Asamashi

Csepp. Csepp. Csepp...
Tisztulnak az érzelmek...
Csepp. Csepp.
...és múladoznak a válaszolatlan kérdések.
Csepp. Csepp...
Mi történt vajon?

Csepp. Csepp. Csepp...
Ami úgy tűnt eddig...
Csepp. Csepp...
...sosem változik...
Csepp. Csepp...
...mintha mégis átalakulna.
Csepp...

Démoni szárnyait veszti a múlt...
Csepp.. Csepp. Csepp.
...újjászületik a jelen...
Csepp. Csepp.
...de ez a jövőben...
Csepp...
...mit jelent?
Csepp. Csepp...

Ezt csak azok tudják...
Csepp. Csepp. Csepp...
...akik bíznak a jövő dicsőségében...
Csepp. Csepp...
...de aki megriad és elfordul...
Csepp. Csepp...Csepp.
...az aljasság rabja marad.
Csepp...Csepp.

Örökre...
Csepp...Csepp.

******************************

A szoba körvonalai apránként élesedtek ki Ichigo szeme előtt. Szörnyű fej és torokfájással ébredt, minden porcikája sajgott, ízületei mintha betonból lettek volna.
Mikor már látása kitisztult, a shinigami az asztalán lévő órára pillantott: 12:30. Ráadásul fényes nappal. És ha sejtései helyénvalóak, hétfő...vagyis normális körülmények közt a suliban kéne lennie. De ilyen állapotban talán jobb is, ha nélkülözik egy ideig...hacsak nem akarnak egy élőholton kísérletezni.
Próbált visszaemlékezni az előző napra. Pontosan mi is történt vele? lehunyta szemeit s kutatni kezdett emlékeiben. Valami derengett arról, hogy rettenetesen esett, de ennek ellenére elindult a boltba...és aztán...
Villámgyorsan pattantak fel pillái és elvörösödött.
Na igen...Grimmjow tegnap is megtalálta és először egy padon, később pedig itthon a konyhapulton is csinálta vele. Jobban gondolva, az előbbi tett miatt lehet ilyen rosszul. Az a kinti kielégítés az esőben nem tett túl jót neki...részben.
- A rohadt életbe, Grimmjow... - mormogta rekedten, de ahogy e mondat elhagyta ajkait, heves köhögés roham rázta meg a testét. Miután elmúlt, nagy nehezen felült az ágyán és megdörzsölte halántékát. Egy jó forró gyógytea. Az kell neki. Méghozzá sürgősen.
Lekapta székéről pulcsiját s miközben felvette, elindult az ajtó felé...viszont ahogy megnyomta volna a kilincset, azon nyomban megdermedt.
Szemei tágra nyíltak, ahogy eszébe jutott az utolsó dolog, ami az ájulása előtt történt.
Avval tisztában volt, hogy ezúttal a konyhában történt meg a dolog és rögtön utána sötétült el előtte minden...de...hogy került fel ide?
Gyomra összeszorult azon gondolat hatására, hogy mi van, ha mikor apja és hugai hazajöttek, őt teljesen meztelenül, koszosan és ájultan találták a konyhapulton?
Keze megremegett miután végre lenyomta a kilincset s már-már betegesen gyors szívveréssel lebotorkált a lépcsőn. Szinte félve pillantott be a fentebb említett helyiségbe, de örömmel konstatálta, hogy minden a legnagyobb rendben. A földön nem hevert üres tejszínhabos flakon, se félig megrágott eperdarabok és a pulton se feküdt elalélt, csupasz Ichigo...csak egy kis papírdarab, rajta pedig Yuzu kézírását vélte felfedezni.
Továbbra is hevesen dobogó szívvel emelte fel a cetlit s olvasta az üzenetet. Mikor a végére ért, szabályosan leesett az álla és szemei hatszorosukra nőttek.
Természetesen megkönnyebbült, hogy nem az előbbi elmélete valósult meg a jelek szerint, de ahogy belegondolt, hogy ez lehetséges lehet...nem hitte el!
Yuzu leírta, hogy mikor hazajöttek, Ichigot a nappaliban találták a kanapén heverve, a dohányzóasztalon egy érdekes levéllel, amit Orihime írt. Az állt benne, hogy a fiú rosszul lett a találkozásukkor és a lány hazahozta. Ichigo húgának kétségbeesetten összetákolt szóhalmazára kicsit lelkiismeret furdalása lett. Még a végén közölte, hogy hol talál gyógyszert és hogy pihenjen. Bár sajnos az antibiotikum elfogyott, szóval mást kell majd keresnie addig, míg nem hoznak neki délután.
Mindezek után...az utolsó mondatot többször is elolvasta, hogy megbizonyosodjon felőle; nem, nem álmodik. Végül hangosan felnevetett.
Kishúga megjegyezte ugyanis, hogy teljesen ledöbbent Orihime írási stílusán. Tele hibákkal és álmában se gondolta volna, hogy a lány ilyen szavakat használ. Mintha nem is ő írta volna a levelet. Na igen, pont a legrosszabb alanyra esett a választás, hogy egy pillanatra az illető a bőrébe bújjon.
Ichigo még mindig mosolygott, mikor már a teát csinálta. Ahogy vizuálisan elképzelte Grimmjowt, amint próbál elviselhető megfogalmazottságú levelet írni, ismét elnevette magát. Csoda, hogy ennyi sikerült neki!
Ráadásul...egy jó pont neki. Nem hagyta a shinigamit csakúgy ott, abban a helyzetben, hanem próbálta orvosolni a problémát...elég érdekes módon.
Elpirult a gondolatra, ám a teafőző hangja kizökkentette őt.
Immáron teásbögréjével kezében ült le az asztalhoz és nézett ki az ablakon. Odakint még mindig borús, esős idő uralkodott és a szél is feltámadt. Közeledett a november, ami már a tél előjeleit hordozza magával. De Ichigo nem a hidegtől tartott. Az érdekelte őt a legkevésbé.
Mivel decemberben kezdetét veszi egy visszafordíthatatlan folyamat. Egy vérre menő háború.
Szíve összeszorult, mikor belegondolt, hogy akkor bizony nem hagyatkozhat az érzelmeire. Ki kell azokat zárnia lelkéből...lehet, hogy örökre.
Hiszen Grimmjow is egy arrancar. Ellenség. Ellene is harcolnia kell majd...de vajon képes lesz rá?
Belekortyolt teájába s mintha az ital forró gőzétől várná agya megtisztulását, mélyet szippantott belőle. Mostani érzéseire hivatkozva, biztos nem fogja tudni megtenni. De akkor mi lesz? Mindezek mellett...szeretett volna erről vele is beszélni. Hogy ő mit gondol a felmerülő problémáról...érdekli e őt egyáltalán?
Ichigo már régóta kérdezni akart tőle valamit, de nem volt hozzá mersze, hogy megtegye. Túl nyilvánvalónak tartotta, hogy "rossz" választ fog kapni. Ennek ellenére is fel akarta tenni azt a kérdést, csakhogy hallja, ahogy ő mondja...nem valaki más, hamis szavakat formálva.
Az eső még jobban rákezdett és kíméletlenül verte az ablaküveget. Igazából hálás is volt az espadanak, hogy most itthon kellett maradnia. Ilyen időben bent poshadni a suliban kész öngyilkosság. Ráadásul így egy kicsit tud gondolkodni és addig se kell a többiek furcsa arckifejezését nézni, ahogy őt bámulják. Biztos volt benne, hogy nem igen felejtették el a szombati incidenst és a jövőben érdeklődni fognak utána.
Ichigo ekkor hangokat hallott a bejárati ajtó felől. Először azt hitte, apja jött haza, de valahogy balsejtelem lett úrrá rajta. Az a túlzottan ismerős balsejtelem.
Felemelkedett a székről és alindult az előszoba felé. Az onnan jövő nesz egyre halkult és ahogy a shinigami kilépett a konyhából, elhalt. A fiú kérdőn nézett a bejárat irányába, ám semmi jelét nem látta, hogy behatolás történt volna. Pislogva fürkészte az előszobát, eredménytelenül. Nem látott semmit és senkit, csak kísértő félhomályt.
Fordult is volna vissza a konyhába, de egy kéz a vállán megakadályozta benne.
- Yo, Ichigo. - hallotta a feje felett az oly ismert hangot és rögvest megfordult. Talán nem kell részletezni, hogy ki is állt előtte.
- Mi lenne, ha leszoknál erről a hülye hátulról való felbukkanásokról?! Kikészít! - mordult rá Ichigo, miután túl volt egy enyhe szívrohamon és nem törődve az arrancar egyre szélesebbre húzódó vigyorával ment vissza a helyiségbe.
- Még mindig nem mondtam le a tervemről. - mondta Grimmjow nevetve és követte a fiút.
- Pedig igazán jó lenne...rohadt jól elérted a célodat. - sóhajtotta fáradtan Ichigo visszaülve székére.
- Hízelgő, ez viszont arra ösztönöz, hogy ne hagyjam abba!
- Tudom, hogy nehezedre esik, de legalább ma kímélj meg a faszságaidtól. - pillantott az arrancarra, aki zsebre vágott kézzel támaszkodott az asztal oldalának..
- Tch...ez a hála, amiért kihúztalak a szarból? - emelt fel egy szemöldököt az espada és hideg tekintetét mélyesztette Ichigoéba.
- Ha jól emlékszem, miattad lettem beteg. Ezek után szerintem alap, ha egy kicsit el kezdesz gondolkodni és nem engeded a játékszeredet veszni hagyni. - a fiú a "játékszer" szót olyan erős gúnnyal mondta ki, hogy maga is meglepődött.
Látta, hogy Grimmjowra is gyakorolt egy kis hatást, mert ahelyett, hogy visszavágott volna valami erőset, csak összeszűkítette szemeit és hallgatott. Ichigo kis híján megrémült tőle...lehet, hogy később akar törleszteni.
Nyomasztó csend ereszkedett rájuk. Végül aztán az espada kiszedte zsebéből egyik kezét és az asztalra dobott egy kis fehér papírdobozt. A shinigami kérdőn pislogott hol a dobozkára, hol Grimmjowra.
- Ez meg...mi? - nyögte ki végül.
- Szerinted? - vetette oda ingerülten az arrancar, majd hátat fordított. - Rohadt szerencsés módon az olvasás még nem jelent gondot!
Ichigonak beletelt 1-2másodpercbe, mire leesett neki a dolog. Hát persze...a dobozban volt az antibiotikum, ami elfogyott. Yuzu a levélben írta, hogy várnia kell, míg hoznak neki...de ki tudja, meddig romolhat még addig az állapota. Érezte is, hogy egyre vacakabbul van.
Hirtelen nem tudott mit mondani. A tény, hogy Grimmjow képes volt elmenni gyógyszerért a patikába, teljesen sokkolta. Úristen! Mi van ezzel?! A végén kiderül, hogy mégis van szíve.
Ichigo pirultan nézett farkasszemet az espada hátával.
- Öhm...Grimmjow...köszönöm... - suttogta zavartan, majd bögréjébe temette tekintetét, de még így is látta, hogy a férfi válaszképpen csak megvonta a vállát. Ám nem sokkal később a shinigaminak eszébe jutott valami.
- De várjunk csak egy kicsit! Mégis hogy a fenébe fizetted ezt ki?! - kiáltott fel, de ennek hatására egy újabb köhögés hullám sodort végig rajta.
Grimmjow sejtelmesen pillantott hátra válla felett és széles vigyorra húzta ajkait. Kuncogva válaszolt;
- Sehogy.
- HE?!
- Hogy a francba fizethettem volna ki, ha engem nem látnak, Ichi?
- De...mégis! Hogy az a...! Grimmjow! - szorult ökölbe keze, miután elmúlt köhögése és dühösen meredt az espadara.
- Nyugszik a shinigami...
- Akkor is, ez lopásnak számít!
- Döntsd el, hogy kell az a szar, vagy inkább porlasszam el egy ceroval?! - fordult újra Ichigo felé Grimmjow és fenyegető mozdulatot tett, mint aki tényleg képes lenne elsütni egy cerot.
A shinigami persze rögtön tudta, hogy ez mivel járna; a ház teljes megsemmisülésével. Ráadásul igazából igenis hálás volt, hogy az espada...törődött vele. Akárhogy is nézzük, ez bizony törődés és figyelemre méltatás volt Grimmjow részéről, amit még Ichigo sosem látott tőle és ez teljesen zavarba hozta.
Végül aztán megadóan emelte fel kezét és pirulva sóhajtott.
- Jó, jó, oké. Csak ne robbantsd fel a házat, ha lehet... - motyogta s kerülte az arrancar tekintetét.
A férfi hallgatott és áthatóan fürkészte a shinigamit. Nyilván a fiú furcsálta viselkedését. Valójában ő maga s igazán értette, hogy miért is foglalkozik vele ennyire. Nem vall rá, hogy bárkivel is ilyen közvetlen lenne. De való igaz, és ezt magának is sikerült beismernie; csak Ichigoval érzi magát egésznek. És amennyire makacs, sőt, sokkal nehezebb eset mint a shinigami, ez lenne az utolsó, amit bevallana Ichigonak.
Vállat vont és morogva indult kifele a konyhából.
- Csinálj, amit akarsz, de akkor nélkülem. Van jobb dolgom is, minthogy a szerencsétlenségeidet bámuljam. Mennek neked a dolgok egyedül is, ha ilyen baszott nagy a szád. - mondta hidegen és kilépett a helyiségből.
Ichigo ezektől a szavaktól összerezzent és ijedt szemekkel nézett az espada után. Ám nem sokáig üldögélt ott. Mintha teste magától mozgott volna, úgy pattant fel és rohant ki a konyhából. Nem akarta, hogy elmenjen...mellette akart lenni...
Mikor utolérte az előszobában, reflexszerűen nyújtotta ki karját és ragadta meg az espada fehér dzsekijének hátulját.
- Várj! - bukott ki belőle kétségbeesetten a szó, de hangja megakadt, mikor Grimmjow felé fordította fejét és kifejezéstelen arccal nézett le rá.
Ichigo agyából úgy hullott ki minden értelmes gondolat, mint víz a szitából. Csak tartotta markában az espada felsőjének darabkáját, ő maga pedig mélyen a kék szempárba nézett. Félve, mégis gyönyörködve fürdőzött s merült el bennük, hogy onnan olvassa ki az espada gondolatait.
De nem várta meg, míg Grimmjow beszédre nyitja a száját. Másik kezével megmarkolta felsője gallérját, maga felé fordítva így az arrancart és még mindig a kékségbe meredve felhúzta magát s forrón megcsókolta az espadat.
A férfi erős ajkainak érzete erősebb színekre mélyítette Ichigo pírját és érezte, hogy Grimmjow enyhén elvigyorodik szája mentén, karjait szorosan a fiú dereka köré fonja, közelebb húzva így őt, Ichigo pedig lábujjhegyre állt, hogy mélyítse az érzéki pillanatot.
Ez a csók magába foglalt minden érzést és mondanivalót; megbánást, szenvedélyt, dicsőséget, boldogságot s mégis keserűséget. Hisz mindketten tudták, hogy mit fog hozni a jövő. De Ichigo reménykedett benne, hogy képesek lesznek azon felülkerekedni és győzni.
A shinigami is halványan elmosolyodott és egy apró, kéjes nyögést hallatott. Maga se tudta, pontosan miért, de könnyek kezdték szúrni lehunyt szemeit és enyhén megszédült. Eddig észre se vette, hogy ennyire fáj a feje...és ez fokozódni látszódott.
Térdei megremegtek, karjai elernyedtek és amint ajkai elváltak Grimmjowétól, tehetetlenül zuhant a padló felé, viszont az utolsó pillanatban erős kezek akadályozták meg a kemény földet érést. Az espada szorosan tartotta az ájult Ichigot karjaiban és szokatlanul lágy tekintettel nézett le rá.
Gondolkodás nélkül felkapta az ernyedt testet és elindult vele felfelé a lépcsőn.
Ichigo arca kipirult volt, de nem csak az előbbi tett következményeképp, hanem az egyre csak növekvő testhőmérséklete miatt is. Grimmjow érezte csupasz mellkasán a forró homlokot, mire lemondóan felsóhajtott. Így teljesen használhatatlan a fiú, ha még jobban felizgatná, nem biztos, hogy egyhamar kigyógyulna a betegségből.
Mikor az espada felért a lépcső tetejére megtorpant és hevesen megrázta a fejét.
- Mi a francot művelek? - mormogta kissé ingerülten, ahogy újra lepillantott az eszméletlen shinigamira.
Semmi szokatlan nem lenne abban, ha most csakúgy itt hagyná, hisz ő nem az az érzelgős fajta. De valami mégis csak marasztalta. Talán mert ő is érezte, amit Ichigo...hogy 1 hónap múlva minden megváltozik. Nem csinálhatják ezt már sokáig...nem egy oldalon állnak és a háborúban nincs helye a privát szférák titkainak felbolygatásának. Akkor azokat el kell dobni, csak a harcnak szabad utána létezni. A győzelemnek. Ugyanis mindkettő fél a győzelemért küzd, amazt pedig veszélyeztetnék ezek a rejtett érzések. Már az is rettentő kockázatos volt, hogy Grimmjow egyre többször jött át ebbe a dimenzióba.
Mikor aztán belépett a szobába, Ichigot befektette az ágyába s egy ideig csak állt mellette. Bizony, odaát Las Nochesben mindenkinek szemet szúrt Grimmjow sűrű Karakurába való látogatása, de ezzel az espada nem foglalkozott. Jobban mondva, leszarta. Aizent amúgy se érdekli "szolgálóinak" személyes ügyei, de olykor már ő is felhozta a témát és rendesen megfenyegette az arrancart, amit persze ő eleresztett a füle mellett. Egy idő után ez odáig fajult, hogy erőszakot kezdtek rajta alkalmazni. Ám nem is akármilyet.
Kínzásokról szó sem volt, inkább valami másnak tették ki a hatos számút. Olyan dolognak, amiről azt hitte, neki nem kell tartania...
Az emlékek hatására öklei összeszorultak, dühtől és szégyenében megjelenő vörösségtől eltorzult arccal fúrta tekintetét az egyik sarokba.
Lehet, hogy nem csak Ichigo miatt is jött immáron nap mint nap a városba, hanem hogy megmeneküljön a sorozatos megszégyenüléstől, megalázásoktól. Rohadt gyávának érezte magát...ám mikor átlépett ebbe a dimenzióba, meg tudott feledkezni gyávaságáról.
Tudta, hogy az előtte fekvő shinigamival való hasonlóságai észhez térítik és hiányosságai pedig kiegészítik őt. Az elején ezt az elméletet megvetette és szórakozást csinált belőle, de ez alatt a rövid idő alatt Ichigo karmája befolyásolta Grimmjow személyiségét. Már ő maga se tudta, mit akar...
Az espada kék szemeit ismét a fiúra emelte, majd megfordult és kiment a szobából...épp akkor, mikor Ichigo enyhén megrándult és egy apró nyöszörgés hagyta el a torkát. Hallotta még a távolból a léptek tompa zaját és erre nagy nehezen felemelte pilláit. Kissé zavartan nézett körül és megint csak nem tudta hova tenni a szobájába való visszatérést.
"Basszus, elegem van!" gondolta mérgesen, mikor ujjaival dörzsölni kezdte homlokát. Feje még mindig rettenetesen sajgott és szerencsétlen módon odalent maradt a gyógyszer...és most nincs az az isten, amiért felbírna kelni.
Addig átkozta magát szerencsétlenségei miatt, míg újra meghallotta a lépteket a lépcsőn. Furcsa ötlettől vezérelve hunyta le újra szemeit és úgy tett, mint aki még mindig eszméletlen.
Nem sokkal később Grimmjow ismét a szobájában volt és a fiú ágyához sétált. Ichigo hallott valamit koppanni az asztalon, majd kis hatásszünet után egy tipikus "tch"-t.
Ezután papírzörgés és az ágy szélének süllyedése következett, amit a shinigami nem tudott mire vélni. Érezte, hogy teste az arrancar lábai közé szorul és hogy egyik keze a fiú vállának nyomódik. Szíve torkába ugrott, ahogy elképzelte, milyen szituáció alakulhatott ki az imént. Igyekezte elrejteni az egyre csak érződő pírt orcáin, de az erőszakosan ellepte Ichi képét. Csak imádkozni tudott, hogy ezt Grimmjow nem vette észre...pedig nem is hívő!
Túl sokáig, szinte az örökkévalóságig nem történt semmi. A shinigami már-már azt hitte, nem is fog és készült volna kinyitni szemeit, mikor forró ajkak érintették az övét, mitől a fiú szája enyhén kinyílt...és valami folyadék csordult át szájüregébe. Ichigo hatalmas kérdőjelekkel a fejében próbálta kitalálni, hogy mi lehet az, végül aztán megérezte a tea és valami más keverékének kesernyés ízét. De ez csak mellékes íz volt ahhoz képest, mint amit Grimmjow ajkai nyújtottak...és amik mintha hozzánőttek volna az övéhez.
Óriási önkontrollra volt szüksége, hogy ne emelje meg karjait és ne tekerje azokat az espada nyaka köré. Ujjai enyhén megremegtek a gondolattól s a lepedőbe mélyedtek egy pillanatra. Ám pár másodperc múlva az arrancar ajkai elszakadtak Ichigoétól, mire ő felköhögött és próbált levegőhöz jutni. Kinyitotta szemeit és azok rögvest Grimmjow kékségével találkoztak, ahogy annak az ismerős fénynek az enyhe szikrájával néz le rá.
Önelégülten elvigyorodott, mikor látta Ichigo pírját mélyülni és halkan felkuncogott.
- Miért van olyan érzésem, hogy rohadtul nem voltál már eszméletlen? - suttogta sejtelmesen s elhúzódott a shinigami arcától.
Ichigo is megpróbált felülni, de csak egy könyökkel való támaszkodásra volt elég ereje. Még mindig enyhén köhécselve fürkészte Grimmjowt, majd mikor az végleg elmúlt, elhúzta a száját.
- Fogd be. - mondta és megtörölte állát, amin még mindig folydogált egy kevés abból a folyadékból. - Mégis mi a fene volt ez?
Az espada fejével a földön heverő papírgalacsinra bökött és még mindig vigyorgott.
- Tudod, olvasni még mindig tudok.
- És ebben egyre jobban kételkedem. - sóhajtott fáradtan Ichigo. - Gondolom nem pontosan ez volt a utasítás...hogy így add be nekem.
Grimmjow felnevetett és ujjával erősen visszanyomta fekvő helyzetbe a shinigamit, s ismét közel hajolt hozzá.
- Lehet... - halkult el a hangja és szemében immáron teljes lánggal égett a szokásos fény. - ...az állt benne, hogy kétszer kell. És mi azt akarjuk, hogy kigyógyulj ebből a cseszett betegségből...ugye, Ichi?
Ichigo arca szabályosan lángolt és csak hápogni tudott. Ezen idő alatt Grimmjow immáron újabb adag itallal a szájában közelített felé és teperte teljesen maga alá a szerencsétlen fiút. Csak egy enyhe nyikkanást hallatott, mikor az espada újra elkapta a shinigami ajkait és nyelve erőszakos mozdulatával nyitotta szét Ichigo száját, mitől persze a folyadék két oldalt lecsordult a fiú nyaka mentén, alig pár csepp jutva végül szájüregébe. Hát persze hogy csak ürügy volt az egész...
Ám ahogy az erős ajkak habzsolták az övét és az arrancar nyelve őrült tánca perdült partneréjével, Ichigo hagyta magát és visszafogottság nélkül ölelte magához nyakánál Grimmjowt. Az espada keze lejjebb csúszott a lepedő mentén és betért a fiú dereka és a közé, végigsimítva így Ichigo hátát, egészen a fenekéig. Ichigi belenyögött az arrancar szájába, mikor ő erősen megmarkolta a shinigami fenekét és megemelve csípőjét hozzányomta őt saját ágyékához.
Ahogy Grimmjow megérezte a fiú erekcióját, megtörte a vad csókot és vigyorogva kuncogott.
- Még ilyen állapotban is csak a szexet akarod, Ichi?
- Te provokálod ki belőlem...barom... - zihálta a fiú és picit sértődötten nézett fel az arrancarra. - Mellesleg ez előbbi dolog...aljas húzás volt!
- Aljas, de hatásos. - röhögött az espada, majd letápászkodott Ichigoról és keresztbe az ágyon mellé ült hátát vetve a falnak.
A fiú is felült és kérdőn nézett Grimmjowra. Furcsálta, hogy most nem kezdett neki a dolognak...talán mert tudta, hogy most ez nem a legalkalmasabb. Ichigo elég hamar kidőlne...
Lemondóan felsóhajtott, majd térdeit felhúzta és azokra támasztotta kezeit. Kis csend ereszkedett rájuk, csak az eső halk kopogását hallgatták a párkányon. Olyan békés volt minden...nyomasztóan békés. El se tudta hinni, hogy ilyet is meg tud élni az espada társaságában.
Óvatosan felé pillantott. Grimmjow bal lábát felhúzva és ugyancsak bal kezét rajta pihentetve, enyhén oldalra döntött fejjel és lehunyt szemekkel szuszogott. Ha nem ismerné, Ichigo azt hinné, hogy alszik, de persze az arrancarok sosem teszik ezt.
Csak nézte a máskor lobbanékony és kiszámíthatatlan férfit, aki úgy ült ott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ichigonak volt egy olyan érzése, hogy ez lehet az utolsó békés együttlétük. Igaz, december még odébb van...de az a szorongó érzés a mellkasában ezt meghazudtolta.
Kezdte zavarni ez a nyomasztó csend. Fejét fordította Grimmjow felé és csipkelődő hangon így szólt.
- Nem gondoltam volna, hogy megérem ezt...mármint hogy te vigyázol rám. - az utolsó három szó érdekes utóízt hagyott szájában. Olyan furcsa volt ezeket kimondania... - Máskor csak Yuzuék vannak itt és néha Orihime is benéz...de velük persze beszéden kívül semmi sem történik. Ishidáék meg... - itt vállat vont és halványan elmosolyodott.
- Kurva unalmas lehet akkor azokra hagyatkozni... - mormogta gúnyosan még mindig csukott szemmel az espada, de ezután ismerős vigyorra húzódtak ajkai. - ...talán távollétük után kicsit aktívabbak lesznek és nem fogsz unatkozni nélkülem se. Főleg, hogy lesz egy kis dolgot, miután visszajöttek.
Ichigo elengedte füle mellett a barátait érő nem túl jóindulatú megjegyzést, de ahogy végiggondolta a másik két mondatot, kérdőn nézett Grimmjowra.
- Ezt mégis hogy érted...? - felemelt egy szemöldököt.
Az espada nem válaszolt, csak gonoszan felnevetett, mire a shinigami fejében kezdett összeállni a kép.

- Csak nem...? A te mocskos kezed van a dologban, mi?! Te tűntetted el őket! - kiáltott rá mérgesen a fiú és fenyegetően közelebb kúszott az arrancarhoz.
Grimmjow hallgatott és állta az indulattól csillogó tekintetett s a vigyor még mindig nem tűnt el.
- Ki vele, hol vannak? - morogta Ichigo s erősen megmarkolta az espada gallérját, aki erre flegmán vállat vont.
- Valaki kezelésbe vette őket odaát, Soul Societyben. - mondta aztán egyszerűen.
- He...? Kicsoda? - pislogott a shinigami.
A férfi ismét nevetett és lehalkította a hangját, mintha az információ szigorúan titkos lenne. De valójában ezzel is csak Ichigot akarta cukkolni, akiben menten megállt a vérkeringés, mikor meghallotta a nevet.
- Zaraki Kenpachi.
Ichigo remegő ujjai felmondták a szolgálatot és elengedték Grimmjow dzsekijét. A fiú megrökönyödve nézett rá és hirtelen nem tudott mit mondani. Úristen, Orihimeéknek annyi!
- H-hogy...Kenpachi?! - nyögte végül kétségbeesetten. - De...hogy tudtad rávenni, hogy két embert és egy quincyt...?!
- Nem én vettem rá...hanem te. Mégpedig egy ígérettel; harcolsz vele, ha kicsit megedzi azokat a szerencsétleneket. Az az állat naná, hogy rögtön belement! - Grimmjow egyre nagyobb vigyorral a képén figyelte, ahogy Ichigo szemei tágabbra nyílnak a rémülettől és a döbbenettől.

Végül aztán megrázta a fejét, majd dühösen az espadanak rontott és vészjósló hangon sziszegte a képébe.
- Ezt még megkeserülöd, te...!
Az arrancar karjaival átfonta Ichigo derekát és közelebb húzta őt magához.
- Rohadt kíváncsivá tettél, Ichi! - suttogta nevetve. - És amint látom, már nem is vagy olyan rosszul...ezek szerint nem baj, ha bepótoljuk a mai óra anyagát. Kezdjük egy kis anatómiával! - s ahogy kimondta az utolsó szót, hevesen hanyatt döntötte a shinigamit, akinek ellenkeznie sem volt ideje.
Grimmjow habozás nélkül rántotta le róla a nadrágot és máris Ichigo meredező férfiasságát kezdte falni. A fiú hatalmasat nyögött a hevesség eredménye végett és teste enyhén megugrott, mikor az espada fogaival ingerelte a makkot. Érezte, hogy nem fogja sokáig bírni, hisz nagyon megviselt volt. Ahogy a forróság újra elöntötte őt fegyvere körül, amint Grimmjow mélyen szájába tolta férfiasságát, egy elhalt nyikkanás hagyta el a száját és hátravetette a fejét. Heréi sem maradtak érintetlenül, az espada keményen masszírozta a golyókat és közben heves fejmozdulatokkal szopta a shinigamit.
Minden mozdulatra villámok cikáztak át Ichigo testén és csontjai beleremegtek a szenvedélyes mozdulatsorba. Tudta, hogy átkozottul sokba fog ez neki kerülni, de a felgyülemlett feszültség jobban kínozta őt. Ráadásul nem tudott betelni vele...Grimmjow iszonyat jó volt abban, hogy kielégítse. Egyszerűen érezte, hogy Ichinek mire van szüksége. És amit a shinigami akar, azt az espada többszörösen is. De nem kell sokat várni, hogy a fiatalabbik fél is engedjen és sodródjon az árral.
Ahogy megjósolta, Ichigo máris érezni kezdte orgazmusának közeledtét s erősen a lepedőbe markolt. A beteljesülés ereje minden pillanatban hatalmasakat növekedett, ezt Grimmjow is érezte, mivel a shinigami teste összerándult és ő maga óriási nyögés sorozatot hallatott, hangja visszhangokat verve a szoba falain.
Az espada fülének persze ez kellemes dallam volt és arra ösztönözte, hogy gyorsabban dolgozzon. Nagyokat szívott s kezével az ágyék teljes felületét rendesen megmunkálta. És itt telt be a pohár. Ichigo nektárja megállíthatatlanul lövellt Grimmjow szájába s egy kevés az állán is lefolyt. A shinigami zihált és gyönyörtől csillogó szemekkel pillantott le az espadara, aki végül lecuppant a fiú faszáról és rávigyorgott.
Ujjával letörölte álláról a kevés spermiumot és Ichi felé nyújtotta, aki azonnal bekapta azt. Saját magát ízlelgette, de nem bánta, hisz Grimmjow volt a kínáló.
Miután az utolsó cseppig eltűntette a cseppeket és az arrancar kiszedte szájából ujját, a shinigami fáradtan terült szét az ágyán. Érdekes, azt hitte, hogy egy ilyen után rohadt szarul fogja érezni magát, de a kimerültségen és a kielégültségen kívül nem érzett semmit.
A hatos még mindig önelégülten vigyorogva felé hajolt és gonoszan kuncogott.
- Jobb volt, mint az a fos kotyvalék, hee~?
- Fogjuk rá... - mosolygott Ichigo kacéran.
- Helyes... - mormogta kicsit komolyabban Grimmjow és lekászálódott az ágyról. - ...ugyanis lehet, hogy már nem lesz ilyenben részed.
A shinigami kérdőn nézett rá és felült. Bár nem kellett túlzottan megerőltetnie agyát, hogy felfogja, mit akar ezzel az espada mondani. Vészesen fogy az idő, készülni kell a harcra és nem fognak tudni időt szakítani ilyen tevékenységekre. Ezért is akart Grimmjow ma egész nap vele lenni. Olyan volt ez, mint egy sajátos búcsú.
- Tudom... - suttogta Ichigo és lehajtotta a fejét. - ...köszönöm, Grimmjow...tényleg.
Az arrancar nem mondott semmit, csak állt neki háttal, némán. Végül kezével csinált egy ismerős mozdulatot és a dimenziókapu megnyílt.

- Ne köszönj még semmit. - mondta színtelen hangon, miközben átlépett a kapun. - Ha én már véremben ázva fekszem az aszfalton...akkor. Elvárom. Vagy egy másik életben az első találkozásunkkor foglak könyörtelenül kinyírni.

- Ez nem fog bekövetkezni... - emelte fel a fejét a fiú és mélyen az espada kék szemeibe nézett. - ...mert melletted heverve fogok meghalni.

Grimmjow döbbenten nézett a fátylas szemű Ichigora, de mire bármit is mondhatott volna, bezárult a tér előtte.

Ami zárva maradt egészen a végéig...mindennek a végéig.