Asamashi
Csepp.
Csepp. Csepp...
Tisztulnak az érzelmek...
Csepp. Csepp.
...és
múladoznak a válaszolatlan kérdések.
Csepp. Csepp...
Mi
történt vajon?
Csepp. Csepp. Csepp...
Ami úgy tűnt
eddig...
Csepp. Csepp...
...sosem változik...
Csepp.
Csepp...
...mintha mégis átalakulna.
Csepp...
Démoni
szárnyait veszti a múlt...
Csepp.. Csepp. Csepp.
...újjászületik
a jelen...
Csepp. Csepp.
...de ez a jövőben...
Csepp...
...mit
jelent?
Csepp. Csepp...
Ezt csak azok tudják...
Csepp.
Csepp. Csepp...
...akik bíznak a jövő dicsőségében...
Csepp.
Csepp...
...de aki megriad és elfordul...
Csepp.
Csepp...Csepp.
...az aljasság rabja
marad.
Csepp...Csepp.
Örökre...
Csepp...Csepp.
******************************
A
szoba körvonalai apránként élesedtek ki Ichigo szeme előtt.
Szörnyű fej és torokfájással ébredt, minden porcikája sajgott,
ízületei mintha betonból lettek volna.
Mikor már látása
kitisztult, a shinigami az asztalán lévő órára pillantott:
12:30. Ráadásul fényes nappal. És ha sejtései helyénvalóak,
hétfő...vagyis normális körülmények közt a suliban kéne
lennie. De ilyen állapotban talán jobb is, ha nélkülözik egy
ideig...hacsak nem akarnak egy élőholton kísérletezni.
Próbált
visszaemlékezni az előző napra. Pontosan mi is történt vele?
lehunyta szemeit s kutatni kezdett emlékeiben. Valami derengett
arról, hogy rettenetesen esett, de ennek ellenére elindult a
boltba...és aztán...
Villámgyorsan pattantak fel pillái és
elvörösödött.
Na igen...Grimmjow tegnap is megtalálta és
először egy padon, később pedig itthon a konyhapulton is csinálta
vele. Jobban gondolva, az előbbi tett miatt lehet ilyen rosszul. Az
a kinti kielégítés az esőben nem tett túl jót neki...részben.
-
A rohadt életbe, Grimmjow... - mormogta rekedten, de ahogy e mondat
elhagyta ajkait, heves köhögés roham rázta meg a testét. Miután
elmúlt, nagy nehezen felült az ágyán és megdörzsölte
halántékát. Egy jó forró gyógytea. Az kell neki. Méghozzá
sürgősen.
Lekapta székéről pulcsiját s miközben felvette,
elindult az ajtó felé...viszont ahogy megnyomta volna a kilincset,
azon nyomban megdermedt.
Szemei tágra nyíltak, ahogy eszébe
jutott az utolsó dolog, ami az ájulása előtt történt.
Avval
tisztában volt, hogy ezúttal a konyhában történt meg a dolog és
rögtön utána sötétült el előtte minden...de...hogy került fel
ide?
Gyomra összeszorult azon gondolat hatására, hogy mi van,
ha mikor apja és hugai hazajöttek, őt teljesen meztelenül,
koszosan és ájultan találták a konyhapulton?
Keze megremegett
miután végre lenyomta a kilincset s már-már betegesen gyors
szívveréssel lebotorkált a lépcsőn. Szinte félve pillantott be
a fentebb említett helyiségbe, de örömmel konstatálta, hogy
minden a legnagyobb rendben. A földön nem hevert üres tejszínhabos
flakon, se félig megrágott eperdarabok és a pulton se feküdt
elalélt, csupasz Ichigo...csak egy kis papírdarab, rajta pedig Yuzu
kézírását vélte felfedezni.
Továbbra is hevesen dobogó
szívvel emelte fel a cetlit s olvasta az üzenetet. Mikor a végére
ért, szabályosan leesett az álla és szemei hatszorosukra
nőttek.
Természetesen megkönnyebbült, hogy nem az előbbi
elmélete valósult meg a jelek szerint, de ahogy belegondolt, hogy
ez lehetséges lehet...nem hitte el!
Yuzu leírta, hogy mikor
hazajöttek, Ichigot a nappaliban találták a kanapén heverve, a
dohányzóasztalon egy érdekes levéllel, amit Orihime írt. Az állt
benne, hogy a fiú rosszul lett a találkozásukkor és a lány
hazahozta. Ichigo húgának kétségbeesetten összetákolt
szóhalmazára kicsit lelkiismeret furdalása lett. Még a végén
közölte, hogy hol talál gyógyszert és hogy pihenjen. Bár sajnos
az antibiotikum elfogyott, szóval mást kell majd keresnie addig,
míg nem hoznak neki délután.
Mindezek után...az utolsó
mondatot többször is elolvasta, hogy megbizonyosodjon felőle; nem,
nem álmodik. Végül hangosan felnevetett.
Kishúga megjegyezte
ugyanis, hogy teljesen ledöbbent Orihime írási stílusán. Tele
hibákkal és álmában se gondolta volna, hogy a lány ilyen
szavakat használ. Mintha nem is ő írta volna a levelet. Na igen,
pont a legrosszabb alanyra esett a választás, hogy egy pillanatra
az illető a bőrébe bújjon.
Ichigo még mindig mosolygott,
mikor már a teát csinálta. Ahogy vizuálisan elképzelte
Grimmjowt, amint próbál elviselhető megfogalmazottságú levelet
írni, ismét elnevette magát. Csoda, hogy ennyi sikerült
neki!
Ráadásul...egy jó pont neki. Nem hagyta a shinigamit
csakúgy ott, abban a helyzetben, hanem próbálta orvosolni a
problémát...elég érdekes módon.
Elpirult a gondolatra, ám a
teafőző hangja kizökkentette őt.
Immáron teásbögréjével
kezében ült le az asztalhoz és nézett ki az ablakon. Odakint még
mindig borús, esős idő uralkodott és a szél is feltámadt.
Közeledett a november, ami már a tél előjeleit hordozza magával.
De Ichigo nem a hidegtől tartott. Az érdekelte őt a
legkevésbé.
Mivel decemberben kezdetét veszi egy
visszafordíthatatlan folyamat. Egy vérre menő háború.
Szíve
összeszorult, mikor belegondolt, hogy akkor bizony nem hagyatkozhat
az érzelmeire. Ki kell azokat zárnia lelkéből...lehet, hogy
örökre.
Hiszen Grimmjow is egy arrancar. Ellenség. Ellene is
harcolnia kell majd...de vajon képes lesz rá?
Belekortyolt
teájába s mintha az ital forró gőzétől várná agya
megtisztulását, mélyet szippantott belőle. Mostani érzéseire
hivatkozva, biztos nem fogja tudni megtenni. De akkor mi lesz?
Mindezek mellett...szeretett volna erről vele is beszélni. Hogy ő
mit gondol a felmerülő problémáról...érdekli e őt
egyáltalán?
Ichigo már régóta kérdezni akart tőle valamit,
de nem volt hozzá mersze, hogy megtegye. Túl nyilvánvalónak
tartotta, hogy "rossz" választ fog kapni. Ennek ellenére
is fel akarta tenni azt a kérdést, csakhogy hallja, ahogy ő
mondja...nem valaki más, hamis szavakat formálva.
Az eső még
jobban rákezdett és kíméletlenül verte az ablaküveget. Igazából
hálás is volt az espadanak, hogy most itthon kellett maradnia.
Ilyen időben bent poshadni a suliban kész öngyilkosság. Ráadásul
így egy kicsit tud gondolkodni és addig se kell a többiek furcsa
arckifejezését nézni, ahogy őt bámulják. Biztos volt benne,
hogy nem igen felejtették el a szombati incidenst és a jövőben
érdeklődni fognak utána.
Ichigo ekkor hangokat hallott a
bejárati ajtó felől. Először azt hitte, apja jött haza, de
valahogy balsejtelem lett úrrá rajta. Az a túlzottan ismerős
balsejtelem.
Felemelkedett a székről és alindult az előszoba
felé. Az onnan jövő nesz egyre halkult és ahogy a shinigami
kilépett a konyhából, elhalt. A fiú kérdőn nézett a bejárat
irányába, ám semmi jelét nem látta, hogy behatolás történt
volna. Pislogva fürkészte az előszobát, eredménytelenül. Nem
látott semmit és senkit, csak kísértő félhomályt.
Fordult
is volna vissza a konyhába, de egy kéz a vállán megakadályozta
benne.
- Yo, Ichigo. - hallotta a feje felett az oly ismert hangot
és rögvest megfordult. Talán nem kell részletezni, hogy ki is
állt előtte.
- Mi lenne, ha leszoknál erről a hülye hátulról
való felbukkanásokról?! Kikészít! - mordult rá Ichigo, miután
túl volt egy enyhe szívrohamon és nem törődve az arrancar egyre
szélesebbre húzódó vigyorával ment vissza a helyiségbe.
-
Még mindig nem mondtam le a tervemről. - mondta Grimmjow nevetve és
követte a fiút.
- Pedig igazán jó lenne...rohadt jól elérted
a célodat. - sóhajtotta fáradtan Ichigo visszaülve székére.
-
Hízelgő, ez viszont arra ösztönöz, hogy ne hagyjam abba!
-
Tudom, hogy nehezedre esik, de legalább ma kímélj meg a
faszságaidtól. - pillantott az arrancarra, aki zsebre vágott
kézzel támaszkodott az asztal oldalának..
- Tch...ez a hála,
amiért kihúztalak a szarból? - emelt fel egy szemöldököt az
espada és hideg tekintetét mélyesztette Ichigoéba.
- Ha jól
emlékszem, miattad lettem beteg. Ezek után szerintem alap, ha egy
kicsit el kezdesz gondolkodni és nem engeded a játékszeredet
veszni hagyni. - a fiú a "játékszer" szót olyan erős
gúnnyal mondta ki, hogy maga is meglepődött.
Látta, hogy
Grimmjowra is gyakorolt egy kis hatást, mert ahelyett, hogy
visszavágott volna valami erőset, csak összeszűkítette szemeit
és hallgatott. Ichigo kis híján megrémült tőle...lehet, hogy
később akar törleszteni.
Nyomasztó csend ereszkedett rájuk.
Végül aztán az espada kiszedte zsebéből egyik kezét és az
asztalra dobott egy kis fehér papírdobozt. A shinigami kérdőn
pislogott hol a dobozkára, hol Grimmjowra.
- Ez meg...mi? -
nyögte ki végül.
- Szerinted? - vetette oda ingerülten az
arrancar, majd hátat fordított. - Rohadt szerencsés módon az
olvasás még nem jelent gondot!
Ichigonak beletelt
1-2másodpercbe, mire leesett neki a dolog. Hát persze...a dobozban
volt az antibiotikum, ami elfogyott. Yuzu a levélben írta, hogy
várnia kell, míg hoznak neki...de ki tudja, meddig romolhat még
addig az állapota. Érezte is, hogy egyre vacakabbul van.
Hirtelen
nem tudott mit mondani. A tény, hogy Grimmjow képes volt elmenni
gyógyszerért a patikába, teljesen sokkolta. Úristen! Mi van
ezzel?! A végén kiderül, hogy mégis van szíve.
Ichigo
pirultan nézett farkasszemet az espada hátával.
-
Öhm...Grimmjow...köszönöm... - suttogta zavartan, majd bögréjébe
temette tekintetét, de még így is látta, hogy a férfi
válaszképpen csak megvonta a vállát. Ám nem sokkal később a
shinigaminak eszébe jutott valami.
- De várjunk csak egy kicsit!
Mégis hogy a fenébe fizetted ezt ki?! - kiáltott fel, de ennek
hatására egy újabb köhögés hullám sodort végig
rajta.
Grimmjow sejtelmesen pillantott hátra válla felett és
széles vigyorra húzta ajkait. Kuncogva válaszolt;
- Sehogy.
-
HE?!
- Hogy a francba fizethettem volna ki, ha engem nem látnak,
Ichi?
- De...mégis! Hogy az a...! Grimmjow! - szorult ökölbe
keze, miután elmúlt köhögése és dühösen meredt az espadara.
-
Nyugszik a shinigami...
- Akkor is, ez lopásnak számít!
-
Döntsd el, hogy kell az a szar, vagy inkább porlasszam el egy
ceroval?! - fordult újra Ichigo felé Grimmjow és fenyegető
mozdulatot tett, mint aki tényleg képes lenne elsütni egy cerot.
A shinigami persze rögtön tudta, hogy ez mivel járna; a ház
teljes megsemmisülésével. Ráadásul igazából igenis hálás
volt, hogy az espada...törődött vele. Akárhogy is nézzük, ez
bizony törődés és figyelemre méltatás volt Grimmjow részéről,
amit még Ichigo sosem látott tőle és ez teljesen zavarba
hozta.
Végül aztán megadóan emelte fel kezét és pirulva
sóhajtott.
- Jó, jó, oké. Csak ne robbantsd fel a házat, ha
lehet... - motyogta s kerülte az arrancar tekintetét.
A férfi
hallgatott és áthatóan fürkészte a shinigamit. Nyilván a fiú
furcsálta viselkedését. Valójában ő maga s igazán értette,
hogy miért is foglalkozik vele ennyire. Nem vall rá, hogy bárkivel
is ilyen közvetlen lenne. De való igaz, és ezt magának is
sikerült beismernie; csak Ichigoval érzi magát egésznek. És
amennyire makacs, sőt, sokkal nehezebb eset mint a shinigami, ez
lenne az utolsó, amit bevallana Ichigonak.
Vállat vont és
morogva indult kifele a konyhából.
- Csinálj, amit akarsz, de
akkor nélkülem. Van jobb dolgom is, minthogy a
szerencsétlenségeidet bámuljam. Mennek neked a dolgok egyedül is,
ha ilyen baszott nagy a szád. - mondta hidegen és kilépett a
helyiségből.
Ichigo ezektől a szavaktól összerezzent és
ijedt szemekkel nézett az espada után. Ám nem sokáig üldögélt
ott. Mintha teste magától mozgott volna, úgy pattant fel és
rohant ki a konyhából. Nem akarta, hogy elmenjen...mellette akart
lenni...
Mikor utolérte az előszobában, reflexszerűen
nyújtotta ki karját és ragadta meg az espada fehér dzsekijének
hátulját.
- Várj! - bukott ki belőle kétségbeesetten a szó,
de hangja megakadt, mikor Grimmjow felé fordította fejét és
kifejezéstelen arccal nézett le rá.
Ichigo agyából úgy
hullott ki minden értelmes gondolat, mint víz a szitából. Csak
tartotta markában az espada felsőjének darabkáját, ő maga pedig
mélyen a kék szempárba nézett. Félve, mégis gyönyörködve
fürdőzött s merült el bennük, hogy onnan olvassa ki az espada
gondolatait.
De nem várta meg, míg Grimmjow beszédre nyitja a
száját. Másik kezével megmarkolta felsője gallérját, maga felé
fordítva így az arrancart és még mindig a kékségbe meredve
felhúzta magát s forrón megcsókolta az espadat.
A férfi erős
ajkainak érzete erősebb színekre mélyítette Ichigo pírját és
érezte, hogy Grimmjow enyhén elvigyorodik szája mentén, karjait
szorosan a fiú dereka köré fonja, közelebb húzva így őt,
Ichigo pedig lábujjhegyre állt, hogy mélyítse az érzéki
pillanatot.
Ez a csók magába foglalt minden érzést és
mondanivalót; megbánást, szenvedélyt, dicsőséget, boldogságot
s mégis keserűséget. Hisz mindketten tudták, hogy mit fog hozni a
jövő. De Ichigo reménykedett benne, hogy képesek lesznek azon
felülkerekedni és győzni.
A shinigami is halványan
elmosolyodott és egy apró, kéjes nyögést hallatott. Maga se
tudta, pontosan miért, de könnyek kezdték szúrni lehunyt szemeit
és enyhén megszédült. Eddig észre se vette, hogy ennyire fáj a
feje...és ez fokozódni látszódott.
Térdei megremegtek, karjai
elernyedtek és amint ajkai elváltak Grimmjowétól, tehetetlenül
zuhant a padló felé, viszont az utolsó pillanatban erős kezek
akadályozták meg a kemény földet érést. Az espada szorosan
tartotta az ájult Ichigot karjaiban és szokatlanul lágy
tekintettel nézett le rá.
Gondolkodás nélkül felkapta az
ernyedt testet és elindult vele felfelé a lépcsőn.
Ichigo arca
kipirult volt, de nem csak az előbbi tett következményeképp,
hanem az egyre csak növekvő testhőmérséklete miatt is. Grimmjow
érezte csupasz mellkasán a forró homlokot, mire lemondóan
felsóhajtott. Így teljesen használhatatlan a fiú, ha még jobban
felizgatná, nem biztos, hogy egyhamar kigyógyulna a betegségből.
Mikor az espada felért a lépcső tetejére megtorpant és
hevesen megrázta a fejét.
- Mi a francot művelek? - mormogta
kissé ingerülten, ahogy újra lepillantott az eszméletlen
shinigamira.
Semmi szokatlan nem lenne abban, ha most csakúgy itt
hagyná, hisz ő nem az az érzelgős fajta. De valami mégis csak
marasztalta. Talán mert ő is érezte, amit Ichigo...hogy 1 hónap
múlva minden megváltozik. Nem csinálhatják ezt már sokáig...nem
egy oldalon állnak és a háborúban nincs helye a privát szférák
titkainak felbolygatásának. Akkor azokat el kell dobni, csak a
harcnak szabad utána létezni. A győzelemnek. Ugyanis mindkettő
fél a győzelemért küzd, amazt pedig veszélyeztetnék ezek a
rejtett érzések. Már az is rettentő kockázatos volt, hogy
Grimmjow egyre többször jött át ebbe a dimenzióba.
Mikor
aztán belépett a szobába, Ichigot befektette az ágyába s egy
ideig csak állt mellette. Bizony, odaát Las Nochesben mindenkinek
szemet szúrt Grimmjow sűrű Karakurába való látogatása, de
ezzel az espada nem foglalkozott. Jobban mondva, leszarta. Aizent
amúgy se érdekli "szolgálóinak" személyes ügyei, de
olykor már ő is felhozta a témát és rendesen megfenyegette az
arrancart, amit persze ő eleresztett a füle mellett. Egy idő után
ez odáig fajult, hogy erőszakot kezdtek rajta alkalmazni. Ám nem
is akármilyet.
Kínzásokról szó sem volt, inkább valami
másnak tették ki a hatos számút. Olyan dolognak, amiről azt
hitte, neki nem kell tartania...
Az emlékek hatására öklei
összeszorultak, dühtől és szégyenében megjelenő vörösségtől
eltorzult arccal fúrta tekintetét az egyik sarokba.
Lehet, hogy
nem csak Ichigo miatt is jött immáron nap mint nap a városba,
hanem hogy megmeneküljön a sorozatos megszégyenüléstől,
megalázásoktól. Rohadt gyávának érezte magát...ám mikor
átlépett ebbe a dimenzióba, meg tudott feledkezni
gyávaságáról.
Tudta, hogy az előtte fekvő shinigamival való
hasonlóságai észhez térítik és hiányosságai pedig kiegészítik
őt. Az elején ezt az elméletet megvetette és szórakozást
csinált belőle, de ez alatt a rövid idő alatt Ichigo karmája
befolyásolta Grimmjow személyiségét. Már ő maga se tudta, mit
akar...
Az espada kék szemeit ismét a fiúra emelte, majd
megfordult és kiment a szobából...épp akkor, mikor Ichigo enyhén
megrándult és egy apró nyöszörgés hagyta el a torkát. Hallotta
még a távolból a léptek tompa zaját és erre nagy nehezen
felemelte pilláit. Kissé zavartan nézett körül és megint csak
nem tudta hova tenni a szobájába való visszatérést.
"Basszus,
elegem van!" gondolta mérgesen, mikor ujjaival dörzsölni
kezdte homlokát. Feje még mindig rettenetesen sajgott és
szerencsétlen módon odalent maradt a gyógyszer...és most nincs az
az isten, amiért felbírna kelni.
Addig átkozta magát
szerencsétlenségei miatt, míg újra meghallotta a lépteket a
lépcsőn. Furcsa ötlettől vezérelve hunyta le újra szemeit és
úgy tett, mint aki még mindig eszméletlen.
Nem sokkal később
Grimmjow ismét a szobájában volt és a fiú ágyához sétált.
Ichigo hallott valamit koppanni az asztalon, majd kis hatásszünet
után egy tipikus "tch"-t.
Ezután papírzörgés és az
ágy szélének süllyedése következett, amit a shinigami nem
tudott mire vélni. Érezte, hogy teste az arrancar lábai közé
szorul és hogy egyik keze a fiú vállának nyomódik. Szíve
torkába ugrott, ahogy elképzelte, milyen szituáció alakulhatott
ki az imént. Igyekezte elrejteni az egyre csak érződő pírt
orcáin, de az erőszakosan ellepte Ichi képét. Csak imádkozni
tudott, hogy ezt Grimmjow nem vette észre...pedig nem is hívő!
Túl
sokáig, szinte az örökkévalóságig nem történt semmi. A
shinigami már-már azt hitte, nem is fog és készült volna
kinyitni szemeit, mikor forró ajkak érintették az övét, mitől a
fiú szája enyhén kinyílt...és valami folyadék csordult át
szájüregébe. Ichigo hatalmas kérdőjelekkel a fejében próbálta
kitalálni, hogy mi lehet az, végül aztán megérezte a tea és
valami más keverékének kesernyés ízét. De ez csak mellékes íz
volt ahhoz képest, mint amit Grimmjow ajkai nyújtottak...és amik
mintha hozzánőttek volna az övéhez.
Óriási önkontrollra
volt szüksége, hogy ne emelje meg karjait és ne tekerje azokat az
espada nyaka köré. Ujjai enyhén megremegtek a gondolattól s a
lepedőbe mélyedtek egy pillanatra. Ám pár másodperc múlva az
arrancar ajkai elszakadtak Ichigoétól, mire ő felköhögött és
próbált levegőhöz jutni. Kinyitotta szemeit és azok rögvest
Grimmjow kékségével találkoztak, ahogy annak az ismerős fénynek
az enyhe szikrájával néz le rá.
Önelégülten elvigyorodott,
mikor látta Ichigo pírját mélyülni és halkan felkuncogott.
-
Miért van olyan érzésem, hogy rohadtul nem voltál már
eszméletlen? - suttogta sejtelmesen s elhúzódott a shinigami
arcától.
Ichigo is megpróbált felülni, de csak egy könyökkel
való támaszkodásra volt elég ereje. Még mindig enyhén
köhécselve fürkészte Grimmjowt, majd mikor az végleg elmúlt,
elhúzta a száját.
- Fogd be. - mondta és megtörölte állát,
amin még mindig folydogált egy kevés abból a folyadékból. -
Mégis mi a fene volt ez?
Az espada fejével a földön heverő
papírgalacsinra bökött és még mindig vigyorgott.
- Tudod,
olvasni még mindig tudok.
- És ebben egyre jobban kételkedem. -
sóhajtott fáradtan Ichigo. - Gondolom nem pontosan ez volt a
utasítás...hogy így add be nekem.
Grimmjow felnevetett és
ujjával erősen visszanyomta fekvő helyzetbe a shinigamit, s ismét
közel hajolt hozzá.
- Lehet... - halkult el a hangja és
szemében immáron teljes lánggal égett a szokásos fény. - ...az
állt benne, hogy kétszer kell. És mi azt akarjuk, hogy kigyógyulj
ebből a cseszett betegségből...ugye, Ichi?
Ichigo arca
szabályosan lángolt és csak hápogni tudott. Ezen idő alatt
Grimmjow immáron újabb adag itallal a szájában közelített felé
és teperte teljesen maga alá a szerencsétlen fiút. Csak egy enyhe
nyikkanást hallatott, mikor az espada újra elkapta a shinigami
ajkait és nyelve erőszakos mozdulatával nyitotta szét Ichigo
száját, mitől persze a folyadék két oldalt lecsordult a fiú
nyaka mentén, alig pár csepp jutva végül szájüregébe. Hát
persze hogy csak ürügy volt az egész...
Ám ahogy az erős
ajkak habzsolták az övét és az arrancar nyelve őrült tánca
perdült partneréjével, Ichigo hagyta magát és visszafogottság
nélkül ölelte magához nyakánál Grimmjowt. Az espada keze
lejjebb csúszott a lepedő mentén és betért a fiú dereka és a
közé, végigsimítva így Ichigo hátát, egészen a fenekéig.
Ichigi belenyögött az arrancar szájába, mikor ő erősen
megmarkolta a shinigami fenekét és megemelve csípőjét
hozzányomta őt saját ágyékához.
Ahogy Grimmjow megérezte a
fiú erekcióját, megtörte a vad csókot és vigyorogva
kuncogott.
- Még ilyen állapotban is csak a szexet akarod,
Ichi?
- Te provokálod ki belőlem...barom... - zihálta a fiú és
picit sértődötten nézett fel az arrancarra. - Mellesleg ez előbbi
dolog...aljas húzás volt!
- Aljas, de hatásos. - röhögött az
espada, majd letápászkodott Ichigoról és keresztbe az ágyon
mellé ült hátát vetve a falnak.
A fiú is felült és kérdőn
nézett Grimmjowra. Furcsálta, hogy most nem kezdett neki a
dolognak...talán mert tudta, hogy most ez nem a legalkalmasabb.
Ichigo elég hamar kidőlne...
Lemondóan felsóhajtott, majd
térdeit felhúzta és azokra támasztotta kezeit. Kis csend
ereszkedett rájuk, csak az eső halk kopogását hallgatták a
párkányon. Olyan békés volt minden...nyomasztóan békés. El se
tudta hinni, hogy ilyet is meg tud élni az espada
társaságában.
Óvatosan felé pillantott. Grimmjow bal lábát
felhúzva és ugyancsak bal kezét rajta pihentetve, enyhén oldalra
döntött fejjel és lehunyt szemekkel szuszogott. Ha nem ismerné,
Ichigo azt hinné, hogy alszik, de persze az arrancarok sosem teszik
ezt.
Csak nézte a máskor lobbanékony és kiszámíthatatlan
férfit, aki úgy ült ott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Ichigonak volt egy olyan érzése, hogy ez lehet az utolsó békés
együttlétük. Igaz, december még odébb van...de az a szorongó
érzés a mellkasában ezt meghazudtolta.
Kezdte zavarni ez a
nyomasztó csend. Fejét fordította Grimmjow felé és csipkelődő
hangon így szólt.
- Nem gondoltam volna, hogy megérem
ezt...mármint hogy te vigyázol rám. - az utolsó három szó
érdekes utóízt hagyott szájában. Olyan furcsa volt ezeket
kimondania... - Máskor csak Yuzuék vannak itt és néha Orihime is
benéz...de velük persze beszéden kívül semmi sem történik.
Ishidáék meg... - itt vállat vont és halványan elmosolyodott.
-
Kurva unalmas lehet akkor azokra hagyatkozni... - mormogta gúnyosan
még mindig csukott szemmel az espada, de ezután ismerős vigyorra
húzódtak ajkai. - ...talán távollétük után kicsit aktívabbak
lesznek és nem fogsz unatkozni nélkülem se. Főleg, hogy lesz egy
kis dolgot, miután visszajöttek.
Ichigo elengedte füle mellett
a barátait érő nem túl jóindulatú megjegyzést, de ahogy
végiggondolta a másik két mondatot, kérdőn nézett Grimmjowra.
-
Ezt mégis hogy érted...? - felemelt egy szemöldököt.
Az
espada nem válaszolt, csak gonoszan felnevetett, mire a shinigami
fejében kezdett összeállni a kép.
- Csak nem...? A te mocskos
kezed van a dologban, mi?! Te tűntetted el őket! - kiáltott rá
mérgesen a fiú és fenyegetően közelebb kúszott az
arrancarhoz.
Grimmjow hallgatott és állta az indulattól
csillogó tekintetett s a vigyor még mindig nem tűnt el.
- Ki
vele, hol vannak? - morogta Ichigo s erősen megmarkolta az espada
gallérját, aki erre flegmán vállat vont.
- Valaki kezelésbe
vette őket odaát, Soul Societyben. - mondta aztán egyszerűen.
-
He...? Kicsoda? - pislogott a shinigami.
A férfi ismét nevetett
és lehalkította a hangját, mintha az információ szigorúan
titkos lenne. De valójában ezzel is csak Ichigot akarta cukkolni,
akiben menten megállt a vérkeringés, mikor meghallotta a nevet.
-
Zaraki Kenpachi.
Ichigo remegő ujjai felmondták a szolgálatot
és elengedték Grimmjow dzsekijét. A fiú megrökönyödve nézett
rá és hirtelen nem tudott mit mondani. Úristen, Orihimeéknek
annyi!
- H-hogy...Kenpachi?! - nyögte végül kétségbeesetten.
- De...hogy tudtad rávenni, hogy két embert és egy quincyt...?!
-
Nem én vettem rá...hanem te.
Mégpedig
egy ígérettel; harcolsz vele, ha kicsit megedzi azokat a
szerencsétleneket. Az az állat naná, hogy rögtön belement! -
Grimmjow egyre nagyobb vigyorral a képén figyelte, ahogy Ichigo
szemei tágabbra nyílnak a rémülettől és a döbbenettől.
Végül aztán megrázta a
fejét, majd dühösen az espadanak rontott és vészjósló hangon
sziszegte a képébe.
- Ezt még megkeserülöd, te...!
Az
arrancar karjaival átfonta Ichigo derekát és közelebb húzta őt
magához.
- Rohadt kíváncsivá tettél, Ichi! - suttogta
nevetve. - És amint látom, már nem is vagy olyan rosszul...ezek
szerint nem baj, ha bepótoljuk a mai óra anyagát. Kezdjük egy kis
anatómiával! - s ahogy kimondta az utolsó szót, hevesen hanyatt
döntötte a shinigamit, akinek ellenkeznie sem volt ideje.
Grimmjow
habozás nélkül rántotta le róla a nadrágot és máris Ichigo
meredező férfiasságát kezdte falni. A fiú hatalmasat nyögött a
hevesség eredménye végett és teste enyhén megugrott, mikor az
espada fogaival ingerelte a makkot. Érezte, hogy nem fogja sokáig
bírni, hisz nagyon megviselt volt. Ahogy a forróság újra
elöntötte őt fegyvere körül, amint Grimmjow mélyen szájába
tolta férfiasságát, egy elhalt nyikkanás hagyta el a száját és
hátravetette a fejét. Heréi sem maradtak érintetlenül, az espada
keményen masszírozta a golyókat és közben heves fejmozdulatokkal
szopta a shinigamit.
Minden mozdulatra villámok cikáztak át
Ichigo testén és csontjai beleremegtek a szenvedélyes
mozdulatsorba. Tudta, hogy átkozottul sokba fog ez neki kerülni, de
a felgyülemlett feszültség jobban kínozta őt. Ráadásul nem
tudott betelni vele...Grimmjow iszonyat jó volt abban, hogy
kielégítse. Egyszerűen érezte, hogy Ichinek mire van szüksége.
És amit a shinigami akar, azt az espada többszörösen is. De nem
kell sokat várni, hogy a fiatalabbik fél is engedjen és sodródjon
az árral.
Ahogy megjósolta, Ichigo máris érezni kezdte
orgazmusának közeledtét s erősen a lepedőbe markolt. A
beteljesülés ereje minden pillanatban hatalmasakat növekedett, ezt
Grimmjow is érezte, mivel a shinigami teste összerándult és ő
maga óriási nyögés sorozatot hallatott, hangja visszhangokat
verve a szoba falain.
Az espada fülének persze ez kellemes
dallam volt és arra ösztönözte, hogy gyorsabban dolgozzon.
Nagyokat szívott s kezével az ágyék teljes felületét rendesen
megmunkálta. És itt telt be a pohár. Ichigo nektárja
megállíthatatlanul lövellt Grimmjow szájába s egy kevés az
állán is lefolyt. A shinigami zihált és gyönyörtől csillogó
szemekkel pillantott le az espadara, aki végül lecuppant a fiú
faszáról és rávigyorgott.
Ujjával letörölte álláról a
kevés spermiumot és Ichi felé nyújtotta, aki azonnal bekapta azt.
Saját magát ízlelgette, de nem bánta, hisz Grimmjow volt a
kínáló.
Miután az utolsó cseppig eltűntette a cseppeket és
az arrancar kiszedte szájából ujját, a shinigami fáradtan terült
szét az ágyán. Érdekes, azt hitte, hogy egy ilyen után rohadt
szarul fogja érezni magát, de a kimerültségen és a
kielégültségen kívül nem érzett semmit.
A hatos még mindig
önelégülten vigyorogva felé hajolt és gonoszan kuncogott.
-
Jobb volt, mint az a fos kotyvalék, hee~?
- Fogjuk rá... -
mosolygott Ichigo kacéran.
- Helyes... - mormogta kicsit
komolyabban Grimmjow és lekászálódott az ágyról. - ...ugyanis
lehet, hogy már nem lesz ilyenben részed.
A shinigami kérdőn
nézett rá és felült. Bár nem kellett túlzottan megerőltetnie
agyát, hogy felfogja, mit akar ezzel az espada mondani. Vészesen
fogy az idő, készülni kell a harcra és nem fognak tudni időt
szakítani ilyen tevékenységekre. Ezért is akart Grimmjow ma egész
nap vele lenni. Olyan volt ez, mint egy sajátos búcsú.
-
Tudom... - suttogta Ichigo és lehajtotta a fejét. - ...köszönöm,
Grimmjow...tényleg.
Az arrancar nem mondott semmit, csak állt
neki háttal, némán. Végül kezével csinált egy ismerős
mozdulatot és a dimenziókapu megnyílt.
- Ne köszönj még semmit. - mondta színtelen hangon, miközben átlépett a kapun. - Ha én már véremben ázva fekszem az aszfalton...akkor. Elvárom. Vagy egy másik életben az első találkozásunkkor foglak könyörtelenül kinyírni.
- Ez nem fog bekövetkezni... - emelte fel a fejét a fiú és mélyen az espada kék szemeibe nézett. - ...mert melletted heverve fogok meghalni.
Grimmjow döbbenten nézett a fátylas szemű Ichigora, de mire bármit is mondhatott volna, bezárult a tér előtte.
Ami zárva maradt egészen a végéig...mindennek a végéig.
