Asamashi

Csepp. Csepp. Csepp...
Minden életben vannak kérdések.
Csepp. Csepp. Csepp...
Egyszerű s komoly kérdések.
Csepp...
Lehet, hogy erről szól az egész életünk... hogy mindegyikre kielégítő választ kapjunk.

Csepp.

Csepp...
De...

...mi van ha arra a kérdésre...
Csepp...csepp...
...amelynek válasza meghatározná életünk folyamának további sodrását...
Csepp...
...nem kapunk semmi jelet?

...semmit...bármennyire is akarjuk...
Csepp...csepp.
Mert az a személy, ki enyhíthetné a szorongást a szívünkben...
Csepp...

...álnok...
Csepp...csepp. Csepp...
...aljas álarc mögé bújik...
Csepp.

S ezáltal ne csodálkozzunk...
Csepp. Csepp...
...hogy szívünk megkeményedik...
Csepp.
Csepp...

...s e hatásra...
Csepp...
Csepp

...néhány könnycsepp is lehull.

Csepp.

Csepp...

Újra... és újra.

********************

3. Nappal később

Fehér bárányfelhők tarkították az ég kék boltozatát. Karakura utcáit szokásosan emberek tucatjai lepték el. Mindenki igyekezett a maga dolgára...

Ichigo, ezúttal egyedül szelte a keskeny betonösvényeket s elmerülve saját gondolataiban lépkedett hazafelé. Ugyanis Rukiának vissza kellett térnie Soul Soceitybe pár dolgot elintézni, barátaival pedig közölte, most egyedül szeretne lenni egy kicsit. Szerencsétlenek nem tudták hova tenni a shinigami helyettes viselkedését az elmúlt napokban, így inkább hagyták; azt csinál, amire neki szüksége van. De nem is sejtették, Ichigo vajon mire vágyik igazán...

Már 3 napja, hogy Grimmjow visszaengedte őt az Élők Világába. Örülnie kéne, hogy megtartotta ígéretét... mégis... cáfolta döntésének helyességét. Bár való igaz, hogy a Hueco Mundoban nem maradhatott volna. De újra és újra felmerült benne a kérdés... akkor miért? Ennyire aljas lenne? Kihasználta ezt a nyitott alkalmat, hogy végrevihesse rajta akaratát....
És az a szemét elért valamit... valamit, amit Ichigo nem tudott, de valójában nem is akart megérteni. Túl zavaros lett volna megérteni...
Ezen gondolatokkal lépett be kétemeletes házuk ajtaján. Levetette cipőjét s máris megindult fel a szobájába.

A ház kísértetiesen csendes volt. Apja és 2 húga elutazott erre a hétvégére, egyedül hagyva így a fiatal fiút.

Benyitott a kis, szerényen berendezett szobába és fáradtan bevetette magát az ágyba s komoran fürkészni kezdte a fehér plafont.

Fogalma sem volt arról, mennyi ideig töltötte az időt ezzel a tevékenységgel... de hirtelen azt vette, vagy nem vette észre, hogy elnyomta az álom.

Odakint már sötétedett s a fehér bárányfelhőket felváltották a szürke esőfelhők. Ahogy a nap utolsó sugarai lebuktak a látóhatáron, vörös utószínt hagyva maga után, azon nyomban eleredt az eső.

Először halkan, majd egyre hangosabban verték az esőcseppek Ichigo szobájának ablakát

A fiú, mit sem törődve a kint tomboló viharral, mélyen aludt tovább... álmatlanul.
Így telt az idő. Bár olyan, mintha a Kurosaki rezidencián megállt volna az. A felhők itt-ott oszladozni kezdtek és néha feltűnt a Hold sarló alakjának egy-egy részlete, adva enyhe világosságot az éjszakai vándoroknak.

Éjfélt ütött az óra, mikor ugyanis árnyék vetült a shinigami ágyára.

Az alak, kitől az árnyék származott, kis ideig csak fürkészte a szobában uralkodó félhomályt. Mikor megpillantotta azt a dolgot, amiért jött, profi betörőket megszégyenítő módon tárta fel az ablakot s könnyed mozdulattal a kis helyiségbe ugrott.

Rápillantott a békésen szunyókáló ifjúra és ajkait ismerős vigyorra húzta. Közelebb lépett a shinigami ágyához, szemügyre véve a fiú békésen alvó, mégis meggyötört arcát.
Nem habozott tovább, pár pillanat múlva már Ichigo teste felett térdelt, maga alá utasítva a fiút. Ő ebből semmit nem érzékelt, aludt tovább mélyeket szusszantva.

Az idegen a fiú füléhez hajolt és halkan susogta.
- Yo... shinigami. - majd érzékien megnyalta az említett testrészt.

Elhúzódott Ichigo fejétől s elkezdte szájával lebontani a fiú testéről az inget. Szabályosan letépte a gombokat s így kisvártatva felbukkant a fiú csupasz felsőteste.

Ahogy múltkor is, most is megrohamozta az eddig csak ő általa érintett bimbókhoz és finoman beléjük harapott.

Ichigo torkát egy apró nyögés hagyta el s fejét átfordította a másik oldalra. Az alak szenvedélyesen ingerelte nyelvével a mellbimbókat, közben kezével végigsimított a lágy bőrrétegen.

Ajkaival lassan lefelé haladt és mikor elért a nadrággal zárt területhez, jobb kezét Ichigo derék és paplan közötti részhez csúsztatta, majd körmeivel megemelte a fiú alsó testét s a shinigami alhasába harapott.
A fiú ezúttal egy hangosabb nyögést hallatott s ez fokozódni látszódott, mikor Grimmjow ezt megismételte, viszont egy arasszal lejjebb. Ügyes mozdulattal kigombolta a srác szürke nadrágját és előszedte az ingerekkel bombázott férfiasságot. Ismét harapott, ám most a hímvessző és ágyék által bezárt területet, melyre egy hatalmas sóhaj volt a válasz.

Ichigo bal karja feljebb húzódott és erősen a lepedőbe markolt. Hátát homorította, ahogy az espada nyelvcsúcsával végigszánkázott a merevedő büszkeségen.
- Grimm...jow... - motyogta a shinigami öntudatlanul s újra felnyögött, ahogy az arrancar egy pillanatra bekapta és megszívta immáron teljesen merev faszát.
- Talán fel kéne kelni, Ichigo. - mondta vigyorogva a férfi és ismét bekapta a meleg húst.

A fiú felkiáltott és szemei felpattantak. Zavartan, zihálva nézett körül a szobában s mikor meglátta az odalenn csüngő kék hajú egyént, eltátotta a száját.

- Grimmjow...?! - nyögte teljesen ledöbbenve. - Te meg hogy a francba kerültél ide?
Az espada unott fejjel az ablak felé bökött.
- Az ablakon át, hát honnan máshonnan...Ichigo? - sejtelmesen elvigyorodott. Már megint ez a vigyor!

- Hogy jut eszedbe, hogy csak úgy bepofátlankodsz és megbassz, miközben én alszom, he? Te szemét, a törvény bünteti az alvó emberekkel való közösülést! - kiáltott rá Ichigo s közben vadul elvörösödött.
Grimmjow erre felült és ugyanazzal az unott arckifejezéssel válaszolt.
- Először is; ezt a törvényes bizbaszt összekevered a nekrofizmussal. Majd ha már halott vagy és akkor támadna kedvem veled szórakozni...francba is, teszek rá! Másodszor; még nem basztalak meg...még.

Ichigo még jobban elvörösödött, ezúttal nem csak a zavartól, hanem a dühtől is.
- Fogd be a pofád! Mindezek után, ami történt képes vagy idejönni és ezt tenni velem?!
- De még mennyire! - Grimmjow vadul felröhögött. - Ne akard nekem bemesélni, hogy egyáltalán nem hiányoztam neked az elmúlt három napban...Shinigami!

- Pedig ez a helyzet, Arrancar! - vetette oda gúnyosan a narancs s ő is felült, igyekezve elrejteni a még mindig kiágaskodó fegyverét.
- Tch...mondtam már, hogy rohadt szarul tudsz hazudni?
- Ki kérdezte a véleményedet? - sziszegte Ichigo még mindig vörösen.

Grimmjow képéről lehervadt a vigyor és ezúttal komoran nézett az előtte ülő fiúra. Ichigo észre is vette a hirtelen hangulatváltást, mert egy pillanat alatt elszállt minden mérge.
- Tehát nem gondolkoztál a múltban történt szituáción, he? - szólt végül az espada.
- Mért kellett volna rajta gondolkoznom? Csak arra kellettem neked. Még egyszer nem esek bele ugyanabba a cseszett hibába. - válaszolta Ichigo, bár szavainak durvaságát meghazudtolta a nyugodt, már-már sajnálkozó hangnem.
- Mégsem volt elég agyad ahhoz, hogy végiggondolt... - rázta meg a fejét csalódottan Grimmjow, majd élesen a shinigamira pillantott. - És tudom, hogy te is ezt akartad. Máskülönben, ahogy te mondtad anno, még mielőtt megtörtént volna, leléptél volna.

Ichigo hallgatott. Az a jeges szempár megint ugyanabban a fényben táncolt, mint mikor Hueco Mundoban voltak. Szívének nem tudott hazudni... és Grimmjownak sem.

- Oké...talán...én is akartam valamit... - motyogta végül.
- Talán? - vigyorodott el újra az espada.
- Muszáj megint ezt csinálnod, mi?

- Anélkül nem lenne igazán érdekes.
Ichigo elmosolyodott. Lemondóan megrázta a fejét, majd közelebb húzódott Grimmjowhoz s megcsókolta. A férfit nem érte váratlanul a tett, szenvedélyesen visszacsókolt és az ölére húzta a fiút. Igazi, vad nyelves csókot váltottak, amitől Ichigonak folyton pezsgett a vére.

Az espada, ne vacakolt; rögvest leszedte a shinigamiről az inget s mikor az a földön landolt, vadul Ichigo kulcscsontjába harapott és erőteljesen szívni kezdte. A fiú felkiáltott s mellbimbói egy pillanat alatt megkeményedtek.
Miközben Grimmjow szájával kényeztette Ichigo mellkesát, erős karjaival megemelte a fiút és egy ügyes mozzanattal leszedte róla a zavaró alsót. Ám a shinigami kezei se tétlenkedtek; türelmüket vesztve és szenvedélytől vezérelve szabadították meg az espadat arrancar felsőjétől.

Megfosztva minden egyes zavaró tényezőtől, éhséggel mindkettejük szemében tértek rá a komolyabb részekre. Grimmjow érzékien végignyalta Ichigot a nyakánál és jobb keze durván a fiú hátsó fele környékét kezdte basztatni. Néhány ujjával bele-bele hatolt a shinigami nyílásába, ingerelve az ott lévő igen érzékeny pontot. Ichigo a hirtelen jött élvezettől végigkarmolta Grimmjow vállát, de az nem törődött vele, csak folytatta odalent a dolgát.
A shinigami eszét vesztve a gyönyörtől ragadta meg az espada méretes faszát és olyan nagy sebességgel kezdte masszírozni, húzogatni rajta a bőrt, hogy Grimmjow hatalmasat nyögött.
- Basszus, Ichigo! - sziszegte a fiú fülébe s újabb ujjat juttatott Ichigo seggébe.
- Ngh...Grimm...jow...kérlek... - nyögte Ichigo karmait mélyesztve kényeztetője bőrébe.
- Hm...? - nézett bele a csoki barna szempárba az epada.
A fiú hevesen zihált, majd az új löket hatására lehunyta a szemeit és felnyögött.
- Ichigo? Nem vágom... - vigyorodott el Grimmjow és újabb hullámot sodortatott végig a fiú testén.
- Azt...akarom...hogy... - zihálta Ichigo de itt elharapta a mondatot.
- Ichi. Így nem fogom érteni, ha nem mondod. - húzódott még nagyobb vigyorra az espada szája. - Mondd csak ki, hogy "bassz".

S Grimmjow nagyot csippentett Ichigo prosztatájába, mire a teste megugrott és szorosan átölelte az arrancart.

- Grimmjow...bassz...mindegy hogy...csak...bassz... - motyogta Ichigo.
Nem kellett kétszer mondania. Az espda azon nyomban kiszedte a shinigamiból ujjait, hanyatt döntötte széttárta lábait s nem szarozva az idővel, hatalmas lendülettel Ichigoba hatolt.
A fiú felkiáltott a gyönyörtől és pár nyálcsepp hagyta el a száját. Szorosabban ölelte magához Grimmjowt, aki már heves csipőmozgások közepette mozgott benne, nagy löketeket adományozva a shinigami testének.
Ez más volt mint a múltkori... sokkal közvetlenebb... sokkal áthatóbb... olyan igazi...
Ichigo szívét mérhetetlen boldogság töltötte el. Grimmjow mintha ezt megérezte volna, mert hirtelen az ő testén is az a mérhetetlen szenvedély és gyönyör hullámzott át, amitől hangosan és férfiasan felnyögött.

A tetőpont közeledtével gyorsabbra vette a ritmust, körmeit mélyesztette Ichigo hátába s végigkaristolt rajta, hosszú vércsíkot hagyva maga után.
Ekkor jött el a pillanat; az orgia előzményei ostorozták felhevült testüket, s lassan megadásra kényszerítette őket. Újra Ichigo volt az, aki először jutott el a csúcsra és hatalmasat nyögve, bő fehér spermája gejzírként lövellt ki élvezettől megkínzott hímvesszejéből. Arca is kapott belőle egy keveset, s Grimmjow azon cseppeket forró nyelvével eltávolította s mohón lenyelte.
Ahogy ez megtörtént, ő is követte partnerét és Ichigo máris érezhette, ahogy az espada nektárja végigfolyik a testén. Grimmjow nagyot sóhajtott, majd a shinigami mellé borult.
Mindketten ziháltak, verejtékeztek. Ichigo remegő kézzel beletúrt a mellette heverő kék hajkoronába és lehunyta szemeit.
- Mondd... hogy voltál képes megint rávenni erre? - motyogta nyomott hangon.
- Nem kellett sokat győzködni. - morogta Grimmjow álmatagon.
- Persze... - mosolyodott el a shinigami.
Az espada felemelte a fejét és tekintetét ágyazta Ichigoéba.
- Nem bánod már, hogy felzavartalak az éjjel, he? - vigyorodott el gonoszan.
Ichigo zavartan kezdte fürkészni az ablakpárkányt.
- Erm... legközelebb azért ne az éjszaka közepén jelenj meg, ha lehet. Rohadt jó álmom volt...
- Inkább folytattad volna azt a gedva álmot, minthogy egy ilyen élményben részesülj? - emelt fel egy szemöldököt.
- Már megint az a rohadt magas egód...
Grimmjow továbbra is kitartóan vigyorgott, majd felállt és a ruhát kezdte összeszedni.
Ichigo zavartan meredt rá. Mikor rátört a balsejtelem a szándékával kapcsolatban, elöntötte a méreg.
- Te... ugye nem akarsz most itt hagyni?!
Az espada csak nevetett s fokozott tempóban öltötte fel magára a ruháit. Ichigo is kiugrott az ágyból és fenyegetően az arrancar felé tornyosult.
- Válaszolj, te szemét!
Grimmjow csak vigyorogva felállt s pár ügyes lépéssel máris az ablakban termett.
- Hé!!! - hallotta maga mögött a dühös kiáltást, majd egy tompa puffanást.
Visszapillantott és látta, hogy Ichigo meztelen teste a földön, mellette pedig a Shinigami állt, szokásos fekete ruhájában és hatalmas Zanpaktoujával a hátán.
Grimmjow felröhögött és leugrott a párkányról.
- Elég dühös vagy már a harchoz, Shinigami? - nevetett, ahogy az égről figyelte a kifele igyekvő Ichigot.
Az pár méterre alatta megállt és szemöldökét ráncolva nézett fel az espadara.
- Csak nem... végig ez volt a terved?! Hogy harcolhass velem!? - ordította magából kikelve.
Grimmjow csak nevetett és megdöbbentő gyorsasággal a házak tetején kezdett szökdécselni.
- Ha utolérsz, talán elmondom, Shinigami! - hallatszott a távolból a gúnyos hang.
- Grimmjow! Ezért kíméletlenül ki foglak nyírni, hallod?! KIBASZOTTUL HALOTT VAGY! - vetette magát utána kivont Zanpaktoujával a Shinigami s követte az espada nevetésének hangját.
Ami még sokáig visszhangzott az éjszaka sötétjében.
S a Hold vakító fényében.