8.rész:

Konoha pusztulása

Itachiék sebesen követték a társaik által hagyott utat, s egyre feszültebben fürkészték a környezetüket hátha meglátják valahol az elkóborolt „báránykákat". Eközben Sasuke és Naruto erőteljesen egymásra támadtak, s a szőke fiú keményen csapódott be a Levél falu külső falába az Uchiha jóvoltából. A Konohát körülvevő fal megadta magát az erőteljes becsapódásnak és egy hangos robaj kíséretében összeomlott, miközben Naruto néhány pillanat múlva már ismét talpon volt s erőteljesen morogni kezdett ellenfelére. A szőkeség testét már teljesen körül ölelte a Kyuubi vörös chakrája, s ezzel egy időben már két chakra farok lengedezett a háta mögött. A Levél lakói rémülten menekültek a két fiú elől, akik egy ideje már démoni alakjukban pompáztak ezzel még jobban megrémítve a falu lakóit. Konoha néhány elit shinobija megpróbálta megállítani őket, de nem jártak sikerrel és az életükkel fizettek vakmerőségükért. Sasuke és Naruto tovább folytatta tombolását, amit mind a lakók mind az épületek megsínylettek. A két fiú csak egymásra koncentrált és megpróbálták véglegesen kiiktatni egymást a másik életéből, de egyenlőre csak Konoha lakóit sikerült terrorizálniuk. A két fiú ismét egymásnak ugrott, s ezzel újabb épületeket döntöttek össze és újabb életeket vettek el az összecsapás során.. Konoha lakói fejvesztve menekültek a tomboló páros elől, de sehol nem leltek biztonságot. Mire Tobiék elérték a Levél falut szemük elé döbbenetes látvány tárult. Az egykor virágzó falu helyén most főleg romok és halottak hevertek, amik látványa megviselte a két Akatsukist. A sokat megélt párost most sokkolta az a pusztítás amit Sasuke és Naruto vitt végbe alig pár óra leforgása alatt, s még jó néhány percig álltak döbbenten a rombolást látva. A két Uchiha még néhány perces töprengés után belépett Konohába, s borzadva néztek a körülöttük elterülő romokra és halottakra. Itachiék nem álltak meg és kutató tekintettel nézték a romok közt fel-feltűnő mozgásokat, hátha megtalálják a csatázó párost. Közel félóra megfeszített keresés után végre rátaláltak az ismét egymásnak támadó Sasukéra és Narutora, majd szinte egyszerre indultak feléjük hogy lenyugtassák a dühöngő párost. Itachiék már majdnem elérték társaikat, mikor azok szikrázó szemekkel néztek rájuk és egy-egy jól irányzott ütéssel métereket taszítottak rajtuk. A két Uchiha „repülését" egy-egy fa állította meg, amik törzsének csapódva nagyot nyekkentek. Tobiék szinte azonnal elvesztették az eszméletüket, így nem láthatták a két fiú további összecsapását. Eközben az Akatsuki főhadiszállásán Pein gondterhelten mászkált fel-alá várva mikor térnek vissza az Uchiháék a küldetésükből, de a várt személyek helyett csak Zetsu tűnt fel a főnök előtt.

-Van egy kis gond főnök.-szólalt meg halkan a Zöldike

-Mi az Zetsu?-kérdezte morcosan a Leader

-Konoha nagy része romokban hever, s Itachiék meg eltűntek.-válaszolta még mindig halkan Zetsu

-Mi? Hogy érted azt hogy Konoha romokban és hogy Itachiék eltűntek? Mégis mi a frász folyik körülöttem?-kérdezte idegesen Pein

Zetsu nem válaszolt csak tanácstalanul megvonta a vállát, mire a Leader idegesen kitrappolt a közös helyiségbe ahol már minden tag jelen volt; kivéve Itachiék akik valamilyen úton-módon felszívódtak. Pein idegesen nézett a jelenlévő tagokra, majd mogorván megszólalt.

-Na idefigyeljetek! Van némi gondunk..-kezdte a Leader, s elkezdett ismételten mászkálni-Nem tudom mi történt, de egyenlőre nem is érdekel a lényeg az hogy kerítsétek elő nekem Tobiékat, amilyen hamar csak lehet. Tehát az egész szervezet Konohába fog menni most azonnal.-tette hozzá érthetően

A tagok meglepetten pislogtak a feszülten mászkáló Leaderre, de egyikük sem akarta megkérdőjelezni a parancsot így a tagok lassan kisétáltak a főhadiszállásról. A csapat gyorsan haladt Konoha felé, hogy kiderítsék mi történt pontosan a Levéllel. Deidara a levegőből figyelte az alatta elsuhanó tájat, s amint elég közel értek Konohához döbbenetében majdnem leesett a madaráról. A szőke robbantó művész döbbenetében szóhoz se jutott, s csak meredten bámulta az előtte elterülő romokat. Deidara akaratlanul is tett néhány lépést hátra felé, aminek következtében lezuhant madárkájáról. A robbantó művész gyors iramban közeledett a föld felé, s csak annak köszönhette megmenekülését hogy Sasori még időben elkapta. A szőke művész remegve bújt a vörös bábmesterhez, s fuldokló módjára kapaszkodott belé; miközben arcát társa mellkasába fúrta. Sasori egy darabig tűrte Deidara viselkedését, majd gyengéden eltolta magától a fiút és kérdőn nézett a riadt kék szemekbe.

-E-ez valami borzalom.-dadogta riadtan a robbantó művész

-Mi a fene bajod van Deidara?-kérdezte türelmetlenül Sasori, miközben megpróbálta levakarni magáról társát

-Én nem megyek oda! Az valami borzalom ami ott van! Ilyet még nem láttam, mindenhol halottak és romok.-motyogta idegesen Deidara

-Ne most jöjjön elő a gyerekes éned! Tápászkodj fel és menjünk tovább!-sziszegte Pein

Deidara meglepetten pislogott főnökére, de nem ellenkezett vele és miután felállt tovább folytatták útjukat a Levél felé. Az út hátra lévő részében a robbantó művész társa karjába csimpaszkodott, ami egyre jobban idegesítette a vörös hajú báb mestert. Sasori Konoha határában megelégelte Deidara viselkedését, s erőszakkal lefejtette magáról társa kezeit majd gyors léptekkel belépett a Levél egykori kapuján. A báb mester dühében nem nézett körül, s csak akkor eszmélt fel mikor egy nagyobb kőhalomban megbotlott. Sasori épp hogy csak meg tudta tartani egyensúlyát, s mikor ismét biztosan állt a lábán lassan körül nézett; de a látványtól ami fogadta önkéntelenül is hátrált néhány lépést míg egyik csapat társának nem ütközött.

-Nézz már a lábad elé Sasori!-mondta dühösen Hidan

A báb mester nem tudott megszólalni, s csak idegesen mutogatott maga elé; amitől társai kezdtek egyre idegesebbek lenni. Néhány percnyi feszült mutogatás után végre mindenki körül nézett, s Konan egy gyors mozdulattal a hozzá legközelebb lévő bokorhoz rohant hogy könnyíteni tudjon gyomrán. A kék hajú (?) lány példáját követte Deidara is, aki csak pár másodperccel később csatlakozott társ nőjéhez. A többi Akatsukis viszont csak meredten nézte Konoha maradványait, s szinte mindannyian a rosszul létükkel küszködtek a halottak és a romok láttán. A sokat megélt tagoknak ez a látvány túl sok volt, s a legtöbbjük fejében megfordult hogy visszafordulnak a főhadiszállásra. Eközben Sunában néhány Konohai shinobi és a Hokage a Kazekage irodájában ült, s türelmetlenül néztek a velük szemben lévő vörös hajú Rokudaimera. A csendet végül a Godaime törte meg.

-Miért hívattál ide minket Gaara?-kérdezte feszülten a nő

-Ez igen egyszerű Tsunade-sama. Narutoról van szó.-válaszolta nyugodtan a Kazekage

-Mit tudsz róla? Hol van most? Mi van vele?-kérdezte a Hokage helyett Sakura

-Nyugalom Sakura-chan. Naruto nagyon jól van és ahogy én láttam remekül érzi magát az új társai közt, bár azt be kell vallanom hogy kicsit sokkolt mikor elmondta hogy csatlakozott az Akatsukihoz.- válaszolta türelmesen Gaara

-Én nem lepődtem meg rajta túlzottan.-kezdte csendesen Tsunade -Már vártam hogy mikor jelenti be azt, hogy elhagyja a falut. Bár az még nekem is váratlan volt ahogy maga mögött hagyta Konohát, s ráadásul az Akatsuki tagjaival együtt.-tette hozzá

-Már az is meglepő hogy eddig hajlandó volt ott maradni. Ne értsen félre Hokage-sama, de Naruto bármit csinálhatott a falusiak akkor is csak egy szörnyeteget láttak benne. A végső lökést a döntéséhez az adta meg, mikor majdnem megölték csak azért mert edzés közben használta a Kyuubi chakráját.- mondta a vörös hajú Kazekage, amin minden jelenlévő meglepődött

-Honnan tudsz ennyi mindent róla?-kérdezte meghökkenve Kakashi

-Miután elhagyta Konohát felkeresett az egyik társával együtt, de ahogy észrevettem nem volt teljesen nyugodt. Nem tudom mi történhetett vele, de annyi biztos hogy valakit szeretett volna megfojtani. Elég sokat beszélgettünk mikor itt volt, de néhány óra múlva sajnos elmentek pedig felajánlottam neki hogy maradjon.-felelte Gaara

-Mit tudtok még róla?-kérdezte nyugodtan Tsunade

-Néhány napja beszéltem vele, de elég ideges volt az egyik társa miatt.-kezdte a beszámolót Kankuro -A másik két Akatsukis próbálta lenyugtatni őt, de mikor visszaértünk látszott rajtuk hogy elátkozzák azt a napot és személyt aki csapatba rakta őket.-tette hozzá

-Mégis ki volt az aki miatt Naruto annyira dühös volt?-kérdezte kíváncsian Sakura

-Uchiha Sasuke.- válaszolta tömören a kifestett arcú fiú

A kijelentést néma csend fogadta, s a Konohaiak próbálták megemészteni a hallottakat miszerint egykori két shinobijuk is az Akastuki szervezetéhez csatlakozott. Persze azt a legtöbben tudták hogy nem csak a két fiatal állt be hozzájuk, hanem Itachi is. Bár senki nem tudta elképzelni hogy a fivérek miként jönnek ki egymással, mivel Sasuke a tudomásuk szerint meg akarja ölni fivérét. A csend kezdett egyre zavaróbbá válni, de a hallottak miatt senki nem akarta és a legtöbben nem is tudták volna megtörni azt. A konohaiak nagy része a mentő csapatok kivételével nem tudta hogy Naruto az Akatsukihoz csatlakozott, s a Hokage csak annyit közölt velük hogy a szőke fiú valamilyen érthetetlen okból kifolyólag elhagyta Konohát. A némaság percei egyre zavaróbbak voltak, s csak tíz perc elteltével kezdtek el sugdolózni.

-Mi a döntése Tsunade-sama?-kérdezte csendesen Kakashi

-Még ma visszatérünk Konohába.- válaszolta nyugodtan a nő

-Ha nem bánja Hokage-sama mi is magukkal megyünk.-mondta Gaara

A Hokage csak bólintott, s a csapat gyorsan összeszedelőzködött majd gyors iramban megindultak a Levél felé; miközben fogalmuk sem volt arról hogy mi vár rájuk. A társaság már majdnem elérte Konohát, mikor észrevették a falu előtt álló fekete alapon vörös köpenyes alakokat. A csapat lassított és egyre óvatosabban közeledtek az Akatsuki tagjai felé, akik nem igen foglalkoztak a feléjük közeledőkkel. Kakashi értetlenül figyelte ahogy az Akatsuki tagjai dermedten állnak a Levél kapujában, s figyelmét az sem kerülte el hogy két tagjuk az egyik bokor felé görnyed. Az ezüst hajú jounin meggyorsította lépteit, s néhány perc múlva már a másik társaság mögött volt.

-Elnézést, de mi folyik itt?-kérdezte Kakashi

-Csak kerüljenek a kezem közzé, akkor megnézhetik magukat mind a négyen! Esküszöm egy hónapig nem fognak sehova se menni.-motyogta dühösen Pein

-Főnök nyugodj meg! Szerintem nem lesz itt semmi baj. Itachiék már biztos itt vannak.-mondta biztatóan Zetsu

-Biztos, mi? Mégis hol az ördögben van az a két semmire kellő!?-kérdezte dühösen a Leader, s észre se vették a tőlük nem messze álló Kakashit

-Főnök Itachi nem szokott csak úgy felszívódni! Nem lehet hogy valami bajuk esett?-kérdezte Kakuzu unottan

-Ezt én is tudom te marha, de mégis hol az istenben vannak?-kérdezte idegesen Pein, s betrappolt a romokban heverő faluba

-Nem lennék Itachiék helyében, ha a főnök megtalálja őket nekik biztos annyi.-dünnyögte Sasori és Pein után ment

Az Akatsuki tagjai lassan követték vezérüket, s mindannyian beléptek a romokban heverő Konohába; miközben tudomást sem vettek a közelükben ácsorgó Kakashiról. Az ezüst hajú jounin döbbenten pislogott a társaság után, majd néhány pillanat után ő is követte őket az egykori faluba. A Godaime, s a kis csapat hamar beérte Konoha kapuját, melyen a falu védjegye, a levél ott volt. Gaara ellépve a kisebb tömegtől, benézett a faluba, ahol a pusztítás volt jelen, s a holtak száma, fokozatosan nőt, ahogy a porfelhő mögül a házak dőltek, jobbra-balra, s az emberek pár fájdalmas ordítás után ki lehelek utolsó csepp élet erejüket. A Kazekage belépett a faluba, majd a többiek is követték őt, s szörnyülködve látták, hogy mi történt, míg ők távol voltak.

-Itt meg mi folyik?- kérdezte Sakura, a maga vékony hangján, mely most elcsuklott ahogy végignézett a tájon.

-Hmm, értem már..-szólt elgondolkodva a szőkés-barna hajú Hokage, mire kíváncsi szemek vették körül.- Ezért hívattál minket igazából oda nem Gaara? Hogy ne legyünk jelen a pusztításon.- mondta nyugodtan.

-Lehet, most keressük meg őket, mielőtt több pusztítást végeznek.- felelte a Kazekage, s gyors tempóban a keresésükre indult.

-De kit kell keresnünk?-hisztizett a rózsaszín hajú kunoichi, hiszen nem értett semmit, az iménti beszélgetésből.- Kik pusztítanak?

-Sasuke, s Naruto.- felelt a Godaime, s elindult a romok felé.

Sakura magatehetetlenül (avagy bénán) ott maradt, s csak bámulta régi otthonát. A két kiütött legény közben kezdett magához térni az előbbi ütés hatása alól, hála egy kék hajú kunoichinek.

-Fiúk keljetek már fel, ha Pein megtalál titeket megfog ölni, halljátok.- rázogatta meg a vállukat a lány, remélve hogy felkelnek, s ő ölheti meg őket nem pedig a vezető.

-Hmm..- dörmögött Tobi az orra alatt, s szemeit lassan kinyitotta.

Az Uchiha, amint meglátta a kunoichi aggódó de mégis haragos szemeit, keltegetni kezdte társát, kinek az ütés hatására, egy apró vércsík futott végig arányos arcán. Itachi fekete szemei rögtön kipattantak, ahogy társa rázni kezdte a vállait.

-Tobi mi a fene bajod van?-kérdezte nyűgösen az Uchiha, amitől a két jelen lévő meglepődött.

-Narutot és Sasuke-kunt meg kell állítanunk, így is szinte az egész falu le van rombolva. Itachi gyere már!-nyüszített szinte a maszkos fiú, s rángatni kezdte Itachit, mire az felállt, s végig nézett az immár szinte kopár falun.

-Siessünk.-felelt tömören, majd elindult a másik Uchihával, maguk mögött hagyva a megszeppent kunoichit.

A Leader a csapatával, a falut járkálta, s kereste a többi tagot, hogy elbeszélgessen velük. „ Hogy a levél miért lett lerombolva? Mikor én csak megfigyelést mondtam." címmel. Már jó ideje mászkáltak a romok között, de eddig még nem találták meg a négy „elveszett" tagot csak a Konohai illetve a homok ninjákba ütköztek. A két csapat nem foglakozott egymással, de mikor már vagy ötödjére ütköztek egymásba inkább néma egyetértésben közös erővel keresték Sasukét és Narutot. Tobiék eközben vészesen közel kerültek a dühös Peinhez, s a két Uchiha amint meglátta főnökük inkább egy másik úton kereste a csapat társát. A két fekete fiú tovább gyalogolt, bár a mozgás nem volt épp az erősségük a fával kötött „szoros" barátság után. Itachiék keresés közben véletlenül belefutottak Kakashiba, akinek kivételesen örültek.

-Jó újra látni téged Kakashi-san.- mondta Itachi

-Itachi.- dörmögte komoran Kakashi

-Csodálom hogy még életben vagy, ha figyelembe vesszük micsoda pusztítást vitt végbe Sasuke és Naruto.- válaszolta csendesen az Uchiha

-A Kazekage előre látásának köszönhetően néhányan nem voltunk itt, mikor ez történt. De ti mit kerestek itt?-kérdezte feszülten a jounin

-Nem fogod elhinni, de pont a csapat társainkat keressük. S reméljük hogy még a főnök előtt megtaláljuk őket, mivel elég dühösnek tűnt.-felelte még mindig csendesen Itachi

-Itashi-san nem kellene tovább keresnünk őket? Tudod egyenlőre nem akarok összefutni a főnökkel.-szólt közbe rémült hangon Tobi

-Jól van Tobi megyünk már.-válaszolta sóhajtva az Uchiha

-Ne segítsek, úgy könnyebben megtaláljuk őket?- kérdezte a másoló ninja.

-Segíthetsz, tán hárman többet látunk mintha csak ketten lennénk.- válaszolt Itachi, majd kiegészülve Kakashival, folytatták a keresést a két ninja után.

A hármas, többször is átjárva a tájat, csak romokat talált, s vérző embereket, kik már a halálukon voltak. Sajnálva nézték a magatehetetlen embereket, s reménnyel gondoltak a két bajkeverőre hogy a Leader még nem találta meg őket, s nem végezték az egyik folyóban, vagy a föld alatt.

-Lehet hogy már nem is a faluban vannak.- mondta sejtelmesen Kakashi, mire fürkésző szemeket kapott.-Lehet hogy a Végzet Völgye felé vannak. Ott harcoltak mikor Sasuke csatlakozott Orochimaruhoz, lehet most is ott harcolnak.

-Van benne valami Itachi-san.- fűzte hozzá Tobi.

-Nézzük meg!- mondta az Uchiha, s elindultak a Végzet völgye felé, remélve hogy megtalálják a dulakodókat.

Az Uchihák, s Kakashi a fákon ugrálva haladt egyre gyorsabban, hátha megtalálják végre a fiúkat, s leállíthatják őket. Minél közelebb értek a folyóhoz, s a helyszínhez, annál erősebben hallatszott az üvöltések hangja, s a hatalmas chakra áramlás. A ninják amint odaértek, a szívűk kihagyott egy ütemet, ahogy meglátták a fiúkat, kiknek testéből, ömlött a vér, ruháik cafatokban lógtak, s szemeikben az elszántság, s a fáradékonyság volt látható. Hiába volt Naruto a Kyubbi formájában, s Sasuke az átokpecsét formájában, elfáradtak, s a vérveszteségtől bármelyik percben eszméletüket veszhették. Itachi, Tobi, s Kakashi leugrott hozzájuk, de a nagy chakra áramlástól szinte újra a falnál kötöttek ki, de ekkor megjelent az összes Akatsuki tag, s a megmaradt Konohai csapat, akik rémült szemekkel nézték a lenti eseményeket. Pein már indult volna rendet tenni a két marakodó közt, de Itachiék szerencsére megelőzték őt. A két Uchiha óvatosan közeledett a dühös fiúkhoz, s most elővigyázatosabban osontak a marakodók háta mögé; miközben már mindkettejük szemében a Sharingan izzott. Tobi gyengéden átölelte Sasukét, aki a hirtelen érintésre megdermedt majd lassan hátra fordulva csapat társa Sharinganjával találta szembe magát. Itachi is hasonlóan cselekedett mire a Narutot körülölelő vörös chakra kezdett visszahúzódni, s a szőke fiú ezzel egy időben kezdte elveszteni eszméletét is. Kakashi kivételével mindenki fentről figyelte az eseményeket, míg a jounin közvetlen közelről tapasztalhatta meg volt tanítványai indulatát. A két fiú lassan lenyugodott, majd miután egymás szemébe néztek halványan elmosolyodtak mintha misem történt volna. A nézők nem értették ezt a hirtelen hangulat változást, s csak feszülten figyelték a két fiú minden mozdulatát. Sasuke lassan kinyújtotta kezét, amit Naruto néhány pillanatnyi töprengés után elfogadott és egy rókavigyor kíséretében megrázott.

-Azt hiszem teme kicsit túl lőttünk a célon.-szólalt meg rekedten Naruto, s közben továbbra is vigyorgott

-Nagyon úgy néz ki dobe, de a legutóbbi összecsapásunkhoz képest sokkal nehezebb dolgom volt.-válaszolta egy halvány mosollyal az ajkán Sasuke

-Akkor mondhatjuk azt hogy döntetlen?-kérdezte a szőkeség

-Igen, de az biztos hogy nem foglak nyugton hagyni.-válaszolta a fiatal Uchiha

-Nem bánom úgy is hiányzott már a rivalizálásunk. Még mindig jobb mint hogy folyton marjuk egymást minden kis apróság miatt.-mondta egy halk nevetés kíséretében Naruto

-Akkor megegyeztünk. Ezentúl visszatérünk a rivalizáláshoz és a barátsághoz.-tette hozzá Sasuke is

A két fiú tovább beszélgetett, s közben végig mosolyogtak amitől a többiek padlót fogtak döbbenetükben. A döbbent csendet a dühösen fújtató Leader megjelenése törte meg, akinek feltett szándéka volt ott helyben kitekerni a négyes nyakát.

-Mégis mi az istent képzeltek ti magatokról!? Azt mondtam megfigyelés és nem rombolás!!-kiabálta dühösen Pein

-Rombolás?-kérdezte egyszerre a két fiú

-Ti barmok! Az egész Levél romokban hever miattatok! Mégis mi a fenén balhéztatok már megint össze?-sziszegte a Leader

-Ö nem tudom. Te emlékszel rá Sasuke?-kérdezte bizonytalanul Naruto

-Nem tudom, azt hiszem tettél valami megjegyzést a tegnap estémre, mire én visszavágtam.-motyogta elgondolkodva Sasuke

-Istenem idiótákkal vagyok körül véve! Na idefigyeljetek ti isten csapásai mostantól kezdve nem mentek sehová, míg én azt nem mondom!-sziszegte ismét Pein

A Leader még jó darabig szónokolt, amit a két „bűnös" elengedett a füle mellett és a kimerültségtől álomba merültek. Itachi és Tobi csak nagy erőfeszítések árán tudtak még mindig Pein fejmosására figyelni, de már nekik se sok kellett ahhoz hogy kövessék társaikat az álmok birodalmába.

Folytatás következik...