István bácsi szerencsétlen napja
Ismerkedjetek meg Bogaras Istvánnal, egy 78 éves nyugdíjas férfivel, aki Magyarországon lakott, Győr városában. A feleségét, Bogaras Zsuzsának hívták, 74 éves asszony, aki szószerint bogaras volt, de érdekesképp csak a férjével bánt így, mikor a barátnőivel szokott pletykálkodni, akkor csupa jó kedvű, meg olyan hangosan nevet hogy az egész blokk negyed hallja a hangját. István bácsi egy teljesen nyugodt személy, nagyon nehezen lehet őt felmérgesíteni, de a felesége folyton keresett és kapott is akármilyen apró hibát hogy valamiképpen fel bosszantsa. Hogy miért is élvezte ezt csinálni? Lehet még ő se tudta, vagy lehet csak unta magát és keresett valami módot hogy szorakoztassa magát a férje számán. Persze a nyugodt férfinek se volt véghetetlen türelme és néha-néha vissza feleselt a feleségének, és akkor aztán ki tör a háború; olyankor István bácsinak nincs más választása és elmegy a háztól, vagy a kucsmába, vagy csak szimplán sétál a városba erre-arra míg lenyugszik a felesége. És ami vicces az egészben hogy a nagy néhány óra séta után, már jó kedvvel várja haza a házas társa, mintha mi sem történt volna, és békésen-csendesen el telik a hátralévő nap. Másnap pedig újra kezdődik minden.
Most pedig el mesélek nektek egy vicces történetet hogy miképpen járt pórul szegény István bácsi. Egyik délután István bá meg a felesége, egy régi filmet néztek, Az "Egri Csillagok"-at; mindketten szerették nézni a magyar filmeket, vagy hallgatni a jó magyar dalokat a Muzsika TV-én, ilyenkor általába béke szokott lenni a házba. Persze ha István bá nem csinál valamilyen-bármilyen bakanyát. Az öreg párnak nem volt valami új fajta plazma tévéjük, még működött a kétezres évekből vásárolt készülék, nekik az volt a fontos hogy színes legyen, a többi nem számított.
Eger várát támadják a törökök. Hegedűs István hadnagy egyre elégedetlenebb a vár helyzetével és árulást kísérel meg. A döntő ostrom előtt a várban mindenki felkészült a halálra. A film elérte a csúcspontját. Vajon ki fog győzni? A magyarok vagy a törökök? Nem derül ki. A képernyő egyre havasabbá (bolhásá) válik, a szereplők már alig látszanak. Végük megtőri a csendet a feleség:
-Menny hamar nézd meg mi van azzal a tévével!
A férfi nem szól semmit, fel kell a székéből, be dugja lábait a papucsába, el bandukol a tévéig, és neki fogja mozgatni a tévé hátán lévő kábelt, ne tán ott lenne a próblema. De a képernyő nem tisztult ki, sőt mind több és több bolha lepte el a film főszereplőjét, Bornemissza Gergelyt. A feleség kezdett zúgolódni hogy nem lát már szinte semmit mi történik a filmben, meg a férj addig mind babrálta iritálva a kábelt míg a végén teljesen kitépte a mufából.
-Na megint mit csináltál, te jó madár? Egy baklővést mind mindig. Na ne engem nézzél, mint egy idióta, javítsd már meg mert mindjárt vége a filmnek!
István bá nem válaszolt semmit, csak magában morgott. Kivette a bicskáját a zsebéből, szétszedte a mufát, egy kicsit levágott a kábel végéből, vissza dugta a mufába, amit meg be dugott a tévébe. De sehol semmi. Most már nem működött egyik adó sem. Néhányszor újra meg próbálta az előzőket, és közben vakarta a fejét. De a feleségének már elfogyott a kicsi türelme amit volt:
-Menny el! Menny el! Nem vagy jó semmire se! Hogy tudsz olyan bodogtalan lenni? Mikor látom mennyit szarakodsz jön hogy fel másszak a falakra. Na mindegy, még jó hogy láttuk már ezt a filmet. De tudod hogy este van a telenovelám, engem nehogy anélkül hadjál mert fel is kenlek a plafonra! Menny hamar fuss le a boltig vegyél egy új kábelt míg be nem zár. Mire vársz? Siess már ne mind tökölödj!
István bá sietett is. Vette hamar a cipőjét, kabátját, pénztárcáját és amilyen gyorsan csak engedték öreg lábai, szinte szaladott a boltig. Nem volt oly messze az üzlet, kb. egy kilométerre volt. Útközben találkozott több ismerőssel is, de egyikkel sem állt meg dumálni, fontosabb missziója volt neki. 45 perc telt el amíg meg tette az útat óda és vissza, nem rossz a korához képest, szerencse kapott egy új kábelt meg egy új mufát is vásárolt.
Ahogy megérkezett a házba, egyenest a tévéhez ment anélkül hogy le vesse kabátját, cipőjét. Mindent meg tett úgy ahogy tanította annak idején az apja, végül nem kell nagy ész az egészhez, csak kis türelem és ódafigyelés. Izgatottan bekapcsolta a tévét, de hiába, ugyanúgy mint ezelőtt egy órája, nem mükődött egyik adó se. Zavartan nézte a bolhás képernyőt az öreg, nem tudta mitévő legyen. A felesége pont a budin volt, ezért István bá elhatározta hogy vissza megy a boltba, gondolta magában lehet defektes volt az árú.
Nagy nehezen sikerült meggyőznie az elárusitót hogy mást adjón helyébe, de végül sikeres volt. Boldogan igyekezett haza, magabiztosan hogy sikerülni fog minden. Mikor bettopant a házba, a felesége azonnal megszidta hogy miért késett annyit, de az őreg nem vette számba, újra egyenesen a tévéhez vonult, kicserélte a kábelt meg a mufát, bekapcsolta a tévét és tátott szájjal maradt mikor látta hogy sehol semmi. Persze a felesége a háta mögött neki kezdett kiabálni hogy nemsokára kezdődik a sorozatja és azt parancsolta a férjének hogy mennyen vissza a boltba, cserélje ki az árut; az öreg már azt te tudta mit csináljon, gondolta hogy mindjárt megbolondul. Végül engedett a feleségének és harmadjára is vissza ment a boltba, de már késő volt, a bolt zárva volt.
István bá kisé fáradtan, busulván, de inkább mérgesen haza bandukolt, azt hazudta a feleségének, hogy sikerült kicserélne az árút (nem mintha nem lenne teljesen igaz). Nem volt más választása, megint elkezdte vágdosni az új kábelt, meg úrja meg újra vissza dugni a mufába. De már tényleg fogyott el a türelme, és kezdett nagyokat káromkodni magában. Annyit mind vágdosta a kábelt mérgében, hogy véletlenül elvágta az egyik újját oly erősen hogy még priccolt is a vér. De nem kötötte be, hanem csak dugta és dugta a kábelt, és annyit mind fordította jobbra-balra míg meg is rázta magát. Közben belépett a felesége a szobába...
-Te látod hogy hány óra? Most hol a guttába nézem a telenovelám, a szomszédba?! Igazam volt mikor azt mondtam én hogy nem vagy jó semmire se! Hogy hol volt az eszem mikor igent mondtam az oltáron, azt a fene tudja. Jól mondta nekem anyám annak idején hogy Gáspárhoz kellett volna mennyek feleségül. Na az volt igazi férfi, értette magát mindenhez. Te nem vagy képes még a csillárba se kicserélni a kiégett körtét! Menny és akaszd fel magad!
Na de ennyi volt István bának, annyira meg telt a pohara, hogy megfogta a televíziót, fel vette az ölébe, és óriásit káromkodva úgy oda csapta a földhöz hogy az mind pazdarjába tört. A felesége meg nagy szemekkel nézte a férjét, még soha se látta őt ilyen dühösen. Nem mondott többet semmit, csendesen ki vonult a konyhába és neki fogott főzni tejes puliszkát vacsorára. Mély csend lepte el a szobát, de egyszercsak neki kezd csengetni a fix telefon. István bá nagy mérgesen oda megy a telefonhoz, felveszi a kagylót és nagyot kiabál:
-HALLÓ!
-Halló István? Én vagyok, Gergő!
-Mi bajod van?! Nincs kedvem most dumálni!
-Elhiszem hogy mérges vagy, én is az vagyok! Ezek a nyavajás UPC-sek kivették délután az adókat, fel hívtam őket és azt mondták hogy valamilyen defekció lett és csak holnap délbe tudják megjavítani. Olyan mérges vagyok hogy nem tudom megnézni a mai Sepsi Szentgyörgyi meccset hogy pukkadok ki. Gondoltam megkérlek téged hogy hallgasd meg a rádióba az eredményt. Tudod, az enyém nem rég elromlott és most várom a nyugdíjt hogy tudjak venni mást. Halló, István, hallassz...halló! Ott vagy-e? István?
VÉGE