/Megjegyzés: Na itt lenne a végleges 3. fejezet. Remélem nem olvastátok sokan az első verzióját, mert azt nagyon elsiettem. Így hát újraírtam (az egészet elölről). Nos, egy kicsit máshogy alakulnak a dolgok, de nem teljesen. Mivel nem akartam túl hosszúra írni ezt a fejezetet, ezért ennek a résznek a másik fele már a 4. fejezet lesz. Csak az is bővebben ki lesz fejtve, hogy még élvezetesebb legyen... Remélem tetszeni fog:)
Ja és egy kis információ:
A zene címe, amit Dean hallgat a ficcben: Dream Theather - Forsaken /
3.
- Sammy – lépett ki Dean a fürdőszobából egy szál vörös törölközővel a derekán. Szépen ívelt izmain meleg vízcseppek csorogtak, bejárva minden egyes kis hasadékot a férfias testen. Mennyi nő érintette már meg ezt a mellkast, és mennyi nő álmodozott róla – Dean ezzel teljes mértékben tisztában volt, és ki is használta. Muszáj volt levezetnie a szexuális feszültséget valahogy. Kár, hogy igazán egy nő sem tudta kielégíteni…
- Mi az, Dean? – nézett fel lustán Sam, aki az ágyon feküdt egy szál boxerben és pólóban. Valami ósdi könyvet olvasgatott, és amikor felnézett megakadt a tekintete testvére felsőtestén. Észre sem vette, hogy megnyalja szája szélét.
- Találtál valamit a démonról? – kérdezte a báty végigfuttatva tekintetét azokon a formás lábakon… majd háton… és hullámos hajszálakon. Nem. Dean elhatározta, hogy nem nézi Samet, mert a végén még megint beizgul. Abból meg nem lenne semmi haszna, ha öccse meglátná meredő férfiasságát...
- Nem találtam semmit, viszont én úgy gondolom valami istenséggel lehet dolgunk… - felelte száraz torokkal Sam, majd amikor Dean elhaladt mellette, hogy saját ágyához lépjen kicsúszott a száján: - Öregem, te edzel? – a kérdésre az idősebb férfi először csak nagyot nézett, majd egy megszokott büszke vigyorral az arcán végigfutotta kezét mellkasán.
- Ja, tudod csakis erre van időm. Démonűzés után még megyek egy kicsit súlyzózni – nevetett kicsit ironizálva, majd elkezdett kutatni ruhái között. – Tudod ez a szex hatása. Ajánlom neked is, nagyon jó kondiban tart!
- Haha… - mondta gúnyosan Sam, de azért egy mosoly az ő arcára is kiült. Tényleg… most hogy mondta Dean eszébe jutott, hogy már egész régen volt nővel. Pontosabban Kim óta senkivel sem feküdt le. De valahogy nem is hiányolta… El nem tudta képzelni, hogy bátyja mit élvez azokban az utcai sarki ringyókban. Ha csak belegondolt, hogy a ma estének is ez lesz a vége elöntötte a düh – jó kérdés miért.
- A francba, nem találom a metallicás boxerem! – kiáltott fel az idősebb férfi kirázva Samet gondolataiból. Idegesen túrt bele táskájába újra és újra, de semmi. Miután kirámolta saját cuccait, belekezdett öccse holmijainak szétdobálásába is. A magasabb fiú persze ezt nem nézte jó szemmel.
- Hé!! Már miért lenne nálam a te gatyád?! Azonnal hagyd békén a cuccaimat! – csattant fel.
- Jaj, Sammy. Ne tagadd, titokban te is mindig egy ilyen alsóra vágytál. Ismerlek – kacsintott Dean, miközben kidobálta az ingeket az ágyra. A precízen összehajtott ruhaneműk persze egyből összegyűrődtek, a rendmániás fiú pedig azt hitte szívbajt kap.
- Nincs nálam, nem hallod!? Te barom! Kinek kéne egy olyan szar!? – kiabált, majd gyorsan lefogta testvére kezét. Dean megpróbálta magát kiszabadítani, de kevés sikerrel. Sam olyan erősen fogta csúklóját, hogy azt hitte menten eltörik. Tudta, hogy öccse nagyon félti a cuccait, de hogy ennyire?
- Engedj el! – morogta fogvicsorgatva.
- Csak akkor, ha leszállsz a ruháimról!
- Nem, mert tudom, hogy ott van!
Végül addig mozgolódott és ellenkezett, hogy a törölköző igen csak meglazult derekán. Ez persze először egyikőjüknek sem tűnt fel, de amikor végre sikerült ellökni magától Samet a lendület a vörös anyagot is lesodorta. Hiába kapott utána, a nedves szövet a földön landolt. Hirtelen nem tudta, hogy most sírjon-e vagy nevessen. Samnek mindenesetre elakadt a szava. Mármint mindketten férfiak voltak, de azért ekkorát nem minden nap látott az ember. A fiatal férfi kínosan elfordult, majd elkezdte piszkálgatni haját zavarában.
- Na látod, ez is a te hibád! – kiabált Dean, majd gyorsan felkapta magára a leesett törölközőt. Bár imádta öccsét, azért ilyenkor gyilkolni tudott volna. Ráadásul meg volt győződve róla, hogy a boxer ott van Samnél. Tudta, hogy ő nem olyan érzelmeket táplál iránta, de előfordult már, hogy véletlenül összekeveredtek a ruháik. Az a metallicás alsógatyesz pedig nagyon kellett volna. Az volt a kedvenc darabja Deannek. Férfias volt, rockos és szexi. Igaz, azért a négyszögszerű kis jelért borsos árat kellett fizetni, de abszolút megérte.
- Én-én, azt hiszem megyek letusolok – hadarta Sam, majd a kezébe vett a széttúrt ruhák közül egy-két darabot és bevonult a fürdőszobába. Ezek után biztos nem fog felöltözetlenül kijönni…
Amikor bement a tágas helyiségbe magára csapta az ajtót. Nem tudja miért, de szemei előtt még mindig az a bizonyos „nagy dolog" lebegett. Úristen, felejtsd már el… - suttogta egy belső hang, majd gyorsan el is terelte gondolatait. Épp pólójától szabadult meg, amikor megakadt a szeme Dean szennyesén. Azt hitte beleveri a fejét a falba.
- DEAAAAAAAAAN! – ordította méregvörös arccal, mert csak nem a metallicás gatya terült el a földön? De! És Sam nagyon azon volt, hogy megfogja és hozzávágja testvéréhez. Szerencsére volt benne annyi önmegtartóztatás, hogy ezt ne tegye meg. Amúgy is már meztelen volt, nem akart így kimenni. De azért fejét még kidugta az ajtón.
- Te idióta, teljesen megfeledkeztél arról, hogy a metallicás gatyát vetted le a fürdőszobában? – mondta szép „nyugodt" hangon bátyja bamba képébe. Még mindig ott állt a ruhahalmaz mellett a szobában.
- Tényleg? Totál elfelejtettem… hupsz… - vigyorgott ostobán az idősebb férfi, majd eszébe jutott, hogy valóban így volt. Persze akkor totál nem a gatyával volt elfoglalva, hanem egyéb dolgokkal. Elvégre abban a helyzetben ki nézte volna az alsógatyáját? Dean ezzel nyugtatta magát, de azért kicsit bűnbánóan testvérére nézett: - Sorry, de azért remélem nem várod el tőlem, hogy visszapakoljam a cuccokat – mosolygott szélesen, Sam pedig sóhajtva megrázta a fejét. Néha tényleg hihetetlennek tartotta bátyját.
Miután bezárkózott a fürdőbe, Dean szélesen elterült testvére ágyán. Arcát a párnához nyomta, és megpróbálta magába szippantani azt az elmondhatatlanul kellemes Sam-illatot. Olyan vagyok, mint egy 12 éves kislány – gondolatban kezet rázott önmagával, de igazából nem érdekelte. Ha már az öcsit nem ölelgetheti, akkor a párnáját minimum! Ahogy kényelembe helyezte magát meghallotta, hogy a másik szobában elindul a víz folyása. Persze egyből beindult a fantáziája…
A vízcseppek végigfutnak Sammy testén, végig a mellkasán le a… farkához… nem nem nem. Ne gondolj ilyenekre Dean! Zene. Igen, hallgass egy kis zenét… Belső hangja ma különösen aktív volt, és félt hogy lassan beleőrül a sok elfojtott érzésbe. De a zene tényleg jó ötletnek tűnt. Miután felkapott pár ruhadarabot – sajnos kedvenc alsógatyája helyett most egy zöld darabbal kellett beérnie –, előhalászta mp3 lejátszóját és visszadobta magát az ágyneműk közé. A Dream Theatre csak úgy zengett füleiben.
-…Look in my eyes and take my hand, Give yourself up to me … - dúdolta a szám vége felé, majd azt vette észre, hogy egyre nehezebb nyitva tartania szemeit. Végül a fáradtság utat tört magának, Dean pedig hagyta, hogy rabul ejtse…
Amikor Sam visszatért a helyiségbe meglepődve figyelte, hogy bátyja az ő ágyában fekszik a sajátja helyett. Persze minden ruha le volt esve a földre – nem is számított arra, hogy testvére esetleg elpakolja -, de ez most fel se tűnt neki. Egy apró mosollyal odaballagott a férfihoz, majd lágyan betakargatta és kikapcsolta a fülébe üvöltő zenelejátszót. Dean a hirtelen csend hatására megrezdült, de egy morgás után tovább aludta az igazak álmát.
Öccse csak szeretetteljesen figyelte, végigsimított azokon a rövid, össze-vissza álló hajszálakon, majd arra gondolt hogy mennyit köszönhet ennek a békésen alvó férfinak…
- Köszönöm… - suttogta, miközben kezei finoman simogatták arcbőrét. A frissen borotvált felületnek selymes tapintása volt, Samet pedig furcsa bizsergés járta át. Mielőtt elgondolkozhatott volna azon, hogy mi is ez, a fáradtság őt is hatalmába kerítette. Nehéz léptekkel ballagott át a másik ágyhoz, ahonnan szinte nyomban elérte az álmok varázslatos világát…
TBC.