10.rész:
Meglepő fordulatok és „békés" mindennapok
A reggel hangos robbanással köszöntött a békésen alvó társaságra, mire a legtöbben kiugrottak az ágyból és a hang forrása felé rohantak. Pein már nagyon meg se lepődött a szeme elé táruló jeleneten, ami abból állt hogy Deidara dühösen fújtatott az előtte álló Hidanra; aki mérgesen hadonászott a kaszájával a robbantó művész felé. A Leader néhány pillanatig figyelte a dühösen kiabáló párost, majd egy fáradt sóhaj kíséretében közéjük állt.
-Belétek meg mi az isten ütött?-kérdezte idegesen Pein
-Ez a marha robbantó mániás bepofátlankodott a szobánkba!-sziszegte dühösen Hidan
-S ti most ezen veszekedtek?-kérdezte hitetlenkedve a Leader
-De nem is én kezdtem, hanem ez a hülye Jashin mániás zombi.-kezdett el hisztizni Deidara
-Persze fog csak rám az egészet idióta!-kiabálta a Jashin mániás
Még mielőtt bárki is közbe szólhatott volna a páros újabb szóváltásba kezdett, amibe belevették fegyvereiket is. Pein teljesen elkedvetlenedett a látottaktól, s morcosan indult Itachiék szobája felé hogy végre megszabaduljon az őrültektől. Amint a Leader benyitott a három Uchihához, azok kissé kómás tekintettel viszonozták a vezető fáradt tekintetét.
-Mit akarsz ilyen korán főnök?-kérdezte ásítva Tobi
-Elegem volt ezekből a marhákból! Mától nem vagyok hajlandó parancsolgatni nekik, s inkább visszaadom ezt a tisztet annak akit megillet.-sziszegte idegesen Pein
-De te vagy az egyetlen aki kordában tudja tartani őket.-válaszolta nyugodtan a legidősebb Uchiha
-Na ne nevettess Tobi! Mindketten tudjuk, hogy ki a szervezet valódi vezére.-felelte morcosan a Leader
-Ez igaz, de most mihez akarsz kezdeni?-kérdezte komoran Tobi
-Egy hétre eltűnök innen pihenni, de nem ajánlom hogy bárki is utánam jöjjön.-mondta dühösen Pein
-Rendben. Viszont akkor valami értelmeset kellene kitalálni a többiek ellen.-tette hozzá nyugodtan a legidősebb Uchiha
-Ez már a te bajod lesz Tobi. Én még ma indulok.-válaszolta a Leader, majd kisétált a szobából
Itachin kívül mindkét fiatal értetlenül nézett Tobira, aki egy gondterhelt sóhaj kíséretében viszonozta a kíváncsi és értetlen tekinteteket. Az idősebb Uchiha nyugodtan nézett társa gondterhelt szemeibe, majd egy apró biccentéssel beszédre bírta a vonakodót.
-Nos gondolom kíváncsiak vagytok miért mondta ezeket Pein.- szólalt meg csendesen Tobi
-Még szép hogy kíváncsiak vagyunk.-vágta rá izgatottan Naruto
-Az Akatsuki szervezetét Madara alapította.-mondta csendesen Itachi
-De hisz Madara meghalt.-felelte döbbenten Sasuke
-Hé azért nem kellene ilyen hamar leírni.-szólt közbe sértett hangon a legidősebb Uchiha
-Ugye ti sem gondoljátok komolyan hogy elhiszem ezt a képtelen mesét? Még hogy Tobi és Madara egy és ugyanaz a személy ez kész vicc.-mondta idegesen a fiatal Uchiha
-Én nem azt mondtam, hogy Madara vagyok. Én csak az erejét birtoklom.-válaszolta csendesen Tobi
-Ez akkor is képtelenség.-sziszegte Sasuke, miközben az átok pecsét kezdte körbe ölelni testét
-Ebből egy szót sem értek. Azt akarjátok mondani hogy Tobi lenne a szervezet vezére?-kérdezte értetlenül pislogva a szőkeség
A három Uchiha a kérdés hallatán egyből padlót fogott, s mindhárman hitetlenkedve néztek a Kyuubi hordozójára. A döbbent csendet végül Itachi törte meg, miután sikerült összeszednie magát.
-Mondhatjuk azt hogy ez a lényeg.-nyögte ki az idősebb Uchiha
-Ha tényleg ő a vezér, akkor miért ijedt meg Peintől?-kérdezte kíváncsian Naruto
-Na ez egy jó kérdés dobe, amire én is szeretném tudni a választ.-tette hozzá Sasuke is
-Ez igen egyszerű mivel eddig csak négyen tudtuk -engem is beleértve- hogy én vagyok az Akatsuki vezére, ezért jobbnak láttuk ha mindenki azt hiszi hogy csak egy egyszerű tag vagyok.-válaszolta megfontoltan Tobi
-Ez még mindig zavaros.-motyogta a szőkeség
A három Uchiha a fejét fogva nézett Naruto értetlenül csillogó kék szemeibe, s egy fáradt sóhaj kíséretében inkább csatlakoztak a többiekhez a gyűlés teremben. Amint a négyes belépett minden szem rájuk szegeződött, majd teljesen elcsendesedtek az addig beszélgetők.
-Na mi ez a nagy csend?-kérdezte értetlenül a Kyuubi hordozója
-Nem hiszem el hogy ennyire nehéz felfogású legyen valaki mint te usuratonkachi.- nyögte ki hitetlenkedő hangon Sasuke
-Most mért mondod ezt teme?-kérdezte sértetten Naruto
-Mert ez az igazság, dobe.- válaszolta nyugodtan az ifjabb Uchiha
-Fiúk ne kezdjétek már megint a vitát.-próbálta lenyugtatni őket Itachi
-Mond csak idióta igaz az amit a főnök mondott hm?-kérdezte feszülten Deidara
-Ha arra gondolsz senpai, hogy egy darabig én fogom irányítani a szervezetet akkor igen.-válaszolta nyugodtan Tobi
-Tobi mint említettem elegem van ezekből az idiótákból, s most már neked kell rendet tartani köztük.-sziszegte Peint, s gyorsan elhagyta a főhadiszállást Kakashival együtt
-Mondjátok hogy rosszul láttam, de mintha Kakashi sensei is vele ment volna.-nyögte hitetlenkedve Naruto
A társaság újfent a padlón kötött ki a szőkeség értelmes beszólása miatt, s figyelmüket inkább a szervezet "új" vezérére fordították miután feltápászkodtak. Tobi sóhajtva viszonozta a ráirányuló figyelmet, s csendesen közölte társaival szabályait. Egy darabig szinte mindenki hőbörgött az új rend ellen, de ezt hamar letörte ahogy szemében megvillant a Sharingan. A jelenlévők Itachiék kivételével döbbenten meredtek a maszkos fiúra, s a látottak után egyből elfogadták az új rendszabályokat.
-Mégis miből gondolod hogy a végtelenségig engedelmeskedni fogunk neked?-kérdezte Sasori
-Úgy látszik Pein nem mindent mondott el nektek velem kapcsolatban.-válaszolta csendesen Tobi
-Mégis mire akarsz utalni ezzel?-kérdezte Kakuzu
-Csak arra hogy ő alapította a szervezetet.-válaszolta nyugodtan Itachi
Az Uchiha kijelentését néma csend és döbbenet fogadta, amit egy darabig senki nem akart és nem is tudott volna megtörni. Tobi egyre kényelmetlenebbül érezte magát a nagy figyelem miatt, de nem igazán volt ideje ezen töprengeni.
-Ez kicsit meglepő, de van itt valami más is ami inkább Narutot érinti.-szólalt meg hosszas hallgatás után Tsunade
-Engem? Mégis mi az amit még nem tudok?-kérdezte feszülten Naruto
-Nem hiszem hogy túlzottan örülni fogsz a hírnek.-kezdte bizonytalanul a nő-Erről szintén nem tudhatnál, mint ahogy a Kyuubiról se kellett volna tudnod.-tette hozzá
-Nyögje már ki mit akar mondani obaa-chan.- kezdett türelmetlenkedni a szőkeség
-A szüleidről lenne szó.-motyogta elbizonytalanodva Tsunade
-Ne kerülgesse már a forró kását Tsunade-sama.- sziszegte idegesen Naruto
-Naruto az édesapádat Minato Namikazénak hívták és ő volt Konoha negyedik Hokagéja.- nyögte ki nagy nehezen a nő
-Ez nem igaz. Lehetetlen.-morogta a szőkeség egyre vörösebb szemekkel.
-De igaz Naruto, s ő volt az aki a Kyuubit beléd pecsételte. Azt akarta hogy a falu azért a tettedért hogy magadban tartod ezt a szörnyet megbecsüljön, de sajnos nem így lett.- folytatta az idős Hokage, mire a körülöttük lévők csak tátott szájjal figyelték az eseményeket.
-Nem így lett helyette az egész falu gyűlölt, semmibe vett, átnéztek rajtam, mivel szörnyetegnek tartottak. Egyedül voltam. Karácsonykor is, mikor mindenki a családjával volt vagy a barátaival, de nekem még az sem volt.- zúgta borúsan a szőke, s érezte hogy a róka chakrája átjárja testét.
-Sajnálom Naruto, de nem tehettem semmit.-mondta Tsunade-sama sajnálkozóan, s a szöszi arcát fürkészte.
-Ch..én is ezt mondanám.- felelte hidegen, s szemvillanás alatt elhagyta a barlangot.
- Jaj Naruto.- szólt gondterhelten a Godaime, majd a csapat felé fordult.
-Majd én megyek.- nézett a szőkés-barna hajú nőre az ifjú Uchiha, s értve a célzást a szőke nyomába eredt.
-Én megyek utána, nem az idióta öcsém.- szólt közbe Itachi.
-Most nem rád van szüksége Itachi, hanem egy barátra.- mondta nyugodtan Tsunade, s szemeit a vörös szemekbe fúrta.
-Igaza van hiába, most egy barátra van szüksége.-társult Tobi az előtte szólóhoz.
-Meg már Sasuke is elment, kár lenni elrontani az idilli hangulatukat.- mondta mit sem sejtő mosollyal a Hokage, majd elvonult egy csöndesebb zugba.
-Miért mit csinálnak? Akkor is utánuk megyek, és nem állít meg senki.-hisztizett és toporzékolt az Uchiha, nem törődve az „új" vezetővel.
-„Mint egy gyerek".- gondolta a maszkos fiú.- Itt maradsz hadd rendezzék le az ügyeiket, meg egy kis magány sem árthat nekik.- felelte nyugodtan.
-Nem érdekel megyek.- mondta erőteljes hangon Itachi, s lelökte magáról az eddig a vállán nyugvó kezet, s pillanatokon belül eltűnt a búvóhelyről.
-Mondjátok nem tudtátok volna megállítani?-kérdezte Tobi, a nyugodtan ülő többi tagot.
-Hmm, nem volt kedvem az útjába állni hmm.- válaszolt neki Deidara.
A vezető egy sóhaj utána elhagyta a termet, s Tsunade nyomába eredt hátha lesz valami jó ötletük a csapatra nézve.
oOo
A szőke magába roskadva haladt a göröngyös erdő úton, s gondolataiba próbált a sok millió kérdésre választ kapni de nem talált. S ezen még a Kyuubi sem segített. Mindeközben az ifjú Uchiha egyre közeledett Narutohoz, aki egy szikla szírt felé haladt, hogy gondolkozzon az eddigi életén.
-Naruto lassíts már!-kiabálta neki Sasuke, de ő meg sem hallva, haladt egyre előre.
Az Uchiha, gyorsabb iramot diktálva magának próbált gyorsabban ugrálni a fákon, hogy közelebb érjen a szöszihez. A szőke csak akkor eszmélt fel magányából, mikor egy test a földhöz szorította, s satuban is tartotta.
-Eressz el.- sziszegte Naruto, s vörös szemeit csukva tartotta míg nem a súly ereszkedett.
-Dobe állj fel, nem akarlak bántani. Beszélgetni jöttem.- vetette oda Sasuke, s kezét odanyújtotta neki.
-Te beszélgetni? Mi történt veled? Beteg lettél?-kérdezte gúnyosan, majd Sasuke segítségével felállt s leporolta magát.
-Gondolom az előbbi kirohanásod nem szándékos volt.-felelt halkan a fekete fiú.- Tudod a mi sorsunk is hasonlít nekem se volt családom, mert a bátyám megölte őket ezzel elpusztította az egész klánomat. Most meg egy olyan emberrel jár aki a jó barátom.- mondta hosszadalmasan ami a fiútól igen ritka volt.
-Jó barát? Mikor állandóan gúnyt űztél belőlem, megvetettél?-kérdezte szkeptikus hangnemben Naruto.
-Ez igaz, de csak azért mert éreztem hogy egyre jobb leszel, s hogy egy nap legyőzöl.-mondta Sasuke, s hangjában hallani lehetett az őszinteséget.
A szőke oda sétált egy fához, majd hátát nekinyomva lecsúszott a tövébe. Lábait felhúzta, s fejét ráhajtotta a térdére majd megszólalt.
-Ha ez igaz, mért nem volt hozzám egyetlen egy jó szavad?-kérdezte halkan a szöszi.
-Ezt nem tudom.- felelte, s oda ment a Kyuubit hordozóhoz majd fejét a másik fejére tette.
-Teme, te mindig is a barátom voltál éreztem, de az állandó gúny, a büszkeséged előbbre való volt mint egy barátság, nem de Sasuke?-jöttek a kérdések a szőke szájából.
-Usuratonkachi, fontos voltál akkor is, és most is. De az Itachival való kapcsolatod fura... nehéz megszokni hogy a bátyámmal vagy.-mondta nehezen, s a vörös szemű fiú fel emelte fejét majd szeme visszaváltozott a megszokott tenger kék színre.
-Teme.- felelt röviden, majd Sasuke nyakába borult.
A fák rengetegében, egy vörösen izzó szempár figyelte ahogy a két barát ölelkezik, s düh öntötte el a testét. Leugrott a mindent takaró fák rengetegéből, s a páros elé állt.
-Remélem eleget szórakoztatok egymással.- mondta hidegen Itachi
-Mi az hogy szórakoztunk, és mi az hogy egymással?-kérdezett vissza az Uzumaki, s elengedte Sasukét majd felállt.
-Láttalak titeket, az előbb.- mondta röviden, s szemeit az öcsére meresztette.
-Csak nem féltékeny vagy nii-san?-kérdezte az ifjabb Uchiha kuncogva
-Otouto ugyan kire? Rád? Ugyan már.- felelte, s hátat fordított nekik majd elindult.
-Itachi, várj meg.-mondta Yondaime fia, s az Uchiha felé futott majd amint elérte rávetette magát.
-Engedj el!-mondta Itachi, s próbálta leszedni magáról a szőkét, de ujjai nem engedték el őt.
-Szeretlek, te barom.-mondta ki Naruto, s kezei egyre erősebben ölelték a kezeiben vergődő férfit.
-Mégis rád mászott az idióta öcsém.- felelte mérgesen, s szembe fordult a szöszivel.
-Nem mászott rám esetleg rám borult de még azt se. Végre kibékültünk normálisan, inkább örülnél neki semmi nem volt. Te vagy az egyetlen férfi az életembe Ita senki más.-mondta, s a végére a Kyuubit fogva tartó srác elmosolyodott.
-Csodálom hogy képes voltál egy normális beszédet összehozni dobe.- mondta Sasuke, s halványan elmosolyodott
-Fordulj fel teme! Nem igaz hogy mindig a legjobbkor cseszed el az ember kedvét.-válaszolta szikrázó szemekkel Naruto
-Ó igazán usuratonkachi? Nem is tudom ki kukkolt a legutóbb.-felelte a fiatalabb Uchiha unottan
A szőkeség csak dühösen nézett barátjára majd lassan felállt Itachiról, s egy pillanat alatt fekete társa előtt termet akinek behúzott egy nagyot beszólása miatt. Az idősebb Uchiha értetlenül pislogott a két fiúra, hisz alig fél perce még azt mondták hogy végérvényesen kibékültek. A hangos szóváltásra Tsunade és Tobi is megjelent, akik csak lemondóan felsóhajtottak és várták hogy mikor múlik el a vihar.
-Na min balhéztak már megint össze?-kérdezte unottan a Godaime
-A bolond kis öcsém beszólt Narutonak, s egy pillanat alatt a másik torkának estek. Pedig fél perccel korábban azt bizonygatták hogy kibékültek.-válaszolta tanácstalanul Itachi
-Tényleg kibékültünk, de nem fogom hagyni hogy ez az idióta szórakozzon velem!-kiabálta Naruto
-Ez rám is vonatkozik dobe! Ne hidd hogy tűrni fogom a hülyeséged csak azért mert kibékültünk.-kiabálta Sasuke is, majd ismét egymásnak szentelték figyelmüket
-Most akkor kibékültek vagy sem?-kérdezte teljesen összezavarodva az idősebb Uchiha
-Őszintén szólva én sem tudom, de a korábbiak alapján azt tudom mondani hogy igen.-válaszolta elgondolkodva Tsunade
Itachi csak értetlenül csóválta a fejét, s tekintetével követte a hevesen veszekedő párost míg Tobi kezdte úgy érezni hogy Pein átvágta.
-„Már kezdem érteni hogy Pein mért adta vissza a staféta botot".- gondolta Tobi, s kieresztett egy fáradt sóhajt, majd továbbra is a veszekedő párost figyelte.
-Hogyan lehetsz ennyire bunkó teme?-kérdezte a szőke idegesen.
-Te meg hogy lehetsz ennyire idióta?-vágott vissza Sasuke, s gúnyosan az előtte állóra nézett.
A páros még veszekedett egy darabig, amit a körülöttük lévő emberek kezdtek nagyon unni. A veszekedésbe később a Hokage is beszállt, s hárman fújták míg nem Tsunade megfogta a két ninját, s felemelte őket majd úgy üvöltött velük.
-HAGYJÁTOK MÁR ABBA AZ ISTENÉRT!- ordította nekik a Godaime.
-Ő kezdte.- felelte az Uzumaki fiú, s sértődötten elfordult.
-Te meg folytattad dobe!-vágta rá az Uchiha, s újult erővel folytatódott a veszekedés.
A szőkés-barna hajú nő ledobta a fiúkat a földre majd elsétált Tobi mellett, aki elismerten nézett az idős Hokagére, s a tehetetlenségükre a fiúkkal szemben. Az idősebb Uchiha mikor elérték Itachit, aki döbbenten állt a fiúkkal szemben belesuttogott annak a fülébe.
-Vidd el innen Narutot, mielőtt megtörténik a baj.- suttogta a maszkos fiú, majd elment.
Az Uchiha, nyugodtan odasétált a fiúk közé akik egyre idegesebbek lettek egymásra, s míg Sasukén az átokpecsét kezdett aktiválódni, addig Naruton kezdett eluralkodni a Kyuubi. Itachi átölelte kedvese derekát majd pár kézpecsét után eltűnt, s Sasuke egyedül maradt.
-A fenébe is nii-san.- őrjöngött a fiatal Uchiha, s elindult kifele az erdőből.
Miután az idősebb Uchiha eltűnt Narutoval együtt már mindenki a főhadiszálláson volt Sasuke kivételével, aki kissé idegesen haladt a búvóhelyre. Miután a fiatalabb Uchiha is visszaért újabb vita hullám vette kezdetét, de most a részt vevők kicsit mások voltak.
-Az isten verje meg Itachi! Még nem fejeztem be a dobéval a beszélgetésem!-kiabálta idegesen Sasuke
-Nyugi otouto. A ti érdeketekben lett félbeszakítva.-válaszolta védekezően Itachi
-Még hogy a mi érdekünkben? Ezt meséld másnak idióta!-sziszegte a fiatalabb Uchiha
-Na jó Sasuke most már igazán megnyugodhatnál.-mondta Tobi fásultan
-Te meg még a pártján állsz?-kérdezte egyre idegesebben Sasuke
-Sasuke kérlek ne csináld. Legalább ti hárman segítsetek itt rendet tartani, ha már Pein lelépett.-kérte a maszkos fiú csendesen
-Jól van, de ezt még folytatjuk dobe és veled sem végeztem még nii-san.- felelte dühösen a fiatal Uchiha
A két érintet automatikusan bólintott, s segélykérőn néztek Tobira. A legidősebb Uchiha egyáltalán nem díjazta azt hogy neki kell rendet tartania társai közt, akik eddig végig azt hitték hogy csak egy egyszerű tag. A négyes nyugalmát az ajtón berobbanó többiek szakították meg, s mire észbe kaptak volna Naruto a korábbiakhoz hasonlóan Sakura karjai közt kötött ki. A Kyuubi hordozója megpróbált kiszabadulni a fogságból, de mielőtt sikerült volna megérezte a lány ajkait a saját ajkán. A három Uchiha egy pillanatra dermedten nézte a jelenetet, de egy perc múlva már Itachit kellett visszafogni hogy ne hogy kárt tegyen a szemtelen kunoichiben. Tobi és Sasuke fogta vissza Itachit, hogy ne ölje meg a rózsaszín hajú szörnyet, aki éppen letámadta a szőke hercegét.
-Nii-san nyugodj meg!-kérlelte Sasuke a bátyját, ugyanis nem volt épp pihe könnyű.
-Megölöm azt a fruskát.- morogta az Uchiha s egyre közeledett Narutoékhoz, úgy hogy két karján a másik két Uchiha lógott.
-Hidd el hogy mi is meg fogjuk ölni, hogy ha végre lenyugszol.-motyogta lágy hangon Tobi, szinte magának.
Sakura a levegő hiány miatt s Naruto kezeinek köszönhetően leszállt a szösziről, s somolyogva nézett rá smaragd zöld szemeivel. Az Uzumaki döbbenten nézte a hárpiát, majd mire feleszmélt hogy mi is történt egy erő teljes női hang szakította félbe gondolatait.
-Sakura ne csináállddd!!- üvöltötte a Godaime belépve a búvóhelyre, ahol beléptekor minden szem rászegeződött.
-Na de mit Tsunade-sama?-kérdezte az előbb említett.
-Ne csókold meg Narutot, hisz ő Itachit szereti.- lihegte egy szuszra, mire a többiek döbbent képet vágva felkaparták magukat a földről.
-Már megtörtént obaa-chan.- felelt Naruto a tarkóját vakargatva.
-Megölöm-megölöm ezért azt a ringyót, hogy volt képe hozzá érni?!-dühöngött a középső Uchiha.
-Kit neveztél te ringyónak?-vágott vissza Sakura, majd csend lett.
-Mit szólnál Itachi, hogy ha elvinném egy kicsit Sakurát?-törte meg a csendet egy kaszás, ezüst hajú férfi.
-Én ölöm meg. De nem bánom, adok belőle neked is.-mondta sunyin mosolyogva Itachi.
-„Ebből még mi lesz?"-gondolta a maszkos fiú, majd elengedte a nagyjából lenyugodott Uchihát.
A Haruno lány, csak döbbenten nézett maga elé, ahogy Hidan elvonszolta magával. Kezeivel, s lábaival kapálódzott, de rugdalózását hamar abba hagyta mikor meglátta a férfi három ágú kaszáját.
-És mond csak...- próbált szóba elegyedni Sakura Hidannal.- mit fogunk csinálni?
-Lovacskásat játszunk.-felelt Hidan, s a nő szemeibe nézett.
-Mit??O.o Milyet?-jöttek a kérdések a Haruno szájából.
-Amibe te vagy a ló, és nekem kell téged betörni.- mondta az ezüst hajú fiú, s éreztette hogy nem kíván többet beszélgetni.
Sakura döbbenten tátogott, s egyre idegesebben próbált kiszabadulni a kaszás markából; aki nem díjazta túlzottan a lány mozgolódását és egy nem túl kedves mozdulattal a földre dobta. A kunoichi szemei még jobban kikerekedtek ahogy a lenyalt hajú fiú levette fekete alapon vörös felhős köpenyét, s lazán a közelükben lévő bokrok egyikére dobta. Sakura ijedten hátrálni kezdett, míg háta egy fa törzsének nem ütközött s mielőtt még elmenekülhetett volna Hidan már ott állt közvetlenül előtte meztelen felső testtel.
-Na idefigyelj kislány. Két választásod van. Az egyik hogy jól viselkedsz és azt teszed amit mondok, míg a másik hogy most azonnal visszaviszlek a főhadiszállásra és Itachi gondjaira bízlak.-szólalt meg hidegen a Jashin mániás
-N-nincs egy harmadik lehetőség?-kérdezte reszketve a kunoichi
-Esetleg Jashin-samának is feláldozhatlak, ha ez jobban vonz.-felelte érzelem mentes hangon Hidan
-A-akkor inkább a legelső változat mellett döntök.-nyögte rémülten Sakura
-Okos kis lány. Nos akkor vedd le a ruháid.-mondta nyugodtan a zombi
A rózsaszín hajú kunoichi szó nélkül és reszketve engedelmeskedett a kaszásnak, s döntésében az is közre játszott hogy a férfi közvetlenül maga mellé engedte fegyverét. Miután a lány megszabadult a ruhái nagy részétől idegesen pillantott a felette tornyosuló férfi lilás színű szemeibe, s idegesen nyelt egy nagyot ahogy a szempár tulajdonosan leguggolt közvetlenül elé.
-M-most mi jön?-kérdezte rémülten Sakura
-Azt mondtam hogy vedd le a ruháid, s ha jól tudom ebbe a fehér nemű is beletartozik.-válaszolta nyugodtan Hidan, miközben ujjaival a lány álla alá nyúlt
-I-igen. M-máris leveszem.-nyöszörögte a kunoichi
-Okos.-felelte a férfi
A lány gyorsan megszabadult a fehérneműitől is, s reszketve ült vissza a fa tövébe miközben kezeivel megpróbálta eltakarni magát. A kaszás végig nézett a lány testén, s ajkain egy sunyi mosoly jelent meg. Hidan még néhány pillanatig tanulmányozta a lány testét, majd állát még feljebb emelve egy durva csókot nyomot a kunoichi zárt ajkaira. Sakura szemei könnybe lábadtak, s halkan pityeregni kezdett az idősebb férfi durva bánásmódja miatt; de a kunoichi inkább az életét választotta az igen fájdalmas kín halál helyett. A Jashin mániás zombi tisztán érezte a lány félelmét, s csak egy halvány mosollyal nyugtázta annak viselkedését majd kezeivel durván széthúzta a lány kezeit. A férfi élvezettel legeltette szemeit a lány kerekded idomain, aki az egész cécót reszketve tűrte. Sakura valahogy sokkal jobban félt az előtte guggoló férfitól, mint az Akatsuki többi tagjától. A lány nem tudta miért irtózik annyira az előtte lévőtől, de az életéért cserébe bármit képes lett volna megtenni főleg ha ezzel elkerülheti a Sharingan által okozott kínzásokat. Hidan nyugodtan végig fektette a lányt a földön, s négy kéz-láb a lány felé térdelt miközben egyik kezével durván végig simított az alatta fekvő testén. A Jashin mániás tovább folytatta a kunoichi „kínzását", míg a főhadiszálláson Tobi próbálta magára vonni az ott lévők figyelmét semmi sikerrel.
-Azt istenit! Hajlandóak lennétek fél percig rám figyelni?-kérdezte idegesen a maszkos fiú, de semmi hatása nem volt
-Pofa be! És mindenki figyeljen!-üvöltötte Tsunade, mire mindenki elhallgatott
-Kösz Tsunade-sama. Nos hogy elkerüljük az előbbihez hasonló jeleneteket jó lenne ha mindenki közölné azt, hogy van-e valakije és még azt is díjaznám ha az illető nevét is megadná.-mondta gondterhelten Tobi
-Esküszöm ez hülyébb, mint a dobe.- motyogta lemondóan Sasuke
-Hé otouto mégis csak a felettesed szidod.-súgta válaszként Itachi
-Na és megtehetem nem? De annyiban igaza van hogy jó lenne ha mindenki előtt tiszta volna, hogy ki foglalt és ki nem.-felelte jól halhatóan a fiatal Uchiha
Sasuke beszólását néma csend fogadta, s mindenki elgondolkodott a javaslaton. A hallottak után jó néhány perccel a társaság csendesen beszélni kezdett, amit az újdonsült vezér lelkesen feljegyzett. Az elkövetkező héten egy viszonylagos rendszer alakult ki az Akatsuki szervezetében, amitől a tagok is egyre jobban érezték magukat. A társaság tagjai hamar megszokták hogy a foglalt tagok nevei az egész búvóhely területén kint lógtak, s ezzel elkerülték a Narutoéhoz hasonló jeleneteket. Pein is visszatért egy hetes pihenéséből, s vele volt Kakashi is. A két férfi kipihentnek és felettébb boldognak látszott, ami szemet szúrt az egész társaságnak de senki nem merte szóvá tenni. A szervezet tagjai lassan visszatértek a békés mindennapokhoz, amikbe ugyan bele-belehasított egy-egy komolyabb vita vagy csak az apró ugratás zajai. Ezektől a dolgoktól eltekintve az egész szervezetre a nyugalom volt a jellemző, ami nagyon meglepte Peint hisz míg ő volt a vezér addig a tagok állandó káoszt hoztak maguk után hacsak megszólaltak. Ám mint minden a nyugalom sem tarthatott örökké, s ezt a tagok is hamar megtapasztalták. Sakura a Narutoval történt incidens után sokkal rámenősebb lett, bár csak akkor mikor Hidan vagy a három Uchiha nem volt a közelben. A rózsaszín hajú kunoichi komoly leckét kapott a korábbi botlásáért, de egyáltalán nem kart lemondani a Kyuubi hordozójáról ami egyre nagyobb feszültségeket okozott a szervezeten belül. A Jashin mániás egy darabig tűrte „játszótársa" viselkedését, de a türelme vészesen fogyni kezdett ami egyáltalán nem volt jó hír a lány számára. Naruto volt csapat társa zaklatásai miatt már alig merte kidugni az orrát Itachival közös szobájukból, s ha mégis kimerészkedett folyton az egyik Uchiha társaságát kereste. Tobi továbbra is próbálta fent tartani a rendet a tagok közt, s ebben nagy segítségére volt Tsunade, Sasuke, Naruto és Itachi is akik nem egyszer elég komolyan beszóltak a vitázóknak. A középső Uchiha akaratlanul is rajta tartotta a szemét az öccsén és a szeretőjén, mivel a két fiú túlságosan is jóba lett a korábbi vita hegyek után.
-Hé otouto szállj le Naruról.- sziszegte Itachi enyhe féltékenységgel a hangjában
-Nyugi már nii-san. Nem történt semmi köztünk és nem is fog. Ez az idióta túlságosan is beléd van zúgva ahhoz, hogy bárki mást a közelébe engedjen.-válaszolta unottan Sasuke
-Akkor meg mi a fenét ölelgeted a szemem láttára?-kérdezte idegesen a középső Uchiha
-Ne dühöngj Ita. Valahogy muszáj leráznom Sakura-chant, s mivel téged eddig nem találtalak meg így megkértem a temét hogy segítsen lerázni azt a hárpiát.-válaszolta csendesen Naruto
-Az a boszorka még nem fogta fel hogy hozzám tartozol?-kérdezte vészjósló hangon Itachi
-Sakura mindig is önfejű és akaratos volt.-felelte flegmán Sasuke
-Te csak hallgass teme! Mióta elhúztál a kígyóval a csaj nem akar leszállni rólam, s ha valami rosszat mondok behúz egyet.-mondta letörten a Kyuubi hordozója
-Hehe azt hittem hogy szerelmes vagy belé.-válaszolta nevetve a fiatal Uchiha, mire két gyilkos pillantás boldog tulajdonosa lett
-Az már régen volt baka! Most kifejezetten idegesít az állandó Naruto-kun-ozásával, s ha ez nem lenne elég ha nem vagytok a közelben mindig le akar kapni.-siránkozott tovább a szőkeség
Sasuke nem tudta tovább visszatartani kárörvendését és hatalmas hahotába kezdett, amire Tobi is a szobába ment megnézni mitől ilyen vidám szeretője. Ahogy belépett a helyiségbe érdekes látvány tárult a szeme elé az egyik egy görnyedten nevetgélő Sasuke, míg a másik egy duzzogó Naruto és a harmadik egy gyilkos tekintettel az öccsére meredő Itachi volt. Az Akatsuki vezére nem értette ezt a furcsa helyzetet egészen addig, amíg a fiatal Uchiha abba nem hagyta a nevetést és a könnyeit törölgetve nem nézet a körülötte lévőkre.
-Remélem jól szórakoztál a nyomoromon teme.- sziszegte összeszorított fogakkal Naruto
-B-bocs dobe, de ez nagyon muris. Nem tudom elhinni hogy ennyire berezelsz egy lánytól.-bökte ki egy újabb röhögő görcs kíséretében Sasuke
-Fordulj fel te szemét! Fogalmad sincs milyen nehéz meglógni Sakura elől! Nem értem miért akaszkodott így rám, inkább boldogítana téged mint régen!-vágta társa fejéhez a véleményét a Kyuubi hordozója
-Akkor már áshatná meg a sírját, mivel addig élne.-válaszolta megkomolyodva a fiatal Uchiha
-Na jó ezt majd még elrendezzük, de most menjünk és ünnepeljük meg azt hogy a legtöbben jól vagyunk. Rendben?-szólt közbe csendesen Tobi
-Ahogy akarod főnök.-válaszolták egyszerre a fiúk, mire a legidősebb Uchiha a fogát kezdte csikorgatni
A négyes kisétált a többiekhez, ahol már a társaság mindent elkészített az ünnepségre; amit az új vezér tiszteletére rendeztek. Az ünnepségen mindenki rendesen viselkedett, s a meglévő párok mellé újabbak is csatlakoztak amivel a szervezet vezére kénytelen volt számolni. Naruto igyekezett mindig Itachi közelében maradni, aminek a középső Uchiha felettébb örült s amikor volt egy kis idejük akkor félre vonultak; hogy csak egymásnak szentelhessék figyelmüket. De nem volt ezzel másképp Tobi és Sasuke sem csak épp ők nem mindig élvezhették a békés magányt, mivel mindig rájuk tört valaki amikor szerettek volna egy kicsit összebújni. A legidősebb Uchiha végül dühösen kiadta az útját minden rájuk rontónak, s mérgesen kergette a kellemetlenkedőket Tsunade vagy Pein karjai közé hogy némi nyugalomra tehessen szert. Az Akatsuki tagjai és az életben maradt Konohaiak békésen éltek egymás mellett egy-két kivétellel.
Vége