Asamashi

Csepp. Csepp. Csepp...
Az eső hull szüntelen...
Csepp. Csepp..
Elmosva tán minden keserű érzést...
Csepp. Csepp...
...és emléket.

Csepp. Csepp... Csepp.
De van olyan szív...
Csepp. Csepp..
...amelyet nem tud tisztára mosni...
Csepp...
...akárhányszor esik...
Csepp... Csepp...

És vannak olyan emlékek...
Csepp... Csepp. Csepp.
...amelyeket még az eső ereje...
Csepp. Csepp...
...sem tud megszüntetni.
Csepp...
...mert túl fájdalmasak...
Csepp. Csepp...
...és kísértőek.

Csepp. Csepp. Csepp...
Az aljas szív kemény marad...
Csepp. Csepp...
...és tisztátalan tán örökre.
Csepp... Csepp. Csepp.

De az eső továbbra is esni fog.
Csepp. Csepp.

Újra... és újra.

*************************

Szürke, sűrű felhők csúfították Karakura város egét, fogságba ejtve a Nap éltető fényét. Megállíthatatlanul ontották a hideg esőcseppeket s azok kövér tócsákban egyesültek az aszfalton. Vasárnap volt, az óra mutatója alig ütötte a tizenkettőt, de egy lélek se merészkedett ki az utcákra. Ilyen ítéletidőben a normális ember inkább ki se kászálódik a meleg ágyból, így vészelve át a zord időjárást.
Ichigo is e mellett a lehetőség mellett maradt és próbált otthon a tanulásra koncentrálni...több-kevesebb sikerrel.
Végre csend és nyugalom. Nem gondolta volna, hogy ennyire jól fog esni neki, ha csak leül egy kicsit és kizárja elméjéből a múlt eseményeit. Ugyanis az utóbbi napokban valaki megbolygatta élete egyensúlyát...habár az így sem túl eseménytelen.
Fizikai fáradtság mellett lelke és szíve nyugtalansága is óriási gondot okozott.
A shinigami egy pillanatra abbahagyta a körmölést s barna szemei a falat kezdték fürkészni. Nem tetszett neki ez a csend. Biztos volt benne, hogy ez a nap se fog nyugalomban eltelni. Az az állat 100%, hogy be fog állítani és követelni fogja a napi adagot. Mintha a szexet már napi rutinként űzetné vele, még csak rá se kérdezve Ichigora, hogy neki mihez van lenne kedve.
Hevesen megrázta a fejét. Persze, ő nem olyan, hogy figyelembe venné mások véleményét. Szarik rá, az van, amit ő a naaaaagy Sexta Espada, Grimmjow Jeagerjaques akar és ott kő kövön nem marad. Se egy nyugodt nap...se egy épen maradt hátsó.
Ichigo hátradőlt székében és arcát keze közé temette. Pár percig csak hallgatta az eső szüntelen kopogását a párkányon s az óra másodpercmutatójának kattogását.
Sóhajtott egy nagyot s ujjai közt kipillantott az ablakon. Az odakint húzódó szürkeség rányomta a bélyeget hangulatára. Plusz rohadt éhes is volt, de ahogy a kajára gondolt, rögtön elment az étvágya.
- Mint ahogy az mostanában lenni szokott. - morogta bosszúsan miközben feltápászkodott s hatalmasat nyújtózott.
Eszébe jutott, hogy hála étvágytalanságának, elfeledkezett a hűtő tartalmával foglalkozni...aztán majd ha apjáék betoppannak hulla éhesen és átázva, őt vonják felelősségre, hogy mi a francért hagyta kihalni a fridzsit. És naná, hogy ha elmondaná az igazat, néznének rá, mint a hülyére.
Ilyenkor bezzeg nem jön az a köcsög és nem nyitja ki a pofáját, hogy elvigye a balhét. Nincs az az isten...
"Nagy lelkesedéssel" húzta fel magára farmerját, majd zombi módban indult lefele a lépcsőn. Francnak van kedve ilyenkor elmenni a boltba s ha van egy kis balszerencséje, út közben össze is futhat egyes egyénekkel.
- Az a seggfej... - motyogta, mikor kilépett a házból s összehúzta magán dzsekijét. - ...csak tolja ide a képét, úgy ráfagyasztom azt az ostoba vigyort, hogy egy életre elmegy a kedve tőlem.

Természetesen élénken éltek benne a tegnapi történések...ez képes volt az óra közepén betoppanni és szórakozni vele. Aztán a mosdóban is...és még tovább...
Ichigo megtorpant. Öklei összeszorultak, mikor az emlék képe lebegni kezdett szemei előtt. Halvány pír lepte el arcát s hirtelenjében a hideg esőcseppek se tűntek olyan zavarónak.
Utálta bevallani magának, de kezdett tisztában lenni érzéseivel. Ahogy visszagondolt a legelső együttlétükre Hueco Mundoban...akkor nem gondolta volna, hogy így fog érezni a jövőben. És ehhez alig kellett pár nap...
A kezdeti dühét és csalódottságát átváltotta a várakozás és valami egészen más. Mindezek mellett félt... félte az igazsággal való szembekerülést. Hogy átverik és aztán eldobják. Ki tudja, még meddig folytatódik ez a kiszolgáltatott életmód. Lehet, hogy ma már nem is fog eljönni és legközelebb csak egy csata kellős közepén fognak újra találkozni....mégpedig úgy, hogy fátylat kell borítaniuk a múltra, elfelejteni a köztük történt dolgokat. Mintha meg se történtek volna, újra esküdt ellenségek lesznek. Talán...de Ichigo szíve az utolsó pillanatig reménykedett benne, hogy csak a félelme szülte képzelgései próbálják zátonyra futtatni boldogságát. Ha lehet ezt boldogságnak nevezni.
Az ég felé emelte arcát s hagyta, hogy átforrósodott bőrét lehűtsék a cseppek. Valóban csak kihasználja...? Hisz tegnap...ahelyett, hogy hidegen hagyta volna őt a shinigami fájdalma, próbálta visszafogni indulatait. A maga módján, persze. De...az az érzés...egy pillanatra feltörő figyelmesség és gyengédség...
"Nagy szerencséd van, hogy a szex jobb veled." csengett fülében a hang, visszhangokat verdesve koponyája falain.
Arca még jobban elvörösödött, ahogy végigfutott elméjén a mondat. Jól esett neki ez a pár szó. Boldognak érezte magát tőle...hiába, de így van. Örült, hogy végre nem csak harcok folyamán találkozott vele, nem egymás vérét próbálták kiontani s nem a gyűlölet vezérelte tetteiket. Már csak azon kellett "aggódnia", hogy Grimmjow is vajon így gondolja, vagy az egészet leszarja és csak valami szórakozásnak tekinti ezt a "kapcsolatot". Amilyen a személyisége, Ichigo simán el tudta volna róla képzelni. De ezt ebben a pillanatban lehetetlennek gondolta. Vagy csak kezd oltárian naivan gondolkodni?
Mélyet sóhajtott s enyhe mosolyra húzta ajkait. Ez van... Grimmjow elérte, amit akart és nagy valószínűséggel Ichigo soha nem fog tudni szabadulni ettől az érzéstől.
Lomha léptekkel indult tovább, belegázolva egy nagyobb pocsolyába. Az iménti tett s az előbbi gondolatmenet mintha jelet küldött volna valakinek és azon nyomban megérezte az ismerős reiatsut. Automatikusan kapta égre tekintetét, ám nem látta ott a jellegzetes vonásokkal rendelkező arrancart. Pedig tisztán érezte, hogy belépett ebbe a dimenzióba...de akkor hol, ha nem odafent?
Végigpásztázta a környéket, hátha megpillantja őt valahol. Érdekes, ahogy eltervezte magában, hogy amint feltűnik a színen az a barom, rögvest kicifrázza a képét azaz jól bemos neki egyet...úgy érzett most reményt. Várta, ahogy az a jellegzetes hang megszólítja s az a kéz megérinti. Ám amilyen makacs, sose fogja tudni ezt beismerni Grimmjownak. Bár jobban bele gondolva, az sem most jött le a falvédőről s biztosan érzi a shinigamiban az érzelmi változásokat irányába.
Akárhányszor nézett végig az utcán és a házak területén, nem látott semmit. Nem csak az espadat, egy lelket se, de ez zavarta őt a legkevésbé. Elhúzta a száját. Visszatolja a seggét és most bújócskázik? Szánalmas...
Újra megindult, folytatva útját a cél felé. Majd előkerül, hogyha megunja...ami előre láthatóan elég hamar be fog következni.
S állítása helyénvaló volt. Ahogy befordult a következő sarkon, úgy nyilallt tarkójába a rászegeződő tekintet érzése. Igyekezett nem foglalkozni vele, de a nyomasztó érzés nem szűnt. Lépteit megszaporázta és óvatosan balra fordította szemét, hátha szeme sarkából megpillant valami kéket. Szíve hevesebben kezdett verdesni, légzése is felgyorsult. Az üldözött érzés egyre csak növekedett, egészen addig, míg elérte az utca végét. Ott hirtelenjében lehullt róla a súly...
Villámgyorsan megperdült tengelye körül, hogy farkasszemet nézzen vele, ám csak az eső sűrű függönyének összemosódott körvonalait látta. Ichigo akadozva kieresztette az eddig bent tartott levegőt és megrázta a fejét.
- Mi a francért menekülök? - mormogta alig hallhatóan s visszafordult előző pozíciójába...és...
- Ezt én is kérdezhetném, Shinigami. - szólt körülbelül két centiméterre a fiú arca előtt szokásos vigyorával Grimmjow.

Ichigo összerezzent és pár lépést hátrált. Gondolhatta volna, hogy ez a sunyi dög hátulról fog jönni!
- Grimmjow...! - nyögte enyhén remegő hangon. - Majdnem szívinfarktust kaptam, te állat! - kiáltott rá most már magabiztosabban a shinigami.
Az espada egykedvűen vállat vont és zsebre vágta kezeit.
- Te vagy olyan baszott szerencsétlen, hogy nem vagy képes megérezni a reiatsum pontos helyét. Így aztán könnyű veled ilyeneket csinálni...és különben... - hatalmas vigyor terült el újra képén. - ...túl sablonos lett volna csak úgy egyszerűen beállítani. Rohadt élvezetes az ijedt képedet bámulni.
Ichigo gúnyosan felnevetett és még mindig dühösen meredt az arrancarra. Tekintetében kereste azt a fényt, ami akkor szokott felgyúlni, mikor az espada rá akar mászni a fiúra...de különös...most nyomát sem látja. Mire készül?
- Tudod, mi sablonos még? A hülye szövegelésedet hallgatni. Nevetséges, hogy egyedül az jelent neked örömet, hogy a kínlódásaimat lesd!
- Nem csak ez jelent nekem örömet, Ichi... - sejtelmesen felvont egy szemöldököt, mire a fiú rákvörös lett. Már megint!
- Azt lesheted, seggfej! Ma nem lesz az, amit te akarsz! - sziszegte. - A tegnapi húzásod övön aluli volt!
- Beszarok, hogy neked semmi se jó. Egyszer túl fájdalmas, most meg...
- Nem az a probléma, te... - halkult el a hangja és zavarában Grimmjow hollow maszkját kezdte fürkészni, kerülve az átható tekintetet.
- Akkor meg? - kérdezte az arrancar élesen és Ichigo felé lépett.

- M-mindegy, semmi... - motyogta Ichigo, majd egy ideje földbegyökerezett lábai végre felhagytak a bénulással és így a fiú egyszerűen elsétált a közeledő espada mellett. - Csak ma nem lehet. Dolgom van és holnap nem szeretnék hulla fáradtan szenvedni a suliban. - vetette oda még válla felett s egyszerűen otthagyta az elképedt arrancart.
Titkon azt remélte, hogy majd követi és jól lekapja, de semmi ilyesmi nem történt. Akadálytalanul, visszatartás és bokorba rántás nélkül jutott el a bolthoz. Még mindig kissé pirosan pakolta be a kosárba az élelmiszereket, olykor-olykor azért óvatosan körülnézve. Kirázta a hideg, ha belegondolt, ezért mit fog kapni...és hogy. Majd erre tényleg visszamegy Hueco Muncoba Aizenékhez, csak mert ő kérte. Persze, majd ha szorul bele egy kis jóérzés. Ergo; soha.
"Fogadok, hogy otthon fog megint felbukkanni...árgh, kezd üldözési mániám lenni!" sóhajtott fáradtan, mikor már teli szatyrokkal lépett ki az ajtón. Egy pillanatra megtorpant. Az eső már szinte elállt, csak apró szemcséket látott a levegőben lágyan hullani. A sötét felhők ugyanúgy eltakarták a kék eget, ami azt jelezte, nincs még vége a zord időjárásnak. Csodás...semmi sem akar jól elsülni, mi?
Még mindig érezte Grimmjow reiatsuját, bár behatárolhatatlan volt a tartózkodási helye. Szóval csak legyen körültekintő...de mivel tudja, kivel van dolga, lehetetlennek tartotta, hogy meg fogja úszni a hazafele utat.
Ezen gondolataival indult is visszafele, ám egy rövidebb útvonalon próbált keresztüljutni. Megint csak azon tudott filózni, hogy tulajdonképpen mitől is tart ennyire? Hisz egész végig a közelségére vágyott...arra, hogy újra feltűnjön. Kezdte megőrjíteni ez a csupa ellentmondásokkal kevert érzés. És ki miatt kell szenvednie?! Egy szexéhes espada miatt, aki miután visszatér a zugába, röhög a markába, hogy háhá, megint jól átbaszta...vagyis megbaszta.

Befordult egy szűkebb utcába, ami a város egyetlen parkjához vezetett. Ez volt az a rövidebb útvonal, ami által szeretett volna haza jutni. Ám mellkasában ott volt az a nyomasztó érzés s agyában ott villogott a vészjelző; nem erre kéne jönnie.
De hamar elhessegette a gondolatot. Jól van. Ha ez kell, szembeszáll vele. Úgysincs más választása, előbb vagy utóbb a karjaiba sétál. S az az idegesítő, hogy ő is ezt akarja.
Kis idő múlva el is érte a zöldellő területet, ami hasonlóan a belvároshoz, ugyancsak kihalt volt. Azonban Ichigo minden fát és bokrot alaposan szemével átfürkészett, mikor elhaladt mellettük. Szadista egy játék...ahol ő az üldözött és Grimmjow az üldöző s nem tudni, hogy hol és hogyan fog felbukkanni. A tipikus vadállat-vadászik-a-zsákmányra-de-előtte-még-egy-kicsit-eljátszadozik-vele szituáció.
Az eső újra rákezdte és szüntelenül ontotta az egyre nagyobb cseppeket. A shinigamit persze egyenlőre más foglalkoztatta, nem az, hogy már teljesen átázott. Úgy a park közepénél tartott, mikor a padok sorához érkezett. Azok az út mentén, a fák alatt sorakoztak egymás mellett. Mindegyik üresen s így is már teljesen átnedvesedve szívták magukba az egyre csak gyűlő vízadagot.
Ichigo végig nézett a soron, de semelyiken se látott semmiféle sziluettet kibontakozni. Ez meghazudtolta azon érzését, hogy Grimmjow reiatsuját egyre erősebben érzékelte. Egyre hevesebben dobogó szívvel haladt tovább.
Már kezdte azt hinni, hogy talán ezt a zónát is sikeresen átszeli...de nem így történt. Megpillantotta a sor végét és megtörtént az, amire számított.
Ahogy a pad közvetlen közelébe ért, megállt. Kissé elképedve meredt a fából készült ülőhelyen lehunyt szemmel heverő espadara. Grimmjow meg se moccant, csak enyhén lecsúszva, könyökeivel a pad háttámlájának tetejére támaszkodott és enyhén oldalra hajtott fejjel ült.
A shinigami ráncolta homlokát és közelebb lépett az arrancarhoz. Földre ejtette a szatyrokat és közelebb hajolt hozzá.
Hirtelen olyan békésnek tűnt. Mintha aludt volna...
Ichigi elhúzta a száját és morcosan elpirulva így szólt.
- Ha arra számítasz, beveszem ezt a trükköt, nagyon el vagy tájolva. Azt hiszed nem tudom, hogy az arrancaroknak nincs szükségük alvásra? Kezd rohadtul elegem lenni, hogy ennyire lebecsülsz engem!
Grimmjow meg se rezzent, ugyanúgy lehunyt szemekkel és egyenletes légzéssel támasztotta a padot.
A shinigami felegyenesedett és mélyet sóhajtott, de szemeit nem vette le róla. Ki tudja, mikor fog felpattanni és leteperni őt. Viszont ahogy végignézett az elmúlt napokban egyre jobban megkívánt testen, vére azon nyomban pezsegni kezdett. Pírja mélyebb színeket kezdett felölteni, ahogy belegondolt, milyen jó lenne egyszerűen végigsimítani rajta, mikor az arrancar úgymond "felkínálja" magát.
Ujjai beleremegtek a gondolatba és testén végigfutott a jól ismert forróság. tudta jól, hogy ez is Grimmjow provokációjai közé tartozik, de mint ahogy megszokhattuk, nem tudott ellenállni azoknak...se az espadanak.
Enyhén reszkető végtagokkal huppant le végül a férfi mellé és egész közel húzta magát hozzá. Természetesen ő nem volt bőrig átázva, rá nem hatott az itteni dimenzióban hulló eső. Ichigo alaposan átszántotta tekintetét az egyszerűen már túl jól kidolgozott testen egészen az ágyékáig...s szemei ott egy kis ideig elidőztek. Pár pillanat múlva kezdte érezni saját fegyverének izgatottságát s vizes nadrágja másodpercről másodpercre szűkebbnek tűnt. Közeledett ahhoz a ponthoz, mikor végképp elszakad nála a cérna. Muszáj volt valahogy könnyítenie magán.
Jobb kezével óvatosan megérintette Grimmjow bal orcáját és lágyan végigsimított rajta. Ahogy ujjai találkoztak az espada bőrével, az mintha egy pillanatra libabőrössé vált volna. Ichigo közelebb kúszott s eközben végigsimított a férfi kívánatos ajkain. Ahogy ez megtörtént, a shinigami előredőlt és egy apró csókot lehelt az ajkakra, majd onnan folytatva útját, végigcsókolta az espada nyakát, kezével pedig simítva követve a forró nyomok útvonalát. Mellkasánál elidőzött egy csöppet; a teljes felületre jutott egy kis kézmunka fűszerezve nyaldosással és lágy harapással. Agyát teljesen elborította a vágy és mohóság, így nem is vette észre, hogy Grimmjow jobb karja megrándul és lassan lecsusszan pad háttámlája mentén. Ichigo már az izmos hasat bombázta szenvedélyes csókjaival, mikor teste összerezzent. Ugyanis az espada fentebb említett karja szűken körülfonta a shinigami derekát ezáltal Grimmjow teljes egészében magához szorítva őt. A fiú rögtön arcára kapta tekintetét és látta, hogy az arrancar ajkai hatalmas vigyorra húzódtak s jobb szeme résnyire ki van nyitva. De nem kellett ahhoz teljesen nyitva lennie, hogy látszódjon az az ismerős fény benne.
- Megvagy…Shinigami. - kuncogott Grimmjow és másik kezével elkapta Ichigo még mindig hasán pihenő jobbját, de nem emelte el onnan.
Egyszerűen csak befedte sajátjával az övét és a maga akarata szerint kezdte irányítani a shinigami nyirkos kezét. Ichigo hagyta, hogy az espada végigvezesse őt teste minden szegletén, bebarangolva minden zugot és domborulatot. Aztán egy pillanatra szájához emelte a shinigami kezét és forró nyelvével nyalogatni kezdte ujjait és tenyerét. A fiú mélyet sóhajtott, mikor az arrancar két ujját bekapta és bravúros mozdulatokkal körözött körülöttük.
Ám az Ichigo dereka körüli kar sem tétlenkedett. Ahogy megtörtént a fentebb említett művelet, úgy kezdte Grimmjow a fiú csípőjét masszírozni, viszont a sok vizes ruha akadályt állított neki. Így nem habozva sokáig, elkezdte kigombolni nadrágját.
Kiszedte szájából Ichigo ujjait és elvigyorodott, mikor érzékelte a shinigami helyettes beton keménnyé vált hímvesszejét. Megragadta a fiú állát és belehúzta őt egy mély és vad csókba, amit Ichigo egy vágytól feltüzelt nyögéssel díjazott. Mindeközben az espada immáron kezébe foghatta a fiú azon szervét, amelyet talán rajta kívül senki nem látott ennyiszer soha. A shinigami nyöszörgött a nyelvtáncba és teste enyhén megemelkedett, mikor Grimmjow hosszában kezdte cirogatni őt odalent. De a cirógatásból dörzsölés és masszírozás lett, szabályosan felkiáltott, ahogy az espada a makk köré tekerte ujjait s végigszánkázott az érzékeny hegyen. A nedves és szenvedélyes csók után Ichigo zilálva hajtotta fejét a férfi pásztorbotjába és hagyta, hogy az espada vezesse tovább.
A hatos számú teljesítette nyilvánvaló kérését és az előbb nyalogatott kezét ismét elkezdte saját teste mentén lefelé irányítani...elérve végül Grimmjow ágyékához. Saját baljának segítségével csusszant a hakama anyaga alá, onnantól viszont magára hagyta a shinigamit; innentől övé a terep. Nem kellett elmagyarázni semmit, Ichigo értette a dolgát és már amúgy sem tudta visszafogni magát. A farka körül folytatódó tevékenység kezdett komolyan durva területekre tévedni, ahogy Grimmjow egyre hevesebben és durvábban izgatta őt, nem kímélve a heréket sem. Hangosakat nyögött és mélyeket sóhajtott minden ritmusos mozdulatra.
Így aztán magabiztosan vette kézbe a férfi ugyancsak igen kemény és méretes fegyverét, segítségül hívva az eddig az espada dereka mögött támaszkodásra használt balját is. Mindkét kezével teljesen befedte az arrancar férfiasságát, arcát kiszedte Grimmjow pásztorbotjából és rögvest lehajolt, hogy szájával is tudja kényeztetni őt, ha már egyszer mindent elsöprő szenvedéllyel ajándékozta meg Ichigot. Nem vacakolt a masszírozással, ahogy feje az ágyékhoz érkezett, villámgyorsan bekapta merevségét.

Az espda hangosan felnyögött és erőteljesen megszorította Ichigo farkát, mitől a fiú egy fájdalmas nyikkanást hallatott, de nem törődve vele kezdett nyelvével játszadozni s kezeivel rásegíteni.
Grimmjow durván beletúrt a vizes, narancssárga hajkoronába, erőteljesebben rátolva ezáltal a fiút hímvesszejére s hatalmasat sóhajtott. Elégedetten pillantott le a shinigamira, mikor érezte testét enyhén megugrani. Egy pillanatra sem hagyta abba Ichigo farkának basztatását, így az orgazmus még szép, hogy közeledni látszódott. Viszont ő is így volt vele. Ichigo rohadt módon jól bravúrozott odalent nyelvével és kezével is egyszerre. Ismerős rázkódás futott végig gerince mentén és mindketten tudták, hamarosan itt a vég.
Az egymás keze és forrósága által való elélvezés ebben a pillanatban hurrikánként sodort rajtuk végig. Ichigi kiszedte szájából Grimmjow faszát, ám kezével még mindig hevesen mozgott rajta. Összeszorította szemeit és nyögései el-el akadtak a testét ostorozó kéjtől. Az espada is lehunyta szemeit és mély sóhajokkal üdvözölte a beteljesülést. Egyszerre ontották ki a fehér nektár rengeteget, elhaló hangok kíséretében.
Grimmjow érezte, ahogy ujjai mentén csorog le Ichigo spermiuma és a fiú pedig szája szélére kapott pár cseppet, amelyeket mohón eltüntetett.
Zihálva és éhséggel a szemükben néztek egymásra, Grimmjow szokásosan vigyorogva, Ichigo meg remegő ajkakkal.
- Kikészítesz... - nyögte végül a shinigami, ahogy felült és az espada elengedte farkát.
- Rohadt jól átlátod a tervemet. - vigyorgott továbbra is az arrancar.
- Seggfej. - mosolyodott el halványan Ichigo.
Grimmjow felnevetett és még egy gyors csókot nyomott a fiú ajkaira, mielőtt ő maga feltápászkodott volna a padról.
- Most meg megint lelépsz, mi? - kérdezte durcásan Ichigo s ő is felállt, megigazítva magán az amúgy is rettenetesen nedves ruhát.
- Ezúttal máshogy lesz, Ichi. - mondta sejtelmesen Grimmjow és zsebre vágta kezeit.
- Tényleg? - pislogott a fiú és meglepetten nézett az espadara. De valahogy rosszat sejtett... - Éspedig?
A férfi ujjával a shinigami mellkasára bökött és gonoszan vigyorgott.
- Haza megyek veled.
Ichigo szíve kihagyott egy ütemet és azt hitte, menten dob egy hátast.
- MI?! Ezt mégis hogy...?! - kiáltott fel vörösen.
- Kurva unalmas egész nap azoknak a faszoknak a pofáját bámulni és folyamatosan teát szürcsölni!
- És ehelyett inkább az én képemet akarod bámulni és netalántán ismételten rám akarsz mászni, mi?
- Ahogy elnéztelek az imént, szerintem nem bánnád...csak megint az a rohadt makacsságod!
- Pont te beszélsz?
Mikor felegyenesedett és ismét rápillantott a villámokat szóró tekintetű espadara, megadóan sóhajtott.
- Oké, nem bánom. De azt ajánlom, húzd meg magad, világos? - mondta és elindult, folytatva útját a parkon keresztül hazafelé.
- Ki dirigál kinek? - sziszegte fogcsikorgatva Grimmjow, de azért követte a shinigamit.
Egész úton némán lépkedtek egymás mellett. Ichigo olykor óvatosan rápillantott az arrancarra, aki csak unottan bámulta maga elé. A shinigaminak valahol jól esett, hogy nem csak jött, lerendezte a dolgot és máris tovább állt. Eddig minden alkalom után csakúgy fogta magát és lelépett. Bár tudta, hogy még nem ért véget a nap és még mindig van lehetőség arra, hogy történjen valami "egyszerű" kézmunkánál.
Azért eltartott egy ideig így is, mire elérték a Kurosaki birtokot.
Az eső továbbra is esett és úgy tűnt, egyhamar nem is fogja abbahagyni. Ichigo bőrig átázott és volt egy sanda gyanúja, hogy ebből a parki közjátékból nem fog megfázás vagy akár tüdőgyulladás mentesen kikerülni. Amint beléptek a házba, érezte is, hogy a feje rohadtul el kezdett fájni.
Rögvest betért a konyhába, hogy lepakolja a boltban vásárolt cuccokat, hogy utána mehessen is átöltözni. Rápillantott az órára és döbbenten vette észre, hogy már 4 óra is elmúlt! A fél délután elment azzal, hogy kint szórakozott...fantasztikus.
Grimmjow eközben kifejezéstelen arccal fürkészte a ház belső terét. Persze, hisz eddig Ichigo szobáján kívül mást nem látott. Bár a shinigami erősen cáfolta, hogy elnyerte tetszését ez az egyszerű kis emberi fészek. Tényleg, vajon Grimmjownak van a Las Nochesben valami privát kis helye? Egy kis szoba, vagy valami...
Ichigo ezen morfondírozott, ahogy a hűtőbe rakta be az üdítőket és az obento-s dobozokat.
Nem is vette észre, hogy Grimmjow belépett a helyiségbe.
Éppen a doboznyi epret készült volna betenni, mikor gondolta eszik is belőle egy kicsit. Kiszedett egy nagyon szép darabot, majd szájába tette, ám nem rágta és nyelte le azonnal, hanem csak tartotta ott félig kilógva s nyelvével nyalogatta. Mikor megfordult, hogy megfogja a másik szatyrot...a mozdulata félúton megfagyott. Grimmjow csak pár méterre állt tőle és eléggé érdekes arckifejezéssel bámulta a shinigamit, akinek szájából félig kilógott egy eper.
Az espada pislogott és halványan elmosolyodott. Rendkívül édesnek találta Ichigot így...mondhatni kívánatosnak és finomnak.
A fiú elpirult, mintha olvasni tudott volna az arrancar gondolataiban. Kezdte sejteni, mire készül. Ráadásul ismét csak pislákolni kezdett az a bizonyos fény a szemében.
Grimmjow bezárta a távolságot közöttük és megfogta Ichigo kezét, hátrálásra késztetve őt egészen addig, amíg a fiú háttal nem ütközött a pultnak a konyha közepén. A shinigami ellenkezni akart, de meggátolta a száját eltömítő akadály és szívének határozott parancsai, amelyek éles késekként hatoltak az agyába, kiölve belőle a józanságot, az épelméjűséget. Az espada vigyorogva hajolt hozzá közelebb és mélyen Ichigo szemeibe nézve harapott bele a gyümölcs másik felébe. Lassan, érzékien majszolta azt a shinigami ajkai mentén s a manőver következményeként az eper nedve lecsordult a fiú és az arrancar állán, le mindkettejük nyakán. Pár másodperc múlva Grimmjow már Ichigo szájában kutatott nyelvével, elpusztítva a gyümölcs hagyta nyomok utolsó cseppjeit, de nem tudott betelni annak és a shinigami fenségesen lágy belsejével. Az ízek kavalkádja szabályosan megrészegítette az espadat s ő is elveszítve józan eszét ragadta meg Ichigot a csípőjénél és rakta fel a pultra.
Mikor nyelveik elváltak, mindketten egy elfuló hangot hallattak, de a shinigami szemében is felgyúló és az önmagában is egyre erősebben tomboló vágy késztette arra az arrancart, hogy mostantól nincs megállás.
Hátrább csúsztatta a fiút a pulton és ő is feltérdelt, maga alá teperve így Ichigot. Durva mozdulattal hátradöntötte és kezeivel jóformán letépte róla a vizes rongyá vált felsőjét. Átnyúlva a másik pultra vett a dobozból egy újabb epret, ezúttal viszont ő rakta a szájába és hagyta, hogy a shinigami rávesse magát. Ez az édes érzés mindkettejükben ugyanazt a szenvedélyt keltette életre, de valami még hiányzott belőle. Miközben Ichigo Grimmjow nyakáról nyalogatta le a lefolydogáló nedvet, ő bal kezével a szatyorban keresett olyan dolgot, ami igazán feldobná ezt az egészet. Türelmét vesztve szaggatta szét a nejlont, amitől az élelmiszerek nagy része legurult a padlóra...egy valamit kivéve.
Miután Ichigo lehámozta az espadaról a fehér dzsekit, a férfi kezébe vette a tejszínhabot és jól felrázta. A shinigami helyettes egy apró nyögéssel konstatálta az ötlet helyességét és hatalmas mosolyra húzta ajkait. Grimmjow is elvigyorodott, majd a fiú füléhez hajolt és úgy suttogta.
- Legszívesebben téged falnálak fel, Ichi...rohadt kívánatos vagy így.
Ichigo mégjobban elpirult s halkan kuncogott. Kezével maga felé fordította az espada fejét és mohón megcsókolta. Miután ajkaik elváltak, Grimmjow leszedte a kupakot a tejszínhabról és hosszú hab csíkokat szórt a shinigami felhevült testének teljes felületére. Izmos mellkasára, karjaira, nyakára és arcára is jutott egy kevés. Végül az arrancar eldobta a palackot és vadul letámadta a fiú habbal borított testét. Nyelve őrültmód tűntette el a fehérséget, ám némelyiket belemasszírozta Ichigo bőrébe, majd harapta és szívta.
Nyaka mentén is elhaladt, a fülére került habot is az utolsó morzsáig leszopogatta. A shinigami mélyeket sóhajtott és karjaival közelebb húzta magához az espadat. Grimmjow egy időre abbahagyta a nyalakodást és hagyta, hogy Ichigo tűntesse el az ő ajkairól az édességet.
Testük teljesen egymáshoz simultak, nem hagyva egyetlen egy kis rést sem.
Marták egymás száját és kezeikkel kölcsönösen kényeztették egymást. Lassan ott tartottak, hogy elveszítik az önkontrollt, így először Grimmjow volt az, aki lerángatta a másik félről a végső ruhaneműt. Elszakadt Ichigo ajkaitól és fogával érintve bőrét, úgy haladt lefele a fiú ágyékához. A shinigami boldogan felkiáltott, ahogy az espada egy kis hab maradékkal dörzsölte be nemi szervét, így adva annak sikamlósságot plusz kellemes érzést gazdájának és jelenlegi használójának. Miután Grimmjow erőteljesen "bekente" az egészet ismét alkalmazta a szívó és lágyan harapdáló módszert. Ichigo nyöszörgött és a hátát homorította az élvezettől s erőteljesen belekarmolt az arrancar hátába.

Sokáig viszont nem folytatódhatott a dolog, mert Grimmjow érezte, hogy a fiú közel jár az elélvezéshez. Így hát abbahagyta a szájmunkát és saját magának lerugdosta hakamáját. Megfogta Ichigo síkos kezét és párszor végigjáratta nyelvét ujjain, majd mikor már úgy gondolta, eléggé csúszósak, határozottan dugta be a fiú ujjait a saját bejáratába. A srác felkiáltott. Egy pillanatig az espada csak tartotta benne ujjait, de pár másodperc múlva elkezdte mozgattatni Ichigo karját, miközben ő szájával visszatért a faszához.
- Ngh...ahh! Grimm...jow! - nyögte Ichigo kéjtől elhomályosult elmével s lepillantott az arrancarra. - Khér...lekh...mmmh...teh behnemmh! ...benh...enmh! - lehunyta szemeit és hátravetette a fejét.
- Pofa be...Ichigo! - mormogta Grimmjow, mikor kiszedte szájából a fiú merevségét. - Nem akarom... a panaszkodásaidat hallgatni a durvaság miatt!
- Deh...nhem bírohh...mm! - kiáltott újra a fiú és másik kezével tompán a pultra csapott.
Az arrancar mérgesen hajolt fel és nézett bele szemeibe. Eltávolította Ichi ujjait a saját hátsójából és durván teste mellé dobta.
- Rendben. - sziszegte. - De ha egy panaszod is lesz a későbbiekben, beletaposok a szádba!
Ichigo csak bólintott, majd készen állt a behatolásra...ami a következő pillanatban meg is történt. Grimmjow nem szarozott sokat, erőteljes csípő mozdulattal irányította magát a shinigamiba, mire ő is egy félig elfojtott nyögést hallatott. Ichigo megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor megindult benne a ritmusos mozgás és háta újra meg újra a pulthoz csapódott. A sok várakozás és a teljes kéjbe taszított előjáték után nem kellett sokat tenni azért, hogy az a végső beteljesülés kezdetleges jeleit kezdje érezni egész testének területén. Alig telt el egy-két perc és a shinigami teste nagyot rándult és óriási nyögéssel kísérelve élvezett el. Az espada teste is nagyon megviselt volt már, így nem sokkal később ő is elszállt. Kezeit fonta Ichigo dereka köré, úgy emelve meg őt és húzva egy túlfűtött csókba. Szerencsétlen fiú az ájulás szélén állt. Most már nem csak a fáradtságot, hanem az egyre gyötrőbb fejfájást is érezte.
Grimmjow észrevette a shinigami gyötrelmét, mert kérdőn nézett rá. Mintha mondott is volna valamit, mert Ichigo látta mozogni a száját...de hangokat már nem hallott. Boldog volt...ám rettentően kimerült. Ráadásul a rosszullét egyre csak bekebelezni készülte őt és az utolsó amit látott, az Grimmjow arca volt és ajkai, ahogy a nevét formálják.

Aztán mindent elborított a sötétség.