Asamashi
Csepp.
Csepp. Csepp...
Az eső hull szüntelen...
Csepp.
Csepp..
Elmosva tán minden keserű érzést...
Csepp.
Csepp...
...és emléket.
Csepp. Csepp... Csepp.
De van
olyan szív...
Csepp. Csepp..
...amelyet nem tud tisztára
mosni...
Csepp...
...akárhányszor esik...
Csepp...
Csepp...
És vannak olyan emlékek...
Csepp... Csepp.
Csepp.
...amelyeket még az eső ereje...
Csepp.
Csepp...
...sem tud megszüntetni.
Csepp...
...mert túl
fájdalmasak...
Csepp. Csepp...
...és kísértőek.
Csepp.
Csepp. Csepp...
Az aljas szív kemény marad...
Csepp.
Csepp...
...és tisztátalan tán örökre.
Csepp... Csepp.
Csepp.
De az eső továbbra is esni fog.
Csepp.
Csepp.
Újra... és újra.
*************************
Szürke,
sűrű felhők csúfították Karakura város egét, fogságba ejtve
a Nap éltető fényét. Megállíthatatlanul ontották a hideg
esőcseppeket s azok kövér tócsákban egyesültek az aszfalton.
Vasárnap volt, az óra mutatója alig ütötte a tizenkettőt, de
egy lélek se merészkedett ki az utcákra. Ilyen ítéletidőben a
normális ember inkább ki se kászálódik a meleg ágyból, így
vészelve át a zord időjárást.
Ichigo is e mellett a lehetőség
mellett maradt és próbált otthon a tanulásra
koncentrálni...több-kevesebb sikerrel.
Végre csend és
nyugalom. Nem gondolta volna, hogy ennyire jól fog esni neki, ha
csak leül egy kicsit és kizárja elméjéből a múlt eseményeit.
Ugyanis az utóbbi napokban valaki megbolygatta élete
egyensúlyát...habár az így sem túl eseménytelen.
Fizikai
fáradtság mellett lelke és szíve nyugtalansága is óriási
gondot okozott.
A shinigami egy pillanatra abbahagyta a körmölést
s barna szemei a falat kezdték fürkészni. Nem tetszett neki ez a
csend. Biztos volt benne, hogy ez a nap se fog nyugalomban eltelni.
Az az állat 100%, hogy be fog állítani és követelni fogja a napi
adagot. Mintha a szexet már napi rutinként űzetné vele, még csak
rá se kérdezve Ichigora, hogy neki mihez van lenne kedve.
Hevesen
megrázta a fejét. Persze, ő nem olyan, hogy figyelembe venné
mások véleményét. Szarik rá, az van, amit ő a naaaaagy Sexta
Espada, Grimmjow Jeagerjaques akar és ott kő kövön nem marad. Se
egy nyugodt nap...se egy épen maradt hátsó.
Ichigo hátradőlt
székében és arcát keze közé temette. Pár percig csak hallgatta
az eső szüntelen kopogását a párkányon s az óra
másodpercmutatójának kattogását.
Sóhajtott egy nagyot s
ujjai közt kipillantott az ablakon. Az odakint húzódó szürkeség
rányomta a bélyeget hangulatára. Plusz rohadt éhes is volt, de
ahogy a kajára gondolt, rögtön elment az étvágya.
- Mint
ahogy az mostanában lenni szokott. - morogta bosszúsan miközben
feltápászkodott s hatalmasat nyújtózott.
Eszébe jutott, hogy
hála étvágytalanságának, elfeledkezett a hűtő tartalmával
foglalkozni...aztán majd ha apjáék betoppannak hulla éhesen és
átázva, őt vonják felelősségre, hogy mi a francért hagyta
kihalni a fridzsit. És naná, hogy ha elmondaná az igazat, néznének
rá, mint a hülyére.
Ilyenkor bezzeg nem jön az a köcsög és
nem nyitja ki a pofáját, hogy elvigye a balhét. Nincs az az
isten...
"Nagy lelkesedéssel" húzta fel magára
farmerját, majd zombi módban indult lefele a lépcsőn. Francnak
van kedve ilyenkor elmenni a boltba s ha van egy kis balszerencséje,
út közben össze is futhat egyes egyénekkel.
- Az a seggfej...
- motyogta, mikor kilépett a házból s összehúzta magán
dzsekijét. - ...csak tolja ide a képét, úgy ráfagyasztom azt az
ostoba vigyort, hogy egy életre elmegy a kedve tőlem.
Természetesen élénken
éltek benne a tegnapi történések...ez képes volt az óra közepén
betoppanni és szórakozni vele. Aztán a mosdóban is...és még
tovább...
Ichigo megtorpant. Öklei összeszorultak, mikor az
emlék képe lebegni kezdett szemei előtt. Halvány pír lepte el
arcát s hirtelenjében a hideg esőcseppek se tűntek olyan
zavarónak.
Utálta bevallani magának, de kezdett tisztában
lenni érzéseivel. Ahogy visszagondolt a legelső együttlétükre
Hueco Mundoban...akkor nem gondolta volna, hogy így fog érezni a
jövőben. És ehhez alig kellett pár nap...
A kezdeti dühét és
csalódottságát átváltotta a várakozás és valami egészen más.
Mindezek mellett félt... félte az igazsággal való szembekerülést.
Hogy átverik és aztán eldobják. Ki tudja, még meddig folytatódik
ez a kiszolgáltatott életmód. Lehet, hogy ma már nem is fog
eljönni és legközelebb csak egy csata kellős közepén fognak
újra találkozni....mégpedig úgy, hogy fátylat kell borítaniuk a
múltra, elfelejteni a köztük történt dolgokat. Mintha meg se
történtek volna, újra esküdt ellenségek lesznek. Talán...de
Ichigo szíve az utolsó pillanatig reménykedett benne, hogy csak a
félelme szülte képzelgései próbálják zátonyra futtatni
boldogságát. Ha lehet ezt boldogságnak nevezni.
Az ég felé
emelte arcát s hagyta, hogy átforrósodott bőrét lehűtsék a
cseppek. Valóban csak kihasználja...? Hisz tegnap...ahelyett, hogy
hidegen hagyta volna őt a shinigami fájdalma, próbálta
visszafogni indulatait. A maga módján, persze. De...az az
érzés...egy pillanatra feltörő figyelmesség és
gyengédség...
"Nagy szerencséd van, hogy a szex jobb
veled." csengett fülében a hang, visszhangokat verdesve
koponyája falain.
Arca még jobban elvörösödött, ahogy
végigfutott elméjén a mondat. Jól esett neki ez a pár szó.
Boldognak érezte magát tőle...hiába, de így van. Örült, hogy
végre nem csak harcok folyamán találkozott vele, nem egymás vérét
próbálták kiontani s nem a gyűlölet vezérelte tetteiket. Már
csak azon kellett "aggódnia", hogy Grimmjow is vajon így
gondolja, vagy az egészet leszarja és csak valami szórakozásnak
tekinti ezt a "kapcsolatot". Amilyen a személyisége,
Ichigo simán el tudta volna róla képzelni. De ezt ebben a
pillanatban lehetetlennek gondolta. Vagy csak kezd oltárian naivan
gondolkodni?
Mélyet sóhajtott s enyhe mosolyra húzta ajkait. Ez
van... Grimmjow elérte, amit akart és nagy valószínűséggel
Ichigo soha nem fog tudni szabadulni ettől az érzéstől.
Lomha
léptekkel indult tovább, belegázolva egy nagyobb pocsolyába. Az
iménti tett s az előbbi gondolatmenet mintha jelet küldött volna
valakinek és azon nyomban megérezte az ismerős reiatsut.
Automatikusan kapta égre tekintetét, ám nem látta ott a
jellegzetes vonásokkal rendelkező arrancart. Pedig tisztán érezte,
hogy belépett ebbe a dimenzióba...de akkor hol, ha nem
odafent?
Végigpásztázta a környéket, hátha megpillantja őt
valahol. Érdekes, ahogy eltervezte magában, hogy amint feltűnik a
színen az a barom, rögvest kicifrázza a képét azaz jól bemos
neki egyet...úgy érzett most reményt. Várta, ahogy az a
jellegzetes hang megszólítja s az a kéz megérinti. Ám amilyen
makacs, sose fogja tudni ezt beismerni Grimmjownak. Bár jobban bele
gondolva, az sem most jött le a falvédőről s biztosan érzi a
shinigamiban az érzelmi változásokat irányába.
Akárhányszor
nézett végig az utcán és a házak területén, nem látott
semmit. Nem csak az espadat, egy lelket se, de ez zavarta őt a
legkevésbé. Elhúzta a száját. Visszatolja a seggét és most
bújócskázik? Szánalmas...
Újra megindult, folytatva útját a
cél felé. Majd előkerül, hogyha megunja...ami előre láthatóan
elég hamar be fog következni.
S állítása helyénvaló volt.
Ahogy befordult a következő sarkon, úgy nyilallt tarkójába a
rászegeződő tekintet érzése. Igyekezett nem foglalkozni vele, de
a nyomasztó érzés nem szűnt. Lépteit megszaporázta és óvatosan
balra fordította szemét, hátha szeme sarkából megpillant valami
kéket. Szíve hevesebben kezdett verdesni, légzése is felgyorsult.
Az üldözött érzés egyre csak növekedett, egészen addig, míg
elérte az utca végét. Ott hirtelenjében lehullt róla a
súly...
Villámgyorsan megperdült tengelye körül, hogy
farkasszemet nézzen vele, ám csak az eső sűrű függönyének
összemosódott körvonalait látta. Ichigo akadozva kieresztette az
eddig bent tartott levegőt és megrázta a fejét.
- Mi a
francért menekülök? - mormogta alig hallhatóan s visszafordult
előző pozíciójába...és...
- Ezt én is kérdezhetném,
Shinigami. - szólt körülbelül két centiméterre a fiú arca
előtt szokásos vigyorával Grimmjow.
Ichigo összerezzent és pár
lépést hátrált. Gondolhatta volna, hogy ez a sunyi dög hátulról
fog jönni!
- Grimmjow...! - nyögte enyhén remegő hangon. -
Majdnem szívinfarktust kaptam, te állat! - kiáltott rá most már
magabiztosabban a shinigami.
Az espada egykedvűen vállat vont és
zsebre vágta kezeit.
- Te vagy olyan baszott szerencsétlen, hogy
nem vagy képes megérezni a reiatsum pontos helyét. Így aztán
könnyű veled ilyeneket csinálni...és különben... - hatalmas
vigyor terült el újra képén. - ...túl sablonos lett volna csak
úgy egyszerűen beállítani. Rohadt élvezetes az ijedt képedet
bámulni.
Ichigo gúnyosan felnevetett és még mindig dühösen
meredt az arrancarra. Tekintetében kereste azt a fényt, ami akkor
szokott felgyúlni, mikor az espada rá akar mászni a fiúra...de
különös...most nyomát sem látja. Mire készül?
- Tudod, mi
sablonos még? A hülye szövegelésedet hallgatni. Nevetséges, hogy
egyedül az jelent neked örömet, hogy a kínlódásaimat lesd!
-
Nem csak ez jelent nekem örömet, Ichi... - sejtelmesen felvont egy
szemöldököt, mire a fiú rákvörös lett. Már megint!
- Azt
lesheted, seggfej! Ma nem lesz az, amit te akarsz! - sziszegte. - A
tegnapi húzásod övön aluli volt!
- Beszarok, hogy neked semmi
se jó. Egyszer túl fájdalmas, most meg...
- Nem az a probléma,
te... - halkult el a hangja és zavarában Grimmjow hollow maszkját
kezdte fürkészni, kerülve az átható tekintetet.
- Akkor meg?
- kérdezte az arrancar élesen és Ichigo felé lépett.
- M-mindegy, semmi... -
motyogta Ichigo, majd egy ideje földbegyökerezett lábai végre
felhagytak a bénulással és így a fiú egyszerűen elsétált a
közeledő espada mellett. - Csak ma nem lehet. Dolgom van és holnap
nem szeretnék hulla fáradtan szenvedni a suliban. - vetette oda még
válla felett s egyszerűen otthagyta az elképedt arrancart.
Titkon
azt remélte, hogy majd követi és jól lekapja, de semmi ilyesmi
nem történt. Akadálytalanul, visszatartás és bokorba rántás
nélkül jutott el a bolthoz. Még mindig kissé pirosan pakolta be a
kosárba az élelmiszereket, olykor-olykor azért óvatosan
körülnézve. Kirázta a hideg, ha belegondolt, ezért mit fog
kapni...és hogy. Majd erre tényleg visszamegy Hueco Muncoba
Aizenékhez, csak mert ő kérte. Persze, majd ha szorul bele egy kis
jóérzés. Ergo; soha.
"Fogadok, hogy otthon fog megint
felbukkanni...árgh, kezd üldözési mániám lenni!" sóhajtott
fáradtan, mikor már teli szatyrokkal lépett ki az ajtón. Egy
pillanatra megtorpant. Az eső már szinte elállt, csak apró
szemcséket látott a levegőben lágyan hullani. A sötét felhők
ugyanúgy eltakarták a kék eget, ami azt jelezte, nincs még vége
a zord időjárásnak. Csodás...semmi sem akar jól elsülni,
mi?
Még mindig érezte Grimmjow reiatsuját, bár
behatárolhatatlan volt a tartózkodási helye. Szóval csak legyen
körültekintő...de mivel tudja, kivel van dolga, lehetetlennek
tartotta, hogy meg fogja úszni a hazafele utat.
Ezen
gondolataival indult is visszafele, ám egy rövidebb útvonalon
próbált keresztüljutni. Megint
csak azon tudott filózni, hogy tulajdonképpen mitől is tart
ennyire? Hisz egész végig a közelségére vágyott...arra, hogy
újra feltűnjön. Kezdte megőrjíteni ez a csupa ellentmondásokkal
kevert érzés. És ki miatt kell szenvednie?! Egy szexéhes espada
miatt, aki miután visszatér a zugába, röhög a markába, hogy
háhá, megint jól átbaszta...vagyis megbaszta.
Befordult egy szűkebb
utcába, ami a város egyetlen parkjához vezetett. Ez volt az a
rövidebb útvonal, ami által szeretett volna haza jutni. Ám
mellkasában ott volt az a nyomasztó érzés s agyában ott
villogott a vészjelző; nem erre kéne jönnie.
De hamar
elhessegette a gondolatot. Jól van. Ha ez kell, szembeszáll vele.
Úgysincs más választása, előbb vagy utóbb a karjaiba sétál. S
az az idegesítő, hogy ő is ezt akarja.
Kis idő múlva el is
érte a zöldellő területet, ami hasonlóan a belvároshoz,
ugyancsak kihalt volt. Azonban Ichigo minden fát és bokrot alaposan
szemével átfürkészett, mikor elhaladt mellettük. Szadista egy
játék...ahol ő az üldözött és Grimmjow az üldöző s nem
tudni, hogy hol és hogyan fog felbukkanni. A tipikus
vadállat-vadászik-a-zsákmányra-de-előtte-még-egy-kicsit-eljátszadozik-vele
szituáció.
Az eső újra rákezdte és szüntelenül ontotta az
egyre nagyobb cseppeket. A shinigamit persze egyenlőre más
foglalkoztatta, nem az, hogy már teljesen átázott. Úgy a park
közepénél tartott, mikor a padok sorához érkezett. Azok az út
mentén, a fák alatt sorakoztak egymás mellett. Mindegyik üresen s
így is már teljesen átnedvesedve szívták magukba az egyre csak
gyűlő vízadagot.
Ichigo végig nézett a soron, de semelyiken
se látott semmiféle sziluettet kibontakozni. Ez meghazudtolta azon
érzését, hogy Grimmjow reiatsuját egyre erősebben érzékelte.
Egyre hevesebben dobogó szívvel haladt tovább.
Már kezdte azt
hinni, hogy talán ezt a zónát is sikeresen átszeli...de nem így
történt. Megpillantotta a sor végét és megtörtént az, amire
számított.
Ahogy a pad közvetlen közelébe ért, megállt.
Kissé elképedve meredt a fából készült ülőhelyen lehunyt
szemmel heverő espadara. Grimmjow meg se moccant, csak enyhén
lecsúszva, könyökeivel a pad háttámlájának tetejére
támaszkodott és enyhén oldalra hajtott fejjel ült.
A
shinigami ráncolta homlokát és közelebb lépett az arrancarhoz.
Földre ejtette a szatyrokat és közelebb hajolt hozzá.
Hirtelen
olyan békésnek tűnt. Mintha aludt volna...
Ichigi elhúzta a
száját és morcosan elpirulva így szólt.
- Ha arra számítasz,
beveszem ezt a trükköt, nagyon el vagy tájolva. Azt hiszed nem
tudom, hogy az arrancaroknak nincs szükségük alvásra? Kezd
rohadtul elegem lenni, hogy ennyire lebecsülsz engem!
Grimmjow
meg se rezzent, ugyanúgy lehunyt szemekkel és egyenletes légzéssel
támasztotta a padot.
A shinigami felegyenesedett és mélyet
sóhajtott, de szemeit nem vette le róla. Ki tudja, mikor fog
felpattanni és leteperni őt. Viszont ahogy végignézett az elmúlt
napokban egyre jobban megkívánt testen, vére azon nyomban pezsegni
kezdett. Pírja mélyebb színeket kezdett felölteni, ahogy
belegondolt, milyen jó lenne egyszerűen végigsimítani rajta,
mikor az arrancar úgymond "felkínálja" magát.
Ujjai
beleremegtek a gondolatba és testén végigfutott a jól ismert
forróság. tudta jól, hogy ez is Grimmjow provokációjai közé
tartozik, de mint ahogy megszokhattuk, nem tudott ellenállni
azoknak...se az espadanak.
Enyhén reszkető végtagokkal huppant
le végül a férfi mellé és egész közel húzta magát hozzá.
Természetesen ő nem volt bőrig átázva, rá nem hatott az itteni
dimenzióban hulló eső. Ichigo alaposan átszántotta tekintetét
az egyszerűen már túl jól kidolgozott testen egészen az
ágyékáig...s szemei ott egy kis ideig elidőztek. Pár pillanat
múlva kezdte érezni saját fegyverének izgatottságát s vizes
nadrágja másodpercről másodpercre szűkebbnek tűnt. Közeledett
ahhoz a ponthoz, mikor végképp elszakad nála a cérna. Muszáj
volt valahogy könnyítenie magán.
Jobb kezével óvatosan
megérintette Grimmjow bal orcáját és lágyan végigsimított
rajta. Ahogy ujjai találkoztak az espada bőrével, az mintha egy
pillanatra libabőrössé vált volna. Ichigo közelebb kúszott s
eközben végigsimított a férfi kívánatos ajkain. Ahogy ez
megtörtént, a shinigami előredőlt és egy apró csókot lehelt az
ajkakra, majd onnan folytatva útját, végigcsókolta az espada
nyakát, kezével pedig simítva követve a forró nyomok útvonalát.
Mellkasánál elidőzött egy csöppet; a teljes felületre jutott
egy kis kézmunka fűszerezve nyaldosással és lágy harapással.
Agyát teljesen elborította a vágy és mohóság, így nem is vette
észre, hogy Grimmjow jobb karja megrándul és lassan lecsusszan pad
háttámlája mentén. Ichigo már az izmos hasat bombázta
szenvedélyes csókjaival, mikor teste összerezzent. Ugyanis az
espada fentebb említett karja szűken körülfonta a shinigami
derekát ezáltal Grimmjow teljes egészében magához szorítva őt.
A fiú rögtön arcára kapta tekintetét és látta, hogy az
arrancar ajkai hatalmas vigyorra húzódtak s jobb szeme résnyire ki
van nyitva. De nem kellett ahhoz teljesen nyitva lennie, hogy
látszódjon az az ismerős fény benne.
- Megvagy…Shinigami. -
kuncogott Grimmjow és másik kezével elkapta Ichigo még mindig
hasán pihenő jobbját, de nem emelte el onnan.
Egyszerűen csak
befedte sajátjával az övét és a maga akarata szerint kezdte
irányítani a shinigami nyirkos kezét. Ichigo hagyta, hogy az
espada végigvezesse őt teste minden szegletén, bebarangolva minden
zugot és domborulatot. Aztán egy pillanatra szájához emelte a
shinigami kezét és forró nyelvével nyalogatni kezdte ujjait és
tenyerét. A fiú mélyet sóhajtott, mikor az arrancar két ujját
bekapta és bravúros mozdulatokkal körözött körülöttük.
Ám
az Ichigo dereka körüli kar sem tétlenkedett. Ahogy megtörtént a
fentebb említett művelet, úgy kezdte Grimmjow a fiú csípőjét
masszírozni, viszont a sok vizes ruha akadályt állított neki. Így
nem habozva sokáig, elkezdte kigombolni nadrágját.
Kiszedte
szájából Ichigo ujjait és elvigyorodott, mikor érzékelte a
shinigami helyettes beton keménnyé vált hímvesszejét. Megragadta
a fiú állát és belehúzta őt egy mély és vad csókba, amit
Ichigo egy vágytól feltüzelt nyögéssel díjazott. Mindeközben
az espada immáron kezébe foghatta a fiú azon szervét, amelyet
talán rajta kívül senki nem látott ennyiszer soha. A shinigami
nyöszörgött a nyelvtáncba és teste enyhén megemelkedett, mikor
Grimmjow hosszában kezdte cirogatni őt odalent. De a cirógatásból
dörzsölés és masszírozás lett, szabályosan felkiáltott, ahogy
az espada a makk köré tekerte ujjait s végigszánkázott az
érzékeny hegyen. A nedves és szenvedélyes csók után Ichigo
zilálva hajtotta fejét a férfi pásztorbotjába és hagyta, hogy
az espada vezesse tovább.
A hatos számú teljesítette
nyilvánvaló kérését és az előbb nyalogatott kezét ismét
elkezdte saját teste mentén lefelé irányítani...elérve végül
Grimmjow ágyékához. Saját baljának segítségével csusszant a
hakama anyaga alá, onnantól viszont magára hagyta a shinigamit;
innentől övé a terep. Nem kellett elmagyarázni semmit, Ichigo
értette a dolgát és már amúgy sem tudta visszafogni magát. A
farka körül folytatódó tevékenység kezdett komolyan durva
területekre tévedni, ahogy Grimmjow egyre hevesebben és durvábban
izgatta őt, nem kímélve a heréket sem. Hangosakat nyögött és
mélyeket sóhajtott minden ritmusos mozdulatra.
Így aztán
magabiztosan vette kézbe a férfi ugyancsak igen kemény és méretes
fegyverét, segítségül hívva az eddig az espada dereka mögött
támaszkodásra használt balját is. Mindkét kezével teljesen
befedte az arrancar férfiasságát, arcát kiszedte Grimmjow
pásztorbotjából és rögvest lehajolt, hogy szájával is tudja
kényeztetni őt, ha már egyszer mindent elsöprő szenvedéllyel
ajándékozta meg Ichigot. Nem vacakolt a masszírozással, ahogy
feje az ágyékhoz érkezett, villámgyorsan bekapta merevségét.
Az espda hangosan felnyögött
és erőteljesen megszorította Ichigo farkát, mitől a fiú egy
fájdalmas nyikkanást hallatott, de nem törődve vele kezdett
nyelvével játszadozni s kezeivel rásegíteni.
Grimmjow durván
beletúrt a vizes, narancssárga hajkoronába, erőteljesebben
rátolva ezáltal a fiút hímvesszejére s hatalmasat sóhajtott.
Elégedetten pillantott le a shinigamira, mikor érezte testét
enyhén megugrani. Egy pillanatra sem hagyta abba Ichigo farkának
basztatását, így az orgazmus még szép, hogy közeledni
látszódott. Viszont ő is így volt vele. Ichigo rohadt módon jól
bravúrozott odalent nyelvével és kezével is egyszerre. Ismerős
rázkódás futott végig gerince mentén és mindketten tudták,
hamarosan itt a vég.
Az egymás keze és forrósága által való
elélvezés ebben a pillanatban hurrikánként sodort rajtuk végig.
Ichigi kiszedte szájából Grimmjow faszát, ám kezével még
mindig hevesen mozgott rajta. Összeszorította szemeit és nyögései
el-el akadtak a testét ostorozó kéjtől. Az espada is lehunyta
szemeit és mély sóhajokkal üdvözölte a beteljesülést.
Egyszerre ontották ki a fehér nektár rengeteget, elhaló hangok
kíséretében.
Grimmjow érezte, ahogy ujjai mentén csorog le
Ichigo spermiuma és a fiú pedig szája szélére kapott pár
cseppet, amelyeket mohón eltüntetett.
Zihálva és éhséggel a
szemükben néztek egymásra, Grimmjow szokásosan vigyorogva, Ichigo
meg remegő ajkakkal.
- Kikészítesz... - nyögte végül a
shinigami, ahogy felült és az espada elengedte farkát.
- Rohadt
jól átlátod a tervemet. - vigyorgott továbbra is az arrancar.
-
Seggfej. - mosolyodott el halványan Ichigo.
Grimmjow felnevetett
és még egy gyors csókot nyomott a fiú ajkaira, mielőtt ő maga
feltápászkodott volna a padról.
- Most meg megint lelépsz, mi?
- kérdezte durcásan Ichigo s ő is felállt, megigazítva magán az
amúgy is rettenetesen nedves ruhát.
- Ezúttal máshogy lesz,
Ichi. - mondta sejtelmesen Grimmjow és zsebre vágta kezeit.
-
Tényleg? - pislogott a fiú és meglepetten nézett az espadara. De
valahogy rosszat sejtett... - Éspedig?
A férfi ujjával a
shinigami mellkasára bökött és gonoszan vigyorgott.
- Haza
megyek veled.
Ichigo szíve kihagyott egy ütemet és azt hitte,
menten dob egy hátast.
- MI?! Ezt mégis hogy...?! - kiáltott
fel vörösen.
- Kurva unalmas egész nap azoknak a faszoknak a
pofáját bámulni és folyamatosan teát szürcsölni!
- És
ehelyett inkább az én képemet akarod bámulni és netalántán
ismételten rám akarsz mászni, mi?
- Ahogy elnéztelek az imént,
szerintem nem bánnád...csak megint az a rohadt makacsságod!
-
Pont te beszélsz?
Mikor felegyenesedett és ismét rápillantott
a villámokat szóró tekintetű espadara, megadóan sóhajtott.
-
Oké, nem bánom. De azt ajánlom, húzd meg magad, világos? -
mondta és elindult, folytatva útját a parkon keresztül
hazafelé.
- Ki dirigál kinek? - sziszegte fogcsikorgatva
Grimmjow, de azért követte a shinigamit.
Egész úton némán
lépkedtek egymás mellett. Ichigo olykor óvatosan rápillantott az
arrancarra, aki csak unottan bámulta maga elé. A shinigaminak
valahol jól esett, hogy nem csak jött, lerendezte a dolgot és
máris tovább állt. Eddig minden alkalom után csakúgy fogta magát
és lelépett. Bár tudta, hogy még nem ért véget a nap és még
mindig van lehetőség arra, hogy történjen valami "egyszerű"
kézmunkánál.
Azért eltartott egy ideig így is, mire elérték
a Kurosaki birtokot.
Az eső továbbra is esett és úgy tűnt,
egyhamar nem is fogja abbahagyni. Ichigo bőrig átázott és volt
egy sanda gyanúja, hogy ebből a parki közjátékból nem fog
megfázás vagy akár tüdőgyulladás mentesen kikerülni. Amint
beléptek a házba, érezte is, hogy a feje rohadtul el kezdett
fájni.
Rögvest betért a konyhába, hogy lepakolja a boltban
vásárolt cuccokat, hogy utána mehessen is átöltözni.
Rápillantott az órára és döbbenten vette észre, hogy már 4 óra
is elmúlt! A fél délután elment azzal, hogy kint
szórakozott...fantasztikus.
Grimmjow eközben kifejezéstelen
arccal fürkészte a ház belső terét. Persze, hisz eddig Ichigo
szobáján kívül mást nem látott. Bár a shinigami erősen
cáfolta, hogy elnyerte tetszését ez az egyszerű kis emberi
fészek. Tényleg, vajon Grimmjownak van a Las Nochesben valami
privát kis helye? Egy kis szoba, vagy valami...
Ichigo ezen
morfondírozott, ahogy a hűtőbe rakta be az üdítőket és az
obento-s dobozokat.
Nem is vette észre, hogy Grimmjow belépett a
helyiségbe.
Éppen a doboznyi epret készült volna betenni,
mikor gondolta eszik is belőle egy kicsit. Kiszedett egy nagyon szép
darabot, majd szájába tette, ám nem rágta és nyelte le azonnal,
hanem csak tartotta ott félig kilógva s nyelvével nyalogatta.
Mikor megfordult, hogy megfogja a másik szatyrot...a mozdulata
félúton megfagyott. Grimmjow csak pár méterre állt tőle és
eléggé érdekes arckifejezéssel bámulta a shinigamit, akinek
szájából félig kilógott egy eper.
Az espada pislogott és
halványan elmosolyodott. Rendkívül édesnek találta Ichigot
így...mondhatni kívánatosnak és finomnak.
A fiú elpirult,
mintha olvasni tudott volna az arrancar gondolataiban. Kezdte
sejteni, mire készül. Ráadásul ismét csak pislákolni kezdett az
a bizonyos fény a szemében.
Grimmjow bezárta a távolságot
közöttük és megfogta Ichigo kezét, hátrálásra késztetve őt
egészen addig, amíg a fiú háttal nem ütközött a pultnak a
konyha közepén. A shinigami ellenkezni akart, de meggátolta a
száját eltömítő akadály és szívének határozott parancsai,
amelyek éles késekként hatoltak az agyába, kiölve belőle a
józanságot, az épelméjűséget. Az espada vigyorogva hajolt hozzá
közelebb és mélyen Ichigo szemeibe nézve harapott bele a gyümölcs
másik felébe. Lassan, érzékien majszolta azt a shinigami ajkai
mentén s a manőver következményeként az eper nedve lecsordult a
fiú és az arrancar állán, le mindkettejük nyakán. Pár
másodperc múlva Grimmjow már Ichigo szájában kutatott nyelvével,
elpusztítva a gyümölcs hagyta nyomok utolsó cseppjeit, de nem
tudott betelni annak és a shinigami fenségesen lágy belsejével.
Az ízek kavalkádja szabályosan megrészegítette az espadat s ő
is elveszítve józan eszét ragadta meg Ichigot a csípőjénél és
rakta fel a pultra.
Mikor nyelveik elváltak, mindketten egy
elfuló hangot hallattak, de a shinigami szemében is felgyúló és
az önmagában is egyre erősebben tomboló vágy késztette arra az
arrancart, hogy mostantól nincs megállás.
Hátrább csúsztatta
a fiút a pulton és ő is feltérdelt, maga alá teperve így
Ichigot. Durva mozdulattal hátradöntötte és kezeivel jóformán
letépte róla a vizes rongyá vált felsőjét. Átnyúlva a másik
pultra vett a dobozból egy újabb epret, ezúttal viszont ő rakta a
szájába és hagyta, hogy a shinigami rávesse magát. Ez az édes
érzés mindkettejükben ugyanazt a szenvedélyt keltette életre, de
valami még hiányzott belőle. Miközben Ichigo Grimmjow nyakáról
nyalogatta le a lefolydogáló nedvet, ő bal kezével a szatyorban
keresett olyan dolgot, ami igazán feldobná ezt az egészet.
Türelmét vesztve szaggatta szét a nejlont, amitől az élelmiszerek
nagy része legurult a padlóra...egy valamit kivéve.
Miután
Ichigo lehámozta az espadaról a fehér dzsekit, a férfi kezébe
vette a tejszínhabot és jól felrázta. A shinigami helyettes egy
apró nyögéssel konstatálta az ötlet helyességét és hatalmas
mosolyra húzta ajkait. Grimmjow is elvigyorodott, majd a fiú
füléhez hajolt és úgy suttogta.
- Legszívesebben téged
falnálak fel, Ichi...rohadt kívánatos vagy így.
Ichigo
mégjobban elpirult s halkan kuncogott. Kezével maga felé
fordította az espada fejét és mohón megcsókolta. Miután ajkaik
elváltak, Grimmjow leszedte a kupakot a tejszínhabról és hosszú
hab csíkokat szórt a shinigami felhevült testének teljes
felületére. Izmos mellkasára, karjaira, nyakára és arcára is
jutott egy kevés. Végül az arrancar eldobta a palackot és vadul
letámadta a fiú habbal borított testét. Nyelve őrültmód
tűntette el a fehérséget, ám némelyiket belemasszírozta Ichigo
bőrébe, majd harapta és szívta.
Nyaka mentén is elhaladt, a
fülére került habot is az utolsó morzsáig leszopogatta. A
shinigami mélyeket sóhajtott és karjaival közelebb húzta magához
az espadat. Grimmjow egy időre abbahagyta a nyalakodást és hagyta,
hogy Ichigo tűntesse el az ő ajkairól az édességet.
Testük
teljesen egymáshoz simultak, nem hagyva egyetlen egy kis rést
sem.
Marták egymás száját és kezeikkel kölcsönösen
kényeztették egymást. Lassan ott tartottak, hogy elveszítik az
önkontrollt, így először Grimmjow volt az, aki lerángatta a
másik félről a végső ruhaneműt. Elszakadt Ichigo ajkaitól és
fogával érintve bőrét, úgy haladt lefele a fiú ágyékához. A
shinigami boldogan felkiáltott, ahogy az espada egy kis hab
maradékkal dörzsölte be nemi szervét, így adva annak
sikamlósságot plusz kellemes érzést gazdájának és jelenlegi
használójának. Miután Grimmjow erőteljesen "bekente"
az egészet ismét alkalmazta a szívó és lágyan harapdáló
módszert. Ichigo nyöszörgött és a hátát homorította az
élvezettől s erőteljesen belekarmolt az arrancar hátába.
Sokáig viszont nem
folytatódhatott a dolog, mert Grimmjow érezte, hogy a fiú közel
jár az elélvezéshez. Így hát abbahagyta a szájmunkát és saját
magának lerugdosta hakamáját. Megfogta Ichigo síkos kezét és
párszor végigjáratta nyelvét ujjain, majd mikor már úgy
gondolta, eléggé csúszósak, határozottan dugta be a fiú ujjait
a saját bejáratába. A srác felkiáltott. Egy pillanatig az espada
csak tartotta benne ujjait, de pár másodperc múlva elkezdte
mozgattatni Ichigo karját, miközben ő szájával visszatért a
faszához.
- Ngh...ahh! Grimm...jow! - nyögte Ichigo kéjtől
elhomályosult elmével s lepillantott az arrancarra. -
Khér...lekh...mmmh...teh behnemmh! ...benh...enmh! - lehunyta
szemeit és hátravetette a fejét.
- Pofa be...Ichigo! - mormogta
Grimmjow, mikor kiszedte szájából a fiú merevségét. - Nem
akarom... a panaszkodásaidat hallgatni a durvaság miatt!
-
Deh...nhem bírohh...mm! - kiáltott újra a fiú és másik kezével
tompán a pultra csapott.
Az arrancar mérgesen hajolt fel és
nézett bele szemeibe. Eltávolította Ichi ujjait a saját
hátsójából és durván teste mellé dobta.
- Rendben. -
sziszegte. - De ha egy panaszod is lesz a későbbiekben, beletaposok
a szádba!
Ichigo csak bólintott, majd készen állt a
behatolásra...ami a következő pillanatban meg is történt.
Grimmjow nem szarozott sokat, erőteljes csípő mozdulattal
irányította magát a shinigamiba, mire ő is egy félig elfojtott
nyögést hallatott. Ichigo megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor
megindult benne a ritmusos mozgás és háta újra meg újra a
pulthoz csapódott. A sok várakozás és a teljes kéjbe taszított
előjáték után nem kellett sokat tenni azért, hogy az a végső
beteljesülés kezdetleges jeleit kezdje érezni egész testének
területén. Alig telt el egy-két perc és a shinigami teste nagyot
rándult és óriási nyögéssel kísérelve élvezett el. Az espada
teste is nagyon megviselt volt már, így nem sokkal később ő is
elszállt. Kezeit fonta Ichigo dereka köré, úgy emelve meg őt és
húzva egy túlfűtött csókba. Szerencsétlen fiú az ájulás
szélén állt. Most már nem csak a fáradtságot, hanem az egyre
gyötrőbb fejfájást is érezte.
Grimmjow észrevette a
shinigami gyötrelmét, mert kérdőn nézett rá. Mintha mondott is
volna valamit, mert Ichigo látta mozogni a száját...de hangokat
már nem hallott. Boldog volt...ám rettentően kimerült. Ráadásul
a rosszullét egyre csak bekebelezni készülte őt és az utolsó
amit látott, az Grimmjow arca volt és ajkai, ahogy a nevét
formálják.
Aztán mindent elborított a sötétség.
