csak lustán feltekintett, majd Sam egekbe szökő szemöldökeit látva egy vigyor ült ki arcára.
- Nyugi nem kutakodok a pornós fájljaidban. Csak utána néztem ennek a dögnek. Eléggé kiszámítható a drága: 1888-ban, 1928-ban ,68-ban és most 2008-ban is előjött. Nem tudom, hogy ezt eddig miért nem vettük észre…
A fiatalabb testvér közelebb ment, majd levetette magát bátyja mellé. Arcát közelebb dugta a képernyőhöz, majd olvasni kezdett.
„Vasárnap este 4 fiatal tűnt el a lawrence-i szórakozóhelyről. A tanúk elmondása szerint piros füstfelhő borította el az épületet, majd az egymással beszélgető baráti társaság felszívódott... A rendőrség másnap délután talált rá a megcsonkított holttestekre…"

Sam érezte, ahogy Dean tekintete az arcán időzik, miközben olvas. Azok a csillogó zöld szemek őt méregették, és érezte hogy szívverése felgyorsul. Mikor befejezte a cikket egyből felé fordult, de bátyja azon nyomban elfordította a fejét.
- Mi a baj?
- Semmi – felelte az idősebb férfi gyorsan, majd kikászálódott ágyából és a fürdőszoba felé vette az irányt. – Elmegyek lefürdeni, addig találd ki, hogy vajon mi a franc lehet ez a valami. Apa naplója ott van az éjjeli szekrényen – motyogta, majd egy határozott mozdulattal becsukta a fürdő ajtaját. Sam tétován nézett maga elé, majd egy apró fejrázással elhessegette furcsa gondolatait…

Az idősebb testvér az ajtónak dőlve sóhajtott egy mélyet. A zárat elfordította, majd lefejtette magáról ingjét és pólóját is. Tekintete ezután nyakláncára tévedt. A medál még mindig ugyanúgy fénylett, mint azon a bizonyos karácsonyon. Már akkor imádta az ékszert, és a mai napig nem volt hajlandó megválni tőle. Igazából nem is a kinézete miatt hordta… Sokkal több állt e mögött. Dean ezt jól tudta, és remélte, hogy Sam is ugyanígy tudja ezt. Ez az öccse iránt érzett szeretetének a jelképe volt… Vagyis Dean egy ideig így gondolta, egészen addig, amíg el nem kezdett más érzelmeket táplálni testvére iránt.
Keze a nyakláncról farmerjához tévedt, majd lassan, szinte óvakodva vált meg a nem kívánt ruhadarabtól. Már a szobában érezte, hogy férfiassága merev. Amikor megvált nadrágjától erről saját szemével is meggyőződhetett, pedig nagyon bízott abban, hogy érzékei hazudnak. Teste viszont most sem tudta becsapni.

Már attól erekcióm van, hogy a közelembe jött … Mi jön ezután? Dean reménytelennek érezte magát, majd az ajtótól elvánszorgott a zuhanyzófülkéig. Ott megvált boxerétől, majd miután megengedte a kellemesen forró vizet jobb keze féltett testrészéhez tapadt. Ó, hogy hanyadik alkalom volt már ez? Dean már követni sem tudta, de abban biztos volt, hogy egyszer le kell mondania bűnös vágyairól. Pedig annyira nem akart! Szája hangtalan kiáltásra nyílt miközben érezte, hogy orgazmusa kiteljesül. Belső szemei előtt Samet látta, ahogy készségesen segít neki tevékenységében. Ahogy elképzelte a nedvesen forró kontaktust szinte rögtön elment…
A meleg vízcseppek persze lemosták kéjes játékának eredményét, de Dean tudta, hogy van amit még a legjobb oldószerek sem tudnak eltávolítani…

Író megjegyzése: Íme az új fejezet! Remélem ez is tetszett nektek, második nekifutásra sikerült megírni :) Folyti nem tudom mikor jön, a jövő hetem dogák halmaza...

Kommenteket továbbra is szívesen fogadok, de csak finoman ;)

TBC.