Asamashi
Csepp. Csepp.
Csepp...
Megtörtént vagy csak illúzió volt?
Csepp. Csepp.
Csepp...
És ha megtörént...
Csepp...
Csepp.
...miért?
Csepp...
Soha nem gondolná az
ember...
Csepp... Csepp.
...hogy élete...
Csepp.
...ilyen
irányban folytatja tovább útját...
Csepp... Csepp.
Csepp.
...és maga se tudja...
Csepp.
...ő maga mit akar
igazán.
Csepp. Csepp... Csepp.
Ellenkezni vagy
beletörődni?
Csepp. Csepp...
Melyik döntés lenne a
helyes...
Csepp...
...és kevésbé aljas dolog?
Csepp...
Csepp.
A hangok majd megmondják.
Csepp.
Talán...
Csepp.
Csepp...
Újra és újra....
*****************************
Ichigo
nehezen emelte fel kifáradt pilláit s ahogy ez megtörtént, a nap
vakító sugarait üdvözölhette... bár kevés
lelkesedéssel.
Fáradt volt... rohadt fáradt. Az elmúlt éjszaka
nem tartogatott számára nyugalmat egy percre sem. Először az az
állat tör be hozzá és aljas módon megkapta a testét... aztán
még harcolni is?! Remek...
Lomha mozdulattal ült fel ágyában,
ám ez elég nagy fájdalommal járt. Hátsófele rettenetesen
sajgott, mivelhogy kedvenc espadank, nem kímélve a másik felet
teljesítette rajta akaratát...megint. Az este már másodszorra...
"Francba!" szitkozódott magában, mikor végre
sikerült két lábra állnia, de a nyilalló érzés még mindig nem
szűnt. Mélyet sóhajtott, majd kibotorkált a fürdőszobába.
Szombat
volt, vagyis ma még iskola nap. Hogy fog egyáltalán ébren maradni
odabent? Az a szemét legalább a szombat estét választotta volna
zaklatásra.
Bő hideg vízzel mosta meg arcát, hogy egy kis
frissességet nyerjen, de a táskák a szeme alatt és a kissé
nyúzott pofa eléggé elárulta ramaty állapotát. Újabb sóhajjal
indult vissza a szobájába és amennyire ment, fokozott tempóval
öltötte magára iskolai egyenruháját.
Leszáguldott a lépcsőn
s óvatosan körülnézett. Ekkor esett le neki, hogy csak egyedül
volt otthon... talán kezd kicsit üldözési mániája lenni, hála
édes drága apukájának.
Vagy lehet, hogy nem is az apjától
tartott... hanem még rosszabbtól!
"Jó ég, mit tesz velem
az az idióta?" gondolta, miközben vette fel a cipőjét és
lépett ki a ház ajtaján. Reggelizni se reggelizett... valamiért
nem volt étvágya.
De már napok óta. Mióta Hueco Mundoból
visszajött...
Késésben volt, de őt ezt cseppet sem érdekelte.
Gondolataiba merülve lépkedett a járdán, kizárva tudatából
minden zavaró tényezőt.
Elméje tele volt kérdőjelekkel.
Megválaszolatlan kérdésekkel... és dühvel. Eszébe jutott az
elmúlt éjjel s egy pillanatra ökölbe szorult a keze. Az még
hagyján, hogy egyszer megkapta... de még azután is. Csak azért
csinálta, hogy harcoljon vele. Azt is megkapta. Rohadt életbe, hisz
az a szemét mindig megkapja azt, amit akar! Bármennyire is ellenzi
ezt Ichigo, bármennyire is próbál ellenállást tanúsítani.
Ahogy
az együttlét után üldözte őt Karakura sötét utcáin, semmi
értelmes gondolata nem maradt. Egyszerűen csak vágyott a
közelségére. Még ha ezt ilyen módon is kaphatja meg. Vágyott a
törődésére. Arra a mocskos húzásokkal és provokálásokkal
teli törődésére. Ami miatt leginkább kinyírná, de még sincs
hozzá mersze... se szíve.
Mazoista módon élvezte a vele való
játékot. Hogy csak játékszerként tekintik, de így is olyan
élményben részesül, amiből sohasem elég.
Mikor utolérte az
arrancart, az azzal a furcsa vigyorával várta őt a város egyik
elhagyatott részénél. Ichigon balsejtelem hullámzott végig, de
nem foglakozott vele. Nem is sejtette, hogy ezzel belesétál a
nagymacska csapdájába és ő megint fogságba ejti, nem
ereszti.
Ahogy Zanpaktoujával rátámadt Grimmjowra, máris
érezte, hogy ebből nem származik semmi jó. De azért harcolt.
Különös. Ezzel a szeméttel még a harc is élvezetes. S talán
Grimmjow is így volt ezzel.
Az espada könnyedén hárította a
Zangetsu támadását a maga kardjával s hasítva a levegőt
támadott vissza. Ichigo nehezen, de kivédte. Valahogy nem tudott
teljesen a harcra koncentrálni. Agyát elhomályosította dühe és
csalódottsága. Az arrancar észrevette a fiú bizonytalanságát és
egy adag gúnyos szóhalmazzal késztette a shinigamit, hogy vegye
komolyan a dolgot.
Megint csak provokálta. Más ellenség
provokációjára fel se figyel, meg se hallja... de valamiért,
amikor Grimmjow teszi ezt vele, simán bedől neki és elfelejt józan
paraszti ésszel gondolkodni. Lehet, nem is akar?
Meg volt
zavarodva. Nem értette érzéseit. Nem értette, hogy hogy lehet
dühös is és boldog egyszerre. Totális ellentmondás! De még is
így volt...
A csata elég hosszúra nyúlt s ahogy Grimmjow
akarta, Ichigo is rákapcsolt s ekkor már teljes erőből harcolt.
Már odáig fajult a dolog, hogy használnia kell Vaizard erejét. De
odáig nem mentek el.
Az espada harsányan felröhögött s
letámadta Ichigot... de nem a Panterával. Mikor ő már arcához
emelte kezét, hogy előhívja a benne rejlő Hollow erejét,
Grimmjow megragadta nyakánál fekete ruháját s hozzápréselte a
hideg falhoz. Ichigo tágra nyílt szemekkel meredt rá és ijedten
vette észre, hogy az arrancar szemében újra megjelent az a különös
fény. Csak nem...?
Nem
maradt ideje sokáig gondolkodni. Grimmjow nem habozva, éhségtől
vezérelve bombázta a shinigamit egyre vadabb csókjaival.
Ichigo nem értette a dolgot. Nem volt elég neki az éjjel?! Szerencsétlen fiú már dög fáradt volt a szex és a harc miatt is, ez az őrült meg még egy menetet akar?!
Rendben. Tőle aztán...
neki már úgyis mindegy volt. Nem volt ereje ellenállni, csak
hagyta, hogy Grimmjow újra megkaphassa amit akar.
Az espada
finomkodás és előkészítés nélkül (bár nem is olyan rég már
az is meg volt) tépte le a fiúról shinigami ruháját, erős
kezeivel felkapta a srácot lábainál s szétnyitotta őket, hogy
jobban hozzáférhessen bejáratához. Erősebben szorította Ichigot
a falhoz és miközben még mindig harapta ajkait, megszabadította
saját magát hakamájától és rögvest a fiúba hatolt. Ichigo
fájdalmasan felkiáltott, hisz túl hirtelen jött a dolog és
karmait mélyesztette Grimmjow vállaiba, amitől vére is
lecsordult. Ám őt ezt nem érdekelte. Hevesen mozogni kezdett a
fiúban, mindenfajta finomkodás nélkül. A shinigami meg kiabált,
ordított a fájdalomtól... de ezeken az érzéseken túl is
élvezte. Még keményebben. Még mélyebben.
S ő is megkapta. A
durva mozzanatokat és az élvezetet is egyben. Grimmjow Ichigo
csípőjébe mart élvezetében s pár pillanat múlva nem csak az
espada, hanem a shinigami vére is hullott. A fiú reményét vesztve
ölelte magához az arrancart és tovább kiáltozott.
Így
élveztek el. Egy sötét utcában, fájdalmak közepette... és
mégis boldogan.
Ichigo hevesen megrázta a fejét, ahogy ezek az
emlékek végighaladtak az agyán, újra és újra. Arca vörös volt
és mind két karja remegett.
Igyekezett nem gondolni erre és
gyorsított tempóval lépett be az iskola kapuján.
Mikor az
osztályába ért, már a tanár nagyban magyarázott a többieknek.
Ichigo nem törődve a szemrehányásokkal a késés miatt foglalta
el a helyét. Körülnézett és döbbenten vette észre, hogy se
Orihime, se Chad és se Ishida nem jött ma iskolába.
"Lemaradtam
valamiről?" kérdezte magában, ahogy barátai árválkodó
padjait fürkészte. Ám a tanárnő, egy újabb adag szidással
késztette őt az órára való figyelésre. De Ichigo nem tudott
koncentrálni. Rosszat sejtett...
Iszonyat lassan telt a nap. A
fáradtság meg folyton le akarta őt dönteni a lábáról. Nem sok
hiányzott, hogy elaludjon az órákon. Szünetekben persze Keigo
rögtön letámadta a szokásos hülyeségeivel s Ichigo csak egy
gyilkos pillantással jelezte, hogy húzzon el a büdös picsába.
Nem kellett kétszer megismételnie a mozzanatot, Keigo úgy
berezelt, hogy egész nap kerülte is a shinigamit.
Újabb óra...
újabb küzdelem az álmosság ellen. Úgy óra felénél viszont
történt is valami...
Ismerős zaj hallatszott Ichigo háta
mögül. Olyan annyira ismerős, hogy kirázta tőle a hideg. Nem
mert hátra pillantani. Tartott attól, hogy sejtései helyénvalóak
és őt fogja látni szélesen vigyorogva. De mi a szart keresne ez
itt?! Az iskolában!
Nem kellett sokat várnia a válaszra. Ahogy
megérezte az alak reiatsuját, rögtön megállt benne a
vérkeringés.
- Hey, Ichigo. - suttogta a hang a fülébe,
amitől egy pillanatra összerezzent.
Enyhén balra fordította a
fejét és naná, hogy ő állt előtte!
- Tünés, Grimmjow! -
motyogta dühösen a fiú s próbálta leplezni az arcán elterülő
vörösséget. Az espada erre csak szokásához híven elvigyorodott
és Ichigo mögé lépett. A fiú nem tudta követni őt a szemével,
mert a tanárnő újabb villámokat szóró tekintettel
megakadályozta benne. Tehát próbált nem figyelni a mögötte
sündörgő férfira... de ez egy idő után nem is ment olyan
könnyen.
- Nem tűnsz túl életvidámnak. - mondta csipkelődve
az espada s kezét Ichigo vállára tette.
- Mondtam, hogy kopj
le! - morogta a shinigami, továbbra is előre nézve. - Mi a szart
akarsz itt?
Sejtelmes kuncogás.
- Szerinted?
Ichigo szíve
megállt. MICSODA?! ITT?!
- Megőrültél?! Egy nyilvános helyen?
- emelte fel a hangját a fiú, mire többen is felfigyeltek és
érdeklődve néztek rá.
- Elfelejted, Ichigo, hogy engem nem
láthatnak.
- De engem igen, te seggfej! - kiáltott fel Ichigo és
leszedte a válláról az erős markot.
- Kurosaki-kun! Ne kellje
még egyszer szólnom, hogy hallgass! - ripakodott rá újra a tanár
s mérgesen az asztalra csapott.
- Igen, Ichigo, pofa be. -
helyeselt Grimmjow nevetve és újra megragadta a fiú vállát. -
Neked nem kell csinálnod semmit.
A shinigami elhallgatott s
megdermedt, ahogy az espada kezei vándorútra indultak mellkasa
mentén és eltűntek az ing anyaga mögött.
A fiú felsóhajtott,
ahogy Grimmjow a mellbimbóival kezdtek játszadozni. Ez így nem jó,
nagyon nem jó. Tényleg komolyan gondolja, hogy az óra közepén
csinálja ezt velem?!
Ám az arrancar nem időzött sokáig a fiú
bimbóinál, lejjebb haladt, izmos hasa mentén. Közben ajkaival
masszírozni kezdte a fiú fülét, lágyan nyalogatni mögötte és
ezt megcsinálta végig, a nyaka hosszán is. Mikor a válla és a
nyaka közötti részhez ért, ráharapott a finom bőrre és erősen
szívni kezdte. Ichigo alsó ajkába harapott, hogy ne nyöghessen
fel és kezeivel erősen a szék szélbe markolt.
Ugyanis
Grimmjow keze elérkezett nadrágjához és idegtépően lassan
gombolta azt ki. Mikor végeláthatatlanul hosszúnak tűnő idő
után sikerült, becsusszant Ichigo alsónadrágjába és megmarkolta
a félkemény farkát. Ekkor abbahagyta a szívást, egy nagy vörös
foltot hagyva maga után ismételten nyalogatni kezdte a fiú nyakát.
Közben keze munkába lendült és ingerelni kezdte Ichigo
férfiasságát. A shinigami lehunyta szemeit s próbálta elfojtani
az áruló hangokat, de egy nyögés aztán elhagyta a torkát. Egyre
többen figyelték az osztályban Ichigo gyötrelmét. Zavarodott
tekintetek, összesúgások és miegymásokat látott homályosan
körülötte. Már így is rohadt vörös volt a képe, de ezek után
arcszíne Renji hajszínével kelhetett versenyre.
Ichigo teste
megemelkedet, mikor Grimmjow hevesen húzogatta a bőrt merevségén
s e hatására pár fehér csepp is elhagyta azt.
-
Kurosaki...kun. Minden rendben?
Ichigo szemei felpattantak és a
tanár aggódó szemeivel találta szembe magát. Hirtelen nem tudta,
mit mondjon. Elég érdekesen festett... kipirult, zilált arccal,
félig kigombolt inggel és teljesen kigombolt nadrággal.
Grimmjow
gonoszan kuncogott felette, de végre elengedte a fiú faszát, mire
annak a teste visszahanyatlott a székre. Szerencsétlen csak hápogni
tudott.
Végül aztán ki tudott nyögni pár szót.
-
Öhm...igen...csak...kimehetnék a mosdóba...?
A nő némán
bólintott, mire Ichigo felpattant és kiszelelt az ajtón. Remegő
térdekkel csapta ki a fiú mosdó ajtaját és máris lerohamozta a
mosdókagylót. Jéghideg vízzel locsolta lángoló arcát s
támasztotta magát a kagylón.
- Rohadt életbe, ez nem
normális! - morogta a fiú, ahogy elzárta a vizet, de még mindig
támaszkodva. Megigazította magán a ruhát, hogy mikor visszamegy a
terembe, kicsit normálisabban nézzen ki. Bár így is fognak nézni
rá rendesen... A francba!
Épp szellemi feljegyzést
készített, hogy miként fogja ezért Grimmjowt kinyírni, mikor az
említett espada belépett a mellékhelyiségbe. Olyan észrevétlenül
tette, hogy Ichigo először észre se vette, csak mikor
megpillantotta vigyorgó ábrázatát a tükörben. Villámgyorsan
pördült meg és simult háttal a kagylókhoz.
- Mondtam már,
hogy húzz el! - kiáltott rá magából kikelve és nem sok
hiányzott hozzá, hogy bemosson neki egyet.
Ám az arrancar
továbbra is vigyorogva lépett közelebb hozzá s két kézzel ő is
nekitámaszkodott a mosdónak, maga alá teperve így a csapdába
esett fiút.
- Pedig úgy tűnt, hogy élvezed! - mondta ő és
jobbjával ismételten gombolni kezdte Ichigo ingjét.
- És ez
feljogosít arra, hogy egy mosdóban megbassz... nagyon el lettél
magadtól szállva, Grimmjow. Csak mert mindig a kezedben van az
irányítás.
- Ha emlékezetem nem csal, te voltál az aki múlt
éjjel baszni való hangon könyörögtél nekem, hogy csináljam.
Vagy már ennyire szenilis vagy?
Ichigo még jobban
elvörösödött.
- Oké, beismerem. - mondta aztán. - De mi a
szarért kell megint ezt csinálni? Még mindig sajog a seggem a
múltkori miatt...
- Akkor ezúttal finomabban fogom csinálni.
A
shinigami erre mondani akart volna valamit, de az erős ajkak
megakadályozták benne. Mikor végighaladt agyán a mondat,
megrökönyödve nézett Grimmjow lehunyt pilláira.
A csók után
a férfi hozzásimult és elkezdte leszedni róla a zavaró
tényezőket.
- Hogy... finomabban? Beteg vagy? - kérdezte
elképedve a fiú s eközben felsője a padlóra hullott.
- Talán
nem tetszik? - nézett rá élesen az arrancar, mire Ichigo egy
pillanat alatt megfagyott.
- Ümm... de. Csak nem vall rád...
-
Inkább pofa be. - morrant rá durcásan s megemelve a fiút a
kagylóra ültette őt.
- Csak tudnám, mit csinálok rosszul,
hogy állandóan itt lyukadunk ki. - sóhajtott Ichigo.
- Nem
tudsz ellenállni a vonzerőnek. Plusz a perverzió átka, Ichigo. Ne
is tagadd, hogy folyton a szex jár a fejedben. - vigyorgott rá
Grimmjow.
- Te tettél ilyenné, szemét! A provokálásaid meg
kikészítenek!
Az espada felnevetett.
- És ez pedig az én
cseszett hibám, hee? Shinigami!
- Túl sokat pofázol,
Arrancar!
Grimmjow megint felnevetett. Nem pocsékolta tovább az
időt szócséplésre, lerángatta Ichigoról a szürke nadrágot. A
fiú sem tétlenkedett, megfosztotta partnerét fehér dzsekijétől
és a többi ruhadarab közé dobta. Mindig is megbabonázva szívta
magába Grimmjow izmos testének minden egyes szegletét. Kurva
életbe, hogy nézhet ki valaki ilyen jól?!
Ichigo már teljesen
csupasz volt, úgy dőlt neki hátával a tükörhöz. Grimmjow
közelebb hajolt hozzá és megajándékozta egy túlfűtött csókkal
s kezeivel gonoszan játszani kezdett az odalent ágaskodó
fegyverrel. Ajkai egy elhagyták Ichigoét és lágyan nyalogatni
kezdte a fiú állát és így haladt tovább a nyakon át. A
kulcscsontjánál elidőzött kicsit, finoman harapdálta a bőrét,
nyálcsíkokat hagyva maga után. A fiú mélyeket sóhajtott és
karjait tekerte Grimmjow nyaka köré. Nagyot nyögött, mikor az
espada nem finomkodva beleharapott a mellbimbójába.
Ám egyiknek
sem volt sokáig türelme az előjátékhoz. A hatos seperc alatt
elhúzódott a jól kidolgozott felsőtesttől és rávetette magát
az ágaskodó, erektől duzzadó húsra. Pár ujját közben , ahogy
ígérte, finoman belemélyesztette Ichigo hátsójába és tágítani
kezdte azt.
A shinigami keservesen felkiáltott, hisz még mindig
rettenetesen érzékeny volt ott a legutóbbi együttlét miatt.
Megemelte csípőjét és szorosabban húzta magához a férfit.
Bizsergés futott végig a testén, mikor Grimmjow hozzá-hozzáért
ahhoz a bizonyos folthoz. A fájdalom egy idő után megszűnt s
hálát adott az égnek, hogy az espada betartotta a
szavát.
Viszonozni akarta a szenvedélyt, amit a férfi nyújtott
neki. És meg is tette, ahogy csak tudta.
Lejjebb hajolt Grimmjow
fejéhez és beletúrt a kék hajkoronába, lejjebb tolva ezáltal
őt. Ám Ichigo követte s apró, nedves csókokat nyomott az espada
füleire, néha-néha beléjük harapva, jobbjával pedig
kiszabadította a férfi kőkemény fegyverét a hakama anyagának
rengetegéből és belémasszírozta az éppen feltörő spermium
cseppeket.
Az arrancar eközben lecuppant Ichigo hímvesszejéről
és egy kiéhezett pillantással jelezte Ichigonak, hogy itt az idő.
A fiú zihálva bólintott és elengedte Grimmjow faszát. Ő meg
megragadta a shinigamit combjánál és nagy erővel ráhúzta őt a
saját farkára. Ichigo csak egy elhaló nyögést hallatott, mivel
Grimmjow sikeresen előkészítette a terepet, így kevesebb
fájdalommal járt a mozdulat.
A shinigami egyre jobban le volt
nyűgözve a férfi gyengédségétől. Megszokta, hogyha behatolásra
kerül a sor, onnantól nincs megállás, csak vadság és keménység.
Ám most... fantasztikus érzés volt. Jobban érezte magában
Grimmjowt, mind eddig bármikor. Minden mozzanat olyan gyönyörrel
töltötte el, hogy azt hitte, egymás után hatszor fog elélvezni.
Az espada is mélyeket sóhajtott és velőtrázóan férfiasan
felnyögött. A forróság körülötte teljesen megrészegítette.
Fejét hajtotta Ichigo pásztorbotjába és egy érzéki csókot
nyomott rá.
Ez volt mind közül a leghosszabb szex. Agyukat
elhomályosította az élvezet, a szenvedély és a forróság. Nem
is tudták, mennyi idő telhetett el azóta, mióta bejöttek, de nem
is érdekelte őket.
De semmi sem tart örökké. Eljött az idő,
mikor mindketten elveszítették az önkontrollt és ahogy lenni
szokott, Grimmjow Ichigoba, ő pedig Grimmjow csupasz testére
pumpálta nedvét. Az espada zihálva meredt a gyönyörtől csillogó
szempárra és elvigyorodott.
- Szóval tetszett?
A shinigami
bólintott.
- Grimmjow...köszönöm.
Az espada vágott egy
fintort, majd kiszedte farkát Ichigoból.
- Hagyjuk a nyálas
dumát. Legközelebb nem úszod meg, Ichigo! - nézett rá gonosz
szemekkel.
- Jah, sok sikert hozzá... de remélem, most nem
akarsz harcolni. - erre pedig csak egy vállvonogatás volt a
válasz.
- Amúgy... mire volt jó az a küzdelem, he? -
pillantott az arrancarra Ichigo egy kis némaság után, míg
mindketten összeszedték a ruháikat.
A férfi sejtelmes vigyorra
húzta ajkait, amitől a hideg kirázta a shinigamit.
- Teszteltem
valamit. - mondta aztán egyszerűen az espada s kezével csinált
egy kecses mozdulatot, amitől megnyílt a tér.
- Hé!! Mi a
szaromat teszteltél, te aljas?! - kiáltott utána Ichigo, mikor már
Grimmjow lépett volna át a másik dimenzióba.
- Hogy melyiket
jobb veled csinálni; a harcot vagy a szexet. Nagy szerencséd van,
hogy az utóbbit... mert ha nem így lenne, már véredben ázva
hevernél a koszos utcán és a varjak kaparásznák ki a szemedet. -
röhögött az espada és egy pillanat múlva bezárult előtte a
dimenziós kapu.
Ichigo elképedve meredt az arrancar hűlt
helyére és érezte, hogy megint elönti a méreg. Dühében
hatalmasat kiáltott.
- Ennyi volt, te rohadék! Csak told ide még
egyszer a képedet, azt viszont nem éled túl! - majd magából
kikelve felrúgta az éppen útjába eső szemetest és kiviharzott a
mosdóból.
A folyosó teljesen kihalt volt. Zavartan nézett ki
az ablakon.
A lemenő nap vörös színűre festette a
horizontot... vagyis ez azt jelentette, hogy egész délután a
mosdóban dekkolt!
Remek. Bővült a lista...
Újabb ok,
amiért Grimmjowt ki kell nyírni.
Ezen gondolatokkal lépett ki
az iskola kapuján és indult hazafelé. Remélte, hétfőre mindenki
elfelejti a mai napon történt eseményeket.
Vagy csak túl sokat remél?
