Szövetség
I.
- Min filózol? - Kérdezte Temari.
- Hogy? - kapta fel a fejét Kankurou. Teljesen elmerült a gondolataiban. Észre sem vette, hogy már rég nem az előtte fekvő fabábun dolgozik, hanem a földet bámulja.
- Azt kérdeztem, hogy mi jár a fejedben! Talán süket vagy?!
- Semmi. Semmi különös. - Válaszolta a fiú, majd az ágyáról felállva nyújtózott egyet és az ablakhoz sétált. Temari gyanakvó tekintettel követte öccse mozdulatait.
- Semmi különös? CSAK ENNYI?! Nekem sem ugrik? Még csak egy gúnyos megjegyzést sem kapok? Na itt valami nem stimmel!
- Halljam! Mi bajod? - Támadt a fiúnak. Kankurou továbbra is háttal nővérének csak megvonta a vállát.
- Miből gondolod, hogy bajom van? - Kérdezte szórakozottan, de már nem figyelt oda. A nemrég történt események foglalták le a gondolatait.
- Mi történhetett akkor? Az a lány. Mintha megbabonázták volna. És Gaara? - Idézte emlékezetébe öccse reakcióit. - Azt hittem megöli. Láttam már ebben az állapotban. A vérét akarta. Eddig még nem volt ember, aki el tudott volna menekülni előle ilyenkor. Esküszöm attól a lánytól jobban kiver a víz, mint Gaara-tól. Habár! A mosolya nem mindennapi az biztos .- Vigyorodott el miközben emlékezetébe idézte a hóhajú jelenséget. - Jó lesz szemmel tartani.
- Hogy miből gondolom?! Hát figyelj ide nagyokos! Először is! - Emelte fel mutatóujját a lány. - Az éber Kankurou semmi pénzért nem hagyna ki egy ilyen jó lehetőséget a veszekedésre. Másodszor! - Emelte fel a középső ujját. - Nem egész két perce állsz már az ablak előtt és bámulod elmélyedve a becsukott spalettákat!
- Oh! - Lepődött meg a fiú, rádöbbenve, hogy tökéletes hülyét csinált magából. - Valóban. Észre sem vettem.
- Na ez az! Szedd össze magad öcsikém, ha túl akarod élni ezt a vizsgát! Elfelejted miért vagyunk itt!
- Nincs szükségem kioktatásra! - Pördült meg sebesen a fiú. - Főleg tőled nem!
- Na! - húzódtak farkas-vigyorra Temari ajkai. - Látom végre felébredtél.
- Eh! Hagyj békén. - Mondta a fiú és visszahuppant az ágyra. Semmi kedve nem volt veszekedni.
- Franc! Utálom amikor piszkál, de most igaza van. Ha nem szedem össze magam ebből baj lesz. - Gondolta elkeseredetten, majd megfeledkezve magáról dühödten beletúrt rövid barna hajába. - Mi a fene van velem?
- Az a fehérhajú lány jár az eszedben igaz? - Szegezte neki a kérdést egyenesen Temari. Unta már, hogy harapófogóval kell mindent kiszedni öccséből. Többek között innen is tudta, hogy valami nem stimmel. Mióta otthagyták azt a szedett-vetett csürhét a két öccse szokatlanul csendes volt. Gaara esetében ezen nem csodálkozott, de Kankurou-nak általában be nem állt a szája.
- Hogy ki? - Vonta fel a szemöldökét a fiú. - Ja az a másik csapat. Honnan is? Valami hideg helyről ugye? - Kérdezett vissza unottan, de érezte, hogy érzékei közben megtelnek feszültséggel.
- Na nem kell a sóder! Ismerlek, mint a rossz pénzt! Láttam, hogy néztél rá!
- Na és hogyan? - Provokálta Temari-t védekezésképp, a már jól ismert idegesítő, cinikus stílusában. Remélte, hogy ha sikerül jól felbőszítenie nővérét, akkor az abbahagyja végre a faggatását. Ám egy kicsit elszámította magát. Temari arckifejezése ugyanis vészesen elsötétült. Öccse tudta, hogy ez rossz jel.
- Hogyan? Tényleg kíváncsi vagy? - Kérdezte fojtott hangon a lány. - HÁT AHOGY CSAK EGY HÜLYE KÉPES BÁMULNI A SAJÁT HALÁLOS ÍTÉLETÉT! - Kiabálta immár magából teljesen kikelve. - Te is láttad, hogy mit művelt Gaara-val, nem?! Az tuti hogy ez a csaj nem az a kedves, bűbájos teremtés, mint aminek látszik. És ezt veheted női megérzésnek!
- Jól van, jól van! Nem kell leharapni a fejem! - Mentegetőzött a fiú, miközben felemelt kézzel hátrált néhány lépést.
- Pedig megérdemelnéd! Ostobák vagyok! Te is meg Gaara is! Férfiak! Elég látnotok egy édes mosolyt és máris elfelejtitek, hogy hol vagytok!
-Temari.
- MIVAN?! - Kiáltott fel a lány ingerülten, hogy megszakították a dührohamát, majd meglepetten vette tudomásul, hogy öccse rémülten néz el a vállai felett. Hirtelen nagyon rossz érzése támadt. Lassan megfordult.
- Gaara! - Suttogta félelemtől kikerekedett szemekkel.
- Ostoba? - Kérdezte a türkiz szemű vészjósló hangon.
- Én, én csak - Dadogta a lány, majd látta, hogy kisebbik öccse lassan elfordítja róluk a tekintetét és elnéz mellettük.
- Arra se vagytok érdemesek, hogy megöljelek titeket. Szánalmasak vagytok. - Közölte síri hangon, majd megfordult és lassú léptekkel elhagyta a szobát.
- Huh! - Engedtek egyszerre a megkönnyebbülésnek mindketten. - Ez meleg volt. - Sóhajtott fel Kankurou.
- Látod erről beszéltem. - Huppant le az ágyra Temari.
- Igen. - Helyeselt a fiú. - Ha ez korábban fordult volna elő, akkor most nem beszélgetnénk itt. Valami történt közte és a lány között. Ki kell derítenünk mi az.
- Na persze! És mégis hogyan nagyokos? Megkérdezzük Gaara-tól? Ne legyél hülye!
- Természetesen nem. Bár úgy látom, hogy szokatlanul kiegyensúlyozott. De ezt azért nem kockáztatnám meg. Más módot kell találnunk a megfigyelésükre.
- Rendben. - Sóhajtott megadóan Temari. - Enyém Gaara a tiéd a csaj.
- Hm? - Vonta fel a szemöldökét a fiú.
- Ismersz. Én nem vagyok az a „bújjunk az árnyékba és leskelődjünk" típus. Gaara meg úgyis itt van velünk mindig. Mellesleg attól a lánytól rosszbajt kapok.
- Rendben. De egyelőre Baki-nak egy szót se! Én akarok fényt deríteni erre az ügyre. - Mondta Kankurou.
- Rendben. - Egyezett bele nővére.