Rettegés
I
Temari rosszat sejtett. Gaara szokása szerint ismét bejelentés nélkül ment el otthonról. Normális esetben eszébe sem jutott volna, hogy telihold idején kövesse, de most nagyon rossz érzése volt. Tudta, hogy valami nem stimmel és gyanította, hogy annak a hóhajú lánynak is köze van hozzá. Jó szeme volt az ilyesmihez. Már mikor először meglátta tudta róla, hogy hazudik, mint a vízfolyás. Az első találkozáskor egyszerűen csak nem kedvelte, ahogy általában senki mást sem, de most már kifejezetten utálta. Elhatározta, hogy lesz, ami lesz kideríti mi folyik itt.
Mivel ezúttal Gaara-ról volt szó magára nem jellemző módon rendkívüli óvatossággal járt el. Csakrája segítségével az enyhe szellőt kihasználva, a föld felett néhány centire lebegve suhant árnyékból, árnyékba. Nem volt nehéz dolga, hisz öccse nyugodtan sétált végig a város főutcáján, egészen a főkapuig. Temari az egyik házfal árnyékába rejtőzve várta, hogy követhesse mikor Gaara hirtelen megfordult. Egyenesen arra nézett, ahol ő állt. Megfagyott a vér a lány ereiben. Eddig szándékosan nem nézett rá, nehogy elárulja a jelenlétét, de most képtelen volt elkapni tekintetét. Visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy a türkiz szemek az árnyakat kémlelik. Megkönnyebbülése határtalan volt, mikor látta, hogy öccse lassan megfordul és folytatja útját.
- Talán most kéne abbahagynom. - gondolta egy mély sóhajtás közepette. Ám makacssága ezúttal is felül kerekedett. Remegve bár de elszántan suhant tovább Gaara után.
Jó egy órája haladtak már a fák között és Temari kezdte elveszíteni a türelmét.
- A franc essen belé, meddig akar még menni?! - gondolta dühödten. Érezte, hogy lassan kezd kimerülni a folyamatos koncentrációtól. Tudta, hogy már nem képes sokáig fenntartani a Széljárást. Mérlegelte a helyzetet. Kecsesen felugrott egy faágra, megszüntette a csakra-áramlást, hogy átgondolhassa a következő lépését.
- Ha most visszafordulok, akkor csak az időmet pocsékoltam. - gondolta. - De ki tudja meddig akar még menni? Csakra nélkül biztosan észrevesz. - suttogta.
- Ez jellemző rád. Annyira makacs vagy, hogy az egyértelmű figyelmeztetést sem veszed. – Hallotta a jeges hangot a háta mögül. A félelem megdermesztette minden végtagját. Remegő tekintettel fordult meg.
- G-gaara! Én csak…
- Elég. – mondta a fiú, majd kinyújtotta felé a balkezét. Homok nyúlvány áramlott elő a hátán lévő köcsögből és robbant ki Temari felé. Egy másodperc alatt körbeölelte.
- Elegem van abból, hogy az undor kerülget, mikor a szánalmas próbálkozásaidat nézem. – mondta kifejezéstelen hangon, miközben egy hirtelen mozdulattal ökölbe szorította a kezeit. A hirtelen összesűrűsödő homok nem engedte ki a lány sikolyát.