2.

…gradi vasútállomásról egy szénásszekér vitte el a dragonesti szakadékhoz. Senki nem várt rá, majd egy órát ült, a tikkasztó hőségben. Hiába dobált le magáról mindent, amit lehetett, még ingben is úgy érezte megsül, a fehér mészkő sziklák között. Mikor meghallotta a szekér zörgését, először azt hitte csak képzelődik. Csak amikor Mursa fogata melléért, akkor állt fel. A fogadós leszállt néhány odavetett szóval eligazította, beletúrt zsíros, őszülő hajába, majd korát és testsúlyát meghazudtoló fürgeséggel felpattant a bakra. Megfordította a kehes gebét és elindult. Alig bírta követni, segítségre hiába várt, feldobta hát a ládáját és gyalog indult a kocsi után.

Mursa mellett egy nő ült. Tetőtől talpig felöltözve, fején kendő. nem is értette, hogyan bírja ebben a hőségben. Egy óra is eltelt, amikor végre megálltak pihenni – már akkor szenvedett a melegtől és lába is sajgott.
- Itt egy forrás most ihatsz, később már nem állunk meg!Az ártány csak egy fertályórára van innen!- vetette oda neki a fogadós.
Jól esett a jéghideg víz. Megmosta az arcát, beledugta a fejét a hűs, tiszta forrásba, aztán kutyamód kirázta a hajából a vizet. Éppen inni akart, amikor a nő odalépett és egy fából készült csanakot nyújtott neki. Akkor látta először Mavrát.
Rajta felejthette a pillantását, mert Mursa ráförmedt:
- Mit bámulod? Nem a magadfajtának termett! Ha csak hozzáérsz, a heréidnél fogva lógatlak ki cégérként! - a lány elpirult és visszasietett a kocsihoz.

Továbbindultak - ő egyre fáradtabban baktatott a szekér után és nyelte a port. Sziklák mindenütt, néhány csenevész bokor, árnyék sehol. Szárazzá aszott fű között lépdelt. Csak egy villanás volt és irtózatos fájdalom mart a bokájába.
Kiáltására a szekér megállt. Mursa és a lány leugrottak - a fogadós a bicskájával felhasította a nadrágját. csak két tűszúrásszerű pont volt a bokáján, alig vérzett. A fájdalom ködbe burkolta az elméjét. Látta, ahogy Mursa fogja a kést és két vágást ejt a seb mellett. Érezte, ahogy csordul le bokáján a vér. Hallotta, ahogy hangosan vitatkoznak, valami különös nyelven, amit nem értett. De minden olyan távolinak tűnt… A földön feküdt, Mavra hozzáhajolt:
– Ha sietünk talán még időben hazaérünk, de fel kell szállnod a szekérre!
Mursa közben leoldotta az övét és azt morogta:
- Úgyse húzza ki addig! – de azért elkötötte a combját.
Nem emlékezett rá hogyan került a szekérre, csak arra tudott gondolni, hogy meg kell szereznie a pálcáját a ládából és eltávolítani a mérget a véréből. De hiába működött még az agya, képtelen volt megmozdulni. Ha pálca nélkül megpróbálná… Tudta az igét, de ilyen állapotban képtelen fókuszálni a varázslatot pálca nélkül - és nem akarta az összes vérét vagy a fél lábát eltüntetni.
Aztán már csak a zötykölődést érezte, még eszméleténél volt, de a teste már tehetetlenül vetődött ide-oda. Fuldokolni kezdett, az utolsó gondolata az volt, vajon odaér-e még valahova?
Sötétség vette körül, a semmiben lebegett. egy női hangja volt az egyetlen, amit érzékelt, de nem tudta kívülről szól, vagy a fejében:
- Elárultál Sirius, de én nem vagyok képes rá… Nem hagyom, hogy bajod essék… - mintha hűs kéz simított volna végig a homlokán.

Amikor magához tért, egy ágyon feküdt, idegen helyen - még nem halt meg, de ez volt az egyetlen biztató dolog. Kapott levegőt, de a lába iszonyatosan fájt. Mavra lépett be karján tiszta törölközők, gyolcsokat és egy korsót is hozott. Mellélépett és felhajtotta a takaróját, az arcán undor villant.
Az ágy mellé térdelt és azt suttogta:
- Ha apámon múlik, levágják a lábad! Én megpróbálom meggyógyítani, ha engeded! - rövid mondatokban beszélt, egészen enyhe akcentussal.
Őt a hányinger kerülgette az erősödő fájdalomtól, iszonyúan lüktetett a lába és úgy érezte, mintha a kétszeresére dagadt volna.
- Most kitisztítom a sebet, fájni fog! Idd meg előtte ezt…- felé nyújtotta a korsót és ő egy hajtásra kiitta a kotyvalékot. - Ez egy kicsit eltompít, aztán majd fürdőt is veszel, de most a legfontosabb, hogy a sebet kitisztítsuk!

Mavra munkához látott. Sirius, amennyire tudott feltámaszkodott és nézte, hogyan dolgozik, gyors takarékos mozdulatokkal. A lába borzalmasan nézett ki. Szinte fekete volt és iszonyatos bűzt árasztott. ahogy a lány hozzáért a sebhez zöldes folyadék szivárgott belőle.
Két szolga jött be, egy nagy fadézsát hoztak, aztán egyre - másra jelentek meg vödrökkel. Mire mavra végzett, a dézsában már gőzölgött a víz. A két szolga odatámogatta a fürdőhöz.
A lány vászonzsákot vett elő:
-- Ezt ne mondd el senkinek! – figyelmeztette, amikor újra kettesben voltak. - egy javasasszonytól kaptam, viperamarás ellen…- a dézsába szórta a gyógyfüveket.
Furcsa kábító illat kezdett terjengeni a szobában, ő kóválygó fejjel ült a vízben - mavra valamit mormogott halkan, de nem értette a szavait.
Aztán megmosta hátát, a vállát majd a lábát, fel a combjáig. Csak egy vékony gyolcsing volt rajta. Az izzadságtól rátapadt formás mellére…- de őt már ez sem tudta ébren tartani.

Nem tudta mennyi idő telhetett el, sajgó fájdalom térítette magához. Először a lábát nézte meg, a seb még elég ronda volt, de már tudta mozgatni a lábfejét és a gyulladás is visszhúzódott. Csak most fogta fel, hogy bele is halhatott volna. ha nem a kígyómarásba, akkor a csonkolásba.
Mavra este látogatta meg, gyógyteát hozott fel.
- Mákony már nincs benne. Holnap akár talpra is állhatsz! – mondta mosolyogva és megigazította a takaróját, a gyertya lobogó lángja sejtelmes fénybe vonta arcát.
Nem akarta, hogy elmenjen, de képtelen volt megszólalni, mintha gombóc lett volna a torkában. Pedig legalább meg kellene köszönnie – a lány a homlokára tette a kezét, bőre puhasága, érintése nemhogy megnyugtatta volna, inkább felkorbácsolta vágyát.
- Szép álmokat! – mondta Mavra és kiment.
Hiánya fájt és mintha csak kínozni akarná, kamilla - illatát a szobában hagyta. A gyengeségtől és a lány varázsától bódultan zuhant álomba.

Azon az éjjelen ismét rátörtek a lidércnyomásos álmok, pedig olyan mámorítóan kezdődött minden…
Mavra éjfél körül újra benézett hozzá, a gyertyát letette és föléhajolt.
- Megnézem a lábad!- suttogta.
Csak egy hálóing volt rajta – látta előbukkani fehér melleit, duzzadó pirosló bimbókkal. Férfiassága nyomban ágaskodni kezdett. A lány őrjítő lassúsággal húzta le róla a takarót, és tudta, hogy látja izgalmát. Félt, hogy ez elriasztja. de Mavra megérintette a sebet, aztán végigsimította combját, felajzott vesszeje felé haladva. Visszafojtotta a lélegzetét…
- Ő az enyém, te kígyófajzat!
A vérfagyasztó sikoly úgy hasította szét az álomképet, mintha egy festmény vászna lenne.

Sirius egy ismeretlen város kihalt utcáján bolyongott, sehol egy emberi lélek. A földön mindenütt döglött kígyók, ő ölte meg őket. Mavra rohan feléje hangtalan sikollyal, szeme könnyben úszik. Átöleli, ő hozzábújik, védelmet keresve. Aztán a szemébe néz, ahogy lehajol hozzá, hogy megcsókolja, a lány szájából villás kígyónyelv csúszik elő undorító sziszegéssel.
Hátrahőkölt,de már tudta mit kell tennie.
- Adelinda! - ordította. - Tudom, hogy te csinálod, te féltékeny ringyó! De hiába, ő él, és te…te halott vagy!
Hirtelen újra sötétség vette körül, utolsó szavai visszhangzottak, kongtak, mintha hatalmas boltíves csarnokban állna. Elindult előre, lassan lépkedve.
Halkan, majd egyre hangosabban beszédet hallott:
- Hozd el nekem őt!- a hang hidegen tekergőzött, mint egy csúszómászó.
- Úgy lesz, Nagyuram! – egy nő suttogta.
- Élve, élve kell… Tudni akarom, amit ő tud, aztán Nagini majd eljátszadozik vele! Regulus emlékére…