-Szeretlek. - semmi reakció. Naruto még mindig bambán bámult ki fejéből, közben fel sem akarta fogni, hogy mit mondott a másik, - Hallottad, amit mondtam? - még mindig semmi válasz, - Naruto? - ekkor a megszólított a feketére emelte a tekintetét és éppen nyitotta a száját, hogy mond valamit, de inkább meggondolta magát. - Komolyan kérdezem. Jól vagy?
-Szerinted jól vagyok? Hát, baszd meg, nem vagyok. Voltam Tsunadénál vizsgálaton és kb 1 évem van hátra. Ettől aztán rohadtul jól érzem magam. - hangja egyre halkabb lett. Sasuke azt hitte, hogy a szőke csak ugratja, de amikor jobban megvizsgálta a másikat, rá kellett ébrednie, hogy ez a véres valóság. Odaugrott szerelme mellé és szorosan magához ölelte. Naruto elkerekedett szemekkel nézte az őt ölelőt, majd lehunyta szempilláit és belefurakodott az erős karokba.
-Mi okozza a betegségedet? - Narutonak ismét meg kellett lepődnie, mert ez a kérdés teljesen váratlanul érte.
-A Kyuubi.
-Mi van?
-Már biztos hallottad, hogy egy harc során majdnem előtört belőlem a Kyuubi. Nos, ez az irdatlan chakramennyiség tönkretette a testemet, és sajnos 6-8 évnél többet nem bírok ki mint hordozó, ha meg átpecsételik a szörnyet valaki másba, abba én azonnal belehalok. Így várnom kell egy évet, és abban reménykedek, hogy ha este lefekszek aludni, akkor reggel még felébredek.
-Én melletted leszek. Ha eddig nem voltam, akkor legalább most veled akarok lenni. De ne aggódj. Ha meghalsz, nem fogsz egyedül a túlvilágra menni, mert még oda is elkísérlek. Ígérem. - Naruto visszaölelte a fekete hajút, szorosan hozzábújt, közben érezte, hogy elnyomja az álom. Engedve az édes csábításnak, megadta magát a hívogató sötétségnek.
-Naruto? Naruto. Naruto, ébredj. Hasadra süt a Nap. - Sasuke mély hangja még jobban álomba ringatta azt, akit éppen próbált felébreszteni. A szőke fiú megragadta takarójának szélét és a feje búbjáig felhúzta azt, ezzel eltakarva arcát a napfénytől, ami a félrehúzott függöny miatt még elviselhetetlenebbül bántotta szemeit. - Hé! Ébresztő hétalvó. Bár ahogy gondolod. Pedig az a sok finom étel amit neked csináltam, most mind kárba fog veszni. Reméltem, hogy együtt megesszük, de látom te nem vagy éhes. - a sértődöttet színlelő fekete hajú felállt az ágy széléről és útját a konyha felé vette.
-Kaja? Ah... - pattant fel az ágyból, viszont azonnal visszazuhant. A hirtelen tett mozdulatnak az lett az eredménye, hogy megszédült, és a fejére nehezedő súly visszarántotta. Sasuke visszaült oda, ahonnan felkelt és egy gyengéd mosoly kíséretében válaszolt.
-Igen, kaja. Mivel szemmel láthatóan nem nagyon bírsz felkelni, ezért ha vársz egy picit, akkor behozom neked. Csak maradj nyugodtan és pihenj.
-Persze. Sasuke! - kiáltotta az éppen kifelé indulónak. A megszólított megállt az ajtóban és fejét hátrafordítva jelezte, hogy figyel. - Köszönöm.
-Mégis mit? - érdeklődött Sasuke, most már teljesen a másik felé fordulva.
-Azt, hogy mellettem maradsz. Köszönöm azt, hogy élsz.
-Naruto... Bocsáss meg, hogy ennyi gondot okoztam.
-Nincs miért bocsánatot kérned. Az a fő, hogy most itt vagy és az, hogy szeretsz engem. Ennél többre nincs szükségem. - enyhén köhögni kezdett, de gyorsan átment rajta.
-Ez boldoggá tesz. Akkor most légy szíves maradj fekve, továbbá készítsd a gyomrodat a finom ételekre. - ezzel az Uchiha kilépett a szobából.
Naruto boldog volt, de egyben valami furcsa szomorúság is ott lapult szíve mélyén. Nem tudta kiverni a gondolataiból azt, hogy ha meghal akkor Sasuke is követni fogja. "Ezt nem akarom. Ha meghalok ő is követni fog. Ígéretet tett nekem, de ezt akkor sem akarom. Élj tovább, Sasuke! Azt szeretném, hogy találj magadnak egy nőt akivel boldog leszel és akivel felélesztheted a klánodat. Neked élned kell!" - fejét felemelve megpillantotta Sasuke aggodalomtól csillogó fekete szemeit.
-Sasuke, neked élned kell. - mondta halkan, erre egy erősebb köhögőroham tört rá, amitől a szőke nagyon meglepődött, mert ilyen intenzívet még sohasem tapasztalt.
-Jól vagy? - feleletnek csak egy enyhe fejbiccentést kapott, ezzel némi megnyugvást talált, viszont az a rossz érzés most sem adott alább. Érezte, hogy a másiknál valami nincs rendben, így hogy aggodalmát csillapítsa aktiválta Sharinganját, de ekkor rájött, hogy nagy a baj. Naruto chakrája egyre gyengébb, egyre kevesebb áramlik a testében.
-Igen, de nem lenne gond ha most nem ennék? Valahogy nincs étvágyam.
-Semmi baj. Majd később, de akkor most szépen lefekszel és pihensz. Én addig elmegyek és veszek pár apróságot, jó?
-Persze. Csak kérlek, siess.
Sasuke megpuszilta Naruto homlokát, utána egy szempillantás alatt eltűnt az ajtó mögött. "Ez nagyon rossz. Talán ha beszélnék Tsunade-sama-val, ő tudna valamilyen tanácsot adni. Elmegyek hozzá és megpróbálok valami értékes információhoz jutni, mert ha nem, akkor félek, hogy elkerülhetetlen lesz a baj." Gondolatait meghazudtolatlanul indult el a Hokage iroda felé, reményekkel a szívében. Amint odaért éppen kopogni akart, de egy halk és szomorú hang megakadályozta tettét. Elrejtve chakráját megbújt az ajtónál, és a bent elhangzott beszélgetést próbálta meg kihallgatni.
-Sajnálom Kakashi, de nem tehetek érte semmit. Én is jobban szerettem volna, ha sikerül tenni valamit, de akár mennyire is szeretném, túl késő. Narutón csak az a növény tudna segíteni. - Sasuke dühödten tépte fel az előtte tornyosuló ajtót, majd vad bika módjára odaloholt a Hokage asztalához.
-Hogy mi van? Naruto megfog halni, és maga nem akar semmit sem tenni érte? Ő az életét kockáztatta a falu megmentéséért, erre amikor neki kellene a segítség szépen otthagyja? Mégis milyen Hokage maga? Szégyellem magam, hogy egy ilyen némber parancsait kell teljesítenem, és azt is, hogy ebbe a romlott faluba születtem! Szegény Naruto ezért a tetves bagázsért fog meghalni, és mi a hála? Elmennek mellette, pedig segítségre van szüksége! - az Uchiha hangneme meglepi a Hokaget, de a dühe nem.
-Befejezted? - Sasuke visszahőkölt a hideg és egyben tiszteletet parancsoló hangtól. - Nos, ha a válaszod igen, akkor kérlek értsd meg, hogy azon voltam eddig is, hogy megmentsem, de nem találtam semmilyen gyógyszert vagy technikát erre. Éppen egy ANBU csapatot küldtem ki, a céljuk pedig egy ritka növény. Ha abból kivonatot készítünk és azt megitatjuk Narutóval, akkor talán sikerül megmenteni, mert ez megtisztítaná a fiú testét a káros chakrától, de ha nem, akkor meghal.
-És engem miért nem küldött ki? Én is segíthettem volna a keresésben. - értetlenkedett a fekete hajú.
-Csak azért nem, mert azt szerettem volna, ha mellette maradsz. Nagyon nagy fájdalmakat kell elviselnie. Olyanokat, amilyeneket mi elképzelni sem tudunk, és neki csak az ad gyógyírt, ha vele vagy. Most kérlek, hagyj dolgozni.
-De nem érti? - erősködött tovább.
-Mit?
-Ha Naruto a lehető legrövidebb időn belül nem kapja meg azt a gyógyszert, akkor még a mai nap folyamán meghal! - könnyek csorogtak végig márvány fehér bőrén.
-Mi van?
-Erős köhögés tört rá egy fél órája, én meg nem tudtam megnyugodni, így belenéztem a testébe a Sharingannal, de ekkor olyat láttam, ami csak még jobban nyugtalanított. A chakrája egyre gyengébben áramlik a testében, és minden egyes perccel csökken a mennyiség.
-Atya ég! Azonnal oda kell mennem. Shizune! - kiabált asszisztensének. - Ha megjön az ANBU, azonnal állj neki a kivonat elkészítésének, és ha kész, akkor azonnal hozd Narutóhoz.
-Igen! - felelte a nő, kezében Ton-Ton-al.
Sasuke, Kakashi és Tsunade háztetőről-háztetőre ugrálva közeledtek az ismerős lakás felé. Sasuke benyitott, de ne várt látvány fogadta. Naruto a padlón hevert, jobb kezével szorongatta a szívénél lévő pizsama anyagát. Egyedül erős zihálásának a hangja hallatszott, ezzel az újonnan érkezők szívét is megállította egy pillanatra. Sasuke ott termett mellette, a szőke fejét ölébe emelte és lassan simogatta az aranysárga tincseket, elveszve bennük. Amikor a másik megérezte, hogy valaki a fejét birizgálja, ösztönösen nyitotta fel félig a szemei, ezzel rálátott a fekete hajra és a könnyektől csillogó szemekre. Bal kezét felemelve végigsimított a porcelán bőrön, hüvelykujjával kisöpörte a sós cseppeket. Elhaló hangon megszólalt.
-Azt mondtad, nem maradsz sokáig. Mégis hol voltál, Teme?
-Sajnálom, Dobe, de sokan voltak a boltban. - hazudta, keserű mosollyal nézte Naruto elgyötört arcát.
-Tudod, Teme, én soha az életben nem tudtalak gyűlölni, bár néha tényleg megérdemelted. - köhögni kezdett, majd a többiek rémületére vér hagyta el a kékes színű ajkakat. Tsunade nem habozott, így letérdelve zöld chakráját a Naruto testébe áramoltatta.
-Ne beszélj, kérlek. Lesz időd mindent elmondani nekem. Majd együtt ramenozunk Ichirakunál, utána elsétálunk a cseresznyefákkal övezett úton a stéghez, később pedig meglátogatjuk Sakurát és hármasba elmegyünk valahova. Ugye jó ötlet? - Sasuke könnyei ismét megjelentek szemében, és most arcán végig folyva állánál egy pillanatra elidőzve csöppentek Naruto arcára.
-Nekem nincs több időm. Igaz elfogadtam a tényt, de azért fáj, hogy itt kell hagynom mindent, főleg téged. Sebaj. Majd figyelni foglak fentről, és vigyázom az utadat. Sasuke, lenne egy utolsó kívánságom. - itt már Tsunade a könnyeivel küszködött, Kakashi keserű arckifejezésén pedig látni lehetett, hogy hamarosan ő is sírni fog.
-Mi lenne az, Naruto? - Sasuke nem zavartatta magát. Lehajolt és gyengéden megcsókolta Naruto ajkait, melyek hidegek voltak mint a jég. A Nap vidáman fúrta be magát az ablakon és így még jobban kihangsúlyozta a szőke sápadt bőrét.
-Élj. - feje oldalra dőlt, szemei lassan becsukódtak, teste elernyedt. Tsunade arca egyre borúsabbá vált, de amint érzékelte, hogy Naruto szíve felmondta a szolgálatot enyhén zokogni kezdett. Sasuke nem értette, hogy a nő miért hagyta abba a gyógyítást, de amint meglátta az arcát, megértette. Naruto meghalt. Nincs tovább. A szőke hős, a kis bajkeverő ramenmániás többet nem fogja zargatni a falusiakat. Sizune éppen beviharzott az ajtón, kezében tartva a kivonatot, de elkésett. Kiejtve kezéből az üvegcsét térdre rogyott. Sakura arra járt, mert kiakarta szellőztetni gondoktól fájó fejét, és ekkor meglátta, hogy Naruto lakásának az ajtaja tárva nyitva, bentről pedig halk zokogás szűrődik ki. Felszaladt a lépcsőkön és odaszaladt a bejárathoz. Naruto ott feküdt Sasuke karjaiban, mellettük Tsunade sír, Kakashi és Sizune csak halkan eresztették könnyeiket.
-Nem, ez nem lehet! Mi folyik itt? - Sakura beljebb lépett. - Naruto, te most csak színlelsz, ugye?
-Sakura. - Kakashi hangja szívből jövő bánatot sugárzott. Ekkor a lány odaszaladt, megnézte a szőke pulzusát, de semmi. Sakura egy hatalmasat ordítva vetette rá magát Narutóra. A kellemes napsugarakat, most hideg esőcseppek váltották fel.
-Még az ég is gyászol. - Tsunade szavai visszhangoztak a szobában.
-De én még átakartam neki adni a születésnapi ajándékát. - zokogta Sakura.
-Sizune, hívd össze a falu összes lakóját. Még ma megtartjuk a temetést. - a nő semmit se szólva kilépett az ajtón.
A faluban élő összes ember ott állt a zuhogó esőben. Kivétel nélkül, mindenki hullatta könnyeit Narutóért. "Naruto a hős, ki élete minden percében a faluért és a barátaiért élt." - ez a pár sor állt az emléktáblán, ami a sírjára került. Sasuke teljesítette Naruto utolsó kívánságát és tovább folytatta az életét, de sosem nősült meg. Szívében csak egy hely volt, és ezt az egyet Naruto foglalta el, még halála után is.
Október 10.-ét a naptárakban csak "Fekete nap"-ként tartották számon. Ezen az egy napon, az egész falu feketébe öltözött.
