Asamashi

Csepp. Csepp. Csepp...
Megtörtént vagy csak illúzió volt?
Csepp. Csepp. Csepp...
És ha megtörént...
Csepp... Csepp.
...miért?

Csepp...
Soha nem gondolná az ember...
Csepp... Csepp.
...hogy élete...
Csepp.
...ilyen irányban folytatja tovább útját...
Csepp... Csepp. Csepp.
...és maga se tudja...
Csepp.
...ő maga mit akar igazán.

Csepp. Csepp... Csepp.
Ellenkezni vagy beletörődni?
Csepp. Csepp...
Melyik döntés lenne a helyes...
Csepp...
...és kevésbé aljas dolog?

Csepp... Csepp.
A hangok majd megmondják.
Csepp.
Talán...

Csepp. Csepp...
Újra és újra....

*****************************

Ichigo nehezen emelte fel kifáradt pilláit s ahogy ez megtörtént, a nap vakító sugarait üdvözölhette... bár kevés lelkesedéssel.
Fáradt volt... rohadt fáradt. Az elmúlt éjszaka nem tartogatott számára nyugalmat egy percre sem. Először az az állat tör be hozzá és aljas módon megkapta a testét... aztán még harcolni is?! Remek...
Lomha mozdulattal ült fel ágyában, ám ez elég nagy fájdalommal járt. Hátsófele rettenetesen sajgott, mivelhogy kedvenc espadank, nem kímélve a másik felet teljesítette rajta akaratát...megint. Az este már másodszorra...
"Francba!" szitkozódott magában, mikor végre sikerült két lábra állnia, de a nyilalló érzés még mindig nem szűnt. Mélyet sóhajtott, majd kibotorkált a fürdőszobába.
Szombat volt, vagyis ma még iskola nap. Hogy fog egyáltalán ébren maradni odabent? Az a szemét legalább a szombat estét választotta volna zaklatásra.
Bő hideg vízzel mosta meg arcát, hogy egy kis frissességet nyerjen, de a táskák a szeme alatt és a kissé nyúzott pofa eléggé elárulta ramaty állapotát. Újabb sóhajjal indult vissza a szobájába és amennyire ment, fokozott tempóval öltötte magára iskolai egyenruháját.
Leszáguldott a lépcsőn s óvatosan körülnézett. Ekkor esett le neki, hogy csak egyedül volt otthon... talán kezd kicsit üldözési mániája lenni, hála édes drága apukájának.
Vagy lehet, hogy nem is az apjától tartott... hanem még rosszabbtól!
"Jó ég, mit tesz velem az az idióta?" gondolta, miközben vette fel a cipőjét és lépett ki a ház ajtaján. Reggelizni se reggelizett... valamiért nem volt étvágya.
De már napok óta. Mióta Hueco Mundoból visszajött...
Késésben volt, de őt ezt cseppet sem érdekelte. Gondolataiba merülve lépkedett a járdán, kizárva tudatából minden zavaró tényezőt.
Elméje tele volt kérdőjelekkel. Megválaszolatlan kérdésekkel... és dühvel. Eszébe jutott az elmúlt éjjel s egy pillanatra ökölbe szorult a keze. Az még hagyján, hogy egyszer megkapta... de még azután is. Csak azért csinálta, hogy harcoljon vele. Azt is megkapta. Rohadt életbe, hisz az a szemét mindig megkapja azt, amit akar! Bármennyire is ellenzi ezt Ichigo, bármennyire is próbál ellenállást tanúsítani.
Ahogy az együttlét után üldözte őt Karakura sötét utcáin, semmi értelmes gondolata nem maradt. Egyszerűen csak vágyott a közelségére. Még ha ezt ilyen módon is kaphatja meg. Vágyott a törődésére. Arra a mocskos húzásokkal és provokálásokkal teli törődésére. Ami miatt leginkább kinyírná, de még sincs hozzá mersze... se szíve.
Mazoista módon élvezte a vele való játékot. Hogy csak játékszerként tekintik, de így is olyan élményben részesül, amiből sohasem elég.
Mikor utolérte az arrancart, az azzal a furcsa vigyorával várta őt a város egyik elhagyatott részénél. Ichigon balsejtelem hullámzott végig, de nem foglakozott vele. Nem is sejtette, hogy ezzel belesétál a nagymacska csapdájába és ő megint fogságba ejti, nem ereszti.
Ahogy Zanpaktoujával rátámadt Grimmjowra, máris érezte, hogy ebből nem származik semmi jó. De azért harcolt. Különös. Ezzel a szeméttel még a harc is élvezetes. S talán Grimmjow is így volt ezzel.
Az espada könnyedén hárította a Zangetsu támadását a maga kardjával s hasítva a levegőt támadott vissza. Ichigo nehezen, de kivédte. Valahogy nem tudott teljesen a harcra koncentrálni. Agyát elhomályosította dühe és csalódottsága. Az arrancar észrevette a fiú bizonytalanságát és egy adag gúnyos szóhalmazzal késztette a shinigamit, hogy vegye komolyan a dolgot.
Megint csak provokálta. Más ellenség provokációjára fel se figyel, meg se hallja... de valamiért, amikor Grimmjow teszi ezt vele, simán bedől neki és elfelejt józan paraszti ésszel gondolkodni. Lehet, nem is akar?
Meg volt zavarodva. Nem értette érzéseit. Nem értette, hogy hogy lehet dühös is és boldog egyszerre. Totális ellentmondás! De még is így volt...
A csata elég hosszúra nyúlt s ahogy Grimmjow akarta, Ichigo is rákapcsolt s ekkor már teljes erőből harcolt. Már odáig fajult a dolog, hogy használnia kell Vaizard erejét. De odáig nem mentek el.
Az espada harsányan felröhögött s letámadta Ichigot... de nem a Panterával. Mikor ő már arcához emelte kezét, hogy előhívja a benne rejlő Hollow erejét, Grimmjow megragadta nyakánál fekete ruháját s hozzápréselte a hideg falhoz. Ichigo tágra nyílt szemekkel meredt rá és ijedten vette észre, hogy az arrancar szemében újra megjelent az a különös fény. Csak nem...?
Nem maradt ideje sokáig gondolkodni. Grimmjow nem habozva, éhségtől vezérelve bombázta a shinigamit egyre vadabb csókjaival.

Ichigo nem értette a dolgot. Nem volt elég neki az éjjel?! Szerencsétlen fiú már dög fáradt volt a szex és a harc miatt is, ez az őrült meg még egy menetet akar?!

Rendben. Tőle aztán... neki már úgyis mindegy volt. Nem volt ereje ellenállni, csak hagyta, hogy Grimmjow újra megkaphassa amit akar.
Az espada finomkodás és előkészítés nélkül (bár nem is olyan rég már az is meg volt) tépte le a fiúról shinigami ruháját, erős kezeivel felkapta a srácot lábainál s szétnyitotta őket, hogy jobban hozzáférhessen bejáratához. Erősebben szorította Ichigot a falhoz és miközben még mindig harapta ajkait, megszabadította saját magát hakamájától és rögvest a fiúba hatolt. Ichigo fájdalmasan felkiáltott, hisz túl hirtelen jött a dolog és karmait mélyesztette Grimmjow vállaiba, amitől vére is lecsordult. Ám őt ezt nem érdekelte. Hevesen mozogni kezdett a fiúban, mindenfajta finomkodás nélkül. A shinigami meg kiabált, ordított a fájdalomtól... de ezeken az érzéseken túl is élvezte. Még keményebben. Még mélyebben.
S ő is megkapta. A durva mozzanatokat és az élvezetet is egyben. Grimmjow Ichigo csípőjébe mart élvezetében s pár pillanat múlva nem csak az espada, hanem a shinigami vére is hullott. A fiú reményét vesztve ölelte magához az arrancart és tovább kiáltozott.
Így élveztek el. Egy sötét utcában, fájdalmak közepette... és mégis boldogan.
Ichigo hevesen megrázta a fejét, ahogy ezek az emlékek végighaladtak az agyán, újra és újra. Arca vörös volt és mind két karja remegett.
Igyekezett nem gondolni erre és gyorsított tempóval lépett be az iskola kapuján.
Mikor az osztályába ért, már a tanár nagyban magyarázott a többieknek. Ichigo nem törődve a szemrehányásokkal a késés miatt foglalta el a helyét. Körülnézett és döbbenten vette észre, hogy se Orihime, se Chad és se Ishida nem jött ma iskolába.
"Lemaradtam valamiről?" kérdezte magában, ahogy barátai árválkodó padjait fürkészte. Ám a tanárnő, egy újabb adag szidással késztette őt az órára való figyelésre. De Ichigo nem tudott koncentrálni. Rosszat sejtett...
Iszonyat lassan telt a nap. A fáradtság meg folyton le akarta őt dönteni a lábáról. Nem sok hiányzott, hogy elaludjon az órákon. Szünetekben persze Keigo rögtön letámadta a szokásos hülyeségeivel s Ichigo csak egy gyilkos pillantással jelezte, hogy húzzon el a büdös picsába. Nem kellett kétszer megismételnie a mozzanatot, Keigo úgy berezelt, hogy egész nap kerülte is a shinigamit.
Újabb óra... újabb küzdelem az álmosság ellen. Úgy óra felénél viszont történt is valami...
Ismerős zaj hallatszott Ichigo háta mögül. Olyan annyira ismerős, hogy kirázta tőle a hideg. Nem mert hátra pillantani. Tartott attól, hogy sejtései helyénvalóak és őt fogja látni szélesen vigyorogva. De mi a szart keresne ez itt?! Az iskolában!
Nem kellett sokat várnia a válaszra. Ahogy megérezte az alak reiatsuját, rögtön megállt benne a vérkeringés.
- Hey, Ichigo. - suttogta a hang a fülébe, amitől egy pillanatra összerezzent.
Enyhén balra fordította a fejét és naná, hogy ő állt előtte!
- Tünés, Grimmjow! - motyogta dühösen a fiú s próbálta leplezni az arcán elterülő vörösséget. Az espada erre csak szokásához híven elvigyorodott és Ichigo mögé lépett. A fiú nem tudta követni őt a szemével, mert a tanárnő újabb villámokat szóró tekintettel megakadályozta benne. Tehát próbált nem figyelni a mögötte sündörgő férfira... de ez egy idő után nem is ment olyan könnyen.
- Nem tűnsz túl életvidámnak. - mondta csipkelődve az espada s kezét Ichigo vállára tette.
- Mondtam, hogy kopj le! - morogta a shinigami, továbbra is előre nézve. - Mi a szart akarsz itt?
Sejtelmes kuncogás.
- Szerinted?
Ichigo szíve megállt. MICSODA?! ITT?!
- Megőrültél?! Egy nyilvános helyen? - emelte fel a hangját a fiú, mire többen is felfigyeltek és érdeklődve néztek rá.
- Elfelejted, Ichigo, hogy engem nem láthatnak.
- De engem igen, te seggfej! - kiáltott fel Ichigo és leszedte a válláról az erős markot.
- Kurosaki-kun! Ne kellje még egyszer szólnom, hogy hallgass! - ripakodott rá újra a tanár s mérgesen az asztalra csapott.
- Igen, Ichigo, pofa be. - helyeselt Grimmjow nevetve és újra megragadta a fiú vállát. - Neked nem kell csinálnod semmit.
A shinigami elhallgatott s megdermedt, ahogy az espada kezei vándorútra indultak mellkasa mentén és eltűntek az ing anyaga mögött.
A fiú felsóhajtott, ahogy Grimmjow a mellbimbóival kezdtek játszadozni. Ez így nem jó, nagyon nem jó. Tényleg komolyan gondolja, hogy az óra közepén csinálja ezt velem?!
Ám az arrancar nem időzött sokáig a fiú bimbóinál, lejjebb haladt, izmos hasa mentén. Közben ajkaival masszírozni kezdte a fiú fülét, lágyan nyalogatni mögötte és ezt megcsinálta végig, a nyaka hosszán is. Mikor a válla és a nyaka közötti részhez ért, ráharapott a finom bőrre és erősen szívni kezdte. Ichigo alsó ajkába harapott, hogy ne nyöghessen fel és kezeivel erősen a szék szélbe markolt.
Ugyanis Grimmjow keze elérkezett nadrágjához és idegtépően lassan gombolta azt ki. Mikor végeláthatatlanul hosszúnak tűnő idő után sikerült, becsusszant Ichigo alsónadrágjába és megmarkolta a félkemény farkát. Ekkor abbahagyta a szívást, egy nagy vörös foltot hagyva maga után ismételten nyalogatni kezdte a fiú nyakát. Közben keze munkába lendült és ingerelni kezdte Ichigo férfiasságát. A shinigami lehunyta szemeit s próbálta elfojtani az áruló hangokat, de egy nyögés aztán elhagyta a torkát. Egyre többen figyelték az osztályban Ichigo gyötrelmét. Zavarodott tekintetek, összesúgások és miegymásokat látott homályosan körülötte. Már így is rohadt vörös volt a képe, de ezek után arcszíne Renji hajszínével kelhetett versenyre.
Ichigo teste megemelkedet, mikor Grimmjow hevesen húzogatta a bőrt merevségén s e hatására pár fehér csepp is elhagyta azt.
- Kurosaki...kun. Minden rendben?
Ichigo szemei felpattantak és a tanár aggódó szemeivel találta szembe magát. Hirtelen nem tudta, mit mondjon. Elég érdekesen festett... kipirult, zilált arccal, félig kigombolt inggel és teljesen kigombolt nadrággal.
Grimmjow gonoszan kuncogott felette, de végre elengedte a fiú faszát, mire annak a teste visszahanyatlott a székre. Szerencsétlen csak hápogni tudott.
Végül aztán ki tudott nyögni pár szót.
- Öhm...igen...csak...kimehetnék a mosdóba...?
A nő némán bólintott, mire Ichigo felpattant és kiszelelt az ajtón. Remegő térdekkel csapta ki a fiú mosdó ajtaját és máris lerohamozta a mosdókagylót. Jéghideg vízzel locsolta lángoló arcát s támasztotta magát a kagylón.
- Rohadt életbe, ez nem normális! - morogta a fiú, ahogy elzárta a vizet, de még mindig támaszkodva. Megigazította magán a ruhát, hogy mikor visszamegy a terembe, kicsit normálisabban nézzen ki. Bár így is fognak nézni rá rendesen... A francba!

Épp szellemi feljegyzést készített, hogy miként fogja ezért Grimmjowt kinyírni, mikor az említett espada belépett a mellékhelyiségbe. Olyan észrevétlenül tette, hogy Ichigo először észre se vette, csak mikor megpillantotta vigyorgó ábrázatát a tükörben. Villámgyorsan pördült meg és simult háttal a kagylókhoz.
- Mondtam már, hogy húzz el! - kiáltott rá magából kikelve és nem sok hiányzott hozzá, hogy bemosson neki egyet.
Ám az arrancar továbbra is vigyorogva lépett közelebb hozzá s két kézzel ő is nekitámaszkodott a mosdónak, maga alá teperve így a csapdába esett fiút.
- Pedig úgy tűnt, hogy élvezed! - mondta ő és jobbjával ismételten gombolni kezdte Ichigo ingjét.
- És ez feljogosít arra, hogy egy mosdóban megbassz... nagyon el lettél magadtól szállva, Grimmjow. Csak mert mindig a kezedben van az irányítás.
- Ha emlékezetem nem csal, te voltál az aki múlt éjjel baszni való hangon könyörögtél nekem, hogy csináljam. Vagy már ennyire szenilis vagy?
Ichigo még jobban elvörösödött.
- Oké, beismerem. - mondta aztán. - De mi a szarért kell megint ezt csinálni? Még mindig sajog a seggem a múltkori miatt...
- Akkor ezúttal finomabban fogom csinálni.
A shinigami erre mondani akart volna valamit, de az erős ajkak megakadályozták benne. Mikor végighaladt agyán a mondat, megrökönyödve nézett Grimmjow lehunyt pilláira.
A csók után a férfi hozzásimult és elkezdte leszedni róla a zavaró tényezőket.
- Hogy... finomabban? Beteg vagy? - kérdezte elképedve a fiú s eközben felsője a padlóra hullott.
- Talán nem tetszik? - nézett rá élesen az arrancar, mire Ichigo egy pillanat alatt megfagyott.
- Ümm... de. Csak nem vall rád...
- Inkább pofa be. - morrant rá durcásan s megemelve a fiút a kagylóra ültette őt.
- Csak tudnám, mit csinálok rosszul, hogy állandóan itt lyukadunk ki. - sóhajtott Ichigo.
- Nem tudsz ellenállni a vonzerőnek. Plusz a perverzió átka, Ichigo. Ne is tagadd, hogy folyton a szex jár a fejedben. - vigyorgott rá Grimmjow.
- Te tettél ilyenné, szemét! A provokálásaid meg kikészítenek!
Az espada felnevetett.
- És ez pedig az én cseszett hibám, hee? Shinigami!
- Túl sokat pofázol, Arrancar!
Grimmjow megint felnevetett. Nem pocsékolta tovább az időt szócséplésre, lerángatta Ichigoról a szürke nadrágot. A fiú sem tétlenkedett, megfosztotta partnerét fehér dzsekijétől és a többi ruhadarab közé dobta. Mindig is megbabonázva szívta magába Grimmjow izmos testének minden egyes szegletét. Kurva életbe, hogy nézhet ki valaki ilyen jól?!
Ichigo már teljesen csupasz volt, úgy dőlt neki hátával a tükörhöz. Grimmjow közelebb hajolt hozzá és megajándékozta egy túlfűtött csókkal s kezeivel gonoszan játszani kezdett az odalent ágaskodó fegyverrel. Ajkai egy elhagyták Ichigoét és lágyan nyalogatni kezdte a fiú állát és így haladt tovább a nyakon át. A kulcscsontjánál elidőzött kicsit, finoman harapdálta a bőrét, nyálcsíkokat hagyva maga után. A fiú mélyeket sóhajtott és karjait tekerte Grimmjow nyaka köré. Nagyot nyögött, mikor az espada nem finomkodva beleharapott a mellbimbójába.
Ám egyiknek sem volt sokáig türelme az előjátékhoz. A hatos seperc alatt elhúzódott a jól kidolgozott felsőtesttől és rávetette magát az ágaskodó, erektől duzzadó húsra. Pár ujját közben , ahogy ígérte, finoman belemélyesztette Ichigo hátsójába és tágítani kezdte azt.
A shinigami keservesen felkiáltott, hisz még mindig rettenetesen érzékeny volt ott a legutóbbi együttlét miatt. Megemelte csípőjét és szorosabban húzta magához a férfit. Bizsergés futott végig a testén, mikor Grimmjow hozzá-hozzáért ahhoz a bizonyos folthoz. A fájdalom egy idő után megszűnt s hálát adott az égnek, hogy az espada betartotta a szavát.
Viszonozni akarta a szenvedélyt, amit a férfi nyújtott neki. És meg is tette, ahogy csak tudta.
Lejjebb hajolt Grimmjow fejéhez és beletúrt a kék hajkoronába, lejjebb tolva ezáltal őt. Ám Ichigo követte s apró, nedves csókokat nyomott az espada füleire, néha-néha beléjük harapva, jobbjával pedig kiszabadította a férfi kőkemény fegyverét a hakama anyagának rengetegéből és belémasszírozta az éppen feltörő spermium cseppeket.
Az arrancar eközben lecuppant Ichigo hímvesszejéről és egy kiéhezett pillantással jelezte Ichigonak, hogy itt az idő. A fiú zihálva bólintott és elengedte Grimmjow faszát. Ő meg megragadta a shinigamit combjánál és nagy erővel ráhúzta őt a saját farkára. Ichigo csak egy elhaló nyögést hallatott, mivel Grimmjow sikeresen előkészítette a terepet, így kevesebb fájdalommal járt a mozdulat.
A shinigami egyre jobban le volt nyűgözve a férfi gyengédségétől. Megszokta, hogyha behatolásra kerül a sor, onnantól nincs megállás, csak vadság és keménység. Ám most... fantasztikus érzés volt. Jobban érezte magában Grimmjowt, mind eddig bármikor. Minden mozzanat olyan gyönyörrel töltötte el, hogy azt hitte, egymás után hatszor fog elélvezni.
Az espada is mélyeket sóhajtott és velőtrázóan férfiasan felnyögött. A forróság körülötte teljesen megrészegítette. Fejét hajtotta Ichigo pásztorbotjába és egy érzéki csókot nyomott rá.
Ez volt mind közül a leghosszabb szex. Agyukat elhomályosította az élvezet, a szenvedély és a forróság. Nem is tudták, mennyi idő telhetett el azóta, mióta bejöttek, de nem is érdekelte őket.
De semmi sem tart örökké. Eljött az idő, mikor mindketten elveszítették az önkontrollt és ahogy lenni szokott, Grimmjow Ichigoba, ő pedig Grimmjow csupasz testére pumpálta nedvét. Az espada zihálva meredt a gyönyörtől csillogó szempárra és elvigyorodott.
- Szóval tetszett?
A shinigami bólintott.
- Grimmjow...köszönöm.
Az espada vágott egy fintort, majd kiszedte farkát Ichigoból.
- Hagyjuk a nyálas dumát. Legközelebb nem úszod meg, Ichigo! - nézett rá gonosz szemekkel.
- Jah, sok sikert hozzá... de remélem, most nem akarsz harcolni. - erre pedig csak egy vállvonogatás volt a válasz.
- Amúgy... mire volt jó az a küzdelem, he? - pillantott az arrancarra Ichigo egy kis némaság után, míg mindketten összeszedték a ruháikat.
A férfi sejtelmes vigyorra húzta ajkait, amitől a hideg kirázta a shinigamit.
- Teszteltem valamit. - mondta aztán egyszerűen az espada s kezével csinált egy kecses mozdulatot, amitől megnyílt a tér.
- Hé!! Mi a szaromat teszteltél, te aljas?! - kiáltott utána Ichigo, mikor már Grimmjow lépett volna át a másik dimenzióba.
- Hogy melyiket jobb veled csinálni; a harcot vagy a szexet. Nagy szerencséd van, hogy az utóbbit... mert ha nem így lenne, már véredben ázva hevernél a koszos utcán és a varjak kaparásznák ki a szemedet. - röhögött az espada és egy pillanat múlva bezárult előtte a dimenziós kapu.
Ichigo elképedve meredt az arrancar hűlt helyére és érezte, hogy megint elönti a méreg. Dühében hatalmasat kiáltott.
- Ennyi volt, te rohadék! Csak told ide még egyszer a képedet, azt viszont nem éled túl! - majd magából kikelve felrúgta az éppen útjába eső szemetest és kiviharzott a mosdóból.
A folyosó teljesen kihalt volt. Zavartan nézett ki az ablakon.
A lemenő nap vörös színűre festette a horizontot... vagyis ez azt jelentette, hogy egész délután a mosdóban dekkolt!

Remek. Bővült a lista...
Újabb ok, amiért Grimmjowt ki kell nyírni.
Ezen gondolatokkal lépett ki az iskola kapuján és indult hazafelé. Remélte, hétfőre mindenki elfelejti a mai napon történt eseményeket.

Vagy csak túl sokat remél?