4.

Mindketten arra ébredtek, hogy valaki erősen veri az ajtót. Dean lustán kikászálódott a puha ágyneműből, majd odatántorgott a kilincshez. Amikor meglátta nagybátyját elhúzódott a szája.
- Mi van?
- Mi az, hogy „mi van"?! Válogasd meg a szavaidat fiacskám, jó!? – torzult el az öreg arca a kijelentésre. Bár elég laza fickónak tartotta magát, azért megkövetelte a tiszteletet. A saját házában pedig senki nem beszélhet vele úgy, mint egy kutyával. Dean erre megpróbált bűnbánó arcot vágni, de nem nagyon sikerült neki.
- Mi a helyzet, Roger? – lépett oda ásítva Sam is, aki a tarkóját birizgálta. Az idős férfi arcizmai meglehetősen megfeszültek.
- Az rendben van, hogy alszotok egy kicsit. De gyermekeim, már este 7 van! Indulnunk kéne a Purple Slaps-ba…
- A „Lila pofonokba"? – kerekedtek el a fiatal férfi szemei, majd rosszallóan megcsóválta a fejét – Képzelem milyen hely.
- Ne mondd már Sam, hogy még soha nem hallottál róla! – nevetett fel Dean, majd visszaballagott ágyához, ahova fekete bőrkabátját dobta le. Gyorsan magára kapta, majd kivette az éjjeliszekrénybe rejtett fegyverét.
- Képzeld, veled ellentétben nem vagyok jártas a kocsmák nevében… - jegyezte meg a fiatalabb testvér gúnyosan, majd ő is felvett valami meleget ingje fölé. – És miért is megyünk oda?
- Nagy valószínűséggel ott fog kitörni a következő füstfelleg – vette át a szót Roger, majd fekete szövetkabátjába nyúlt és egy kulcsot húzott elő – Kiállok a verdámmal, addig örülnék ha elkészülnétek. A további infókat, majd elmondom ott – azzal már el is tűnt a szoba ajtajából. Sam csodálkozó tekintettel húzta fel kabátját, majd bátyjára nézett, aki puskáját tisztogatta.
- Nem tököl a pasi, az egyszer biztos.
- Hát ja. És még nem is ettünk semmit –görbült le Deannek a szája kisfiúsan, majd bársonyos hangon belekezdett: - Pedig egy ilyen nagy faroknak kell az energia. Igaz, Sammy? – kacsintott öccsére, mire az csak sóhajtva megrázta a fejét.
- Nagyon vicces, barom – mosolygott gúnyosan, majd távozott a szobából. Miután Dean megtisztította fegyverét egy széles vigyorral az arcán ő is követte a többieket…

Rogernek egy ultramenő, piros Pontiac GTO-ja volt. Ha nem lett volna 50 éves, és kicsit karakteresebb lett volna az arca, tuti bomlottak volna utána a nők. Egy ilyen kocsi ugyanis csak úgy vonzotta a nyáladzó tömeget. Dean is szájtátva figyelte a csodát, de azért megállapította, hogy az Impala legalább olyan király, mint nagybátyja járgánya. Igaz a piros tüzesebb szín, de istenem…
- Na, hogy tetszik? – veregette meg az öreg a motorháztetőt, majd egy büszke vigyorral az arcán odasétált a fiúkhoz – Igazi klasszikus a drága, '67-ben gyártották.
- Nem rossz, nem rossz – ismerte el Dean grimaszolva – Az enyém is abból az időből való.
- Nekem ne mutasd be az Impalát, apáddal együtt vettük – mosolygott öntelten Roger, mire a fiatalabb férfi egy szikrázó tekintettel jutalmazta. Sam csak sóhajtva követte a gyilkos nézések sorozatát. Néha tényleg az óvodában érezte magát, pedig nagyon nem állt jól neki a dadus szerepe.
- Ha esetleg befejeztétek a próbálkozást az egymás szemmel való kinyírására, akkor mehetnénk… - szólt közbe türelmetlenül. Erre mindkét férfi visszatért a valóságba, majd Dean egy „cöh" hangot hallatva elfordította a fejét.
- Fiam, szerintem ezzel a modorral nem fogod tudni meghódítani szerencsétlent… - vetette oda a nagybáty, majd elindult saját kocsijához. Mielőtt Dean bármit is válaszolhatott volna, folytatta: - Tudod hol van a Purple Slaps. Majd ott találkozunk – motyogta, azzal beszállt az élénk színű járműbe.
Az idősebb Winchester testvér azt hitte felrobban a dühtől. Sam meg akarta kérdezni, hogy mit értett azalatt az öreg, hogy „nem fogod tudni meghódítani szerencsétlent", de egyelőre úgy látta jónak, ha nem mond semmit. El nem tudta képzelni ki lehet az a lány, aki miatt ennyire felkapja a vizet Dean. Persze az meg se fordult a fejében, hogy esetleg pont róla van szó….

A rövid hajú mérgesen szállt be a Chevroletbe, majd miután beült mellé öccse megpróbált lenyugodni. Egyszerűen utálta a tényt, hogy nagybátyja tudja a legnagyobb titkát. Az egész földkerekségen ő volt az egyetlen ember – az apján kívül – aki tudott valódi nemi identitásáról. Ugyanis Dean biszexuális volt. Erre már egész kiskorában rájött, amikor az általános iskolában szerelmes lett az egyik fiú osztálytársába. Persze hamar ráébredt arra, hogy ez nem normális dolog – meglepődött, amikor Valentin napkor az összes srác a lányoknak adta a csokit -, szóval a sokkoló élmény után már csak a csajokkal foglalkozott. Az egy teljesen más lapra tartozik, hogy szinte az összes eddigi barátnőjét kihasználta…
- Mi a baj, Dean? Ennyire felbaszott Roger? – kérdezte Sam óvatosan, miközben már a kövesúton haladtak. Az idősebb férfi hirtelen feleszmélt gondolataiból.
- Ja, semmi. Elegem van abból a beképzelt majomból… - motyogta egy kis keserűséggel a hangjában, majd megpróbált jókedvet varázsolni az arcára. – Na mit szólsz a kocsijához? Valljuk be, hogy az Impala jobb!
- Egyértelműen – bólogatott Sam, és így is gondolta. Utazásaik során olyan szinten megszerette a Metallicar-t, hogy rossz volt belegondolni abba, hogy valójában nem is az övé. Mindenesetre abban biztos volt, hogy egy darabig még ezzel az autóval fog utazgatni, persze ha bátyja nem bánja.
- Na azért, Sammy. Mást nem is mondhattál volna – húzódott mosolyra Dean szája széle, miközben megveregette testvére combját. Ez azzz… Sikított belül egy hangocska az élményre, majd amikor el akarta venni a kezét egy meleg valami megakadályozta. Nevezetesen Sam tenyere volt az….Az idősebb férfi egy pillanatra megrökönyödött, arcát pedig akaratlanul is elöntötte a vér. Tekintetével erősen az útra koncentrált, de valójában fel sem fogta, hogy merre irányítja a kocsit.
- Sa-sammy… - motyogta azon a mély, érzéki hangján. Nyelt egy nagyot, majd testvérére nézett. – Mi-mit….
- Megvágtad a kezed! – kiáltott fel aggodalmaskodva Sam, majd közelebb húzta magához testvére kézfejét. Dean képéről hirtelen lehervadt a mosoly, most aztán tényleg azt hitte, hogy felrúg valakit. Miért is gondolta azt, hogy Sam kezdeményezni akar? Miért merészelt ilyet gondolni!? Az idősebb Winchester testvér gondolatban seggbe rúgta magát. Tényleg egy rakás szerencsétlenség volt, egy genetikai hulladék, aki csak arra jó, hogy fantáziálgasson. Gratulálok Dean Winchester. Egy lúzer seggfej vagy.
- Jaj, hagyjad már! Ez csak egy karcolás – mormogta, majd kiszabadította jobb kezét testvére karjából. Sam csak a homlokát ráncolta, de bátyjára hagyta a dolgot. Az arcára kiülő mogorvaság persze egyből szemet szúrt neki.
- Most meg mi a bajod? – kérdezte keresztbe tett kézzel, miközben elővette az autós térképet. Mintha rossz fele mentek volna, a házak eléggé kezdtek ritkulni az úton.
- Semmi.
- Jaja, persze. Már megint begubózol a kis világodba, engem meg kirekesztesz – felelte sértődötten a fiatalabb testvér, majd elkezdett lapozgatni. – Szerintem rossz fele megyünk.
- Szerintem meg nem. Lehet jobban tudom az utat, mint te, nem gondolod?! – emelte fel a hangját idegesen Dean, majd benyomta a rádiót és jól feltekerte a hangerőszabályzót.
Sam hangosan sóhajtott egyet, majd nyomban kikapcsolta.
- Mondd már el mi a fasz bajod van! – kiabálta nem kis hangerővel, miközben bevágta a csomagtartóba a térképet. Tényleg nem értette mi a baja Deannek. Mióta csak visszajöttek Lawrencebe furcsán viselkedik, mindenkivel veszekszik és hülyeségeken kapja fel a vizet. Egyáltalán nem ezt a Deant ismerte meg, és nagyon nagy aggodalommal töltötte el ez a különös viselkedés.
Az idősebb férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, majd megpróbálta leadni a felgyülemlett feszültséget. Ó, ha Sam tudná, hogy valójában miatta teszi ezt. Azt kívánta bárcsak megtudná mindenki, hogy milyen szenvedést él át: a nap 24 óráját eltölteni valaki olyannal, akit imádsz, de még sem érhetsz hozzá! Dean számára ez rosszabb volt, mint a pokol.
- Szóval tudni akarod, mi a bajom? – mondta higgadt hangon, miközben leparkolt az út bal oldalára. Szemeivel testvére értetlen zöld tekintetét fürkészte.
- Igen, képzeld – felelte Sam türelmetlenül, miközben újperceivel a műszerfalon dobolt. Dean elmosolyodott.
- Hát jól van. Akkor megmutatom – hajolt közelebb.
- Mit mu… - a fiatalabb testvér csak ennyit tudott kimondani, mivel Dean ajkai a sajátjára tapadtak, ezzel beléfojtva a szót. Sammy szemei kitágultak, de a következő pillanatban azon kapta magát, hogy készségesen utat ad. Puha nyelveik egymásba gabalyodtak, majd belekezdtek szenvedélyes táncukba. Közben Dean teljesen áthajolt testvére üléséhez és kezeivel az ing alatt kezdett el kutatni. A hideg ujjak érintésére Sam feleszmélt, majd félrelökte magától Deant.
- Dean!! Ez...ez…nem helyes – motyogta kezét szájára szorítva, majd hihetetlenkedve hátradőlt a kocsiban. Szíve a torkában dobott, és majd' megfulladt a forróságtól. Most esett le neki, hogy az előbb mit is csinált. Teljesen összezavarodott.
- Ennyit erről… - mosolygott szomorúan Dean, majd egyedül hagyva Samet kiszállt az Impalából. Nagyon kellett küzdenie a feltörő könnyek ellen, de kibírta. A világért sem hagyta volna, hogy valaki bőgve lássa őt, végképp nem a testvére. Pedig őrjítően fájt most ez neki. Legszívesebben levetette volna magát egy hegyről….Sammy.


Megj.: Íme itt a negyedik fejezet! Remélem elnyerte a tetszéseteket! Lehet kommentálni itt, meg az LJ-men is: j2greendreams . livejournal. com na ezt szépen egybe :)

TBC.