3. Fejezet
Yasuhiro
Sakura ásított, s erőtlenül kinyújtózkodott. Közben valami meleghez dörgölőzött. Szemöldökei felhúzódtak, de szemeit csukva tartotta. Csupán le-föl járatta kezét a meleg felszínen, mielőtt hozzábújt volna. Egy kicsit tovább akart aludni...
" Ha felakarsz izgatni, azt akár nyitott szemmel is tehetnéd, hm. "
Sakura felriadt, s sikítva ugrott ki az ágyból. Lába megakadt a teste köré csavart takaróban, s egy nagy kupacként a földre zuhant. Hallotta a fiú lágy kuncogását háta mögött, s próbált nem törődni a szégyenének köszönhetően arcára szökött pírral. Olyan átkozottul ügyetlen vagyok.
Felállni készült, mikor egy kézzel találta szemben magát. Pislogott, majd felpillantott, s a segítséget nyújtó Deidarát látta meg. Gyanús pillantást küldött felé, majd saját erejéből felállt, teljesen semmibe véve a szőke kezét.
A fiú felsóhajtott kissé, majd összerezzent. Sakura tudta, hogy törött bordája okozza a fájdalmat. " Ki kell cserélnem a kötéseid. "
" Le kell fürödnöm, hm. " Motyogta Deidara.
Sakura felhúzta kissé orrát. " Igen, le kell. " Értett egyet, miközben a szőke egy sokatmondó pillantást küldött felé. A lány ezt semmibe véve a vállára dobta a széken levő táskáját. " Te fürödj le, én érdeklődök a fogadósnál étel után. "
Deidara bólintott, kissé felhúzva a lány szarkasztikus, távolságtartó viselkedése miatt. Jobban kedvelte az érzelmes, barátságos Sakurát. Vele könnyebb volt viccelődni. Figyelte, ahogy a lány elhagyja a szobát, s elmosolyodott kissé. Üdítő változás volt Akatsukis élete után. Valami, ami el fog tűnni abban a pillanatban, hogy ő meggyógyul.
Mert a lány az ellensége volt. Ezenkívül be is gyógyszerezte őt.
Nincs olyan kunoichi aki újat húzott vele és még mindig életben van, hogy meséljen erről.
És nem tervezi, hogy hagyja lerombolni hírnevét azzal, hogy a rózsaszín hajú lánnyal kivételt tesz. Angyal vagy sem, megfogja neki tanítani, hogy ő parancsol.
De addig is...kiélvezi magát.
Sakura a lehető leggyorsabban hagyta el a szobát. Becsukta maga mögött az ajtót, kilépett a folyósora, s mélyet lélegzett.
Abba kell hagynom a gyerekes viselkedést és shinobiként kell viselkednem. Máris túl sok információt adtam Deidarának Orochimarurol—és úgy beszéltem vele, mintha a legjobb barátom lenne...ahogy Narutoval vagy Inoval beszélnék! Nem engedhetek meg több ballépést. Mostantól kezdve hűvös és közömbös leszek. Fogadta meg némán, s megindult a folyosón.
Fejét lehajtva, mélyen gondolataiba merülve haladt a lépcsőn. Nem szentelt sok figyelmet a környezetének, nyugodt állapotba ringatta a tudat, hogy nincs más shinobi a fogadóban vele és Deidarával. Persze, ez nem volt elég magyarázat, mikor belebotlott egy, a lépcsőn felfelé haladó személybe.
Felsikoltott kissé, mikor az illető elkezdett lefelé zuhanni. Gyorsan megragadta a karját, s visszahúzta a lépcsőfokra. Egy pillanatig csend támadt, ahogy egymást bámulták. Egy fiatal férfi volt, talán két vagy három évvel idősebb Sakuránál, a legsokkolóbb lila színű hajjal, amit a lány valaha is látott, és arany szemekkel melyek futólag egy sólyoméra emlékeztették. Azt hittem az én hajam az őrűlt.
" S-sajnálom! " Szólalt meg Sakura egy újabb perc kínos csend után.
A fiú — nem, ő már minden bizonnyal egy férfi volt — elmosolyodott. Meleg, barátságos mosollyal, s közben a falnak dőlt. " Semmi gond. Figyelhettem volna, ne? "
" Er, én voltam az, aki nem figyelt... " Kezdte Sakura. Az ismeretlen hétköznapi ruhákat hordott, bár túl drágának tűntek, hogy egy falusié legyenek. Talán egy kereskedő?
A férfi elnevette magát. " Nos, legalább megfogtál. Egyébként biztosan eltörtem volna valamim a lefele úton. " Mutatott szemeivel a lépcsősorra. " Az nem lett volna túl kellemes. "
Sakura elmosolyodott kissé. " Gondolom nem. "
A fiatal férfi őt figyelte egy pillanatig. " Nem emlékszem, hogy láttalak volna, mikor megérkeztem. Biztosan emlékeznék erre a hajszínre. " Vigyorodott el pimaszul.
Sakura elnevette magát. " Te beszélsz. " Bökött lila hajfürtjeire. " Nos, két napja érkeztem. " Nyújtotta meg kicsit az igazságot. Nehéz volt kigyógyulni ebből a szokásból, még ha egyszerű civilekkel is beszélt. " Leginkább a szobámban voltam. Azt hiszem, ez megmagyarázza miért nem láttál. " Gyógyítva egy haldokló, bosszantó, s-szintű bűnözőt.
" Ez ad némi magyarázatot. " Bólintott a férfi. " Körülbelül három napja érkeztem a nagybátyámmal. Ködbe tartunk. " Sóhajtott fel kissé. " A nagybátyám selyem kereskedő és a lehető leggyorsabban el akar jutni Ködbe a fesztiválra. "
Sakura bólintott. A vásár, amit Ködszitálásfesztivál során tartottak legendás volt. Úgy tartották itt bármit megtalálsz.
" De itt ragadtunk a veszélyes Vízesés shinobik miatt. " Sóhajtott ismét a férfi. " Szóval, mi a te sztorid? "
Sakura pislogott. " Sztorim? Oh, nekem nincs. " Nevette el magát, miközben az idegen felhúzta szemöldökét. " Csak megálltam a Kőbe tartva. " Ez egy hihető hazugság, igaz?
" Te shinobi vagy! " Kiáltott fel a férfi, mikor végre észrevette a lány fejvédőjét. " Tudnom kellett volna az öltözékedről és a fegyvereidről. Nos, te nem Vízesésből származol... " Gondolataiban elveszettnek tűnt egy pillanatig.
Pár percen belül felismeri a fejpántom, gondolom. A Konoha szimbólum jól ismert. Gondolta egy sóhaj kíséretében. " Hai, Konohagakuréból származom. "
" Egy Konoha shinobi? " Teljesen lenyűgözöttnek tűnt. " Te lehetsz a legjobb. "
Sakura elpirult kissé a bók hallatán. " Oh, én csak egy normális shinobi vagyok, semmi különleges. " Hagyjuk ki a tényt, hogy a Hokage segédje vagyok, gondolta némán.
" A nevem Arakawa Yasuhiro. " Mutatta be magát újabb mosollyal.
" Er, én Sakura vagyok. " Válaszolt. Nem látott rá okot, amiért meg kéne adnia vezetéknevét. Talán a férfi majd úgy gondolja, a shinobik nem adják ki könnyedén családnevüket, vagy valami ilyesmi.
" Passzol hozzád a név. " Nevetett.
" Ötleted sincs hányszor mondják ezt nekem az emberek. " Sóhajtott Sakura, s a férfi újra vigyorogva felnevetett.
A kunoichi biztos volt benne, hogy az idegen ismét megszólal, mikor gyomra megszégyenítően hatalmas korgást hallatott. Elpirult kissé. " Um, nos, ahogy azt láthatod, eléggé éhes vagyok. Nos uh, később találkozunk Arakawa-san. "
" Szólíts Yasuhironak! " Kiáltott utána, ahogy Sakura megindult lefele a lépcsőn, majd eltűnt szeme elől.
Sakura elégedetten sóhajtva harapott ismét bele rizsgolyójába, miközben felfelé sétált a lépcsőn. Egyik kezében egy kosárnyi ételt vitt Deidara számára, amely minden egyes lépésnél oldalához vágódott. Átugrotta az utolsó két lépcsőfokot, türelmetlenül várva, hogy kicserélhesse a szőke kötéseit, és odaadja neki az ételt, így aztán a lehető leggyorsabban elhagyhassa a szobát. Minél kevesebb időt kell a bosszantó missing-ninnel töltenie, annál jobb.
Felemelte kezét, hogy kopogjon szobájának ajtaján, majd homlokát ráncolva megállította magát. A fenébe is, ő fizet a szobáért, nem kell kopognia. Ez az ő szobája. Így hát félrecsúsztatta az ajtót és besétált, továbbra is kezében tartva a kosarat.
Kopognia kellett volna.
" Ack! " Zihált fel és fordult meg azonnal — megszokás — így hát nem bámulta tovább Deidara meztelen felsőtestét. Csak most jött ki a zuhanyzóból? Ő már vagy két órája a földszinten volt! Mennyi időbe telik egy férfinak, hogy megfürödjön? Nyilván egy órán keresztül a drágalátos haját igazgatta. Gondolta magában irritáltan. Rosszabb, mint Ino!
" Itt a kajád. " Motyogta, lerakva a kosarat az éjjeliszekrényre. Tovább ignorálta a tényt, hogy minden amit Deidara visel egy dereka köré csavart törölköző. " Felvennél valamit? "
A szőke ravaszul elvigyorodott. " Tudod, hogy tetszik a látvány, hm. "
Sakura türelmetlenül felsóhajtott. Szerezhetek neked pár ruhát a fogadóstól, ha akarod. "
Deidara felhorkantott. " Van pár ruhám, hm, " Bökött a szék támláján levő öltözékre.
" ...vetted ezeket a ruhákat? " Kérdezte Sakura kétkedve, ahogy a ruhára pillantott, majd ismét a fiúra.
A szőke felvonta szemöldökét. " Úgy nézek ki, mint aki pénzt visel, hm? "
" Semmit sem viselsz. " Vágott vissza Sakura.
Deidara felnevetett. " Heh. Megnéztél magadnak, nem de, angyal? "
Sakura fújtatott egyet, semmibe véve az arcába szökő pírt. " Csak vedd fel a lopott ruháid. "
A fiú vigyorogva ledobta törölközőjét, és felhúzott egy nadrágot...egy ízléses, selyemszerű nadrágot. Sakura szemét forgatta, ahogy a szőke önelégült mosolyt küldött felé. Ha azt hitte, majd vérző orral fog összeesni a feneke látványától, tévedt.
Csupán kivette a kosárból az ételt, és az apró asztalra helyezte. " Ne vedd még fel a pólód, újra kell kötöznöm a sebet. "
" Ja, ja... " Motyogta orra alatt Deidara, összekötve haját a szokásos lófarokba. " Rendben, akkor gyere gyógyíts meg, hm. "
Sakura felhorkant, s megragadta medikus táskáját. " Ülj le. " Utasította, kinyitva a táskát, s elővéve a kötszereket. A fiú engedelmeskedett, bár látszott, hogy nem túl izgatott az egész dolog miatt. Az öltések szépen tartottak, és minimális volt a bevérzés a visszahelyezett karnál.
Még egy kis idő és majdnem teljesen meggyógyul. Találnom kell rá módot, hogy még ezelőtt eljuttassam Konohába!
Chakrája kis részét a testébe juttatta, leellenőrizve törött bordáit. Diadalmasan tapasztalta, hogy szépen gyógyulnak. Majd elkezdte a sebkötözés munkaigényes folyamatát.
...
...
...
" Fura tetkók. " Kommentálta végül pár perc kényelmetlen csend után. Deidara lepillantott, hogy lássa, a mellkasán levő tetoválást vizslató lányt.
Homlokát ráncolta. " Nem furcsák, hm. Művésziek. "
Sakura emlékezett Deidara kis vitájára Sasorival, mielőtt a szőke elrohant volna Gaara testével. " Különös módja, hogy kifejezd a művészetről alkotott véleményed. Azt hittem Sasori gondolja úgy, hogy a művészet időtlen. Ezek a tetkók nem robbannak fel, gondolom. "
A szőke elvigyorodott. " Nos, igazából az ideiglenesek mellett döntöttem, de Sasori-dannának más tervei voltak, hm. "
Sakura majdnem elmosolyodott az apró poénon, de elnyomva azt csak horkantott egyet. Eltűnődött...vajon a fiú hibáztatja őt, amiért megölte a társát? Nem mondhatni, hogy a kettő barát lett volna — elég ellenségeskedést látott közöttük, hogy egy életig kitartson.
Tudta, hogy Deidara csak eléggé kényelmessé próbálja tenni neki a helyzetet egy újabb bakihoz. Nem volt annyira ostoba, mint amilyennek úgy látszik az emberek tartották. Milyen shinobi lenne, ha nem látna át egy ilyen dolgon?
De ez előnyt ad nekem. Az emberek azt hiszik könnyen manipulálható vagyok. Ha ilyen keveset gondolnak rólam visszavesznek a védelmükből...és nekem csak erre van szükségem. Mosolyodott el ismét magában. Két játékos kell ehhez a játékhoz Deidara...
" Mit gondolsz mennyi időbe telik, míg teljesen meggyógyulok és elviszel abba a te csodálatos faludba, hm? " Hangja nemtörődöm volt, de a lány hallotta a mögötte rejtőző bosszúságot.
" Tényleg azt hitted teljesen meggyógyítalak? " Horkantott Sakura. " Ahogy találok egy kiutat a Vízesés shinobik elől elviszlek Konohába és akkor eggyel kevesebb Akatsuki lesz a világon. "
Deidara pislogott a kemény szavakra, de végül csupán ravaszul elmosolyodott. " Jobb lesz, ha sietsz és keresel egy kiutat, angyal. Mert minél tovább maradunk annál jobban leszek. És nem tudsz legyőzni, ha teljesen egészséges vagyok, vagy igen, hm? "
Fenyegetése végigjárta a levegőt, s Sakura állkapcsa összeszorult. Csupán a szőkére meredt. " Ne aggódj, biztosra megyek, hogy még csak arra se legyél képes, hogy felemeled az undorító kezeid. " Majd kisétált a szobából, magára hagyva a fiú a csöndben.
...
...
...
Oh ugyan már, nem is undorítóak hm!
Szip.
Sziiip.
Naruto újabb tésztadarabot szívott szájába — szokásos szenvedélye nélkül.
Tak.
Tak.
Csapódtak neki evőpálcikái a tálnak, ahogy kezeit ölébe rakta, mélyen elmerülve gondolataiban. Az Ichiraku tulajdonosa aggódó pillantást küldött felé. Olyan különös volt ilyennek látni a fiút. Annyira csendes volt.
Felsóhajtott lágyan, s szájához emelve a tálat kiitta belőle a tésztát, ahogy szokta.
" Hé Naruto. " Jött egy lusta köszönés mellőle, s egy személy leült baljára, pénzt helyezve az asztalra egy tál ételért.
Klakk.
Naruto a pultra rakta a tálat, s keresztülnézett Shikamarun — aki a szőke jobb oldalán tornyosuló hét üres tálat vizslatta.
" Ne foglald el a helyet. " Morgott Kiba, leülve a szőke jobbján, s félresöpörve kissé az útból a tálakat.
" Naruto legalább tudja, hogyan kell enni. " Szólt közbe Choji, s leült Shikamaru mellé, majd megrendelte a saját szokásos négy tál ételét.
" Hé. " Nyögte ki Naruto, legcsekélyebb lelkesedéstől is mentes hangján.
A három fiú egymásra pillantott.
" Szóval... " Kezdte Kiba egy perc kényelmetlen csend után. " Hallottam, hogy a Sakurát kereső ANBUk nyomra akadtak! "
" Ezt meg hol hallottad? " Kérdezte kíváncsian Naruto, megragadva a kutyaimádó ninja kezét. " Nos? "
" Hé! " Emelte fel megadóan karjait Kiba. " Nyugodj le Naruto! Ember! Kurenai-senseitől hallottam. "
A szőke egy pillanatig megkönnyebbült és reménykedni kezdett, majd ismét felsóhajtott. " Nem számít, hogy nyomra akadtak, vagy sem...nem engedhetjük meg magunknak, hogy áttörjünk Vízesés shinobik határán. "
" Ezt nem tudhatod. " Érvelt Choji.
" Hai. " Bólintott Shikamaru, kezébe véve pálcikáit, hogy megkezdje ramenét. " Biztos vagyok benne, hogy az ANBU éppen egy utat keres a határon belülre. Ha találnak egy biztonságos megoldást, már csak meg kell találniuk Sakurát. "
Kiba és Choji hangot adtak egyetértésüknek, s Narutora vigyorogtak, aki csupán ramenes táljára bámult.
" Ez nem fair... " Szólalt meg végül. " Kakashi-sensei Sakura után indulhatott, én pedig itt ragadtam! Még Sasuke-teme után sem mehetünk! "
" Che. " Horkantott Kiba. " Amúgy se akarja senki megtalálni azt a barmot. Hagyjuk csak megrohadni valahol. "
" Szívd vissza! " Morogta a szőke.
" Er...bocsi Naruto. " Motyogta Kiba. " Elfelejtettem, hogy te is így érzel. Azt hittem Sakura az egyetlen, aki még mindig hisz a rohadékban. "
Naruto tekintette elsötétült. " Vissza fogom hozni...aztán péppé verem és kényszerítem, hogy ismerje el a Sakura-chan iránt érzett szerelmét! "
Choji felnevetett. " Fizetnék, hogy végig nézzem. "
" Én is. " Értett egyet Kiba. Egyikőjük sem vette észre, hogy Naruto ismét elcsendesült, mikor felfogta, hogy a lány akit szeret...a lány, aki mást szeret...talán sosem jön vissza.
Shikamaru, ellenben, észrevette.
" Nos, Hinatának és Nejinek küldetésre kell mennie ma. " Verd ki a fejéből Sakurát.
" Ja. " Úgy tűnt Chojinak leesett mire megy ki a játék. " Lee, Tenten és Ino is küldetésen vannak. "
" Shino az apjával ment küldetésre. " Sóhajtott Kiba. " Senkivel se tudok jelenleg edzeni. "
" Csak mi nem kaptunk küldetést... " Naruto szorítása a pálcikán fokozódott.
" Nos, legalább nem kell semmit se csinálnunk. " Vonta meg vállát Shikamaru. " Nem jutunk gyakran szabadidőhöz. "
" Nem kellene hogy legyen szabadidőnk! " Csattant fel Naruto. " Minden egyes Konoha shinobinak Sakura-chant kéne keresnie! Úgy értem, szinte mindegyikőjüket gyógyította már! Megérdemelné! "
" Naruto... " Kezdte Shikamaru. " Ez nem így működik... "
Klakk.
A pálcikák darabokra törtek Naruto ujjai között, s ő vadul felordított. " Nos így kéne. Jobbat érdemel. Mindent megtett ezért a faluért és ők nem tesznek SEMMIT, amikor elrabolják! " Most már ordibált, és az emberek őket kezdték figyelni.
" Halkíts le Naruto! " Sziszegte Shikamaru.
" Naruto, tesznek valamit. Az ANBU— "
" Bassza meg az ANBU! " Üvöltött a szőke, félbeszakítva Kibát. " Ha senki sem menti meg, hát majd én megfogom! " S felugrott székéből.
" NARUTO! "
" Te átkozott idióta! "
" Nem futhatsz csak így el! "
Wumpf.
Bumm.
Sikoly.
Ütközés.
Az Ichiraku tulajdonos bódéja pultján áthajolva nézte az előtte elterülő látványt.
Úgy tűnt, hogy Kiba abban a percben Naruto után indult, hogy ő felugrott az asztaltól, s a lába megakadt a szék lábában, így fellökte a szőkét, egyik keze teste köré csavarodott, biztosan a helyén tartva őt. Akamaru— aki egész idő alatt a pult alatt feküdt — most azon kapta magát, hogy Naruto és Kiba kiterült rajta.
Shikamaru elkezdte az árnyék jutsuját, de keze a pultba ütközött, egy tál rament a levegőbe repítve, amely a fiú fején landolt. Majd Choji beleütközött, miközben próbálta elkapni Narutot, így hát rá zuhant, nekilökve őt a szőkének. Ramen tészták, kunaik és fejvédők szánalmas kupacává váltak.
" Eresszetek! Eresszetek! " Ordibálta Naruto, próbálva kiszabadulni alóluk. De Shikamaru befejezte jutsuját, lefegyverezve teljesen a szőkét, miközben lassan felállt, ugyanerre késztetve Narutót is.
Akamaru felmordult kissé, miközben Kiba lemászott róla, majd lerázta a port — és rament — bundájáról.
" Ne akarod, hogy a Hokagének szóljunk, Naruto. " Sóhajtott Choji, lepillantva a törött ramenes tálra. " ...micsoda kár egy tökéletes ramenért. "
Shikamaru felmordult. " Felejtsd már el a hasad. " Majd éles tekintetét visszafordította Naruto felé, aki teljesen legyőzöttnek tűnt.
" Kérlek...meg kell...meg kell mentenem őt... " Könyörgött kétségbeesetten, szemeiben könnyek csillogtak.
...
...
...
" ...mert nekem Sakura mindennél fontosabb ezen a világon... " Hunyta le szemeit egy pillanatra, s Kiba kényelmetlenül érezte magát. Sosem volt a Kyuubi hordozó közelében, mikor az ilyen állapotban volt. Annyira különös volt.
Choji egyik lábáról másikra helyezte súllyát, arcán bűnbánó tekintettel. Shikamaru tudta, hogy ha nem lép közbe, Naruto könyörgésének hála Choji képes kifutni a faluból a fiúval együtt.
Annyira rohadtul kellemetlen...
" Naruto, azért jöttünk ide, mert a Hokage megkért minket, hogy találkozzunk vele az irodájában. Menjünk. " Majd megindult, Narutot is kényszerítve, hogy vele sétáljon, miközben Kiba kuncogva követte őket, Akamaruval nyomában, és Chojival, aki tovább panaszkodott, miszerint ő még nem fejezte be az evést.