Asamashi
Csepp. Csepp.
Csepp...
Minden életben vannak kérdések.
Csepp. Csepp.
Csepp...
Egyszerű s komoly kérdések.
Csepp...
Lehet, hogy
erről szól az egész életünk... hogy mindegyikre kielégítő
választ kapjunk.
Csepp.
Csepp...
De...
...mi van ha arra a
kérdésre...
Csepp...csepp...
...amelynek válasza
meghatározná életünk folyamának további
sodrását...
Csepp...
...nem kapunk semmi jelet?
...semmit...bármennyire
is akarjuk...
Csepp...csepp.
Mert az a személy, ki enyhíthetné
a szorongást a szívünkben...
Csepp...
...álnok...
Csepp...csepp.
Csepp...
...aljas
álarc mögé bújik...
Csepp.
S ezáltal ne
csodálkozzunk...
Csepp. Csepp...
...hogy szívünk
megkeményedik...
Csepp.
Csepp...
...s e
hatásra...
Csepp...
Csepp
...néhány könnycsepp is lehull.
Csepp.
Csepp...
Újra... és újra.
********************
3. Nappal később
Fehér bárányfelhők tarkították az ég kék boltozatát. Karakura utcáit szokásosan emberek tucatjai lepték el. Mindenki igyekezett a maga dolgára...
Ichigo, ezúttal egyedül szelte a keskeny betonösvényeket s elmerülve saját gondolataiban lépkedett hazafelé. Ugyanis Rukiának vissza kellett térnie Soul Soceitybe pár dolgot elintézni, barátaival pedig közölte, most egyedül szeretne lenni egy kicsit. Szerencsétlenek nem tudták hova tenni a shinigami helyettes viselkedését az elmúlt napokban, így inkább hagyták; azt csinál, amire neki szüksége van. De nem is sejtették, Ichigo vajon mire vágyik igazán...
Már 3 napja, hogy Grimmjow
visszaengedte őt az Élők Világába. Örülnie kéne, hogy
megtartotta ígéretét... mégis... cáfolta döntésének
helyességét. Bár való igaz, hogy a Hueco Mundoban nem maradhatott
volna. De újra és újra felmerült benne a kérdés... akkor miért?
Ennyire aljas lenne? Kihasználta ezt a nyitott alkalmat, hogy
végrevihesse rajta akaratát....
És az a szemét elért
valamit... valamit, amit Ichigo nem tudott, de valójában nem is
akart megérteni. Túl zavaros lett volna megérteni...
Ezen
gondolatokkal lépett be kétemeletes házuk ajtaján. Levetette
cipőjét s máris megindult fel a szobájába.
A ház kísértetiesen csendes volt. Apja és 2 húga elutazott erre a hétvégére, egyedül hagyva így a fiatal fiút.
Benyitott a kis, szerényen berendezett szobába és fáradtan bevetette magát az ágyba s komoran fürkészni kezdte a fehér plafont.
Fogalma sem volt arról, mennyi ideig töltötte az időt ezzel a tevékenységgel... de hirtelen azt vette, vagy nem vette észre, hogy elnyomta az álom.
Odakint már sötétedett s a fehér bárányfelhőket felváltották a szürke esőfelhők. Ahogy a nap utolsó sugarai lebuktak a látóhatáron, vörös utószínt hagyva maga után, azon nyomban eleredt az eső.
Először halkan, majd egyre hangosabban verték az esőcseppek Ichigo szobájának ablakát
A fiú, mit sem törődve a
kint tomboló viharral, mélyen aludt tovább... álmatlanul.
Így
telt az idő. Bár olyan, mintha a Kurosaki rezidencián megállt
volna az. A felhők itt-ott oszladozni kezdtek és néha feltűnt a
Hold sarló alakjának egy-egy részlete, adva
enyhe világosságot az éjszakai vándoroknak.
Éjfélt ütött az óra, mikor ugyanis árnyék vetült a shinigami ágyára.
Az alak, kitől az árnyék származott, kis ideig csak fürkészte a szobában uralkodó félhomályt. Mikor megpillantotta azt a dolgot, amiért jött, profi betörőket megszégyenítő módon tárta fel az ablakot s könnyed mozdulattal a kis helyiségbe ugrott.
Rápillantott a békésen
szunyókáló ifjúra és ajkait ismerős vigyorra húzta. Közelebb
lépett a shinigami ágyához, szemügyre véve a fiú békésen
alvó, mégis meggyötört arcát.
Nem habozott tovább, pár
pillanat múlva már Ichigo teste felett térdelt, maga alá utasítva
a fiút. Ő ebből semmit nem érzékelt, aludt tovább mélyeket
szusszantva.
Az idegen a fiú füléhez
hajolt és halkan susogta.
- Yo... shinigami. - majd érzékien
megnyalta az említett testrészt.
Elhúzódott Ichigo fejétől s elkezdte szájával lebontani a fiú testéről az inget. Szabályosan letépte a gombokat s így kisvártatva felbukkant a fiú csupasz felsőteste.
Ahogy múltkor is, most is megrohamozta az eddig csak ő általa érintett bimbókhoz és finoman beléjük harapott.
Ichigo torkát egy apró nyögés hagyta el s fejét átfordította a másik oldalra. Az alak szenvedélyesen ingerelte nyelvével a mellbimbókat, közben kezével végigsimított a lágy bőrrétegen.
Ajkaival lassan lefelé
haladt és mikor elért a nadrággal zárt területhez, jobb kezét
Ichigo derék és paplan közötti részhez csúsztatta, majd
körmeivel megemelte a fiú alsó testét s a shinigami alhasába
harapott.
A fiú ezúttal egy hangosabb nyögést hallatott s ez
fokozódni látszódott, mikor Grimmjow ezt megismételte, viszont
egy arasszal lejjebb. Ügyes mozdulattal kigombolta a srác szürke
nadrágját és előszedte az ingerekkel bombázott férfiasságot.
Ismét harapott, ám most a hímvessző és ágyék által bezárt
területet, melyre egy hatalmas sóhaj volt a válasz.
Ichigo bal karja feljebb
húzódott és erősen a lepedőbe markolt. Hátát homorította,
ahogy az espada nyelvcsúcsával végigszánkázott a merevedő
büszkeségen.
- Grimm...jow... - motyogta a shinigami
öntudatlanul s újra felnyögött, ahogy az arrancar egy pillanatra
bekapta és megszívta immáron teljesen merev faszát.
- Talán
fel kéne kelni, Ichigo. - mondta vigyorogva a férfi és ismét
bekapta a meleg húst.
A fiú felkiáltott és szemei felpattantak. Zavartan, zihálva nézett körül a szobában s mikor meglátta az odalenn csüngő kék hajú egyént, eltátotta a száját.
- Grimmjow...?! - nyögte
teljesen ledöbbenve. - Te meg hogy a francba kerültél ide?
Az
espada unott fejjel az ablak felé bökött.
- Az ablakon át, hát
honnan máshonnan...Ichigo? - sejtelmesen elvigyorodott. Már
megint ez a vigyor!
- Hogy jut eszedbe, hogy
csak úgy bepofátlankodsz és megbassz, miközben én alszom, he? Te
szemét, a törvény bünteti az alvó emberekkel való közösülést!
- kiáltott rá Ichigo s közben vadul elvörösödött.
Grimmjow
erre felült és ugyanazzal az unott arckifejezéssel válaszolt.
-
Először is; ezt a törvényes bizbaszt összekevered a
nekrofizmussal. Majd ha már halott vagy és akkor támadna kedvem
veled szórakozni...francba is, teszek rá! Másodszor; még nem
basztalak meg...még.
Ichigo még jobban
elvörösödött, ezúttal nem csak a zavartól, hanem a dühtől
is.
- Fogd be a pofád! Mindezek után, ami történt képes vagy
idejönni és ezt tenni velem?!
- De még mennyire! - Grimmjow
vadul felröhögött. - Ne akard nekem bemesélni, hogy egyáltalán
nem hiányoztam neked az elmúlt három napban...Shinigami!
- Pedig ez a helyzet,
Arrancar! - vetette oda gúnyosan a narancs s ő is felült,
igyekezve elrejteni a még mindig kiágaskodó fegyverét.
-
Tch...mondtam már, hogy rohadt szarul tudsz hazudni?
- Ki
kérdezte a véleményedet? - sziszegte Ichigo még mindig vörösen.
Grimmjow képéről
lehervadt a vigyor és ezúttal komoran nézett az előtte ülő
fiúra. Ichigo észre is vette a hirtelen hangulatváltást, mert egy
pillanat alatt elszállt minden mérge.
- Tehát nem gondolkoztál
a múltban történt szituáción, he? - szólt végül az espada.
-
Mért kellett volna rajta gondolkoznom? Csak arra kellettem neked.
Még egyszer nem esek bele ugyanabba a cseszett hibába. - válaszolta
Ichigo, bár szavainak durvaságát meghazudtolta a nyugodt, már-már
sajnálkozó hangnem.
- Mégsem volt elég agyad ahhoz, hogy
végiggondolt... - rázta meg a fejét csalódottan Grimmjow, majd
élesen a shinigamira pillantott. - És tudom,
hogy te is ezt akartad. Máskülönben,
ahogy te mondtad anno, még mielőtt megtörtént volna, leléptél
volna.
Ichigo hallgatott. Az a jeges szempár megint ugyanabban a fényben táncolt, mint mikor Hueco Mundoban voltak. Szívének nem tudott hazudni... és Grimmjownak sem.
- Oké...talán...én is
akartam valamit... - motyogta végül.
- Talán? - vigyorodott el
újra az espada.
- Muszáj megint ezt csinálnod, mi?
- Anélkül nem lenne igazán
érdekes.
Ichigo elmosolyodott. Lemondóan megrázta a fejét,
majd közelebb húzódott Grimmjowhoz s megcsókolta. A férfit nem
érte váratlanul a tett, szenvedélyesen visszacsókolt és az ölére
húzta a fiút. Igazi, vad nyelves csókot váltottak, amitől
Ichigonak folyton pezsgett a vére.
Az espada, ne vacakolt;
rögvest leszedte a shinigamiről az inget s mikor az a földön
landolt, vadul Ichigo kulcscsontjába harapott és erőteljesen
szívni kezdte. A fiú felkiáltott s mellbimbói egy pillanat alatt
megkeményedtek.
Miközben Grimmjow szájával kényeztette
Ichigo mellkesát, erős karjaival megemelte a fiút és egy ügyes
mozzanattal leszedte róla a zavaró alsót. Ám a shinigami kezei se
tétlenkedtek; türelmüket vesztve és szenvedélytől vezérelve
szabadították meg az espadat arrancar felsőjétől.
Megfosztva minden egyes
zavaró tényezőtől, éhséggel mindkettejük szemében tértek rá
a komolyabb részekre. Grimmjow érzékien végignyalta Ichigot a
nyakánál és jobb keze durván a fiú hátsó fele környékét
kezdte basztatni. Néhány ujjával bele-bele hatolt a shinigami
nyílásába, ingerelve az ott lévő igen érzékeny pontot. Ichigo
a hirtelen jött élvezettől végigkarmolta Grimmjow vállát, de az
nem törődött vele, csak folytatta odalent a dolgát.
A
shinigami eszét vesztve a gyönyörtől ragadta meg az espada
méretes faszát és olyan nagy sebességgel kezdte masszírozni,
húzogatni rajta a bőrt, hogy Grimmjow hatalmasat nyögött.
-
Basszus, Ichigo! - sziszegte a fiú fülébe s újabb ujjat juttatott
Ichigo seggébe.
- Ngh...Grimm...jow...kérlek... - nyögte Ichigo
karmait mélyesztve kényeztetője bőrébe.
- Hm...? - nézett
bele a csoki barna szempárba az epada.
A fiú hevesen zihált,
majd az új löket hatására lehunyta a szemeit és felnyögött.
-
Ichigo? Nem vágom... - vigyorodott el Grimmjow és újabb hullámot
sodortatott végig a fiú testén.
- Azt...akarom...hogy... -
zihálta Ichigo de itt elharapta a mondatot.
- Ichi. Így nem
fogom érteni, ha nem mondod. - húzódott még nagyobb vigyorra az
espada szája. - Mondd csak ki, hogy "bassz".
S Grimmjow nagyot csippentett Ichigo prosztatájába, mire a teste megugrott és szorosan átölelte az arrancart.
- Grimmjow...bassz...mindegy
hogy...csak...bassz...
- motyogta Ichigo.
Nem kellett kétszer mondania. Az espda azon
nyomban kiszedte a shinigamiból ujjait, hanyatt döntötte széttárta
lábait s nem szarozva az idővel, hatalmas lendülettel Ichigoba
hatolt.
A fiú felkiáltott a gyönyörtől és pár nyálcsepp
hagyta el a száját. Szorosabban ölelte magához Grimmjowt, aki már
heves csipőmozgások közepette mozgott benne, nagy löketeket
adományozva a shinigami testének.
Ez más volt mint a
múltkori... sokkal közvetlenebb... sokkal áthatóbb... olyan
igazi...
Ichigo szívét mérhetetlen boldogság töltötte el.
Grimmjow mintha ezt megérezte volna, mert hirtelen az ő testén is
az a mérhetetlen szenvedély és gyönyör hullámzott át, amitől
hangosan és férfiasan felnyögött.
A tetőpont közeledtével
gyorsabbra vette a ritmust, körmeit mélyesztette Ichigo hátába s
végigkaristolt rajta, hosszú vércsíkot hagyva maga után.
Ekkor
jött el a pillanat; az orgia előzményei ostorozták felhevült
testüket, s lassan megadásra kényszerítette őket. Újra Ichigo
volt az, aki először jutott el a csúcsra és hatalmasat nyögve,
bő fehér spermája gejzírként lövellt ki élvezettől megkínzott
hímvesszejéből. Arca is kapott belőle egy keveset, s Grimmjow
azon cseppeket forró nyelvével eltávolította s mohón
lenyelte.
Ahogy ez megtörtént, ő is követte partnerét és
Ichigo máris érezhette, ahogy az espada nektárja végigfolyik a
testén. Grimmjow nagyot sóhajtott, majd a shinigami mellé
borult.
Mindketten ziháltak, verejtékeztek. Ichigo remegő
kézzel beletúrt a mellette heverő kék hajkoronába és lehunyta
szemeit.
- Mondd... hogy voltál képes megint rávenni erre? -
motyogta nyomott hangon.
- Nem kellett sokat győzködni. -
morogta Grimmjow álmatagon.
- Persze... - mosolyodott el a
shinigami.
Az espada felemelte a fejét és tekintetét ágyazta
Ichigoéba.
- Nem bánod már, hogy felzavartalak az éjjel, he? -
vigyorodott el gonoszan.
Ichigo zavartan kezdte fürkészni az
ablakpárkányt.
- Erm... legközelebb azért ne az éjszaka
közepén jelenj meg, ha lehet. Rohadt jó álmom volt...
- Inkább
folytattad volna azt a gedva álmot, minthogy egy ilyen élményben
részesülj? - emelt fel egy szemöldököt.
- Már megint az a
rohadt magas egód...
Grimmjow továbbra is kitartóan vigyorgott,
majd felállt és a ruhát kezdte összeszedni.
Ichigo zavartan
meredt rá. Mikor rátört a balsejtelem a szándékával
kapcsolatban, elöntötte a méreg.
- Te... ugye nem akarsz most
itt hagyni?!
Az espada csak nevetett s fokozott tempóban öltötte
fel magára a ruháit. Ichigo is kiugrott az ágyból és fenyegetően
az arrancar felé tornyosult.
- Válaszolj, te szemét!
Grimmjow
csak vigyorogva felállt s pár ügyes lépéssel máris az ablakban
termett.
- Hé!!! - hallotta maga mögött a dühös kiáltást,
majd egy tompa puffanást.
Visszapillantott és látta, hogy
Ichigo meztelen teste a földön, mellette pedig a Shinigami állt,
szokásos fekete ruhájában és hatalmas Zanpaktoujával a
hátán.
Grimmjow felröhögött és leugrott a párkányról.
-
Elég dühös vagy már a harchoz, Shinigami? - nevetett, ahogy az
égről figyelte a kifele igyekvő Ichigot.
Az pár méterre
alatta megállt és szemöldökét ráncolva nézett fel az
espadara.
- Csak nem... végig ez volt a terved?! Hogy harcolhass
velem!? - ordította magából kikelve.
Grimmjow csak nevetett és
megdöbbentő gyorsasággal a házak tetején kezdett szökdécselni.
-
Ha utolérsz, talán elmondom, Shinigami! - hallatszott a távolból
a gúnyos hang.
- Grimmjow! Ezért kíméletlenül ki foglak
nyírni, hallod?! KIBASZOTTUL HALOTT VAGY! - vetette magát utána
kivont Zanpaktoujával a Shinigami s követte az espada nevetésének
hangját.
Ami még sokáig visszhangzott az éjszaka sötétjében.
S
a Hold vakító fényében.
