Nagyon örülök és köszönöm, hogy olvastátok az előző fejezetet és hogy írtatok véleményt!Igyekeztem javítani az írásjeleken.Nem tudom mikor tudok legközelebb frissíteni mert az albérletben nincs net .de mindent megteszek! DE most itt a következő!
-Ahhh…- nyögte. Majd lassan vontatottan kiejtette a nevet Cuddy.. Cuddy az.
Cameron érezte, hogy visszatér beél az élet. Nagyot lélegzett ami kifelé már inkább nevetésként jött ki a megkönnyebbüléstől amivel felhívta magára a férfi figyelmét.
- Mi olyan vicces?
- Semmi, … semmi khöm.. szóval Cuddy.
És most hogy így belegondolt lassan minden világossá vált előtte, hát persze hogy Cuddy ki más lehetne? Régóta ismeri… sexi…erős…szép… nos igen. De van valakije, igen sajnos ez is igaz. Épp ma éjszaka látta hogy egy férfi jött érte a korházba, egy igen helyes és magas férfi még fiatalabb is nála pár évvel. Ettől még nincs veszve semmi, ha House beszélne vele… Cuddynak is érezni kell iránta valamit House állandó megjegyzéseit egyes testrészire minidig tűrte sőt, szinte adta alá a lovat. Állandó 'csatáik' amik inkább tűnnek előjátéknak. Szinte minden egy csapásra helyére került. Volt főnöke szerelmes volt a Deanbe, de ez nem csak egy hirtelen fellángolás volt oh.. nem, nem ez már évek óta fejlődött. Minden értelmet kapott, még az is hogy Wilson pont most nyaral, hiszen éppen ezért eszmélt rá House érzéseire, nem volt zaklatnia unalmas perceiben, így volt ideje más gondolatokra is amik lassan teljesen úrrá lettek rajta. Hihetetlen hogy ezt eddig nem vette észre pedig még mindennél egyértelműbb volt.
- Tudod kicsit ijesztő vagy mikor csak úgy a semmibe bámulsz ezzel az idétlen félmosollyal az arcodon.
Ez csak azért van mert most már minden világos.
Remek akkor megosztanád velem is mert ma végre aludni akarok! Kérlek mond hogy ez szerinted is csak valami középkorú krízis hogy csak kell egy kurva és mindent elfelejtek. Ugye?- tette fel a kérdést bizakodva.
Ööööö.. Nem hiszem hogy egy kurva bármit is megoldana, azt pedig főleg nem hogy ez egy középkorú krízis. House te szerelmes vagy belé, de már évek óta… hihetetlen hogy még te se vetted észre..
Nem.. Még hogy évek óta? Én évek óta.. Cuddyba…? Mond normális vagy? Hiszen ő maga az ördög az már-már hazaárulás lenne.
Cameron csak mereven nézett az őt és magát is győzködő férfira aki úgy tűnt mintha lassan kezdett elgondolkozni a hallottakon.
Nem.., nem ez nem lehet, ez csak egy pillanatnyi érzés, vagy inkább csak egy párhétnyi érzés, el fog múlni, el kell múlni. Biztosan elfog.
Szerintem akkor is az lenne a legjobb ha beszélnél vele . – felelte vállon veregetve a férfit és felállt jelezve hogy felőle vége a beszélgetésnek. House hitetlenkedő pillantásokat vetve a nőre követte példáját és lassan az ajtó felé bicegett.
Hát kösz. Te is sokat segítettél.
Bármikor, jó éjt House!
A férfi erre válaszként csak egy prüszkölést adott majd Cameron becsukta az ajtót és visszasétált a hálóba. Az órára pillantva látta hogy még így is maradt legalább 2 óra alvás. Óvatosan bebújt Chase mellé az ágyba és a férfi felé fordulva lassan lecsukta szemét
- Elment? –kérdezte álmosan a férfi
- El.
- Mit akart?
- Tanácsot.
- Az jó. – nyögte halkan Robert és átölelt karjával Cameront aki boldogan bújt az ölelésbe és halkan suttogta a férfi mellkasába hogy -Szeretlek.
- Én is.- Volt az elhaló válasz és a végén halk horkolás jelezte hogy a férfi már el is szundított. Nem sokkal később a nő is érezte hogy úrrá lesz rajta az álmosság és ő is elszenderült.
House Cameronnal folytatott beszélgetése után képtelen volt lenyugodni, még rosszabbul érezte magát mint előtte. A gondolatok csak úgy cikáztak az agyában, képtelen volt napirendre térni azon hogy talán már évek óta szerelemes Cuddyba. A nőnek is pont most kell összeszedni valami kölyök képű férfit, most biztos vele van, a karjaiban, alszik békésen míg ő képtelen lenyugodni, csak ül a motoron és össze-vissza kanyarog a városban. Ekkor volt az a pillanat mikor realizálódott benne hol is van, a környéken csak szépen festett, gondozott családi házak sorakoztak. Mindegyikben vaksötétség jelezte hogy lakóik mélyen alszanak. Már az utca is stimmelt, csak egy pár ház és ott van, most megbizonyosodhat róla hogy a férfi ott van- e nála vagy egyedül tölti ő is az éjszakát, és.. ha igen… akkor talán becsönget, amúgy is nemsokára kelne, igen becsönget és beszél vele, elmondja, el kell mondania. még 4 ház, 3,2,1 és ott volt. A Csinos fehér ház, zöld ajtóval és előtte Cuddy vöröse mellett most ott volt a szürke lexus is amibe ma látta őket beszállni együtt. House kiengedte a levegőt, amit nem is tudott hogy visszatartott azóta hogy meghozta döntését beszél vele. Gyorsított a motoron és tovább hajtott a lakása felé.
Haza érve a kanapéra vette magát magába öntött egy fél üveg scotchot majd utána küldött egy pár Vicodint és mély álomba zuhant.
Mikor felébredt már kint sütött a nap, mit sütött? Ragyogott!! nem igaz hogy az időjárás egy kicsit sincs tekintettel a lelkivilágára miért kell ennyire sütnie?ÉS miért csicseregnek azok az átkozott madarak is? Sajgó fejjel, és még jobban sajgó lábbal lépdelt a fürdőbe ahol egy a tükörbe vetett röpke pillantással megállapította hogy a szokottnál is rosszabbul fest, majd hozzá kezdet szokásos készülődéséhez.
Egy órával később ami kicsivel lehetett fél 12 után napszemüvegében fájdalmasan lassan belépett a PPTH-ba és egyenesen a liftek felé vette az irányt. Ám nem volt elég gyors és egy irritálóan magas női hang szólította meg a terem másik feléből.
House? Hol a fenébe jártál?
Oh Cameron, ez meg mit akar?- gondolta magában a férfi mielőtt tovább tetette hogy nem hallja a nőt, ekkor megérkezet a lift, belépett, elkezdte nyomkodni a gombokat, már csukódott az ajtó mikor újra vissza kinyílt, és megvető tekintettel Cameorn lépett be mellé.
Szóltam neked.
Oh nem hallottalak
Azt hittem meghaltál.
Kösz….de még élek- Ha szemüvege nem takarta volna még mindig az szemeit a nő részesülhetett volna abból a számos szemforgatással ami ezt a kijelentését követte.
Mégis mit történt veled tegnap éjszaka? Elmentél hozzá ugye?—Kérdezte a nő izgatott bizakodással a hangjában
Ja- szólt a szimpla válasz
És…?
És mi?
És mit mondtál neki? Ő is kedvel téged ugye? Én tudtam!! Egyből tudtam mikor reggel szóltak hogy elmarad a vezetői értekezlet, mert Cuddy betelefonált hogy elkapott valamit…. Vagy valakit- tette hozzá bizakodó mosollyal.
Valaki mást- vetette oda House mielőtt kilépett a liftből maga mögött hagyva a szájtátott Cameront.
Ez a nap a szokásosnál is keservesebben telt beteg nem volt, se Wilson, se Cuddy. Egész nap csak a nőre tudott gondolni, bár ez kezdett megszokottá válni nála az utóbbi időben. Nem jött be ma, ez biztos azt jelenti hogy túl fáradt volt mert az egész éjjel szeretkezett a férfival a karjaiban tartotta őt és édes szavakat suttogott neki, talán még akkor is mikor hajnalban a házánál járt. Érezte hogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed az önsajnálatban ahogy ezeket a jeleneteket pörgette az agyában. Nem tudta kiverni a fejéből azt, hogy tegnap este mennyire boldog volt a férfi mellett, végig mosolygott, a férfi is rá, ahogy kacagva beszállt mellé és elindultak a parkolóból igazából már ott és akkor tudta hogy neki itt nem terem babér. Cuddy túl boldog, túl élettel teli volt a férfi mellett, szinte olyan volt mint sok évvel ezelőtt Michigenben felszabadult és gondtalan. Mellette sosem lehetne ilyen az ő lábával, a függőségével, állandó hangulat ingadozásával csak megkeserítené a nő életét. Nem, nem szabad együtt lenniük. Jobb ez így. Majd csak túl lesz ezen is, hiszen az életében mindenen túl lett valahogy, az apja kínzásain, a lábán, Stace-n mindenen ezen is túl lesz, csak idő kell.
5 órakor kivergődött az épületből és haza indult. Otthon a már lassan beváló gyakorlathoz nyúlt vicodin és a scotch. minden csak az arányokon múlik, ha túl sok a a vicodin kevés az alkohol az nem üti ki csak szánalmasabbnak érzi magát, fordítva pedig a biztos és örök elalvás. Igen talán ez lenne a megoldás mindenre…lenyelte a szokásos pár vicodint és nekikezdett hogy uána küldje a piát 1 pohár,2,3, ez már szokott hatni, de most még minidig semmi. Jöhet a 4. igen lassan kezdte érezni hogy elönti a fájdalom, és bánat, itt a szánalom, jöhet a következő és végre itt az örök nyugalom nekilátott az 5. pohárnak is és már a felénél tartott, mikor valami belső ösztön miatt inkább letette és lassan ráeszmélt, hogy már így is majdnem megitta az üveg ¾-ét ez sok, túl sok, még neki is. Nem fog meghalni, nem, nem így és főleg nem egy nő miatt, Még ha azt Lisa Cuddynak hívják akkor sem. Kibotorkált a fürdőszobába és nekikezdett kihányni legalább az alkohol felét ami szervezetébe került. Lassan érezte hogy kezd kitisztulni az agya, egy hideg zuhany után főzött magának egy kávét és megtett mindent hogy minél tovább ébren maradjon.
Végül 11 –kor ébredt arra hogy elaludt, de tudta hogy él, a feje mindennél jobban hasogatott, szinte annyira fájt neki hogy nem is érezte a lába sajgását ahogy lassú mozdulatokkal a vicodinos doboz felé vette az útját, a nappaliba leült és némán maga elé bambult. Üres volt az agya, végre hetek óta szinte most érezte igazán üresnek és gondtalannak magát. Becsukta szemét és próbálta élvezni ezt a ritka kincset, de hirtelen egy emlék kép szivárgott az agyába, igen biztos valami emlék gondolta még utoljára. Majd elaludt.
Csukva volt álmában is a szeme. Érezte a nap melegét a bőrén, a szoba tiszta illatát és a mellett fekvő nő lassú cirógatását. Nem ez nem emlék, egyre tisztább lett a kép. Egy ágyban fekszik, kényelmes, puha párnák közt, az ablakon besüt a ragyogó nap, kint csicseregnek a madarak, ugyan azok a madarak mint tegnap a nappalijában, de ez nem az a szoba, itt túl tiszta van, és ez pedig határozottan nem a kanapéja. Lassan kinyitott a szemét attól félve hogy ettől elmúlik az egész, de nem a nő kinek eddig nem látta az arcát csak a haját még minidig folytat az ujjaival a körzést mellkasán, de már így is tudta ki az, valóra vált a lehetetlen egy ágyban feküdt Cuddyval. Hosszú barna fürtök terültek szét a karján amit a nő nyilvánvalóan párnának használt, szabad kezét felemelve beletúrt a nő hajába és mélyen belélegezte annak illatát, erre a nő felé fordította mosolygó tekintetét és az arcára nyomott csókok között csak ennyit suttogott:
- Végre fent vagy.